Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1962-03-04 / 10. szám

Minden keresztyén békeerőt össze kell fogni a béke érdekében Sajtófogadás a Prágai Keresztyén Békekonferencia nemzetközi titkársága és munkabizottsága budapesti tanácskozásai alkalmából DICKENS A Prágai Keresztyén Béke­konferencia nemzetközi titkár­sága és munkabizottsága feb­ruár 22-én sajtófogadáson tá­jékoztatta Budapesten vég­zett munkájáról az egyházi és világi sajtó hazai és külföldi képviselőit. A sajtókonferen­ciát dr. Bartha Tibor püspök, a Prágai Békekonferencia al­bínóké nyitotta meg. Kölcsö­nösen bemutatta egymásnak a konferencia résztvevőit és a sajtó képviselőit. A prágai mozgalom — mon­dotta bevezető tájékoztatójá­ban Bartha püspök — egyet­len kérdéssel foglalkozik: a háború elhárítása és a béke biztosítása kérdésével, abból a szempontból, hogy a hivő keresztyén emberek és egyhá­zak mit tehetnek ennek a nagy célnak az érdekében. A prágai, mozgalom a keresz­tyének és a keresztyén egy­házak felelősségét akarja fel­ébreszteni és őket mozgósí­tani. A magyar protestáns egy­házak az első pillanattól kezd­ve hitükből fakadó kötelessé­güknek tartották, hogy a prá­gai mozgalmat támogassák. A sajtó képviselői által fel­tett kérdésekre Hromádka dékán, Ondra főtitkár, Klop- penburg főtanácsos és Nyi- kodim érsek válaszoltak. HRGMÁDKA dékán, a kon­ferencia elnöke ismertette a prágai mozgalom elindulását és annak munkáját. Elmon­dotta, hogy a mozgalom igyek­szik minden keresztyén béke­erőt összefogni az általános leszerelés, a tömegpusztító fegyverek megsemmisítése, az egyházban és az egyház hatá­rain túli megbékélés érdeké­ben. A keleti egyházak a törté­nelem folyamán először szö­vetkeztek erre a szent célra, s csatlakozásra szólítják fel az egész világ keresztyénsé- gét. Az Első Keresztyén Béke- Világgyűlésen, 1961. júniusá­ban, Prágában a világ min­den részén élő egyházak kép­viselői, illetve azok tagjai je­len voltak- Kinyílt a kapu Nyugat felé is. A több mint 700 résztvevő fele-fele arány­ban a keleti és nyugati ke- resztyénségből jött. A továb­biakban arról szól, hogy a Prágai Békemozgalomnak fá­radhatatlanul tovább kell dol­goznia a békéért. Szem előtt tartva nemcsak a technikai békét, hanem a hidegháború mérgező klímáját is. ÖNDRA főtitkár a Buda­pesten végzett tárgyalások anyagát ismertette. A nemzet­közi titkárság és a munka- bizottság főfeladata volt . — állapította meg —, hogy elő­készítse az Első Keresztyén Béke-Világgyülésen választott száztagú munkabizottság má­jusban Karlovy Vary ban tar­tandó ülését. Ennek a' május 14-től 18-ig tartandó ülésnek főtémája lesz: a keresztyén ember felelőssége a mai fe­szült világhelyzetben. A refe­rátumot erről Hromádka pro­fesszor fogja tartani. Budapesten 11 állandó bi­zottságot választottak. A 11 bizottság „hétköznapi mun­kája” a Második Keresztyén Béke-Világgyűlés előkészítése. A 11 bizottság a következő: 1. Béke és igazságosság; 2. Béke és szabadság; 3. Hideg­háború; 4. Béke és az új ál­lamok; 5. Béke és a német kérdés megoldása; 6. A béke és a keresztyénséggel való visszaélés; 7. Leszerelés; 8. Az ifjúság békeszolgálata; 9. A béke és az ökumenikus mozgalom; 10. Információs bi­zottság; 11. A Második Ke­resztyén Béke-Világ gyűlést előkészítő állandó bizottság. Ez utóbbi elnöke dr. Bartha Tibor református püspök. KLOPPENBURG arról tá­jékoztatta ' a sajttót, hogyan támogatják a Prágai Béke­mozgalmat az egyházak és az egyházi szervezetek. Elmon­dotta, hogy a szocialista or­szágok egyházai hivatalosan vesznek részt a munkában. Nyugatról egyházi csoportok és nagy tekintélyű egyházi személyiségek csatlakoztak a mozgalomhoz. Néhány tekin­télyes nyugatnémet egyházi vezető, tartományi püspök is ott látható a mozgalom tagjai között. Közeli célként jelölte meg olyan regionális bizott­ságok létrehozását Nyugat- Némettországban. amelyeknek feladata mindazok tömörítése, akik Nyugat-Németországban támogatják a prágai mozgal­mat. A nagy nemzetközi egyházi szervezetekkel, pl. az Egyhá­zak Világtanácsával először csak egyes személyeken ke­resztül voltak meg a jó kap­csolatok. Az Egyházak Világ­tanácsa legutóbbi New-Delhi-i nagygyűlésére megfigyelői mi­nőségben már meghívták a prágai békemozgalom képvi­selőjét. A megfigyelő Ondra lelkész, a békekonferencia főtitkára volt. Most készítik elő az Egyházak Világtanácsa Végrehajtó Bizottsága és a Prágai Keresztyén Békekon­ferencia között a hivatalos megbeszélést. NYIKODIM érsek arról szólt, hogyan vesz részt az orthodox egyház a békemun­kában. ... ... Az orthodox egyház béke­munkája a hidegháború le­győzéséért kezdődött már 1948—1949-ben. Amikor a. bé­kéért küzdők először találták meg egymást, a pravoszláv egyház sem maradt szótlan: álljanak a béke mellé — mon­dotta. 1948-ban az orosz orthodox egyház feje, Alexij patriarcha az összes pravoszláv egyházak képviselőit konferenciára hív­ta össze. A konferencia témá­ja ez volt: Béke, vagy háború. Ez volt az első ilyen jellegű konferencia az egész világ- és egyháztörténelemben. Ettől kezdve az orosz orthodox egyház minden olyan munkát támogatott, mely a békére irányult. És ebben sohasem állt egyedül. Sok más ortho­dox egyház csatlakozott hoz­zá és segítette. A Prágai Keresztyén Béke- konferenciához mindjárt a mozgalom elindulásánál csat­lakozott az orosz és sok más pravoszláv egyház: román, bolgár, lengyel, antiochiai stb. Ezek az egyházak azóta is hivatalosan vesznek részt ebben a munkában. A pra­voszláv egyházak nemcsak szervezetileg, de teológiailag is fáradoznak a békéért. Ke­resik: mit tud a teológia mondani a béke ügye szolgá­latában. A sajtókonferencia dr. Bartha Tibor püspök záró­szavaival fejeződött be. VASÁRNAP REGGEL Uram, köszönöm e vasár­nap reggel sugárzó örömét. Köszönöm, hogy szeretteid arcát együtt láthatom ma a Te orcád színe előtt. Köszönöm, hogy közöttük jelen vagy Te is. Köszönöm, hogy Te vagy a feltámadott és az élő Űr. S a Te tested — ó cso­dák csodája — mi vagyunk Uram! SZÜLETÉSÉNEK- MÁSFÉL- SZAZADOS FORDULÓJÁN olvasók milliói idézik maguk elé nevét. Az egész világ osz­tatlan lelkesedéssel gondol vissza a nagy angol íróra. Nemcsak folyóiratok, újságok kritikusai, hanem az olvasó is tisztelettel szól az íróról, aki­nek művei élmények sorával ajándékozták meg. Ki tudná áttekinteni, hány­féle kiadásban jutottak mü­vei az olvasó kezébe? Ott ta­láljuk ezeket a könyveket igényes gyűjtők polcain, dísz­kiadásban, de népszerű kiadá­sait kezdő gyermekolvasók ke­zében is. Neve azt az egyszerű, sok kézben megkopott iskolái könyvet juttatja eszembe, amelyet tanárom bíztató pil­lantása kíséretében , kaptam kezembe mint kisiskolás. Nem volt ezen a könyvön aranyo­zás, lapjait díákkezék gyűr- ték-szamárfülezték, margójára megjegyzéseket írtak az is­kolatársak. Ebből a kötetből ismertem meg Dickens-et és máig is, legkedvesebb regény­alakját: Copperfield Dávidot. MI VOLT AZ A VARÁZS, amely magával tudott és tud ragadni öreget-fiatalt egyfor­mán? Lelkesedve olvassuk műveit s alig-álig tudunk fe­lelni arra, miért lelkesedünk érte. Ha a feleletet mégis meg­kíséreljük, az első válasz, egy szó lehet: gyermekkor. Dickens a gyermekkor nagy krónikása. Azok az élmények, amelyek, vele megtörténtük, bizonyára mással is megestek. Nem különös családban szü­letett, apja egyszerű kistiszt­viselő volt. Adósságokkal küz- ködik és az adósok börtönébe jut. A kis Dickens azonban már akkor is a művész szemé­vel nézi mindazt, ami körül­veszi és éppen ezért válik nagy íróvá. Amikor a gyer­mekkort festi, egyszerű, sze­gény, küzdő embereket mutat be. S mikor Copperfield Dá­vid, Twist Olivér alakja föl­tűnik előttünk: nemcsak az ő alakjukat látjuk: fölsejlik egy egész kor, egy egész társada­lom képe is. Dickens nem mond -ítéletét: S pontos króni­kás csak. De még csak nem is a társadalmi helyzeté. Em­bereket ír le, kis egyéni sor­sukat, s e közben — sokszor úgy hisszük: véletlenül — az egyéni sorsok ábrázolásán át­süt az egész társadalom képe is, a társadalomé, amely egye­seket fölemel, másokat pedig adósként taszít ki magából. EZEK AZ ALAKOK FÖL­VETIK A FELEI.ÖSSÉG KÉRDÉSÉT IS. Amit életében látott Dickens azt regényeibe is belevitte. Felelősek voltak az adósok börtönének alakjai azért, ami őket érte? Vagy az angol iskolák leírásánál: a diák tehetett arról, hogy egy sokszor már-már szadistának mondható nevelési rendszer­ben nem tudott elhelyezkedni tanulni, előbbre jutni? Nem kapunk választ magától Di- ckenstől ezekre a kérdésekre s léhet, hogy ezeket a kérdése­ket nem is érzi minden'olva­sója. De a kérdések élnek és arra tanítják az olvasót, hogy az ember nem képzelhető él önmagában, az ember bele tartozik az emberi közösség­be, s az ember sorsa igen nagy mértékben függ attól, hogy mjlyen a nagy közösség, a társadalom helyzete. Di­ckens nem kiált forradalo­mért: ő csak rámutat az em­berre. Az emberre akit a torzult társadalom felőrölhet. EZEKET A VÍVÓDÓ EM­BEREKET nem kívülről szemlélve írja le. Amikor anyagi, családi, és más nehéz­ségekkel küzdő alakjai elénk lépnek könyvei lapjairól, min­dig életrajza jut eszünkbe Copperfield Dávid születése és gyermekkora alig-alig lep­lezett önéletrajz. Becsületes emberek küzdenek itt és még­sem mennek semmire, sőt csődbe jutnak. Twist Olivér alakján szintén ott érezzük az író önéletrajzát. A Pickwick­klub furcsa alakjai szintén személyes élményeket tükröz­nek. Én azonban egyetlen alakját szeretném most — túlozva — kiemelni és az olvasó elé vin­ni. Ha Dickenset igazán ba kell mutatni, mégsem Copper­field Dávid, vagy Twist Olivér alkalmas rá, hanem Scrooge alakja a Karácsonyi ének-ben. Budapesten, 1942. március 4-én Deák tér de. 9. (urv) Trajtler Gábor de. 11. (urv) dr. Kékén And­rás du. 6. dr. Kékén András Fa­sor de. fél 10. de. 11. Koren Emil du. 6. Dözsa György út 7. de. fél 10. Korén Emil Üllői, út 24. de. fél 10. (urv) Fodor Ottmár de. 11. Fo- do); Otttttár Karácsony Sándor u. de. 10. Linder László Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) dr. Szilády Jeriö de. 3/,l2. (urv) Lindér László Thaiy Kálmán u. de. 10. Szirmai Zoltán de. 11. (urv) Rédey Pál du. 6. Szirmai Zoltán Kőbánya de. 10. Utász u. de. 9. vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. Boros Károly Rákosfalva de. 8. Szabó István Gyarmat u. de. fél 10. Boros Ká­roly Fóti út de. 11. Gádor András Váci út de. 8. Nagy István Fran- gepán u. de. fél 9. Gádor András Újpest de. 10. Blázy Lajos Pest­erzsébet de. 10. Soroksár újtelep dé. fél 9. Rákospalota MAV-telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota kistemplom du. 3. Rákoscsaba de. 9. Békés József maradt pénzember egyedüli tölti karácsonyát s az éjsza­kában szellemekkel találkozik. Nevetséges ez a történet, s nevetséges lehetett a múlt szá­zadban is, amikor Dickens szórakoztatásul letette olvasói asztalára, hogy saját anyagi gondjain segíthessen a kapott tiszteletdíjból. De milyen nagyszerű ez a történet mé­gis! Mert az hihetetlen, hogy Scrooge szellemekkel találko­zik. De az nem hihetetlen — Dickens számára legalább is nem az — hogy ez az önző pénzember megváltozik, meg­születik benne a szeretet s áldozatot tud hozni másokért. Ez az alak mutatja be Dicken­set igazi valójában. Az ő alak­jai nem olyanok mint a mi Jókaink hősei. Nem véglegesen és szélsőségesen jók vagy rosz- szak. Az ö alakjai arra figyel­meztetnek: az ember megvál­tozhat, sőt: meg is kell változ­nia. Amikor Scrooge megvál­tozik, másokért kezd élni, ab-* kor következik be az a hatal­mas esemény, amelyért Di­ckens többi alakját is bemutat­ja. : SZÜLETÉSE ÉVFORDULÓ­JÁN tehát két dologért lehe­tünk hálásak Dickensnek: a gyermeki lelkületért, amelyre gyermekhősei tanítanak — s azért az emberségért, amelyet Dickens szerint el lehet érni, el is kell érni minden ember­nek. Könyvei mintha olyan iskolát jelentenének számunk­ra, amilyenbe önző, magunkba forduló Scrooge-okként irat­kozunk be — s aztán az em­berek, a társadalom felé for­duló közösségi emberekként: lépünk ki belőle. Az ilyen is­kola tanítására nekünk, ke­resztyéneknek is, újra meg Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. lft. Rákoskeresztur de. féí li. du. féli з. Pestújhely de. 10. Kürtösy Kál­mán Sashalom de. 9. Karner Ágos­ton Rákosszentmihály de. fél 11» Karner Ágoston. Bécsikapu tér de. 9. Várady La­jos de. 11. Schreiner Vilmos-este 7. (urv) Bárdossy. Tibor Torockó tér de. 8. (urv) de. fél 9. Schreiner Vilmos Óbuda de. 9. Fülöp Dezső de. 10. (urv) Fülöp Dezső du. 5. Fülöp Dezső XII. Tarcsay Vilmos и. de. 9. Szelényi Zoltán de. íi, Zoltai Gyula este fél 7. Károlyt Erzsébet Budakeszi de. 8. Ruttkay Elemér Pesthidegkút de. fél 11, Ruttkay Elemér Kelenföld dé. 8. Vámos József de. fél 10. Vámos József de. 11. (urv) Vámos József du. 6. dr. Rezessy Zoltán Német­völgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán Albertfalva de. 7. Visonfai Róbert Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Nagytétény du. 3. Visontai Róbert Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. du. 6. Szeret'etvendégség. Dr. Pálfy Miklós, újra szükségünk van! A magának való és magára Drenyovszky János ISTENTISZTELETI REND A PUSZTA OROSZLÁNJA, a különös da­rócruhában előttünk álló zord remete, az isteni felelősség súlya alatt egyszerre aláza­tos gyermekké lett. A kiáltó szó néma hár­fává változott, amely várja, hogy húrjain a mester ujjat játszanak. Jóna várta am parancsát. Simon és Gamaliel Jeruzsálembe siettek, hogy előkészítsék Jóna végzetét. Eközben a nép hangos jajveszékeléssel és sírással bánta meg bűneit, Jóna pedig a szelíd pásztor hangján szólt hozzájuk:-— Jérték a Jordán vizébe, hogy megke­reszteljelek benneteket. És amint a Jordán lemossa rólatok az út porát és tiszták lesz­tek, bűneitek megváltása hasonlóképpen tisztává tesz benneteket. Én vízzel keresz­tellek titeket, de itt van már közietek Valaki, aki nagyobb nálam, a Szabadító, az Szent­lélekkel keresztel. ISTEN BÁRÁNYA AZ EMBEREK ENGEDELMESEN HAJOL­TAK Jóna keze alá, hogy tenyerével hús vizet hintsen rájuk. Aztán amint jöttek cso­portokban, zajosan, úgy indultak vissza­esők valamivel csendesebben és alázatosab­ban. Alig néhányon maradtak a béthabarai révnél. Ezek is az alkonyt kémlelték és neki indultak a hegyeknek. Csak ketten nem mozdultak, a Zebedeus fia János és András, a bethsaidai halászmester, Jóna fia. János még szinte gyerek volt, András valamivel idősebb. Mindkettőjüket mélyen megragadta a keresztelő beszéde és az alámerítkezés a Jordánban. Messziről is jöttek, ők nem in­dulnak neki az ismeretlen éjszakának. A napnyugtában tarka pillangóként hul­lámzott a Jeruzsálem felé baktató nép. Hol feltűntek, hol meg elvesztek a szemek elől aszerint, hogy hegyen vagy völgyben ka­nyargóit az út. János és András a csöndet szaporította. A lelkek az ég vizén eveztek. Titkokat sejtettek és a titkot hamvas vi­rágszirmokba burkolta a közeledő este. Messziről, nagyon messziről jöttek vissza, amikor András megszólalt: — Üj világ lesz? Jóna mély, meggyőződésteli hangon vála­szolt: ! . — Igen, a Messiás új világot hoz. — Milyen lesz az? TESTVÉREK LESZÜNK MINDNYÁJA\. Nem lesz szolgaság, nem lesz rabság. Isten a nép között lakozik. És béke .lesz az- egész föld kerekségén. A félelem megszűnik. Bot­álaeR* lesznek as emberek. A szegények mindent magkapnak, amit eddig nélkülöz­tek. A tehetetlenek nem lesznek kiszolgál­tatva a tehetségeseknek, a gyengék az erő­seknek. Az özvegyek az uzsorásoknak, az árvák az erőszakosoknak. Az elhagyottak barátokat kapnak, a betegek gyógyulást. És megszünteti a gonoszságot, a gyűlölködést. És jaj a hazugoknak, csalóknak és kép­mutatóknak. Bizony, új világ kezdődik! Ez az ország erős lesz és megdönthetetlen. £s szép lesz és jobb lesz, mint eddig volt va­lamennyi. Az Ö országa örök. s— És milyen ö? — Nagy és hatalmas, nem vagyok méltó arra sem, hogy saruja szíját megoldjam. András szeme szikrázott a, reménységtől. János ajkát rágta izgalmában és csak eny- nyit kérdezett: — A Messiásnak, az Isten fiának még a halál sem vethet véget? JONA ELGONDOLKODOTT. Ujjait mé­lyen a szakáMába fúrta. Milyen fogas kér­dést tett fel ez a gyerek! Miért foglalkozik e gyermek a halállal? Igaz, ebben a kor­ban ö is így volt. Meghalni, megsemmi­sülni akart. Akár, mint hős, valami nagy tett végrehajtása közben, akár pedig pusztán azért, hogy mások részvétét váltsa ki. A gyermekek a halállal foglalkoznak, mert. nem ismerik, — gondolta Jóna. — De Já­nos előtt, a szelíd tekintetű fiú előtt, most egy hófehér liliommá szűkült össze a világ. Kapemaum kicsiny halászkunyhójában kiterítve feküdt Mirjam, az a kislány, aki­nek pusztán a látása fejébe kergette a vért. Alig váltottak szót egymással, de érezte, hogy titokzatos kötelékek kötik a leányzó­hoz. Aztán megjelent hívatlanul és várat­lanul a kegyetlen végzet. A kicsiny Mir­jam ott feküdt fehér gyolcsban. Mirjam atyja és anyja a haját tépte, neki a szíve szakadt majdnem belé. Salome, a megtört szívű édesanya alig tudta vigasztalni. 'Hosz- szú bolyongás után talált ide a keresztelő­höz. Milyen könyörtelen- úr is a halál! Még ki sem mondták soha szivük titkát és máris mindkettőjük ajkára fagyasztotta a: isme­retlen hatalom a szót. És újra megkérdezte: — Mi lesz a halállal ? Jóna hosszas fejtegetésbe kezdett: — NAGY MŰVÉSZ A TERMESZÉT. Meg tudja rajzolni a szülést, olyan fájdalomtel­jesnek, ahogy anyád világra hozott. A rö­gös utat, amelyen a hányódó lelkek járnak. A szegényeknek keservesebbet, á gazdagok­nak könnyebbet. Elvezeti az embernek fiát a másikhoz, hogy ketten egyek legyenek, egymásba fonja a kezeket. Terhet rak a váltakra és sok könnyet sajtol ki a szemek­ből. És megrajzolja a véget, a halált. Ilyen művész a természet. Többre azonban nem képes. Itt' befejeződik a munkája. DE A MESSIÁS NAGYOBB ÜR, mint a természet. Ö Isten, Ö ura a természetnek és a titokzatos erőknek, amely az életet, megrontja és elveszi. Az utolsó nagy ké­pet ő rajzolja meg. Ö a feltámadás és az élet. János arcára halvány remény szökött. — Oh. Mirjam! — suttogta alig hallha­tóan. < ’. , Jóna szigorúan nézett rá: — Mit mondasz? — kérdezte. — Szeretemt — 'mondta most először, de olyan halkan, hogy még a szellő •sem hal­lotta meg. Nem gondolt arra. hogy ez a szó és érzés lesz később egyre tisztább és szellemibb formában minden beszéd :iek, cselekedetének és érzésének a mélyén. Já­nos megérezte, hogy a Messiás az élet lesz,: az élet pedig a szeretet. Olyan vágyakozás lepte meg, hogy szinte kitapinthatta a sö­tétségben várakozásának tárgyát, a Mes­siást, aki neki a halálból visszahozza Mir- jamot és boldoggá teszi öt. A csendes beszélgetésnek lassan végesza- Icadt. Sűrű, fekete éjszaka borította be mindnyájukat. A Jordán is halkabban höm­pölygőit, a. szomjas óriás, a Holt tenger is némán nyelte a Jordán habjait, hogy gyöt­rődését enyhítse. Jóna elindult élelmet ke­resni. Azt mondják róla, hogy a természet eteti öt. Az erdők és a hasadékok mázét rejtenek számára,. . , • 4lllillll!llillllliliijliitlllililjliill!!ll!jlllllljllllillilli!!!l!lii!!lli|í1ilílllllii!lli!ltiil!lilitti,Uh‘U4 IM A KÉT JÁMBORT ELNYOMTA AZ ÁLOM. András már új birodalomban éb­redt, amelyben nincs szegénység. Ahol min­den ember egyforma, egyik testvére a má­siknak. Ahol a munka nem görbíti el egyik­nek. a derekát, . mint szegény öregapjáét. És eltűnik a nyomor. Jeruzsálem sikátorait nem lepi el a. koldusok raja. Nem mutogat­ják sebektől eltorzult tagjaikat Az arcokat nem barázdálja a gond, a holnaptól való rettegés. Nem űi a ' szemekben féléiéin és aggodalom. Ahol emberszámba veszik őt is, a szegény halászlegényi. János pedig, a szelíd tekintetű gyermek, karján tartja jbol­dogságát és rohan Vele az élet - ragyogó; napos oldalán. Többet nem. veheti el tőle a halál, hiszen a Messiás örökre vissza­adta. A természet mm úr többé. ■ ISMÉT FELKELT A NAP. Szikrázó fé­nye szinte felnyalábolta á béthabarai. révét-. Újra. együtt voltak hárman: Jóna. a keresz­telő, András, a. szegény halászleg-ny és Já­nos, a szelídtekintetű, bánatos gyermek. . A~ elmúlt este szoros barátságba kovácsolt ■ őket. Együtt imádkoztak és az abbamaradt beszélgetés fonalát, gombolyították tovább-. ­.— Biztos, hogy jön a Messiás? — kér­dezte János. — Már itt van közöttünk — felélte ■ jó­na — . Itt .kell lennie! > — Honnan tudod? — folytatta a kérdd*; András. — Isten jelenti meg. ÉS MÉG FOLYT A BESZÉLGETÉS, kér­désre felelet, mikor északról,_ amerröl a Jor­dán hömpölyög, fehér .köntösben, a gilileai parasztok szokásos ruházatában egy magá­nyos férfi tartott, feléjük. Jónál . különös iz­galom fogta. el. Inai remegtek, alig tudott megállni. Az izgalom átragadt társaira is. Szólni akart, de nem talált szavukat. Csak a karja lendült előre. Ujjúval átfúrta 'a távolságot. A vándor pedig szelíden csende­sen közeledett feléjük. Megmerevedve áll­tak. Jóna nyelvének bilincsei lassan össze­törtek és meg tudott szólalni: — Ez Istennek báránya, aki elhordozza: a világ bűneit! A szavak foszlányai még sokáig a. levegő­ben 'úsztak, és Jézus odaért hozzájuk. ■ — Rédey Psü

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents