Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1962-04-29 / 18. szám

HÉTRŐL—HÉTRE Elő reménység I. Péter 1, 3. Húsvét ténye azt igazolja, hogy Jézus nemcsak beszélt az örök életről, az élet diadaláról, hanem ő maga fel is támadt. 'Benne jelent meg az örök élet. De ezt az életet nemcsak szem­lélhetjük benne, hanem annak ereje és valósága szétárad erre a világra. Üjonnanszületést jelent, mert számunkra is a halál vereségét és az örökélet kezdetét hirdeti. Nem mintha átvál­toztunk volna, vagy levetettük volna természetes létformán­kat, hanem azért lesz minden új, mert Jézus feltámadásával hagy és „bizonyos” reménység született. Ez élő reménység. Általában megszoktuk, hogy a reménységgel a bizonyta­lanság érzése párosul. Földi reménységünk tárgya bizony sok­szor szertefoszlik, az élet változásai könnyen elrabolják azt. Ingatag reménység, ha emberi erő vagy bölcsesség függ­vénye az. , Áz élő reménység nem a mi vágyainknak szülötte, nem is gondolkodóképességünknek valami eredménye, mely a halál nagy titkát akarja megfejteni. Ezt Isten ébresztette e világban paló hatalmas cselekedetével: Krisztusnak feltámasztását*,.. Benne nem egy új élet sejtését kaptuk, hanem az élet horizontja tárult végtelen szélesre. Hitünkkel megragadhatjuk a feltámadott Krisztust, hogy kiábrázolódjék bennünk és vele új életben járjunk. Ez az élő reménység szent kívánság, amelynek a bizonyos­ság roppant erőt ád, úgyhogy meghatározza életünk irányát és tartalmát egyaránt Általa más veretet és színt kap. Az élet diadala és a halál veresége új tartalmat és lendületet kölcsö­nöz a mindennapi élet összes vonatkozásainak. Másként nézek embertársamra és másként viszonyulok munkámhoz. Félre kell állnia mindennek, ami a halál és elmúlás,, pusztulás és rombolás szükségszerűségét igazolni szeretné. Ez az élő reménység vigasztal és erősít életünk nehéz praiban és ennek valóságából hull fény és vigasz sírunkra. A világ jelszava ez: míg lélegzem, addig remélek. Az újon­nanszületett tanítvány többet mondhat: még haldokolva is vernélek. Legyen áldott Isten könyörülő irgalmassága: Krisztus fel- támasztása által élő reménységet adott. Fliegenschnee Frigyes P>JDS06>3DgDi>iC>S&®>ÍC>ÍÖt>!DS!Dfi>^ NA PR ÓL-NAPRA VASÁRNAP: PRÉD. ÍZ, 1; II. TIM. 2, 8. — Keresztyén hi­tünk és reménységünk alapja és záloga Jézus Krisztus fel­támadásának ténye. Tudjuk, életünk a halál felett is győztes Urunk irgalmas kezében van. A hivő ember élete minden nap­ján, döntéseiben, életfolytatásában szem előtt tartja, hogy ^mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt”. I. Móz. 32, 22/b—32; I. Kor. 15, 1—11, HÉTFŐ: SOF. 3, 15; MT. 14, 27. — A félelem az Isten és pz ember közötti távolságot fejezi ki. Jézus Krisztus közös­ségbe hoz az Istennel, s ugyanakkor „kiűzi a félelmet”. Min­den legyőzött félelem bizodalmas hitté válik. II. Tim. 1, 6—10; I. Kor. 15, 12—19. KEDD: ÉZS. 1, lé; GÁL. 3, 27. — Krisztus halálában Isten tart ítéletet a bűn felett, amit önként vett magára Urunk. A keresztségben Isten reánk kimondott ítéletét fogadjuk el engedelmességgel, a Krisztus feltámadásának és életének ré­szeseivé leszünk. II. Tim. 2, 1—5; L Kor. 15, 20—28. SZERDA: JŐZS. 7, 12; I. JN. 2, 15—16. — A teremtett vi­lág az ember bűne miatt múlandóság alá vettetett. Jézus meg­váltott hiábavaló életünkből, mert Krisztust azért adta Isten, hogy éljünk általa. Mert Isten szereti a világot, nekem is sze­retni kell azt. I. Pét. 1, 22—25; I. Kor. 15, 29-—34, CSÜTÖRTÖK: II. KRÖN. 18, 13; AP. CSEL. 4, 33. — Krisz­tus nem azért támadott fel, hogy „bosszút álljon" azokon, akik keresztre juttatták, hanem hogy megtartsa a bűnösöket. I. Tim. 1, 12—17; I. Kor. -15, 35—49. PÉNTEK: V. MÓZ. 32, 9—10; JN. 16, 27. — Aki Jézusra te­kint, az előtt bizonyossá válik, hogy Isten szerető Atyánk, aki mindent megtett, hogy életünk örök közösségbe kerüljön Vele. I. Pét. 1, 3—9; I. Kor. 15, 50—53. SZOMBAT: JER. 15, 11; 1. TIM. 1, 10. — Akik a Feltáma- dottal találkoztak, azoknak arcukon sugárzik az öröm, szí­vükbe békesség költözik, ajkuk vallja: Feltámadott az Űr, bi­zonnyal feltámadott. Jónás 2, 1—11; I. Kor. 15, 54—58. Nagy István HÍREK. s= Húsvét utáni 1. vasárna­pon az oltárterítő színe: fe­hér. A vasárnap oltári igé­je: Jn 5,24—25., szószéki igé­je: 2 Kor. 4,10—14. Délután szabadon választott ige. — RÁBCAKAP1. Felemelő ünnepe volt a gyülekezetnek virágvasámapján. Ekkor ik­tatta be hivatalába istentisz­telet keretében a győr—sopro­ni egyházmegye esperese Welt- ler Rezső a gyülekezet újon­nan megválasztott tisztségvi­selőit: Pere Sándor gondno­kot, Káldy István pénztárost és kilenc presbitert. Szolgála­tukra mi is Isten áldását kér­jük.- A MAGYAR ORTHO­DOX EGYHÁZ-zal ismerked­tek a borsod—hevesi egyház­megye lelkészei legutóbbi (április 10-i) munkaülésükön, melyen megjelent Popovics Sz. Konstantin protoierei, a miskolci „Szentháromság” Magyar Orthodox Egyház- község paróehtisa is. Dr. Weiszer Elek „Az orthodox egyház története és a mai feladatokban való részvéte­le” címen, Solymár András az „Orthodox Egyház teoló­giája, liturgiája kegyessége” címen tartott előadást. A két egymáshoz kapcsolódó felol­vasást követően a lelkészek elmondották az orthodox egyházzal kapcsolatos élmé­nyeiket és feleletet kaptak feltett kérdéseikre. Délután megtekintették a miskolci orthodox templomot, annak értékes, gazdag műkincseit, Popovics Sz. Konstantin szakavatott vezetésével. Az előzékeny kalauzolásért Vi- rágh Gyula esperes mon­dott köszönetét. A munkaközösségi ülés kö­zös úrvacsoravétellel kezdő­dött (Scholz László), majd Túrmezei Sándor igetanul­mánya hangzott el Ef. 2, 8— 10. alapján: Jócselekedetek­ben járjunk címen. „Nyitott szemmel” címen Pásztor Pál mondta el a múlt hónap ér­dekes eseményeit. Pintér Ká­roly „Gyarmati kérdés a ke­resztyén misszió szempontjá­ból” cím alatt értekezett.- HALÁLOZÁS. Elefánty Sándor nyugalmazott evangé­likus igazgató-tanító április 16-án, életének 84. éyében Debrecenben elhúnyt. Apri­lis 20-án temették el nagy részvét mellett. Az igaznak emlékezete áldott. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vin. Üllői úiT2i. Telefon: 142—074 Előfizetési ára egy évre 50,— Ft. fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412. —Vili. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomtatott 622.246/2 — Zrínyi Nyomda, Bp. Felelős: Bolgár Imre igazgató QONDQLATOK Aki sokat tud, más néze­tével szívesen gazdagszik, az ostoba pedig majd’ megpuk­kad, ha nem neki adnak igazat. Kár loholni; idején keU fölkelni. Ezer magyarázat sem tesz ki egy mentséget. Az évtizedek mindenkit megöregítenek, de nem min­denkit okosítanak is meg. A boldogságban többnyire azok részesülnek, akik azt adni akarják. Az igazi kincs az emberen belül található. Az irgalom nem a sze­mélyt, hanem a szükséget nézi. A tökéletesedéshez a leg­gyorsabb paripa a szenve­dés — ha Isten kezében u kantár. Két dologért vagy felelős: amit teszel, s amit nem te­szel. Sokan indulnak él, de csak a kitartóak érnek célba. llililil!l!lll>lllllli;i!l!l!l!i;ill!lll!lllllfl>líl!lllllllllllllll!lll!lll!l!l!l!ill!llllllllllllli!jll!l!lll;lilll!l!ilIlllllillll!IKIIliniIIIIIIIII!lllll>]!l!t!B ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1962. április 29-én Deák tér de. 9. (urv) Trajtler Gábor de. 11. (urv) Hafenscher Károly du. 6. Kékén András Fa" sor de. 11. Koren Emil du. 6. Ko­ren Emil Üllői út 24. de. fél 10. de. 11. Karácsony Sándor u. de 10. Rákóczi út 57/b de. 10. (szlovák) dr. Szilády Jenő de. s/4l2. Thaly Kálmán u. de. 11. Szirmai Zoltán du. 6. Szirmai Zoltán Kőbánya de. 10. Veöreös Imre este 7. Takáts Jó­zsef Utász iu de. 9. Veöreös Imre Vajda Péter u. de fél 12. Veöreös Imre Zugló de. 11 (urv) Boros Ká­roly Rákosfalva de. 8. Szabó Ist­ván Gyarmat u. de. fél 10. Boros Károly Váci út de. 8. Fóti út de. 11. Frangepán de. fél 9. Újpest de. 10. Blázy Lajos este 7. Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10. Sorok­sár újtelep de. fél 9. Rákospalota MAy telep de. 8. Rákospalota nagytemplom de. 10. Rákospalota kistemplom du. 3. Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. fél 3. Pestújhely de. 10. Kürtösy Kálmán Sashalom de. 9. Karner Ágoston Rákosszentmi­hály de. fél 11. Karner Ágoston. Bécsikapu tér de. 11. Bárdosy Ti­bor este 7. Schréiner Vilmos To- rockó tér de. fél 9. Bárdosy Ti­bor Óbuda de. 10. (urv.) Vámos József du. 5. Fülöp Dezső XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Zoltai Gyula de. 11. Zoltai Gyula este fél 7. Károlyi Erzsébet Pesthideg- kút de. fél 11. Ruttkay Elemér Kelenföld de. 11. (urv.) Uzon Lász­ló du. 6. Uzon László, Németvölgyi út du. 5. dr. Rezessy Zoltán Ke- lenvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Csillaghegy de. 10. Csepel de. 11. du. 6. Jesus látható élete H. Kar. 4, 10—14. A mi hitünk egyik lényeges vonása az, hogy Jézus Krisz-; tus testének tagjai vagyunk. Szükségtelen és káros lenne azon vitatkozni, hogy ki melyik tagja, minden tag egyformán fon­tos s minden tag akkor tölti be jól a tisztét, ha szolgálja az egész életét. Aki ezt a szolgálatot nem vállalja, az valójában nem részesült a kereszt áldott gyümölcseiben. Ennek a tény­nek, hogy mi Jézus Krisztus testének tagjai vagyunk, lát­hatóvá kell lennie, amit az ige kétszer is hangsúlyoz. S egyben rávilágít arra is, hogy hogyan. A bűn miatt naponként meg kell halnia az én-emnek, annak, aki mindig csak a maga ja­vát munkálja, mások kárára. Ennek meg kell lennie, mert csak az óember halálán keresztül születhet meg az új ember, a Krisztusnak engedelmeskedő ember, aki másokért is él. Krisztus nem a benne lakozó bűnnel tusakodott, hanem az emberekével. Nekünk a bennünk lakó bűnnel van tusakodá­sunk, harcunk. Nekünk azzal az ó-emberrel kell viaskodnunk, aki ma is szemben áll Jézussal. De éppen azért hordozzuk testünkben az . Űr Jézus halá­lát, hogy a bűnön diadalmaskodó Űr élete is láthatóvá legyen a mi életünkben. Amint életében is volt hatalma a bűnnek, de nem volt diadala, úgy a mi életünkben is van'hatalma, de a Krisztus győzelmébe vetett hit által lehet diadalmaskodnom a bűneim felett. Ennek a diadalmaskodó Urnák kell láthatóvá válnia az életünkben. S ez nem ábránd, szélmalom-harc, de valóság. Mit jelent ez közelebbről? Sokan igen jól tudják mondani: Uram, Urám, szépen tudnak imádkozni s gyakori igehallgatök, de a mindennapi életükben nemigen látszódik meg az, hogy ők Istenéi. Mintha az igehallgatás megakadna a fejüknél, 5 nem menne le a szívükig. Értik az igét, de nem cselekszik, Isten a hibás? Semmiképpen. Az, aki csők hallgatója az Isten igéjének. Viszont ahol meghal az óember, ott megszületik az új, S az új szüli a cselekedeteket, a jó cselekedeteket, az élet minden területén kegyes válogatás nélkül, mert tudja, hogy tartozik mindenki felé azzal, amit Jézustól, az érte meghalt és feltámadott Úrtól kapott. Így lesz láthatóvá, hogy a tagokban él a Krisztus. Szabó István NE FÉLJ. A leírt ige János látomása. Jánosé, aki ott volt Jézus keresztre feszítésénél, s az üres sírnál is. Aki ismerte az Urat, mint embert is. János szembe találja magát a megfeszített, de feltámadott Ürral — igaz, látomásban —, de még így is félelmetes a találkozás. A bűnös ember találkozott a szent Istennel s ez a találkozás földre veti Jánost. Nemkülönben omlanánk össze az Űr előtt mi is, látva Istent szentsége tel­jében s egyidőben látva magunkat bűneink teljében. Figyel-, meztető találkozás számunkra Jánosé, hiszen végső fokon valóság lesz a mi számunkra is az, ami Jánosnak látomásban megadatott, Isten színe előtt állni. Jézust nem befolyásolja János múltja, hogy ő is azok kö­zött volt, akik azon az éjszakán, mikor elfogadták — elhagyták, Szava van hozzá. S ez nem az ítéletnek, de a mentésnek, a bűnei meglátásában összeomló emberhez a talpra állítás szava: Ne félj! Én vagyok az, aki ugyan halott lettem miat- tad, az ember miatt, de élek Istentől. Én vagyok az Első és Utolsó, Isten teremtő szava, cselekedete. Rajtam nincs ha­talma a gonosznak.- Ember ne félj! Nálam van a pokol és halál kulcsa. Mindezek hatalmamban vannak. S akinél a kulcsok vannak, az nyithat vagy zárhat. Ki­engedhet vagy örökre bezárhat. ítélhet, büntethet, de meg is bocsáthat. Bűneink miatt joggal van bennünk szorongás, ha a Vele való taláikozásra gondolunk, hiszen mi minden terhel min­ket! Bár magunkat igyekszünk menteni s jobbnak feltün­tetni, mint amilyenek vagyunk, mégis: Ki az, aki megállhat előtte? Aki „Ne félj‘’-t mond, az az, aki meghalt, eltemettetett, de feltámasztatott Istentől. János az Ürral való találkozás után megerősödve, új hittel megy tovább. Leírja, s élő szó­val is elmondja sokaknak azt, amit őérette is cselekedett az Űr. Örömmel és hálával van tele a szíve, hogy az Ür talpra állította őt s hittel gazdagította meg őt. Ne félj! — ez néked is szól. Aid halott volt, az Űr él, hogy Vele Te is élj. i. AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ ELŐTT két nagy katasztrófa rázta meg az emberiséget. Az egyik, a San-Francisco-i földrengés 1906. április 16-án, a másik éppen 6 esztendőre rá, a Titanic tengerjáró gőzös elsüllyedése, 1912. április 15-én volt. A kettő között ugyan semmi kapcsolat és összefüggés nem volt, mégis együtt emlegették őket a háború előtt, mintegy komoly figyelmeztetést az emberi elbizakodottság, gőg és hiúság ellen. Az elsőt a természeti csapások közé soroljuk. A föld mélyében rejlő erők pl. időnként megmoz­dulnak és börtönükből kitörve maguk alá te­metnek minden élőt és értékeiket. A San Franciscó-i földrengésnek megszámlálhatat­lan áldozata volt. Csupán 25 ezer épület pusztulásáról tudunk, amely részint össze­omlott, részint porig égett. A halálos áldoza­tok pontos számáról nem is tudunk. Az utób­bi katasztrófát nem sorolhatjuk a „termé­szetiek” közé, miután elkerülhető lett volna, ha... ... a méltóságteljesen úszó óriásgőzös (neve is innen: titán = óriás) fedélzetén gondtalan­ság, szórakozás és jókedv csapongóit. A hajó célja az angliai Southampton és New York között az Atlanti-óceán legrövidebb idő alatti átszelése és ennek megfelelően a „Kék Sza­lag” kitüntetés elérése volt. A hajóf, amely méretei szerint ma is a legnagyobbak közé tartozna, „elsüllyedhetetlennek” tartották és bátran merte a kockázatot vállalni olyan út­vonal felé, amelyet az úszó „jéghegyek biro­dalmának” neveznek. A hajón együtt volt az üzleti világ előkelősége, asszonyaikkal és a jómódú társaság szórakozni vágyó közönsége. Az elképesztő luxussal berendezett első osztá­lyon meg is találták a szórakozás minden le­A TITANIC-katasztró hetőségét. Valamivel több, mint 2200 ember utazott a fedélzetén. Sokan az avató ünnep­ségre készültek New Yorkba, de sokkal na­gyobb volt azoknak a száma, akik a második és harmadik osztály tömegkabinjaiban húz­ták meg magukat, akiket a sors üldözött az óhazából el és szerencsét próbálni mentek az Újvilágba, ÉJFÉL ELŐTT TÖRTÉNT a halálos talál­kozás a jégheggyel, amely mellett a Titanic el akart siklani, de amely 90 méter hosszan hasított bele a hajó oldalába. Az „elsüllyed- hetetlen” óriásgőzös megrázkódott, a víz iszo­nyatos erővel zúdult a hajó alsó helyiségeibe és megkezdődött a Titanic haláltusája. Pilla­natok alatt tört ki a pánik. Az életösztön ke­gyetlen harcba kezdett a józan, higgadt men­tési munkával. A segélykérő S. O. S. jeleket csak igen távol tudták felfogni. Kevés volt a mentőcsónak, a mentőövek pedig nem nyugtatták meg az utasokat. A mentöcsórw.- kokat elsősorban nők és gyermekek számá n kellett volna fenntartani, de a családok nem akartak elszakadni egymástól. Az előkelősé­gek minden áldozatra hajlandók voltak, hogy a tenger temetőjétől megmeneküljenek. A mentésre szolgáló idő ugyan elég hosszú lett volna, de az első órákban senki sem akart tudni a veszély nagyságáról. A hajó eleje azonban rohamosan süllyedt. Sikoly és jajveszékelés töltötte be az éjszakát, őrjöngő tolakodás és tülekedés nehezítette a men­tést. AZ ÉJFÉL UTÁNI ÓRÁBAN a kapitány a hajó zenekarát sorakoztatta a fedélzetre. A zenekar először indulókat játszott, s mi­után nem nyugtatta meg vele a tömeget, csendesen, mint akik a saját temetésükre ké­szülnek, belekezdtek a „Megyek már ó Uram, megyek feléd” dallamának játékába. (Talán ezért nevezhetjük a Titanic elsüllye­dését „egyháztörténeti eseménynek” is.) A ha­lálos pánik nem tartott sokáig. A Titanic orra bukott és két és fél órai vergődés után elnyelték a fekete, jeges hullámok. Elnyelték a zenekart, a dallamot és ezerötszáz embert. Alig kétszázan menekültek meg. A reggeli órákban mentésre érkező hajó már csak hul­lákat talált, akik a mínusz 2 fokos der­mesztő vízben megfagytak. Ennek most éppen 50 esztendeje. A ten­ger ekkora áldozatot a történelem során még nem szedett, (eltekintve a háborúktól). Ért­hető, hogy olyan sokat foglalkozott az ese­ménnyel a világ. „Titanic-bíróság”, .,Titanic- kongresszus” alakult és mindegyik fórum le­szögezte, hogy az emberi élet sokkal drágább, minthogy azt könnyelműen kockáztani le­hessen. Igen, az emberi élet! A TITANIC ELSÜLLYEDÉSE nem elemi katasztrófa. Az elemi katasztrófák ellen még nem tudunk minden esetben védekezni. A Titanic-katasztrófának azonban nem kellett volna bekövetkeznie. Éppen ezért lehet fel­vetni a felelősség erkölcsi kérdését. A bíró­ság megállapította, hogy tudtak a jéghegy közelségéről. Hogy a biztonság elemi szabá­lyait sem tartották be. A felületesség, az em­beri gőg, önhittség és a verséhy, a minden­áron való cél elérése érdekében okozta más­félezer ember halálát. Ez nem hősiesség és nem bátorság, hanem egyszerűen bűnös fele­lőtlenség! Kihívása a sorsnak és megbocsát­hatatlan bűn az embertársak ellen, akik jó­hiszeműen rábízzák magukat a másikra. A gőg, hiúság és önhittség nyert büntetést ebben a szörnyű katasztrófában. Leckét kap­tunk, hogy a ránkbízott tudományos és tech­nikai eszközökkel vigyázzunk az emberi élet­re. Mert a tudomány is és a technika is értel­metlen és hiú dolog lenne az ember nélkül, illetőleg, ha nem az ember szolgálatába állít­juk. Ha a tudományos és technikai felké­szültséget önzőén és kockázatosán az ember ellen használjuk fel, ez végső fokon bűn a teremtő Isten ellen. A Titanic versenyfutása bűn volt Isten ellen, mert nem arra hasz­nálta fel a rendeltetésére álló eszközöket, hogy az ember célját szolgálja. A jeges hullámsír, ezerötszáz ember teme­tője sokszor veti fel a felelősség kérdését. A tudomány azóta sokat fejlődött, a technika is mérföldjáró csizmában halad előre. Erköl­csös és jó ez a fejlődés addig a fokig, amíg az „emberért” van. Amíg az élet védelmét, biztonságát, kényelmét, egyszóval az ember érdekét szolgálja. Bűn és kihívás azonban Is­ten ellen mindenkor, ha mindezeket kockára teszi, emberellenes és pusztítást okoz. Rédey Pál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents