Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1962-02-25 / 9. szám

AZT HISZEM TÖBBEN VANNAK, akiknek figyelmét Dosztojevszkij regényei irá­nyították az ortodox egyház felé. Regényeit, de különösen a Karamazov testvéreket, át meg átszövi az ortodox ke- resztyénség szelleme. Aki ol­vasta ezt a hatalmas művet, nem felejti el a fehér falú ko­lostort, amely — régi bazili­kák ikonjainak arany-hátteré­hez hasonlóan — a Karamazo- vok szenvedélyektől sodort életének hátterét alkotja De Zoszima atyát sem, a kolos­tor sztarecét és fiatal tanít­ványát Aljosát, a noviciust sem. Előzőleg is tudtam, tanul­tam, olvastam egy s mást az ortodox egyház életéről, de előítéleteim, sablonos néze­teim elhagyására Dosztojev­szkij késztetett, ő keltette fel bennem» az érdeklődést. Egy kérdés foglalkoztatott azon­ban tovább is. Vajon Doszto­jevszkij nem. rajzolta-e meg túl regényesen az ortodoxiát? Vajon maga az ortodox egy­ház azonosítja-e magát azzal a képpel, amelyet az író al­kotott róla? Kerestem az al­kalmat, hogy tisztázhassam a dolgot. MÉG A HÁBORÚ IDEJÉN meglátogattam vidéken egy barátomat. Ortodox templom is volt a községben. Kicsike, egyszerű, a jól ismert hagy­ma alakú kupolával, tetején háromágú kereszttel, melyet láncok erősítettek a tetőhöz. A templom nyitva állt. Belép­tem. Hétköznap délután volt. A pópa éppen maga seperte a templomot. Fiatal ember. Szemüveges. Hosszú haja a válláig ért. Egész alakját el­fedő csuháját' vékony szíj szorítja derekához. Gyér sza­kálla és bajusza is volt. Csen­desen, derűsen jött felém. (Szemüvegén értelmes, meleg szempár tekintett rám. Beszél­getni kezdtünk. Hamarosan Dosztojevszkijre tereltem a szót. Ismerte, de nem na­gyon. Csak regényíró. Az or­todoxiát a szent könyvekből kell megismerni — mondotta. OTTHON ELMESÉLTEM barátomnak a találkozást Is­merem jól a pópát Alig ke­rültem ide — kezdi magyaráz­ni —, éppen a reformáció ünnepén, megyek fel a szó­székre. Amint felemeltem te­kintetemet kinyílik az ajtó, s belép a templomba most már közös ismerősünk, úgy ahogy az imént lerajzoltad. Nagy süvegét maga mellé tet­te a padra. Figyelmesen hall­gatta a prédikációt Istentisz­telet. után megismerkedtünk Az ortodox egyház benső­séges, gazdag hagyományú li­turgiája szoros kapcsolatot tart a Szentírással. Dramati­zált formában tárja fel az\ egész üdvtörténetet az ember bűnbeesésétől az új Ádámnak, Jézusnak, mindenek megújí- t.ójának feltámadásáig. A li­turgia egy mozzanata Doszto­jevszkijre is nagy hatást tett. Zoszima sztarec szavaival számol be róla: ..A NAGYHÉT HÉTFŐ­JÉN ELVITT ANYÁM a templomba. Derült nap volt s én, amint most visszaem- lékezem, szinte látom, hogy száll fel a tömjénfüst a tömjéntartóból és csendesen emelkedik a magasba, a ku­poláig, s fent egy ablakocs­kán úgy áradt ránk a temp­lomban az Isten fényessége, s a tömjénfüst felérve' a napsugarakig, mintha felol­vadna azokban. Ellágyulva néztem ezt, s életemben elő­ször akkor fogadtam be tel­kembe az Isteni Ige magvát. A templom közepére kijött egy ministráns fiú és kiho­zott magával egy nagy köny­vet az olvasó támlányra, ki­nyitotta, s elkezdett belőle olvasni, s akkor először kezdtem megérteni, amit az Isten házában olvasnak...” Dosztojevszkij fiatal korá­ban, amikor a Petrasevszkij- íéle összeesküvésben részt vett, s emiatt négy évre szám­űzték Szibériába, száműzetés­be menetkor, már messze a kietlenben, kapott valakitől egy Bibiliát. Ez a könyv élete végéig kísérte. Halálos ágyán is ebből olvastatott magának. Párnája alól vették elő, mi­kor meghalt. Benczúr László egymással. Anyanyelve nem magyar, de mindent jól meg­ért. Kedves ember. Azóta többször jöttünk össze. Ez mind igaz — mondottam —, de Dosztojevszkij tekintetében nem jutottam előbbre vele. — Eljött azonban ennek is az ideje. HAT ÉVE, 1954. JANUÁR­JÁBAN avatták Debrecenben tiszteletbeli doktorrá a nem régen elhunyt Nyikoláj moszkvai metropolitát, az oroszországi ortodox egyház külügyi hivatalának vezetőjét. Fiatal magyar ortodox lel­kész, Berki Zuárd tolmácsolta az ünnepségen. Másnap, úgy adódott, hogy a reggelinél egészen közel kerültem az ak­kor még jó egészségnek ör­vendő, ősz szakállú, fehér ha­jú metropolitához. Gondoltam előveszem kérdésemet. Meg­említettem, hogy előző napon, mikor magyar tolmácsával egymás mellett álltak az emelvényen, az öreg Zozsima atya és fiatal tanítványa, Ai- josa jutott eszembe Doszto­jevszkij regényéből. Elmond­tam, hogy számomra Doszto­jevszkij hozta közel az orto­doxiát, csak az a kérdésem, hitelesen mutatja-e be írásai­ban az orosz ortodox egyhá­zat s annak gondolatvilágát. Kedvesen válaszolt Nyikoláj metropolita. Dosztojevszkijt ő is nagyra értékeli. A sokat próbált író jól ismerte az or­todox egyház életét. EZEK AZ EMLÉKEK MOST FEBRUÁR 18-ÁN elevened­tek meg újra bennem, mikor a Prágai Keresztyén Béke­konferencia vezetőségének magyarországi ülése alkalmá­ból itt tartózkodott Nyikodim metropolita, Nyikoláj matro- polita utóda is Budapesten. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 19«. február 25.-én Deák tér de. a. (urv) Trajtler Gábor de. II. (urv) Hafenscher Károly du. 6. dr. Kékén András Fasor de. fél 10. Koren Emil de. 11. Blázy Lajos du. 6. Koren Emil Dózsa György üt 7. de fél 10. Blázy Lajos Üllői út 24. de. fél 10. Grünvalszky Károly de. 1L (urv) Grünvalszky Károly Kará­csony S. u. de- 10 (urv) Fodor Ottmar du. 5. Vallásos délután: dr. Ottlyk Ernő. Rákóczi út 27 b. de. 10. (szlovák) dr. Szllády Jenő de. 3/4 1? Fodor Ottmár Thaly Kálmán út de. 10. Szirmai Zol­tán de. XI. Rédey PáL du. 6. Szir­mai Zoltán Kőbánya de. 10. Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (urv) Szabó István Rá­kosfalva de. 8. Boros Károly Gyarmat, u. de. fél 10. Szabó István Fóti út de. 11. Nagy Ist­ván Váci u. de, 8. Nagy István Frangepán u- de. fél 9. Gádor András Crjpest de. 10. Blázy La­jos Pesterzsébet de. 10. Soroksár Újtelep de. fél 9. Rákospalota Máv telep de. 8. Rákospalota | Nagytemplom de. 10 Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákosbegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. fél 3. Pestújhely de. 10. Kürtösy Kálmán Sasha­lom de. 9. Karner Ágoston Rákos­szentmihály de, fér 11 Karrier Ágoston. Bécsikapu tér de. fél 9 Schrei­ner Vilmos de. 1L Várady La­jos este 7. Schreiner Vilmos To- rockó tér de. fél 9. Várady La­jos Óbuda de. 9. Vámos József de. 10. (urv) Fíilöp Dezső du. 5. Vámos József Budahegyvidék (Tarcsay V. u.) de. 9. Szelényi Zoltán de. 11. Szelenyi Zoltán es­te * fél 1 Ruttkay Elemér Pcsthi- degkut de. fél 11. Zoltai Gyula Diana út de. fél 9. Ruttkay Ele­mér Kelenföld de. 8. (urv) Csákó Gyula de. 11. (urv) Csákó Gyula este 6. (urv) dr. Rezessy Zoltán Németvölgyi út de. 9. (urv) dr Rezessy Zoltán Nagytétény de. 8. Kclenvölgy de. 9. Visontai Robert Budafok de. U Visontai Róbert Csillaghegy de. fel 10. Csepel de. 1L du. 6. BERZEVICZY GERGELY KAUTZ GYULA, A TUDÓS EGYETEMI TANÁR Vélemé­nye szerint a XVIII. század végén Berzeviczy a nemzet­gazdaságtan épp oly kiváló képviselője volt, mint Malthus Angliában, Say Franciaország­ban és Gioja Olaszországban. Sajnos, amint Berzeviczy reformeszméinek, úgy nem­zetgazdasági elgondolásainak sem kedvezett a kor szelleme. A rendi társadalom nem vál­toztatott a maradi élet és világ­felfogásán. Sőt, meg volt elé­gedve kiváltságos helyzetével (Extra Hungáriám non est vita, si est vita, non est ita). Volt ugyan egy-két év, amikor az uralkodó környezetéből ér­deklődtek Berzeviczy reform­tervei iránt, Károly főherceg, a iegyőzhetetlennek tartott Napóleon első legyőzője, az asperni csatában sajátkezű le­vélben gratulált Berzeviczy- nek, József nádor, a haladó szellemű János főherceg, meg is látogatták őt lomnici ott­honában. Több kiváló főúr és köznemes kész volt támogatni Berzeviczyt, de az országgyű­lést az uralkodó 1807-től 1825-ig nem hívta egybe és így nem volt törvényes fórum ahol szóvátjehették volna állás- foglalásukat. MÁRPEDIG EGY EMBER oly nagyszabású tervét, mint a víziút, csak az orákággyű- lés és az uralkodó valósít­hatta volna meg Magyarorszá­gon. De volt Berzeviczynek magának is egy nagy tévedé­se, ami miatt leghívebb tá­mogatói közül is többen el­pártoltak tőle. Mindenre ki­terjedő figyelme észrevette, hogy a nemzetiségi kérdés hovatovább veszedelmére vál­hat az országnál». Felveti a kérdést, hogyan lehet annyi nemzetiséghez tartozó embert: magyarokat, szlávokat, néme­teket, görögöket, ruténeket, oláhokat, hazájuk szereteté- ben megtartani; „Bármennyi­re kívánatos is, hogy mi mindnyáján annyira magya­rok legyünk, hogy ugyanazon érzésünk és ugyanazon nyel­vünk légyen, Det bármennyire kívánatos is, hogy általánosan a magyar nyelvet használjuk, ezt • több oknál fogva aligha fogjuk valaha keresztülvinni. Rt fogja Horvátország és Slavónia lakosait, Magyar- ország lakóinak felét rá­bírni, hogy magyarul írja­nak és beszéljenek? Tehát egy holt nyelvet, a latint te­gyük a sokféle nemzetiségű lakosság közös nyelvévé, vagyis az állam, közigazgatás, a politikai kormányszék, az országgyűlés, a vármegyék hivatalos nyelvévé. Ez így volt (1763—1822) a múltban, legyen a jövőben is.” ,.Bizonyos, hogy Berze­viczy ezzel a nagy tévedésé­vel, akárcsak reformeszméi­vel, szeretett hazájának javát akarta szolgálni! Mivel pedig e tévedésekhez ragaszkodott — holott általános volt az a vélemény, hogy a magyar iro­dalom egészséges fejlődésének legnagyobb gátja évszázado­kon át a latin nyelv volt —, sokan elítélték, sőt durván meg is támadták. Berzsenyi Dániel így nyilatkozót}, róla: „Berzeviczy balgatag és go­nosz.” (Tudjuk, hogy a nemzeti­ségi kérdés nálunk közrasg- nyugvást keltő megoldása a hazánk sorsát intéző állam­férfiaknak később sem sike­rült. Sőt, a túlzásba vitt erő­szakos magyarosítás csak a nemzetiségek elidegenítésére vezetett. Ma nemzetiségi kér­dés nincsen. „A legnagyobb érték a% ember.” Nincs kü­lönbség ember és ember kö­zött nemzetiségi szempontból sem. Ennek gyakorlati meg­valósítását látjuk pl. Szovjet- Oroszországban, ahol harminc­hat különböző és különféle népfaj él békés’ egyetértésben, a közös haza szeretetében.) A CSAKNEM MAGÁRA HAGYOTT BERZEVICZY még egy kísérletet tesz, hogy grandiózus tervét megvalósít­hassa. Az 1815. évi bécsi kongresszushoz fordul, gondo­san, újonnan kidolgozott me­morandumban fejti kj elgon­dolását, az észak—déli keres­kedelmi út nagy jelentőségé- rőL Ezt személyesen viszi fel Becsbe. Reméli, hogy a kong­resszusban döntő szerepet játszó osztrák császár és ma­gyar király, az orosz cár, a porosz király (akiknek és or- . szagaidnak érdeke e kereske­delmi út létrejövetele), ma­gukévá teszik javaslatát és ezt felvétetik a kongresszus programjába. Nem így tör­tént. Annak hírére, hogy a Szicília szigetére internált Napóleon titokban Francia- országban megjelent, a kong­resszus idő előtt feloszlott. Ki törődött most már a Tátra alján fekvő kis falu szerény lakójának terveiveL NAPÓLEON MÁSODIK LE- VERETÉSE után úrrá lett egész Európában a reakció. A három uralkodó, akikben Berzeviczy olyannyira csaló­dott, Szentszövetségbe lépett minden szabadabb életmeg- nyilvánítás elfojtására. Ezt a nagy változást Berzeviczy is megérezte. A cenzúra újabb műveinek, így a parasztságról írott értékes könyvének ki­adását nem engedélyezte. Bér* zeviczy nem volt harcos ter­mészet, a cenzúra döntését tu­domásul vette. Helyette azon­ban egy barátja, a reform- eszméknek lelkes híve, Má- riássy Miklós tábornok, a cen­zúra tiltakozása ellenére, sa­ját költségén, névtelenül ki­adta a parasztságról szóló művel. Erre a Helytartótanács a nyomdászt bebörtönöztette, Máriássyt pedig perbe fogta, aki ebbe belehalt. A kegyet­len eljárás miatt elkeseredett, elbetegesedett Berzeviczyt rá­adásul családi életében is egyik csapás után a másik érte. Eltemette nagyművelt- ségű, őt megértő, támogató édesanyját, kilenc gyermeke közül csak egy maradt élet­ben. Meghalt elég korán, az­zal a vigasztalan őrzéssel, hogy hiábavaló volt hazája javának érdekében kifejtett önzetlen tevékenysége. DE MA LATJUK, HOGY BERZEVICZY NEM ÉLT hiába. Reformeszméi idővei megvalósultak. Nagy elgondo­lása, az, hogy Nyugat-Európa helyét Kelet-Európa foglalja el, más módon, más viszo­nyok között valóra válik. Az ipar, á kereskedelem, a me­zőgazdaság, a kultúra terén nem is olyan lassan Kelet- Európa, vagy mondjuk^ így: a szocialista államok, elsősorban a Szovjetunió, fölénybe ke­rül a nyugat-európai impe­rialista . államokkal szemben. Miként évezredeken át oly sokszor, ma is megvalósul az az aranyigazság: Ex Oriente­Lux. Gömöry János — MEGVÉTELRE KERESEM Kapy: Békesség című imakönyvét, használt állapotban is, ne legyen hiányos. Cím a kiadóhivatalban.. — Szakadt, régi IRHABUNDáX újjáalakítása legújabb modellek szerint. SZÖBMBBUNDAK alakí­tása. javítása. Bárt szűcs. Bp. VII. Lenin krt. 23. Udvarban. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarország! Evangélikus Egyetemes Egy hát Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. őr. Vető E*»í<wt Felelős szerkesztő és «iadő: Gádor Alidra« Szerkesztőség és kiadóhivatalt Budapest, vm. Üllői út Szerkesztőségi telefon: 142—88? Sajtóosztályi telefon: 142—014. Előfizetést ára egy évre 60,— Fte fél évre 30,— Ft « Csekkszámla: 20412.—VHI Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomtatott 621102,'2 — Zrínyi Nyomda, Bp. A __ TENGET^ NÉMÁN HEVERT ELŐT­TÜK. Ügy nyúlt el, mint egy óriás, fejét karjára hajtva a hegyek ölén. Nem volt ta­nácsos háborgatni. Észak, ahol egy másik világ terült el, ahol több az életet adó föld, a víz, időnként néhány morzsát juttat kegyei­ből Délnek, a puszta, sziklás, kiaszott világ­nak. A Jordán hozza Észak üzenetét és azt a gondolatot, hogy összetartoznak, mint a bűn és bűnhődés. Észak mindig tudja, hogy Dél már bűnhődött. Az egész vidék magán hordja a bűnhődés jeleit, mint az arc, ame­lyet himlő torzított eL Fájdalmas volt Dél arculata. A Jordán is csak annyi vizet adott a tengernek, amennyi naponként elpárolgott, nehogy teljesen megszűnjék az alvó óriás Szenvedése. Viszont a folyó partja csábítóan és tünte­tőén az élet, a fiatalos lüktető élet színfoltja. A vándor mindig azt Várja, hogy a zúzalé­kos, kőbevájt vádikból ideérjen, ahol meg­itathatja szomjas jószágát és önmaga is elő vízhez, méghozzá friss édes vízhez juthat. Ilyenkor .kikötik a jószágot, önmaguk pedig térdig gázolnak a csobogó vízbe és tenyérrel emelik ajkukhoz. A víz hús, fáradtságot és szomjúságot oltó. ÍGY PILLANTOTTÁK MEG A JERUZSÁ­LEMBŐL JÖVŐK is a Jordánt és a Holt­tengert egyaránt. A szomjúság egyenest a folyóhoz kergette őket, bőven megfeledkez­ve a célról, hogy keresni jöttek a titokza­tos prófétát, akinek híre kicsábította őket Jeruzsálemből. A tartózkodás jelei csak a farizeusok úri magatartásán látszottak, ők csoportokba verődtek és megvetéssel nézték a népet, amely nem tudott uralkodni ösztö­nein. A vágy azonban bennük is megvolt, hogy az út fáradalmait a hús habokban eny­hítsék. A nap jóval túl volt már a delelön. A so­kaság szanaszét szórva a víz partján hűsölt. A béthabarai révnél minden csendes volt. A túlsó oldalon úgy feküdt a falu, mint egy kis fehér bárány. Szinte pihegett. Hátuk mögött kissé messzebb, a sziklás, karsztos pusztában egy kolostor emelkedett. Ismerték a kolostort mindnyájan. Félig sziklába vájt ürigékben, barlangokban, félig a hegy olda­lára épített alacsony helyiségekben élt ez a. különös szerzet. A kolostor hosszú ideig la­kó nélkül állt. Heródes üldözése elöl tagjai szétszóródtak az országban. Most azonban újra népes. Ott süttetík magukat! a szerze­tesek a kínzó nap hevében, végzik fáradsá­gos munkájukat, vagy a barlangok hűvösé­ben foglalkoznak a szent szövegek tanulmá­nyozásával. Kumráni esszérmsok, igy hívja őket mindenki. A rend tagjai bejárják a vi­déket és a jobb, nemesebb erkölcs magvait hintik a nép közé. A KOLOSTOR IRÁNYÁBÓL egy mélyen a sziklába vájt vádiban magányos férfi ban­dukolt. Ruházata durva daróc volt, derekán átkötve. Karja, lába mezítelen, feketére bar- nulva. Arcát majdnem egészen elborította a szőrzet: a bozontos szakáll, az összeérő, sűrű szemöldök, a hatalmas hajsörény. Lába elé nézett. Az éles köveket szinte ösztönösen kerülték a lábujjak. Igaz, olyan kérges volt ez a láb, hogy akár vasszögeken is tudott volna járni. Amikor a völgyhöz ért, ahol a nádi is megszűnt és a közuzalék szétterült, mint feldőlt bögréből a tej, meglepetve nézett kö­rül. Mindennap találkozott emberekkel a béthabarai révnél. Néha többel, néha keve­sebbel. És beszélgetett velük, néha szigo­rúan, néha szelíden. A falubeliek is ismer­ték őt. Átjöttek erre az oldalra, vagy őt vit­ték a túlsó partra, hbgy apraja-nagyja előtt szóljon a közeli időkről, amelyet csak 6 érez hatalmas leikével. A falu ilyenkor kitárta előtte ölét, és befogadta öt igéivel együtt. A szerzetesek közül Jónát ismerték legjobban. Félték és szerették egyszerre. Jéna a siva­tag oroszlánja. Szikrázó szeme, érces hangja és mindenekfölött a beszéde lenyűgözte őket. Béthabara egész lakossága felkészült a Mes­siás fogadására Jóna prédikációi nyomán, MA A BÉTHABARAIAK KÖZÖTT IS a döbbenet lett úrrá, amint a túlsó partra néztek. Mennyi ember tarkáink és hullám­zik a rét körül! A zsibongás összeolvadt, csak halk hang foszlány ok szüremlettek át a folyón. Jóna odaért a révhez. Egy szempillantás alatt elnémult a soka­ság. Aztán körbeállták, mint valami tüne­ményt. Elütött a többiektől ruházata, bozon­tos feje. Jóna megérezte a pillanat ünnepé­lyességét. Lehunyta a szemét. A csend a lelkeket simogatta, erőt gyűjtött a próféta és erőre volt szüksége a népnek. Nehéz el­viselni a rettenetes Isten üzenetét. Ebben a cesndben úgy szakadták fel a sza­vak leikéből, m.int vulkánból a láva. Ömlött, sistergeit, égetett és perzselt Szemével majd átfúrta a sokaságot. — Miért jöttetek? Miért álltok igy tanács­talanul, Izrael népe? — TÉRJETEK MEG! — harsogta —, térje­tek meg! Mert itt az ideje! Micsoda népe vagytok az Urnák, akik így bolyongtok a sötétségben? Mikor ismeritek meg őt igazán ígéretében és szavában? Hogyan mertek reá hivatkozni, ha parancsolata távol van szíve­tektől? Kinek a népe vagytok tulajdonkép­pen? Mert, az az út, amelyen jártok, nem Jahve útja. Itt fekszik mögöttetek Sodorna és Gomorra elpusztult világa. Nézzetek a holtak tengerére! Mit gondoltok, ennek a nemzetségnek kisebb tán a bűne? Nem! In­kább . nagyobb az Isten irgalma,! Mert ha nem lenne irgalom, így vesznétek ti is el! Teremjetek megtéréshez illő gyümölcsöket! Itt van előttetek a példa’ Döbbenetes csend ülte meg továbbra is a lelkeket. Jóna mélyet sóhajtott és folytatta: — Népem vagytok, Ábrahám fiai. ígéret örökösei. Mekkora örökséget játszottatok el!? Lehajolt, egy követ ragadott meg. Ügy tar­totta tenyerén, mint egy fehér galambot. Majdhogy nem repült fel tenyeréből. A kö- zellevők hátrább csosszantak. — E kövekből teremt inkább fiákat Ábra­hámnak Isten, mert ti megcsúfoltátok a ne­vét Nézzétek, milyen engedelmes ez a kő! Messzi hegyekről hozta ide a víz sodrása és most itt pihen a tenyeremen. És eltűri, hogy a folyóba vessem. Ezzel széles ívvel a folyóba dobta a kö­vet. Az nagyot csobbant és elnyelte a Jordán. — Ilyen engedelmesek legyetek az Úris­ten kezében! Térjetek hozzá! 1 A nép kezdte érteni, miről van szó. A morajból egyre inkább alakult ki az érthető hang: — Mit cselekedjünk? Mondd meg, mit te­gyünk? ÉS EKKOR NYILVÁN LEHETETT LÁT­NI, hogy őszinte bűnbánat van a népben, és vágy valami nagy és tiszta, és szent után. De nem lett volna Jóna próféta, ha. nem ve­szi észre, hogy miként távolodnak egyesek hátra a nádik felé, amely majd eltakarja őket a próféta tüzes szeme elől. Jóna szava egyszerre mennydörgővé vált. Karja, mint a dorong, a levegőbe emelkedett, majd azokra mutatott, akik odébbállni kívántak: — Merges viperák! Ügy gondoljátok, hogy most arrébb csúszhattok és senki nem veszd, észre, mi lakozik bennetek? Másokat be- csaphattok, Istent és magatokat azonban soha! Odatámasztom a fejszét a fához, a gyö­keréhez. Kiszáradtak ezek a fák, ékes koro­nájuk ellenére. Ha gyümölcsöt nem terem­nek, kivágattatnak! A FARIZEUSOK SZINTE REMEGVE TORPANTAK meg. Mellükön összefont kar­juk leernyedt. Riadtan tekintettek egymásra és a prófétára.. Ki adott hatalmat ennek a jött-ment esszénusnak, hogy ilyen hangon beszéljen? A gyülekezet, a tanács, Jeruzsá­lem és az egész ország tisztelj magatartásu­kat és itt a pusztában senki nem vonja fe­lelősségre ezt a koldust, hogy így beszél ve­lük? Micsoda pusztai erkölcsök ezek? És az a kettő, név szerint Simon és Ga­maliel, akiket a szünedrium bízott meg, kér­dések pergőtüze alá vette Jónát. A nép fe­szült figyelemmel hallgatta a párbeszédet: — Kicsoda vagy te2 Jóna válaszolt: — Nem vagyok Messiás. — Tán Illés vagy, mert úgy hírlik felőled? — Nem vagyok Illés sem. — Próféta vagy-é egyáltalában, hogy igy beszélsz? — Nem vagyok. — Hát akkor mi vagy? Jóna arcára a belső tűz rózsákat varázsolt. Kiáltani szeretett volna. Az indulat majd, szétvetette mellét. De csak csendes, alázatos hangok hagyták el ajkát: — Én kiáltó szó vagyok a pusztában. Ké­szítsétek az ÜrnaJc útját, amint megmondta Ésaiás. Rédey PS /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents