Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1962-02-18 / 8. szám

Kiáltó szava a pusztában Már napok óta különös nyugtalanság ülte meg a vá­rost. Kósza hírek keringtek és a ráérő emberek egymás­hoz rohantak, hogy átbeszél­jék a frissen szerzett értesü­léseket Mintegy kilencven éve hasonlított így felkavart méhkashoz Jeruzsálem, de ak­kor ostrom volt. Rémhírek dermesztettek a polgárok szí­vét. Római seregek vették ak­kor körül a várost. A mostani nyugtalanság átragadt a hiva­talok vezetőire is. A papi ta­nács többször összeült tárgya­lásra, a rómaiak átküldték megbízottaikat a szünedrium- ba és közben az őrséget meg­erősítették. Ezzel a különös, keleti barbár néppel sohasem tudták, hányadán állnak. A hír szerint valami pró­féta jelent meg a pusztában és azt hirdeti, itt van közöt­tük a Messiás. Lázas érdeklődéssel faggat­ták azokat, akiknek már volt szerencséjük a prófétával ta­lálkozni. Milyen, kinek a fia, honnan támadt, mit mond? — ezer kérdés és ha valaki valóban látta már, lenyűgö­zően színes előadásba kezdett, róla. Ez a férfi rendkívüli! A többség azonban néhány jel­lemző adatból élt és arra ru­házta fantáziája színes köntö­sét így azután a nép előtt óriásivá nőtt Hangja olyan, mint a mennydörgés, szeme villámokat szór és az erdő tüzért fog tőle. Karjának olyan ereje van, hogy egyma­ga, mint egykor Mózes, vesz- szővel verne meg egy hadse­reget. Nőtt, dagadt, hullámzott a prófétáról a hír. Ezeknek a hangoknak és szóbeszédeknek nem tudtak Jeruzsálem falai sem gátat vetni. Kereskedők és egyéb vándorok jártak ki-be és por­tékáikkal együtt felszedték a nagy prófétáról szóló híreket és eljuttatták az északi tarto­mányokig is, Galileáig. A ván­dorok azzal űzték el az út fáradalmait és unalmát, hogy át- meg átbeszélték a legfris­sebb jeruzsálemi híreket. Róma hozzászokott a Zsidó ^csoda-tarútők”-hoz, de ennek a prófétának a fellépése ve­szélyes eszmét hordozott ma­gában, ha ugyan hitelt lehet adni ezeknek a kósza hírek­nek. Ennek a prófétának a ta­nítása azért veszélyes, mert nem önmagát emeli ki vezér­nek, hanem valaki másnak to­borozza a híveket és olyan lázadáshoz készíti elő a talajt, amely könnyen lánghaborít- hatja a tartományt. Éberen kell figyelni! A törvényház is forgalmas volt ezekben a napokban. Kajafás, akit még Valerius Gratus római procurätor emelt a főpapi székbe, ritkuló sza- kállát simogatta és izgatottan hajolt többször veje, Annás felé. Valamit suttogott. A többiek, a farizeusok és a sad- duceusok csoportja egyked­vűen és bizalmatlanul pillo­gott egymásra. Ősi ellentétük­nek itt a szünedriumban is kifejezést adtak. Kívül némán állt egy római százados szol­gájával, várta, a tanács dön­tését. A dolog nem lehetett túlságosan egyszerű. Elvégre Itt vallásról van szó és a nép már azt hangoz­tatja, hogy tüzes szekerén maga Illés szállt alá az égből. Ha Isten így látogatja meg népét, akkor ki meri a fele­lősséget vállalni azért, hogy követével szembe szegüljön. De ezen túlmenően is nehéz napok elé néz a tanács. Az írások feltétlenül tartalmaz­nak próféciákat a Messiás jö­veteléről és a jövetelét meg­előző jelekről. A Messiást uta­sítsák vissza? Viszont annyi csaló jelent már meg! Hitetésük annyi bajt hozott a népre, hogy an­nak se szeri, se száma. Ezt a népet ismerni kell és Kaja­fás ismert! Vejét, Annást, aki még egészen fiatal, oktatgatja, tanítja. Ez a helyzet most próbára teszi minden bölcses­ségét. Beleizzad a gondba. Vé­gül is a kővetkezőt tanácsolja: — Küldjünk el hozzá, ama bizonyos —, és itt megakadt, nem tudta minek nevezze hir­telen, prófétának, rabbinak vagy közönségesen csalónak; majd egyszerűen nevén szó lította — Jánoshoz kettőt ma­gunk közül. Ezeknek legven feladatuk kipuhatolni, ki küld­te őt és miért. Mit mond és mi az alapja küldetésének. Ha próféta, jöjjön közénk, ha csaló, adjuk át a rómaiaknak, vagy a fejedelemnek: Heródes Antipásnak, hogy ne hiteges­se, vagy lazítsa a népet. A szünedrium fellélegzett. Mégis csak bölcs és értelmes ember a főpap. A római szá­zados is megértette, hogy né­hány napig várnia keli még az intézkedéssel, addig pedig a megerősített őrség biztosít­ja Jeruzsálemben a rendet. Jeruzsálem kiszámíthatat­lan hangulatú. Apró dolgokért tud lelkesedni ez a város és nagy dolgok mellett érzéket­lenül megy el. Életét hajlan­dó adni jelentéktelen semmi­ségekért, mert nyakas; más­kor önként hódol és adja át jogait idegen hatalomnak, mert ravasz, számító. Hóna­pokkal ezelőtt Pilátus, a hely­tartó behozatta a hadi jel vé­nyeket, a római sasokat Tibe­rius császár mellképével és kitűzette a templom előtti térre. Erre olyan jelenet tá­madt, hogy Pilátusnak a háta borsódzott bele. A város ap­ra ja-nagyja tüneményes gyor­sasággal verődött össze a templom elé. Hangos jajve­székeléssel könyörögtek a pro- cur á tornak: vigye ki a város­ból a hadijelvényeket, a császár képét, mert Istenük megbünteti őket. Pilátus az­zal fenyegette meg a népet, ha szét nem oszlik, fejüket véteti. És erre egyszerre mind, de igazán mind lemeztelení­tette nyakát és a kövekre ha­jolva kiáltoztak: — Inkább a fejünket vedd, minthogy itthagyd a jelvénye­ket. Kiszámíthatatlan hangulatú nép ez! Pilátus kivitette a városból a sasokat a császár­ral együtt, maga pedig gyor­san visszament Cezareába, hogy a színházak és gladiátor- játékok szórakozásában és a tenger csodálatos szép part­vidékén pihenje ki az ural­kodás fáradalmait. Futárai állandóan úton voltak. Róma tökéletesen szervezte meg a birodalmat. Jeruzsálemben megbízható embere Kajafás és Annás. No meg a széthúzó erők, a pártok. Néhány szá­zad pedig elég ahhoz, hogy Róma jelenléte nyilvánvaló legyen. Ezekben a napokban is a „kiszámíthatatlan” következett be. Senki sem gondolt arra, hogy a város órákon belül kiürül és valóban csak azok maradnak otthon, akik vagyo­nukat féltik, vagy akik őre-, gek, hogy rájuk bízzák a gyer­mekeket. A külvárosok népe azonban csapatostul, lelkesen biztatva önmagát, vállalkozott az útra. Szenvedélyes vezetők akadtak, akik ismerték a já­rást kelet felé, abba az irány­ba, emerről egykor őseik a fogságból hazatértek. Akik is­merték az utat, hangosan él- celődtek is. — Tán csak nem Babiló­niába vezettek bennünket? Jöttek a belvárosokból, a palotákból is, gőgös előkelő­séggel. Szamár- és öszvérhá­ton, lassú kocogással. Jöttek lángoló tekintetű papok, levi­ták, magukon viselve a hiva­talukkal járó megkülönbözte­tést És jöttek főként sokan az utcákról, akikről senki sem tudja megmondani, hol lak­ijak, vagy miből élnek. Ezek­nek egyetlen tarka rongy fedi csupasz testüket, öklükben botot szorongatnak, a vándor­lás örök szimbólumát. Tarkán hullámzott kelet fe­lé a jeruzsálemi nép. Men­tek a Holt-tenger felé, mint­ha ott kellene megtalálni a csodát, amely minden beteg­ségre, fájdalomra gyógyír, minden bajra, búra feledés és minden rosszra jó. Mert a pasztában van egy szent re­mete, magányos szírt, aki biz­tosan Illés, vagy ahhoz leg­alább hasonló. Mint egykor őseik Mózes után vándoroltak a titokzatos cél, az ígéret földje felé, úgy iparkodtak Jeruzsálem lakói is, messze a Holt-tenger irányába, valaho­vá a Jordán mellé, új ígére­tekre szomjazva. Nem nagy út az egész, ha kitartóan gyalogol az ember. Nincs is egészen egynapi já­róföldre. Gyorsan feltűnik előttük a Sós-tenger, vagy ahogyan manapság egyre gyakrabban hallják: Aszfalt­tenger. Tetején valóban sű­rűn, feketén úszik mindig a kátrány. A szél Sodorna és Gommora egykori lakóinak kínos nyögéseit kergeti még ma is. Az idősek egyre óv­ják a fiatalokat, akik a vidék gyümölcséből akarnak szakí­tani: — A sodomai gyümölcsben most is hamu van! Valóban. Egyik-másik almát tépett, harapott volna bele, de szétpukkant és füstölt. Évszá­zadok és évezredek átka le­beg e völgy felett és a ten­ger az átoktól-e, vagy a holt lelkek szenvedésétől egyre nyög. Rédey Pál Folytatólagosan olvassuk bibliánkat Jó, ha van bibliaolvasó ka­lauzunk. De ez nem pótolja azt a hitből fakadó paran­csot, hogy a bibliút folytatóla­gosan is kell olvasnunk. /^sak, amikor folytatólago­^ son olvassuk szent köny­vünket, jövünk rá, hogy a biblia rendkívül érdekes könyv. Folytatólagos olvasás közben jegyzeteket is készít­hetünk a biblia különböző tárgyköreiről. Kijegyezhetjük és elgondolkozhatunk azon, hogy a biblia mit tanít az életről, halálról, megváltás­ról, bűnről, Szentlélekről stb. Életünket bizonyos mértékig befolyásolja és alakítja föld­rajzi helyzetünk, szakművelt­ségünk, hivatáshűségünk. De ezen túl a biblia is befolyá­solja életünket. Istentől adott hivatás lesz a családi életünk is. Rájövünk, hogy családi életünket szintén a szolgálat síkjába kell állítani. Több­ről van itt szó, mint az etika és korrektség parancsairól. Az Gondolatok A nemeslelkü ember önma­gával szemben támaszt igé­nyeket. — Az alantas mások­tól követel meg mindent (Kung-Futse) A bölcs soha sem tud egye­dül lenni! Minden jó ember emléke vele van és szabad szellemét odairányítja, ahová akarja. Amikor pedig hiány­zanak az emberek, mikor egyedül van — akkor Istennel beszél. És így sohasem lesz kevésbé egyedül, mint amikor egyedül van. Imádkozás és az ige fényébe állítjuk életünket. Folytatólagos bibliaolvasás közben azt is megtanuljuk, hogy a biblia egyben a szol­gálatra való elkötelezés sze­mélyi könyve. Amikor a biblia által Krisz­tus velünk közösségbe lép, bölccsé lesz a szolgálatban és bölccsé hivatásunkban. Így ta­nulgatjuk, hogy nem annak van igaza, aki türelmetlen a másik emberhez, hanem, aki türelmes! Nem annak van igaza, aki bosszút áll, hanem, aki meg tud bocsátani Nem akkor élek jól, ha önmago­mért élek és átgázolok máso­kon, vagy önmagamat helye­zem a világ közepébe, hanem amikor áldozatosan szolgálok másokat. Annak van igaza, aki szelíd és nem annak, aki durva. Lfolytatólagos bibliaolvasás közben világossá lesz előttünk, hogy Isten embert teremtett, mégpedig egyfajta embert, Pál ezt különben az athéni beszédében hangsúlyoz­ta, embert, aki képes a fen­tiek megértésére. Olyan em­bert teremtett az Isten, aki­nek lelkében úgy fényesednek ki Jézus igazságai, hogy a bé­kesség és jóakarat emberévé lesz. Akkor jó a bibliaolvasá­sunk, ha lassan levetkőzzük önzésünket, ártaniakarásun- kat és beállunk a segíteni akarók és segíteni tudók tá­borába. Amikor este kezünkbe vesr- szük bibliánkat és csendben olvasni kezdjük, Jézus kezé.i fogjük, szavait hallgatjuk, de. közben embertársainkra gon­dolunk. Fiilöp Dezső Hl KEK — Hetvened vasárnapján oltárterítő színe: zöld. A vu sárnap oltári igéje: Mi 9,9—13; szószéki igéje: 1 Pét 2, 1—5. Délutáni ige szabadon válasz­tott. A New-DeShi-i nagygyűlés békefelhívását átadták az ENSZ-nek Az Egyházak Világtanácsa nemzetközi ügyekkel foglalko­zó igazgatója, dr. O. F. Nolde hivatalos látogatást tett az Egyesült Nemzetek Szervezete új főtitkáránál, U. Thantnál, s ez alkalommal átadta az Új- Delhi-i nagygyűlés felhívását, melyet a nagygyűlés vala­mennyi kormányhoz és néphez intézett a béke érdekében. A felhívást az ENSZ valameny- nyi delegációjának kiosztot­ták. — A VESZPRÉMI EGYHÁZ­MEGYE LELKÉSZI MUNKA- KÖZÖSSÉGE legközelebbi értekezletét március 8-án, csü­törtökön tartja Veszprémben. Ürvacsoiai igehirdetés (Sze­pesi István) és exegézis (Sok­kon Lajos) után Németh Fe­renc: A keresztyén etika alap­vető kérdései János apostol első levele alapján és Asbóth László: Qumrani leletek címen tart előadást. Időszerű tájé­koztatót nyújt Halász Béla es­peres. Ugyanez alkalommal délelőtt 10 órakor az egyház megye lelkészei testületileg részt vesznek a Hazafias Nép­front rendezésében tartott papi békegyűlésen. * — Dr. J. Redhardt, a Béka­tanács meghívására hazánkban tartózkodó nyugat-németorszá­gi lelkész udvariassági látoga­tást tett KÁLDY ZOLTÁN­NÁL, a Déli Evangélikus Egy­házkerület püspökénél. A Iá togatás alkalmával szívélyes eszmecserét folytattak egy­házi kérdésekről. * — Szakadt, régi irhabundák új­jáalakítása legújabb modellek sze­rint. Szőrmebundák alakitása8 ja­vítása. Bart szűcs, Bp* VH., Lenin krt, 33., udvarban. ISTENIMET! REND Deák tér: de* 9 (úrv.) dr. Kékén András, de. 11. (közgyűlés) Káldy Zoltán, du. 6 Hafenscher Károly. Fasor: de. fél 10 Blázy Lajos, de. Ú Koren Emil, du. 5 Szeretetven- dégség. Dózsa György út; de. fél 10 Koren Emil. Üllői út 24. de. fél 10 (úrv.) Fodor Ottmár, de. 11 Fo­dor Ottmár. Karácsony Sándor u.: de. 10 Grünvalszky Károly. Rákó­czi út: de. 10 (szlovák) dr. Szilá- dy Jenő, de. Háromnegyed 12 Grünvalszky Károly. Thaly Kál­mán u.: de. 10 Szirmai Zoltán, de. 11 Rédey Pál, du. 6 Szeretetven- dégség: dr. Kékén András. Kőbá­nya: de. 10. Utász u.: de. 9. Vaj­da Péter u.: de. fél 12. Zugló: de. 11 Boros Károly. Rákosfaiva; de. 8 Szabó István. Gyarmat u.: de. fél 10. Boros Károly. Fóti út: de. 11 Gádor András. Váci út: de. 8 Gádor András. Frangepán u. de. fél 9 Nagy István. Üjpest: de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet: de. 10. Soroksár-Üj telep; de. fél 9. Rákos­palota MÄV-teiep: de. 8. Rákos- palota-Nagytemplom: de. 10. Rá- kospalota-Kisteinplom: du. 3. Rá­koscsaba: de. 9 Békés József. Rá­kosbegy: de. 9. Rákosliget: de. 10. Rákoskeresztúr: de. fél 11, du. fél 3. Pestújhely: de. 10. Kürtösy Kál­mán. Sashalom: de. 9 Kamer Ágoston. Rákosszentmihály: de. fél 11 Karner Ágoston. Bécsikapu tér: de. 9 Várady Lajos, de. fél 11 (német) Várady Lajos, de. 11 Bár- dosy Tibor, este 7 Bárdosy Tibor. Torockó tér: de. fél 9 Bárdosy Ti­bor. Óbuda: de. 9 Csengődy Lász­ló, de. 10 (úrv.) Vámos József, du. 5 Vámos József. XII., Tarcsay Vilmos u.: de. 9 Zoltai Gyula, de. 11 Zoltai Gyula, este fél 7 Károlyi Erzsébet. Pesthidegkút: de. fél 11 Ruttkay Elemér. Budakeszi: de. 8 Károlyi Erzsébet. Kelenföld: de. 8 Groó Gyula, de. 11 Groó Gyula, du. 6 Fülöp Dezső. Németvölgyi út: de. 9 FüJöp Dezső. Alberfalva: de. 7. Visontai Róbert. Kelenvolgy: de. 9 Visontai Róbert. Budafok: de. 11 Visontai Róbert. Nagyté­tény: du. 3. Visontai Róbert. Csil­laghegy; de. fél 10. Csepel: de. 11, du. 6. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesz'ő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkeszt* és «ciadó: Gád.~r Ar.drás Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VIII. Üllői út 24. Szerkesztőségj telefon: 142—887 Sajtóosztályi telefon- 142—074. Előfizetési ára egy évre 60. - Ft. fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412.—VHI Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomtatott 620908/3 - Zrínyi Nyomda, Bp. Krisztus követésében t, Péter 2, 1—5. Istennek nagyon sok mondanivalója van gyermekei szá­mára. Éppen ezért van olyan igeszakasza a Szentírásnak, amelyben Isten nagy dolgokat hoz a tudomásunkra. Beszél az ember bűnéről és Krisztus szeretetéről. Beszél a bűn bün­tetéséről és beszél a bűnbocsánat kegyelméről. Beszél az élet­ről és beszél a halálról. De van a Szentírásnak olyan szaka­sza is, amelyben Isten nagyon egyszerű, hétköznapinak, ap­rónak látszó dolgokat tár a szemeink elé. Ilyen a mai ige­szakasz is. Isten Péter apostol szavam keresztül Krisztus kö­vetésére serkent minket, s arról beszél, hogy hogyan kell járnunk Krisztus útján. Elmondja először is azt, hogy; 1. Szabaduljunk meg attól, ami elválaszt minket Istentől. S itt elsősorban is a külsőleges, képmutató keresztyénségrői van szó. Ez kísértette Jézus korának farizeusait, s ezt a ve­szélyt látta Péter apostol is, amikor leírta ezeket a sorokat; „Ti magatok is, mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá...” Veszélyt jelent számunkra is az, hogy elbizakodunk, hogy képmutatókká .leszünk, hogy inkább bízunk a magunk ere­jében, hitében, mint Istenben. Ez a veszély, ez a kísértés az Istentől való elszakadáshoz, hitetlenséghez vezet. A hitetlen­séget pedig engedetlenség, bűn követi. Akkor, amikor a mai ige Krisztus követésének útján vezet minket, jól a szívünkbe vési: Szabaduljunk meg attól, ami elválaszt minket Istentől. — Azután másodszorra elmondja az ige azt is, hogy; 2. Szabaduljunk meg attól, ami elválaszt minket az embe­rektől. Ha egy mondattal akarnám összefoglalni mindazt ami elválaszt minket az emberektől, ezt mondhatnám; a. szeretetlenség, a bűn az, ami éket ver ember és ember közé. Ennek a szeretetlenségnek, ennek a bűnnek számtalan for­mája van. Péter apostol ezt így fogalmazza meg: „Levetvén azért minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irigykedést és minden rágalmazást.. Meg kell szabadulnunk attól, hogy állandóan mérteket ál­lítunk magunk elé és a másik ember közé — természetesen a magunk javára. Meg kell szabadulnunk attól a nagyon is emberi szokástól, hogy a magunk bűnét másokra hárítjuk. De le kell vetnünk az irigykedés és a rágalmazás bűnét is. Lehet, hogy túlságosan nagy számunkra Isten követelése* de Isten segítségével meg kell szabadulnunk mindentől, ami elválaszt minket az emberektől. — Harmadszorra elmondja az ige még azt is, hogy: 3. Járjunk hitben és tzeretetben. Bűneink megmutatása után Isten a jó útra, Krisztus követésének, a hitnek és a szeretetnek az útjára mutat. Ezen az úton maga Isten táp­lálja hitünket igéjével és szeretetünket állandóan felénk su­gárzó szeretetével. Ezen az úton maga Isten épít minket Szentleikével. Ezen az úton megtaláljuk a. másik emberben a testvért, a felebarátot, akinek szeretetével, szolgálatával Isten megbízott minket. , ......^r­Krisztus követésében szabaduljunk meg bűntől, hitetlen­ségtől, szeretetlenségtől, s Isten segítségével járjuk hűséggel a hit és szeretet útját. Harkányi László HÉTRŐL —HÉTRE Bizalom Isten iránt Dániel 9,18 Ebből az Igéből megtanulhatod — mondja egyhelyütt Luther —, hogyan kell imádkoznod. Megtanulhatod, hogy min­dig nyitott szívvel, röviden és Isten iránti bizalommal. Az ilyen imádság bizonyára nem marad meghallgatatlanul előtte. Valóban, az Isten iránti bizalom a keresztyén ember egyik legszebb tulajdonsága, hitének egyik fontos alkotóeleme. Ez a bizalom mondatja ki az emberrel az imádság szavait és ez erő­síti meg benne azt a tudatot, hogy Isten meghallgatja és ha, Neki úgy tetszik, teljesíti kéréseit. Ez a bizalom hálás szívvel összeköti a parányi embert a hatalmas Mennyei Édesatyával. Tanuljunk hát mi is — Dániel módján — egyszerűen, hit­tel és mindenekfelett: bizalommal imádkozni és élni. Tanul­junk, mert ez így szép, így helyes és így kedves a mi Istenünk előtt —s iT!i!mni!ii»ii!i<iiiiiim!iiTmiiiiiin!iiii!iiiifttiiiimi!ii!ím!i!iiiiiiiiiaimii!mii[ii)!i!i!m!i!i!i[iiii<!iii!niiiiiimiiinnnri!mmi!(!i<iiiii!i7 NAP RÓL-N APR A VASÁRNAP: ÉZS. 43, 16; CSEL. 5, 38-39. - Isten Lelke munkálkodik. Megszólít, megfedd, megvigasztal, megerősít. Tanúskodik arról, hogy ez a világ Istennek szeretett világa. Az ember Isten szeretett gyermeke Mt. 20, 1—16'a; Jn. 9, 1—12. HÉTFŐ: ÉZS. 25, 9; ZSID. 10, 35. — A keresztyén ember boldog és örvendező, mert Krisztus által bűntől, haláltól, Sátántól megszabadítottan Isten gyermekeként élhet. I. Kor. 1, 26-31; Jn. 9, 13-23. KEDD: ZSOLT. 119, 109; L THESS. 2, 13. - Isten a hirde­tett ige által szól hozzánk. Bűnbocsánatot hirdet. Ahol bűn­bocsánat van, ott élet és üdvösség van. Tetszett Istennek, hogy az Igehirdetés által tartsa meg a hívőket. Fii. 1, 27—30; Jn. 9. 24-41. SZERDA: ZSOLT. 37, 28; JEL. 22, 3-4. - Az élet Isten ajándéka. Isten őrzi, védi, szerető gondoskodásával veszi körül életünket. Jézus Krisztus által az örökéletet is elkészítette nekünk. Hm. 3, 21—28; Jn. 10, 1—10. CSÜTÖRTÖK: HŐS. 6, 4; II. TIM. 1, 13-14. - A hit arra az Istenre tekint, aki szeretetéből Krisztust adta értünk. Akit a másik ember felé nem a szeretet indulata vezet, az csak névleges keresztyén. I. Kor. 3, 5—9; Jn. 10, 11—21. PÉNTEK: ZSOLT. 32, 3-5; LK. 15, 20. - A tékozló fiú pél­dázatában az egyik bűnbánó és elfogadó, a másik gőgös és visszautasító. Mindkettő elveszett, de az egyik, az alázatos és bűnbánó: megtaláltatott. Isten szerető szívéhez talált. Mt 10, 40-42; 2Xsolt. 23. SZOMBAT: HI. MÖZ. 19, 17; GÁL. 6, 1. — Ahol nincs a szívben szeretet, ott gyűlölet van. Üres szív nines! A hivő em­bert kell, hogy eltöltse a segítő, mentő, életet védő, önzetlen szeretet. Lk. 17, 5-10; Jn. 10, 22-30. Nagy István * I

Next

/
Thumbnails
Contents