Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1962-04-08 / 15. szám
HÍREK. A könyörülő és hív főpap Zsid 2. 17—18. Mai böjti igénk már a Passió Magna, a „Nagy hét” felé utal. Ennek közelségébei» kell vizsgálnunk. Arról a Krisztusról Szól, aki hasonlatos lett mihozzánk azért, „hogy könyörülő legyen és hív Főpap az Isten előtt való dolgokban, hogy engesztelési szerezzen a nép Bűneiért”. Igénk tanulsága szerint tehát Ö a Főpap. Az igazi áldozó és áldozat. Az <5 egyszeri áldozata teljesen elegendő a bűntől való szabadulásra. Jézus egyetlen áldozata „a Golgotha oltárán”, engesztelést szerzett nem egy népnek, de az egész világnak. „íme az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit” — így kiáltott fel Keresztelő János, amikor Jézust közeledni látta. Jézus azért lett hasonlatos hozzánk, hogy könyörüljön rajtunk, hogy szolgáljon nekünk. Nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon és adja életét váltságul sokakért. Jézusnak ez a szolgálata engedelmes szolgálat volt. Engedelmes volt halálig, még pedig a keresztfának haláláig. Jézusnak ez a szolgálata szenvedő szolgálat volt. Azért szenvedett, hogy szenvedése által rajtunk segítsen. Azért „fokozta” le önmagát, hogy minden hozzá forduló emberen könyörülhessen. Az Ö szolgáló szeretete örök útmutatás és szép példa minden keresztyén ember számára. Az lesz számunkra az igazi böjt, ha elsősorban ezeket látjuk világosan. A hozzánk hasonlatos Krisztus lehajol bűneinkhez, kísértéseinkhez, hogy Istenhez emelhessen fel ismét a porból. Csak az a kérdés, hogy látjuk-e ezt a szerető, alázatos és szolgáló arcot fö- lénk hajolni? Ha egyszer, talán ilyen böjti időszakban meglátnánk, akkor mi is tudnánk mindhalálig engedelmeskedni Istennek, akkor mi is tudnánk halálig szeretni, másokhoz irgalmas samaritánusként lehajolni, mi is tudnánk emberré lenni. Mert Krisztus tanításában ez egyik leglényegesebb. Emberiesség az emberek között. Azt mondják, hogy van egy hites Krisztus kép, amit nem lehet anélkül nézni, hogy látása közben meg ne szépülne az ember arca. Akik megállnak a kép előtt, azoknak arcán kisimulnak a ráncok és jóvá, szelíddé, ártatlan gyermekekké csöndesednek el az emberek. Pedig ez csak kép! Ma az élő Krisztus arca néz reánk. S ha ezt igazán Ineg tudnánk látni, akkor nemcsak Öreá, de mindenki felé boldogan nézne vissza a mi böjti arcunk, a mi megváltozott gyermekarcunk. Böjt vége felé nézzünk fel hittel Jézusra, hogy ezáltal ezután igazán imádhassuk az Istent lélekben és igazságban: tiszta szívből, szere tétből és' szeretettel szolgálhassuk embertársainkat, felebarátainkat. Sikter László JUDICA Böjt ötödik vasárnapja a 43. Zsoltár 1. versétől nyerte nevét: JUDICA. A zsoltár- Vers így hangzik:: „ÍTÉLJ MEG ENGEM, OH ISTEN. OLTALMAZD MEG AZ £N ÜGYEMET". A zsoltár első laim szava: Judica — ítélj meg. Böjt ötödik vasárnapját 'másnéven PASSIÓ-VASÁRNAPNAK 'tfagy fekete-vasárnapnak is kzokták nevezni. Ezen a vasárnapon kezdődtek el régen az ún. passió-prédikációk, amelyek most már egyre inkább a keresztre irányították az ágyhoz népének figyelmét. A 'Vasárnap igéi megmutatják az emberi bűn sötétségének hátterében Krisztus dicsőségének fényes ragyogását. Krisztus világossága a sötétségben még jobban világít. Az evangéliumi ige most már kifejezetten, nyíltan beszél Krisztus szenvedéséről, haláláról, de beszél arról is, hogy a Megváltó harmadnapra feltámad. Nem lehet másképpen megállni ezelőtt a tény előtt, csak hittel. Oda kell járulnunk az epistolában elénk álló Jézus Krisztus, a könyörülő Főpap elé, Aki engesztelést, bűnbocsánatot, megváltást, örök életet szerez népének és nekünk is. — Böjt 5. (Judica) vasár- apján az oltárterítő színe: iila. A vasárnap oltári igéje Jn. 2, 13—22; szószéki igéje: Zsid 2, 17-18. Délutáni ige szabadon választott. + HALAT ADOK NEKED ATYÁM, hogy minden titkai között az életnek legnagyobb a Te szereteted. Köszönöm, hogy ez ma is körülvesz, betakar és feloldoz. Köszönöm, hogy szereteted elküld, hogy örvendező élettel szolgáljak másoknak és adjam tovább jóságodat. Add áldásodat pihenésünkre és fáradozásunkra, otthonunkra és szeretteinkre. Őrizd, meg hazánk és világunk békéjét. Állá meg azokat, akik népünket vezetik és országunkat kormányozzák. Légy a betegek és elesettek oltalma. Dicsérlek Téged most és mindörökké. Ámen. • — A Kelet-békési egyházmegye lelkészi munkaközössége március 30-án Békéscsabán ülésezett. « A fejér-komáromi egyházmegye lelkészi munkaközösségi ülését április 12-én tartja Budapesten. A Deák téri templomban virágvasárnap, április 15-én, a délután 6 órai istentiszteleten: J. S. BACH: JÁNOS PASSIÓJA Belépődíj nincs. Offertóriumot tartunk. — EGYHÁZI SZEMÉLYISEGEK A LESZERELESERT ÉS A BÉKÉÉRT. Huszonnyolc kiváló egyházi és közéleti személyiség, köztük Albert Schweitzer Nó- bel-békedíjas, Linus Pauling Nóbel-díjas, Bertrand Russel, D. Niemöller Márton egyházelnök és mások felhívást adtak ki Münchenben, amelyben követelik, hogy ne végezzenek nukleáris fegyverkísérleteket és egyezzenek meg e fegyverek minden fajtájának eltiltásában és megsemmisítésében — A bécsikapu téri templomban 1962. április 8-án, vasárnap este 7 órakor magyar szerzők műveiből egyházzenei est lesz. Közreműködik a budai Mátyás templom énekkara. Vezényel Bárdos Lajos. Igét hirdet Várady Lajos esperes. — JUBILEUM. Berecz Gábor volt nemeskéri lelkész március 15-én töltötte be 85. életévét Beleden. A nyugalmazott lelkészt volt nemeskéri hivei közül sokan keresték fel jókívánságaikkal. Mi is Isten további áldását kérjük életére, jó erőt és egész- séget kívánva. ___ EV ANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII. Üllői út 24. Telefon: 142—074 Előfizetési ára egy évre 60;— Ft, fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412.—VIIL Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomtatott- -------------------------------- 621864/2 — Zrínyi Nyomda, Bp. IS TENTISZTELETI REND BUDAPESTEN, ÁPRILIS 8-ÁN Deák tér de. 9 (ürv.) Trajtler Gábor, de. 11 (úrv.) dr. Kékén András, du. 5 Hafenscher Károly, du. 6, szeretetvendégség: dr. Ottlyk Ernő. Fasor de. fél 10 Blázy Lajos, de. 11 Koren Emil, du. 6 Blázy Lajos. DOzsa György út 7. de. fél 10 Koren EmU. Üllői út 24. de. fél 10 Fodor Ottmár, de. li Fodor ottmár, du. 5 szeretét- vendégség hangversennyel. Karácsony Sándor u. de. 10 Grünval- szky Károly. Rákóczi út 57 /b. de. 10 (szlovák) dr. Szilády Jenő, de. 3/412 Grünvalszky Károly. Thaly Kálmán u. de. 10 Szirmai Zoltán, de. 11 Szirmai Zoltán, du. 6 Szirmai Zoltán. Kőbánya de. 10 Takács József, du. 5 szeretetvendégség: dr. Benes Miklós. Utász u. de. 9 Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12 Takács József. Zugló de. 11 Szabó István. Rákosfalva de. 8 Szabó István. Gyarmat u. de. fél 10 Szabó István. Fóti út de. 11. Gádor András. Váci út 129. de. 8 Gádor András. Frangepán u. de. fél 9 Nagy István. Újpest de. 10 istentisztelet. Pesterzsébet de. 10. Soroksár-üjtelep de. fél 9. Rákospalota-MAv-telep de. 8. Rákospalota-Nagytemplom de. 10. Rákospalota-Kistemplom du. 3. Rákoscsaba de. 9 Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. fél 3. Pestújhely de. 10 Kürtösy Kálmán. Sashalom de. 9 Karner Ágoston. Rákosszentmihály de. fél 11 Karner Ágoston. Bécsikapu tér de. 9 Bárdosy Tibor, de. 11 Várady Lajos, este 7 Egyházzenei est: Várady Lajos. Torockó tér de. fél 9 Várady Lajos. Óbuda de. 9 Vámos József, de. 10 (úrv.) Fülöp Dezső, du. 5 Vámos József. XII. Tarcsay Vu- mos u. de. 9 Ruttkay Elemér, de. 11 Ruttkay Elemér, este fél 7 Károlyi Erzsébet. Diana út de. fél 9 Szelényi Zoltán. Pesthidegkút de. fél 11 Szelényi Zoltán. Kelenföld de. 8 Boros Károly, de. 11 (úrv.) Boros Károly, du. 6 dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út de. 9 dr. Rezessy Zoltán. Nagytétény de. 8. Kelenvölgy de. 9 Visontai Róbert. Budaiok de. 11 Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11, du. 6 szeretetvendégség, Gádor András. HÉTRŐL—HETRE Az élet megszentelése Ján 17, IS. Ebben az igében János apostol Jézus Krisztus megváltói munkájának az értelmét és célját az emberi élet megszentelésében ragadja meg. Istenünk szent Isten. Tiszta és igaz, aki azt akarja, hogy az emberek életében se kapjon helyet az, ami tisztátalan, gonosz és hamis. Pál apostol így ír erről a Thessalonikabeliekneki „Isten akarata a ti szentté lételetek!” (l. Thess. 4, 3.) A Szent- írás szerint szent az, aki el tud különülni mindattól, ami Isten-ellenes, s teljesen odaadja magát Istennek, hogy neki szolgáljon és életében Isten jó akarata valósuljon. De vajon betölthető-e ez az Isteni igény? Szentek lehetünk-e a szó bibliai értelme szerint? Megtisztulhat-e életünk? Kudar* caink, botlásaink mind arról akarnak meggyőzni bennünket, hogy nem. Valóban, önmegszentelődés nincsen. Mi nem tudjuk megszentelni magunkat, de Isten azért küldte el Szentjét, Jézus Krisztust, hogy „életét ’adja váltságul sokakért.” (Mt. 20, 28.) Jézus Krisztus bűntelen, mindvégig Istennek engedelmes életével és áldozati halálával „szenteli oda” magát az emberyüá- gért. Áldozatából pedig élet és erő fakad, hogy tanítványai is szentek lehessenek. Isten megszólít, szent életre hív, de ezzel nem kér lehetetlent, mert Krisztusban erőt is ad hozzá. Szentleikét árasztja ránk, és munkálkodik bennünk szüntelen. Joggal kívánhatja tehát, hogy megváltozott életünk elszakadjon a bűntől, és megteljen igazsággal és szeretettel. Jogosan várja el Isten a keresztyénektől, hogy a megszentelt élet tényei nyilvánvalóvá legyenek életünkben. Ha erre gyengének, erőtlennek, megfáradtnak érezzük magunkat, merjünk könyörögni újra meg újra Szentlélekért, akiről Jézus azt mondta: annak adatik, aki kéri. S imádságunkban Pállal együtt foglaljuk egybe Krisztus egész gyüle^ kezetét is: „Maga pedig a békesség Istene szenteljen meg titeket mindenestül: és mind szellemi, mind lelki, mind testi valótok teljes épségben őriztessék meg feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére,” (L Thess. 5, 23.) Rárdosy Tibor NAPROL-NAPRA VASÄRNAP: JER. 8, 21—22; ZSID. 3, 13. — Sokszor úgy beszélünk saját, de még inkább mások bűnéről, mintha Jézus által nem is lennénk bűntől és haláltól megváltottak. Bűneink feletti jajveszékelés Isten gyalázása. A bűnbocsánatból élő ember Isten szeretetét, hatalmát magasztaló, Istent dicsőítő ember. IV. Móz. 21, 4—9; Jn. 16, 12—15. HÉTFŐ: ZSOLT. 38, 5; JN. 19, 17. — Jézus nem volt sem remete, sem aszkéta, nem különítette el magát a társadalomtól, az élettől. Élt ebben a világban ezért a világért. Krisztus keresztje nem önmagunkkal foglalkozó emberekké tesz, hanem a kereszt megtanít minket életünket mások javára felhasználni. Zsid. 7, 23—27; Jn. 16, 16—23/a. KEDD: ÉZS. 26, 4; RÓM. 4, 5. — A hit az a gyermeki bizo- dalom, amely minden bűn, elbukás ellenére is Istennél kérés oltalmat és menedéket. Zsid. 9, 15—22; Jn. 16, 23/b—33. SZERDA: ZSOLT. 97, 1. JN. 18, 36. — Jézusnak adatott minden hatalom mennyen és földön. Hatalma a mások javát, életét, üdvösségét munkáló hatalom. Nem- kiszolgáltatja magát, hanem életével, halálával, feltámadásával mindenkinek izolgál. Zsid. 9, 24—28; Jn. 17,1—5. CSÜTÖRTÖK: ZSOLT. 38, 19; LK. 7, 37—38. — A Szentlélek megtanít felismerni bűnünk nagyságát. Megtanít nem mentegetni, hanem megvallani a bűnt, hogy Augusztinusszal együtt könyörögjünk: „Uram szabadíts meg engem a szüntelen való önmagam igazolása szenvedélyétől.” Zsid. 10, 1—1®J Jn. 17, 6—13. PÉNTEK: DÄN. 2, 22; JN. 1, 5. — A golgota^ kereszten ragyog Istennek minden embert szerető, megmentő, hazahívó Atyai arca. II. Kor. 1, 3—11; Jn. 17, 14—19. SZOMBAT: EZ. 36, 9; JN. 11, 5. — Isten szeretete alkotott minket és ajándékozott meg élettel. Isten szeretete hajol le az emberhez. Isten szeretete nyit ajtót az örökkévalóságba. II. Móz. 32, 30—34; Jn. 17, 20—26. Nagy István iinm ^Királyt a királyságért TÖBB MINT EGY ESZTENDŐ TELT EL. Herodes lelkiismerete olyan volt, mint a háborgó tenger. A Keresztelő feje, amelyet Ezüsttálcán hoztak Salome halálos tánca után, egyre csak üldözte. Ez a fej azóta mindenütt megjelent néki. Álmában, ébrenlétében egyaránt. A bora is keserű volt tőle. ÍCsak Heródiás, a felesége tartotta benne, a telket. Az asszony viszont a hatalom útjára terelgette meghasonlott lelkű urát. ** Egy Heródes-ivadék többre méltó, minthogy negyedet fejedelem legyen Izrael valamelyik tartományában. Atyád király volt, te is méltó vagy a koronára. — Tibérius császár nem osztja ingyen a koronákat. — Tibérius nem fog örökké élni. Róma is új császárral gazdagítja a birodalmat. És akkor szóba jöhet az új király is. Csak Ügyeskedni kell és mit lehet tudni? Talán ’még Tibérius szívét is meg lehet puhítani. Az asszony ezer érvet sorolt fel mindig. A Keresztelőt eltemették tanítványai. A fejét is megkapták a várnagytól. Most csendesen porlad Kumrán sziklasírjában. De jAntipás azóta hallani sem akar Mahaerusról. ■Tibériásban, a fejedelem városában alig változott valami. Heródiás még szebb lett, és <még félelmetesebbé vált ereje a fejedelem felett. Az elégtétel sikerült. EGY SZÉP NAPON RÉGI ISMERŐSÖK ■jelentkeztek Heródesnél. Jeruzsálemből jöttek. Alázatosan és szerényen. Megint nagy ■kérést akartak a fejedelem elé terjeszteni. Ruházatuk után ítélve a kiváltságos rendihez, a farizeusok rendjéhez tartoztak. Ennek megfelelő tisztelettel fogadták őket. A két követ Simon és Gamaliel volt. A nagyterembe vezették a követeket. Több ‘oszlop tartotta a mennyezetet. Mindent márvány borított. Heródes római öltözetben •jött be. Tógáját menetközben testéhez fogta. Arca azóta teljesen megszürkült és szemével szüntelen hunyorgott, mintha erős fény zavarná. Nehezen lehetett megszokni arcának ezt a rángatózását tárgyalás közben. Intett a követeknek, azok lesütött szemmel ‘álltaJc eléje. Ö maga helyet foglalt. — Galilea ura! — kezdték Simonék. — A ' szünedrium határozata az volt, hogy keres- !sürík fel téged. Kérjük uralkodásodra Isten hildását és hozzuk tudomásodra, ó fejedelem, hogy tartományodból valaki ismét járja az országot és lázit ellened, a papság és Róma ellen. Heródes arcát hideg verejték verte ki: — Csak nem Jóna, a Keresztelő az? Mondjátok milyen? Látta közületek valaki? — kérdezte egyre-másra s tenyerével letörölte gyöngyöző homlokát. • — Járt Jeruzsálemben if. Közülünk azonban senki sem látta. A nép között van állandóan. A nép pedig él-hal érte. — Ez csak ő lehet — nyögte babonás félelmében Heródes. És újra látta a szürke márványon — igen azon a falon, ahol már régóta figyelte a márvány erezetét — a kiábrázoló- dott fejet, a Keresztelő fenét. A néma száj tá- togott. A szeme pedig úgy, mint ott Mahaerus- ban, kifordult. Hófehér volt. Heródes arca még vadabb rángásba kezdett. Azt a márványtömböt már rég ki kellett volna cserélni. — Nem Jóna — próbálta megnyugtatni Gamaliel — biztos, hogy nem Jóna. Ez az ember nem keresztel. — Hát mit csinál? — Halottakat támaszt fel. — Halottakat? Abból nagy baj lehet. — Igen feltámasztott egy fiút és egy leányt, valami Jairusnak a leányát. Sőt, most néhány napja, Bethániában egy Lázár nevű férfit. — És még kit? — Másról nem tudunk. — Biztos, hogy mást nem támasztott fel — kérdezte remegve — a Keresztelőt nem támasztotta fel? — Nem hallottunk még róla — felelték félrevezetőén ártatlanul a farizeusok. — Megtiltom, hogy feltámassza a halottakat! — kiáltotta Heródes. Megtiltom, megtiltom! Azért vagyok fejedelem, hogy elrendeljem: senki nem támaszthat fel halottakat. Mi lesz, ha a kivégzetteket élve idehozza? Ideállítja a palota elé?! — Heródes kapkodta a levegőt. — Igen, ha Aristobulus feltámadna — fűzte tovább és beleharapott az ajkába. Aristobulus a bátyja. Leányával itt él Tibériásban vérfertőző viszonyban. Felesége. De mit szólna a bátyja ehhez a házassághoz? A bátyja, akit édesatyjuk meggyilkoltatott. És mi történne — gondolta tovább, ha az a bolond, akit Mahaerusba dugott és Salome táncáért fejét vétette, most eléje állna? Nem, ezt már nem bírná ki. Egész testében reszketett és felkiáltott: — Halljátok! Nincs több feltámadásL Aki halottakhoz közeledik azért, hogy azokat életre hívja, maga is a halál fia! Ha addig élek is! Ha a fejedelemségem megy is rá! Aki halottakat támaszt fel, haljon meg maga is. Ki az az ember? Hogy hívják? — Názáretből való Jézus. — Halál fia! Ez az ember felborította a rendet, az ősi szabályt. A bűnösök bűnhődnek. A halál büntetés. Ha feltámasztják őket, miért van fejedelem, császár, akit az istenek felhatalmaztak, hogy halállal büntessenek? Ez az ember kiveszi kezünkből az ítélet hatalmát. Hallatlan vakmerőség! Micsoda bajt támaszt! — Igen, nagy bajt. Ezt mi is tudjuk — állapította meg a két farizeus és közben lopva figyelték a fejedelem vergődését. EKKOR BELÉPETT A TEREMBE HERÓDIÁS IS. Frissen, illatosán. A homályban alig ismerte meg a két jeruzsálemit. Selyem tunikájából két szép karja teljesen kilátszott. Simont és Gamálielt a homály födte. — Valamit még akarunk mondani. — Mondjátok — adta meg az engedélyt a szólásra a fejedelem és látszott, hogy az asz- szony bátorságot hozott a számára. — Ezt az embert királynak tartja a nép. Ez a szó, mint a darázscsípés érte a fejedelmi házaspárt. — Királynak, csakugyan? — Igen, és úgy is viselkedik. Hatalma is van. Persze mi tudjuk, hogy ámító, de az egyszerű nép nem tudja. — Miben áll a hatalma? — Talán a széretetben. A szerétéiről beszél. A szeretet tényleg hatalom? — Nekünk nem. Nekünk Róma jelenti a hatalmat, meg te, fejedelem — forgatta képmutató módon szemét a két farizeus. — Mert ugye a hatalomhoz fegyver kell, erősvasiegy* ver. És hadsereg és trón. Aztán börtön és hóhér. De ennek a nyomorultnak mindebből semmije sincs. — Mije van? — Szelídsége. Azt mondják, olyan szelíd, mint a ma született bárány. De annál veszélyesebb. — Igen, én is veszélyesnek tartom — fűzte tovább a szót Heródes. — Ez kikezdtheti a hatalmunkat. Megtiltom, hogy szeressen, és d szerétéiről beszéljen! Értitek, megtiltom! Itt csak egy hatalom van, Róma, a császár, és én, a negyedes fejedelem. És az erő, mindenek- felett az erő! Ezek a szelíd emberek már sok bajt csináltak. A szelídeket ki kell irtani! — És tényleg királynak tartják őt? — kérdezte ártatlannak látszó arccal Heródiás, az asszony. . — Annak. — Hát, ha király, akkor mérkőzzünk meg. Halál a názáreti királyra! — jelentette ki Heródes és véget vetett a kihallgatásnak. HERÓDES ILYEN KÖZEL még sohase érezte magát a koronához. Egy királyt adhat királyságáért. De Rómát nem kerülheti ki. Rómába pedig az út Cezáreán keresztül vezet. Cezáreában lakik a procurator, Pilátus és minden birodalmi ügy csak az ő kezén mehet keresztül. A korona pedig birodalmi ügy. A fejedelmi házaspár ezen az éjszakán nem aludt. Százszor is meghányta-vetette, miképpen adja Róma kezére Jézust és ennek fejében hogyan lehet egy valódi, hatalmat jelentő koronához jutni. Elvégre igazi királyt adnak a királyságért. Másnap' tajtékzó lovon vágtatott Tibériás- ból egy futár Pilátushoz, Cézáréiba. ‘ . • ... És hogy pontot tegyünk Heródes élete után, Heródiás unszolására évek múlva Anti- pás maga megy királyi címet kérni Rómába. Ekkor már Caligula a császár. A Heródes- családra jellemzően: Heródes Agrippa, Heródiás testvérbátyja vádolja be a nagybácsit, a császár pedig száműzi Lugdunumba (Lyon, Franciaország), ahova követi őt Heródiás is. Birtokait a feljelentő Agrippa kapja meg.*2 Rédey Pál
