Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1962-05-20 / 21. szám

A FÖLTÁMAPOTT MEQJELENÉSEI 4. „JERTEK, EGYETEK! M (János 214—14J JÉZUS KRISZTUS FELTÁ- | suk és mindennapi kenyerük felől. Meg abból a felfogásból fakadt elhatározásuk, hogy nem tudták, mit gondoljanak a Feltámadott felől, nekik pe­dig élniük kell. Éppen ezért ezeknek a tanítványoknak az elhatározása nem a tétlen­séget bélyegzi meg, nem az ő munka utáni vágyuknak ad kifejezést, hanem tulajdon­képpen tétova céltalanságuk­ról tanúskodik. Sőt arról, hogy menekülnek a rájuk MADÁSA UTÁN a Tibériás tavánál is megjelent tanítvá­nyainak. Vagyis a Galileai tengernél. Mert húsvét után hazamentek a tanítványok. Jeruzsálemből Galileába. Igaz ugyan, hogy Jézus az utolsó vacsora után megígérte nekik, hogy „feltámadásom után előttetek megyek majd Gali­leába”, és húsvét reggelén az angyal azt mondta az asszo­nyoknak: „Menjetek el gyor­san, mondjátok meg a tanít­ványainak, hogy feltámadott a halálból és íme előttetek megy Galileába: ott majd meglátjátok öt”, de bizony azok a tanítványok aligha azért mentek Galileába, mert Jézussal, Feltámadott Uruk­kal akartak találkozni, ha­nem sokkal inkább azért, mert úgy vélték, hogy elmúl­tak az ünnepek és megkez­dődnek a hétköznapok. Sőt úgy érezték, hogy egészen élőiről kell kezdeniük min­dent. Mindenesetre ott kell kezdeniük, ahol abbahagyták akkor, amikor Jézus elhívta őket tanítványaiul. Mert hi­szen egyre inkább nyilván­való, hogy magukra marad­tak. Igaz, kétszer is találkoz­tak már a Feltámadott Jé­zussal. Csodálatos találkozá­sok voltak. Soha életükben nem fogják elfelejteni. De ahogy jött Jézus, úgy el is tűnt előlük. Nem mehettek vele. Nem maradhattak vele. Nem hallották szavát. Nem engedelmeskedhettek neki. Még csak meg sem kérdez­hették. Nekik maguknak kel­lett határozniuk afelől, hogy mit tegyenek. Ezért mentek hát haza Galileába. És ezért határozta el Péter: „Elmegyek halászni”. És ezért bólintottak rá megkönnyebbülve a töb­biek: „Mi is elmegyünk ve­led!” AKÁRMILYEN KÉZEN­FEKVŐ, akármilyen érthető volt is, azonban ezeknek a ta­nítványoknak az elhatározása, mégsem volt az helyes. Nem Volt helyes, mert értetlenség­ből fakadt. Abból a téves fel­fogásból, hogy nincs Meste­rük, nincs Jézusuk, magukra maradtak és nekik maguknak kell dönteniük további sor­váró igazi feladatok elől. Amikor ők elmentek halászni, akkor az nem az előttük álló feladatnak való nekidőlés volt, hanem menekülés. Péter és társainak halásza­ta mégsem sikerült, Nem is sikerülhetett. Uruk akarata ellen semmit sem tehetnek a tanítványok. De Jézus této­vázó, bizonytalankodó, mene­külő tanítványait is követte. Utánuk ment Galileába is. Utánuk ment a félreeső kis halásztanyára, ahova meghú­zódtak, és utánuk ment a hosszú, hiábavaló éjszakai fá­radozást követő, testet-lelket elernyesztő, a reménytelensé­gét csak növelő hajnali szür­keségbe. Nem szemlélődni ment. Nem is csak számon­kénti, hanem ezeken messze túlmenően: segíteni. És erről a segítő jószándékról, meg még inkább a segíteni tudó csodálatos hatalomról ismerik fel őt tanítványai. JÉZUS KRISZTUS MA IS UTÁNAMEGY TANÍTVÁ­NYAINAK. Sót ő minden embernek utánamegy. Min­denkin segíteni akar. Azért keresi a tétovázókat. Azért keresi a célt tévesztetteket. BORÚRA DERŰ Keresi a reménytvesztetteket és keresi a menekülőket. Ke­resi azokat, akik sokszor hal­lottak már húsvétról, sőt tapasztalataik is vannak hús­vét felől, mégsem tudnak ve­le mit kezdeni. Keresi- azo­kat, akik megismerték őt, akik valamikor tanítványai­nak vallották magukat, de most nem tudják, mit gon­doljanak felőle. Keresi azokat, akik úgy érzik, magukra ma­radtak, és nekik maguknak kell biztosítaniuk jövőjüket, megélhetésüket, mindennapi kenyerüket,. Keresi azokat, akik nagy és nehéz feladatok előtt megtorpannak, nem merik vállalni azokat, vagy úgy érzik, hogy elfogyott az erejük, Jézus Krisztus mind­annyiunkat keres, mert segí­teni akar rajtunk. Lehet, hogy amikor lelep­lezi csöndünket, akkor ez a leleplezés elkeserít minket. Lehet, hogy úgy érezzük: Jé­zus Krisztus éppen nem se­gíthet rajtunk. Inkább csak megnehezíti helyzetünket. Ta­lán már azt is gondoltuk, hogy ő nem is akar segíteni, vagy, hogy nem is tud. Mind­egy, hogy mit gondoltunk ed­dig. Egyet ne feledjünk: Ná­la mégis, mindig kész a se­gítség. Váratlanul és csodá­latosan. Egyszer kenyér, más­kor vigasztaló szó, vagy biz­tatás. Mindig az, amire szük­ségünk van. És higgyük: ke­nyeret éppen úgy tud adni, mint vigasztaló, bátorító, biz­tató szót. Sőt halat is tud ad­ni. Kenyérmellé valót. Ismeri ő tanítványai szükségét. Tes­ti és lelki szükségét egyaránt ismeri. És sohasem szűkmar- kúan mér. Sohasem zsugo­rian. Sohasem fösvényen. Ha­nem mindig bőséggel és kész­séggel. Ajándékozóén és szí­vesen. Szeretettel. Gosztola László A BESZÉD BŰNEI AZ EGYHÁZBAN döntő dolog a beszéd, mert itt van az a hely, ahol Isten igéjét hirdetik, Isten nevében szól­nak. Annyira döntő dolog a beszéd, hogy ez az egyház létével és lényegével áll ösz- szefüggésben. Az egyházat a Szentlélek Isten teremti, de mindig csak Isten igéje ál­tal. Ezért annyira fontos az egyházban hangzó szó. Az igehirdetés csak beszéd ugyan, de mégis ezen a szón alapszik az egyház, mert Isten terem­tő szavát az új életet adó igét, tehát magának Istennek a szavát csendíti meg az iga­hirdetés. Ezért emelte ki Jézus Krisz­tus annyira a beszédnek a fontosságát és tette a keresz­tyén ember fő kötelességévé a tiszta és igaz beszédet. Ezért tartalmaz az apostoli bizonyságtétel is olyan sok és részletes útbaigazítást a beszédet illetően. Különös­képpen Jakab apostol levele 3. fejezetének első 12 versére kell itt utalnunk. A HAMIS TANÍTÁS az Isten igéjével való visszaélés, éppen ezért a beszéd bűnei között a legnagyobb. Amilyen megbecsült és döntő tíz Isten igéjének ■ tisztán és igazán va­ló hirdetése, annyira megve­tett és hitvány dolog az Is­ten beszédével való vissza­élés, annak félremagyarázá­sa és meghamisítása. Ameny- nyire áldott a prófétai szó, Isten emberének az ige he­lyes értelmezését megszólal­tató szava, annyira káros a hamis próféta beszéde. A hamis tanítást arról le­het megismerni, hogy szán­dékában ellentéte az Isten szándékának. Isten szava az ember javára és javáért szól. Isten igéjének a lényege az embermentő üzenet. Az Isten igéjének tisztán és igazán va­ló megszólaltatása az a be­széd, amely ugyanúgy ember­szeretettel teljes, mint az Is­ten szava. A keresztyén em­A TÜKÖRBEN Akkor vettem csak észre, amikor a fürdőszobai tükör­ben véletlenül szembetalál­koztam tulajdon ábrázatom- mal. Ez ám a méreg! „Ki­nyírt” az a serény szőke le­gény, akinek fürge ujjaira bíztam immár mind tavasziat- lanabbá bokrosodó hajamat: bizony takaros kis egyenlőszá­rú háromszöget szántott ki beretvájával a bal pakompart- ból. Pedig különben nem vég­zett rossz munkát. Nődé ez­úttal nem a legjobb napot fogta ki — vagy legalábbis percet... Eh! Nem tartozom a tétlen kesergők népes táborába: ha már mérgelődnöm kell, az (,építő bosszankodás” híve va­gyok. Levíharzottam a lép­csőn, egy perc, már ott is álltam a szőrvágó szövetke­zet rangidős mestere előtt, s köszönés után nyomban ne­kiszegeztem a kérdést: — Ez az ön szakvéleménye Szerint egyenes? Jelentőségteljesen billentet­tem jobbra a fejemet, hadd lássa mártíromságom kiáltó tanújeiét. Két eset lehetsé­ges, gondoltam eközben: vagy megmagyarázza, hogy ez a legújabb divat, asszimetrikus Szakállka, s errefelé ez az ő kivételes specialitásuk, vagy pedig ott helyben olyan fej­mosásban részesíti azt a sze­gény ifjút, amely, után kivé­telesen nem fogja megkér­dezni, hogy óhajt-e hajsze- szes bedörzsölést, avagy ola­jat. Pár másodpercnyi szünet kö­vetkezett, mialatt egyre iz­mosabbá duzzadt az a meg­győződésem, hogy ilyen ab­szolút tárgyi bizonyíték ere­jének a legedzettebb figaró sem állhat ellen. Nem is tette. Mér első sza­vaiból megtört beismerést véltem kiérezni. — 0, tessék csak. helyet' foglalni.'.. ide . .. mindjárt igazítunk rajta va­lamit . . . Nem, nem tanuló, segéd már, ügyes fiú, egyéb­ként jól dolgozik, csak ezt kivételesen... Tetszik tudni, én nem vagyok éppen túl fiatal a szakmában, de ve­lem is megesik olykor egy kis hiba... Na, máris job­ban hasonlít az egyenesre... Ne tessék haragudni... Ren­des fiatalember ez a gyerek, szorgalmas, tisztességtudó... Ezt... ezt... hogy elrontot­ta... ó, már alig látni. Tes­sék csak megnézni! Megnéztem. Tényleg, már sokkal enyhébb a hiba. S a tükör sarkából a „tettes” riadt érdeklődése rebbent fe­lém egy pillanatra. Valóban, rokonszenves legény „külön­ben”. Nehéz is lenne. rtt ha­ragudni. S hogy is volt a minap, amikor olyan „szak- apróságot” rontottam el, amit már jópár százszor kifogásta­lanul csináltam korábban? Na, merre is van a kijárat... — Jónapot kívánok — kö­szöntem el csöndesen. S azt hiszem, azoknak, akik ilyen szeretettel törődnek egymás­sal, nem is igen lehet külö­nösebben rossz napjuík. Bodrog Miklós ÜJ FINN PÜSPÖK A finnországi Kuopio kerü­let új püspökévé az eddigi Turku-i dómprépostot, dr Olavi Karest nevezték ki. Az új püspök 59 éves, irodalmi munkásságáról ismert. AZ ELSŐ FRANCIA NÖ-LELKÉSZ A colmari evangélikus egy­házközség gyülekezeti lelkészi tisztjébe ünnepélyesen beik­tatták Catherine Jeani asz- szonyt. Ö az első francia pro­testáns nő, aki lelkészi hiva­talt teljes joggal ellát Á GAZDAGON SZEGÉNY ÖREGEK Az utcán álldogált két férfiember. Közelben voltam én is és hallottam a kérdést: — És mi lett a nagy perzsaszőnyeggel? — Mi lehetett? — mondta a másik. — Elvitte a rokon. A bútorokat eladta, az ékszereket is, a képeket is, meg ami csak maradt. És méghozzá olyan rokon, aki feléjük se nézett azalatt, amíg megtört a hátuk és hordozták a tisztes szegény­ség foltjait.«. • Elmondom, miről van szó. A közelünkben, utcánk végén lakott az öreg házaspár. Mindketten nyolcvanon felül. Laká­suk kis szoba, előszoba. Nyugdíj semmi, magam sem tudom, miért. A bácsi javítgatott, mint egykori lakatosmester víz­vezetéket, elromlott zárat, miegymást. Miből éltek? — ki tudja, ki ismeri az ilyen öreg verebek sorsát? Zárkózottak voltak. Egy-egy jóakaró gondolt rájuk néha csomaggal. Ügy ismertük őket, mint szegény, nagyon szegény embereket, akik­nek egyetlen kincsük a becsületesség. Váratlanul meghalt a néni. Szívtrombózis. A bácsi kevés­sel később ugyanúgy. Az iratok közül előkotortak egy nevet, s ő volt — a rokon. A rokon birtokba vette az ingóságokat s akkor kiderült, hogy a szegény öregek kis vagyont őrizgettek lakásukban. Mindazt, amit évtizedeken keresztül, fiatal koruk­tól kezdve gyűjtögettek és amit nem vitt el a háború. — És mi lett a nagy perzsaszőnyeggel? Én meg azt kérdezem (s velem együtt mások is): Miért nem adták el az öregek a szőnyeget és egyebeket? Miért éltek száraz kenyéren és kávén? Miért hajlongtak az előtt, aki vala­micskét csöppentett az asztalukra? Élhettek volna más­ként is... ! • A Prédikátor könyve így tanít: „Amint kijött az ő anyjá­nak méhéből, mezítelen megy ismét el, amint jött vala: és semmit nem vesz el munkájáért, amit kezében elvinne.” (5,15.) Hát akkor miért? Ki érti ezeket az öregeket? Isten meg­áldotta munkájukat, beosztottak, takarékoskodtak, hogy le­gyen öreg napjaikra, s amikor azok eljönnek, akkor a szőnyeg a szekrény tetejére vagy az ágy alá kerül összegöngyölítve, más értékek a szekrény méjvébe. Az lenne tisztes ruhájuk, finom eledelük, szelíd örömük, boldog öregségük, s ehelyett? A rokon elvisz mindent... Kapnak talán egy szegényes teme­tést s rájuk borul a felejtés, mint egy feketévé változott, ke­serű hajú szomorúfűz... Gazdag koldusok... • Nézegetem az ismerőseimet, akik megöregedtek és csaiád- talanok. Csupa aggodalom a szívük, pedig százezreket érő házukban laknak, vagy más drága dolgok birtokosai. Nem akarnak semmi változást. Az íróasztal ott áll, ahol húsz évvel ezelőtt. Az értékek legalább tíz évre olyan életet biztosítaná­nak számukra, amilyent meg is érdemelnének, pedig talán csak néhány év van hátra. De azt átszenvedik, sőt néha át- nyomorgják. De a kép a falon mayad s por száll a könyvekre, mint finom méreg. Az a baj, hogy nem tudunk rajtuk segíteni. Nem cserél­hetjük el a fejünket és még kevésbé a — hitünket. Le kellene törni a megszokást, a régi dolgokhoz vájó görcsös ragaszko­dást, a szép s haszontalanná váló ingóságok bálványozását. Mit érek azzal, ha egy Szinyei-Merse-kép nézi asztalom mor­zsáit és kicsorbult életem poharát? Akik sokat éltek, azok talán elfelejtettek élni? Nem akarom bántani őket. Csak félek tőlük. Ezektől a csöndes, szívós, oktalan öregektől. Mi lesz, ha rám hagyják a szívüket? Bálint Gábor bér beszéde akkor áU erköl­csi színvonalon, ha erről az igei alapról segíti az embe­reket, ha a velük való kö­zösségvállalás sokféle formá­ját valamennyire gyarapítja. Hamis próféta az, aki Is­ten szavával visszaél, aki bármi másra használja fel Is­ten beszédét, mint az embe­rek javára. Az ige tisztán és igazán való hirdetésének út­járól atz tér le, aki szembe­fordul emberszerető akaratá­val, aki kárt okoz az embe­riségnek, például megszólja azokat, akik az egyházban az emberiség békéjéért, jólétéért, a gyarmatrendszer megszű­néséért, a teljes leszerelés eléréséért szót emelnek. Vilá­gos, hogy Isten emberszerető akaratát ma azok képviselik helyesen, akik az emberiség jövendőjéért és benne hazánk felmélkedéséért is felelőssé­get éreznek. Isten nevével nem szabad halzudni, sem csalni, hanem azt tisztán és igazán kell képviselni, úgy, ahogy azt ö az ember és az emberiség javára szánta. A hamis tanítás minden formája jellegzetes egyhálzi és keresztyéni bűn, mert hi­szen csak az egyházban és a keresztyénségben lehet visz- szaélni a legdrábább kincs­esei, az Isten igéjével. A be­széd bűnei sorába azonban nemcsak ezek tartoznak, ha­nem azok, is, amelyekkel egyik ember jcárt okoz a má­siknak. Természetesen a ke­resztyén emberhez ezek az egyéni bűnök ugyanolyan méltatlanok, mint az előbb említett közösségi bűnök. A BECSÜLET MEGRAB- LÁSA, a jó hír megrontása az a bűn, amit egyik ember a másik ellen követ el. Míg a hamis tanítás sokakat ve­zet félre, addig ezek a bű­nök egyes emberek életét te­hetik tönkre. Életünk egyik döntő tényezője a bizalom. Ezt nem nélkülözheti az, aki közösségben él az emberek­kel. Az emberek között nem élhetünk nyilvános gyalázat­ban, mindenkitől megvetve. Ezért a becsületünk egyik legdrágább kincsünk, amely­re mindnyájan féltve vigyá­zunk. Ettől a kincstől rabol­juk meg azt az embertársun­kat, akinek becsületébe gá­zolunk. Isten a nyolcadik paran­csolatban tiltja a nyelvnek minden olyan bűnét, amellyel felebarátunkat megkárosít­hatjuk vagy megbánthatjuk. Isten gátat akar vetni annak, hogy az ember a nyelvével vétkezzék s kárt okozzon em* bertársának. Ez enyhébb for­májában a megszólásban, a rossz hír költésében, hazugság terjesztésében, súlyosabb for­májában a becsületsértésben és a rágalmazásban jelent- kezik. Ezek már oly súlyos bűnök, hogy állami büntetés alá is esnek. Aki idáig jut, rendszerint azon az úton in­dul el, hogy szabadjára eresz­ti nyelvét mások megszólásá- ban. Noha nem túri, hogy róla bármi rosszat mondjon is valaki, de mégsem tudja elviselni, hogy mást dicsérje­nek jelenlétében. A maga be­csületét nem tisztességes úton, jó munkával akarja gazdagí­tani, hanem mások kisebbíté­sével. A becsület megrablásának, a jó hír csorbításának akár enyhébb, akár súlyosabb, akár átlátszó, akár raffinált', akár nyílt, akár alattomos formái egyaránt méltatlanok a ke­resztyén emberhez, Isten gyermekéhez. Aki Isten be­szédét .vészi az ajkára, az ugyanúgy nem lehet gonosz a beszédében, mint ahogy egy forrás sem adhat édes ás sós vizet (Jak 3, 12). AMIT NEM TUDUNK BI­ZONYÍTANI, azt nem sza­bad állítanunk senkiről. Aki nem mer -hivatalos személyek elé is állni és szaváért fele­lősséget vállalni, az hallgas­son. Luther a Nagy Kátéban mindent a hamis tanúbizony­ság fogalma alá sorol, amit nem tudunk kellően bizo­nyítani. AZzal érvel, hogy Is­tennek és a felpőbbségnek a jogát bitorolja az, aki ember­társát tolvajnak, csalónak és egyéb súlyos bűnökkel ter­heltnek mondja ki, mielőtt azt az illetékesek megállapí­tanák. Könnyű elvenni a be­csületét és jó hírnevét vála- kinek„ de nagyon nehéz azt visszaadni. Viszont, ami nyilvánvaló vétek, azt meg kell feddnühk, hogy a gonoslzság ne maradjon büntetlenül. Ha elmulasztja valaki a bűnök leleplezését, az ugyanúgy vé/tkezik, mint aki alaptalanul vádol. Luther szerint a szülök és a felsőbb- ség jogosultak az ítélkezésre, s őket igazságkereső felada­tukban a keresztyén ember­nek támogatnia kell. Isten nekünk adta a beszéd hatalmát. Tőlünk függ, hogy abból áldás vagy átok szár­mazik, azt Isten akarata sze­rint vagy annak a visszájára használjuk fel. Tudnunk kell, hogy Isten minden bűnt lat, Dr. Ottlyk Ernő Áz Evangélium-vonat Néger spirituálé Jön az Evangélium-vonat, Hallom, mint közeleg, Hallom a kerékcsattogást, Zakatol a földeken át. Beszállni gyerekek, Beszállni gyerekek, Beszállni gyerekek, Van még hely sokaknak. Hallom a harangot é$ , fütyülését, A kanyarban dübörög már, Teljes gőzzel fütyül, Hangja idegeimbe és csontomba Beszállni gyerekek. Váltsd meg jegyedet, Készülj a beszállásra. Beszállni gyerekek. Az útiköltség kevés és bárki jöhet, A szegény gazdaggal mehet, Itt nincs második osztály, Egyforma a díj. Beszállni gyerekek. hasít­ott van Mózes, Noé és Ábráhcmí S a próféták is mind, Valamennyi barátunk a ' ' ’ Krisztusban, Más vonat jöttéi nem jelzik Ö micsoda mennyei társaság. mar, Nem jön másik a síneken, Ö bűnös örökre elveszel, Ha most lekésel. Beszállni gyerekek, Zászlót lobogtat, Rajta arany feliratú Űj és régi jelszó: „Megváltás” és „bűnbánat” Beszállni gyerekek. Közelít az állomáshoz, Ú bűnös, légy most okos, Beszállni gyerekek, • • • Hamar elérjük a végállomást, Ö, hogy énekelünk majd ott A mennyei seregek ezreivel, Dalunk betölti az eget. Beszállni gyerekek, Ujjongunk gondjaink letéve^ Es énekelünk mindörökké, Krisztussal és egész népével, A mennyei partvidéken. Beszállni gyerekek. Jugoszláviában tartják a Kisebbségi Egyházak konferenciáját Április 1-i számunkban kö­zöltük a Szlovákiai Evangé­likus Egyház Egyetemes Ta­nácsának a Lutheránus Vi­lágszövetséghez címzett leve­lét, mely az illetékesek tudo­mására hozta, hogy a Luthe­ránus Világszövetség egyik tisztviselője, volt elnöke és jelenleg a Végrehajtó Bizott­ság tagja, D. D. Hans Lilje püspök részéről a Szlovákiai Evangélikus Egyházat ért tá­madások miatt a Szlovákiai Evangélikus Egyház nem já­rul hozzá sem ebben az év­ben, sem a közeli jövőben ahhoz, hogy szlovák egyház területén tartsák meg a lutheránus egyházak kisebb­ségi konferenciáját. A Luthe­ránus Világszövetség sajtó­tájékoztatója április 14-i szá­mában közli, hogy az Euró­pai Lutheránus Kisebbségi Egyházak harmadik konferen­ciáját szeptember 17—22-ig Jugoszláviában tartják. Mint­egy 60—70 lelkészt várnak erre a konferenciára.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents