Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1962-02-25 / 9. szám

„A történelem az élet tanítómestere” A fenti címben megadott régi latin közmondás az egy­háztörténelemre is érvényes. Ezt sem lehet öncélúan mű­velni, csak önmagáért a tör­ténelemért, hanem mindig a jelenért, a mának szóló ta­nulságért. Az egyháztörténelem ta­nulmányozásának akkor van értelme, ha belőle történelmi tapasztalatot szerezhetünk mai maga­tartásunkra nézve. A kétezer éves egyháztörté­nelem rengeteg tanulságot rej­teget ahhoz, hogy milyen le­gyen az egyház helyes igeér­telmezése, milyen legyen az ige szerinti engedelmes eliga­zodása a történelem változá­sai között. Az egyháztörténelem meg­értéséhez azonban az is szük­séges, hogy helyes fogalmunk legyen az egyházról, amelynek az évszázadok viharaiban zajló történelméről szó van. AZ EGYHÁZ ISTENI ES EMBERI OLDALA Az egyháztörténelem világos látásához elengedhetetlenül szükséges az egyházról tud­nunk, hogy az egyszerre Isten egyháza és emberek egyháza. Ere­dete „onnan felülről” való és története mégis itt zaj­lik lent a földön. Igaz, hogy nem lehet csak az isteni eredete felől megérteni az egyházat, de az is igaz, hogy nem elég csupán a külső történelmi eseményeit sem vizsgáink Aki csak az egyház isteni oldalát tekinti, abban a kísértésben van, hogy az egyházat Isten országának tökéletességével azonosítsa. Aki viszont csupán em­beri oldalát veszi figye­lembe, nem értheti meg az egyház történetében vég­bemenő „felülről való” fo­lyamatot s ezzel félreis­meri az egyháztörténet lényegét. Mindkettő félreértés, mert az egyház isteni és emberi ol­dala elválasztahatatlanul ösz- sze tartozik. Aki csupán az egyház lényegét figyeli, és a történelmi megvalósulását szem elől téveszti, az éppen a keresett lényeget tékozolja el. Aki viszont csak a konk­rét történelmi eseményt nézi és az egyház lényegéről meg­feledkezik, az csupán széteső képhez jut, egyes jelenségeket ért meg, de Isten népének története rejtve marad előtte. Miért van ez? Azért mert, egyetlen történelmi egy­ház sem azonos Jézus Krisztusnak azzal az egy­házával, amelyről az Apos­toli Hitvallásban így te­szünk bizonyságot: „Hi­szek a Szentiélekben, egy keresztyén anyaszentegy- házat...” A történelmi egyházakban csak annyi megváltó krisztusi élet van, amennyire Krisztus anyaszentegyháza megvalósul bennük. Viszont a Krisztus egyháza csak a történelmi egyházakban jelenik meg s nem rajtuk kívül vagy túl. A történelmi egyházak nin­csenek egyenlő viszonyban a Krisztus egyházával. Közöttük különbségek vannak asszerint, hogyan és mit valósítottak meg az egyház eredeti ren­deltetéséből. Isten igéjének útmutatásából. Csak a kato­likus egyház gőgje mondhat­ja azt, hogy ők jelentik az egyedül üdvözítő egyházat, vagy a szektás önámítás je­lentheti ki, hogy ők képezik a tökéletes szentek gyüleke­zetét. Evangélikus egyházunk alázatosan lemond az azono­sításról és készségesen aláveti magát az ige tisztitó és irá­nyító mértékének. Éppen ezért áll az ige uralma alatt s nem akar uralkodni az ige fölött. Ezért tükrözted legtisztábban az Isten igéjének kinyilat­koztatását AZ egyház és az évszá­zadok Ha tisztán megkülönböztet­jük az egyház isteni és em­beri oldalát s világosan látjuk, hogy állandó feladata az igé­nek való engédelmeskedés a különböző történelmi helyze­tekben, akkor megértjük azt, hogy az egyház történelme miért nem ad valami töké­letes és mindenestől fogva szent közösségről képet, ha­nem tudósít a hibákról, sőt bűnökről is. Ez a Krisztus egyházának szolgai ábrázata az első pünkösd és a végső beteljesedés leözött. Ezt az egyház Ura előre megmondot­ta a búza közti konkolyról és a tengerbe vetett gyalamról szóló példázataiban (Máté 13, 24—30; 47—50.). A történelmi egyházak az igétől való elté­velyedés állapotát is tükrö­zik. Ezek az egyház bűnei. Ezért van az egyháztörténe­lem tanulmányozásának kriti­kai vonatkozása is. Ez a bírá­lat azonban sohasem az egy­ház ellen való, hanem mindig az egyházért van. Erre a bí­rálatra a legkitűnőbb példa Luther Mártonnak és a refor­mációnak az egyházkritikája. Nem a rombolásnak, hanem éppenséggel az építésnek a kritikája volt. Az évszázadok viharában is van az egyháznak örök mértéke, amelyen minden ta­nítást, magatartást lemérhet: ez az Isten igéje. A mi evan­gélikus hitvallási irataink sze­rint az ige mindennek a mér­téke, ez az a zsinórmérték és mérővessző, amelyhez minden viszonyítható s amelyen min­dent le kell mérni az egyház­ban. Csak annak a nyilvános tanításnak lehet hitele, amely ezen az örök mértéken meg­áll. Ezért vallja magát a mi egyházunk az ige egyházának. Az ige az á világos jel, amely­ről az egyház felismerhető. Ahol az ige van, ott van az igazi egyház. Az egyháztörténet leméri azt is, hogyan felelt meg az egyes korokban az egyház az igei mértéknek, mennyit valósított meg az Isten igéjéből, mennyi­ben volt hűséges hozzá, vagy pedig hűtlen. MI ÉRDEKEL MINKET KÜ­LÖNÖSEN AZ EGYHÁZTÖR­TÉNETBŐL? Az érdekel minket különö­sen az egyháztörténetből, amiből a jelenre nézve, teo­lógiánkra és konkrét maga­tartásunkra nézve tanulha­tunk. Ezért az egyháztörténe­tét nem elég historikusán, tör­ténészkedve művelni, adatokat szorgalmasan összegyűjteni és azután rendszerbe foglRlni, hanem fel kell tárni azokat a tanulságokat amelyek akár tévedésekre, hibákra mutatnak rá, akár helyes Haszonnal olvassuk A bibliát nemcsak azért ol­vassuk, hogy megismerjük a bibliában szereplő népek érde­kes történetét. Nem is azért, hogy csak egyszerűen tanul­mányozzuk a próféták külö­nös tanítását, vagy Jézus éle­tét és megváltói művét. Ha­nem azért, hogy életünkön meglátszódjék Jézus igazságai­nak hatása és azért, hogy cselekedjük mindazt a jót, amire minket Jézus türelme­sen tanitgat. J ézus azt mondotta egy alkalommal, hogy aki az igazságból valói az hallgat az én szómra. Bibliaolvasás közben tanul­gatjuk, hogy annak van iga­za, aki szelíd és nem annak, aki durva! Aki meg tud bo­csátani és nem annak, aki mindent a bosszú szolgálatá­ba állít. Jézus maga volt az igazság. Jézusnak igaza volt, amikor a szeretetet cselekedte és gya­korolta egészen a keresztfa haláláig! ö csinálta jól! Érde­mes ráfigyelni és megtanulni tőle a jóság és segítés gya­korlatát. Jézus legfőbb igaz­sága az volt, hogy meghalt értünk és ez az igazság a hit által a miénk lehet Bibliaolvasás közben tanul­juk meg, hogy nem elégséges csak imádkozni és napközben sokszor elmondani: Uram, Uram! Hanem cselekedni kell Isten akaratát! Vannak keresztyének, akik jól begyakorolták, hogy fáj­dalmak és nyomorúságok ide­jén segítségül hívják az Istent és azt gondolják, hogy ez a keresztyénség.. Isten nem hiú és nem önző Isten és nem azt teológiai állásfoglalásra és gyakorlati magatartásra. Sok tévedést lehet - megtaka­rítani, ha a korábbi hibák­ból tanulunk. Sok döntés könnyebb, ha a helyesen cse­lekvő elődök útmutatása se­gít benne. Sok igeértelmezés válik világossá, ha áttekint­jük egyes korok igemagyará­zatát és igehirdetésének a mi­kéntjét. Elvonulhat szemünk előtt, hogy egy konkrét tör­ténelmi helyzetben hogyan ta­lálta meg helyét az egyház, hogyan értette Isten igén ke­resztül szóló útmutatását. Mi­lyen igékre irányította a Szentlélek az egyház figyel­mét és hogyan élte meg a keresztyénséget ezek alapján az egyház? Itt válik az egyháztörténe­lem az élet tanítómesterévé, az egyház tanácsadójává és az útkeresésben segítőjévé. A mi korunkban a Szent­lélek nyilvánvalóan azok­ra az igékre irányítja a figyelmet, amelyek a Krisztusban való hit gyü­mölcstermésére, a keresz­tyén felebaráti szeretet cselekedeteire utalnak. A Szentlélek meg akarja ve­lünk éreztetni a jézusi ir­galmas emberszerctet ma- gafcu-tását, Ezért minket azok a korszakok érdekei­nek az egyháztörténelem­ből, amelyekben jól értet­ték és élték a szeretet pa­rancsát, az emberen való segítés szolgálatát. Ez irá­nyítja figyelmünket hala­dó hagyományainkra, amelyekben az tükröző­dik, hogyan követte az egyház Urát a konkrét emberszerető cselekede­tekben, hogyan segített, miként szolgált? Ugyanakkor érdekelnek minket a negatív korsza­kok is, amikor éppen az igei alaptól való elszakadást lát­juk, az uralkodó egyháznak, a nép elnyomóival szövetke­ző egyháznak a képe bonta­kozik ki előttünk. Az Ilyen magatartás felé érvényes a lutheri egyházkritika, amely a Krisztus-követés szeretetben szolgáló útjára akarja vissza­téríteni az egyházat. Mindebből kitűnik, hogy az egyháztörténet nem csupán a kutatók dolga, hanem mind­nyájunk ügye, a gyülekezetek és a hívek ügye, hiszen min­den keresztyén tanulságául akar szolgálni, valóban „az élet tanítómesterévé” akar válni. Dr. Ottlyk Ernő a bibliát várja, hogy minél többet ura­mozzuk, hanem azt, hogy kö­vessük Jézus tanításait. emcsak az imádkozna, de még az igehallgatás sem elég önmagában. Az előbb szó volt a jól imádkozó, de Isten akaratát nem követő keretyénekről. Most azokról van szó, akik fi­gyelmes hallgatói az Isten igé­jének, de szintén nem köve­tik Isten akaratát, ök azok, akik pompásan ismerik a bib­liát, idéznek belőle és nem egyszer egyik igét kijátsszák a másik ellen. Nem egy közü­lük mutatós keresztyén visel­kedést tanúsít, de a nehéz na­pokban porba hull ez a muta­tós magatartás! Mit jelent követni Jézust? Az emberek irányában álta­lában azt, hogy igazán emberi magatartást tanúsítani! Em­beri magatartást tanúsítani mindig és mindenféle körül­mények között. Jézust követ­ni azt jelenti, hogy odaadni! Anyagi és szellemi javakat és mindent odaadni az em­berért és emberiségért, hogy tisztább és szebb legyen min­den! Isten nem a nagy sza­vakat kéri tőlünk, hanem a szívünket és tiszta cselekede­teinket. Szeretet, helytállás, hűség, ezek jelentik Jézus követését. Imádkozni is kell alázato­san, igét is kell hallgatni, hi­szen ezen az úton támaszt a Szentlélek bennünk hitet. De imádkozásunk és igehallgatá­sunk akkor kedves az Isten előtt, ha életgyakorlatunk megjelel Jézus tanításainak. Fülőp Dezső HÍREK- Hatvanad vasárnapján az oltár terí tő színe: zöld. A va­sárnap oltári igéje: >It. 13, 10—12; szószéki igéje: Zsid. 12, 25—29. Délutáni igéje szaba­don választott. *- AZ EVANGÉLIKUS EGY­HÁZ FÉLÓRÁJA lesz a Pető­fi Rádióban 1902. március 4- én reggel fél 8 órakor. Igét hirdet: Gádor András buda­pesti lelkész. *- A BUDAPESTI REFOR­MÁTUS TEOLÓGIAI AKA­DÉMIA új dékánjává Nyáry Pált választották, ugyancsak ő látja el a Teológiai Akadémia társadalomtudományi tanszé­két is. A megüresedett rendszeres teológiai tanszék ellátására he­lyettes tanári minőségben Huszti Kálmán kapott megbí­zást. *- LELKÉSZI BÉKEGYÜ- LÉS. A budapesti evangéliu­mi, orthodox, izraelita és uni­tárius egyházak lelkészei a Hazafias Népfront budapesti bizottságának rendezésében február 14-én, Budapesten, az Üj-Városházán békegyűlést tartottak. Szamosközi István református püspök megnyitója után dr. Gombos László, az MTI külpolitikai szerkesztője tartott nagy érdeklődéssel kí­sért előadást „A békés egy­más mellett élés kérdései” címen. Az előadás után élénk és termékeny eszmecsere kö­vetkezett, majd Eáldy Zoltán evangélikus püspök zárta be a békegyűlést. *- SZENTETORNYA. Káldy Zoltán, a Déli Egyházkerület püspöke, a lemondás folytán megüresedett szentetornyai szülekezeti helyetteslelkészi szolgálatok végzésével Bodrog Miklós esperességi Segédlel­készt bízta meg. A PESTI EGYHÁZMEGYE LELKÉSZI MUNKAKÖZÖSSÉGE ülést tartott, amelyen Feren- czi Zoltán és dr. Nagy Gyula tartottak előadást a gyarmati sorból felszabaduló népek és a keresztyénség kérdéséről, illetve a vallás keresztyén kri­tikájáról és értékeléséről, va­lamint az esperes tájékoztatója hangzott el az országos espe- resi értekezletről. Ismertették az 1962-es évi munkaközössé­gi kitűzött témákat is. Az ülést meglátogatta a Béketa­nács meghívására hazánkban tartózkodó dr. J. Redhardt nyugatnémet lelkész is, aki hosszasan elbeszélgetett a lel­készekkel és válaszolt a neki feltett kérdésekre. A konstantinápolyi ÖKUMENIUS PATRIARCHÁTUS egyik bizottsága ülésezik At- hosz hegyén, hogy megbeszél­je a görög ortodox szerzetes­ség kérdéseit. Ez a bizottság mindenekelőtt annak a jelen­legi válságnak az okait ku­tatja, amely a görög szerze­tességben tapasztalható. A görögországi kolostorokban ugyanis a szerzetesek száma állandóan csökken és egyre kevesebb olyan görög van, aki szerzetesi életre érzi magát hivatva. Amennyiben a hely­zet lényegesen nem változik, hamarosan több kolostort be kell zárni. KÉT LUTHERÁNUS A TANGANYIKAI KORMÁNYBAN Daressalam (Tanganyika) Két lutheránus tartozik ahhoz az új tanganyikai kormány­hoz, amelyet Julius Nyerere első miniszter visszavonulá­sa után Rashidi Kawawa ala­kított. Mindketten az ÉsZak- Tanganyikai Lutheránus Egy­ház hívei. Nsilo Swai-t, aki már Nye­rere kormányában gazdasági és iparügyi miniszter volt — egészség és munkaügyi mi­niszterré, Solomon Eliufoo-t nevelés és tájékoztatásügyi miniszterré nevezték ki. Eliu- fco a parlament tagja és a Chagga-törzsi tanács elnöke, mái* Tanganyika függetlensé­ge előtt is vezető politikai po­zíciókban tevékenykedett. Szólt az Isten Zsid. 12. 25-29 Isten mindent megtett azért, hogy megismerhessük őt Nem néma Isten, hanem évszázadokon, évezredeken ke­resztül mindig szólt, mindig üzent. Istennél a szó és a cselekedet egyet jelent. „Szólt” — a teremtés hajnalán — hogy „legyen”, és „lett”. Szólt a törvényben a próféták hosszú során át De a végső, a döntő szava az volt, amikor „szólott nekünk Fia által”- (Zsid. 1. 1). Ennek a végső isteni szónak a neve: Jézus Krisztus. Isten az ő Fiában, Jézus Krisztusban tárta fel magát előttünk teljes szentsé­gében és teljes szeretetében ott, „ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az ő nevében”. Megismerteti magát vélünk és közli akaratát rólunk. Ezért áll istentiszteletünk központjában az Ige. Az Isten igéjéből élünk, ezt akarjuk hallani. Mit mond az ő népének? 1. A Zsidó levél szerzője így válaszol rá; „mégegyszer megrázom nemcsak a földet, hanem az eget is”. (12. 26). Az Ötestamentom gyülekezetének Isten csodák sorozatában je­lentette ki magát. Ezek a csodák, melyekben Isten az ő fen­ségét és hatalmát jelentette ki, megrendítették az ószövet­ség embereinek szívét. „Most pedig”, az idők végén, — s ez az újtestamentum szóhasználata szerint — jelenti azt az új „aiont”, Isten üdvtervének azt az új korszakát, amely Krsztus születésével, halálával, feltámadásával és a Szent Lélek kitöltésévej kezdődött. Mi, akik az újszövetség idejé­ben élünk, tudjuk, hogy Isten akkor „rázta meg mégegyszer a földet”, amikor az ő gyülekezete életébe beleiktatta karácsonyt, nagypénteket, húsvétot és pünkösdöt, örök bizonyságul, hogy neki gondja van a világra és halálosan szereti benne az embert. Ez arra kötelez bennünket, hogy: 2. „Legyünk háládatosak”. (12. 28). Az igazi keresztyén élet hálás élet. Hálás mindenek előtt azokért az ajándéko­kért, amiket Istentől kapott: az ő szeretetéért, a bűnbocsánai kegyelméért, az új életért. Hála azért, hogy Isten nagy szeretetében együtt vagyunk minden emberrel. Együtt va­gyunk az ő gyermekei, és együtt részesülünk az ő szerete­ttnek áldásaiban, mert szeretetének nincs határa, nincs korlátja és akadálya. Minden akadályt áttört a Jézus Krisz­tusban. De a hála sohasem érzelmi ellágyulás, szentimentá­lis hangulat hanem cselekvő magatartás. Istennek semmit sem adhatunk, mert <3 mindent adott De hol gyümölcsöz­het a hálánk, konkretizálódhat hitünk és szeretetünk? Itt a földön, az emberek között! Részt venni munkájukban, védeni életüket, küzdeni és harcolni mindazért ami az éle­tet még szebbé és boldogabbá teszi. Isten az alkalmat a hálás, gyümölcsöző életre naponként bőven adja. 3. Szolgáljunk Istennek tetsző módon kegyességgel és félelemmel.” (12:28). Nem véletlenül, nem esetlegeseit nem minden rend és céltudatosság nélkül állíttattunk bele ebbe a világba, hanem azért, hogy „szolgáljuk az Istent”, akinek célja van velünk és gondja van ránk. Ezért teremtett és hívott el bennünket! Nem a magunkéi vagyunk. Nem rendelkezhetünk önkényesen az életünk felett, mert az Űréi vagyunk. És akik a Krisztuséi, azoknak úgy kell élni, azt kell tenni, amit az ő Uruk tett. Így foglalta össze külde­tését: „Az én Atyám mindezideig munkálkodik, én is mure kálkodom”. Aki az ő tanítványa és az ő utain jár, az nem szigeteli el magát az élettől. Ellenkezőleg: bátran és boldo­gan beleveti magát az életbe. Ha a mi Urunk úgy látta jó­nak, hogy az élet a- többi emberért való. szolgálni és segíteni való, akkor nekünk is ezt az utat kell járnunk boldogan, mert így szolgálunk „Istennek tetsző módon kegyességgel és. félelemmel.” If j. Blázy Lajos NAPRÓL-NAPRA VASÁRNAP. ÉZS. 20:40. I. JN. 2:12. — Az ember bűnös születésétől fogva. Isten irgalmas és kegyelmed kezdettől fog­va. Isten Lelke meggyőz bűnünk felől, s megmutatja, hogy a Golgothán a bűnösért minden elvégeztetett. Lk. 8:4—15. Ja, 10:31-42. HÉTFŐ. I. MÓZ. 39:23. CSEL 4:30. — A keresztyén ember szeme Krisztusra néz, s tudja, Ura tekintete mindenütt kíséri; Ezért becsülettel és hűséggel végzi mindennapi munkáját. Életé a másokért végzett munka által lesz áldássá. Mt 13:10—17. Jn. 11:1-10. KEDD. ZSOLT. 68:4. JEL. 7:14. - Az örök életre Jézus vére tisztít meg. Aki a földi életében nem találta meg Krisz­tus által Istennel a közösséget, s ezzel együtt az üdvösséget, az az örökkévalóságban sem találhatja meg. Mk. 11:15—19, 27—33, Jn. 11:11-19. SZERDA. ÉZS. 11:2.1. KOR. 6:17. — Jézus és a bűn nem fér­nek össze. A bűnnek el kell maradnia hogy Krisztussal járhas­sak. Mk. 6:1—6. Jn. 11:20—27. CSÜTÖRTÖK. JÓB 12:13. MRK. 4:11. Isten Lelke megtanít minket Istennel számoló emberekké lenni. Igéjével tanácsol, oktat és nevel. Mk. 4:26—29. Jn. 11:28—44. PÉNTEK. II. KRÓN. 32:7-8. I. PÉTER 5:8-9. - Jézus győ­zött a bűn és Sátán felett. A tanítványok kezét a győztes Jézus fogja. Megtartónk a Sátánnal szemben a Feltámadott ereje és hatalma. I. Kor. 2:1—5. Jn. 11: 45—54. SZOMBAT. ÉZS. 65:18. JEL. 21:23-24. — Itt hitben járunk,' de egykor látássá lesz hitünk. Istennél végtelen öröm van, de ennek az örömnek és boldogságnak a birtokosai vagyunk már most is. Istennél békesség van, de Isten azt akarja, hogy a földön is békesség és szeretet uralkodjék. Isten a menny és föld Istene. Zsid. 6:1—8. Jn. 11:55—12:1L Nagy István FEKETE VIRRADAT Évszázadaid kegyetlen éjszakája lobban rád táguló szemünkbe, Afrika. Méltóságos, erős, nagy gyásszal égre kúszol feltámadást csattogó, szigorú szélben, férfivá érett óriás feketeség. Kimarjult nyakadról kő-öklcd lecsapja a nyűgöt,' vércsíkos testtel föimagaslasz, soha nem voltál lenyűgözőbb, s hóhéraid sem hátráltak még ily hökkenten a tenger felé. Elefántcsont-fogú mosoly villan arcodból a világra, milliónyi szív testvéreddé melegszik, és tiszta gyolccsal, borral, olajjal, kenyérrel, sóval, drága igékkel feléd indulnak, megkínzott, kifosztott csodálatosság, pironkodó, kései samaritánusaid. Bodrog Miklós

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents