Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1963-07-07 / 27. szám

Mikor egyik barátom hírét vette, hogy Prágába készülök, kezembe nyomta Móra Ferenc „Túl a palánkon” c. kötetét s jelzőül beletett egy papírsze­letet arra a helyre, ahol a „Legendák temetője” és az „Árnyak palotája” c. elbeszé­lések következnek egymás után. Móra Ferenc karolt te­hát belém Prága utcáin. Csak egyetlen délelőttöt tölthettünk együtt a Keresztyén Béke­konferencia ifjúsági kérdé­sekkel foglalkozó bizottságá­nak kétnapos ülése után. Kér­tem, kísérjen el az egykori prágai gettóba, a régi teme­tőbe és Európa legrégibb zsi- nagógiájába, ebbe a különös hangulatú, gótikus épületbe. Ott álltam nemsokára Rabbi Löw kősírja mellett. „A gólemké- Szítő nagy rabbi történeti alak volt — magyarázz» Mó­ra, — igazi nevén Löwy ben Bezalel, először nikolsburgi rabbi s csak élete ötvenes eveiben, 1573-ban került Prá­gába. Tudós ember volt a maga korában, nagy matema­tikus és asztronómus, ismerő­je és művelője a rabbinikus irodalomnak, de mindenek- fölött kitűnő emberismerő le­hetett.” 1604-ben halt meg. Széles barokk sírköve előtt azóta is mindig ácsorognak az emberek. A kőkoporsó fe­dele egy kicsit elvált az ol­dalától. Azt mondják, hogy teljesedik annak a kívánsá­ga, aki bekukucskál a hasa- tiékon. Móra is belesett, de olyan szépet gondolt abban a pillanatban, hogy behunyta tőle a szemét s így nem lá­tott a koporsóban semmit. Én nem kukucskáltam be, de kát szép kívánságom teljesedett. Az egyik, hogy miután már több éve dolgoztam idehaza az előbb említett bizottság számára meghatározott témá­kon, ismerhessem meg köz­vetlenül, munkaközben ma­gát a bizottságot is. A má­sik, hogy mostani, harmadik prágai utam alkalmával el­jussak ide is, 9 régi prágai gettó területére, mert erre ed­dig sohasem futotta időmből. A „legendák temetője” inagas kőfalak közé szorított, bokrokkal, fákkal sötétre ár­nyékolt hatalmas kert. Olyan­nak találtam, amilyennek Móra előre megmondta. „Mo­hás kőerdő, kidőlt-bedőlt osz­lopok egymás hegyén hátán, három—négyszáz esztendő ke- zenyoma rajtuk. Még a mai magyar embert is átborzon­gatja valami futó fázás a ha­lottak gettójában.” Pedig Mó­ra nem látta még a temető­ben levő másik zsinagóga bel­ső falán körös-körül, százezer­nyi sűrű sorban a felírást s nem olvashatta a nyomtatott betűkkel egymás mellé rótt milliónyi nevet, a név melletti dátumot s valamelyik halál­tábor nevét: Buchenwaldét, Dachauét, Auschwitzét... Hogy ilyesmi és ennél talán még szörnyűbb ne törjön ránk, azért imádkozunk és dolgoz­nunk kell. Mit akarunk? Mit tehetünk? Miben reménykedünk? Ezzel a három kérdéssel foglalkozott 40 tagú, felerész­ben keleti, felerészben nyu­gati résztvevőkből álló bi­zottságunk. Kezet fogtam csehvel, hollanddal, orosszal, némettel, szlovákkal, román­nal, olasszal, japánnal, indo­nézzel, dél-amerikaival, sváj­cival, lengyellel. Sajnáltam, hogy az északi evangélikus államok, Norvégia, Svédor­szág, Dánia és Finnország if­júságából senkit sem kö­szönthettünk. Megdobbant azonban a szívem, mikor fel­olvasták Sven Ostrand leve­lét, amelyben közölte, hogy a két svéd keresztyén diákszö­vetség közösen rendez októ­ber 1—13. között egy „prágai konferenciát” Stibnehalban, amelyen a semlegesség kér­dését kívánják megvizsgálni a béke szempontjából. Elő­adóul Schmauch professzort kérték többek között. Pob Baba Ilyen különösen hangzik an­nak a belvárostól távoleső, de a repülőtérhez közeli prá­gai kerületnek a neve, ahol az Internacionál szálló ha­talmas, a Lomonoszov egye­temre emlékeztető épülete álL Középső része vagy 15 emeletes. Itt üléseztünk az egyik külön teremben és itt kaptunk szállást, ellátást. 1961-ben itt laktak az első Keresztyén Béke-Világ-Gyűlés résztvevői. A második szín­helye is ez lesz 1964-ben. Az egész épületet igénybeveszik majd akkor, mert 1000 részt­vevővel számolnak. Nagyapa Kétnapos értekezletünk má­sodnapján délelőtt Hromadka professzor is meglátogatott bennünket. Hatalmas ováció fogadta. Éppen ezekben a na­pokban töltötte be 74. életévét. Csak nevetett, fürgén tekintett szét, majd mikor elcsendesed­tünk, megszólalt: Kedves uno­káim! — mondta. Az elébb búcsúztam el Casalis párizsi professzortól és ő „atyának” szólított, akkor itt közöttetek csak nagyapaként jelenhetek meg. Mi nagyapák, apák las­san visszavonulunk. Számo­tokra sok minden természe­tes, amiért mi harcoltunk. Beleszülettetek. Szívetekből kell vállalni a feladatokat. Nem az egyházért kell aggód­nunk. Az a feladatunk, hogy az emberi kérdések alakítá­sában részt vegyünk. — Tietz fiatal nyugatnémet lelkész, a bizottság alelnöke üdvözölte A nógrádi egyházmegye közgyűlése Hromadkát. Önzetlenségét és az emberek iránti bizalmát emelte ki. Ezért bízunk benne — mondotta. „Prágai tavasz” A júniusi szokatlanul erős napsütés forróvá tette az „aranyváros” levegőjét. Ing­ujjra vetkőzve hallgattuk az előadásokat. Az első előadást dr. Huszti Kálmán teológiai tanár tartotta erről a kérdés­ről: Mit akarunk? Nagy fi­gyelemmel hallgatták, tetszés­sel fogadták. Isten Jézus Krisztusban mutatta meg, hogy mit akar. Javunkat, meg­maradásunkat akarja. A mi akaratunknak bele kell si­mulnia az Ö akaratába. Béke­akaratunk akkor elszánt, ak­kor konkrét és akkor telik meg jóakarattal, ha Krisztus követésébe illeszkedik bele. Ez volt nagyon rövid össze­foglalásban mondanivalója. Szeretettel, érdeklődéssel vet­tek körül bennünket. Értékel­ték, többször említették és a további munka tervének ösz- szeállításánál hasznosítani tudták előzetes hozzászólásun­kat, amelyet még a konfe­rencia előtt szétküldtek sok­szorosításban a résztvevők­nek. — Bizottságunk nemcsak az ifjúság kérdéseivel foglal­kozó bizottság, hanem az ifjú­ságé is. A résztvevők több­sége 30 év körüli. A Keresz­tyén Békekonferencia bizott­ságai között egy kis prágai ta­A nógrádi egyházmegye jú­nius hó 12-én, Balassagyarma­ton tartotta közgyűlését Az egyházmegye egyházközségei hatéves ciklusra ismét Gartai Istvánt választották esperessé és dr. Krepuska István orvos­professzort egyházmegyei fel­ügyelővé. Dr. Krepuska István közgyű­lési felszólalásában rámutatott a két világháború megpróbál­tatásaira, amelyek mind erő­sen hatottak az ember lelki életére is. Foglalkozott a tech­nika óriási méretű fejlődésé­vel. A technika eredményeivel nemcsak élni, de visszaélni is lehet — mondotta. A késsel ölni is lehet, de operálni is. Hálára késztet, hogy békében élhetünk. Az egyház is köteles 100­A Százak Bizottsága az al­dermastoni békemenettel vált világhíressé s immár öt éve különféle szervezésekkel, nyi­latkozatokkal, felvonulásokkal fejezi ki tiltakozását és harcol cselekvőn és szenvedőn azért, hogy az emberek tekintetét az élet felé fordítsa, el a hábo­rútól, fegyverkezéstől, atomtá­maszpontoktól és nukleáris felfegyverkezéstől s a háborús hisztéria minden megnyilatko­zásától. A húsvéti nagy béke­Benczúr László íaaaaaaAAAAAAAíaAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAÁ IMÁDKOZZUNK * Lakács 16,10—12. Istenünk, Te mindnyájunknak rendeltél földi hivatást. Életfeladatot adtál nekünk mint édesapáknak és édesanyák­nak, mint dolgozóknak a kéz és a szellem munkájával, üzem­ben, íróasztal mellett vagy háztartásban. Add kegyelmedet, hogy hivatásunkat hűséggel teljesítsük. Ne tekintsük felada­taink nagyságát vagy kicsiségét, hanem kis és nagy dolgokban egyaránt a hűséges szolgálat vezessen. Cselekedd, hogy munka­körünket hálás örömmel vegyük a Te kezedből, és megálljuk helyünket ott, ahová éppen állítottál. Ne engedd, hogy nagyobb poszton elhízzuk magunkat és visszaéljünk hatalmunkkal, de azt se, hogy kisebb munkakörben elkedvetlenedjünk és hanya­gok legyünk. Add, hogy mindennapi munkánkat örömmel vé­gezzük, mint akik tudják, hogy Neked szolgálnak, és emberek megbecsülésén túl Tőled kapják az elismerést. Tégy bennün­ket szilárddá abban, hogy munkahelyünket a Te gondviselé­sed rendelésének lássuk, saját és mások életének javára. Különösen is kérünk, hogy óvd meg a hivő keresztyéne­ket földi munkájuk lenézésétől. Mutasd meg nekik, hogy a hi­tük kincseihez és az örök életük gazdaságához tartozik itt a földön végzett jó szolgálatuk öröme és áldása. így állítsd bele ma is egyházadat mindenütt a világon az emberiség javának, a népek békéjének, a társadalom és a gazdasági élet fejlődésé­nek munkálásába, abban a mértékben, amelyet nekünk keresz­tyéneknek kiosztottál más meggyőződésű emberek mellett. Kö­szönjük Neked azt a lehetőséget, amelyet ebben a munkában itt mai hazánkban nekünk, hivő embereknek is adtál. Indíts Szentlelkeddel arra, hogy a magunk helyén, a magunk erőivel felhasználjuk ezt a lehetőséget, nem tekintve közreműködé­sünk arányaira, hanem egyedül szolgálatunk hűséges elvégzé­sére. A Jézus Krisztusért kérünk, aki így tanított bennünket. Amen. továbbra is szolgálni a béke ügyét és az emberséges életet. Gartai István esperesi jelen­tésében kiemelte: Egyházról csak ott beszélhetünk, ahol a Krisztus evangéliumát tisztán hirdetik, s ahol „az evangé­lium által a Szentlélek hívja, gyűjti, megvilágosítja, meg­szenteli és a Jézus Krisztus­nál megtartja az igaz hitben a keresztyéneket”, s ahol ennek megfelelő új élettel szolgálnak a hivő emberek ebben a vi­lágban. A Lélek nemcsak egy testté, a Krisztus testévé for­rasztja össze az egyházat, ha­nem élővé, hatóvá, a szeretet és a béke tevékeny munkáló- jává teszi itt a földön. Egyházunk szolgálatának az Istentől való teljes elszaka­dását és teljes csődjét jelente­- 60 -17 ­menetek alkalmával különö­sen is felfigyeltünk rá, Hatvanan üléseztek a napok­ban közülük egy londoni ház­ban, amikor rájuk tört a rend­őrség, házkutatást tartott nemcsak ott, hanem a Százak Bizottságának székházában és több tagjának lakásán is. Meg akarták akadályozni, vagy legalábbis zavarni különöskép­pen azt a szervezkedést, amely a hirhedt portoni kutatóköz­pont működése ellen irányult. Ebben az intézményben ugyanis olyan tudományos ku­tatás folyik, amely előkészíteni hivatott a vegyi- és bakté­riumháborút. „Pontonban és más országok hasonló intézményeiben is olyan munka folyik, amelynek eredménye talán még az atom­fegyvert is idejétmúlttá fogja tenni. Készülnek bizonyos, ide­gekre ható bénító gázok, to­vábbá olyan baktériumtörzsek (pestis, lépfene, tífusz, gyer­mekbénulás), amelyek ellen­állnak a jelenleg ismert anti­biotikumoknak és oltóanya­goknak.” Így ismertetik ennek az in­tézménynek a működését. Az ember szédül. Hősi küzdelmet folytatnak szerte a világon életüket az ügynek szentelő tudósok, hogy leküzdjék a be­tegségek kórokozóit. Az egész emberiség fényes ünnepnapja, valahányszor hatásos antibio­tikumokat fedeznek fel. Mi­lyen boldog lélegzetvétellel ta­nultuk meg ezeket a szavakat: penicillin, sztreptomicin, Sa- bin-cseppek s milyen izgalom­mal figyeljük az orvos- és gyógyszertudomány csodálatos felfedezéseit Keleten és Nyu­gaton. Szinte az ősgonoszt győzzük le, amikor egy-egy be­tegségen diadalmaskodunk, amely öreg és szívós, mint ma­ga az emberiség. S akkor akadnak tudósok és van pénz nagyméretű kutatóintézetekre, né, ha nem venne részt a bé­kemozgalomban. Egyházunk vezetői és lelkészei nemcsak a józan ész szavára hallgattak, amikor kezdettől fogva csatla­koztak azokhoz, akik a világ békéjéért harcoltak, hanem az igéhez kötött lelkiismeretük szavára is. Örömmel hallgatta a köz­gyűlés, hogy a benzúrfalvi kis leánygyülekezet 36 000 Ft ki­adással egy lakóházat alakí­tott át imaházzá a múlt év­ben. A közgyűlés megválasztotta az egyházmegye tiszti karát 6 évre. Majd az egyházmegyei Ta­nács, Számvevőszék és Tör­vényszék tagjait választotta meg a közgyűlés. G. S. I rt-wmmmmmmmmmmrnm 5 —1 ahol azért küzdenek, hogy ä letiport ellenséget, millió jaj­szó, keserv, kín, tragédia éá pusztulás okozóját újra életre- keltsék. Négy évszázada nem voll Angliában pestis. „Tavaly augusztusban Geoffrey Bacon, Porton egyik vezető tudósaj tüdőpestis következtében halt meg” — olvastam az újságban-. Az ember valóban szédül. Tizenhetet tartóztatott le á rendőrség azok közül, akik minden rendőrkordon ellenére bementek a portoni intézetbej hogy tiltakozásukat kifejezzék a kísérteties, torz és groteszk „Csipkerózsika” életrekeltésé ellen. Mert minden házkuta­tás és zaklatás ellenére a tün­tetést megszervezték, s töme­gével voltak emberek, akiknek kimagyarázkodás és tudomá­nyosság álarca ellenére nyitva van a szemük és bátor a szívük* az életért égő lelkiismeret sza­vának kimondására és elkiál- tására. ötödik a parancsolatok so­rában az, amelyik az emberi életet világosan és egyértel­műen védi: „Ne ölj!” Ha vala­hol Porton tájékán laknék, s ott lehettem volna a tüntet^, menetben, kézben tartott és magasra emelt táblámon ez állt volna: „Embertársaink testét és életét ne bántsuk és ne ártsunk neki.” Ez a mon­dattöredék, mint ismeretes, az ötödik parancsolat lutheri ma­gyarázatából való. Egynek kell lennünk az élet őszinte és bátor szeretetében. A kérdések mindig ott lapo­sodnak el, ahol előítéletekkel és „meggondolásokkal” bás­tyázzuk körül, A jajszót és az élő lelkiismeretet nem lehet elnémítani. A nyers tények mellett az indoklásoktól és „meggondolásoktól” szédül az ember. De nekünk még szédülnünk sem szabad! Koren Emil W. E. BURGHARDT DU BOIS: (Eszakamerikai néger költő) ATLANTAI LITÁNIA (Elmondatott Atlantában a harag napján, 1906-ban) Ö, néma Isten, kinek ködben és titokban rejtőző hangjára éhezünk e félelmes napok­ban. Hallgass meg, jóságos Űr! Hallgass ránk, gyermekeidre: kételytől sö­tét arcunk gúny tárgya a te szentélyedben. Felemelt kézzel fordulunk eged felé, ó, Isten és kiáltjuk: Esdeklünk, hallgass meg, jóságos Űr! ■ Nem vagyunk jobbak, mint felebarátaink, Uram, gyenge földi emberek vagyunk csak. Ha a mi ördögeink ördögi dolgokat követnek el, átkozd meg a tettest és a tettet: átkozd meg őket, amint mi megátkozzuk őket, kö­vesd el rajtuk mindazt, sőt még többet, mint amit ők elkövettek a mi ártatlanságunk és gyöngeségünk ellen, asszonyainkon és ottho­nainkon. Könyörülj rajtunk, szerencsétlen bűnösö­kön! De kié a nagyobb vétek? ki teremtette eze­ket az ördögöket? Ki táplálta őket bűnnel és etette őket igazságtalansággal? Ki rabolta el és gyalázta meg anyjukat és nagyanyjukat? Ki kereskedett bűneikkel és lett kövér és gaz­dag az országos gyalázaton? Te tudod, jóságos Isten! Ez a te igazságod, oh Atyánk, hogy a csa­lás könnyebb, mint az ártatlanság, és hogy az ártatlant feszítik meg a sértetlen csalónak csalásai miatt? Igazságosság, 6 emberek bírája! Miért imádkozunk? Nem halt-e meg atyáink Istene? Látnokaink nem látták-e az ég csar­nokaiban a Te felravatalozott élettelen ala­kodat, a bűn fekete gomolygó füstjében, számtalan halottak keserűn vádoló alakja közepette? Ébredj fel, Alvó! < Nem haltál meg, csak eltűntél, messze, vég­telen fényű dombokon, tündöklő napok folyo­sóin át, nemes és jó férfiak, erős és szabad nők világába tűntél — messze az álnokságtól, fekete képmutatásból és gyalázatától e szé­gyenletes pornak. Térj vissza, 6, Uram, ne hagyj elpusztulni bennünket a mi bűneinkben! A test kéjétől és a vér kéjétől szabadíts meg nagy Isten! A zsarnoknak és az erőszakosnak [hazugságától szabadíts meg nagy Isten! Egy város vajúdott, Urunk, nagy Isten, és ágyékából gyilkosság és gyűlölet fakadt. Vö­rös volt az éjfél, lárma, halálsikoly és dühös ordítás töltötte be a levegőt és reszkettette meg a csillagokat, mialatt templomaid tor­nyai némán mutattak Feléd. S mindez azért volt, hogy kielégüljön a kapzsiak kapzsisága, akik a bosszú leple mögé bújnak. Hajlítsd hozzánk füledet, ó Uram! A sápadt, néma reggelben nézzük a tettet. Betömtük fülünket és visszatartottuk remegő kezünket, de ők fejüket rázták és teliszájjal kiabálták: ne bűnözzetek többé! Gúny volt a szavuk, hiszen ők száz bűnt követnek el, amíg mi egyet gyógyítunk. Vess véget fogságunknak, ó Uram! Nézd, ami itt fekszik, összetörve és meg­csonkítva; édes Istenünk, szegény feketebörű férfi volt ez valaha, dolgozott és izzadt, hogy valamit félretegyen sovány béréből. Azt mondták neki: ha dolgozol, sokra viszed. Dol­gozott. Bűnözött ez az ember? Dehogy! De valaki azt mondta, hogy hallotta, hogy egy harmadik elkövetett valamit — valaki, akit ő sohasem látott és nem ismert. Ennek az em­bernek a bűne miatt fekszik most itt ez a férfi, megcsonkítva és meggyilkolva, felesége kiszolgáltatva a gyalázatnak, gyerekei az Ín­ségnek és a csábításnak. Hallgass meg, ó égi Atyánk! Nem érzed e pokoli igazságszolgáltatás bű­zét, ó, Uram? Meddig tűröd, hogy az ártat­lan vér dagadó hulláma Hozzád kiáltson és szíveinkben bosszúért sikoltson? Gyújtsd ösz- sze őrjöngő tetteit e vérszomjas vadaknak, akik oltárod előtt cselekszenek effélét, Sere­gek Ura, és égesd el ezeket a pokolban mind­örökre! Bocsáss meg nekünk, jóságos Urunk! Nem tudjuk, mit beszélünk. Meg vagyunk zavarodva, őrült és vad gon­dolataink vannak, mert kigúnyoltak, bánta­nak és gyilkolnak bennünket; trónod lépcsőin emeljük fel megbilincselt kezünket és kér­dünk Téged, Isten, elrabolt atyáink csont­jaira, halott anyáink könnyeire, megfeszített Krisztusod vérére: mit jelent ez? Tárd fel a tervet; adj nekünk jelt! Ne hallgass tovább, ó Isten! Ne ülj tovább vakon, Űristen, siketen imáinkkal és némán a mi néma szenvedé­seinkkel szemben! Talán csak nem vagy fe­hér, ó, Urunk, sápadt, vértelen és szívtelen? Ö irgalom Atyja! Bocsásd meg gondolatainkat! Bocsáss meg a vad káromló szavakért! Mégis a mi fekete atyáink Istene vagy te, s lelkedben van va­lami az este lágy sötétjéből, az éjszaka bár­sony álmaiból. De suttogj, szólj, beszélj, nagy Isten, mert hallgatásod sápasztó félelem a mi szívünk­nek! Az utat ó. Uram, mutasd meg nekünk az utat, és jelöld meg nekünk az ösvényt. Hová? Északon kapzsiság és Délen vér; emitt gyávaság, amott hazugság. Hová? A ha­lálba? Ámen! Légy üdvöz, sötét álom! Hová? Az életbe? De ne ebbe az életbe, édes Istenünk, ne ebbe. Hadd múljon el tő­lünk ez a pohár, ne tedd túlságos próbára erőnket, mert fültépő zsivaj van bennünk, amit nem akarunk hallani, mert borzadunk tőle. Szelah! Távol keleten egy csillag remeg. Enyém a bosszú, enyém a megtorlás, szól az [Űr! Legyen meg a te akaratod! Kyrie eleizon! Pörlekedő szavakkal beszéltünk hozzád, [Urunk'. Esdeklünk, hallgass meg minket, jóságos [Urunk! Szavunk némaságba és éjbe fül. Hallgass meg minket, jóságos Urunk! Egy Istentelen ország éjébe, ó Istenünk! Ámen! Némaságba, 6 néma Isten! Szelah!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents