Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1962-04-01 / 14. szám

Á százéves Ferenczy Károly ÁLDOTT MAGVETÉS A NAGYBÁNYAI SZABAD FESTŐISKOLA VEZÉR­ALAKJÁRÓL, a halk szavú, finom, szemérmes és állhata­tos Ferenczy Károlyról emlé­kezünk. Száz évvel ezelőtt szü­letett és ötvenöt éves korában halt meg, alkotóereje teljében. Gazdag életművében a kima­gasló művész mellett tisztel­jük a kristálytiszta jellemű embert. Magára alkalmazva, gyakran idézte egy francia mondását: „Dolgozz és akkor lesz tehetséged!” 27 éves ko­ráiban festette első maradandó képét. Kallós Ede szobrász- művész portréját. 22 éves ko­ráig még nem ismerte fel hi­vatását. Jogi tanulmányait félbeszakítva, elvégezte a gaz­dasági akadémiát és atyja bir­tokát kezelte. Élete sorsfordu­lata akkor következett be, amikor festőművésznő unoka­nővére, utóbb a felesége, Fiai­ba Olga, fölébresztette benne a szunnyadó géniuszt Közös olaszországi útjukon kinyílt a szeme. Következett Párizs, München. A soha véget nem érő tanulóévek. Mint a meg­szállott, vetette magát a fes­tészetre. Költői álmait akarta megvalósítani az ecsetjével. A REÁLIS VALÓSÁGOT TANULMÁNYOZTA áhítatos türelemmel, de fantáziáját a külső mögött rejlő sugallat iz­gatta. Az ember ós a termé­szet viszonyát kutatta és előbb a természet titkaiba merült, hogy megértse, megismerje az embert Később, már kizá­rólag csak az ember foglal­koztatta, aki a természet min­den megnyilvánulásában je­lenvaló tényező és saját ma­gával telíti az élettelen tár­gyat is. Nem volt vallásos lé­lek, nem hitt az isteni ki­nyilatkoztatásban és mégse hagyta nyugton a bibliai té­ma. Utolsó, legnagyobbszabá- súnak szánt művét, a Piétát azonban feldarabolta,' mert nem volt megelégedve a ma­gasztos téma festőileg ugyan monumentális, de kifejezésben meggyőződés nélküli megoldá­sával. Mígkapó, rendkívül ér­dekes, habár nem vallásos ih­letésű áz ^Abrahám áldozata”, főalakjával, a szikrázó, zöld­fénybe öltözött angyalával, diadalmasain és középen, a fe­ketéibe roskadt Ábrahám és az áldozatra kész, meztelen hátú Izsák között. Tartalmilag és formailag a legösszeillőbö, egységesen átgondolt, monu­mentális alkotás a „Józsefet eladják testvérei”. Megjelenítő képzelettel hiteles környezetet teremt és egyszerű eszközök­kel, ihletett leleményű jelzés­sel ábrázolva a valósághű A „The Lutheran”, az ame­rikai evangélikusok legtekin­télyesebb képes hetilapja, meghökkentő esetről számol be február 14-i számában. Két kaliforniai lelkész há­zát bombamerénylet rombolta le február hó elején, amikor ezek éppen egy értekezleten vettek részt, ahol arról a ve­szedelemről volt szó, amely a szélsőjobboldali mozgalmak részéről fenyegeti az ameri­kai „demokráciát”. A merény­let idején épp a házban tar­tózkodó egyik lelkész felesé­gének közvetlen közelében csapott be egy bombaszilánk, szerencsére azonban sem 6, sem három kis gyermeke sem sérült meg. Az anyagi kár je­lentős. A lelkész, John G. Simmons, az Egyesült Luthe­ránus Egyház lelkipásztora és a helybeli evangélikus kór­háznak is igazgatója. — A másik bomba szinte ugyanab­ban az órában Brooks Walter unitárius lelkész házának hát­só részét és garázsát rombol­ta le. A bombák tehát félreérthe­tetlenül jól voltak „Időzítve”: világos és „hangos” bírálatot gyakoroltak a két lelkész „amerikaellenes” tevékenysé­ge felett, — hogy ti. egy szél­sőjobboldali mozgalmakat helytelenítő értekezleten me­részeltek — a „szabadság ho­nában” — részt venni. S hogy a merénylők szándéka és lel- külete még félreérthetetle­keretet, belső atmoszférát áraszt, megtéveszthetett énül megtalált hangulattal. Egyik legszebb bibliai képe a „Há­rom királyoksejtelmesen, a vadregényes nagybányai erdő sűrű homályából előfehérlő lo­vasokkal érzékeltetve a téma sugallatos jelentését. FERENCZY FÁRADHA­TATLAN ÖNNEVELÉSSEL fejlesztette önállóvá, egyénivé festői stílusát. Kezdetben az akkoriban divatos Bastien— Lepage naturalista impresszio­nizmusa hatott rá, majd ma­gába szívta a gondolatgazdag, mély érzésű Puvis de Chavan- nes spirituális festői felfogá­sát Álmodozó költőnek érezte magát aki a tökélyig fejlesz­tett mesterségbeli tudását: a reális szemlélet tükrében lap­pangó érzéseinek, sejtelmei­nek tolmácsolására fordította. Egyetlen becsvágy fűtötte, hogy maradandó művet hozzon lét­re. Az impresszionizmusból csak a napsütés ábrázolását vette át, a fényt képalkotó elemnek fogta fel, de már a napfény formabontó problé­májával nem foglalkozott. Arról lehet vitatkozni, hogy idővel életművének festői ér­téke talán halványulni fog, éppen, mert a festőiség és a költőiség tökéletes szintézisé­vel adós maradt, de a művei­ből kisugárzó féfrias erő, a hűség és a szellemi emelke­dettség olyan igaz érték, mely őszinte tiszteletet fog mindig ébreszteni a még oly távoli szemlélőben is. Képeinek egyszerű, lehető­leg bensőséges mondanivalóját jelző címeiket adott. Egyik fiatalkori remeke, a „Kődobáló fiúk”: a víz és a homokpart mozdulatlanságát lélektani fi­nomsággal hozza összhangba a bámészkodó kamaszok této­va megilletődésével, amit nebbül kitűnjék: az értekez­let résztvevőinek gépkocsijai­ra, melyek az utcán parkíroz­tak, antiszemita tartalmú ira­tokat ragasztottak, — nyilván, — ugyanazok a gondos kezek, amelyek a családi otthonok faláiioz a bombákat elhelyez­ték. Mindez Hollywood, a film­város egyik külső negyedé­ben, Kalifornia öröktavaszt mosolygó ege alatt történt, a demokrácia és szabadság „ős­hazájában”, — s nem valahol a legsötétebb Afrikában. Ügy látszik, a francia OAS plasz- tikőrjeinek példája ragadós: ha rövid a kardod, told meg egy bombával! Ha a meggyő­zés, az élőszó eszközeivel nem érsz célt, — használj , „nyo­mosabb” érveket. S ha köz­ben asszonyok és gyermekek testét tépik szét ezek a „csat- tanósabb” érvek — nos a „de­mokrácia” és „az emberi jo­gok” védelme igazán minden áldozatot megér. Vajon a kaliforniai bombák robbanása felébreszti-e né­mely nyugati egyházi személy és csoport mélyen alvó lelki­ismeretét? Azokét, akik eddig szüntelenül a keresztyénséget fenyegető „kommunista ve­szélyéről szónokoltak, de a szárnyaik alatt felnövő fasisz­ta veszély valóságát nem vol­tak hajlandók tudomásul ven­ni. majd a kődobással fog sike­rülni eloszlatniok. -» A „Már­ciusi est” megvesztegető köz­vetlenséggel felidézi kora­tavaszi hűs reggelen a tisztes, egyszerű magyar udvarházak egészséges légkörét. Ájtatos csend üli meg falusi templo­mával a lankás tájat. Az ég­bolt derűs, az idő munkára hívó, az előfogat várja már a gazdát — A hangulatot szin­te ízleli és valóságként érzé­kelteti. A példákat hosszan le­hetne felsorolni. Egyet ki­ragadunk. Az Október”, egyik legérettebb alkotása, a napsütés érzéki varázsát lesi meg ecsetjével, őszutón, ami­kor minden napsütéses óra felbecsülhetetlen ajándék. Ezt a jótékony, ingyen napmele­gét fejezi ki a gyümölcsmara- dékos kerti asztal mellett ing­ujjra vetkezett, álló férfialak, szalmakalapban, az újságjába temetkezve. Ügy olvad bele napsütötte oldalával a sűrű­lombos kerti képbe, mint a közelgő hervadást érző fák LASSAN ELTAKAROD­NAK A TÉL ÜTOLSÖ NYO­MAI IS. Az áldott napsuga­raktól átmelegített szántóföl­deket egy-kettőre mindenfelé zöld puha takaró borítja be. Most újra bebizonyosodik a magvetés értelme. A földbe hullott, eltemetett gabonasze­mekből megsokszorozódottan támad fel az új élet. Kihajt a vetés, szárba szökken, ka­lászt nevel és életfenntartó új kenyeret ad asztalunkra. Ezt a mindnyájunk által oly jól ismert és mindannyiunk számára oly fontos természeti folyamatot használja fel Jézus János evangéliuma 12. részé­nek 24. versében, halála értel­mének megmagyarázására. Halála nem a véletlen műve, nem különböző emberi aka­ratok összeütközésének tra­gikus következménye, — ha­nem Isten áldott magvetése. Jézusban, az Egyszülött Fiú­ban az Isten igaz gyermeke, az Isten képére és hasonlatos­ságára teremtett ember jelent meg. Aki Öt látta, felismer­hette benne az Atya vonásait, az Isten igazi valóját. Aki Öt látta, felismerhette az Isten szerinti emberség igaz formá­ját Szeretet, igazság, béke, segí­tés és az élet örökre megtar­tása — azok az isteni jellem­vonások, melyek Jézusban testet öltöttek és egész földi élete értelme, tartalma és cél­jaképpen előttünk állanak. Jézus ezzel az igaz isten- fiúságával nem akart egyedül maradni. Ezért gyűjtötte maga köré rögtön, működése kezde­tén a tanítványok csapatát, hogy lássák, megismerjék munkájában, az emberek kö­zött végzett szolgálatában, az élet igazi értelmét. „Példát adtam néktek...” — mondja az előbb említett ige elhang­zása után nem sokkal, a láb­mosáskor tanítványainak. Es Jn. 12, 24. azzal az igénnyel és felhatal­mazással küldi munkába őket, hogy nevében hasonlóan cse­lekedjenek. Jézus küldetésének a célja az, hogy Isten szeretetét, bé­kéjét. igazságát, segítő szándé­kát és az életet megtartó akaratát megtestesítő emberek sokasága lépjen a nyomába. Jézus halálának is ez az ér­telme. Halálával szabadított meg bennünket a hiábavaló, ha­szontalan élettől. Halálával old fel az olyan élet megkö­töttségéből, amely csak a maga hasznát és boldogulását keresi s közben hagyja beteg­ségtől. elnyomástól s a bűn ezernyi egyéni és társadalmi megjelenési formájától meg­nyomorított embertársait szen­vedni és elpusztulni. JÉZUS HALÁLA BOCSÁ­NATOT HOZ. Az önös, békét­lenséget szító és fenntartó, a maga hasznát kereső, köziben másokat megkárosító, vagy bajban hagyó, értelmét vesz­tett ember vétkeit és mulasz­tásait halála jogán Jézus elfe­dezheti és az újrakezdés nagy lehetőségével ajándékoz­hatja meg. így lesz Jézus halála az érj, igaz, Isten szerint értelmes emberi élet forrásává. Nem­csak példát mutatott és szol­gálatra küldött, hanem bocsá­natával. felszabadító halálával a példamutató, szolgáló élet lehetőségét és erejét is bizto­sította. Haláléra nézve száll­hatunk reménységgel harcba a magunk és a közösség éle­tében jelentkező életet rontó bűnökkel és halála a záloga minden küzdelemnek, amit a szeretet, béke, igazság és az élet megmaradásának győzel­méért folytatunk példája nyo­mán. JÉZUS HALÁLA AZ ALAP­JA ÉS ERŐFORRÁSA az egy­ház élete megújulásának is. Élete és a haláléiban megdöb­bentően megmutatott önfelál­dozó isteni szeretet fedi fel az egyház életének hiábavaló, sokszor káros jelenségeit, mint amilyen volt a türelmetlen­ségből fakadó inkvizíció, s félreértett küldetésből fakadó hatalmi törekvések, az ige meg nem értésből táplálkozó tudományellenesség, az elnyo­mó rétegekkel való össze- szövődötfcség, a szegények és kizsákmányoltak jajszavának meg nem hallása é§ más ha­sonlók ,és amelyek örök kísér­tésként ma is jelentkeznek és sok keresztyént és egyházat tartanak megkötve napjaink­ban is. A Jézus, halálának értómét megértő keresztyénsóg őszinte megszomorodással ítéli meg ezeket a sajátos egyházi bű­nöket és Jézus halálának gyü­mölcseképpen fogadja az Atya bocsánatát és az újrakezdés áldott lehetőségét. Jézus halála elsősorban köz­tünk kell, hogy áldott magve­téssé légyen. Köztünk kell él­tető gyümölccsé érlelődnie S szeretetnek, igazságnak, béké­nek. segítő jóakaratnak és aa ideig és örökké tartó boldog életért folytatott küzdelemneb. DE NEMCSAK BEFELÉ. A GYÜLEKEZET ZÁRT KÖRE FELÉ KELL ezzel a klekkel fordulnunk, mert akkor aa egyház népe olyan maggá les^i amely Krisztus akaratával és példájával szemben önmagá­ban marad és a dolgok ter­mészeténél fogva lassú sorvM! dúsban elhal Krisztus magvetéséből ki­hajtott új életünknek áldott magvetéssé kell lennie <*ss egész emberiség számára. így, értette Krisztus a maga küldői tését és ebben látta halála ér­telmét is. Az egész világ irán­ti szeretete mutatkozott meg életében ós halálában. És így, heyezi ei, mint gyümölcster­mésre szánt magot a világ szántóföldjébe, vérén megvág tott egyházát is. Isten az egész világban ér-, leli aratását Nemcsak a Krisa-; tus halálának hirdetésében, dq a világ eseményeiben fe, min* fenntartó és kormányzó Gond-' viselőnk munkálja a szeretet, igazság, béke. gyágytdás - aaí emberi élet megmaradásánál* nagy célját Krisztus magvetésének ered­ményeképpen ott van a he­lyünk, ahol bűn ütötte sebe­ket gyógyítanak, ahol megold­ják az elnyomás köteleit, ahol visszaadják a kenyeret aa érette munkálkodó kezébe ahol a természet javait, á föld kincseit az emberi mUT>r ka eredményeit Isten akarata szerint együtt övezik aa együtt munkálkodók —, atool^a gyilkolni szándékoló erők visszaszorítása nyomán kaszai és termelőeszközöket készít©- nek fegyverek helyett MI ILYEN MEGŰJHÖDÖ VILÁGBAN REMÉNYSÉG- GÉL LÁTJUK, hogyan taka­rodnak el az emberi bűn okozta tél utolsó nyomai. Ho­gyan tűnnek ei lépésről lépés­re az elnyomás, kizsákmányo­lás, gyarmatosítás foltjai a földkerekségről, örömmel ta­pasztaljuk, hogyan tölti be tar­talommal a népek együttélését az elesett, elmaradott népek megsegítésének, felemelésének nagy és szent célja. Biztosak vagyunk afelől, hogy az egyé­ni és társadalmi bűn követ­kezménye: a háború kiküszö­bölhető a népek életéből. Mindezekért Krisztusért adunk hálát Istennek, Akiben a szeretet, béke és igazság — az élet magvát vetette a vi­lágba. Az Ö magvetésének gyümölcsét látjuk az esemé­nyekben. De ránézve, állunk reménységgel a magunk he­lyére az emberi élet megtar­tásáért folyó küzdelemben is, — míg hirdetjük Isten bocsá­natát, megtérésre hívó szavát, az örökéletre szóló ígéretét. Erre segítsen bennünket eb­ben a böjti időszakban is a Jézus halálára való emlékezés. Mezősi György édes testvére. Halts Géza EGY SVÁJCI HANG DR. H. HELLSTERN, a Svájci Evangéliumi Egyházak Segélyszervének vezetője — aki kedves vendégként hazánkban is többször megfordult — a közelmúltban Kongóban járt. A svájci egyházi segélyszervezet itt a törvényes kongói kor­mány kérésére két iskolát rendezett be és szerelt fel. Emellett dr. Hellstem az angolai menekültek megsegítését is szervezi Kongóban. Erről a munkájáról többek között így ír: „Az an­golai határ mentén ma is állandóan harci zaj, lövöldözés hal­latszik. A portugál kormány állítása, mely szerint Angolában nyugalom van, hazugság. Csak azért nem nyilvánulhat meg ott most erőteljesebben egy elnyomott nép szabadságvágya, mert azt egy fehér gyarmatosító hatalom brutális katonai erővel el­nyomja. Meglátogattuk a határszéli menekülttelepeket s csak egy kis szakaszon 6000 embert találtunk. Harmadrészük gyer­mek... Azt kell remélnünk ezekkel az angolaiakkal együtt, hogy nem némul el az ENSZ-ben azoknak a hangja, akik fel­emelik szavukat az elnyomottakért és jogfosztottakért. Ezek­nek az angolaiaknak a sorsa nagyon nehéz. Ha valamelyikük megpróbálja, hogy átszökjön a határon s visszatérjen el­hagyott falujába, az a biztos halálnak teszi ki magát: a por­tugálok azonnal megölik. A kongóiak dicséretre méltóan se­gítik őket, s földet adnak nekik, ahol a legszükségesebb élel­miszereket veteményezhetik. Senki sem mondja nekik: ez 'a mi földünk. Így segítenek a kongóiak a hontalanokká vált an­golai menekülteknek.** És egy másik Sajnos nem mindegyik svájci hang ilyen örvendetes, mint dr. Hellsterné. EDGAR SALIN bázeli egyetemi pro- rektoré például biztosan nem. Március 1-én tartotta a bázeli egyetem világhírű teológiai professzora, BARTH KÁROLY búcsúelőadását a teológiai kar nagy előadótermében, több mint ezer hallgató élőtt. Mint annak idején megírtuk: a 75. életévét betöltött professzor már a múlt tanév végén nyu­galomba akart vonulni, hogy minden idejét nagy műve, a Dogmatika befejezésének szentelhesse. Még egy szemesz­tert vállalt azonban professzori munkájában, mert a bázeli egyházi hatóságok nem tudtak utóda személyében meg­egyezni. Az egyhangúan jelölt GOLLWITZER berlini profesz- szor ellen ugyanis sajtóhajszát indítottak reakciós svájci és német körök — mert ellensége az atomháborúnak és barátja a békének. Ugyanezek a körök most a közismerten haladó gondolko­dású Barth professzor búcsúelőadását is felhasználták kínos zavarkeltésre. A fent említett Edgar Salin egyetemi prorektor ugyanis búcsúztató beszédében nem állhatta meg, hogy ünnep­rontó szavakkal ne bírálja Barth professzor politikai állásfog­lalását. A hallgatóság félreérthetetlen zúgással tüntetett szere­tett professzora mellett s így szolgáltatott neki elégtételt. Az ünnep azonban persze így nem maradt zavartalan. Barth professzor sohasem titkolta megértését, rokonszen- vét az ún. „Keleten élő” egyházak iránt, így a magyarországi protestáns egyházak iránt sem. Bölcs tanácsaival, tanításával sokszor sietett segítségünkre s kelt bátran védelmünkre nyu­gati rágalmazók előtt. Érthető, hogy az atomháború megszál­lottjai ellenszenvvel, gyűlölettel vannak iránta. Hallgatóival, világszerte nagyszámú tisztelőivel együtt azt kívánjuk az agg tudósnak, hogy megérdemelt nyugalomban folytathassa és fejezhesse be élete nagy művét, az Egyházi Dogmatika Írását. I. G. sősorban kizsandülnie és el­Boulier abbé és a karakter indelebilis A római katolikus egyház tanítása szerint ha valaki pan az minden körülmények között — még ha szakítana is papi hivatásával — pap marad. A papi minőség, a papi jelleg el- törölhetetlcn, karakter indelebilis. Ebből Róma nem engedett akkor sem, ha valamelyik papja más egyházba áttért, meg­nősült — sőt akkor sem, ha valamilyen közönséges bűntényt követett el, akár gyilkolt is. Ügy tűnik azonban, hogy mégis van egy „bűn” — s ez min­den közönséges gonosztettuél, gyilkosságnál súlyosabb —, ami a papi minőséget eltörölheti. És ez az. ha valaki a Vatikán politikájával .szemben a béke oldalára áll. Ez tűnik ki a Ma­gyar Távirati Iroda alábbi közléséből: „BOULIER ABBÉ, a kiváló francia békeharcos nyilatko­zatot tett közzé. Ebben bejelenti, hogy a Vatikán megfosztotta papi minőségétől. A Vatikán február 14-én kelt döntését Fel- tin bíboros, Párizs érseke hozta tudomására. Az intézkedés oka az, hogy az abbé tavaly decemberben Magyarországon járt, több magyar egyházi személlyel találkozott, és ..A NÉ­MET VESZÉLY ÉS EURÓPA BÉKÉJE” címmel előadást tar­tott. Boulier abbé bejelentette, hogy írásban tiltakozott a va­tikáni döntés ellen, s tartózkodik a papi funkciók gyakorlá­sától.” Döntsék el a római katolikus dogmatikusok és egyházjogá­szok, vagy akár a csalatkozhatatlan pápa, hogy végső soron eltörölhető-e a karakter indelebilis? Ám, ha minden bűnnél súlyosabb bűnnek minősítik is éppen Boulier abbé esetében* hogy a népek megbékélésének meggyőzödéses híve és meggyő­ződéséért mindenütt, mint tavaly Magyarországon is síkra száll és ezért papi minőségétől megfosztják, semmiféle vati­káni machináció és intézkedés nem foszthatja meg őt kérész- tyénségétől és emberségétől, amelyre tisztelettel tekint fel tel egyszerű békére vágyó emberek sok-sok müüója. Bombák Kaliforniában Ferenczy Károly festménye: Józsefet eladják testvérei

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents