Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1963-06-30 / 26. szám

Találkozás Istennel I. Móz. 32, 21—30. Mai vasárnapunk igéjében Jákobnak, ennek a hányatott életű — hozzánk éppen bűnei és erős hite miatt közel álló — embernek talán legválságosabb éjszakájáról van szó. Sok dolga van ez éjszaka előtt. A másnapi kritikus találkozásra készíti elő családját, szolgáit. Ajándékot küld a megbántott testvérnek, serényen dolgozik, hogy a vele levőket átsegítse a Jabbók révén. Sok dolga lesz az éjszaka elmúlása után is, tudja jól. Húsz esztendő után kell számot adni bűnéről Ézsau előtt, ugyanakkor viselnie a felelősséget a rábízottakért. És ekkor megszűnik számára az idő, elcsitulnak a gondok és fel­adatok. Jákobnak Ézsaunál nagyobbal van dolga, magával az élő Istennel. Keresztyén életünk legnagyobb és mindig legsürgetőbb fel­adata a szolgálat. Felelősek vagyunk a ránkbízottakért, a munkánkért, az időnkért, Isten, parancsainak teljesítéséért. Dolgunk van a megbántott testvérünkkel, embertársunkkal, ami nem tűr halasztást. Közben pedig nem feledkezhetünk el arról, hogy még valamiért vagyunk felelősek: a bűneinkért! És ezt egyedül Istennel intézhetjük el, talán hasonlóképpen feszült, válságos órákban, mint Jákob ez igében. De hogy ezek az órák beleférnek szolgáló életünkbe, annak bizonyságát ép­pen Jákob életének másnapjaiban láthatjuk: új névvel és új szívvel, megbocsátott bűnökkel mehet tovább, hogy azután minden erejét az ígéret elhordozására és betöltésére fordít­hassa. Istennel való számadásunk után mi is a minden jóban és jóért való szolgálat sokszínű feladataiban mehetünk tovább, megújult szívvel! Mi is történt hát ezen a válságos éjszakán? 1. Jákob megérti Isten jelenlétét. — Előbb csak szorongása tölti el, de azután tusakodni kényszerül valakivel, aki erősebb nála, aki legyőzi őt, de akit végül is felismer és utolsó ments­várként kiáltja a szemébe: „Nem bocsátalak el, míg meg nem áldasz engem!” Hiszen Te áldást ígértél nekem egykor! — Bűneink miatti szorongásunk, gyengeségünk, kicsinységünk, gyakori hűtlenségünk miatti félelmünk nagyon is reális, indo­kolt. De akkor vagyunk keresztyének, ha megértjük Isten je­lenlétét. Azt, hogy Őneki köze van az életünkhöz, és Ő nem is . marad távol mellőlünk. Ő áldást ígért nekünk, Jézus Krisz­tusban. ő erősebb nálunk, mégis ő engedi magát legyőzetni! Éppen ígérete, megbocsátása által. 2. Jákob megkapja az áldást. — Csípője rokkant marad, de a szorongása megszűnik, „megszabadult az én lelkem”. A küzdelmes éjszaka az ő győzelmével ér véget. Csípőjében egy életen keresztül hordozza kicsinységének, bűneinek való­ságát, szívében azonban elszabadul az addig lappangó hit és bizodalom Istene iránt és élete ennek a hitnek lesz 3 bizony­sága. — Keresztyén embernek, gyülekezeteknek, az egész egy­háznak meg keli tapasztalnia, hogy Isten bőséggel adja áldá­sát, megszabadít a szorongásokból a hitnek és bizodalomnak alázatára és szabadságára. Mindezt azért teszi, hogy felszaba­dult szívvel éljünk az emberek között, kis vagy nagy közössé­gekben, minden időben a szeretet és békesség embereiként, a kegyelmes Isten tanújaként. Szirmai Zoltán HÍREK, — Szentháromság utáni 3. vasárnapon az oltárterítő szí­ne: zöld. A vasárnap oltári igéje: Lk. 7, 36—50; szószéki igéje: I. Móz. 32, 21—30. * — LELKÉSZ MEGHÍVÁS. A nyugdíjazás folytán megüre­sedett makói lelkészi állásra az egyházközség KOMOLY SÁMUEL kisapostagi lelkészt hívta meg. Az új lelkész beik­tatása június 30-án, vasárnap délután 5 órakor történik BÁRTFAI LAJOS esperes szol­gálatával. — LELKÉSZIKTATAS. Az egyházközségek tagjainak, va­lamint a szomszédos gyüleke­zet képviselőinek nagy részvé­tele mellett bensőséges ünnep­ség keretében iktatta be Ma­lomsokon HALÁSZ BÉLA es­peres június 16-án tisztségébe ASBŐTH LÁSZLÓ lelkészt. A beiktatott lelkészt a díszköz­gyűlésen számosán üdvözölték. — TAPOLCAFÖ. A homok- bödögei egyházközséghez tar­tozó kis gyülekezetnek a hívek áldozatkészségéből megújított templomát és a gyülekezet asz- szonyainak adományaiból vá­sárolt oltárterítőt június 3-án ünnepi istentisztelet kereté­ben adta át rendeltetésének HALÁSZ BÉLA esperes. Érettségi találkozói emlék­ünnep. — Az egykori „Buda­pesti Fasori Ágostai Hitvallá­sú Evangélikus Főgimnázium” négy évtizeddel ezelőtt, 1923- ban végzett növendékei, érett­ségi vizsgájuk emlékünnepét régi érettségijüknél« befejezési évforduló-napján, 1963. június 20-án tartották meg Budapes­ten. Kegyelettel és bensőséges mély tisztelettel áldoztak egy­kori, elhunyt kiváló tanáraik áldott emlékének és meleg szeretettel adóztak a még élő tanáraiknak, dr. Bogsányi Sán­dor, dr. Gyóni Ferenc, Oppel Imre és dr. Renner János nyu­galmazott evangélikus főgim­náziumi tanároknak. A jubi­lánsok evangélikus egyházunk iránti hűségüknek és nemes humánus érzésüknek szép ta­núbizonyságát adták. — EGER, FANCSAL. A bor­sod—hevesi egyházmegye Gyü­lekezeti Segély előadója Pász­tor Pál, alkalmi istentisztele­ten szolgált Egerben és Fan- csalban buzdította a híveket a Gyülekezeti Segély áldozatos támogatására. — SZÜLETÉS. Nagy István lelkésznek és feleségének 1963. május 11-én második gyerme­kük született. Neve: Edina Ho­na. — HALÁLOZÁS. Június 14- én kísérték utolsó útjára özv. Péterffy Sándomé, született Haiszer Idát, néhai Péterffy Sándor volt békéscsabai iskola- igazgató özvegyét a budai Farkasréti temetőben. Gyászol­ja leánya, Kelemenné, Péterffy Ida, testvérei és a nagyszámú rokonság. Igét hirdetett Vá- rady Lajos bécsikaputéri lel­kész Rm 14, 7—8. alapján. Éne­kelt a Lutheránia énekkara Weltler Jenő karnagy vezeté­sével. „Az igaznak emlékezete áldott”. — Szabó György, a tárnok­réti egyházközség hűséges gondnoka, lapunk olvasója 59 éves korában elhunyt. Június 21-én temették el nagy rész­vét mellett. „Mert tudjuk, hogyha a mi földi sátorhá- zunk elbomlik, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált örökkévaló házunk a menny­ben.” 2 Kor. 5,1. — FELAJÁNLOM árnyas kerte* met a János kórháznál nyaralás­ra vagy víkendezésre. Cím a ki­adóba. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 342—423 Kiadóhivatal és Sajtóosztály: 142—074 Előfizetési ára egy évre 60.— Ft Csekkszámla: 20412.—VIII. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott INDEX 25211 633091 /2 — Zrínyi Nyomda, Bp. Felelős: Bolgár Imre igazgató Amerikai négerek az áldozat száz éves útján 1963. JANUÁR 1-ÉN VOLT SZÁZ ÉVE annak, hogy Lincoln Ábrahámnak, az Egye­sült Állampk elnökének ér­vénybe lépett az a proklamá- ciója, amely az USA-ban vala­mennyi néger rabszolga szá­mára megadta a szabadság jo­gát. 1867-ben hivatalosan is kimondták a néger lakosság egyenjogúságát, 1870-ben pe­dig megadták nekik a válasz­tójogot. Az amerikai alkot­mány valamennyi polgára szá­mára egyformán biztosítja a törvény védelmét és kimondja, hogy egyetlen szövetségi állam sem rabolhatja el bármelyik polgárának életét, szabadságát, Vagy tulajdonát Az amerikai néger lakosság- naik azonban mind a mai napig saját bőrén kellett meg­tapasztalnia, hogy durva el­lentét van az alkotmányban le­fektetett jogok és a valóság között. Annak ellenére, hogy a négerek formális felszabadí­tása már száz évvel ezelőtt be­következett, a faji megkülön­mint száz évvel ezelőtt. A szí­nes lakosság, amely egyenjo­gúságáért küzdött, az amerikai polgárháború után szembeta­lálta magát a Ku-Klux-Klan terror-szervezettel, amely a legbrutálisabb eszközöket al­kalmazta a négerekkel szem­ben. A FASISZTA CSŐCSELÉK RÉMURALMA a második vi­lágháború és a nürnbergi per után új csúcspontra jutott, kü­lönösen abban a 14 szövetségi államban, amelyben a Ku- Klux-Klan szinte hivatalos szervezetté lett. Ennek ellené­re az amerikai négerek harca polgárjogaikért feltartóztatha­tatlanul folytatódott. — 1953 és 1954 óta szervezett formák kö­zött először. Ennek a harcnak politikai-erkölcsi alátámasztá­sa és mozgató rugója lett a to­vábbiakban az ázsiai—afrikai függetlenségi mozgalom sok szép sikere; a Színesek Segí­tésére alakult Nemzeti Egye­sülés (NAACP) 1953-ban meg­hirdetett célkitűzése, hogy 1963-ig valamennyi néger szá­mára biztosítsák az egyenjogú­ságot és a szabadságot; vala­mint az USA legfelsőbb bíró­ságának 1954. május 17-i hatá­rozata, amely törvénytelennek nyilvánította a faji megkülön­böztetést az iskolákban. AZ USA NÉGER LAKOS­SÁGÁNAK HŐSIES KÜZ­DELMÉT igazi jelentőségében akkor mérhetjük fel, ha figye­lembe vesszük, hogy a faji fa­natikusok a terror minden esz­közét mint alkalmazták és al­kalmazzák a négerek ellen. Ez az utóbbi tíz évben, de még in­kább ezekben a hetekben ma­gára vonta az egész világ fi­gyelmét. Emlékezetes, hogy a faji megkülönböztetés ellen a négerek szervezett ellenállás­sal tüntettek a busz-vonala­kon. Ezért 1956 elején 110 né­gert bíróság elé állítottak. 1956 márciusában az alabamai tör­vényszék a közben világszerte ismertté vált néger lelkészt, dr. Martin Luther Kinget bör­tönbüntetésre ítélte a bojkott szervezéséért, amely hónapo­kon át (386 napig) tartott. Mint már King lelkészről közöltük, ő Gandhinak, az indiai szabad­ságharcosnak példáját követte az erőszak nélküli tüntetés módszerében. Ez a módszer a négerek további harcának, amelyet egyenjogúságukért vívtak, lényeges alkotóeleme lett. A fasiszta csőcselék egyre növekvő terrort alkalmazott a négerekkel szemben. 1956 szeptemberében bombame­rényletet hajtott végre Mont­gomery ben Robert Grátz fe­hér lelkéfcz háza ellen, de­cemberében Birminghamban Shuttlesworth néger lelkész otthona ellen, dühöngött a ter­ror Clintonban (Tenessee) és valóságos folyammá dagadt szeptemberben Floridában, Kentuckyban és Texasban mindenfajta intézkedéssel szemben, amely lehetővé akar­ta tenni, hogy néger fiatalok beiratkozhassanak a fehérek iskoláiba. 1957-BEN FASISZTA ELE­MEK MONTGOMERYBEN bombát dobtak négy templom­ra és két néger lelkész házá­ra. 1957 januárjának végén Martin Luther King néger lel­kész ellen újabb merényletet kíséreltek meg. 1957 szeptem­berében pedig Little Rock (Arkansas) vonta magára a vi­lág figyelmét. Faubus arkan- sasi kormányzó körülzáratta a Little Rock-i gimnáziumot, hogy megakadályozza hét né­ger tanulónak a tanításon való részvételét. Csak amikor már óriásivá nőtt a külföld felhá­borodása a rendőrség négerek­kel szembeni brutalitása miatt, küldött Eisenhower reguláris csapatokat. Mégis, mikor Shuttlesworth néger lelkész szeptemberben megkísérelte, hogy a gyermekét az iskolába kísérje, a faji-terroristák le­ütötték és súlyosan megsebesí­tették. Ugyanebben a hónap­ban fasiszta elemek bombame­rényletet követtel el a nash- ville-i gimnázium (Tenessee) ellen. 1958 tavaszán kivonták a szövetségi csapatokat Little Rockból. A legfelsőbb bíróság ugyanakkor ismételten állást foglalt a nyilvános iskolákban történő faji megkülönböztetés ellen. Faubus kormányzó azon­ban szeptemberben szabadon és büntetlenül bezáratott va­lamennyi felsőbb iskolát. Ugyanebben a hónapban Montgomeryben őrizetbe vet­ték dr. Martin Luther King lelkészt, egy hétig fogva tartot­ták, ezalatt a rendőrség tett- leg bántalmazta őt. Szabadon bocsátása után Harlemben (New York) felbérelt elemek egy kávéházban hátulról le­ütötték. Alig sikerült megmen­teni az életnek. (folytatjuk) böztetés éppúgy fennáll ma is, A KERESZT GYALÁZATA HÉTRŐL— HÉTRE Találkozás örömmel Lakács 19, 16. A háború után szétszóródott számtalan család. Az egyik családtag nem tudta, hogy a világ melyik részén van a másik. Megkezdődött a keresés. Egymást szerető emberek mindent megtettek, hogy megtalálják egymást. Aki rátalált egy-egy el« vesztett kedvesére, az tudja csak, milyen kimondhatatlam öröm, megtalálni azt, akit szeretünk. Erre kell gondolnom, amikor olvasom igénket. Miért jöHt Jézus Krisztus ide a mi világunkba? Az ige így felel: „...hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett”. Akaratlanul is azok az emberek jutnak eszembe, akik mellettem élnek és akikről talán könnyelműen megállapítom, hogy elvesztek. Pedig nem volna szabad elfelejtenünk azt, amit ugyancsak az írás tarát, hogy az elveszett és elkárhozott ember é n vagyok. Elveszett ember vagyok Isten országa számára. Isten azonban Atyám, aki nem akarja halálomat. Elküldte Fiát utánam. Jézus barátom és Uram, aki engedelmesen eljött érettem. Ez az ige nekem szól. Engem keres az én Uram, azért, hogy megtartson. Mint valami nagyon messze élő kedvestől érkező levél, olyan ez az ige. És ha tudom, hogy én vagyok az elveszett, akkor kimondhatatlan boldogság ezt hallani. Találkozhatom általa Valakivel, aki engem nagyon szeret és én is mindennél jobban szerethetem öt. Akkor Jézus Szaba­dító lesz, aki nemcsak megkeres, hanem meg is tart. Ügy érzem azonban, hogy az örömüzenet mellett van egy parancsa is igénknek. Akit Jézus megkeresett és megtartott, annak feladatává lesz ugyanezt végezni. Jézus küldte a tanít­ványait és küldi ma is, minden tanítványát. Nekünk pedig engedelmeskedve keresni kell az embert. Keresni az embert! Hogy akik gyűlölik egymást, kibéküljenek. Akik elszakadtak egymástól, újra egymásra találjanak. Akik ellenségei egymás­nak, tudják újra szeretni egymást. Tudom, hogy akit Jézus megtalált, az megtalálja emberi társát is. örüljünk hát annak, hogy Jézus keres. Kökény Elek NAPRÓL- NAPRA VASÁRNAP: ZSOLTÁROK 143, 10; JÁNOS 16, 13. — A bűnös ember magától képtelen a keskeny útra térni, ezért van szükségünk az Isten Lelkére. I. Péter 5, 5/b—11; Zsoltá­rok 32. HÉTFŐ: ÉZSAIÁS 66, 14; JELENÉSEK 20, 13. — Nem elég tudnunk Isten akaratáról, mert a „tudás” nem biztosít arról, hogy cselekedeteink megfelelnek annak. Márk 2, 1—12; Róma 1, 8—17. KEDD: JEREMIÁS 14,7; LUKÁCS 23, 41—42. — Vétkein® sokasága miatt nem állhatnánk meg Isten előtt Jézus Kriszti» nélkül. Bírák 10, 6—16; Róma 1, 18—32. SZERDA: SOFONIÁS 1, 7; LUKACS 21, 34. — Vigyáz­zunk, hogy az „élet gondjai” nehogy elhomályosítsák előttünk Istent, s így váratlanul érjen a számonkérés. Márk 2, 13—17; Róma 2, 1—16. CSÜTÖRTÖK: ZSOLTÁROK 146, 3; MÁTÉ 15, M. — Életünk minden helyzetében és pillanatában Istenre nézve dolgozzunk. Róma 4, 1—8; Róma 2, 17—29. PÉNTEK: ÉZSAIÁS 25, 7; CSELEKEDETEK 26, 17—18. — Jézus Krisztus által van békességünk Istennel. Róma 5, 1—5; Róma 3, 1—20; SZOMBAT: JEREMIÁS 17, 10; MÁTÉ 6, 18. — Ne felejt­sük, hogy Istennek tudomása van arról is, amit mi <5 előtte titokban szeretnénk tartam, mert ő látja azt is, amit titkon tettünk. I. János 2, 1—5; Róma 3, 21—26. Káposzta Lajos Egyiptomi kiállítás Ä világ egyik legsokolda­lúbban gazdag egyiptomi gyűjteményét a berlini mú­zeumok őrzik. Ritkaságszám­ba menő legszebb darabjaikkal válogatott vendégkiállítás nyílt meg a Szépművészeti Mú­zeumban. A 12 különböző kor­szakból származó műtárgyakat szemlélve, Egyiptom művészet­története tárul fel a 7000 éves őskortói az arab uralom kez­detéig. Használati-, dísz- és emléktárgyak, kökések, őrlő­kövek, gyűrűk, karpereeek, amulettek, szobrok, reliefek, csészék, füstölő edények, szté­lék, hieratikus papiruszok, fes­tett múmiafejek: az áthatol­hatatlan sűrűjű eseményára­dat felett lebegő, élő ember üdvözletét közvetítik. Ez a folyton megújuló, kiismerhe­tetlenül rejtélyes, változatla­nul örök emberi ejti hatalmá­ba a látogatót, a Múlt fény­csóváját vetve Jelenünkre. Mennyire megszínesedik, nő, az időben érzékelhetőleg tere­bélyesedik az életünk, hallgat­va e régi-régi műtárgyak né­ma beszédét. A múlandóság és a pusztulás relatív jelentésé­ről árulkodik egy romlandó vászonból épen maradt halotti lepel, amelyet a poriadástól kétezer éven át megőrzött a száraz egyiptomi homok, ahonnan ásatás során előke­rült. Vele egyidős, Nagy Sán­dor hódításai korából való, egy fekete gránitból remekbe- készült papszobor, amelyből ma is sugárzik a fensőséges, vezérlő akarat, a bizakodva rászegzett pillantásoktól is táplált, valamilyen delejező hatalom. Mintegy négyezer éves (az óbirodalomból való) Per-Her-Nofret fából faragott álló szobra. Nem tudjuk, mit csodáljunk jobban, a műalko­tás tökéletes szépségét-e, avagy a figura megszólalással kecsegtető varázsát, a várako­zás döntő pillanatában, amikor elkerülhetetlenül kérdeznie, vagy felelnie kell. Ismerőseink közül, az emlékeinkből, hiva­tali szobában, fogadáskor, vagy az utcán találkozva, toppan elénk ez a méltóságig fellépé­sében is óvatosan, ta©iötato-. san szerény férfiú. Döbbene­tes a hatása: egy pillanat örökkévalóságát rögzítő röpke látomásban. A kiállítás legszebb és leg­értékesebb darabjai a 3500 év előtti Amama-korból valók. Ez az átmeneti kor Ameiiho- tep, vagy Ehnaton nevéhez fűződik, aki elszakadva a thé- bai Amon-papságtól, új fővá­rost épített Amamában és a napkorong (Aton) tiszteletét állította a vallásos kultusz szolgálatába. Elvetette a kiasz* szikus hagyományokat és mű­vészei a korábbi idealizáló irányzattal szemben könyörte­len valósághűséggel alkottak. Egy kitűnő, név szerint is is­mert szobrász, Thotmes, mű­helyéből számos mészkőből, homokkőből és stukkóból ké­szült szobor, vázlat és modell került elő. Ezek egyik legér­tékesebb darabja egy férfikép­más. Eddig ismeretlen magas­latig emelkedett szoborremek. Kifejezésének gondolat- és ér­zésébresztő gazdagságával, a kibeszélhetetlenül sokatmondó sejtelmességnek lenyűgöző su- galmazásával — örömmel a magáénak vállalhatná bárme­lyik ma élő szobrásznagy­ság is. Üvegbúra alatt látható a tárlat talán legféltettebb kin­cse, barna homokkőből Ehna­ton király egyik leányának 3000 évnél régebben készült portréja. Fenséges megközelít­hetetlenségből néz reánk ez a szépséges, szabályosan kiegyen­súlyozott arcvonású leányarc, mintha már az életében is az időtlenség káprázatába illant volna. Egy arc, amelynek ko­mor derűje személytelenül igéz, anélkül, hogy bármi nyo­mot hagyott volna rajta az életért folyó mindennapos küzdelem tapasztalása. Arc, amely semmit sem tud a világ ügyes-bajos dolgairól és mégis, mintha mindent tudna, vágy kitalálna mozdulatlan, éber nyugalmával. Belső könnyek­től áztatott mosolya azért oly szép, mert a legősibb igazság ■ jelképe: a fájdalom és az öröm — egy. _ Hajts Gém1 G. a.

Next

/
Thumbnails
Contents