Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1962-03-04 / 10. szám
KP. BßRM. BP. «fc 0 R S ZÁ 6 OS E V ANG É L 1 a í Ä) <U s- H r* T 1^’ f A rv E J 1 L A P XXVII. ÉVFOLYAM, 10. SZÄM 1962. március 4. ÄRA: 1,40 FORINT Nyíl! levél hamburgi ismerősömhöz IZ edves Testvérem! Egy rövid levelet írtam már közvetlenül a Hamburgra zúdult katasztrófa után. Nem türelmetlenkedem, hiszen még nem fordulhatott meg a posta. Mégis tele vagyok nyugtalansággal, amíg hírt nem kapok. Ügy örülnék, ha levelem jóegészségben találná. Múlt évben oly sok örömmel számolt be új lakásáról. Vajon épségben maradt otthona? És mi van a „Szt. András Gyülekezettel”, ahol gyülekezeti munkásként alkalmazták? Mi van templomukkal? Hátha oda is betört az orkán hajtotta, gátakat tépő vízáradat?! A gyülekezet tagjai hogyan élték át a szörnyű ítéletidőt. Február 18-án, vasárnap, nálunk is erős szél fújt. Mikor reggel végigmentem a Dunaparton, erősen kellett szorítanom kézitáskámat, nehogy kitépje kezemből. Egyik fővárosi gyülekezetünk kért meg, hogy istentiszteleten prédikáljak. Nem is gondoltam, hogy míg én barátságos meleg helyiségben a szolgáló keresztyén élet példájáról és erőforrásáról, Jézusról beszélek. Hamburgban megszűnt az áramszolgáltatás, a város jelentős része víz alá került. Már évek óta levelezünk egymással. Személyesen még Soha sem találkoztunk. közös hit, az evangélium közös szolgálata és egy „véletlen” hozott közel bennünket egymáshoz. Ez a személyes kapcsolat most nemcsak Testvéremet, nemcsak gyülekezetét, hanem egy majd kétmilliós város megriadt lakóit teszi közelvalóvá számomra. Akivel csak találkoztam, ha nincs is ismerőse Hamburgban, mély megindultsággal és együttérzéssel beszélt a katasztrófáról. Azt hiszem így van ez világszerte. Elmúlt egy hét. Ma nem prédikáltam. Egy fiatal lelkésztestvérem igehirdetését hallgat*am meg. Ó is megemlékezett az északnémet partvidéket ért elemi csapásról. Azokról beszélt, akik életben maradtak. Milyen nagy dolog megmenekülni! Az egész igehirdetés arról szólt, hogy Isten azért szereti az embert, azért adta Fiát is érte, mért nem pusztulását akarja. hanem, hogy megmeneküljön. Ezzel kapcsolatban behatóan foglalkozott a hálával. — Szüntelenül Testvéremre gondoltam. Bárcsak azok közé tartoznék Szeretteivel együtt, akik megélhették, milyen hatalmas dolog megmenekülni. Eszembe jutott őszi levele, beszámolója az aratási hálaadó istentiszteletről. Leírta, hogy az oltár köré milyen szén elrendezésben gyűjtötték össze n föld terméseit, mindenféle gyümölcsöt, kenyeret és mékonzervdobozokat is. Mind-mind jele, miként gondos- kodi-kp .(síén asztalunk ellátásáról. Az összegyűjtött élelmiszeri" ízitmi elvitték, a gyülekezet betegeihez és öregeihez. Ez akkor inkább jelkép volt. A gyülekezet hálandó istentisztelete most folyiatoauz a hétköznapok szolgálat Man: az éhezők megclégítésében a hajléktalanok befogad érában, a mezítelenek felruházásában, a betegek gondozásában. Kiűző levelemben megemlítettem Máté 7. 25—29 ver^ seit, a Hegyi Beszéd zárószakaszát. Jézus itt szintén ítéletidőről beszél, számunkra most különösképpen is megfogható nyelven. Árvízről és szélviharról szól. Figyelmezteti hallgatóit, hogy szavát ne magyarázgassák, ne saját elképzeléseik szerint próbálják alkalmazni — hanem cselekedjék. Mindazt, amit Testvéremék átéltek a hamburgi katasztrófában, ö felvette igehirdetésének anyagába. Nem elóg ezért csupán részvéttel gondolnunk Magukra. Hamburg — ha figyelmesen hallgatunk Jézus szavára — felhívássá válik mindnyájunk számára. Jézus szerint csak az a bölcs, házát kősziklára építő keresztyén, aki megcselek- szi az Ö Hegyi Beszédében adott tanítását. Hinni azt jelenti: cselekedni a Hegyi Beszédet. Aki csak hallgatja, de nem cselekszi, homokra épít. ITárom honfitársa irányította figyelmemet a Hegyi Be- ’ • szed és a hamburgi elemi csapás szoros összefüggésére az elmúlt héten. Mindhárman a Prágai Keresztyén Béke Konferencia vezetőségének ülése alkalmiból tartózkodtak Budapesten. SCHMAUCH grcifswaldi professzor Teológiai Akadémiánkon tartott előadást a „Hegyi Beszéd értelme és jelentősége” címen. KLOPPENBURG dortmundi egyházi főtanácsos a Deák téri evangélikus templomban ökumenikus istentiszteleten, hatalmas gyülekezet előtt prédikált. Egy nem-keresztyénnek. India nagy fiának, GANDHINAK nézeteit, megjegyzéseit használva mutatta meg, mit jelent ma a keresztyének számára a Hegyi Beszéd. Ugyanezen az istentiszteleten VOGEL berlini professzor köszöntő szavainak elmondásakor megrendítő és nagyon elgondolkoztató tanítást adott. Még az influenzajárvány idején szokásos köhécselések is elhallgattak, amikor szólt. . Hamburggal kezdte. Hogy megszégyenítette Isten — mondotta — elbizakodottságunkat, hamis, felelőtlen biztonságérzetünket! Milyen hirtelenül, milyen váratlanul támadt a baj! Milyen tehetetlen az ember, mikor elszabadulnak az elemek! Elszorul a szívünk. Pedig most csak egy nagy városról volt szó. Nem kellene-e megértenie a figyelmeztetést, az egész földnek: vigyázzatok! éberek legyetek! Cselekedjetek, amíg lehet! — Azután arról beszélt, hogy Isten nem pusztulásra szánja az embert. Szereteté- ben egy hatalmas gátat épített, a Golgotán, oltalmunkra, megmentésünkre. Ez a gát oly szilárd és oly erős, hogy még az utolsó ítélet vihara sem töri át. — Befejezésül konkrét kérdést vetett fel: mii jelent Isten figyelmeztetését és ígéretét hittel elfogadni? Ezt jelenti: megcselekedni, aniit Jézus a Hegyi Beszédben tanít. A béke gátjait építeni a népek között. Boldogok, akik a békét építik! Nem élhetnek felelőtlenül a keresztyének, nem élvezhetik önhitten a nyugalmat és jólétet. A gáton a helyük! Arra kérem Istent., hogy városának átéli katasztrófájával is vonja közelebb magához Testvérem és minden keresztyén szívét. Erősítse annak bizalmát, felelősségérzetét és reménységét. Bár még semmi biztosai nem tudok Testvérem felől, máris tervezgetek. Szeretettel, meghívom — amikor majd ideje engedi — otthonomba. Van olyan gazdag és hatalmas a mi végső reménységünk, hogy ilyen kicsi, földi remények szövögetésére is telik belőle! Nagyon várt levelének vételéig is szeretettel köszönti Budapest. 1962. február 28. Pi-ni'7'ir f rlö Ne csak keresztyének legyetek — hanem keresztyénekként vállaljátok a felelősséget a világért Ökumenikus istentisztelet Budapesten Az a békemunka, amely a Prágai Keresztyén Béke- konferencia mozgalmában folyik, nem néhány egyházi vezető — püspökök, professzorok, lelkészek — vállalkozása, hanem mélyen a gyülekezetekben gyökeredzik és a gyülekezetekből folyik. Ezt példázta szemléletesen az az isten- tisztelet, amelyet a Prágai Keresztyén Békekonferencia nemzetközi titkársága és munkabizottsága, munkájának megkezdése előtt, február 20-án, kedden este tartottak a Deák téri evangélikus templomban. Este fél 7 órakor zsúfolásig megtelt a Deák-téri evangélikus templom, amikor felbúgott az orgona és bevonultak a Prágai Konferencia hazánkba érkezett, és hazai résztvevői: DK. J. L. HRQMÁDKA professzor, a prágai Comenius fakultás dékánja, a Keresztyén Békekonferencia elnöke, NYIKODIM érsek, a Moszkvai Patriarchátus külügyi hivatalának vezetője, DR. BARTHA TIBOR református püspök, DR. H. KLOPPENBURG, dortmundi egyházi főtanácsos, a Junge Kirche című tekintélyes német folyóirat főszerkesztője, Dft. HEINRICH VOGEL, a berlini Humboldt Egyetem ismertnevu professzora, DR. JAN KIIVIT tallini észt evangélikus érsek, PAUL CONORD párizsi református lelkész, DR. ALAN KEIGHLEY a Brit Egyháztanács titkára, ALEXANDER KAREL professzor, a Béke-Világtanács tagja, ALBERT RASKER holland professzor, DR. WERNER SCHMAUCH greifswaldi teológiai professzor, GERHARD BASS ARAK berlini lelkész, J. L. ONDRA, a Keresztyén Békekonferencia főtitkára, MILAN SESAN, a romániai orthodox egyház teológiai professzora, ANDREJ ZINK szlovákiai evangélikus egyetemes felügyelő, teológiai professzor, A. S. BUJEVSKIJ, A. N. STOIAN. TÓTH KARÓI,Y. J. CIHÁK, S. TURNSZKY, DK. J. A. NOVAK, a nemzetközi titkárság tagjai és a magyar- országi protestáns egyházak püspökei és vezetői. Az ökumenikus istentisztelet középpontjában (az isten- tisztelet rendjét lapunk múltheti számában közöltük) DR. HEINZ KLOPPENBURG dortmundi egyházi főtanácsos, kimagasló nyugatnémet egyházi személyiség igehirdetése állott. Az igehirdetést az alábbiakban közöljük. Esaiás 50, 4—5.: „Az Űr Isten fölserkenti fülemet, hogy hallgassak, miként a tanítványok; és én nem voltara engedetlen, hátra nem fordultam.” Testvéreim a Jézus Krisztusban! Nagy örömmel kö- szöntlek benneteket, mint nyugatról jött keresztyén testvértek. Egyházam elnöke D. Wilm Ernst megkért arra, hogy az ő külön üdvözletét is tolmácsoljam nektek. A világ keresztyénéi között való kapcsolatok, létrehozásában úttörő munkát végez ő. Az a boldogító érzés tölt el találkozásunkkor, hogy az evangélium az egész világban otthonos. Isten a világon mindenütt felépítette sátorát, melyben gyülekezete élhet. Menedék a megszomorodottaknak, Bocsánat a bűnösöknek, Kiengesztelődés az ellenségnek, Irgalmasság és szeretet a be- és kilépőknek. Igénk Esaiás próféta könyvében abban a szakaszban olvasható, melyben a próféta arról szól, hogy Isten nem vetette el népét, hanem kegyelmesen vezetni akarja. Ezt az Istent hirdetjük mi Keleten és Nyugaton. Öt, aki könyörül az emberen, keresztyénen és nem keresztyénen, Őt, aki ígéretei igéje számára megnyitotta fülünket. Legutóbb Űj-Delhiben, Indiában voltam együtt magyar- országi keresztyénekkel, a nagy, testvéri, ökumenikus közösségben. Ott hallottuk 'az egyik prédikációban azt az igét, amelyet ma este nektek szeretnék továbbadni. Egy anglikán lelkész beszélt a nagy indiai Mahatma Gandhival történt találkozásáról. A lel kész misszionáriusként érkezett Indiába. Gandhi barátságosan fogadta az idegent és azt mondta: keresztyénné lennek, ha a keresztyének valóban komolyan vennék a Hegyi Beszédet. Ti azonban nem éltek a Hegyi Beszéd szerint. Mégis nyu- • d'Tji hfrd'’it'r>k órsságiinkGANDHI MÁSODIK KÉRÉSE: ne tegyétek az embereket csupán indiai keresztyénekké, hanem keresztyén indiaiakká. Tehát: legyen gondotok arra, hogy azok életüket továbbra is annak a társadalomnak és országnak a szolgálatában töltsék, amelyben élnek. A keresztyén gyülekezet nem lehet szektás a világban. Nem teheti függővé a múlt példáitól az államban ás a társadalomban kifejtett együttmunkálkodását. Nagyszerűen, felszabadító módon hallhattuk Űj-Delhiben az indiaiaktól és indonézektől: igaz, felsőbbségünk nem nevezi magát keresztyénnek, mint ezt sok felsőbbség nyugaton teszi, de nem keresztyén felsőbbségünk talán többéit tett a békéért és igazságos társadalmi rendért, mint a tietek. Helyeseljük a valódi társas viszonyt keresztyének és nem keresztyének között a nemzeti és szociális szolgálatban. Nem indiai keresztyénekkel, hanem keresztyén indiaiakkal! GANDHI HARMADIK KÉRÉSE: ne tegyétek olcsóvá az evangéliumot hallgatóitoknak. Mondjátok meg, hogy Jézus tanítványa a kereszt útját járja. Itt érinti Gandhi a hit legnagyobb erejének a titkát. Ahol az egyháznak nyilvánosan hízelegnek, ott mindig az elvilágosodás veszélye fenyeget és az, hogy többé nem lesz a föld sója. Az az egyház amelyik nem tudja, hová vezeti őt az Űr holnap, feszülten hallgat Üdvözítője szavára:. „az Űr fölserkenti fülemet, hogy hallgassak, miként a tanítványok.” Bár én nem ismerem az utat, Te jól tudod, s ez csendessé és békéssé teszi lelkemet! Az egyház legnagyobb csodája ez: biztos kezekben tudja magát éppen akkor, mikor külsőleg minden bizonytalannak látszik. „Az Űr Isten fölserkenti fülemet, hogy hallgassak, miként a tanítványok; és én nem (Folytatás a 3. oldalon) IMÁDKOZZUNK Istenünk, megváltjuk előtted, hogy egyházad, a keresz- tyénség hirdette a szereteíet, de behunyta szemét a társadalmi igazságtalanságok előtt. Az elmúlt korszakban csak jótékonysággal próbált egy-egy gyógyító cseppet adni a tengernyi keserűségben, de nem állt oda az elnyomott néprétegek mellé, és nem hirdette a szeretet nevében a társadalmi kérdés megoldását. Megvalljuk előtted, Istenünk, egyházad képmutatását: híveink nagy része a polgári tisztesség álarca mögött elfeledkezett az ember legbensőbb romlottságáról. Tisztességes életű keresztyének megvetették a botladozó embereket, „megtértek” lenézték a világiasan élőket. Pedig tudjuk, hogy szívük mélyén a legnagyobb szentek is mélységesen vétkesek, és semmiféle külső erkölcsiség nem kendőzheti el a vallásos embernél a bűneit. Könyörülj, Istenünk, az egész keresztyénségen, hogy lehessen mindenütt a világon az igazság és szeretet megvalósulásának munkálója az emberek között. Áldj meg bennünket is, hazai keresztyéneket, hogy szívből örüljünk hazánk mai társadalmi és gazdasági fejlődésének, amely milliók számára hozta meg az emberibb életet, anyagi jólétet, művelődést és nyugodt pihenőidőt. Adj nyitott szemet és irgalmas szívet a távol élő emberek nyomorúságának meglátására a Földnek azokon a pontjain, ahol milliók éheznek és tengődnek. Tégy bennünket így a képmutatás nélküli igaz szeretet munkásaivá az emberiség mai kérdései közepette. Könyörülj rajtunk, hogy egyházad tagjai, a Te hivő gyermekeid, nagyon mélyre hajtsuk fejünket és szemünket lesütve mondjuk Neked: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek. így várjuk képmutató önhittség nélkül, bűnbá- nattai, alázattal, összetört lelki gőggel Krisztusunk bocsánatát. Ámen. ban a ti evangéliumotokat. Három kérésem van hozzátok, igehirdetőkhöz: AZ ELSŐ: mi közben ti a názáreti Jézust Isten Üdvözítőiéként hirdetitek, legyetek magatok is jobban hasonlóvá ehhez a Jézushoz. Gandhi úgy értette:- legyetek valóban követői. Akinek két kabátja van, adjon annak, akinek egy sincsen: képviseljétek a szociális igazságosságot. Szeressétek ellenségeiteket: ne tartozzatok azok közé, akik a világban a gyűlöletet képviselik, hanem munkálkodjatok a békéért. Engedjétek, hogy a halottak eltemessék halottaikat: ne csüngjetek a múlton, hanem legyetek nyíltak az új előtt. Ne aggodalmaskodjatok — mennyei Atyátok tudja, mire van szükségetek. Őszinte kegyességet! Mindenfajta kegyességnek kísértése a képmutatás. A keresztyén kegyességnek is. Isten igen jól látja, és láttatni akarja a képmutató kegyesség veszedelmét. 1. A képmutatás sohasem vágyik Igazán kegyelem, bün- bocsánat után. Látszólag bár ott él az Isten közelében, valójában — önelégültsége révén — „független” tőle. A képmutató keresztyén kegyesség éppen ezért nem képes járni azt az utat, amelyen Isten akarata, Krisztusban kijelentett üdvözítő szándéka valósul meg az ember életében. A keresztyén kegyesség csak őszinteséggel párosulva értékes az Isten előtt. 2. A képmutató kegyesség másik jellemzője a?, hogy alkalmatlan a valóságok meglátására, sőt: menekülés a valóságok elől, a mindennapok feladatai elől. Képtelen részt venni jól és eredményesen Isten országának építő szolgálatában a főidőik Sőt, önmagára nézve is életének kicsi területe lesz az, ahol még hajlandó „találkozni” az Istennel — de még itt is ő a legjobb, legtisztább, leghivőbb —, de túl a templomi csend ajtaján, az előbb még áhítattal keresztre akasztott szemek már nem képesek észrevenni többé sent Isten vele való meghatározott szándékát, sem a világban és emberek között elvégzendő szolgálatát. 3. A képmutató kegyesség mindig a felszínen jár önmagával szemben is, másokkal kapcsolatban is. így jellemzi Jézus: meszelt sírok. Elhiszi, és elhiteti, hogy minden tökéletes rendben van az életben; de ugyanúgy a világ nyugalmát, még mindig fennálló, megoldásra váró kérdéseit abban véli elintézettnek, ha ezekhez senki nem nyúl hozzá. 4. Nem véletlen hát Istennek az a szándéka, hogy a kegyesség a keresztyén ember alkalmassága legyen Isten üdvözítő szándékának valóraválásában, de egyúttal a szeretet, az irgalmasság, az egymás igaz megértése, az emberi élet és biztonság fennálló nagy kérdéseinek jó elrendezése kisebb-na- gyobb szolgálatára. Isten valójában azon méri le a kegyes élet valódiságát, hogy menynyire ér közel a mának az emberéhez, üdvösségre segítő szándékkal is, de sorskérdéseiben megoldást keresni-, vagy adnikész elhatározással is. Isten keresi és akarja azt az őszinte kegyességet, amely nem félti lelkének „tisztaságát” a világ dolgaival való törődéstől, hanem éppen abban találja meg hivatását, hogy munkálója lesz a megbékélésnek, lelki és testi sebek gyógyulásának, a nehezen születő jó megoldásoknak » világ és az ember életében. Fodor OH már
