Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1962-03-11 / 11. szám
Jésus látható élete „Mindenkor testünkben hordozzuk Jézus halálát, hogy Jézus élete is látható legyen a mi testünkben-” 2. Kor. 4, 10. fjjra elérkezett a böjti időszak. Az egyházi esztendőnek U ebben a részében az igehirdetések még a szokottnál is gyakrabban szólnak Jézus halálának jelentőségéről: arról, hogy Jézust „Isten halálra adta a bűneinkértUgyanakkor minden böjti vasárnap istentiszteleti rendjében felhangzik az imádság. „Irgalmasságod sokasága szerint töröld el az én bűneimet. Egészen moss ki engemet az én álnokságomból és az én vétkeimből tisztíts ki engemet”. Többször énekli a gyülekezet: fézus sebeidnek mélye Vigasztalja lelkemet”. A Jézus haláláról szóló igehirdetés, erre feleletként hangzó bűnbánó imádság és dicsérő ének mind-mind drága kincsei nemcsak istentiszteleti rendünknek, hanem egész keresztyén életünknek is. Nagyon meg kell becsülnünk Jézus halálát hirdető prédikációt, szívből kell fakadnia bűneink bocsánatát kérő imádságnak és örvendezve kell megköszönnünk az új élet ajándékát és az üdvösség reménységét. Ezzel azonban nincs vége annak, amit Isten a böjti időszakban az Ö népétől megkíván. Mindezek csak eszköélöi és kísérői a keresztyén ember szíve mélyén lefolyó és egész valóját igénybevevő „szertartás”-ndk: Krisztussal együtt való meghalásnak és Vele együtt való feltámadásnak. Valójában ez az igazi keresztyén böjt. Erről beszél igénk is: JMindenkor testünkben hordozzuk Jézus halálát, hogy Jézus élete is látható legyen a mi testünkben”. Az az Isten akarata, hogy a keresztyén gyülekezet legyen C hordozója, megjelenítője és láthatóvá tevője a feltámadott Krisztus életének. Ügy legyen „tartó”-ja a gyülekezet az élő Krisztus életének, mint ahogyan tartja az ampolna a lángot, ez úrvacsorái kehely a bort, a cserép az illatozó virágot. Egyedül a gyülekezeten keresztül jelenik meg Jézus a világban mint Élő, mert a gyülekezet „az Ö teste, teljessége Ő néki”. Viszont a gyülekezetnek törekednie kell arra, hogy Jézus valóban meg is jelenhessék rajta keresztül a világban, tehát ne légyen akadályozójává, gátjává Jézus élete megjelenésének. A hhoz, hogy Jézus valóban „láthatóvá legyen” a gyülekezeten keresztül a világban, végbe kell mennie a gyülekezet tagjaiban „Krisztussal együtt való meghalás”-nák. A bibliai gondolkodás szerint a halál mindig Isten ítéletének végrehajtása az emberen. Krisztus halálában is Isten tart ítéletet a bűnös ember felett. Krisztussal együtt meghalni tehát azt jelenti számunkra, hogy engedelmesen elfogadjuk. Isten ítéletét bűneink felett. Éneikül nincs igazi böjt. A gyülekezet tagjainak bűnbánatiul kell megállniuk az Isten előtt amiatt, hogy hitetlenségük és szeretetlenségük, le nem győzött gonoszságaik, önzéseik, tisztátalanságaik és hiányzó jócselekedeteik miatt nem jelenhetett meg Jézus élete a gyülekezeten keresztül a világban. Mennyi bűn terheli a gyülekezet tagjait „befelé”, vagyis egymás félé: irigység, álnokság, rágalmazás, összeférhetetlenség, szeretetnélküliség, engesztelhetetlenség. Mindez „hivő” és „hivő” között! És mennyi bűn terheli a gyülekezet tagjait „kifelé”: a „nem-hivök"-kel szembeni gőg, lekicsinylés, önhittség, mások vagyonának hűtlen kezelése, a félsöbbséggel szembeni kötelező tisztelet elmulasztása, rossz hír költése, susárlás és a közösség érdekeinek szem előtt nem tartása. Igen, ezeket a bűnöket kell megbánni és halálra adni. Ahol a gyülekezet tagjai vállalják a „meghálál’-t Krisztussal, vagyis hittel fogadják Isten ítéletét bűneik felett, ott átélik a nagy böjti „szertartás” második nagy eseményét is: feltámadás”-t Krisztussal. Ez nem azt jelenti, hogy testük elváltozik valami „megdicsőült test”-re. Jézuséhoz hasonlóra, hanem úgy, hogy megújult életben járnak. Jézus Krisztus életének „részesei”-vé válnak, vagyis Jézus élete nyilatkozik meg életükön keresztül. Mivel, az élet mindig cselekedetekben való- mi, Jézus feltámadásában részesült keresztyének is cselekedeteiken keresztül bizonyítják meg, hogy a „bűn többé nem Uralkodik rajtuk”, hanem felszabadultak az alól. Így lesz „láthatóvá” Jézus élete azokon a gyülekezeti tagokon keresztül, akik „Krisztussal együtt megeleveníttettek és vele együtt feltámasztattak”. Közelebbről a feltámadott Krisztus” életének kell láthatóvá lennie a gyülekezetben és a gyülekezeti tagok életében. ~\Iiben mutatta meg a feltámadott Jézus a maga dicsőségét? !“-*■ Elsősorban a győzelemben, amelyet a halál felett aratott. Ebben a győzelemben akarja részesíteni gyülekezetét is. Jézusnak ez a győzelmes élete úgy lesz láthatóvá a gyülekezetben, hogy a gyülekezet tagjai is az Ö erejével naponként győzelmes harcot vívnak a bűn és a kísértés ellen, tehát a halál világa ellen. Jézus feltámadása után így köszöntött tanítványaira: „Békesség néktek!” Nemcsak beszélt nékik a békességről, hanem adta is azt nékik. Jézus élete azáltal lesz láthatóvá a gyülekezetben, ha a gyülekezeti tagok is a békesség munkáiéi lesznek: ember és ember, család és család, nép és nép között. Es ebbe a békesség-munkálásba belefér nemcsak az Isten és az ember közötti békesség, hanem a mi időnkben hangsúlyozottan is a népek közötti béke munkálata is. Ahol ezt a gyülekezeti tagok nem teszik, ott eltakarják Jézust, ahelyett, hogy láthatóvá tennék. A feltámadott Jézus megbocsátott a „hitetlen” Tamásnak és az „áruló” Péternek. így is mondhatjuk: irgalmazott. Jézus élete úgy lesz láthatóvá a ma gyülekezetében, ha a gyülekezeti tagok az irgalmasság útját járják. Cselekszik az irgalmasság cselekedeteit: megbocsátanak, kiengesztelődnek, szólnak és cselekesznek ott, ahol faji vagy vallási gyűlölködés folyik, ahol az emberi méltóságot nem tartják tiszteletben és ahol irgal- matlanság tombol a szabadságukért harcoló gyarmati népek felett. A feltámadott Jézus most is közbenjár istennél a bűnös emberért. Könyörög éne. Ennek a Krisztusnak a követésében, a gyülekezet tagjainak is mindig a „másik” emberért kell élniük, annak boldogságáért és boldogulásáért kell dolgozniuk. Az önzetlen, a másik emberért élő keresztyén emberen keresztül villan fel valami „Jézus életé”-ből. Ez a felvillanó fény az igazi böjt jele. Kákly Zoltán Újjáépítés E NAPOKBAN BIZONY- NYÁL NEM KEVESEN OLVASTUK megrendültén a hamburgi árvízkatasztrófa híreit Egyetlen éjszaka, sőt néhány perc alatt városrészeket árasztott el, házsorokat döntött romba a gátjátszakított tengerár. S a rémek éjszakájára virradt fakó reggelen a pusztulás képe ijesztő. Az ár elvonultával omladék, vízsodorta hordalékok, többméteres iszapréteg borítja a volt utcák helyét. Évtizedek újjáépítő munkájára lesz itt szükség, — hírlelik az első jelentések. Mintha háború rombolta volna le, szőnyegbombázás szántotta volna fel a várost, — olyan kép fogadja a döbbent szemlélőt, — így szólnak az újságok hírei S az újjáépítés menetében a háború emlékeiből mindannyiunk számára oly keserűen jól ismert első teendőkre kerül máris a sor: romok, törmelékek eltakarítása, fertőtlenítés, — bontás és rombolás, takarítás és tisztogatás először is, hogy helyet kaphasson az új. NAPJAINKNAK S A KÖZELMÚLTNAK IS minden jólismert valósága mintha szemléltetőül szolgálna ennek az első böjti hétnek bibliaolvasó Útmutatónkban található, vezérigéjéhez: „Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.” (I. János, 3,8). Jézus Krisztus azért lépett színre, azért jött el közénk, azért osztozott emberi életünkben, hogy helyreállítsa és újjáépítse az emberi életet. Azért jött, hogy feloldja, szétbontsa mindazt, amit a bűn gonosz hatalmai összekuszáltak, megkötöztek. Melyek az „ördög munkái”, amiket Jézusnak le kell rontania, hogy elvégezhesse a Luther Márton: MÉLY INSÉQBŐI ___ (A us tiefer Not.. ,1 Mély ínségből eseng hozzád irgalomért kérésem, téged keres, téged kiált: ó hallgass meg, Úristen! Mert ha bűneinket nézed — hányszor megbántottunk téged! — ki állhat meg előtted? Mindaz, mi csak tőlünk telik, jótettünk színe-java bűnbocsánatra nem segít, csak oldó igéd szava. Ki kérkedhetnék előtted? Megremegteted a vétket; egy éltetőnk kegyelmed. Így hát az Crra építek, s nem magam érdemére, jóságára teszek hitet, hű mentségem szent vére. Mit igéje ígér nékem, oltalmam s drága reményem mindenkor ebhez bízom. Barira mind éjig várok rá s már hajnal kél az égen — kétségbevonnám hatalmát? Hogy is lehetne félnem! Igazi Izrael, így tégy: te a Lélektől születtél, így nézz föl Istenedre! S bár sok bűnöd árja befed, még több kegyelme, ne félj, karja elér, segít neked, bármily nagy is a veszély. Ó u jó pásztor egyedül, Izrael hozzá menekül, s bűneiből szabadul. Fordította: Bodrog Miklós maga munkáját? Aki figyelmesen elolvassa János apostolnak ezt az első levelét, amelyből a fenti mondat való s azután annak mondanivalóját az Űjtestamentuxn s az egész Biblia fényébe állítja, azonnal észreveszi, hogy itt sokféle megjelenésben egy valamiről van szó: a szeretetlenségről, a gyűlöletről, egyik embernek a másik iránt való gyilkos indulatáról. A gyümölcsök, a következmények sokfélék, a gyökér közös. „Ez az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást: nem úgy mint Kain, aki a gonosztól volt és meggyilkolta testvérét” (11—12. v.). Isten az embert a másik embernek testvéréül adta. És az ember nem tud, nem akar a másik emberrel testvérként élni. A KAIN! SZÖRNYTETT, A TESTVÉRGYILKOSSÁG bibliai történetének említésénél lehet-e napjainkban nem gondolni ennek az ősi elbeszélésnek modern példáira? Az Algirban, Párizsban és szerte sokfelé robbanó bombák ezreire, az Angolában, Kongóban, Vietnamban — s e felsorolást lehetne folytatni — dúló „helyi” háborúkban kiontott vérre, könnyre, az emberi szenvedés tengerére, a faji üldözés fellobbanó máglyáira, az elnyomottak és kizsákmányoltak panaszára? S a bizalmatlanság, az önzés, a gyanakvás bénító erőire, melyek hideg ködkígyóként kúsznak a szívekre s mindegyre akadályozzák az emberek, népek hőn óhajtott vágyának, az őszinte megbékélésen épülő békének a megvalósulását. Mert az „ördög munkái” mindig először az ember szívében vernek gyökeret. A máELÖKÉSZÜLETEK A HARMADIK ÖSSZEURÓPAI EGYHÁZI KONFERENCIÁRA A Leiden melletti Oud- Poelgeesti (Hollandia) akadémián keleti és nyugati vezető egyházi személyiségek foglalkoztak a harmadik összeurópai egyházi konferencia előkészületeivel. A konferenciát ez év október 1—5-ig tervezik, ismét a dániai Nyborgban. A konferencia teljes elnöksége részt vett a megbeszélésen: dr. Emmen (Hága), dr. Kiivit érsek (Észtország), dr. Lilje tartományi püspök (Hannover), dr Hunter püspök (Sheffield) és Joann Wendland érsek (Ke- let-Berlin). A konferencia tanácskozó bizottságának 15 tagja is szinte teljes számban jelen volt A megbeszélések fő tárgya a konferencia már korábban ismertetett fő témája: „Az európai egyházak és a modern ember válsága” volt. A fö- reférátum megtartására Gordon Rupp manchesteri professzort javasolták. A három altéma javasolt előadói: Ro ger Mehl strassburgi professzor : „Az európai humanizmus mérlege”, dr. H. Berkhoff leideni professzor: „Az ember a Krisztussal való találkozásban”, és a moszkvai patriarchátus Kelet-Berlín- ben székelő reprezentánsa, Joann Wendland érsek: „Az egyházak új szolgálatra ébredése.” Foglalkoztak azzal a gondolattal, hogy a nyborgi konferenciára meghívják az ázsiai ős afrikai ifjú egyházak képviselőit is. sodik világháború, a koncentrációs táborok, az első atom- bombázások szörnyűségei ijesztő bepillantást nyitottak az emberi szív sötét mélységeibe: íme, mire képes az ember! S amikor a háború után elkerülhetetlenné vált az önmagunkkal való számvetés, szinte szállóigévé vált egyik jeles igehirdető mondata: a „bennünk rejtőző Hitlerrel” kell felvennünk a harcot. Vagyis mindenkinek önmagában kell legyőznie a bűnnek azokat a sötét erőit, amik oly iszonyú kibontakozásra kaptak alkalmat a rettenet éveiben. S az Eichmann-perrel kapcsolatban Grübet berlini prépost, a Hitvalló Egyház bátor s önfeláldozó vezető alakja ezt a szállóigét így módosította: a „bennünk lakozó Etchmann” szellemiségével kell megküzdenünk, hogy csírájában semmisítsük meg az edehmanni tettek lehetőségét. — s persze mindez a legszűkebb körben kell kezdődjék: a családban, a házastársaik között, a testvérek, szomszédok életében. A szeretetlenség, el- hidegülés, önzés, közöny itt emeli az első falat a szívek közé. Engesztelő szóra meg nem nyíló ajkak, békülésre ki nem nyújtott kezek, — ezek az „ördög munkái” kicsinyben s ezeken kell kezdeni Jézusnak lerontó és helyreállító munkáját. Megszégyenítő szülötartási perekről adott hírt a napisajtó a minap: elemi kötelességükről megfeledkezett gyermekeket a törvény erejével kellett kényszeríteni arra, amire Isten negyedik parancsolata olyan világosan, kötelez. JÉZUS KRISZTUS ÚGY „RONTJA LE” AZ ÖRDÖG MUNKÁIT, úgy gyógyítja az emberi szívek szeretetlen- ségét, hidegségét, gyilkos indulatát, hogy — szeret. Erről a határtalan, mindenkit átölelő, végéremehetetlen szereteté- ről tanúskodik földi életének minden szava, cselekedete. Sót, „az egész Biblia Isten szerelmes levele teremtett világához”, mondotta napjaink egyik áldott igehirdetője, Walter Lüthj.. Éppen a most kezdődő böjti időszaka az egyházi esztendőnek beszél ékesen arról, hogy mibe került Istennek ez az emberszeretete. A szakadékba, ami Isten és ember, ember és ember között tátongott Jézus a maga életét vetette oda, a rést saját testével töltötte be. Ezért van már biztos és szilárd híd ezen a szakadékon. S akik magukat Jézus tanítványainak mondják elsőként kell, hogy járjanak ezen a hídon. Legyenek maguk is hídépítők embereik, ellentétek, szívek, népek országok között. MERT NEM ELÉG NEMET MONDANI A GONOSZ MUNKÁIRA. Igen-t is kell mondani Jézus müvére: a szeretet igéjére, „Az az üzenet, ... hogy szeressük egymást”, mert „erről ismerhetők meg az Isten gyermekei”. Jézus azért jött, hogy a gonosz munkáit lerontsa, — ez azt is jelenti: hogy felépítse Isten országát, a szeretet birodalmát. Az Ötes tamen tom népe a Békesség Fejedelmét várta benne s amikor eljött, valóban Isten békességét hirdették mennyei követek az egész földön. Ezért ez a „lerontás” mindenestül újjáépítés, — egyetlen fegyvere, szerszáma Jézus Krisztus keresztje, érettünk odaáldozott élete. Groó Gyula Böjt, 1962 A keresztyén ember életében ismétlődnek olyan alkalmak, midőn, és amelyeken át mindjobban részese lebet Isten Krisztusban szerzett és felkínált kegyelmének. D« részese lehet a kegyelem alapján azoknak az erőknek is* melyek révén jól és hasznosan tölti be mindazokat a feladatokat ebben a világiban, melyekkel mint keresztyént is, meg mint embert is megbízta és megbízza az Isten. Éppen ezért a böjt értelme mindig abban a kettősségben jelentkezik, mely egyrészt a bűn és mulasztások, másrészt az Isten szerint való élet kötelességei felismerésében áll. L Nem hiába „kell” vállalnia a szenvedés és halál útját Jézusnak. Azt a távolságot, mely a bűn miatt tátong Isten és az ember, vagy az ember és az ember között, csak azzal lebet áthidalni, sőt megszüntetni, ha az őszinte és mindeneket megbocsátó szeretet útját járó Jézus közelíti az embert Istenhez is, meg a másik emberhez is. De éppen ezáltal látszik meg az is, hogy milyen nagy ez a távolság. A bűn miatt valóban az „égben” él az Isten és a „főidőn” az ember. De áll ez az embervilág viszonylatában is. Amennyire ismeretlen és távoli az Isten a bűneiben levő embertől, oly annyira lett távolivá a másik ember is. Az űrt, a távolságot ha nem az Istentől való szeretet és bocsánat tölti ki, akkor helyette oda áll a gyűlölet, a hamisság, az önzés, a kétely, A böjt tartalmában is, de ismétlődését tekintve is arra való, hogy őszinte bűnbá- nafra dobbanjon a szív mindabban, ami messze vetett Tőle, és ami eltávolított egymástól is. Jézus azért hozta meg a maga áldozatát, hogy ne legyen távolság, de legyen közeledés, megbékélés, Istennel és egymással. 2. Az Isten által rendelt kötelességek felismerése is a böjt. Értéktelen minden bűn- bánat akkor, ha nem követi azt az elszánás új, őszinte, Isten és emberek felé közeledő életfolytatás iránt. Isten nem értékeli, sem meg nem áldja azt a fajta bűnbánatot, melynek nyomában nem indul el az új élet, a keresztyén emberre váró mindenfajta kötelesség megoldásában, Isten országa építésének szolgálatában, az emberiség ma feszítő és nyugtalanító problémáinak orvoslásában. Az ismétlődő és az ezévi böjti idő is éppen ezért Istentől való nagy alkalom népének az életre is, meg az élet építésének nagy szolgálatára is a világban. — Jézus áldozatával lerontotta az ördögnek ellenségeskedést és halált szerző munkáját. Épüljön az élet, az örökkévaló is, meg a földi is, — és mindegyikben az egymásra- találás, a megbékélés, a közeledés és az őszinteség. Ez a böjt 1962-ben is. Fodor Ottmár K
