Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1963-06-30 / 26. szám
Találkozás Istennel I. Móz. 32, 21—30. Mai vasárnapunk igéjében Jákobnak, ennek a hányatott életű — hozzánk éppen bűnei és erős hite miatt közel álló — embernek talán legválságosabb éjszakájáról van szó. Sok dolga van ez éjszaka előtt. A másnapi kritikus találkozásra készíti elő családját, szolgáit. Ajándékot küld a megbántott testvérnek, serényen dolgozik, hogy a vele levőket átsegítse a Jabbók révén. Sok dolga lesz az éjszaka elmúlása után is, tudja jól. Húsz esztendő után kell számot adni bűnéről Ézsau előtt, ugyanakkor viselnie a felelősséget a rábízottakért. És ekkor megszűnik számára az idő, elcsitulnak a gondok és feladatok. Jákobnak Ézsaunál nagyobbal van dolga, magával az élő Istennel. Keresztyén életünk legnagyobb és mindig legsürgetőbb feladata a szolgálat. Felelősek vagyunk a ránkbízottakért, a munkánkért, az időnkért, Isten, parancsainak teljesítéséért. Dolgunk van a megbántott testvérünkkel, embertársunkkal, ami nem tűr halasztást. Közben pedig nem feledkezhetünk el arról, hogy még valamiért vagyunk felelősek: a bűneinkért! És ezt egyedül Istennel intézhetjük el, talán hasonlóképpen feszült, válságos órákban, mint Jákob ez igében. De hogy ezek az órák beleférnek szolgáló életünkbe, annak bizonyságát éppen Jákob életének másnapjaiban láthatjuk: új névvel és új szívvel, megbocsátott bűnökkel mehet tovább, hogy azután minden erejét az ígéret elhordozására és betöltésére fordíthassa. Istennel való számadásunk után mi is a minden jóban és jóért való szolgálat sokszínű feladataiban mehetünk tovább, megújult szívvel! Mi is történt hát ezen a válságos éjszakán? 1. Jákob megérti Isten jelenlétét. — Előbb csak szorongása tölti el, de azután tusakodni kényszerül valakivel, aki erősebb nála, aki legyőzi őt, de akit végül is felismer és utolsó mentsvárként kiáltja a szemébe: „Nem bocsátalak el, míg meg nem áldasz engem!” Hiszen Te áldást ígértél nekem egykor! — Bűneink miatti szorongásunk, gyengeségünk, kicsinységünk, gyakori hűtlenségünk miatti félelmünk nagyon is reális, indokolt. De akkor vagyunk keresztyének, ha megértjük Isten jelenlétét. Azt, hogy Őneki köze van az életünkhöz, és Ő nem is . marad távol mellőlünk. Ő áldást ígért nekünk, Jézus Krisztusban. ő erősebb nálunk, mégis ő engedi magát legyőzetni! Éppen ígérete, megbocsátása által. 2. Jákob megkapja az áldást. — Csípője rokkant marad, de a szorongása megszűnik, „megszabadult az én lelkem”. A küzdelmes éjszaka az ő győzelmével ér véget. Csípőjében egy életen keresztül hordozza kicsinységének, bűneinek valóságát, szívében azonban elszabadul az addig lappangó hit és bizodalom Istene iránt és élete ennek a hitnek lesz 3 bizonysága. — Keresztyén embernek, gyülekezeteknek, az egész egyháznak meg keli tapasztalnia, hogy Isten bőséggel adja áldását, megszabadít a szorongásokból a hitnek és bizodalomnak alázatára és szabadságára. Mindezt azért teszi, hogy felszabadult szívvel éljünk az emberek között, kis vagy nagy közösségekben, minden időben a szeretet és békesség embereiként, a kegyelmes Isten tanújaként. Szirmai Zoltán HÍREK, — Szentháromság utáni 3. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A vasárnap oltári igéje: Lk. 7, 36—50; szószéki igéje: I. Móz. 32, 21—30. * — LELKÉSZ MEGHÍVÁS. A nyugdíjazás folytán megüresedett makói lelkészi állásra az egyházközség KOMOLY SÁMUEL kisapostagi lelkészt hívta meg. Az új lelkész beiktatása június 30-án, vasárnap délután 5 órakor történik BÁRTFAI LAJOS esperes szolgálatával. — LELKÉSZIKTATAS. Az egyházközségek tagjainak, valamint a szomszédos gyülekezet képviselőinek nagy részvétele mellett bensőséges ünnepség keretében iktatta be Malomsokon HALÁSZ BÉLA esperes június 16-án tisztségébe ASBŐTH LÁSZLÓ lelkészt. A beiktatott lelkészt a díszközgyűlésen számosán üdvözölték. — TAPOLCAFÖ. A homok- bödögei egyházközséghez tartozó kis gyülekezetnek a hívek áldozatkészségéből megújított templomát és a gyülekezet asz- szonyainak adományaiból vásárolt oltárterítőt június 3-án ünnepi istentisztelet keretében adta át rendeltetésének HALÁSZ BÉLA esperes. Érettségi találkozói emlékünnep. — Az egykori „Budapesti Fasori Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnázium” négy évtizeddel ezelőtt, 1923- ban végzett növendékei, érettségi vizsgájuk emlékünnepét régi érettségijüknél« befejezési évforduló-napján, 1963. június 20-án tartották meg Budapesten. Kegyelettel és bensőséges mély tisztelettel áldoztak egykori, elhunyt kiváló tanáraik áldott emlékének és meleg szeretettel adóztak a még élő tanáraiknak, dr. Bogsányi Sándor, dr. Gyóni Ferenc, Oppel Imre és dr. Renner János nyugalmazott evangélikus főgimnáziumi tanároknak. A jubilánsok evangélikus egyházunk iránti hűségüknek és nemes humánus érzésüknek szép tanúbizonyságát adták. — EGER, FANCSAL. A borsod—hevesi egyházmegye Gyülekezeti Segély előadója Pásztor Pál, alkalmi istentiszteleten szolgált Egerben és Fan- csalban buzdította a híveket a Gyülekezeti Segély áldozatos támogatására. — SZÜLETÉS. Nagy István lelkésznek és feleségének 1963. május 11-én második gyermekük született. Neve: Edina Hona. — HALÁLOZÁS. Június 14- én kísérték utolsó útjára özv. Péterffy Sándomé, született Haiszer Idát, néhai Péterffy Sándor volt békéscsabai iskola- igazgató özvegyét a budai Farkasréti temetőben. Gyászolja leánya, Kelemenné, Péterffy Ida, testvérei és a nagyszámú rokonság. Igét hirdetett Vá- rady Lajos bécsikaputéri lelkész Rm 14, 7—8. alapján. Énekelt a Lutheránia énekkara Weltler Jenő karnagy vezetésével. „Az igaznak emlékezete áldott”. — Szabó György, a tárnokréti egyházközség hűséges gondnoka, lapunk olvasója 59 éves korában elhunyt. Június 21-én temették el nagy részvét mellett. „Mert tudjuk, hogyha a mi földi sátorhá- zunk elbomlik, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált örökkévaló házunk a mennyben.” 2 Kor. 5,1. — FELAJÁNLOM árnyas kerte* met a János kórháznál nyaralásra vagy víkendezésre. Cím a kiadóba. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 342—423 Kiadóhivatal és Sajtóosztály: 142—074 Előfizetési ára egy évre 60.— Ft Csekkszámla: 20412.—VIII. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott INDEX 25211 633091 /2 — Zrínyi Nyomda, Bp. Felelős: Bolgár Imre igazgató Amerikai négerek az áldozat száz éves útján 1963. JANUÁR 1-ÉN VOLT SZÁZ ÉVE annak, hogy Lincoln Ábrahámnak, az Egyesült Állampk elnökének érvénybe lépett az a proklamá- ciója, amely az USA-ban valamennyi néger rabszolga számára megadta a szabadság jogát. 1867-ben hivatalosan is kimondták a néger lakosság egyenjogúságát, 1870-ben pedig megadták nekik a választójogot. Az amerikai alkotmány valamennyi polgára számára egyformán biztosítja a törvény védelmét és kimondja, hogy egyetlen szövetségi állam sem rabolhatja el bármelyik polgárának életét, szabadságát, Vagy tulajdonát Az amerikai néger lakosság- naik azonban mind a mai napig saját bőrén kellett megtapasztalnia, hogy durva ellentét van az alkotmányban lefektetett jogok és a valóság között. Annak ellenére, hogy a négerek formális felszabadítása már száz évvel ezelőtt bekövetkezett, a faji megkülönmint száz évvel ezelőtt. A színes lakosság, amely egyenjogúságáért küzdött, az amerikai polgárháború után szembetalálta magát a Ku-Klux-Klan terror-szervezettel, amely a legbrutálisabb eszközöket alkalmazta a négerekkel szemben. A FASISZTA CSŐCSELÉK RÉMURALMA a második világháború és a nürnbergi per után új csúcspontra jutott, különösen abban a 14 szövetségi államban, amelyben a Ku- Klux-Klan szinte hivatalos szervezetté lett. Ennek ellenére az amerikai négerek harca polgárjogaikért feltartóztathatatlanul folytatódott. — 1953 és 1954 óta szervezett formák között először. Ennek a harcnak politikai-erkölcsi alátámasztása és mozgató rugója lett a továbbiakban az ázsiai—afrikai függetlenségi mozgalom sok szép sikere; a Színesek Segítésére alakult Nemzeti Egyesülés (NAACP) 1953-ban meghirdetett célkitűzése, hogy 1963-ig valamennyi néger számára biztosítsák az egyenjogúságot és a szabadságot; valamint az USA legfelsőbb bíróságának 1954. május 17-i határozata, amely törvénytelennek nyilvánította a faji megkülönböztetést az iskolákban. AZ USA NÉGER LAKOSSÁGÁNAK HŐSIES KÜZDELMÉT igazi jelentőségében akkor mérhetjük fel, ha figyelembe vesszük, hogy a faji fanatikusok a terror minden eszközét mint alkalmazták és alkalmazzák a négerek ellen. Ez az utóbbi tíz évben, de még inkább ezekben a hetekben magára vonta az egész világ figyelmét. Emlékezetes, hogy a faji megkülönböztetés ellen a négerek szervezett ellenállással tüntettek a busz-vonalakon. Ezért 1956 elején 110 négert bíróság elé állítottak. 1956 márciusában az alabamai törvényszék a közben világszerte ismertté vált néger lelkészt, dr. Martin Luther Kinget börtönbüntetésre ítélte a bojkott szervezéséért, amely hónapokon át (386 napig) tartott. Mint már King lelkészről közöltük, ő Gandhinak, az indiai szabadságharcosnak példáját követte az erőszak nélküli tüntetés módszerében. Ez a módszer a négerek további harcának, amelyet egyenjogúságukért vívtak, lényeges alkotóeleme lett. A fasiszta csőcselék egyre növekvő terrort alkalmazott a négerekkel szemben. 1956 szeptemberében bombamerényletet hajtott végre Montgomery ben Robert Grátz fehér lelkéfcz háza ellen, decemberében Birminghamban Shuttlesworth néger lelkész otthona ellen, dühöngött a terror Clintonban (Tenessee) és valóságos folyammá dagadt szeptemberben Floridában, Kentuckyban és Texasban mindenfajta intézkedéssel szemben, amely lehetővé akarta tenni, hogy néger fiatalok beiratkozhassanak a fehérek iskoláiba. 1957-BEN FASISZTA ELEMEK MONTGOMERYBEN bombát dobtak négy templomra és két néger lelkész házára. 1957 januárjának végén Martin Luther King néger lelkész ellen újabb merényletet kíséreltek meg. 1957 szeptemberében pedig Little Rock (Arkansas) vonta magára a világ figyelmét. Faubus arkan- sasi kormányzó körülzáratta a Little Rock-i gimnáziumot, hogy megakadályozza hét néger tanulónak a tanításon való részvételét. Csak amikor már óriásivá nőtt a külföld felháborodása a rendőrség négerekkel szembeni brutalitása miatt, küldött Eisenhower reguláris csapatokat. Mégis, mikor Shuttlesworth néger lelkész szeptemberben megkísérelte, hogy a gyermekét az iskolába kísérje, a faji-terroristák leütötték és súlyosan megsebesítették. Ugyanebben a hónapban fasiszta elemek bombamerényletet követtel el a nash- ville-i gimnázium (Tenessee) ellen. 1958 tavaszán kivonták a szövetségi csapatokat Little Rockból. A legfelsőbb bíróság ugyanakkor ismételten állást foglalt a nyilvános iskolákban történő faji megkülönböztetés ellen. Faubus kormányzó azonban szeptemberben szabadon és büntetlenül bezáratott valamennyi felsőbb iskolát. Ugyanebben a hónapban Montgomeryben őrizetbe vették dr. Martin Luther King lelkészt, egy hétig fogva tartották, ezalatt a rendőrség tett- leg bántalmazta őt. Szabadon bocsátása után Harlemben (New York) felbérelt elemek egy kávéházban hátulról leütötték. Alig sikerült megmenteni az életnek. (folytatjuk) böztetés éppúgy fennáll ma is, A KERESZT GYALÁZATA HÉTRŐL— HÉTRE Találkozás örömmel Lakács 19, 16. A háború után szétszóródott számtalan család. Az egyik családtag nem tudta, hogy a világ melyik részén van a másik. Megkezdődött a keresés. Egymást szerető emberek mindent megtettek, hogy megtalálják egymást. Aki rátalált egy-egy el« vesztett kedvesére, az tudja csak, milyen kimondhatatlam öröm, megtalálni azt, akit szeretünk. Erre kell gondolnom, amikor olvasom igénket. Miért jöHt Jézus Krisztus ide a mi világunkba? Az ige így felel: „...hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett”. Akaratlanul is azok az emberek jutnak eszembe, akik mellettem élnek és akikről talán könnyelműen megállapítom, hogy elvesztek. Pedig nem volna szabad elfelejtenünk azt, amit ugyancsak az írás tarát, hogy az elveszett és elkárhozott ember é n vagyok. Elveszett ember vagyok Isten országa számára. Isten azonban Atyám, aki nem akarja halálomat. Elküldte Fiát utánam. Jézus barátom és Uram, aki engedelmesen eljött érettem. Ez az ige nekem szól. Engem keres az én Uram, azért, hogy megtartson. Mint valami nagyon messze élő kedvestől érkező levél, olyan ez az ige. És ha tudom, hogy én vagyok az elveszett, akkor kimondhatatlan boldogság ezt hallani. Találkozhatom általa Valakivel, aki engem nagyon szeret és én is mindennél jobban szerethetem öt. Akkor Jézus Szabadító lesz, aki nemcsak megkeres, hanem meg is tart. Ügy érzem azonban, hogy az örömüzenet mellett van egy parancsa is igénknek. Akit Jézus megkeresett és megtartott, annak feladatává lesz ugyanezt végezni. Jézus küldte a tanítványait és küldi ma is, minden tanítványát. Nekünk pedig engedelmeskedve keresni kell az embert. Keresni az embert! Hogy akik gyűlölik egymást, kibéküljenek. Akik elszakadtak egymástól, újra egymásra találjanak. Akik ellenségei egymásnak, tudják újra szeretni egymást. Tudom, hogy akit Jézus megtalált, az megtalálja emberi társát is. örüljünk hát annak, hogy Jézus keres. Kökény Elek NAPRÓL- NAPRA VASÁRNAP: ZSOLTÁROK 143, 10; JÁNOS 16, 13. — A bűnös ember magától képtelen a keskeny útra térni, ezért van szükségünk az Isten Lelkére. I. Péter 5, 5/b—11; Zsoltárok 32. HÉTFŐ: ÉZSAIÁS 66, 14; JELENÉSEK 20, 13. — Nem elég tudnunk Isten akaratáról, mert a „tudás” nem biztosít arról, hogy cselekedeteink megfelelnek annak. Márk 2, 1—12; Róma 1, 8—17. KEDD: JEREMIÁS 14,7; LUKÁCS 23, 41—42. — Vétkein® sokasága miatt nem állhatnánk meg Isten előtt Jézus Kriszti» nélkül. Bírák 10, 6—16; Róma 1, 18—32. SZERDA: SOFONIÁS 1, 7; LUKACS 21, 34. — Vigyázzunk, hogy az „élet gondjai” nehogy elhomályosítsák előttünk Istent, s így váratlanul érjen a számonkérés. Márk 2, 13—17; Róma 2, 1—16. CSÜTÖRTÖK: ZSOLTÁROK 146, 3; MÁTÉ 15, M. — Életünk minden helyzetében és pillanatában Istenre nézve dolgozzunk. Róma 4, 1—8; Róma 2, 17—29. PÉNTEK: ÉZSAIÁS 25, 7; CSELEKEDETEK 26, 17—18. — Jézus Krisztus által van békességünk Istennel. Róma 5, 1—5; Róma 3, 1—20; SZOMBAT: JEREMIÁS 17, 10; MÁTÉ 6, 18. — Ne felejtsük, hogy Istennek tudomása van arról is, amit mi <5 előtte titokban szeretnénk tartam, mert ő látja azt is, amit titkon tettünk. I. János 2, 1—5; Róma 3, 21—26. Káposzta Lajos Egyiptomi kiállítás Ä világ egyik legsokoldalúbban gazdag egyiptomi gyűjteményét a berlini múzeumok őrzik. Ritkaságszámba menő legszebb darabjaikkal válogatott vendégkiállítás nyílt meg a Szépművészeti Múzeumban. A 12 különböző korszakból származó műtárgyakat szemlélve, Egyiptom művészettörténete tárul fel a 7000 éves őskortói az arab uralom kezdetéig. Használati-, dísz- és emléktárgyak, kökések, őrlőkövek, gyűrűk, karpereeek, amulettek, szobrok, reliefek, csészék, füstölő edények, sztélék, hieratikus papiruszok, festett múmiafejek: az áthatolhatatlan sűrűjű eseményáradat felett lebegő, élő ember üdvözletét közvetítik. Ez a folyton megújuló, kiismerhetetlenül rejtélyes, változatlanul örök emberi ejti hatalmába a látogatót, a Múlt fénycsóváját vetve Jelenünkre. Mennyire megszínesedik, nő, az időben érzékelhetőleg terebélyesedik az életünk, hallgatva e régi-régi műtárgyak néma beszédét. A múlandóság és a pusztulás relatív jelentéséről árulkodik egy romlandó vászonból épen maradt halotti lepel, amelyet a poriadástól kétezer éven át megőrzött a száraz egyiptomi homok, ahonnan ásatás során előkerült. Vele egyidős, Nagy Sándor hódításai korából való, egy fekete gránitból remekbe- készült papszobor, amelyből ma is sugárzik a fensőséges, vezérlő akarat, a bizakodva rászegzett pillantásoktól is táplált, valamilyen delejező hatalom. Mintegy négyezer éves (az óbirodalomból való) Per-Her-Nofret fából faragott álló szobra. Nem tudjuk, mit csodáljunk jobban, a műalkotás tökéletes szépségét-e, avagy a figura megszólalással kecsegtető varázsát, a várakozás döntő pillanatában, amikor elkerülhetetlenül kérdeznie, vagy felelnie kell. Ismerőseink közül, az emlékeinkből, hivatali szobában, fogadáskor, vagy az utcán találkozva, toppan elénk ez a méltóságig fellépésében is óvatosan, ta©iötato-. san szerény férfiú. Döbbenetes a hatása: egy pillanat örökkévalóságát rögzítő röpke látomásban. A kiállítás legszebb és legértékesebb darabjai a 3500 év előtti Amama-korból valók. Ez az átmeneti kor Ameiiho- tep, vagy Ehnaton nevéhez fűződik, aki elszakadva a thé- bai Amon-papságtól, új fővárost épített Amamában és a napkorong (Aton) tiszteletét állította a vallásos kultusz szolgálatába. Elvetette a kiasz* szikus hagyományokat és művészei a korábbi idealizáló irányzattal szemben könyörtelen valósághűséggel alkottak. Egy kitűnő, név szerint is ismert szobrász, Thotmes, műhelyéből számos mészkőből, homokkőből és stukkóból készült szobor, vázlat és modell került elő. Ezek egyik legértékesebb darabja egy férfiképmás. Eddig ismeretlen magaslatig emelkedett szoborremek. Kifejezésének gondolat- és érzésébresztő gazdagságával, a kibeszélhetetlenül sokatmondó sejtelmességnek lenyűgöző su- galmazásával — örömmel a magáénak vállalhatná bármelyik ma élő szobrásznagyság is. Üvegbúra alatt látható a tárlat talán legféltettebb kincse, barna homokkőből Ehnaton király egyik leányának 3000 évnél régebben készült portréja. Fenséges megközelíthetetlenségből néz reánk ez a szépséges, szabályosan kiegyensúlyozott arcvonású leányarc, mintha már az életében is az időtlenség káprázatába illant volna. Egy arc, amelynek komor derűje személytelenül igéz, anélkül, hogy bármi nyomot hagyott volna rajta az életért folyó mindennapos küzdelem tapasztalása. Arc, amely semmit sem tud a világ ügyes-bajos dolgairól és mégis, mintha mindent tudna, vágy kitalálna mozdulatlan, éber nyugalmával. Belső könnyektől áztatott mosolya azért oly szép, mert a legősibb igazság ■ jelképe: a fájdalom és az öröm — egy. _ Hajts Gém1 G. a.
