Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1962-05-06 / 19. szám

KP. BERM. BP. TL ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP XXVII. ÉVFOLYAM, 19. SZÁM 1962. május 6. Ara: L40 Forint Fehéren díszített oltár oh | ITzen a vasárnapon templomaink legnagyobb részé­ben virágokkal dúsan díszített oltár fogadja a gyülekezetei. Nem csupán szorgos asszonykezek tavaszi derűs buzgóságáról van szó. Ezek a virágok ma mind fehérek s a gyülekezet ünnepét illatozzáks Nem a megszokott asszony­kezek díszítették, hanem szülői kezek. Mert ezen a vasár­napon fiúk_ és leányok sorfala állja körül az oltárt: az úr­vacsorát először osztják azoknak, akik hónapok szorgos elő­készülete után a presbitériumok s a gyülekezet előtt bizony­ságot tettek arról, hogy amit egykor a keresztség kiszolgál­tatásakor keresztszüleik vallottak helyettük, most érlelődő ésszel és nyitott szívvel megértették-e s miképpen fogad­ták be. Konfirmandusaink állanak a fehér oltárok előtt. A rra tanítottuk őket, hogy ezzel a gyülekezet felnőtt tagjai sorába lépnek: nagykorú keresztyénekké lesznek. Bármilyen különösen hangzik is: ha visszagondo­lok a magam egykori konfirmációjára, ez a nagykorúsodás a gyermeki-szülői kapcsolat sajátos elmélyülését, tartalma- sülását jelentette. Eszembe jut ez most, amikor a konfir­máció egybeesik anyák napjával. Utolsó konfirmációi óránk lelkészünknek ezzel a figyelmeztetésével zárult: ,<gyermekeim, mielőtt elindulnátok első úrvacsoravételetekhez, csókoljátok meg édesanyátokat és édesapátokat s kérjetek tőlük bocsá­natot mindazért, amit gyermekségetek idején ellenük vé­tettetek’'. Hökkenten hallgattuk az intelmet, mert ez valami egészen más volt, mint a sarokba állított, csínye miatt bűn­hődő gyermek felé Szálló dörgedelem: eredj, kérj bocsánatot! Az alárendeltség fegyelme helyett most a melléállás szabad döntésével fűződött szorosra a gyermeki-szülői kapcsolat s nagykorúan nyílt ki az igazság mélye: bűnbocsánatból élünk. Ebből a mélységből á szeretet, megértés, kölcsönös megbe­csülés, egymás javának keresése csillogott felénk s az a len­dítő erő, hogy igyekezzünk széppé tenni egymás életét. Különösen is őzökét, akiknek verejtékétől lett szebbé a miénk. Valamit megéreztünk abból, hogy nagykorúak lettünk a gyermeki stzeretetben. Tie nemcsak gyermekek állanak ezen a vasárnapon ün- neplő ruhában és ünneplő szívvel az oltár körül, ha­nem könnyektől fényesedé szemű szülők is ülnek a padokban, akik most a fehér virágos oltárt gyermekeiken át látják. Ok is nagy kórusodnak a szülői szeretetben. Valami olyat éreznek, mint amikor az első tanítási napon az iskolakapuban elengedték kicsi gyermekük kezét. Már nem egészen az övék: átadták őket a tudás világának, megindult a gyermek a maga útján. Abban a pillanatban mégis új színnel és új tartalommal mé­lyült a szülői szeretet. Most pedig hite dolgában lépett a gyermek a maga útjára. A hit dolgában, s különösen is a nagykorúsodott hit dolgában, -ma nagyobb a generációs kér­dés, mint valaha. A mai szülők gyermekkorukban más egy­házi életbe nőttek bele, mint a maiak. Mi férfi-fejjel küz­döttük meg az egyház útkeresését új és egyre újuló vilá­gunkban, — gyermekeink már természetszerűen nőnek bele. Amit mi kivívandó feladatnak kaptunk Istentől, azt ők tar- talmasuló feladatként járják. Tf gyházunk megtalált szolgálatának helyes szerete- tében is a maguk útjára léptek. Nálunk a lelki­ismeretünkben a szív köré nőtt megkeményedett burkokat tört át Isten, hogy kinyíljék a szívünk mindazokban, ame­lyek népünkkel oly szorosan összefűznek, egészen a világunk égető, nagy, korszakos kérdéséig s megdobogtatta szívünket arra a tág szeretette, amely távoli népek ügyéig nyúlik, — nekik mindez éltető levegő, amit magától értődőn szívnak be teli tüdővel. Mi még feladatokat méregetve gyűrkőztünk, — bennük már életelemként csendül G'árai Gábor verssora: ........van némely dolog, miben a sors kifog az emberen még. Ezt tudd — de soha ne nyugodj bele!” Látásukba mélyen ivódik a tudás, amit magukba szívnak s ösztönösen pattan­nak vissza minden bigottságtol. Mindez hitükben tükröződik s járnak —a maguk útján. Nagykorúak s magatartásuk min­ket arra nevel, hogy hitük dolgát a magunk józan bizonyság■ tétele után nagyobb reménységgel és bizalommal merjük a Szentlélekre bízni, mint eddig tettük, hiszen ők már jól tudják azt, amit Luther oly világosan látott: „saját eszem mel és erőmmel nem tudnék Jézus Krisztusban, az én Uram­ban hinni, sem őhozzá eljutni, hanem a Szentlélek hívott el engem az evangélium által". Nagykorúsodtak, — merjük hát hitüket a Szentlélekre bízni, tanuljunk értük forróbban imádkozni s új Színnel és űj tartalommal mélyüljön irán­tuk a szeretetünk a megértésben, megbecsülésben s abban a törekvésben, hogy szebb legyen az életük. Koren Emil Felhő az Óce SW*CK8<MC^®CgCfrc3<5S<3<3<^CS<t<®3rC§<5§aKl<5l^^ IMÁDKOZZUNK Hálát adunk Neked, Istenünk, a konfirmációnkért. Szí­ned előtt emlékezünk arra a napra, amikor ott álltunk az oltár előtt, vettük áldásodat, életünkben először élhettünk az Ür szent vacsorájával, és megnyílt előttünk az út az egyházban való életre, szolgálatra. Köszönjük Neked, hogy azóta is megtartottál bennünket a hitben. Sokszor tapasz taltuk hűségedet. Mi gyakran megfeledkeztünk Rólad, de a Te szereteted nem torpant meg soha. Kérünk, tarts meg bennünket életünk hátralevő idejében is a Te utadon. Újítsd meg bennünk Jézus Krisztusba, a mi Megváltónkba vetett hitet, és add, hogy mindennapi életünkben, földi hivatá­sunkban is Neked szolgáljunk. Könyörgünk Hozzád az idei konfirmandusokért is. Cse­lek edd, hogy őszinte szívvel és belső meggyőződéssel tegye­nek vallást Rólad a gyülekezet előtt. Szolgáid kézr.'tételén keresztül ajándékozd meg őket Szenilelkeddcl, hogy a ke- resztségben kapott kegyelemben megmaradjanak életük fo­lyamán. Neveld őket hazánk hű polgáraivá, társadalmunk közösségi érzésű tagjaivá. Áldd meg felnövő életüket, hogy megtalálják helyüket a mai világban, és örömmel végezzék hivatásukat. Adj nekik boldog otthont, munkás életet, igaz emberszeretetet. Nyisd meg szemüket népünk és az egész emberiség kérdéseinek meglátására. Áldd meg velük egy­házunk jövőjét. Ámen. A HŰSVÉTS ÜNNEPEK UTÁNI MÁSODNAPON a Csendes-óceán lezárt nagyobb térségében, a Karácsony-sziget szomszédságában atombomba robbant Ezzel megkezdődött az újabb amerikai nukleáris kísérletsorozat. Azóta újabb bombák robbannak ott a le­vegőben. Általános emberi és keresz­tyén szempontból egyaránt foglalkoznunk kell ezzel az eseménnyel. Minden egyes atombomba a robbanása után óriási gombaalakú felhőt raj­zol az égre a tenger hullámai felett. Ez a felhő nemcsak az ottani óceáni térség fölé ma­gasodik, hanem jelképesen most ráborul az emberiség egére, és beárnyékolja aggo­dalommal az emberek szívét mind az öt földrészen, mert nem a béke, hanem a modern háború félelmes jelét rajzolja a látóhatárra. Süket fülekre talált az ame­rikai és angol vezetőknél a megelőző hetekben a világ minden tájáról felemelt fi­gyelmeztető vagy kérő szó, amely meg akarta akadályoz­ni a tervbe vett nukleáris kí­sérleteket. Ismerve ezt a meg­előző nemzetközi közvéle­ményt, nem lepődünk meg azon a világméretű • tiltakozá­son, amely már az első rob­bantások után kibontakozott Ezt a visszhangot elemezve, arra az eredményre jutunk, hogy a kísérletsórozat ellen tá­volról sem csak a szocialista tömb országai emelik fel sza­vukat, akik éllén a nyugati atombombagyártás elsősorban irányul. Az emberiség lelkiis­meretének elmélyülését mu­tatja, hogy a legkülönbözőbb semleges államok képviselői azonnal és nagyon határozot­tan elítélték a háborús készü­lődésnek és a fegyverkezési versenynek ezt *az újabb, kü­lönösen is veszélyes lépését Az indiai hadügyminiszter és az Egyesült Arab Köztár­saság képviselője egybehang­zóan tragédiának nevezte a robbantást. Sajnálatosnak je­lentette ki a kialakult helyze­tet a svéd miniszterelnök, a norvég külügyminiszter. Ja­pánban különösen is erős a tiltakozás, amely országban a hirosimai és nagaszaki atom- bombázás közvetlen szörnyű emléke még közvetlenül él. A Genfben folyó 18 hatalmi le­szerelési értekezleten, többek között, a burmai kiküldött, az etiópiai megbízott emelte fel tiltakozó szavát. A mexikói küldött rámutatott az ameri­kai atomrobbantás nyomán vi­lágszerte támadt nyugtalan­ságra. A világ közvéleménye embertelennek tartja az ame­rikai kísérleteket — mondot­ta. AZ ATOMFEGYVER-KÍ­SÉRLETEKNEK EZ AZ ÚJABB TÉNYE magában is elegendő indíték, hogy . kivált­sa emberek millióiból az el­lenérzést. Tovább fertőzi föl­dünk légkörét, amelynek ká­ros következményei lesznek nemzedékeken át emberek egészségére. De fertőzi a poli­tikai légkört is, és a fegyvér- kezési verseny fokozódását vonja maga után. Genfben a szovjet küldött megállapította, hogy a szovjet kormány kény­telen lesz megtenni a szüksé­ges intézkedéseket saját vé­delmi képességének fokozásá­ra és a békét fenyegető ag­resszív erők megfékezésére. Hozzáfűzte, hogy ugyanakkor a szovjet nép erőt, fáradságot nem kímélve változatlanul tö­rekedni fog a béke megszilár­dítására. Különösen is megdöbbentő, hogy az újabb amerikai atóm- robbantások milyen időpont­ban következtek ba A leg­utóbbi hetekben lehetőség lát­szott arra, hogy az emberiség megszabaduljon — egyelőre legalább — az atomfegyverke­zés veszedelmétől. A genfi ta­nácskozásokon a semlegesek közvetítő javaslatát megértés­sel fogadta a Szovjetunió, s csak a nyugati hatalmakon múlott, hogy beleegyezzenek a kísérletek megszüntetésébe és a semlegesek által javasolt ellenőrzési módba. Ebben a helyzetben az Egyesült Álla­mok és Anglia saját hatalmi érdekét nyíltan eléje állította az emberiség érdekének. AZ EMBERISÉG ÉRDEKE AZT KÍVÁNTA, hogy a nyu­gati hatalmak egyezzenek bele a kísérletek végleges megszün­tetésébe. Ezzel az érdekkel szembehelyezték a nyugati hatalmak saját katonai „fö­lényre” törekvésük szempont­ját, s ezzel világossá tették, hogy saját hatalmuk vélt fenntarthatásáért még az em­beriség érdekével szemben is készek cselekedni. Most jó alkalom kínálkozott arra, hogy az az ördögi kör­forgás, amely az első atom­bomba ledobásával megkezdő­dött, megszakítód] ék. Az ugyanis kényszerűleg magával hozta az atomfegyverkezési versenyt, amelyet egy ponton meg kell szakítani, mert kü­lönben egyre félelmesebb, „korszerűbb” atombomba hal­mozódik fel a világon. Ez a megszakítási pont lehetőség­ként jelentkezett most, ami­kor megérettnek látszott a helyzet, hogy a kísérleteket töröljék a nemzetközi feszült­séget okozó tényezők sorából. EZEKEN AZ ÁLTALÁNOS EMBERI ÉRDEKEKEN TÜL bennünket keresztyén szem­pontból is lesújt az újabb robbantás-sorozat. Ez a ke­res ztyénség szégyene. Jelké­pes jelentőségű a robbantá­sok helye és ideje keresztyén szemmel. Esetleges dolog ugyan, hogy a robbantásokra alkalmas térséget éppen a ka­rácsonyról elnevezett, brit fennhatóság alá tartozó szi­get mellett jelölték ki. De el­gondolkoztató mégis, hogy a „keresztyén világ" „Kará- csony”-szigeten kezdi el az atomfegyverkezés újabb foko­zását. Az is véletlennek mondható, hogy a kísérletek időpontja húsvét ünnepének közelébe esett. De azért nem mindegy, hogy az atombomba­robbantás leglázasabb előké­születei éppen a keresztyén egyház húsvéti ünnepnapjain mentek végbe. Ezen nem vál­toztat, sőt inkább csak fel­hívja erre a sajnálatos jelké­pes összefüggésre a figyelmet az a megmozdulás, amely állí­tólag meg akarja változtatni a jövőben a sziget nevét, mert érzi az ellenmondást a sziget neve és a sziget mostani fel- használása között. MI KARÁCSONY ÉS HÚS- VÉT NEVÉBEN TILTAKO­ZUNK a Karácsony-sziget mellett és a húsvéti ünnepek közvetlen szomszédságában el­követett kísérletek ellen. Ka­rácsonykor Isten embérszere- tete öltött testet, szent Fiának, Jézusnak, földre küldésében. Most pedig radioaktív hamu hull a Karácsony-sziget körül és a legborzalmasabb fegyver füstjének felhője árnyékolja be a földet. — Húsvét Jézus feltámadásának ünnepe, az Is­ten által ajándékozott örök életnek győzelme a halál fe­lett. Az idei húsvétkor pedig az emberiség jórészének kiir­tására képes fegyvert próbál­tak ki és próbálnak ki soro­zatban „keresztyén” kezek. Az első húsvétkor az Élet diadal­maskodott a halálon, most pe­dig „keresztyén” államférfiak a tömeghalálnak szörnyű lehe­tőségét készítik elő. Mi keresztyének azonban hisszük, hogy a Csendes-óceán fölé emelkedő atomfelhő fö­lött van egy hatalmasabb kéz, a húsvétkor feltámadt Jézus Krisztusnak,' a történelem Urának keze, amely hatalma­sabb minden ördögi helyzet­nél. Ebbe a kézbe belekapasz­kodva nézünk reménységgel a jövőbe, és fogunk össze az egész világon azokkal az em­berekkel. akiknek keze le akarja fogni a pusztulás erőit, I mielőtt megindulhatnának. Leszerelést — akár egyoldalút is! New York. ÖTSZÁZ AMERIKAI LELKÉSZ és világi írta alá azt a nyilatkozatot, amelyet az Egyházi Békemisszió hozott nyilvánosságra s amelyben azt követelik az Egyesült Államoktól: hagyjon fel a nemzetek között folyó fegyverke­zési versennyel és szálljon síkra komolyan és fáradhatatla­nul az általános, ellenőrzött leszerelésért. A kormányzat legyen kész arra, hogy ha ezeket a fáradozásait nem koro­názná siker, akkor egyoldalú leszerelési intézkedéseket fo­ganatosítson. Elkezdve a további atomfegyver-kísérletek megszüntetésével és felhagyva az atom-, a kémiai, a bioló­giai és a radiológiai fegyverek előállításával. Az Egyházi Békemisszióban képviseltetik magukat a történelmi békeegyházak, amilyen a Barátok Társasága (Quekerek), a Testvéregyház és más felekezetek különböző békecsoportjaL Az aláírók között ismert személyiségek szerepelnek: az Amerikai Egyházak Nemzeti Tanácsának volt elnöke: dr. Edwin T. Bachlberg, a chikágói egyetem lutheránus professzora; dr. Joseph Sittler és dr. Martin Luther King, a faji egyenlőség ismert harcosa. Kennedy ,-hamis alternatívája“ A „Christian Century” amerikai folyóirat vezércikkében annak a nézetnek ad kifejezést, hogy az amerikai elnök, amilMr az atomkísérletek felújítására adott utasítást „a hamis alternatívát" választotta. A vezércikkíró úgy véli, jobb lett volna az egyre mélyülő nemzetközi feszültség tekintetében is a javulás várakozásában élni. Bűnbánattal Az a keresztyén ember, aki kiszakad a közösségből és a maga útját járja, az rend­szerint nem szolgálja a gyü­lekezetét, egyházat, Istent és a hazát. A maga útját járó embert a szolgálat hiánya jellemzi és ennek következté­ben a mulasztási bűnök légió­ja veszi körül. Az egész szentírás egybe­hangzóan tanítja, hogy le­gyünk szelídek, embertársain­kat szeressük; az önző ember ezzel szemben kemény gőg­gel megy el embertársai mel­lett. Isten parancsolja az embe­rek és az emberiség érdeké­ben végzett hűséges szolgála­tokat (szeresd felebaráto­dat ...); a maga útját járó ember csak önmagával törő­dik és önmagával van elfog­lalva. Az apostoli levelek nem egy helyen írják elő a szolgá­latot, türelmet; az önző em- » bér ezzel szemben azt várja« hogy vele legyenek türelme­sek és néki szolgáljanak, őt szolgálják ki. A maga útját járó ember nem Isten embere és nem kö­zösségi ember! A Szentlélek Isten ezzel szemben a közösség Istene. Isten közösségbe hív és erőt is ad arra, hogy szolgáljunk, szeressünk, legyünk türelme­sek. Ugyanis nem elég a ta- nító-Krisztus, ámbár Krisztus tanításai örökérvényűek. Nem elég a példakép-Krisztus, ám­bár Krisztus örök példakép minden jóra és szépre. Az erőt adó, élő Jézusra van szükségünk, aki indít az emberek felé és emberek kö­zé, hogy szolgáljunk és se­gítsünk! Ez az élő Jézus Krisztus bűnbocsátó Krisztus is! Ezen a vasárnapon a gya­korlatias Jakab apostol arra tanít, hogy imádkozzunk és bűneinket valljuk meg, mert Isten bűnbocsátó Isten. Ha valaki kiszakad a közös­ségből és a maga útját járja, nem jut el a bűnbocsátó Istenhez. Isten valóban meghallgatja a bűnösöket és valóban meg­bocsát? Ez a kérdés régóta foglalkoztatja a teológusokat. A kérdés hallatára két vissz­hang támad bennünk. Az egyik így hangzik: a bűnös embernek nincs joga istenhez fordulni és Istentől kérni va­lamit. A másik visszhang pe­dig ez: azért ez nem lehet a végső igazság. Ha a kétféle visszhang kö­zött el akarunk igazodni, ak­kor Jézusra kell tekintenünk. Arra a Jézusra, aki meghalt a keresztfán. Meghalt pedig azért, hogy Isten a hozzá­forduló bűnös embereknek megbocsásson. Még azt is el kell monda­nunk, hogy az élet végső nagy ügye nem a bűn, hanem az Istennel való kapcsolat kér­dése. Vagyis mi, akik elsza­kadtunk Istentől, a Krisztus által keressük az Istennel való kapcsolatot és végre kezdjük cselekedni mindazt, amit Isten parancsok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents