Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1963-07-07 / 27. szám

Az Efezüst Levéti Isten terveinek magasztalása „Megismertette velünk az ő akaratának titkát...” (Olvasd: 1, 3—14.) AZ EFEZUSI LEVÉL, SO- RONKÖVETKEZÖ szakaszá­ban a keresztyén gondolkozás két hatalmas témája csendül fel: az előreelrendelésről, más­ként presdestinációról szóló tan és a szentírásnak Isten egész mindenségre kiterjedő üdvtervéről szóló üzenete. A történelem folyamán mind a kettő sokat foglalkoztatta az egyházat, s nemzedékek sora merített belőle erőt, bár néha szenvedélyes viták okozója is volt. A viták ideje elmúlt. Az is­meret felfúvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít, — mondja az apostol. Az élet ma köze­lebb van hozzánk mint a tan. Inkább tanuljunk meg figyel­ni arra, hogy hitünk milyen alapvető tényei és a lelki élet milyen tapasztalatai állanak e tanítás mögött, s mi ennek a mély igének üzenete gyakor­lati életünk számára? AZ ELMÉLYÜLT KERESZ­TYÉN ÉLETNEK megvan az a kísértése, hogy félrehúzódó­vá legyen. A keresztyén közös­ségek, mert sokat foglalkoz- nak önmagukkal, könnyen lesznek kis sarkokba vissza­húzódó, csak egymást értő tár­sasággá. Ami kívül van nem számít, nem érdekes az egész világ. Ebből nemcsak az a baj származik, hogy a világ azután kívül reked hivő gondolkozá­som körén, s mindennapom dolgai elintézetlenül marad­nak hitem szempontjából, ha­nem ráadásul az is, hogy belső világom kis körében elöbb- utóbb én magam leszek az úr, én a kiindulás és én a cél. El­bukom, vagy megtérek, de én vagyok a központ. Elvesztem a kapcsolatot döntő tényekkel. „Hitem, mint a változó hold”, érzelmek múló hullámzása megszokott szavak béklyóján, vagy éppen ellenkezőleg: egé­szen szűk körű, racionális, tet­szésemtől függővé tett elfoga­dása, vagy elvetése bizonyos tételeknek. Az Efezusi Levél ki akar érhetni ebből a lelki elszige­teltségből és nem engedi, hogy zugolyba vonuljon vissza a hi­vő ember. Tágabb látókörű, széles kilátású, egészséges hit­re tanít. Ezt úgy éri el, hogy először egy magasba, felfelé mutató, majd meg egy széles, messzire mutató távlatot nyit meg előttünk. Először magasságokba emel, mert önmagámból kihív és ar­ra kényszerít, hogy Isten mel­lől, az örökkévalóság látószö­géből szemléljem üdvösségem és életem dolgait. Üdvösségem nem bennem dőlt el, hanem Is­ten örökkévalóságában, s an­nak gyökere az ő lényegében van, aki „megáldott minket a mennyekben a Krisztusban”. (3. v.) Ez az elkészített üdvös­ség az evangéliumi előreelren- delés vigasztaló tanítása. „Az öröktől való kiválasztottság tu­data egyfelől mélységes alá­zatban tartja a hívőt, ameny- rayiben mindent Isten megfog­hatatlan kegyelmének köszön­het, másfelől a hit bizonyossá­gát a legszilárdabb alapra he­lyezi Isten örök elhatározásá­ban.”- A HIT LÉNYEGÉHEZ TAR­TOZIK, hogy ajándéknak te­kinti önmagát, s a kegyelem egyedülhatósága jut kifejezés­re benne. , Ez a felismerés mindig nagy erő volt a hivő ember életé­ben. Kiemeli belső magányos­ságából és segíti a mindennapi helytállásban és szolgálatban. Felszabadulttá tesz s meg tud tölteni azzal az újjongó öröm­mel, amely ennek a levélnek ezen a szakaszán végigvonul. Ha így nézem hitem dolgait és megváltásomat, akkor meg­világosodik előttem annak másik, vízszintes irányú ösz- szefüggése. széles látóhatára is. Bepillantást nyerek Isten üdvtervébe, amellyel ő a vilá­got a végső harmónia, a teljes rendezettség felé viszi, amely­ben minden és mindenki meg­találja helvét, az eget és föl­det átható örök béke felé. Nemcsak az én porszem élete­met látom többé, hanem lá­tom Isten munkáját múltban és jövőben és benne élek az ő üdvrendjében. Életem része tervei hatalmas életének. En­nek a látásnak pedig nagy és sok haszna van. Mint ahogy személy szerint belekapasz­kodhatunk Istennek a világ keletkezését megelőző, rólunk szóló kegyelmi döntésébe, ugyanúgy bizakodással nézhe­tünk a világmindenségre és benne a mi Földünkön leját­szódó történelemre. A TÁGHORIZONTŰ LÄ- TÄS MEGÓV attól, hogy ön­célú legyen a keresztyénsé- gem, tehát, hogy én a magam kedvéért és hasznára legyek keresztyén. Az önmagával bí­belődő ember távolból nézve nevetséges. Messziről nézve, csak a szolgáló élet mutat. Isten azért hívta el az ö né­pét, hogy feddhetetlenségben és szeretetben járó nép legyen. A tág horizontban kapnak, értelmet és jelentőséget a rész­letek. A tág horizont tanít meg vállalni családban, társada­lomban, gyülekezetben jelen­téktelennek látszó szolgálatot is, s elfogadni ha kell, hogy más a vető és más az arató. Csak a széles látóhatárú em­ber tudja elviselni az út nehe­zebb szakaszát is; a pillanat­nak élő nem szívesen hordoz terhet a jövőért, s nem tudja, hogy „sok cél, mi fényben tűnt elő, homályban lesz ki- küzdhető”. Az az ember tud útközben énekelni, aki útköz­ben is látja a célt. Félreértések elkerülésére még tegyük hozzá: az üdvös­séget, s az anyaszentegyház- nak Krisztusban megígért örök békéjét nem azonosíthatjuk azokkal az időszerű célokkal, amelyekért karunkban nagy harc folyik, mint amilyen: a tartós béke, a társadalom újjá szervezése, az elmaradt népek felemelése és egyenjogúsítása. De az Isten üdvtervében élés megadja a keresztyén ember­nek azt a belső békét és jö­vendő felőli nyugalmat, amely alkalmassá teszi arra, hogy értékes eleme legyen a társa­dalomnak, s mindig olyan irányban fejtse ki erejét, amely hivő reménységével összhangban van. Nem tehet mást, minthogy a mában a tar­tós béke és a szociális harmó­nia szolgálatában az emberi­ség javára éljen és dolgozzék. Nálunk az ember már nem ismeri azt az egyéni elhagya- tottságot, amelyben a régi em­beriség élt. A szociális társa­dalom gondoskodásával van körülvéve és a technika vív­mányain keresztül érzi az em­ber a maga erejét. De ennek a társadalomnak is szüksége van a helytállásra, feddhetetlen­ségben igaz és jó célok kiküz­désére kész emberségre. Mi hálát adunk Istennek, hogy a nagy távlatokat nyert hitben belső bizonytalanságunkból ki­emel és felkészít ilyen szolgá­latra. Az Efezusi Levél nagy távlatai azért vannak, hogy az „Isten embere” alkalmassá le­gyen az új életre, amiről a le­vél vége fog beszélni. Űzőn László PILLANATKÉPEK Óriás toronydarú áll az épülő ház mellett. Messziről olyan, mintha óriás szúnyog szállott volna a házak jölé. Egy nap arra lettünk figyelmesek, hogy az öreg jószágot befestették. Világoskék-ezüst szint öltött a nagy szerszám, a vén teher­cipelő. Mintha nagy színes szitakötő ült volna a város fölél Szimbólum? Az ember le akarja vetni a gúnyát, amely a nehéz robotra emlékezteti. Szárnyalni akar akkor is, amikor dolgozik és kedvét akarja lelni a munkájában. • Eszembe jut az öreg iskola. Szürkén gubbasztott az üt- keresztezésnél — mióta az eszemet tudom. A jómúltkor új ruhát kapott az is, színeset. Romokból és óvóhelyekről indult el az ember — gondolom — s nem akar többé emlékezni a szomorúságra. Társadalmunk azt akarja, hogy a gyermek élete vidámság legyen, s a tanulás is ne sírással és veréssel, hanem felszabadultan és játékos örömmel menjen ... Vajon mit szól mindehhez az, aki a mezők liliomairól be­szélt, amelyeknél Salamon minden dicsőségében sem öltözött szebben? Megkérdezi tőlem, én mit teszek, hogy az ember élete derűsebb legyen? Már régen jártam a Kossuth Lajos utcán. Hogy arra vitt az utam, megdöbbentett az állványerdő; szálfarengeteg a pa­loták falán! Pest legfényesebb része volt, s az lesz újból. Egy munkás nehéz gerendát emelt könnyedén, mikor elhaladtam mellette. Azt a szálfaerdőt ilyen munkás kezek rótták össze, s azok fogják eltakarítani, mire készen lesz az új híd. Most újra éreztem, minden nagy művet, kitartó és szor­galmas kezek emelnek a magasba. Petőfi sora jut az eszembe: „tiszteljétek a közkatonákat..Ma ezt így értem: a minden­napi szorgos építőmunka közkatonáit. Értük kell, hogy történ­jék minden és gyermekeinkért. Ü. L. KIS TÜKÖR Már szóltunk Péter apostolról. Most János apostolt mutat­juk be olvasóinknak. A megváltás tudományának titkát senki olyan mélyen megírni nem tudta, mint ő. Mélységes gondolatokba merülő, szemlélődő ember volt János, ez a galileai származású paraszt- ember. Péter és Jakab vezető egyéniségek, mégis Jézus szívében János foglalja el a fő helyet. Ezt a kitüntetést kapja: „az a ta­nítvány, akit szeret Jézus.” Jánosnak is voltak emberi hibái. Egyike annak a két test­vérnek, akiket Boanergesnek nevezett Jézus, tehát heves, tüzes természetű. Tűzzel akarja a samaritánusokat megemésztetni. Szeretne Jézus balkeze felől ülni a dicsőségben. Sok fogyatkozás volt Jánosban, de nagyon szerette Jézust. A szeretet apostolának is nevezik őt. Szeretete messzire és magasra látott. Ez a magyarázata, hogy jelképe a sas. A Tibe­rius tenger partjánál hajnali szürkületben ő ismeri fel, mesz- sziről Jézust. A szeretet szabadítja meg a halál rémétől. Egyszer így be­szél: „Bizony jövel Uram”! Jánosban nincs annyi tetterő, mint Péterben, nem volt irá­nyító, vezető egyéniség, de Jézus iránti mélységes szeretetével együtt van Mesterével annak földi élete minden jelentős pil­lanatában. Sőt, vannak olyan órák, mikor az apostolok közül egyedül ő áll Jézus mellett. Tanuljunk szeretetet Jánostól, Fülöp Dezső II. József harca a klerikalizmussal n. JÓZSEF A PROTES­TÁNSOKON KÍVÜL is beha­tóan foglalkozott egyházi kér­désekkel, sokszor annyira rész­letekbe menően, hogy Nagy Frigyes II. Józsefet gúnyosan sekrestyésnek nevezte, mivel agyonszabályozta az egyházi életet. Az abszolút monarchia elérése érdekében a katolikus egyházat az állam érdekeinek rendeli alá. Ki akarja szakí­tani a Vatikán hatalmából a Habsburg-korona alá tartozó katolikus egyházat. A Türelmi Rendelet kiadásának évében jelent meg híres Pátense, amely szerint a Vatikán min­den egyes bullája, brévéje és rendelete közzététel előtt, jó­váhagyás céljából a király elé terjesztendő (ius piaceti) (pla- cetum regium). Püspökök szá­mára olyan eskűformát állapít meg, amely erősebben fejezi ki az állam iránti hűségüket. Az In Coena Domini bulla felolvasását, amely összefog­lalja a pápai szék valamennyi hatalmi ábrándját, megtiltotta. Ugyanakkor eltörölt minden szerzetes rendet, amely a szemlélődő életformában ke­reste hivtását és semmi hasz­nos munkával nem foglalko­zott. Vagyonukat a vallás- és lelkészalap javára foglalta le. Egyedül a tanító és betegápoló rendeket hagyta meg. Hozzá mert nyúlni a püspökök jöve­delmeihez is. Hangoztatja a szekularizáció gondolatát, hogy az állam kész átvenni az összes egyházi jövedelmet és ennek fejében minden egyhá­zi alkalmazottat fizet, vagy pedig összeírja az egyházi jö­vedelmeket és az esetleges hiányokat államsegélyből pó­tolja. A papságot állami tiszt­viselőkké akarta tenni, akik kihirdetik a felsőbbség világi parancsait is. Szelekciót kí­vánt életbe léptetni a papok között, hogy a felvilágosult papok váltsák le az elmara­dottakat. Mindezek olyan nagy hatást gyakoroltak a Vatikán­ra, hogy VI. Pius pápa szemé­lyesen indult útnak, hogy Becsben a császárt jobb belá­tásra bírja. A szabadgondol- kodók a canossai kölcsön visz- szafizetését látták a pápa kö­zeledésében. A pápa teljes hónapág tartózkodott Becsben, ahol nagy ünnepségeket ren­deztek tiszteletére, de II. Jó­zsef nem engedett álláspont­jából. A papjai látogatás után kifogásolja, hogy az egyik gróf, bécsi érsek és váci püs­pök egy személyben. Mások püspökség mellett főispánok, vagy bent ülnek a helytartó- tanácsban. A HÁZASSÁGOT POLGÁ­RI SZERZŐDÉSNEK TEKINTI ugyan, de p>ap előtt kell to­vábbra is kötni, úgy azonban, hogy a közreműködő p>ap egy­úttal államhivatalnokként jár el. A házassági pereket világi törvényszék elé utalja Tovább fejlesztette Mária Terézia 1777-ben kiadott Ratio Educa- tionisát. abban az irányban, hopy a közoktatás állami irá­nyítás és ellenőrzés alá kerül­jön. A tanfelügyelők mind ál­lami közegek, s az iskolákat a felvilágosodás, de ugyanakkor a németesítés szolgálatába ál­lította. Elve, hogy nem szabad többé a felekezetek számára nevelni, hanem az abszolút monarchia számára. Ezekben a törekvéseiben II. József any- nyira haladó amennyiben a felvilágosodás eszméit valósít­ja meg, de annyiban reakciós, amennyiben ezeket az ország függetlenségére törő abszolút monarchia szolgálatába állí­totta. A klerikalizmus elleni felvi- lágosodotf szellemnek ad ki­fejezést Hajnóczy József, gki később a Martinovics-féle ösz- szeesküvéshez csatlakozott Könyvében arról ír, hogy a klérusnak az országgyűlésen nem lehet helye, mert ott nem a lelki üdvösségről van szó. Nyíltan kimondja, hogy a klérus ellentétben áll a nem­zet nagy részének az érdeké­vel, idegen érdeket szolgál ki, mert Róma hatalmában van. Nagyváti János az egy­házi ingatlanok államosítását követeli. Martinovics Ignác az ország elmaradottságáért a klérust és a jezsuitákat teszi felelőssé. Követeli a papi ki­váltságok eltörlését, vagyonuk elkobzását, hogy abból az ösz- szes felekezetek papjait lát­hassák el. Azt is a klérus szemébe mondja, hogy a nép tudatlanságára épít. Névtelen röpiratok még élesebb hangon támadják a papságot elsősor­ban a hierarchia visszaélései miatt A francia forradalom hatására előfordult a keresz- tyénség tanítása elleni táma­dás is, amellyel szembeállítot­ták az ész kultuszát és a ter­mészet törvényeihez igazodó világi morált. UGYANAKKOR A KATO­LIKUS HIERARCHIA sem­mit sem tanulva a támadá­sokból, gróf Kollonich László érsek elnökletével értekezletet tartott és eredményeképpen feliratot szerkesztett a király­hoz, amelyben az áttérésit bün­tetendő cselekménynek kíván­ta nyilvánítani, a vegyes há­zasságból származó gyermeke­ket katolikus vallásban akarta neveltetni, az evangélikusok házassági ügyeit a Szentszék elé utalandónak kívánta és tiltakozott az ellen, hogy az evangélikus vallás bevett val­lásnak legyen nyilvánítva, mert ez a katolikus egyház sérelme volna. A reakció és haladás erői megoszlottak a nemesség so­rai között is. Általában a ti- szavidéki vármegyék álltak ki leginkább a vallásszabad­ság mellett, míg a legkonzer­vatívabb a Dunántúl volt. Gömör megye pl. a lelkiisme­ret szabadságát követelte. A feudális nagybirtokkal tele­tűzdelt Sáros és Somogy a maradiság bázisai voltak. Ilyen ellentétek között jött létre az 1791. 26. te, amely a vallásügyet hosszú időre ren­dezte. Kimondja, hogy a bécsi és linzi békék, valamint az 1608. 1. te. és 1647. 5. te. alapján szabályozza a vallás­ügyet. Érvénytelennek nyilvá­nítja a linzi béke óta alko­tott törvényeket, amelyek meggátolják a vallás szabad Most történik elsőízben, hogy a római katolikus egyház va­lamely protestáns világszer­vezet nagygyűlésén képvisel­teti magát. Ä Hit-Egysége va­tikáni titkárság vezetője, Bea bíboros, közölte a Lutheránus Világszövetség főtitkárával, hogy a római katolikus egyház elfogadta a Lutheránus Világ- szövetség meghívását a IV. nagygyűlésre, amely ez évben lesz Helsinkiben, július 30-tól augusztus 11-ig. Ennek értel­mében a római katolikus egy­ház két megfigyelőt küld: Jo­hannes Witte jezsuita pátert, a római pápai Gregorián Egyetem professzorát és dr. Blaeser pátert, a Paderbomi Teológiai Akadémia docensét. Bea bíboros kifejezte remény­ségét, ahogy a katolikus meg­figyelők jelenléte a Lutherá­gyakorlatát. 1. §-a kimondj» a vallás szabad gyakorlatát az ország minden rendű lakosá­nak, majd megállapítja, hogy a vallásgyakorlat mindenütt nyilvános és szabadon lehet gyülekezetét alakítani. A pro. testánsok hitükkel ellenkező szertartásra nem kényszerít­hetők, gyűléseket, zsinatot tarthanak, a király legfőbb felügyelet jogának fenntartása mellett. Iskoláik az országos tanterv és a királyi felügyelet korlátái között működhetnek. Az alkalmazás a katolikus val­láshoz kötött előfeltételeket megszünteti. A protestáns há­zassági ügyek intézésére vi­lági bíróságot jelöl meg ille­tékesnek. Ezek mellett a ha­ladó vonások mellett visszalé­pést jelent a törvénynek az az intézkedése, hogy a vegyes­házasságot katolikus pap előtt kell kötni és a gyermekek val­lása még mindig a Türelmi Rendelet intézkedései nyomán alakul. A vegyesházasságok: ügyében továbbra is a szent­szék bíráskodik. Az áttérést* amely körül nagy vita volt* kompromisszummal úgy ol­dották meg. hogy a meggon­dolatlan vallásváltoztatások fékezésére minden egyes ese­tet be kell jelenteni a király­nak. Megszünteti továbbá a vallás miatt elkobzott birto­kokhoz való jogot. Törvénybe foglalják a cenzúrát, amelyet a protestánsok valamennyi kiadványára érvényesíteni kell* hogy az ne irányuljon a kato­likusok ellen, bár a Habsbur­gok eddig is gyakoroltatták a cenzúrát, de törvénybe fog­lalást csak most nyert a sajtó- szabadság jogának megvonása* Dr. Ottlyk Ernő nus Világszövetség nagygyűlés sén hozzájárul a kölcsönös kapcsolatok megjavításához és elmélyítéséhez. Francia-német testvértanács A thübingeni egyetemen tiszteletbeli doktorrá avatták Paul Conorrd lelkészt, azok­nak az érdemeinek elismeré­séül, melyeket mint a fran­cia-német testvértanács elnö­ke tanúsított abban a törek­vésben, hogy testvéri kapcso­latokat létesítsen a francia és a német egyházak között, kü­lönösen a második világhábo­rú tragikus eseményei után. A tiszteletbeli doktoravatás ünnepi aktusán részt vett a francia—német testvértanács is. flz Ugetóa kiadásának kiilfiildi visszhangja Magyarországi evangélikus egyházunk új egyetemes Agerr- dáját Sajtóosztályunk megküldötte több külföldi egyházveze­tőnek is. Most egyre több visszhangot kapunk az Agenda ki­adásával kapcsolatban. Elismeréssel szólnak a nyilatkozatok Agendánkról és általában a magyarországi evangélikus egy­ház munkájáról. Örömének adott kifejezést az Agenda kiadá­sával kapcsolatban Franklin Clark Fry New York-i evangé­likus püspök, a Lutheránus Világszövetség elnöke és D. Ger­hard May az ausztriai evangélikus egyház püspöke. Mindket­ten levelet írtak Káldy Zoltán püspökhöz. A leveleket az alábbiakban közöljük: „Kedves Káldy Püspök Or! Hadd fejezzem ki mély éi őszinte elismerésemet az ön testvéri udvariasságáért, azért, hogy nekem a Magyarországi Evangélikus Egy­ház nagyszerű új ágendájából egy példányt küldött. Ez a könyv azonnal megtalálja helyét itt az Evangélikus Székház liturgikai könyvtárában, méghozzá tiszteletre­méltó helyét. Nincs kétségem afelől, hogy erős érdek­lődést fog kelteni mindazokban, akik az én nyájamból értik a magyar nyelvet. Igazi keresztyén nagylelkűségre vall, hogy ön megosztotta velem egyháza istentiszte­leti életének kincseit. Noha nyelvi akadályaim miatt nekem személy szerint nem lehet hasznom az istentisz­teletek és imádságok rendjének olvasásából, mégis úgy nézek erre a könyvre, mint valami szent értékre, mert szavai, mint jó illat szállnak a hívő szívekből. Már előre örülök annak, hogy találkozhatom önnel mind Helsin­kiben, mint Rochesterben. Maradok szívélyes üdvözlettel: Franklin Clark Fry s. k.” May püspök levele pedig a következőképpen szól: „Kedves Káldy Testvér! Most hozta meg a posta új Agendátokat. Hálásan köszönöm. A magyarországi kő- nyomatos sajtószolgálat révén már behatóan tájéko­zódtam tartalmáról. Nagyon jelentős dolognak tartom, hogy ilyen gyönyörű kiállításban és ily gazdag tarta­lommal jelentettétek meg. Szívből kívánom, hogy a gyülekezetekhez könnyen és mielőbb találja meg út­ját. A gyülekezetek ugyanis etekintetben rendkívül konzervatívak. 1931 óta van új liturgiánk, de még min­dig találhatók olyan gyülekezetek, amelyek nem haj­landók ezt a rendet énekelni. Adja Isten, hogy az Agenda elősegítse az egyházi élet munkálását. Hálás szívbeli köszöntésem és meleg üdvözletem va­lamennyi testvér részére, szeretettel köszönt D. G. May püspök,” Római katolikus megfigyelők a Lutheránus Világszövetség nagygyűlésén

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents