Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1962-05-06 / 19. szám

Együtt, egymásért Jakab 5,16-2«. Emberi életünk majdnem minden vonatkozásában együt­tes, egymásért való élet. Ez a legtöbbször egészen nyilván­való, de jónéhányszor a nagy nyilvánosság előtt valahogyan mégis rejtetten marad. Ez utóbbi értelemben szól mai igénk együttes, egymásért való életünkről, keresztyén szolgálatunk­ról. L Az egymás iránti bizalom szép példája az, amikor a keresztyén ember nyűt szívvel él tudja mondani a maga Setének különböző problémáit, hibáit s a másik ugyanilyen nyűt szívvel, szeretettel tudja meghallgatni, megérteni azo­kat Az apostol „gyónásról” beszél, mikor erre gondol, de ennek a gyónásnak sohasem a „megrendezettsége”, a „hi­vatalossága” a fontos, a lényeg, hanem az előbbi: a másik iránt érzett bizalom, szeretet mindeneket feloldó valósága. &6/a. vJ X A mások javának keresése, a másik emberért való együttes törődés következő szép, vonzó példája a másokért mondott imádság. S ezt az alkalmat nem szabad lebecsül­nünk, mert — többek között — az imádságunk is jellemző reánk. Jellemző reánk, mert a csöndben, hangtalanul el­mondott szavainkat is mérlegre teszi Isten és ezek a sza­vak is tanúbizonyságai hitünknek, embertársaink iránti sze­letetünknek. Mindezek mellett pedig arra biztat az apostol, bogy az ilyen kéréseink nem maradnak meghallgataüanul. adjb—18. ▼-) X. A másokért való felelősség kötelezettsége fejeződik fcS a levő. utolsó két versében. Ennek a kötelezettségnek a nép mozdulata a mások tévedésének, tévelygésének meg­akadályozása, az ezektől való visszatartás. Mindez azonban égy történik, hogy az aki erre vállalkozik, nem ítéli el, nem ítéli meg a másik embert, hanem tévelygéseiben ’S, hibái­ban is együtt érez vele. Sőt vállalja még hibáit és bűneit hogy megszabadulhasson azoktól. így lesznek mindennapi életünk legrejtettebb zugai is bitünk jó bizonysága s — ahogyan illik — kedvesek Isten és ember előtt. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, BCZ. május C-áa Deák Mr de. 9. furv) Trajtler Gábor de. 1L (Konf. urv.) dr. Ké­kén András — Hafenscher Károly do. 6. Hafenscher Károly Fasor de. IS 10. dr. Benes Miklós de. Il­iként orv.) Koren Emil du. 8. Dózsa Gyórgy ót de. fél 10. ti 11 fii Ét 24. de. 10. (konf. urvj Kará­csony Sándor u. de. 10. Rákóczi Ét 57/b. de. W. (szlovák) dr. Szi­lágyi Jenő de. 3/4 12. Thaly Kál­mán u. de. n. (konf. urv.) Re­if ey Pál du. 8. Rédey Pál Kőbánya de. 10. (konf. urv.) Veöreös Imre du. 5. Szeretetvendégség: Ferenczy Zoltán Utász u. de. 9. Takács Jó­zsef Vajda Péter u. de. féi 12. Takács József Zugló de. 11. (urv.) Szabó István Rákosfalva de. 8. Boros Károly Gyarmat u. de. fél Kl szabó István Fóti Ét de. 10. (konf. urv.) Gádor András du. 5 Szeretetvendégség Váci út de. a. Nagy István Újpest de. 10. Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10. Soroksár újtelep de. fél 9. Rákos­palota MÁV telep de. 8. Rákos­palota nagytemplom de. 10. Rá­kospalota kistemplom du. 2. Rá­koscsaba de. 9. Békés József Rá­koshegy de. 9. Rákosliget de. 19. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. fél 3. Pestújhely de. M. Kürtösy Kál­mán Sashalom de. 9. Karner Ágos­ton Rákosszentmihály de. fél 11. Karrier Ágoston du. 4. Szeretet­vendégség. Bécsikapu tér de. 9. Bárdosy Tibor de. 11. (konf.) Vá- rady Lajos este 7. Bárdosy Tibor Torockó tér de. 8. urv. de. fél 9. Schreiner Vilmos Óbuda de. fél 10. (konf.) Fülöp Dezső du. 5. Vámos József XIL Tarcsay Vilmos u. de. 9. Zoltai Gyula de. fél 11. (konf.) Zoltai Gyula du. 4. Szeretetvendég­ség pesthidegkút de. fél 11. Rutt- kay Elemér Budakeszi de. 8. Rutt- kay Elemér Kelenföld de. 8. Uzon László de. U. (konf.) Uzon László du. 6. Zenés áhítat Németvölgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán Al­bertfalva de. 7. Visontai Róbert Kelenvölgy de. 9. visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Nagytétény du- 3. visontai Róbert Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 1L (urv.) Rozsé István teoL du. 4. HÍREK. HÉTRÓE—HÉTRE — Húsvét utáni második va­sárnap (konfirmáció) as oltár­terítő színe fehér. A vasár­nap oltári igéje: Jn 11, 21— 27; szószéki igéje: Jak 5:16—20. Délután szabadon választott ige­•- KELENFÖLD. A kelen­földi evangélikus templomban XI. Bocskay út 10. május 6-án vasárnap, délután 6 órakor ze­nés áhítatot tartanak. Közre­működik: Trajtler Gábor (or­gona) és a gyülekezet vegyes- kara. Vezényel Sulyok Imre. A műsoron Bach, Gumpelz- haimer, Pierre de Laure, Las­sus, Micheelsen, Sághy Gyula dr„ Csorba István, Sulyok Im­re, Gárdonyi Zoltán művei szerepelnek. • A KELET BÉKÉSI EGY­HÁZMEGYE lelkészt munka- közössége április 27-én Békés­csabán ülésezett. Konfirmá­ciói igehirdetést olvasott fel Kún-Kaiser József és Zsem- berovszky János. Előadást tar­tottak: Kiss György: A gyar­mati sorból felszabaduló né­pek és az egyház, Fest Miklós. A béke és a gyarmati kérdés időszerű eseményei címen. Ólam Kares Luther című könyvét ismertette Benkö Ist­ván. Fábry István, az Evangé­likus Elet 1—15, számairól, Gabányi Géza a Zeichen der Zeit első negyedévi számairól tartott lapismertetést. Folyó ügyekről Mekis Ádám adott tájékoztatást. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyhán Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vétó Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatalt Budapest, 7ID. Üllői út 24. Telefon: 142—074 I Előfizetési ára egy évre Éh— Pt, fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412.—vm. Árusítja a Magyar Posta » 000 példányban nyomtatott 622310/2. — Zrínyi Nyomda, Bp. Felelőst Bolgár Imre igazgató amerikai egyházi küldöttség átázik a Szovjetunióba Protestáns és ortodox egy­házi vezető férfiak tizenhá­rom tagú küldöttsége utazik nyáron az orosz ortodox egy­ház vendégeként háromheti látogatásra a Szovjetunióba. A látogatás augusztus 25-én kezdődik. A küldöttséget J. Irwin Miller, az Egyesült Allamok-beli keresztyén egy­házak nemzeti tanácsának elnöke, az „Ifjú Keresztyé­nek” egyházának tagja vezeti. Az ortodox egyház képvise­lői előreláthatóan 1963. feb­ruárjában adják vissza a látogatást az Egyesült Álla­mokban. Az első kölcsönös látogatás­ra 1956-ban került sor. Ak­kor egy kilenctagú amerikai egyházi küldöttség 10 napot töltött a Szovjetunióban, az ortodox delegáció pedig még ugyanezen a nyáron viszo­nozta a látogatást. ÉVFORDULÓK A keresztyén hit nem „erkölcsi kódex" New York. Dr. Martin Nie- möller négyhetes előadói körútra az Egyesült Álla­mokba utazott. New York­ban tartott egyik előadásá­ban megszólaltatta a felelős­séget azzal az irányzattal szemben, mely ctz evangélium valódi üzenetét keresztyén alapelvek gyűjteményévé akarja leszűkíteni, mely irány­zat a jelen egyházi életének „sajnálatos velejárója”. Niemöller megállapította, hogy Németországban ezrével vannak olyanok, akik ma­gukat hivatalosan az egyház­hoz tartozóknak vallják, és a keresztyén hitet etikai, vagy morális kódexnek tekintik. Ezek az emberek semmi szűk ségét nem érzik annak, hogy részt vegyenek az istentiszte­leten, vagy hogy az evangé­lium üzenetét hallják. Elfo­gadnak bizonyos „gyakorlati’ keresztyén alapelveket, el­utasítják azonban magúktól az ilyen parancsolatokat: „sze­resd ellenségedet". Ezeket keresztülvihetetleneknek és idealistáknak tartják. A templomjárók száma Nyugat- Németországban manapság kisebb, mint Hitler idejében. Április 6-án volt 25 eszten­deje annak, hogy Juhász Gyula költő veronálmérgezés- ben meghalt Nem véletlen baleset áldozata lett, hanem maga kereste halálát 25 esz­tendő nem nagy idő az embe­riség történelmében, de ép­pen elég ahhoz, hogy egy köl­tő életművét alkotását le­mérje. És Juhász Gyula ne­gyedévszázad alatt leméretett és nem -találtatott könnyű­nek”. Nem volt az egyház költője. Nem is volt evangélikus ke­resztyén. Nem viaskodott sze­mélyes bűntudattal, mint Ady Endre vagy régi őse Balassi Bálint. Juhász Gyula tele volt borongó hangulattal és fájda­lommal. Sok meg nem értés­sel kellett harcolnia, sok fáj­dalom érte szívét, még bará­tai és költőtársai részéről is keserű csalódások érték. Mindezek felemésztették az amúgy sem erős szervezetét. Költészete, verseinek hangu­lata és zenéje sok vitára adott alkalmat Ma már azonban világosan látjuk és ismerjük Juhász Gyula helyét a XX. század magyar költészetének az egén. Nekünk, evangélikus keresztyéneknek, külön örö­münkre szolgál, hogy az evangélikus Szglatnai Rezső a napokban adta az irodalom­kedvelő olvasóközönség kezé­be: Juhász Gyula hatszáz nap­ja c. könyvét amelyben Ju­hász Szakolcán eltöltött nap­jairól számol be, de úgy, hogy közben Juhász egész életmű­vét, az akkori irodalmi és tár­sadalmi élet sok problémáját szemléletesen magunk elé tud juk képzelni. Szalatnui műve nagyban hozzásegít minkéi Juhász Gyula verseinek helyes megértéséhez. Juhász Gyula írt vallásos verseket is, de ezekből hiány­zik a tusakodás és as Isten­keresés. „Juhász nem vias­kodik a személyes Istennél, mint Ady, nem is keresi Is­tent, Szűz Máriát keresi, val­lomásait javarészt hozzá in­tézi, ez az ő istenszerelme” — mondja ezekről a versekről Szalatnai Rezső. Amikor halálának 25 esz­tendős évfordulójára emléke­zünk, álljon itt az egyik leg­szebb és legőszintébb Juhász­vers, amely őszinte tótéból fakad Űj szövetség. Mint Izaiás prófétádnak Ajkát tüzes szénnel jelölted, Égő szemed lett vágy és bánat, Uram, így állok már előtted! Jó volt Uram, az égető szén Amelytől ajkam és a lelkem Hirdette, mily acél a törvény A szívben és a végtelenben. Most új az ajkam és a lelkem S így állok én vígan előtted S téged dalollak a jelenben És benned látom a jövőket. A múlt tüzéböl már kiforrott A múlhatatlan érc: a lélek S látom: bús vágyam angyalod [volt A szerelmem áldás és dicséret. Április 11-én volt 120 esz­tendeje annak, hogy az indiai Dardzsilingben meghalt Kö­rösi Csorna Sándor. Nevét — sajnos —, már eléggé elfeled­te népünk. Pedig számtalan sok életrajz, értékelés és re­gény született ennek a kutató­nak az életéről és munkássá­gáról. (így legutóbb Baktat Ferenc: Körösi Csorna Sándor c. műve is!) Körösi Csorna Sándor 1784- ben született Erdélyben. Isko­láit a híres nagyenyedi refor­Gondoskodó szeretet A keresztyén egyház húsvét u. TL vasárnapot a „Jő Pásztor” vasárnapjának nevezi. Jézus a Jó Pásztor, akinek gondja van a nyájra, minden emberre, az egész világra. A va­sárnap újtestamentomi igéje Jézus szolgálatának ezt az oldalát domborítja ki. Az ótestamentomi és a levélbeli ige (Ez. 34, 1—16, Jak. 5,16—20) pedig (írről szól, mire kötelez bennünket Jézus gondoskodó szeretete. Jézus gondoskodó szeretete felelősségre kötelez. A szeretet mindig másokra gondol, sohasem magára. A keresztyén ember nem magának élő ember, hanem a má­sikért élő ember. Jézus komolyan veszi, hogy nekünk ne magunkra legyen gondunk, hanem a „nyájra”. Nem felettük és nem közöttük kell élnünk, hanem velük, készségesen és örömmel. Semmit sem lehet jól csinálni, ha az ember szívét-lelkét oda nem adja. De ne csak annyit lássunk, mint amennyi előttünk van, hanem úgy tágítsuk ki szol­gáló felelősségünk körét, hogy minden ember gondja, terve, jövője, legyen a mienk, amit bátor hittel és teljes szívvel szolgálunk. Ne az élettől elvont önző körre szorított áhí­tatban, hanem valóságos istentiszteletben éljünk. Merjük ki­tágítani imádságunkat Isten szeretetének, gondviselő jósá­gának tágasságában, imádkozzunk „egymásért”. (Jak. 5,16). Hiszen mi úgy tanultuk Urunktól, hogy az imádság lehető­ségei határtalanoki Krisztushoz való ragaszkodásunkat és szeretetünket nem szóval, hanem cselekedetekkel kell nyilvánvalóvá tenni. Alig van rettenetesebb érzés a céltalanságnál és bizonyta­lanságnál. Aki találkozott a Jó Pásztorral, annak egyszerre elrendeződik az élete. így is mondhatjuk: célba ért az élete. Nincs nagyobb öröm, mint emberekért élni, őket szolgálni, nekik segítem. így válik igazi istentiszteletté az életi Blázy Lajos N APRÓL-N APR A VASÁRNAP, ZSOLT. 33,21. JN. 15,9. - Isten szeret©­tének nagysága a golgothai kereszten jutott kifejezésre. Es a szeretet világmegváltó, üdvözítő, éltető szeretet. Jézus sze­rétéiből, önként vállalta a halált, hogy a halál feletti győ­zelme után, mint feltámadott életet adjon nekünk. Jec. 23,1-8. Jób 1,1—12. (L Kor. 10,13.) HÉTFŐ. ÉZS. 5,21. L KOR. 13,2. — A szeretet forrása a keresztyén ember számára az a Jézus, aki szeretett min­ket Az ö szeretete személyválogatás nélküli szeretetre kö­telez. Az élet védelmének munkálására késztet, s mindenek­nek javát szolgálja. Ef. 2,4—10. Jób. 1,13—22. (Rm. 3,35—37.) KEDD. ZSOLT. 121,4. Mk. 1,35. — A keresztyén ember szeme arra az tJR-ra tekint aki mindenható. Gyermeki bi­zalommal tárja fel előtte bánatát kérését s hálás szívvel mond köszönetét mindazért a jóért, amivel gazdagon elhal­mozza Atyja. Mt 14,22—33. Jób. 2,1—10. (Jak. 5,11.) SZERDA. vJImÖZ. 11,16. MK. 10,24. - A keresztyén élet „kalmár-életté’’ lesz, ha Istenhez csak valamit kapni megy, hiszen Jézusban Isten „mindent” nekünk adott Meg­kell tanulnunk könyörögni: Vedd el Uram mindazt ami tő­led elszakít gazdagíts önmagaddal, hogy mindenem legyen. Mt 18,10—14. Jób. 2,11—36. 20-26. (Mt. 27,46.) CSÜTÖRTÖK. ZSOLT. 25,20. JN. 10,1L - Jézus számára olyan drága volt nyája, népe, hogy élete árán is megkül­dött annak ellenségével, a Sátánnal, bűnnel, halállal és mi mentette őt hatalmából. Isten népének feladata: kővel Pásztorát L Pét 5,1-A. Jób. 4,1—21. (Jak. 1,12.) PÉNTEK. EZS. 60,2. LK. 1,68. — Aki mi Jézus segítő szeretetét, életetmentő irgalmasságát, üdvözítő jóságát annak szíve soha nem szűnő hálás imádságra buz- dul. Zsid. 13,12—21. Jób. 5,8—27, (Jak. 1, 12.) SZOMBAT. ZAK. 8,16. RM. 12,16/a. — A Szentlélek meg­tanít a felebarát életéért felelősségvállalásra. Munkálni má­sok földi és mennyei javát. Ügy szeretni a mellettem élő embert, mint magamat Ap. Csel* 20,28—32. Jób. 7.1—2L Pat tU) M Nagy István mátus kollégiumban végezte, majd Göttingentoe került Már fiatalon egy álom rabja lett. És ez befolyásolta egész ta­nulmányát, érdeklődési körét Visszafelé menve, fel akarta kutatni a magyarok őshazá­ját Így jutott el a messzi In­diába. Ütjai során mindenütt hallatlan szolgálatot tett a nyelvtudománynak. Az emberi tudást és ezen keresztül az igaz emberséget vitte olyan tájakra és olyan emberek kö­zé, akik akkor még hiányol­ták azt Több mint húsz évig zarándokolt — mert zarán­doklat volt az, amit Körösi Csorna Sándor végzett, — és soha többé nem tért vissza Háromszék megyébe, ahol született Az őshazát — a nyelvem­lékek nyomán — nem sikerült megtalálnia, de megjárta Ti- betet. És álljon itt A. Grüm- wedelnek, a buddhizmus ku­tatójának ez a mondása: „A tibeti nyelv és irodalom tudo­mányos kutatásának megala­pozása Körösi Csorna Sándor, a magyar hazafi önfeláldozó tevékenységének gyümölcse volt.” Ügy hisszük, hogy en­nél nagyobb elismerésben ke­vés hazánkfia részesült 1842. április 11-én hunyt el. Halálának 120. évfordulóján azzal a reménységgel emléke­zünk meg mi is Körösi Csorna Sándorról, hazánk nagy fiá­ról, aki szegény sorból küz­dötte fel magát tudásával és mély emberségével a hallha- tatlanok közé, hogy a mi né­pünk is jobban . szívébe fogja zárni őt, mint azt eddig tet­tük. És reméljük, hogy nem­sokára megállhatunk majd egy szobor előtt melyre fel­nézve a nagy kutató, Körösi Csorna Sándor fog majd kő­arcával ránk visszatekinteni. Tiszteld atyádat és anyádat/ Isten parancsa ez. Arról az édesanyáról txm szó, akinek először mondtuk el: Édesanyám, szeretnék jó lenni! Aki előtt nem volt titkunk, mert minden pilla­natban éreztük, hogy az életé­nél is jobban szeret. Mindent megbocsát, mindent jóra ma­gyaráz és mindenkor segít. Azt az édesanyát ünnepel­jük, akinek hívó szava a vi­rágos vdvar végéből olyan sokszor csendült felénk: Jöjje­tek vacsorázni! Arra az édesanyára gondo­lunk tisztelettel és szeretet­tel, akinek szívében sok volt a minket féltés és aki nem egyszer mondta: Édes fiam, ma ne menj el! Arról az édes­anyáról van szó, aki esti ha­rangszókor megkérdezte: Nem akarod velem elmondani az esti imádságot? Azokat a hűséges édesanyá­kat ünnepeljük, akik nedves, sáros cipőnket lehúzták és melengették fázós, fagyos lá­bunkat. ök kérdezték meg tőlünk mindig féltő szeretet­tel: Mi van veled? Miért olyan sápadt az arcod? És, amikor elindultunk hazulról, a meleg sálat összébb húzták a nyakunkon! Az édesanyákról van szó, az enyémről, a tiédről, a miénkről! Az édesanyák szüntelen fel­áldozzák magukat! Az édes­anyák feláldozzák az életü­ket úgy, hogy főznek, takarí­tanak, mosnak, súrolnak, varr­nak, vasalnak, dajkálnak. Dajkálnak, amikor férjhez mennek és dajkálnak, amikor nagymamák lesznek. Ha megkérdezik, hogy ki­csoda az édesanya, az édes­anya az — ez a helyes fele­let —, akinek csak kötelessé­gei vannak, a gyermekeknek Édesanyánk pedig csak jogaik. Az édes­anyáknak nincs joguk, nekik csak kötelességeik vannak, melyeket a gyermekeikért hordoznak! Az édesanya csak ad és olyan ritkán kap. Leg­feljebb néha 10 dg cukrot, vagy pár szál szerény virágot azoktól a gyermekektől, akik­nek televíziójuk és talán ko­csijuk is van! Az édesanyák a legnagyobb vigasztalók! Az aranyszájú szent Jánosok, papok, püspö­kök vigasztaló szava semmi az édesanyák vigasztaló sza­vához. Az anyaszív hófehér virágot szed a tövisről is! A legnehezebb pillanat az édesanyák életében, amikor gyermekeik elhagyják a szülői hajlékot. Ilyenkor lehúzott re­dőnyök mellett, asztalra bo­rulva sír az ősz hajú édes­anya. Mert minden édesanya azt szeretné, ha gyermekeik állandóan mellettük lennének! A múltkor azt kérdezte tő­lem egy édesanya, hogy egy­általában érdemes-e gyerme­ket szülni? Az a jó, hogy az édesanyák nem számítgatják, hogy érde­mes-e, vagy nem, mert az ö számtaninkban nincs osztás és kivonás, hanem csak szorzás és összeadás. Az édesanyák éppen úgy nem teszik fel ál­talában ezt a kérdést: érde­mes-e, ahogyan a sötét szo­bában a meggyújtott gyertya sem kérdezi, hogy érdemes-e, hanem önmagát feláldozva vi­lágit! Az édesanyák Istenre néz­ve hordozzák sorsukat és nem a gyermekeikre nézve. Aki csak a gyermekére néz­ve hordozza sorsát, az abba belefárad, belekeseredik! Milyen rettenetes dolog az. amikor egy édesanya, mert a gyermeke elziülött, kimondja ezt a borzasztó szót: Meg­bántam, hogy gyermeket szül­tem1 Akkor ünnepelünk jól, ha igazán szeretjük, tiszteljük az édesanyánkat. Nemcsak szó­val, vagy egy „stanecli” cu­korral, hanem komoly segítő szeretettel. Sokszor ez nem könnyű, mert a szeretetbe is bele lehet fáradni, de Isten parancsa: Tiszteld a te atyá­dat és anyádat... Az édesanyák minél öregeb­bek, annál inkább kell segíteni rajtuk. Ha nekünk jó volt az önmagáról elfelejtkező édes­anyai szeretet, akkor egy pil­lanatra sem szabad megdöb­bennünk, ha az édesanyánk egyszer elérik áll és ezt mondja: Nincs tovább, segíts fiam rajtam. És, ha nem megy, mert van úgy, hogy nem megy, ak­kor le kell borulni az Isten elé és kérni: Uram, nem megy, légy a segítségemre. Se­gíts, hogy tiszteljem és szeres­sem az én jó édesanyámat! Emlékezünk! Istent kérjük, hogy áldja meg az édesanyá­kat minden széppel és jóvaL Áldja meg azokat az édes­anyákat, akik még élnek! És áldja meg azokat, akik csen­des sírban pihennek, áldja meg a sírra tett friss virágo­kat! Sokszor nem jól szerettünk téged, drága jó Anyánk, de mától kezdve jobbak leszünk. Jobban szeretünk téged, aki 9 hónapig hordtál a szíved alatt, 9 évig a karjaidon és életed végéig a lelkedben! Szebb név nincs itt a csil­lagok alatt, mint ez: ÉDESANYÁM! Tiszteld a te atyádat ás anyádat... Fülöp Dezső

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents