Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1963-08-25 / 34. szám

HÍREK. Mindig kegyelemre szorulunk! Jer. 9,23—24. Isten igéje mindig rámutat az igazságra. A jót jónak, a rosszat pedig rossznak mondja. így tanít minket helyes ma­gatartásra. Mai igénk rámutat arra, mennyire szeretünk dicsekedni bölcsességünkkel, erőnkkel és gazdagságunkkal. Valóban nem telik el egy nap az életünkben, hogy nem mondanánk el azt, hogy mi mindent tudunk, hogy milyen bölcsek és okosak va­gyunk. Megfeledkezünk arról, hogy elődeink is mennyire han­goztatták azt, mennyivel többet tudtak, mint apáik. Vajon a mi tudásunk a század végén nem tűnik-e valami nagyon kez­detlegesnek az akkori tudáshoz? Az igazi tudós mindig aláza­tos, mert tudja azt, hogy sokkal többet nem tud, mint amit már ismer. De így vagyunk az erővel is. Mennyire tud egy kis gyer­mek dicsekedni azzal, hogy milyen erős. De tudunk mi felnőt­tek is dicsekedni erőnkkel. Dicsekedésünk harmadik kifogyhatatlan területe a gazdag­ság. Milyen gazdag vagyok, mi mindenem van. Ha valaki el­jön hozzánk, végig vezetjük lakásunkon, kertünkön. Mutat­juk gazdaságunkat, hiszen abból tudják meg azt: kicsodák va­gyunk! Valóban általános dicsekvés ez a bölcsességgel, erővel és gazdagsággal. Miért. helytelen ez a dicsekvés? Először azért, mert amink van, az Űrtől kaptuk, ha pedig kaptuk, miért di­csekedünk vele, mintha nem kaptuk volna. (I. Kor. 4:7.) Má­sodszor azért helytelen, mert könnyen el is veszíthetjük. Egyik napról a másikra erőtelenek és szegények lehetünk. A csilei vagy líbiai földrengések és egyéb csapások eléggé figyelmez­tetnek minket arra, hogy alázatosak legyünk dicsekvésünk­ben. Bölcsességünk is az idők múlásával talán ép balgaság­nak mutatkozik majd. De hát mivel dicsekedjünk? Erre is feleletet kapunk igénkből: hogy ismerjük az Urat, hogy Istenünk Űr, és hogy Istenünk kegyelmes. Az igazi bölcsesség tehát Istenünk ismerete. Ahogy év­ezredekkel előbb Mózes megismerte az Istent, úgy ismerték meg a tanítványok és ismerhetjük meg mi is, ha nem önma­gunkból indulunk ki, hanem elfogadjuk a biblia bizonyság- tételét Istenünkről, mert Jézus Krisztus tegnap és ma és mind­örökké ugyanaz! így a róla szóló ismeret is ugyanaz. Ma is kinyitja gazdag tárházát, hogy szegénységünkben az ö gaz­dagsága által meggazdagodjunk. És ez az Istenünk kegyelmes. Mit is használna nékünk az, hogy az Isten erős és gazdag, ha az ő ereje és gazdagsága nem lehetne a mienk? Kegyelméből azonban a miénk. „Min­den érettetek van, minden a tiétek.” (I. Kor. 3,31.) Az Isten abban találja kedvét, hogy nekünk bölcsességet, erőt és gazdagságot adjon, hogy mindenben bővelkedjünk Forduljunk el magunktól és forduljunk Istenünkhöz, mert rá szorulunk és dicsekedjünk Istenünkkel a mi Urunk a Jézus Krisztus által. Deme Károly ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1963. augusztus 25-én , Deák tér de. 9 (úrv.) Trajtler Gá­bor, de. 11 (úrv.) H-afenscher Ká­roly, du. 6 dr. Kékén András. Fa­sor de. 11 Koren Emil, du. 6 Ko­ren Emil. Dózsa György út de. fél 10 Koren Emil. Üllői út Z4. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlo­vák) dr. Szilády Jenő, de. 12. Thaly Kálmán u. c11 Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11 (úrv.) Boros Károly. Rákos­falva dé. 8 Boros Károly. Gyar­mat u. de. fél 10 Boros Károly. Fóti út de. 11 Gádor A. Váci út de. 8 Gádor András. Frangepán u. de. fél 9 káposzta L. Újpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Soroksárújtelep de. fél 9. Pest­újhely de. 10 Kürtösi Kálmán. Rá­kospalota MÁV-telep de. 8. Rá­kospalota nagytemplom de. 10. Rá­kospalota kistemplom du. 3. Rá­kosszentmihály de. fél 11 Karner Ágoston. Sashalom de. 9 Karner Ágoston. Rákoscsaba de. 9 Békés József. Kákoshegy de. 9. Rákosli­get de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. fél 3. Bécsikapu tér de. 9 (úrv.) Nagy Jirtván, de. 11 (úrv.) Várady Lajos, du. 7 Nagy István. Torockó tér de. fél 9 Várady Lajos. Óbuda de. 9 -Fülőp Dezső, de. 10 (úrv.) Fülöp 'Dezső, du. 5 Fülöp Dezső. XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9 Ruttkay Elemér, de. 11 Ruttkay Elemér, du. fél 7 Ruttkay Elemér. Pest- hidegkút de. fél 11 Fllippinyi Já­nos. Diana út de. fél 9 Filippinvi János. Kélenföid de. 8 Uzon László, de. 11 Uzon László, du. 6 (úrv.) Uzon László. Farkasrét de. 9 Uzon László. Kelenvölgy de. 9 Visontai Róbert. Budafok de. 11 Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Cse­EVANGELIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili., üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 342—423 Kiadóhivatal és Sajtóosztály: 142—074 Előfizetési ára egy évre 60.— Ft Csekkszámla: 20412.—VXn. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott INDEX 25211 634010/2 — Zrínyi Nyomda, Bp. SZENTHÁROMSÁG ÜN­NEPE UTÁNI 11. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A vasárnap oltári igéje: Lk. 17, 7—10, szószéki igéje: Jer. 9, 23—24. Délután szabadon vá­lasztott ige. EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Szeptember 8-án, vasárnap reggel fél 8 órai kezdettel evangélikus félórát közvetít a Petőfi Rádió. Igét hirdet: Kar­ner Ágoston rákosszentmihályi lelkész. SZÜLETÉS. Puskás János kisfaludi ev. lelkész és fele­ségének Csiszár Évának 1963. július 31-én gyermekük szüle­tett. A gyermek neve: Sára. « HÁZASSÁGKÖTÉS. Dr. Bányai Béla orvos, dr. Bányai Béla várpalotai lelkész és Pit- roff Vilma fia, augusztus 12-én házasságot kötött a pé­csi evangélikus templomban Darvas Enikővel, dr. Darvas Jenő főorvos és Szabó Klára leányával. Az es kötési szertar­tást a vőlegény édesapja vé­gezte. Zászkaliczky Péter békés­csabai s. lelkész és Benkő Ág­nes augusztus 4-én. a kecske­méti templomban tartották es­küvőjüket. pötnagymamat keresek 14 hónapos kislányom mellé. Egy héten ötszöri alkalommal napi öt órai elfoglaltságot kérek. T. 456— NŐK LELKÉSZI SZOLGÁLATA A LENGYEL EVANGÉLIKUS EGYHÁZBAN Zsinati határozat és az egye­temes presbitérium rendelke­zése szabályozta a lengyelor­szági evangélikus egyházban a teológiai tanulmányaikat be­fejező nők egyházi szolgálatát. Lelkészi Szolgálatot csak se- gédlelkészi minőségben végez­hetnek nők. Házasságkötés esetén az egyetemes presbité­rium elnöksége dönt a tovább- szolgálás ügyében. A teológiát végzett nők lelkészi tevékeny­sége elsősorban a hitoktatásra, a vasárnapi iskolai munka végzésére, bibliaórák, liturgia nélküli istentiszteletek tartá­sára, lelkipásztorkodásra, be­teglátogatásra terjed ki. Templomi szolgálataikat felol­vasó asztal mellől végzik. Ünnepélyes szertartás kere­tében történik az egyházi szol­gálatot végző nők munkába állítása. Ez a munkába állítás azonban nem jelenti a lelkészi szolgálatra való felavatást. A lengyelországi evangélikus egy­ház nőket nem ordináL A lengyelországi evangé­likus egyháznak, a legújabban megállapított egyházi statiszti­kai adatok szerint 100 000 tag­ja van kb. A lelkészek száma 106, a nyugalmazott lelkésze­ké 9. HALÁLOZÁS. A csöglei egyházközség volt felügyelője Baráth Kálmán augusztus 11-én tragikus körülmények között elhunyt. Az elhunytban Szabó Gyula debreceni lel­kész sógorát gyászolja. Ba­ráth Kálmán gyülekezetének áldozatkész felügyelője volt. Emlékét kegyelettel őrzik, akik ismerték. Özv. D. Payr Sándorné, szü­letett Turesányi Sarolta július 24-én 69 éves korában Sopron­ban meghalt. Temetése július 26-án volt. Az elhunyt özvegye volt a néhai soproni teológiai professzornak. Patay Lászlóné sz. Ittzés Mária augusztus 2-án 30 éves korában meghalt. A rákoske­resztúri temetőben temették el augusztus 6-án. Koporsójánál nagybátyja, Balikó Zoltán pé­csi lelkész hirdette az igét. „A láthatók ideigvalók, a lát­hatatlanok örökkévalók.” II. Kor 4, 18. • Főt. A gyülekezet egyhan­gúan meghívott lelkészét, Bo- hus Imre volt hántai lelkészt, augusztus 11-én ünnepi isten- tisztelet keretében , iktatta be tisztébe a Pest megyei Egy­házmegye főjegyzője, Erőss Sándor gödöllői lelkész. KÜLFÖLDÖN TANULT nyelvta­nár angol és német órákat ad. Ház­hoz is elmegy. Helves kiejtés, módszeres oktatás. Cím: Zugló, Lőcsei u. 32. ELADÖ HARMONIUM. Förster gyártmányú háromregiszteres öt- oktávos alig használt harmonium kifogástalan állapotban eladó. Aia: 2560 Ft. Orgaújfalu. Borsod m. Is­kola. ANGLIA A „túlságosan szentimentális énekek” miatt számos éneket kellene a jelenlegi anglikán egyház énekeskönyvéből az új kiadás alkalmából kihagyni. Az új kiadásnak a jövő évben kellene megjelennie. A kiha­gyások helyett az új énekes­könyv számos modem koráit fog tartalmazni. ANGOLA A Brit Tengerentúli Biblia- Társulat kétnyelvű bibliát adott ki Angola számára. A Szentírást ezek szerint portu­gál és angolai (mbundu) nyel­ven adták ki. Erre azért volt szükség, mivel a portugál lakosok a Szentírást nem ol­vashatták saját nyelvükön, 1 MADRID Az 1954 óta bezárt madridi baptista templomot újra meg­nyithatták. Hosszas utánjárás után kapta meg az engedélyt a spanyol baptista konvent, hogy a 9 év óta bezárt és ti­lalom alatt álló templomát új­ra szolgálatba állíthassa. A templomnyitás lehetősége egy további lépést jelentett a spa­nyol evangéliumi egyházak harcában a vallásszabadságért. HÉTRŐL—HÉTRE Istennel való együttjárás I. Péter 5, 5 Mindenki átélheti az Isten jelenlétének boldog örömét. Minket megtéveszt az a gondolat, hogy Isten csak egyeseknek hajlandó kijelenteni magát és velük járni. Ez egyszerűen nem igaz. Isten nemcsak a „kiváltságosok körét” ajándékozza meg jelenlétével. Persze nekünk is vágyakoznunk kell Isten után. Imádkozi nunk kell Isten jelenlétéért. Sajnos a mi vágyaink csak Isten ajándékaira néznek. Szeretjük, ha Isten megajándékoz minket egészséggel a betegség helyett, békességgel a háborúk helyett, nyugodt élettel a nyugtalanság helyett. Nem az a lényeges különbség köztünk és mások között, hogy minket nem ér utol a betegség, vagy a testi nyomorúság, hanem az, hogy velünk van az Isten. A keresztyén szülők Isten jelenlétében nevelik gyerme• keiket és tanítják alázatosságra és engedelmességre. Ez a tanítás akkor eredményes a hatodik vers szerint, ha a szülők és gyermekek egyaránt átélik Isten jelenlétét és tud­ják, hogy életük minden pillanatban „Isten hatalmas keze alatt van”. Egy nemzedék életében a gyermekek, ifjak mindig sok gondot és problémát jelentettek. Mindig is nehéz ügy volt a nevelés. Isten igéje arra tanítja a keresztyén szülőket, hogy a ne­velés területén ne felejtsék el heti igénk szavait: „Isten a ke- vélyeknek ellene áll”! A Példabeszédek könyvének egyik igéje így inti a fiata­lokat: „Meg ne útáld a te anyádat, mikor megvénhedik”! Heti igénk azonban a felnőtteket is megszólítja ezzel a szavával: mindnyájan pedig egymásnak engedelmeskedjetek! A gyermekek tőlünk tanulnak! Vigyázzunk hát minden szavunkra és cselekedetünkre. F. D. NAPRÖIi—NAPRA. VASÁRNAP: II. SÁMUEL 15,26; MÁTÉ 26,39. — Isten ke­gyelme az, hogy ma is szól hozzánk, de felemelő érzés az is, hogy szólhatunk Istenünkhöz: „Imhol vagyok!” I. Kor. 15, 1—10. Zsoltárok 68,1—21. HÉTFŐ: JER. SIR. 1,20; JÁNOS 21,17. — Jézus Krisztus kérdése ma is az — Szeretsz-e engem? Ne keressük a szavaikat, ne tegyünk fogadalmakat, hanem életünk legyen a feleletadás: Márk 9,33—37; I: Mózes 27,1—29. (Róma 9,10—12.) KEDD: I. KRÖN: 23,25; CSELEKEDETEK 9,3L — Isten gyermekének lenni kitüntetés. Nem könnyű kiválasztottnak, követnek lenni. Ereznünk kell, azt, hogy Isten akaratát kell teljesítenünk. I. Sám. 17,40—51; I: Mózes 27,30—28,5 (Róma 9,14—15.) SZERDA: ÉZSAIÁS 12,1; MÁTÉ 18,27. — Csak hálát ad­hatunk Istennek, hogy méltóknak tart arra, hogy szolgálha­tunk. Nincs rajtunk Isten haragja. Lukács 7,1—10; L Mózes 28,10—22. (János 1,50—51.) CSÜTÖRTÖK: EZSAIÁS 49,26; CSELEKEDETEK 14,1 — Az ember szolgálatát használja fel Isten. Isten mellett nincs másra szükségünk, mert Ö a Megtartó és Megváltó. Cseleke­detek 12,8—25; I. Mózes 29,1—30. (Máté 7,2.) PÉNTEK: ZSOLTÁROK 135,6; LUKÁCS 1,37. — Jó tud­nunk azt, hogy Isten akaratát véghezviszi életünkben. Amit mi emberek nem tudunk megvalósítani — „Istennél minden Lehetséges.” Gál. 1,11—24; I, Mózes 32,1—21. (Fii 4,6.) SZOMBAT: I. KRÓN. 17,27; LUKÁCS 19,9. — A mi éle­tünk úgy lesz diadalmas élet, ha a győzedelrftes Krisztust ma­gunkénak valljuk. Életünk úgy lesz áldásokban gazdag élet; ha Isten előbb megáldja azt. Ef. 2,1'—7; I. Mózes 32,22—32. (L Tun, 2,5.) Káposzta Lajos Hétről — hétre címen kapható az Evangélikus Egyház áhítatoskönyve Kötve: 12 — Ft Kapható a Sajtóosz­tályon, Budapest VIII. Pus­kin u. 12. HARANGOK újraöntését, harangkoronák, harangáll­ványok készítését, átalakí­tását új rendszerűre vállalja DUSÁK ISTVÁN harangöntő Örszentmiklós, Dózsa György út 26. ti elmélkedés Mostanában esténként, időben is, meg tér­ben is, messze járnak a gondolataim. Asztali lámpám sárga fénye könyveket világit meg előttem. Könyveket, melyek vagy így, vagy úgy a régiekről, az évezredekkel ezelőtt él­tekről szólnak, az ő hátramaradt emlékeiket mutatják be írásban, rajzban, s fényképeken. Furcsa, bizarr a helyzet — e kettő így együtt. Ma már nem beszélt nyelvű monda­tok, senkitől sem lakott épületek Gutenberg nagyszerű találmányával betűkké nyomtatva, képekké klissézve s mindez egy modern vil­lanylámpa világánál. Dehát, mi ma élők már sokkal bizarabb dolgokat is természetesek­nek, magától értetődőnek tartunk. Képzeletben járom hát a régi utcákat, te­reket. Gondolatban betérek az ódon templo­mok tágas csarnokaiba. Szinte hallom lép­teim koppanását a kopott kőlapokon és a sze­mem az oszlopok irdatlan magasságát kutat- gatja. Vallatom a furcsa, ákom-bál<x>m betűket s ha nem vallanak, akkor meg előveszem va­lamely modern fordításukat. Nem mondom — érdekes, izgalmas olvasmányok még akkor is, ha egy-egy kifejezésük idegenül, a mai fül­nek érthetetlenül hangzik. S mégis — bevallom —, mégsem ezek, a romjaikban is lenyűgöző, színeikben megfa­kulva is színpompás épületek, festménytöre­dékek érdekelnek a legjobban. És nem tud lekötni a sziklafeliratok hencegve dicsekvő, keleti szóvirágokkal ékes mondatözöne sem. A dicsekvés, ami valainely világhódító — ta­lán a nagy Dareiosz — tetteit örökíti meg cp- (pen- az alkalomból, hogy felégettetett többszáz falut, seregei legyilkoltak ezer és tízezer eh lenséges katonát, még több védtelen, békés polgárt. Nem — a templomcsarnokok hús homályá­ban, a pompás paloták, a szomorú romok ár­nyékában, a hírül adott csaták véres forga­tagában, a sárguló papirusztekercsek mon­dataiban az embert, mégpedig az élő embert keresem. öt, aki a piramisokat építette, aki a nagy­szerű templomokat tervezte, megalkotta, a szobrokat megálmodta és kőbe véste. Út ke­resem, őt vallatgatom: a régenvoltat, akinek még haló porát is elfújta a meleg kis-ázsiai vagy afrikai szél. Az örök ember arcvonásait kutatgatom, azét, aki rabszolga volt Egyiptomban, akit Ézsaiás ostorozott ostobaságáért, hitetlensé­géért és Jeremiás vígasztalt a közös, nagy bá­natban. Öt keresem, mert ő hallgatta egykor Jézus örökszép igéit és ő is értette félre azo­kat. Igen, félreértette a csudálatos szava.kat, tévedett, de közben a tévedések buktatóin át egyre előbbre haladt, felfedezve a világmin­denség hasonlíthatatlan nagyszerűségét, szép­ségét, ezernyi titkát. Igen, az embert keresem s azt kutatgatom, hogy miként állta meg a helyét a maga korá­ban? Hogyan tudta vallott hitét megélni, re­ménységeit, vágyait valóra váltani? Előbbre vitte-e á világot, a maga és mások jobb sor­fát? Mit hagyott maga után: jó nevet, hírt. vagy hírhedtséget? Örök szépet, vagy oly csúfságot, mit jobb, ha elfelejtünk? Mert — higgyük el — ez a kérdés a legér­dekesebb, a legizgalmasabb és a rá adott vá­lasz, felelet a legdöntőbb. S higgyük el azt is, hogy az ilyen figyelem sokkal többet árul el, mint bármilyen pompás fénykép a régi romokról és többet mond el, mint egy száraz, adatokkal tömött történelmi tanulmány. Persze, a válasz nem mindig megnyugtató és nem is minden esetben szívderítő, mint ahogyan nem szívderítő semmi sem, ha félre­sikerült, ha már a történelem szemétdomb­jára került. Voltak korok és nemzedékek, melyek rossz hírüknél egyebet nem hagytak maguk után és amelyeket borzongva emleget­nek a késői utódok. Voltak uralkodók, akiknek a butaságuknál, korlátoltságuknál csak a ke­gyetlenségük volt nagyobb, kirívóbb. Volt idő, — és nem is egy-két, hanem több száz esz­tendő — amikor nem vették emberszámba az embert. Sajnos az utóbbi megállapítás alól az egy­ház, ami egyházunk sem volt kivétel. Nem volt kivétel még úgy sem, hogy csak a „sza­bályt erősítené”. Gondoljunk csak a Krisztus nevével, a ke­reszt jelével viselt hosszú-hosszú háborúkra, s gondoljuk az inkvizíció lobogó máglyáira, a lángokban halódó Húsz János Krisztust hívó szavaira. Azokra az évtizedekre, évszázadok* ra, amikor az ember kénytelen volt Isten­adta értelmét, eszét elrejtem, sutba dobni csak azért, mert az egyház — vagy inkább: az úgynevezett egyház — egyes körei így kí­vánták, így látták jónak... Mostanában esténként, időben is, meg tér­ben is, messze járnak a gondolataim, s mégis olyan közel térben is, meg időben is a mi mindennapjainkhoz. Közel, mert a gondola­toknak az a szokásuk, tulajdonságuk, hogy hirtelen átugornak évszázadokat, évezredeket s egy szempillantás alatt máris a mában vannak. A mában, amikor mi vizsgázunk, amikor mi írjuk — szavainkkal, tetteinkkel — a történelmet. A „vizsgatételek” a régiek: tud-e előbbre haladni az ember, tud-e ember lenni úgy, hogy méltó legyen erre a megtisztelő névre, címre? Hogyan valósítja meg hitét a minden­napok forgatagában, hogyan éli azt, amit hi­tének vall? Pontosabban fogalmazva: az egyház, a ke­resztyén hivő ember ma is vizsgázik az Isten- az emberszeretet, a Krisztushűség tan­tárgyából. A vizsga kötelező, az előle való bármiféle kitérés bukás — bibliai szóhaszná­lattal élve: bűn. Bűn, mely nemcsak a vétkes pusztulását okozhatja, hanem azokét is, akik ártatlanok, akik ettől a vétektől mentesek. S milyen jó, hogy vannak jelek, tények), amik arról beszélnek, hogy az ember, az em­beriség nagyobbik, jobbik fele megérti ezt. Megérti s úgy küzd, harcol, úgy cselekszik, hogy ezért nem, kell szégyent vallania sem a jelenben, sem pedig a jövőben. Hogy célja nem romokat hagyni utódaira, hanem a min­dennel-drágább életei, ■ : r V, X

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents