Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1962-12-30 / 53. szám
INDEX 35211 XXVII. ÉVFOLYAM, 53. SZÁM 1962. december 30. Ára: 1,40 forint I reménység türelmessé gével AZ ÜJ ESZTENDŐ ELSŐ NAPJAIBAN mindenki előre néz a holnap, a jövendő felé. Jó és szükséges is ez az előre- nézés. Az előre nézés mindig a fiatalságnak és ezzel együtt a frisseségnek a jele. Ezzel szemben a hátra nézés inkább az öregségnek a sajátossága. Jó, hogy maga az Újév ténye mindenkit rákényszerít arra, hogy ne hátra tekintgessen, hanem előre. Nekünk, keresztyén embereknek az előre tekintés nemcsak az új esztendő küszöbén kötelező, hanem az esztendő minden napján is. Számunkra ugyanis a holnap, a jövendő, nemcsak a következő napot, hetet, vagy hónapot jelenti, hanem egyben azt a „jövendő”-t is, amelyet Isten ígért azoknak, akik hisznek Benne és szeretik Őt. Ez a jövendő az Istennek színről-színre való meglátását, Vele való örök és zavartalan közösséget, tehát magát a teljes üdvösséget jelenti. Amikor mi Újévkor előre nézünk, nemcsak arra nézünk, ami holnap, vagy holnapután történik, hanem erre a „jövendő”-re is. ERRE A „JÖVENDŐ”-RE NEM BIZONYTALANKODVA, hanem reménységgel tekintünk. Hisszük, hogy Istennek erre vonatkozó ígéretei beteljesednek és amit most remélünk, azt látni fogjuk. Reménységünk tehát „élő” reménység. Addig is ez a reménység átöleli egész földi életünket, szép eélt ad annak és átszínezi és melegíti életünk minden szakaszát. Az előttünk álló esztendőre is ennek a végső reménységnek a fényében nézünk. Ez tesz bennünket elsősorban bizakodóvá és derűssé a holnap felé. Ez a végső reménység azonban nem tesz bennünket „ámok- futók”-ká, akik rászegezik tekintetüket az örök élet eljövendő szépségére és közben elfeledkeznek a máról, az élet valóságos gondjairól, a napi feladatokról és a földi reménységekről. Nekünk úgy kell a nagy „Holnap”-ra néznünk, hogy közben két lábbal szilárdan állunk a földön, valóságosan benne élünk a mában, és elvégezzük azokat a feladatokat, amelyeket Isten ebben a földi életben a családban, az egyházban, a hazában és az emberi közösségben ránk bízott. Ügy nézünk tehát a jövendőbe, hogy éles szemmel látjuk azt, ami közvetlenül előttünk van és azon nem akarunk rajongó módon, fölényesen „átnézni”. Tudjuk azt, hogy a távoli szép „jövendő” részesei csak. akkor lehetünk, ha jó értelemben kihasználjuk a mát, megragadjuk az abban rejlő szolgálatokat és földi vonatkozásban is nekifeszülünk a mai és a holnapi feladatoknak. Ezeket a feladatokat nemcsak nekifeszüléssel, hanem a reménység „türelmesség”-ével kell elvégeznünk az új esztendőben is. Pál apostol többször is beszél arról, hogy a jövendő szép reménysége türelmessé teszi a hívő embert a mában. Mivel a hívő ember biztos a Holnap felől, azért idegeskedés, nyugtalankodás és kapkodás nélkül végzi a napi munkáját. A REMÉNYSÉGNEK EZ A TÜRELMESSÉGE teszi teherbíróvá a napi feladatok között a keresztyén embert. Magától értetődően a hétköznapi feladatok végzése között terheket kell viselnünk. A munka terhét. A. megoldások általában nem szoktak az „ölünkbe hullani”, hanem azokért „meg kell dolgoznunk”. Sokszor nagyon is fáradságos munkával tudjuk a feladatokat elvégezni. A feladatok és a munka terhét azonban nem panaszkodva és nehézségeket emlegetve kell hordoznunk, hanem a reménységből született türelmességgel. A reménységnek ezt a türelmességét kell gyakorolnunk azon az új úton is, amelyen magyarországi evangélikus egyházunk jár. Ezen az új úton sok olyan kérdés és probléma adódik, amelyeket nem lehet semmiféle „séma”, vagy „recept” szerint megválaszolni, hanem a megoldásokat türelmesen kell megkeresnünk. Ha egy-egy jónak látszó megoldás a valóságban mégsem bizonyul helyesnek és eredményesnek, türelmesen elölről kell kezdenünk a jobb megoldás megkeresését. Sajnos, sok keresztyén emberben még fel-fel tűnik az egyházi sovinizmus, amely türelmetlenségre indít a világgal szemben és olyan fölényeskedést szül, amely nehezíti és leterheli egyházunk jó szolgálatának a betöltését. Azonban a világgal szemben fölényeskedő és a világi reménységeket lenéző keresztyén emberek ideje lejárt és csak azoknak van itt az ideje, akik türelmesen keresik meg az egyház útját, türelmesen járnak azon és a türelmes szeretetet gyakorolják minden ember felé. ABBAN IS SEGÍTENÜNK KELL, hogy drága magyar népünk is meg tudja oldani az új esztendőben ráváró feladatokat. Ezek a feladatok sem könnyűek. Igen sok munkát és erőfeszítést igényelnek. Arról van szó, hogy népünk jóléte tovább növekedjék és egész életünk minden vonatkozásban tovább fejlődjék. Az elmúlt másfél évtizedben csodával határos eredményeket ért el népünk, mégis vannak közöttünk még olyanok — az egyház területén is —, akik lekicsinylik az eredményeket és máról-holnapra szeretnének minden kérdést 'megoldani. Meg kell tanulnunk e tekintetben is türelmességet gyakorolni és a földi reménységek megvalósításában is türelemmel előre nézni. Erre a türelmességre van szükség népek és népek között is. Egyetlen türelmetlen lépéssel lángba lehet ma borítani az egész világot, ugyanakkor egy-egy türelmes cselekedettel és a türelmesség folyamatos gyakorlásával segíteni lehet a békés holnap kialakítását. A keresztyén reménység fényében ebben az esztendőben is járjunk elöl a türelmességben, a megoldások megkeresésében, az emberek és a népek barátságának munkálásában. Káldy Zoltán OLDOG ÚJÉVET KÍVÁNUNK KEDVES OLVASÓINKNAK FELADATOK ELŐTT Az 1963. esztendő harmadik egyetemes feladata a gyarmati felszabadítás teljes keresztülvitele. Ez más és más követelményt kíván az érintett népek jelenlegi helyzete szerint. Van, ahol a legsürgősebb a még hiányzó politikai függetlenség kimondása és az önálló nemzeti lét( megalkotása. Ide tartoznak a' még mindig gyarmati sors alá vetett területek. Vannak azonban országok, ahol a függetlenség kivívása már megtörtént, viszont az önálló gazdasági fejlődés elől kell elhárítani a szegénység vagy külső beavatkozás akadályait. Az erősebb államoknak feltételekhez nem kötött jelentős anyagi segítséggel kell a gazdaságilag gyengén fejlett országok támogatására sietnie, hogy azok áz aránytalanságok, amelyek világviszonylatban fennállanak az elmaradt népek életszínvonalának kárára, mielőbb eltűnjenek. Az újonnan keletkezett afrikai és ázsiai államok erőteljes és testvéries megsegítését kívánja a kor parancsa. A KERESZTYÉNSÉG AZ EMBERISÉGNEK EZEKET A KÜSZÖBÖNÁLLÓ FELADATAIT A MAGÁÉNAK VALLJA ÉS SZORGALMAZZA. Nem mintha az egész keresztyénség máris egységes lenne ezeknek az időszerű igazságoknak hang- súlyozásában. De meg lehet figyelnünk, hogy egyre többen ismerik fel ezeknek a feladatoknak szükségességét a különböző keresztyén egyházakban és nemzetközi keresztyén mozgalmakban. A keresztyén egyházak nemzetközi felelősségének útján tovább lépni, és ennek az új esztendőnek nagy ökumenikus találkozóit felhasználni az emberiség . konkrét kérdéseinek számbavételére és megoldásuk elősegítésére, ez a mi hazai egyházunk egyre jobban kristályosodó meggyőződése. Ezzel a tág látókörrel nézünk előre az új esztendőre. Készakarva nem érintettük most sajátos belső egyházi feladatainkat, amelyek különleges megbízatásunkból, az evangélium hirdetéséből folynak. Valahogyan az az érzésünk, hogy az egyháznak nem kell félnie a minden emberrel való hasonulástól, amely- lyel a hivő emberek és más meggyőződésűek közös ügyét ragadja meg. Csak ha ezt tesszük, akkor nem lesz a mi külön ügyünk „egyéni játékká”. A más emberekkel közös1 feladatok vállalása, ez a világméretű szolidaritás adja meg nekünk a belső jogot, hogy közben a magunk külön feladatát gyakoroljuk. Azzal a meggyőződéssel végezzük Isten szeretetének hirdetését szóban, betűvel, tettben, hogy ez mindeneknek ideig és örökkétartó javára szolgál, mert karácsonykor „megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek”. Ennek a kegyelemnek bizonyosságában ragadjuk meg minden téren a feladatokat, amelyeket az új esztendő — és azon keresztül az élő Isten, a történelem Ura, a mi szerető mennyei Atyánk —elénk hoz. Vcöreös Imre Az dm ií^ís Űj esztendő első napján az első lépés izgalma áramlik át sok ember szívén. Ilyenkor a holnap ködbe takart tájék és az ember kérdésekkel küz- küdik a küszöbön. Vajon mi lesz holnap? Hova és merre visznek és vezetnek az utak? Ha befordulnak a kanyarok* öröm vagy bánat, boldogság vagy boldogtalanság várakozik ott majd reám? Az ismeretlen holnap arcába néző embereknek így szól az első újévi tanítás: Isten mindig a mát adja minekünk. Ez az első lépés bátorítása, boldog bíztatása. A tegnap már elbúcsúzott tőlünk, a holnap még nem érkezett meg. De a ma a miénk! Ne sírj tehát a tegnapon és ne gyötörd magad a holnappal. Légy gazda a mának a földjén! Légy munkás a ma műhelyében és légy hívő a ma templomában! Siess elvégezni a munkádat, hogy ne .maradjon utánad tennivaló és javítanivaló. Végezd el becsülettel a ma munkáját, feladatát! Ma szeresd az Istent. Ma keresd meg. Siess imádkozni, szavát meghallani, gyermekének lenni. Bűneidet és minden ügyedet vele elintézni. Ma szeresd az embereket is! Ha valakit meg akarsz simogatni, ma menj el hozzá. Ha valakit megbántottál, ma kérj tőle bocsánatot. Ha tele van a szíved, vagy a kezed ajándékkal, ma add oda. Ugye milyen szép az első lépés: — végigvezet egy egész nap végtelenjén. A második mondanivalója Istennek az első lépés ünnepén az, hogy Ö a megérkezést adja ajándékba '% meginduláshoz. Szabadon és szépen nekilendülő életünknek friss a mozdulata, a kedve, reménysége. És a hívő emberek tudják, hogy minden útuhk Istenhez vezet. : Ö van velünk nappal és éjszaka. otthon és távol. Munkában és pihenésben. Ünnep pen és hétköznapon. Ködben és kanyarban, napfényben és egyenesben. Végül még annyit, hogy az első lépésen sem vagyunk egyedül. Krisztusban társat kaptunk az életünk útjához az első lépéstől az utolsó lépésig. így lesz az első lépés ünnepnap; a Krisztussal való kézfogás szép és szent ünnepe. Aztán neki indulunk! Hogyan? Gondoljunk csak vissza az első gyermcklépéseinkre. Ott álltunk a szoba közepén gyöngén és tehetetlenül. Az a kicsi út, az egyik széktől a másikig, milyen messzinek látszott és milyen nehéznek. De valaki, aki nagyon szeretett, az édesanyánk, vagy az édesapánk ott állt mögöttünk és különös szeretettel kinyújtotta a karjait... Üj esztendő első napján így indulunk el mi is, az első lépés gyermekei, de Isten áldó keze ki van nyújtva felénk ... Legyen áldott az Isten ezért az áldásért! (f.) RÉGEBBEN SZOKÁSOS VOLT ILYEN TÁJBAN feltenni a kérdést: mit hoz az új esztendő? Újévi nyilatkozatok, cikkek, beszédek foglalkoztak ennek boncolgatásával. Manapság már nem találkozunk hasonló kérdéssel az éveleji megnyilatkozásokban. Valahogy kikopott a köztudatból és a használatból. De ez érthető is, mert ellenkezik a mai gondolkozással. A ma embere érettebben néz a jövőre. Tudja, hogy feleslegesek a jósolga- tások. A jövendőt inkább a feladatok felől kell megközelítenünk. Ma az a kérdés egy új esztendő kezdetén, hogy milyen tennivalók várnak reánk, amelyeknek megoldásától sokban függ az esztendő alakulása egyéni életünk, népünk és az emberiség boldogulására. Jól tesszük tehát, ha mi most, mint egyház, számba vesszük az 1963. esztendő máris kibontakozó feladatait azokbán az emberi közösségekben, amelyekbe beleágyazva fut a mi életünk is. HAZÁNKBAN A VIII. PÁRTKONGRESSZUS MEGERŐSÍTETTE az . államvezetésnek egyre jobban kibontakozó demokratizmusát és humanizmusát, ugyanakkor hangsúlyozva az ideológiai vonal változatlan határozottságát. Mi keresztyén emberek hitünkkel ebbe a helyzetbe kapcsolódunk bele. S ez azt jelenti, hogy hálásak vagyunk minden megbecsülésért, amellyel népünk felelős irányítói elfogadják a mi részvételünket az állami és társadalmi feladatok teljesítésében anélkül, hogy keresztyén hitünket feladnánk. Mindjárt az év elejére gondolva: állampolgári hűséggel veszünk részt a? új esztendőre kitűzött képviselő és tanácstag választáson, s közben örülünk annak, hogy a jelöltek listája széleskörű nemzeti összefogást fog tükrözni, mint valóra váltását a kongresszus elvi határoza tainak. Híveink meg akarják álla ni helyüket mindennapi munkájukban, az új észtén dőre kitűzött népgazdasági tervek teljesítésében, mert világos előttünk az az összefüggés, hogy csak mindenki részéről jól végzett munka javíthatja tovább az életkörülményeinket. A keresztyén embernek nincs valami külön programja az államunkban, hanem az a dolga, mint mindenkinek, de ezt ő nemcsak emberi érdekből teszi, hanem „Isten előtt állva”, vagyis mint aki tudja, hogy közreműködését a dolgok előmozdításában Isten is figyeli és számon kéri. Amikor ilyen szemlélet- móddal kapcsolódunk bele népünk életébe, az a felismerés vezet, hogy az egyház nem lehet sem kerékkötője, sem semleges szemlélője a körülötte folyó erőfeszítéseknek. Negatív magatartás sohasem lehet jellemzője azoknak az embereknek, akik Mesterüktől, Jézus Krisztustól a szolgálat útját kapták életfeladatul. Nekünk, keresztyéneknek nem egy elképzelt helyzetet kell gondolatban ■ kialakítanunk. és ahhoz ' szabnunk. feladat-teljesítésünket, hanem az adott valóságos helyzetben kell a jó munkálását vállalnunk belső meggyőződésből. AZ EMBERISÉG ELŐTT AZ ÚJ ESZTENDŐBEN komoly megvalósítandó feladatok állnak. Ezek közül az első a béke megőrzése. A Karib tenger térségében kialakult válság megoldása, amely a Szovjetunió önfegyelmét és békés zeretetét tanúsítja, jó kezdet lehet ahhoz, hogy az új esztendőben felszámoltassanak a legtöbb feszültséggel rendelkező gyújtópontok a világon, mint például a német- és ezzel együtt a berlini kérdés. Az érdekelt országok kölcsönös belátásán és fáradozásán fordul meg, hogy az adódó tűzfészkek lángot ne vethessenek. Ezeken a „helyi kezeléseken” túlmenően azonban ebben az esztendőben mindent meg kell tenni az atomfegyver-kísérletek megszüntetéséért és a leszerelésért. A népek részéről ma. mór megérett óhaj és követelés a fegyvermentes világ megvalósítása. IMÁDKOZZUNK Máté 7,24—27. Istenem, ismét elszállt egy év, mint röpke pillanat. Közi lebb kerültem a múló időben az örök partokhoz, s idők hat; rán érezem, hogy megméretik ítéleted mérlegén az életem. Mégis hálát adok neked, mert kegyelmed hordozott és bí neimmel együtt jóságosán elhordozott. Amit vétettem, megb; csátottad Fiadért, amit elrontottam, kegyelmesen jóra ford toltad, s én új év és új reménység küszöbén állhatok mi előtted, új lehetőségek előtt. Magasztallak, hogy az új év homlokán neved áll s az új é meg nem fáradó új kegyelmet jelent. Hálát adok minden j: téteményedért, mely az elmúlt évben enyém volt, s köszönő kegyelmed minden ígéretét az eljövendő évre. Köszönöm, hói rendezett és gondoskodó világban lakhattam, hogy békébe élhettem az elmúlt évben, s az új év felé is reménységg tekinthetek. Irgalmas oltalmadba ajánlom, Istenem, életünk« minden jó és igaz törekvést a világon, hogy életünk békés nyugodalmas legyen. Könyörgök népemért, kormányunkéi adj a világ vezetőinek jó belátást, hogy békében, igazság] vezethessék a világ életét. Segíts meg engemet, hogy életem tisztán állíthassam szolgálatodba, hogy ne kelljen ítélő széki előtt bánkódnom, mint aki homokra épített. Űj életünk alapja, múló idők felett való kőszikla, er várunk, reád bízzuk életünket. Legyen szent nevednek dics ség az időben és az örökké valóságban. Ámen.
