Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1962-01-07 / 1. szám
Pf Az igazság kedvéért Fenti címen a közelmúltban figyelemre méltó cikk jelent meg a Neue Zeit című német lapban arról, hogy miképpen hamisítják meg nyugatnémet egyházi vezetők saját korábbi zsinataiknak építő szándékú határozatait. A cikket az alábbiakban bő kivonatban ismertetjük. * II. AMIT FIGUR ■ SZUPERINTENDENS „ELFELEJTETT” Dr. Ehlers a bonni egyetemi hallgatók számára tartott beszédében kijelentette, hogy „éppenséggel adódhatnak olyan helyzetek, amelyekben németeknek németekre kell lőniök”. Ezzel kapcsolatban is hallgattak az olyan vezető egyházi férfiak, mint Dibelius való eltávolításához vezetett és azt eredményezte, hogy Dr. Heinemannt hivatali periódusának eltelte után sem választották meg újra. „A Lutheránus Egyház Tájékoztató Szolgálata” 1952. júniusi számában ezzel kapcsolatosan szószerint ezt mondták: ,;A nyilvánosságnak a sajtótudósítások alapján mégis az kell legyent a benyomása, mintha Flieseriburg-ba azért gyűlt volna össze az egész lutheránus egyetemes Zsinat, hogy naphosszat Niemöller félre'-s Jfjg#?- 'fe CORPS-FOB. 600 ANC COUNT kV" T 'Sútf m ^ ^® & ■A „vallásos” felirat emlékeztet, hogy Nyugat-Berlinben amerikai katona-lelkészek -tartózkodnak és Figur, jóllehet az esseni Kirchentagen még 1950-ben a Tanács kimondotta: ,,Hogy németek valaha is németekre lőjjenek, annak elképzelhetetlennek kell maradnia.” Dr. Ehlers aztán egyik szövetségi gyűlési beszédében precízirozta fejtegetéseit , és azt mondta, hogy „az ötödik parancsolat: Ne ölj! — semmiképpen sem tölthető be a földön, hanem annak igazi betöltése majd csak a túlsó, szebb világon fog bekövetkezni”. Ezt a, szövetségi gyűlési beszédet felhasználta dr. Müller Eberhard rövidített de szöveghű kivonatában egy. olyan aláírásgyűjtés céljára, amelyben mintegy 30 nyugatnémet püspök és magas egyházi Vezető — teljes hivatali cím megjelöléssel — vett részt. Ezek „a hadi gazdálkodás- vezetőiével”, dr, Kost-tal, Fette . szakszervezeti vezetővel és .más bonni politikussal egyetemben ajánlották a Szövetségi. Köztársaság belépését az Európai Védelmi Közösségibe és ajánlották az újra- íelfegyverzést, hivatkozva a kommunista vesaély”-re. A püspököknek ez az aláírás gyűjtése, amely ellen csupán 7 egyházi vezető (D. Niemöller, Heinemann prases, Wilrn prases stb.) emelte fel a legélesebb teológiai és egyházi tiltakozás szavát, az egyházi és a püspöki tiszttel való legsúlyosabb visszaélés volt, mégis ilymódon. sikerült az Elbingerode-i határozatot — mely igenis határozat volt és nem valami könyörgés — megfojtani. Ezeket ^jz előzményeket soha nein lenne szabad Figur prä- sesnek .figyelmen kívül hagynia, amikor ma ő hivatkozik Weisensee-re és Elbingero- de-ra. ÖSSZEESKÜVÉS NIEMÖLLER ÉS HEINEMANN ELLEN Ilyen eszközökkel dolgoztak tehát dr. Adenauer barátai Thíelicke professzortól — Müller Eberhardig, hogy a Schuman-tervet és az általános hadkötelezettséget keresztül erőszakolják. Dr. Niemöller és dr. Heinemann ellen eközben a németországi evangélikus egyházak Flisen- burg-i egyetemes zsinatán megindították a hajszát, amely csakhamar D. Niemöllernek •az egyházi külügyi hivatalból állítására kovácsoljon terveket ' Igen, ilyen vqlt a benyomás, amelyet azok a sajtó emberek keltettek, akik pedig valójában messzemenően nem álltak szemben az Ade- nauer-politikával. Ez a különös Önigazolási kísérlet („Nie- möllerrel csak barátilag beszéltek”) a felfegyverkezés mindem ellenzőjének mint „rajomgó”-nak megbélyegzésével zárult és ezzel a megállapítással: „Valójában as ö (Niemöller) útját teológiailag és egyházilag veszedelmes tévelygésnek tartjuk”. Ezzel szemben D. Niemöller még 1952. július 9-én is a berlini Méria-templomban ezt hirdette: „Mentsétek meg a. békét! Még nem till késő!” így tették hát lehetetlenné a Weissensee-i és Elbínge- fode-x határozatok végrehajtását. Kierőszakolták a Szövetségi. Köztársaság belépését a NATO-ba . és ezzel összhangban Dibelius és Kunst püspökök — az 1956-os berlini zsinat és a Németországi Evangélikus Egyház Tanácsa kifejezett határozata ellenére (128 oldal) — aláírták a ka- tona-lelkészi szerződést, AZ ELBINGERODE-I ZSINAT HATÁROZATÁT RENDSZERESEN ELFOJTOTTAK ,. Ennek a katona-lelkészi szerződésnek előkészítésével összhangban . a Németországi Evangélikus Egyház Tanácsa Dibelius püspök javaslatára 1955. december 16-án olyan helyzetet teremtett, (a Németország! Evangélikus Egyház hivatalos értesítője 1/1956), mely de facto az jelentette, hogy a hadiszolgálat megtagadóit. is bevonják a bonni háborús gépezetbe. Javasolták a pótszolgálatot, mely legalább olyan nehéz és kemény, mint a fegyveres szolgálat, és a pótszolgálat időtartamát 21 hónapban határozták meg, míg. a fegyveres szolgálat időtartama csak 12 hónap volt. Ilyenmódon az Élbingerode-i zsinatnak azt . a határozatát, hogy az egyház azok érdekében, akik lelkiismereti okból a fegyveres szolgálatot megtagadják, köztejár az állami helyeken, az egyházi vezetőség újólag meghamisítota. Ezt mutatja dr. Ehlers Duisburg-i nyilatkozata is: „Az egyház alkalmasint imádkozhat a fegyveres szolgálatot megtagadókért . így határozott a Weissensee-i zsinat. Az azonban nem. tartozik az egyházra, hogy bármit az ilyenek védelmére vagy támogatására megtegyen. Itt egyedül az állami jog a mérvadó!” Dibelius püspöknek azonban javaslata megtételénél figyelembe kellett volna vennie, amit Wewers generális, a mainzi hadseregkörzet parancsnoka jelentett ki: A hadiszolgálat megtagadói vagy gyávák, vagy kommunisták. Zebracsíkos zubbonyt kell rájuk húzni!” Még az egyházi lapok is jelentékeny módon részt vettek az Elbingerode-i határozat semmivé tételében. Egyéb lapok között a D. Lilje püspök kiadásában megjelenő „Sónn- tagsblatt”-ban Georg Flor cikket írt 1955. október 23-án „A fegyveres szolgálat” címen, s ebben kijelentette: „Ennek ellenére lesg, aki a fegyveres szolgálatot elutasítja, mert fél a testvér-háborútól. A negyedik fejezet harmadik szakasza (alaptörvény) védelmét nem élvezheti, még akkor sem, ha lelkiismereti kényszerítés alatt áll.” A többi érv is. melyet Figur prases megemlít, amilyen például az atomfegyver-háború következményeitől való félelem, ugyancsak nem talált a vezető egyházi lapban semmiféle meghallgatásra. Ijesztő nyíltsággal írta a „Sontags- blatt”: „Még az atomfegyver bevetése miatti aggodalom sem teszi jogosulttá a negyedik fejezet harmadik szakasza védelmét, mert itt is politikai téren való döntő kérdésről van szó!” Ezen a területen a keresztyén lelkiismeretnek igencsak hallgatnia kell — vélte a „Sonntagsblatt”. Ha most viszont Figur präses úgy nyilatkozik, hogy az NDK-ban „veszélyeztetettekért” különösen szükséges lépéseket tenni, akkor végül még arra kell emlékeztetni: milyen gondoskodásra maradt még lehetőség az egyes fegyveres szolgálatot megtagadók érdekében az egyházi javaslatok szerint? Mert akkor erről volt szó: „Ellenkezően... esek a konfliktusok még keserűbbekké és gyakoriabbakká lesznek, mint eddig voltak. Az egyeseknek ki kell tartamiak és ki kell azokat birniok!" Ez volt a gyakorlati védelem a fegyveres szolgálat megtagadói számára. Arra vettek mintegy ii'ányt, hogy az egyház és a keresztyénség segítségével érvényesítsék a NATO- koncepció erőpolitikáját — a nyugatnémet lakosság, a Bru- derschaftok és sok ezer evangélikus keresztyén és lelkész széleskörű ellenállásával szemben. A legfelsőbb zsinat ígéretes határozatát akkor fojtották meg. Most pedig Figur prases azt mondja, hogy „az egyház szava nem lehet üres szó”! Ö és a vele egyhúron pendülő barátai tették ezeket a zsinati határozatokat üres szólamokká. Ezért nincs Figurnak semmi jogcíme ahhoz, hogy ezekre a határozatokra hivat- kozzék. EZ TÖRTÉNT A MÜNCHENI KIRCHENTAGON Hogy a bonni fegyverkezési politikához hogyan nyújtottak segítséget, azt Figur präses a müncheni Kirchentagon egész világossággal leleplezte. Ö vezette a lekor a „tömegbizony- ságtevést”, melynek soi-án •Lilje püspök „A szputnyik és Isten szeretete” címen tartott előadást. Amikor Schröder belügyminiszter, magasrangú rendőrtisztek kíséretében a terembe lépett, a brandenburgi zsinat elnöke. Figur lelépett az elnöki emelvényről, Schröder elé ment, és kérte őt, hogy foglaljon helyet az elnökségben. Sok keleti és nyugati ke-/ resztyénben vetődött föl akkor a kérdés, mi indíthatta Figur urat arra, hogy pont az SA- embert, Schrődert — amint Otto Nuschké szokta mondani — egy evangélikus Kirchentag elnökségébe invitálja. Az eh járás feletti csodálkozásnak egy sajtókonferencián hangot , is adtak, akkor a Kirchentag elnöksége úgy nyilatkozott, hogy a gyűlés vezetősége nem volt feljogosítva Schröder miniszternek az elnökségbe invitálására. Mindenesetre Figur Präses akkor megmutatta, hogy ő melyik oldalon áll... ... Az igazság kedvéért meg kell állapítani, hogy Figur präsesnek semmi jogalapja ahhoz nincs, hogy a WeissenVesúgta terrenti Riasztóak a nyomok — így szól magyarul ez az ősi latin közmondás. Minduntalan ez a közmondás jut az eszünkbe akkor, amikor Nyugat-Német ország most már rohamos re- fasizálódásáról hallunk. Vagyis arról, hogy a tenni állam, egyre nyíltabban a hitleri Németország utódjának és örökösének, mondhatnék: politikái végrendelete végrehajtójának mutatja magát tetteiben és magatartásában. . Ennek a félelmetes és riasztó valóságnak újabb megdöbbentő bizonyítékát szolgáltatta az a dokumentum- gyűjtemény, amelyet a Német Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövetsége e napokban bocsátott a magyar sajtó rendelkezésére. A hatalmas kötet ezt a címet viseli: Ribbentroptól Ade- nauerig. Azt mutatja be és bizonyítja okrnányszerű adatszolgáltatással, hogy a nyugatnémet állam külügyminisztériumában milyen nagy számmal működnek újra olyan diplomaták, akik a hitleri birodalomban is aktív szolgálatot teljesítettek, Nem,- cs.uk párttagok, de sokan közülük háborús büntettek részesei, a náci eszmevilág lelkes hívei és kiszolgálói is voltak. Legalább 85 százalékban ilyen emberekből áll a bonni külügyminisztérium hivatalnoki kara. A dokumentum-kötet az eredeti ügyiratok fotókópiáival részletes és kimerítő adattárt nyújt ezekről a tényekről. Mindez megdöbbentő, de nem meglepő, ha tudjuk, hogy így van ez az igazságszolgáltatásban is: 1200 volt náci vérbíró működik ma is — ugy-e emlékezünk még a „Rózsák az államügyésznek” című leleplező filmre? — a rendőrség szolgálatában több száz volt Gestapo- és SS- vezető tevékenykedik — a hadsereg tábornoki karáról (Heu- singer, Speidel stb.) nem is beszélve. * Nekünk, keresztyéneknek mindezzel kapcsolatban azt a kérdést beli felvetni: « hitleri rendszer örökségével és részeseivel ilyen szoros kapcsolatot ápoló — enyhébb kifejezést bajos találni — bonni állam miként vallhatja magát a „keresztyén nyugat” védelmezőjének « ágálhat a keresztyén hagyományok önzőjének mezében? Mert ént teszi. Strauss hadügyminiszter például a minap vont párhuzamot a TEMPLOMOK ÉS KASZÁRNYÁK közöt s hozta őket, mint a szellemi és anyagi felfegyverzés eszközeit szoros kapcsolatba! Emlékezzünk: a tiemzetiszocializmus is a „pozitív keresztyénség” programjával indult s eszel a fogással sokakat megtévesztett. Asután hamar lehullt az álarc. A nyomok riasztóak. Hálásak lehetünk a Német Demokratikus Köztársaság kormányának, hogy leleplező adatfeltárásával kinyitja mindenki szemét, akinek eddig is már ki nem nyílt volna. És mindnyájunkat segíti a határozott állásfoglalásokban az újfasizmus veszedelmével szemben. s„Égi csillag tiszta fénye...’ see-i és az Elbingerode-i határozatokra hivatkozzék, mert ő ma is azoknak a frontján áll, akik az egyház és a keresztyénség minden figyelmeztető szava ellenére, folyvást visszaélnek a bonni militariz- mus céljai érdekében. Ez annak a Künneth professzornak a szelleme, aki az 1959. évi zsinaton kijelentette, hogj) az atombomba alkalmazása a testvéri szeretetnek egy politikai formája. Ügy véljük, hogy ezekkel a történelmi visszaemlékezésekkel minden gondolkodó keresztyén. lehetőséget kapott arra, hogy megvizsgálja és megválaszolja a kérdést: mi a Berlin— Brandenburg-i egyházve- tőség körlevelének igazi célkitűzése. ÉNEKESKÖNYVÜNK ÚJ RÉSZÉNEK egyetlen vízkereszti énekét <733) Lönnrot Illés, a . Kalevala világhírű gyűjtője és szerkesztője 95 évvel ezelőtt a finn énekeskönyv revideálásakor írta. Dallamául egy francia eredetű, 1551-ből származó melódiát választott, amit a finn lélek már a magáévá formált, A világirodalomnak ez a robusztus alakja. mélyen Istenfélő ember volt, Minél jobban múltak az évek, hite annál inkább tisztult, mélyült és formálódott Isten iránti s a Krisztusban megjelent váltság iránti bizalommá. Hányatott életének különösen is alkonyt szakaszában az egyház aktív munkása volt. Sajátosan szórványlélek volt. Hányatott életében a magánosággal hősiesen küzdött. Hunfalvi Pálhoz írt hexametereiben finom erézettel üt át ez a lélek: „ÉS TE NE MONDD OTTHON, HOGY VAD BARBÁROK A FINNEK: EMBEREK ÉLNEK FENN TÁVOLI ÉSZAKON IS.”* KÜZDELMES TANULÖ- ÉVEK UTÁN az egyetemen a népköltészetet szerette volna tanulmányozni. Anyagiak hiánya miatt kellett abbahagynia. Volt gyógyszerészsegéd, házitanító, majd orvostanhallgató s évekig Észak-Finnországban körorvos. Szerelmétől, a népénektől soha nem fordult el. Több mint tízszer bolyongott viszontagságos, hosszú gyűjtő- útón Karjala rengetegeiben s hallgatta a fehér hajú és lengő szakállú öreg finnjeit, amint kettecskén, szemben egymással, kéz a kézben, élőre-hátra himbálózó felsőtesttel mond- ták-dúdolták az ősi runökat Küzdelme gyümölcsöző volt pályafutását tekintve is. Élete delén túl Helsinkibe került az egyetemre a firm nyelv tanáraként. * KOROS EMBER VOLT MÁR AKKOR, amikor gyermekkorának falusi otthonában, ahol nyugdíja® éveit töltötte, 1863ban felkereste a finn evangélikus egyház érseke s felkérte* hogy az énekeskönyv revideá- lásával megbízott bizottság elnökeként szolgáljon az egyház énekügyének. Noha ekkor a nagy finn—svéd szótárt készítette, vonakodás nélkül vállalta a munkát s teljes szívvel vetette magát bele. Az énekanyag egynegyedét — mintegy 300 éneket — ő maga javította át. Magával ragadta a szolgálat öröme s ő is írt énekeket. Ilyen az ..Égi csillag tiszta fénye” is. NYUGALMA ÉVEINEK LAKÓHELYÉN abban az időben nem volt lelkész. Kicsiny kápolnában gyűltek, össze a hívek, ahová havonta egyszer járt ki az an yagyői 1 ekezet lelkésze. A többi vasárnapokon Lönnrot végezte laikus prédikátorként az istentiszteletet. Ebből a szórványgondozó élményből és szolgálatból született esz a veretes szórványének. Sohasem tekintette késznek azt, ami csak neki tetszett. Verselt, énekeit felolvasta feleségéneik, aki fiatal korában a körtti-ekhez tartozott. Az énekeiket családjával együtt az ősi finn hangszer, a kantele kíséretével énekelgette. Ez az ének is így hangzott fel először. A betlehemi csillag fényébe így ragyogott bek: Észak csillaga. Korea Emit A KUBAI METODISTA EGYHAZAT meglátogatta dr. a német metodista egyháa püspöke. 1700 kilométernyi autóutat tett meg, s a tapes»» taltakról megelégedéssel na#* latkozott. ' • NORVÉGIÁBAN 18 mecsetet akartak építeni » mohamedánok, (mint Londonban), ezúttal azonban a te** vet elejtették s a mecset eéJ* jára vásárolt ingatlant eladták. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, iöfík Sanztár !=éa. Deák tfe- de. a, (urv) Hafen- eher Károly de. 11. (urv) dr. Kékén András du. 6. Trajtler Gábor Fasor de. 11. (urv) Koren Emil du. 6- ifj. Blázy Lajos Dózsa Gy. út 7. de. fél 10. Üllői út 24. de. fél 10. (urv) Grün- vaJtezky Károly de. 11. (urv) Grünvalszky Károly Karácsony S. u* de. Ifl. (urv) Fodor Ott- már Rákóczi út 37 b- de. 10. (szlovák) dr. Szilády Jenő de. 3 /4 12. (urv) Fodor Ottmár Thaly Kálmán u, de, 10. Szirmai Zoltán de, 11 óra. Rédey Pál du. 6» Szirmai Zoltán Kőbánya de. 10„ Veöreös Imre Utász u. de. 9. Veöreös Imre Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 1L Boros Károly Gyarmat n- de. fél 10* Boros Károly Újpest de. 10. (urv) id. Blázy Lajos Fóti út 22, de. 11. Gádor András Váci üt de. a. Nagy István Frange pán n. de. fél 9. Szirmai Zoltán Pcsterzse- bet de. 10. Soroksár újtelep de. fél U. Rákospalota MAV-telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom fialó. Rákospalota Kistemplom du* >• Pestújhely de* 10. Kürtösy Kaiman Sashalom de. 9. Karner Ago;»* ton Rákosszentmihály de. fél U Karner Ágoston. Bécsikapu tér de. 9* Schreiner Vilmos de. 1L Várady Lajos este 7. Bárdossy Tibor Torocké tér de. 8. (urv) de. fél 9. Várady Lajos Óbuda de. 10. (urv) Fulöp Dezső du. 5. Vámos József XII. Tarcsay Vilmos ü. de. 9. Rufctkay Elemér de. 11. Rut.t- kay Elemér este fél 7. Károly* Erzsébet Pesthidegkút de. fél 11- Zoltaí Gyula Budakeszi de. R Károlyi Erzsébet Diana út de. fel •Ö. Szelényí Zoltán Kelenföld de. 8* (urv) dr. Rtezessy Zoltán de. 1L (urv) dr. Rezessy Zoltán du. 6- (uifv) Schreiner Vilmos Németvölgyi út de. 9. (urv) Schreiner Vilmos Keienvölgy de, 9. Visontaí Róbert Budafok de. 1L Visontai Robert Csillaghegy de. fél tft. Csepel de. 11. ANQYALI TÖRTÉNET Karácsony délutánján szokás szerint a nagymama sétálni ment a gyermekekkel. Mert ugye ilyenkor legszebbek a karácsonyi kirakatok és legalább nem lábatlankodnak a gyermekek a karácsonyt készítő „angyalok”-nak. Ezalatt odahaza lázas készülődéssel sürögtek, forogtak a nagy karácsonyfa körül az „angyalok”. Olyan magas volt a karácsonyfa, hogy még az összecsukható dupla létra is bekerült a szobába, hogy a fenyőfa elérhetetlen magasságába is felkerüljenek a csillogó díszek és az aranyszínű cukorkák. Közben a nagyamama hősies harcot vívott a hazatérni kívánó gyereksereggel. Már mindent láttak. Kimerültek a körút kirakatcsodái, és sem az Úttörő Áruház repülő helikoptere, sem a Verseny Áruház Mackó-zenekara nem tudta tovább az utcán tartani az apróságokat. Félórával hamarább már otthon voltak és becsöngettek. Hazatérésük óriási pánikot idézett elő az otthoni „angyaljárásban”. Pistike, akinek jó hallása volt, mintha még hallotta volna a Mama harcos hangját és a Papa nyögését « kettős létra CipeléSe közben. De 'aztán nyílt az ajtó és nemsokára megjött az „Angyalka”. Gyönyörű és tündért volt minden. A csillogó karácsonyfa, a játékok és a finom, vacsora. Vacsora után azt mondja a Mama a Papának. — Fiacskám, nézd meg a rádióműsort, biztos valami szép van benne. Pistike előhozta a rádióműsort, de hol van a Papa szemüvege?! Megindult a keresés. A szemüveg azonban nem került elő. Sem a Papa ruháiból, sem az íróasztalról, sem az éjjeli szekrényről. Hová lett a szemüveg?! Már az egész család kereste. Egyszer csak megszólal Pistike: — jé, ott van a Icarácsony- fán! Ott a tetején! Nahát, ezek az angyalok biztos el akarták dugni, de valaki megzavarta őket és ott felejtették a karácsonyfán! A Mama dühösen és szemrehányóan nézett a Papára: — Igen, ott felejtették __ Pi stikének azonban nemcsak a hallása volt kitűnő, de a szemé is és csak ennyit mom* dott: — Csodálatos „angyalok”! (alföldi) %