Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1962-03-25 / 13. szám

Krisztus megváltott engem

l Péter 1, 17-20.

i,Nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből, hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen Bárányén, a Krisztusén.” Amikor ezeket az igéket olvassuk, vagy halljuk, Luther Márton szavai jutnak eszünkbe, aki Kis Kátéjában a Második Hitágazathoz ezt a magyarázatot fűzte: „Hiszem, hogy Jézus Krisztus — az Atyától öröktől fogva született valóságos Isten és a Szűz Máriától született valóságos ember — az én Uram, aki engem, elveszett és megítélt embert megváltott, vagyis minden bűntől, a haláltól és az ördög hatalmából megszabadított és magáévá tett. Nem arannyal, sem ezüsttel, hanem szent és drága vérével, ártatlan szenvedésével és halálával, hogy egészen az övé legyek, az Ö országában Ö alatta éljek, neki szolgáljak örök igazságban, ártatlanságban és boldogságban, mert Ö feltámadott a halálból, él és uralkodik örökké.” Igen, Luther is ebből az igéből vette ezeket a tömör mondatokat És valahányszor felhangzik a Jézus Krisztusról szóló bizonyságtétel, arra az egyetlen igazi válasz mindig ez: „Hiszem”.

Ez a válasz nagyon egyszerűnek és könnyűnek látszik. Pedig nem az. Már az is mutatja, hogy mennyire nem könnyű, hogy mindig többen voltak azok, akik a bizonyságtételre nem figyeltek, vagy nem hittek benne, mint azok, akik hittek. De az látja igazán a nehézségeket, aki megpróbálja kimondani: hiszem. Mert ilyen nehézségek támadnak: Minek nekem megváltó? Mitől kell engem megszabadítani? Legfeljebb az emberek jóindulatára van szükségem. Az ő támogatásukra. Vagy legalábbis arra, hogy ne akadályozzanak terveim megvalósításában. Ha mi, emberek összefognánk, akkor nem is lenne előttünk akadály, nem lenne megvalósíthatatlan terv, és akkor úgyis minden nagyszerű lenne. Minek nekem megváltó? És főképp minek nekem Jézus Krisztus? Hogy énbennem is van hiba? Hát van ember hiba nélkül? Rosszabb pedig én sem vagyok másoknál. Minek nekem megváltó?

Bizony, egyáltalán nem könnyű a bizonyságtételre válaszolva kimondani: „Hiszem, hogy Jézus Krisztus megváltott engem”. Mindig csoda az, ha valaki ezt el tudja mondani. A Szentlélek csodája, aki hitet ébreszt a hitetlen szívben.

Az igazi válaszhoz azonban az is hozzátartozik, amire Péter apostol figyelmezteti olvasóit: „Ha mint Atyát hívjátok őt segítségül, aki személyválogatás nélkül ítél kinek-kinek cselekedetei szerint, félelemmel járjátok földi vándorlástok Idejét.” Azt mondja ezzel az apostol hogy a keresztyén életnek állandó bűnbánatban és állandó engedelmességben kell folynia, amikor is az engedelmesség mindig együtt jelenti Isten dicséretét és az embertársaink, azaz felebarátaink, azaz testvérek között végzett _ készséges szolgálatot Mert a Jézus Krisztusról szóló bizonyságtételre az igazi választ nem a Szent- lélek-fhlette egyetlen csodálatos pillanat, vagy óra adja meg, hanem az élet Szavaim és cselekedeteim együtt. Egész gondolkodásmódom. Mentalitásom. Viselkedésem. Életem.

De megadhatja, mert megváltattunk*

G ősz tola László

kilenc millió lakosa

VAN

Tanganyikának, az ifjú afrikai államnak. Ebből körülbelül egymillió keresztyén, az egymillió keresztyénnek pedig körülbelül egyhanna- da lutheránus.

— Szakadt, régi irhabundák újjá- alakítása legújabb modellek szerint. Szőrmebundák alakítása, javítása. Bárt szűcs. Bp. VTL Lenin krt. 23. udvarban.

EVANGÉLIKUS ELET

A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. flr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, vm. Üllői út 24. Telefon: 142-887

Előfizetési ára egy évre «0,— Ft, fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412.—VTTT. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomtatott

621603/2

Zrínyi Nyomda, Bp.

HÍREK

— Böjt 3, (Ocuti) vasárnapján az oltárierítő színe: lila. A vasárnap oltári igéje: Jn I, 29—30; szószéki igéje: I. Pét 1, 17-20. Délutáni igéj« szabadon választott- AZ EVANGÉLIKUS egyház félórája tesz a Petőfi Rádióban 1962. március 25-én reggel fél 8 órakor. Igét hirdet: Uzon László szolnoki lelkész, esperes-h«- Ivettes

— A Borsod—hevesi evangélikus egyházmegye lélkészi munkaközössége március 13-án Miskolcon tartotta ez évi második ülését. A tárgy- sorozatot Abaffy Gyula írás- tanulmánya nyitotta meg: Krisztus követése az Efezus- beliekhez írott levél 2. fejezete alapján (Együtt Krisztussal Ef 2, 1—7.). Tarjáni Gyula és Virágh Gyula értékelte az „Ami otthon, a gyülekezetben és lakóhelyünkön foglalkoztat” témájú lel- készi beszámolókat. A gyarmati kérdés keretében Pintér Károly Uganda felszabadulását ismertette, Gáli Sándor .,Lelkipásztori naplómból” címen tartott előadást. Sexty Zoltán egyházi sajtónkról tartott beszámolót, Dom Vilmos pedig ismertette az Uj-Delhi-i konferencia sajtóvisszhangját. Az ülés Harmati Béla igehirdetésével ért véget.

— A vasi evangélikus egyházmegye folyó hó 28-án Szombathelyen tartja ülését, az alábbi tárgysorozattal: tlrvacsorai istentisztelet (dr. Szikszay Zoltán), Homiletikai előkészület böjt 4. vasárnapjára (Mesterházy Sándor), Az egész látóhatár. Szemlerovat (Fliegenschnee Frigyes) Bonhoeffer konzekvenciái az egyház szolgálatára nézve a vallás kritikájával kapcsolatban (Lehel Ferenc) „Isten igéje, hit és értelem a keresztyén ember mai állásfoglalásában” címmel tartott előadások vitája. „És a földön békesség”. A Prágai Keresztyén Békekonferencia anyagának feldolgozása. (Balázs Béla és Józsa Márton). Ugyanaznap délelőtt a Hazafias Népfront által rendezett gyűlésen vesznek részt a lelkészek.

— SZÜLETÉS. Bencze Imre pesterzsébeti lelkész és felesége Ruttkay—Mikiién Ágnes Isten iránti hálával tudatják, hogy negyedik gyermekük született. Neve: Gábor.

— Nagy István angyalföldi segédlelkésznek és feleségének, szül. Nagy Erzsébetnek folyó hó 19-én leánygyermekük született. Neve: Erzsébet.

— HALÁLOZÁS. A banki evangélikus templomból nagy részvét mellett temették el március 6-án Gáspár István ny. kántortanítót 76 éves korában. A bánki gyülekezet fájdalmában a rétsági és felsőpetényi is osztozott. Aranydiplomás tanító volt, ötvenöt esztendőn keresztül egyházi orgonista, az egyházi sajtó hűséges olvasója. A Pedagógus Szakszervezet és a járási tanács művelődési osztálya nevében Sztruhár János, a helyi általános iskola és a tantestület nevében Csóti Józsefné igazgató búcsúztatta megható szavakkal. A gyülekezet és a nagy család gyászából lapunk is kiveszi részét. Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg.

OCULI

Böjt harmadik vasárnapja ezt a nevet viseli: oculi. A vasárnap elnevezése a 25. Zsoltár 15. verséből származik, ahol ezt olvashatjuk: „SZEMEIM MINDENKOR AZ ŰRRA NÉZNEK, MERT O HÚZZA KI A TORBÓL LÁBAMAT”. A zsoltárvers első latin szavaz, oculi — szemek.

Ez a vasárnap arra a bizalomra hívja fel a figyelmünket, amellyel Krisztus egyháza az ártatlan Bárányra tekint. Bár a böjti idő Jézus Krisztus számára a szenvedés, a kereszthalál felé vivő utat jelenti, a böjt harmadik vasárnapja mégis a világ bűneit magára vállaVS, GYŐZELMES ŰR JÉZUS KRISZTUSRA mutat. Jézus Krisztus személyében pedig kitárul előttünk a megváltás csodája. Erről mondja Péter apostol azt, hogy nem aranyon, nem ezüstön váltattunk meg, hanem drága véren, a Krisztusén.

Böjt harmadik — oculi — vasárnapján töltse el szivünket a hit bizalma, s mondjuk boldogan ajkunkkal, szívünkkel és egész életünkkel az Isten szeretetét megtapasztaltak és megváltását elnyertek boldog vallomását: „SZEMEIM MINDENKOR AZ ŰRRA NÉZNEK...”

HÉTRÓE—HÉTRE

Az életet szolgáljuk

Mi. 20, 28.

Jézus egykori tanítványai úgy látták, hogy az életben van- nak urak és kiszolgáltatottak, elnyomók és elnyomottak, uralkodók és alattvalók. És valóban: családjuk és falucskájuk szűkös világában ugyanúgy volt ez, mint a nagy római világ- birodalomban és szerte az akkori egész világon.

Egyesek azt várták Jézustól, hogy őket, az elnyomottakat urakká teszi, ha nem is itt, majd a másvilágon. Aligha akartak ők elnyomni, tönkretenni másokat. De ha már választani kell és lehet, miért ne a hasznosabbat, az előnyösebbet válasszák.

Jézus nem botránkozik meg ezen az igényen. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy életét megelégedettebbé, boldogabbá tegye. Persze arról nem lehet szó, hogy tanítványait, egyházát úrrá, és mások felett uralkodóvá tegye. De arról sem, hogy a megaláztatást, a kiszolgáltatottságot, az elnyomatást változha- tatlan isteni rendnek, a tanítványok számára kötelezőnek tekintse Jézus.

Kétféle szolgálat van. Az egyik a szolgaság, az elnyomatás, a kényszer szolgálata. Ebben az ember a saját életéért lesz kiszolgáltatott. Bűn, könny és vér jelzi széles útját végig az emberiség történetén. Nyomában átok fakad és bosszú, gyilkosság és háború.

De van egy másik szolgálat is. Erről Jézus nemcsak beszélt, de cselekedte és élte is. Ő nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon. Ha ennek a szolgálatnak útján nem tudnak követői járni, lemaradnak tőle. Ez a szolgálat a szeretet és segítés önként vállalt útja. Az életet szolgálja, de nem a magunkét, hanem a másokét. Keskeny útját megbocsátás és szeretet, hűség és jóság jelzi az emberiség történetében. Nyomában áldás fakad. Békesség és élet.

Ennek a szolgálatnak helye az egész élet — a másoké — és eszköze az egész élet — a magunké. Krisztus volt az egyetlen, akinek élete szüntelen szolgálat, maradéktalan áldozat. Ezért áldozata: váltság.

Amikor mi ma, mai életünkben a szolgálat útját keressük és járjuk, nem ismételjük meg és nem helyettesítjük Urunk váltság szerző művét.

Életünknek azonban nyilvánvalóvá kell tennie azt, hogy annak az Űmak szolgálunk, Aki maga a békesség és az élet.

Schreiner Vilmos

NAPROL-NAPRA

VASÁRNAP: ZSOLT. 147, 1; JEL. 5, 12. - A keresztyén

ember ajkén az Istent magasztalás, az imádat visszhangként kél Isten csodálatos szeretetére, amellyel szeretett, megváltott, örökélettel megajándékozott. A magasztalás mindig a hálás szív dobbanása. Lk. 11, 14—28; Jn. 13, 31—35.

HÉTFŐ: JOB 41, 11; L KOR. 3, 22-23. - Minden ami van* ami létezik, létét Istentől kapta. Mindenünk, amink van, otthonunk, kenyerünk, felsőbbségünk, békénk, boldogságunk, élethivatásunk, Isten ajándéka. Isten a golgotái kereszten az örökéletet is „adta” nékünk ajándékként, szeretetből. L Pét 1, 13-21; Jn. 13, 36-38.

KEDD: JER. 10, 12; JEL. 21, L — Isten első csodája a teremtés. „Az élet és a fény, te vagy mind, ó Uram, e szép világban itt, s ezer csodáiban. Amerre néz szemünk, ragyog ránk szent neved, minden, mi kedves és sugárzó: a Tiéd.” Mk. 6,

7-13; Jn. 14, 1-7.

SZERDA: ZSOLT. 40, 18; MK. 4, 38. - Isten világfenntartó, gondot viselő, megsegítő Isten. Elvárja, hogy akik segítségül hívják, azok gyermekien bízzanak Benne. Lk. 22/

24-30: Jn. 14, 8-14.

CSÜTÖRTÖK: PÉLD. 10, 12; MK. 11, 25. - A keresztyén ember Isten bűnbocsátó szeretetéből él. Szive, amely csordultig van hálával Isten iránt, nem szűnik meg szétsugározni az emberek között a megbocsátást, megbékélést, a szeretetet, az élet védelmét. Lk. 4, 38—44; Jn. 14, 15—21.

PÉNTEK: ZSOLT. 10, 14; LK. 9, 11. — Isten az életünket kibeszélheteüen szeretettel irányítja. Addig élünk, amíg Isten gondviselő keze elhárítja életünk útjából cselekedeteink veszedelmeit. I. Kor. 4, 9—16; Jn. 14, 22—26.

SZOMBAT; ÉZS. 8, 18; EF. 6, 1. — A szülők a gyermek mellett Isten helyettesei. Méltónak kell lenniök, erre a kitüntetésre. Isten akarata: a gyermek szeresse, tisztelje, megbecsülje, öreg napjaiban ápolja, védje a szülőket, akiknek Isten után köszönheti életét. Ézs. 49,1—6; Jn. 14, 27—31. N.

MAHAERUS FOGLYA

MÉG CSAK ERRE A DOMBRA KEIM 'FELÉRNÜNK — mondották egymásnak a vándorok. És valóban, amint felértek a dombra, ott állt előttük a maga zordságában és mégis fenségében a vár, Mahaerus vára. Szürkén és ormótlanul, uralva a környéket. Nyugatra, lenn a mélyben hullámzott a Holttenger. Keleten, a hegyek lábánál kezdődött a nagy sivatag. A vár védelmet nyújtott Perea tartományának a délről és keletről fenyegető arab rablóktól. Akié Mahaerus, azé Perea.

Perea a Jordán déli szakaszán és a Holttenger keleti oldalán terült el. Egy keskeny sáv csupán, szélessége nem több 30 km-nél. Két-három város, néhány falu van e szegény tartományban, és ez a vár, amely uralja az egész vidéket. Néhány évtizede még igen bizonytalan volt a vidék sorsa. Antonius, aki halálosan szerelmes volt Cleopatrába, az egyiptomi királynőbe, e vidékből olyan darabokat ajándékozott kedvesének, amilyeneket az csak kért. De bizonytalan volt mindig az arabok miatt is, akik sem Rómát, sem helytartóit, még kevésbé a vazullusait nem tisztelték. Hosszú időre Nagy Heródes teremtett ezen a vidéken rendet. Cleopatrától is, az araboktól is megvédte az országot és most ez a tartomány is hozzátartozik Heródes Antipáshoz. Igaz, hogy messze esik Galileá- tól. Nem is olyan szép, miután nemcsak a sivataggal határos, de a tartomány maga is karsztos, sívár. Dehát megvan és foglalkozni kell vele.

HERODES MAHAERUS VÁRÁBA JÁRT SZÓRAKOZNI. Évente egyszer egy-két hetet töltött itt. Mahaerusnak ilyenkor a környéke is zajos volt Heródes Antipás környezetével együtt a tivornyák helyévé változtatta az egyébként csendes és zord várat, ahol a fáklyák és mécsesek fénye mellett hajnalig tartó orgiákban tombolta ki magát a meghívottak serege. Szerettek idejárni. Híre volt Heródes mulatozásának és eseményszámba ment, amikor idejött. Ilyenkor megjelentek itt az előkelő rómaiak csakúgy, mint a Heródes-család tagjai, de nem hiányoztak a gazdag görög kereskedők és tudósok sem. Tarka társaság volt jelen mindig, ha megjött messze északról a vár ura, Heródes Antipás.

Mindezt véggigondolta a két vándor, amíg felkapaszkodott a nehezen járható úton. Ok nem voltak meghívottak, mégcsak rómaiak,

vagy görögök sem, mégis ide kell most jönniük.

Vissza-visszatekintettek a megtett útra és néhány lélegzetvételnyit pihentek ilyenkor. Sehol egy teremtett lélek. A vidék olyan kihalt, mintha a bűnnek és a fertőnek ez az időnként kitörő vulkánja felperzselt volna minden életet. Az egész környék a bűn átkát hordta magán.

Pedig az csak jó, hogy senki nincs erre. Ezek a jövevények éppen azért olyan bátrak és biztonságosak. De ha véletlenül találkoznának is valakivel, az is ugyanazon céllal járna erre, találkozni akarna a Keresztelővel. Itt rejtették el ugyanis a nagy prófétát, Jónát, a Keresztelőt..

JÓNA FOKÉNT HERÓDIÁS, AZ ASZ- SZONY MIATT KERÜLT IDE. Az asszony mindjárt, amint elfogták, olyan gyűlöletet érzett iránta, hogy szerette volna tíz ujjával megfojtani. Hajszálon múlott Jóna élete. Tulajdonképpen Heródes babonás félelme mentette meg az asszony gyűlöletétől. Jóna megszegte az ősi szabályt, beavatkozott az asszony életébe, és ennek az asszonynak legtitkosabb bűnéről rántotta le a leplet.

— Kinek árt ez a szerencsétlen bolond? — kérdezte az asszonytól Heródes, miközben nem mert Jóna szemébe némi. Ha erősebb lenne, felköttetném, de nem árt ez a légynek sem — motyogta.

— Ez, ez felgyújtotta egész Galileát! — lihegte az asszony. Jeruzsálembe a lábunkat sem tehetjük be, az emberek öklüket rázzák, ha találkoznak velünk. Ez nem árt senkinek? Hiszen amióta ez a nyomorult az országot járja, nincs nyugtunk! Egy szép napon fustélyokkal és botokkal támad meg a nép bennünket.

— Ehhez te nem értesz, asszony.

— Nem! De azt megmondhatom, hogy ez a csavargó másként bánna velünk, ha most módjában állna.

Jóna szótlanul állt. Tüzes szemét a fejedelmi párra szegezte. Ez nem volt kihallgatásnak nevezhető, itt az élete hajszálon múlott. Az asszony törekvése, hogy életét vetesse, majdnem sikerrel járt. Csak Heródes babonás félelme mentette meg átmenetileg életét. Heródes félt a feleségétől, de félt Jónától is. És főként a néptől, amelynek kedvence volt a próféta.

HERÓDIÁS TANÁCSÁRA ZÁRATTA JÓNÁT MAHAERUS VÁRÁBA. Itt messze lesz az emberektől — ide még a madár se jár — mondta az asszonynak megnyugtatásul. Az asszony pedig titokban arra gondolt, itt könnyen megtalálja annak módját, hogy Jóna a másvilágon ébredjen. A „róka” is örült a megoldásnak, mert így agyonterhelt lelkiismeretét nem halmozza még egy gyilkossággal. Jónáról azt mondják, ő Illés. És mi lenne, ha ez az ember mennyei tűzzel égetné el mindnyájukat. Nem jó kikezdeni a sorssal. Mahaerus megnyugtató megoldás. Mostanában úgy sincs kedve elmenni oda. Ott nyugodtan aszalódhatik a szerzetes.

Jóna tehát hónapokkal ezelőtt idekerült, Mahaerus várába. A vár börtönében rajta kívül senki nem volt. Nem is lehetett igazi börtönnek nevezni azt a helyet, ahová öt tették. Ablaka az udvarra nézett és a rácson át a napfény néhány órára minden nap meglátogatta őt A fény ilyenkor a szalmával hancurozott és Jóna megtörve figyelte a szabadság pajkos sugarainak játékát, öt nagyon megviselték e hosszú hónapok. A „puszta oroszlánja” ahhoz volt szokva, hogy a szabadban kiáltsa azt a szót, amely mindenkinek felhívja a figyelmét arra, hogy itt a Messiás, Isten küldte a Szabadítót, hogy az emberek megtérjenek, hogy mindenki új élettel fogadja a Legnagyobbnak az érkezését. Most némaságra van kárhoztatva, a hosszú hónapok és hetek óráit magányban tölti, öt a magány törte meg és a némaság.

Bár hűséges tanítványai eljártak ide is utána. Jöttek Kumránból, a kolostorból régi szerzetes társai. Jöttek olykor Jeruzsálemből és Jerikóból azok, akik még mindig éltek igehirdetéséből. Judeából és Galileából is, igaz nem olyan sokan, mint valaha a Jordán mellé, de az egyedüllét keserű óráit mégiscsak megosztották vele.

JÓNA SZÍVÉT ITT, MAHAERUSBAN MÉG VALAMI SORVASZTOTTA Mi van ott fenn, Galileában, ama másikkal, Jézussal, akit ö Isten Bárányának nevezett és megkeresztelt? Azt a két vándort, aki már régóta vár és aki már többször járt itt, azért küldte, talán egy hónappal ezelőtt Galileába, hogy keressék meg a Názáretit és kérdezzék meg: „ö-e az eljövendő, vagy mást kell várni?” Emiatt szinte_ azóta sem tudott aludni.

A Keresztelőt az a felelősség nyomta, amely minden Isten-emberében megvolt: nem tévedett-e, amikor ilyen határozottan jelölte meg a Galileaiban a Messiást. Nincs szörnyűbb bűn, mint embereket félrevezetni. Ez a léleknek a gyilkossága és Jóna, aki életre akarta vezetni az embereket, nem tévedett-e és nem jutott-e a gyilkosok közé, akik a lelket megölik? Nem, ö senkit sem akart félrevezetni! Inkább felteszi újra a kérdést.

Akkor, ott Béthaba'ánál egészen biztos volt a dolgában. De lehet, hogy csak ö, az ember biztos ebben. Istent, vagy az ő küldöttét próbára kell tenni. Mert közben múlt az idő is. És míg ő, Jóna, végezte tovább munkáját, prédikált, tanított és keresztelt, és az embereket elindította a Názáreti felé, a Messiás mégsem azt tette, amit tőle vártak. Izrael nem szakadt el Rómától, nem szabadult meg a zsarnokságtól, a képmutató» és a kétszínűség ma is, mint titkos szú rágja a nép szívét, a Messiás új országa nem köszöntött be itt a földön. A Názáretinél szerényebb, alázatosabb embert nem ismert. Nem áll az események élére, de mégis valami csodálatos erő tölti el. A hírek szerint sugárzik róla a szeretet. Biztos, hogy ő a Messiás? Jónánák fel kell tennie újra a kérdést.

— Te vagy-e az, aki eljövendő, vagy másra kell várnunk?

A két vándor, Jóna régi tanítványai, odaért a várhoz. Kifújta magát és behajolt a rácson.

— Rabbi, megjöttünk. — Egy kis batyuban elemózsiát nyújtottak be neki. Mocorgás támadt a vár udvarán is, de az őrök ugyan nem sokba vették a zarándokokat, ezek pedig sugárzó arccal adták tudtul a fogolynak!

— 0 az, biztos, hogy Ö a Messiás!

Rédey Pál