Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1962-12-16 / 51. szám

KP. BÉRM. BP. 72, INDEX 25211

XXVII. ÉVFOLYAM, 51. SZÄM 1962. december 16.

Ára: 1,40 forint

Valóságos reménység

— Mt. 11, 1—6. —

Az ádventi reménység nem valami bizonytalanul imbolygó lidércfény, mely a valóság világából soha nem létező illúziók ingoványába csalogatja a naiv lelkeket, hanem valódi reménység: bizonyosság a nem látott dolgok valósága felöl. Az egyik ősi keresztyén hitvallás így kezdődik: „Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden látható és nem látható dolgoknak teremtőjében”. Tehát a látható és a láthatatlan dolgok egyaránt fontosak. Azok is, amelyeket mindenki láthat. Azok is, amelyek a földi életben soha nem lehetnek láthatókká. De azok is, amelyek most még nem láthatók ugyan, egyszer azonban majd láthatókká lesznek, itt' ezen a földön. El lehetne azon tűnődni, hogy melyik a fontosabb: az-e, ami látható, vagy ami láthatatlan, az-e, ami még nincs meg a világon, de egyszer meglesz, vagy az, ami soha nem lehet láthatóvá, A szentírásban azt olvassuk, hogy „a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók”. Akinek „van szeme a látásra, füle a hallásra”, sokszor nagyon rá tud feledkezni az örökkévaló dolgok szépségére. Arra a hozzáférhetetlen világosságra, melyben Isten lakozik. Belemerülni a szeretetbe, mely örökké megmarad. Elmélyedni Isten bölcsességének kibeszélhetetlen gazdagságába, kikutathatatlan útjainak rejtelmeibe, irgalmasságának mélységébe és hatalmának dicsőségébe. Ezt a boldogságot talán leginkább a karácsonyeste hangulatához, a fényben úszó, kivilágított karácsonyfa látásához lehetne hasonlítani. Ebből a boldogságból szeretnénk minél többet megtapasztalni most, ádventben és karácsony ünnepén.

így gondolkodunk mi. Ezt találjuk jónak és szépnek ádventben. Isten azonban egészen más, mint mi vagyunk. Az ö gondolatai nem a mi gondolataink. Isten választott emberei is másként gondolkodnak, mint ahogyan közönségesen mi szoktunk vélekedni. Ez tűnik ki abból is, hogy Keresztelő János nem azért küldi követeit Jézushoz, mert általa boldogító érzésekhez jutott. Az se volt rá döntő hatással, hogy akkor, amikor őt a Jordán folyó vizében megkeresztelte, Isten Lelke szállott reá galamb alakjában, s az égből ez a szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben én gyönyörködöm”. Jánost Jézus cselekedetei ejtik gondolkodóba. Amit Jézus tett, az ébreszti fel benne a kérdést: nem ez-e a próféták által megígért Messiás, a Krisztus, akinek Ű az útját volt hívatva egyengetni! És Jézus helyesli, hogy János így gondolkozik. Válaszában szintén a saját cselekedeteire utal. A bibliai szakasz hangsúlyozza ugyan, hogy Jézus tanított és prédikált. Jézus mégse azt üzeni Jánosnak: hogyne volnék én a Krisztus, hát nem hallottad, hogyan tudok prédikálni, hogyan tudok imádkozni, hogy negyven napig böjtöltem a sivatagban, és visszautasítottam a Sátán háromszoros kisértését?! Arra se hivatkozik, hogy milyen csodálatosan született Szűz Máriától, söl, hogy a Szentlélektől fogantatott, hogy Dávid király családjából származik, és hogy neki messiási küldetéstudata van.

Hanem?

Hanem messiási volta bizonyítékaképpen felsorolja azt a sok jót, amit az emberekkel tesz: hogy gyógyítja, segíti őket, enyhíti szenvedésüket, szünteti nyomorúságukat, hogy lám: a vakok látnak, a sánták járnak, a süketek hallanak, s még a halottak is feltámadnak, a szegényeknek pedig örömhírt mond, de nemcsak szép szavakkal, hanem cselekedettel, például több ízben négyezer, sőt ötezer éhes embernek ád enni! Meglepő, hogy az evangéliumok mennyire kiemelik Jézus Krisztus életének ezt a vonását! Nincs jóformán egyetlen fejezet az evangéliumokban, amelyben ne lenne szó arról, hogy szenvedőkkel találkozott, s azokon segített. Éppen az ejti csodálatba kortársait, hogy nem úgy tanít, mint a farizeusok és az írástudók, hanem mint akinek hatalma van meg is valósítani, amit hirdet, hatalma van az emberekkel jót tenni.

A keresztyének számára gyakran jelent problémát az üdvösség és a cselekedetek egymáshoz való viszonya. A reformátorok azt hirdették, hogy bűnbocsánatot és örökéletet nem cselekedeteinkért kapunk, hanem Jézus Krisztus érdeméért, ingyen, kegyelemből, hit által. Igen ám, csakhogy a reformátorok azokra a cselekedetekre gondoltak, amelyekkel Istennek akartak kedveskedni a vallásos hívek, tehát az áldozásokra, zarándoklatokra, böjtölésekre, s egyéb önsanyargatásra, a világtól való elvonulásra, a kolostori életre, a családi életről való lemondásra, mindenféle ceremóniára. Igen, ezekre gondoltak a reformátorok a próféták és apostolok nyomán. Az ilyen vallási cselekedetekről tanították, hogy azok nem kellenek Istennek, azok nem üdvözítenek, nem szerzik meg a bűnbocsánatót és a boldog, örök életet. Ezekről valóban így tanítottak, de nem a valódi jó tettekről. A valóságos jótetteket nagyon is fontosnak tartották a próféták, az apostolok és a reformátorok. A különbséget a kétféle cselekedet közt könnyű megérteni Luther Mártonnak abból az egyetlen megjegyzéséből is, hogy Isten előtt az a dolgozó leány a kedves, aki a seprőt szorgalmasan forgatja, és nem az az apáca, aki egész nap térdel a templomban és imádkozik. Véssük jól emlékezetünkbe nagy reformátorunknak ezt a nevezetes mondását, s akkor mindig könnyen el fogunk igazodni a jótettek kérdésében.

Ha a szavakon túl a cselekedetekre nézünk, kezünkben van az az iránytű, amellyel biztosan el tudunk tájékozódni e világ dolgai között. Ez az iránytű tehát, hogy ismét halljuk: a jó tett, amely az ember javát munkálja.

Ez az ádventi evangélium lehoz bennünket a valóság talajára. Krisztus Urunk nemcsak mondja, hogy szereti, hanem valóságos jó tettekkel szereti az embert. Szeret minket is. Azt akarja, hogy valósággal megtaláljuk boldogságunkat ezen a földön is, és azután is. Annyira szeret, hogy értünk emberré lett. Annyira fontosnak tekinti a mi itteni, földi életünket is, hogy érettünk maga is testté lett.

Karácsony Krisztus Urunk testté léteiének ünnepe.

Aki felismeri, hiszi és vallja a jó tettek igazságát, az ünnepli igazán a Megváltót, a Jézus Krisztust, mennyei Atyánk testté lett üdvözítő szeretetét Ilyen ünnepekkel áldjon meg minket a mi Istenünk.

Dr. Vető Lajos

Isten gyermekei

A szeretet csodája

Hívogató, szinte csalogató szavakkal beszélt eddig János apostol az Isten szeretetéről. Az egész Szentítrásnak az alapirányát követi ezzel, hiszen a Biblia első lapjaitól az utolsóig arról tesz bizonyságot, hogy mennyire szeretetből és szeretetre teremtette Isten a világot és az embert, hogy hogyan ajándékozza meg napról napra irgalmas szereteté- vel. hogy hogyan harcol Isten szeretete és hűsége a bűnös ember megmentéséért! Drámai küzdelmet folytat Isten szeretete a bűn ellen, a bűnösért. És utolsó szavával is arról tanúskodik Isten igéje, hogy Isten kegyelme a Jézus Krisztusban az új világban is a legnagyobb hatalom lesz.

Az a János apostol, aki olyan odaadó tanítványi hűséggel követte az Urat földi életében, hitelesen fogalmazta meg örömét így: „Lássátok, milyen nagy szeretettel volt hozzánk az Atya, hogy Isten gyermekei1 Ján 3,1—2.

nek neveztetünk és azok is vagyunk!” Az isteni szeretet legnagyobb ajándéka, sőt csodája, hogy mi a gyermekei lehetünk.. Mi, az engedetlenek és hálátlanok! Mi, az irgalmatlan felebarátok és kegyességünkben felfuvalkodottak! Mi, a kicsinyhitűek, és hitünkkel mégis olyan sokat kérkedők! Minket nevez Isten gyermekeinek, akiket nagyon jól ismer Ö, a szívek és vesék vizsgálója, életünk sötét foltjaival együtt. Minket nevez Isten gyermekeinek. akik a nekünk ajándékozott hitet olyan ritkán váltjuk föl a mindennapi életben a .,szolgáló-szeretet”-re! Minket fogadott gyermekeivé, akikről nagyon jól tudja, hogy a bűn miatt nemcsak egyszer, a bűnesetkor veszítettük el az istenfiúságot, hanem most is naponként válunk nem a jó, hanem a rossz szolgáivá!

De az éppen az Isten szere- tetének a csodája, hogy újból, egészen „közérthetően” és „megismerhetően” nekünk I ajándékozta az elveszített fiúságot a Jézus Krisztusban. Pál apostol ezt így mondja: „Szeretete révén úgy rendelkezett, hogy a maga fiaivá fogad bennünket, a Jézus Krisztus által, akaratának a jótetszése szerint, hogy magasztaljuk kegyelmének a dicsőségét, amely- lyel megajándékozott bennünket ama Szeretetében” (Ef 1,5—6.). Jézusért tette, a szerétéiért és Szeretettért, amivel és akivel arra indít bennünket is, hogy bekapcsolódjunk Isten gyermekeinek a magasztaló énekébe.

Akik elfogadták

János apostol azonban nagyon jól tudja, hogy ez az istenfiúság nem belső emigrációra indítja az embereket, a keresztyéneket. Ennek az isten- fiúságnak meg kell látszania, meg kell mutatkoznia a keresztyén ember életében: szavaiban és cselekedeteiben. Mert igaz ugyan az a tétel, hogy a világ nem fogadta be a Fiút, a Világosságot. Tehát nem ismerte meg, azaz belsőleg nem tette magáévá azt az üzenetet, amelyet Krisztus hozott a világba, amikor így kezdte az igehirdetést: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyek1 országa!” De igaz a tétel megfordított ja is, hogy az emberek azért nem teszik magukévá ezt az örömhírt, mert mi, keresztyének nem éljük meg hitelesen az isten- fiúságból pedig magától értetődő „új” életet. Ma sokat és sokszor beszélünk arról, hogy bennünket képmutató, nem őszinte és nem igazi keresztyéneknek tart a világ. Sokszor elkeseredünk ezen. Pedig itt nem az elkeseredés segít. hanem az a keresztyén magatartás és élet, amelyről mindenki minden nehézség nélkül leolvashatja: mit jelent Isten szeretetét irántam és a másik ember iránt belsőleg a magamévá tenni és annak megfelelően az Isten gyermekeinek az életét élni — nem holnap, hanem ma!

A Hozzá hasonlók

Hozzá, az Isten Szeretettjéhez kell hasonlókká lennünk hogy hazugság- és ámításmentes legyen a keresztyénsé- günk. És ez nem könnyű dolog! Nem könnyű azért, mert ma még nem színről színre, hanem távolról vagyunk az Isten - gyermekei. Ma még mi is az Ószövetség gyermekei vagyunk és így imádkozunk: Mikor láthatom meg orcádat, Istenem?! Olyanok vagyunk, mint a karácsonyfát eltakaró ajtó előtt álló gyermekek: Sejtjük az elképzelhetetlen beteljesedés fényét és örömét, de még várnunk kell. Boldogok vagyunk már ma, de még várnunk kell. Reménységben vagyunk boldogok! (Rm. 8.)

Megint Pál apostolra hivatkozunk, aki erről a következőket mondja: „Mert akiket előzőleg kiválogatott, azokat arra rendelt, hogy Fiának a képmására íormáltassanak, hogy Ö legyen az Elsőszülött sok testvér között” Rm 8,29.). A keresztyén ember tud ugyan arról is, hogy a belső embert megújítja Isten Szentlelke már ebben az életben (2 Kor 4,16.). és tanúvá, a világosság hordozójává avatja. De azt is tudjuk, hogy teljesen hasonlókká Hozzá akkor leszünk, ha színről színre látjuk: Ha visszajön ítélni élőket és holtakat.

így vezet az út a hit felől a látásig. Ez Isten gyermekeinek az útja.

Dr. Pálfy Miklós

IMÁDKOZZUNK

János 5,31—35.

Uram, elmúlt ismét egy hét, s én köszönöm, hogy segítséged és türelmed volt velem. Sok mindent végezhettem el ezalatt az idő alatt, de bevallom, sok minden maradt el végezetlen és sokat elfelejtettem abból, ami pedig jó lett volna, s amiről tudtam, hogy Te bíztad reám. Nem tudom bizonyosan, hogy teljesen, igazán voltam-e ember, s úgy voltam-e gyermeked, ahogy lennem kellett volna? Csupán az elmúlás felé vitt ez a hét, vagy közeledtem országodhoz és közelebb jutottam Hozzád? Köszönöm, hogy felőled mégis bizonyos lehetek, Istenem.

Hálát adok neked, hogy ígéreteid ezer szála köt mégis Hozzád és az ádvent fényében élhetek. Köszööm, hogy enyém bűnbocsánatod és kegyelmedben ajándékozott békességed. Köszönöm, hogy minden végzett munkámat kezedben tudhatom és abban a reménységben élhetek, hogy mindent jóvégre viszel, s jót tudsz kihozni abból is, ami nekem nem sikerült.

Tarts meg, Uram, közelségedben, hogy ne csak pillanatra hajtsam meg fejemet előtted, s ne csak egy ideig tudjak örülni kegyelmeden, hanem életem minden napja megtérés legyen, s közeledés életedhez.

Köszönöm Istenem, hogy az eljövendő hét felé békességed s ígéreteid ismeretében tekinthetek: hogy ígéreted van a földi és az eljövendő élet számára. Köszönöm, hogy épülő és a jövő felé néző világban élhetek, hogy reménységünk van, hogy az élet erői győznek a pusztulás erői felett. Légy velem és adj csüggedetlen szívet, hogy kivegyem részemet minden jó szolgálatból, amit a közösség és emberek javára végezhetek, ahogy gyermekedhez illik, aki ádvent fényében jár.

Dicsérünk Téged, hogy Te jössz velünk utunkon és egyszer mindent betöltesz majd és megújítod és teljessé teszed életünket a Jézus Krisztusért. Ámen.

TTYYTTTTTTTTTrYTYTTVTTTYYTTYTTTYYTTTTVTTTTTYYTTTTYTTYYTTTYTYYt

A Prágai Keresztyén Békekonferencia Hoiiandfában ülésezett

A Prágai Keresztyén Béke- konferencia holland csoportja vendégeként december 3— 8 között a hollandiai Drieber- genben ülésezett a Békekonferencia Munkabizottsága és Nemzetközi Titkársága.

A Munkabizottság többek között felüivizsgálta a tizenegy tanulmányi bizottság munkáját és foglalkozott az ún. regionális konferenciák kérdésével. December 8—12-ig két ilyen regionális konferenciát tartottak Hollandiában. Majd

Belgiumban és Franciaországban tartanak regionális konferenciákat. Ez utóbbiakon a Munkabizottság és a Nemzetközi Titkárság tagjai a Keresztyén Békekonferencia célkitűzéseit és feladatait ismertetik.

Fenti alkalmakra DR. BAR- THA TIBOR püspök, a Munkabizottság tagja és TÖTH KÁROLY, a Nemzetközi Titkárság tagja, utaztak el Magyarországról.

rYYYYTTTYYYTYTTYYV7YYYYTYYTYTYTYYY7TTYYYTYYTTVTYTTTTTTTTYTTTYY

Annak pedig, aki titeket a botlástól megőrizhet és az ö dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben, ujjongó örömmel, egyetlen megtartó Istenünknek, a mi Űrünk Jézus Krisztus által dicsőség, nagyság, erő és hatalom öröktől fogva és most és mind örökké! Ámen.

Judás 24—25.

•

Keresztelő János bejárta a Jordán egész környékét és hirdette a megtérés keresztségét a bűnök bocsánatára. Amint meg van írva Ezsaiás próféta beszédeinek könyvében: Kiáltó szó a pusztában: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit! Minden völgy töltessék fel, minden hegy és halom hordassék le és a görbe utak egyenesekké és az egyenetlenek simákká legyenek és lássa meg mindenki az Isten szabadi- tását.

Lukács 3, 3—6.

Ádventi kívánság

Valahányszor ezen a földön két ember megszereti egymást, mindig fellobban bennük a kívánság: minél jobban megismerni egymást. Ez a kívánság keresi az alkalom ablakait, ahonnan minél mesz- szebbre lehet látni a másik életébe. Boldog találkozások, szép együttlétek így hoznak közelebb két embert a megismerés és a szeretet szép otthonába.

Az ádventi emberben is ilyen elemi erővel él a megismerés kívánsága a Krisztus- közeliét áldott alkalmain.

Az ádventi kívánság először is úgy áll előttünk, mint a megismerés vágya. — Minden hivő emberben előbb- utóbb kivirul ez a vágy: megtudni azt, hogy kicsoda Krisztus? Maga a Krisztus-követés sem más, mint boldog végigjárása annak az útnak, amelyen Ö végigmént. Maga az * ádvent sem más, mint újra elolvasni, végighallgatni a szavait és végignézni . szereteté- nek mindenkihez lehajló és mindenkit megajándékozó karácsonyi mozdulatait.

Jézus egyszer megkérdezte egy vak embertől: — mi a kívánságod? A vak így felelt: — látni szeretnék! És amikor Jézus meggyógyította őt, hálásan, könnyes szemekkel Jézusra nézett. — Az ádventi kívánság mindig így kezdődik, hogy valaki a megismerés szemével Jézus szemébe szeretne nézni. Az Ö arcába, az Ö útjára, az Ö tiszta életébe sze-. retne igazán belelátni.

Az ádventi kívánság azután úgy folytatódik, mint a megismerés valósága. — Krisztus nem rejtőzködik el sohasem az Öt kereső ádventi ember elöl, titkok rejtelmeibe, babonák sűrűjébe, templomok szertartásai közé. Amikor valaki keresni kezdi, már testvérként ott találja maga mellett. A szavai megszólalna’; csendesen és egyszerűen. A szeretete világítani kezd és biz-" tat bennünket, mint a szeretteink mosolya. Öt meg lehet ismerni. A valóság világában jár. Szeretetben és szolgálatban, jóságban és irgalomban, emberek szívében és szemében sokszor felvillan az arca. Az ö megismerése valóság.

Az ádventi kívánság úgy végződik, hogy végül is a megismerés visszhangja lesz belőle. Helyesebben belőlem!

A meggyógyított vakról meg van írva, hogy amikor visszakapta a látását, visszament az emberek közé és vitte mindenkinek az egészsége, az öröme, a boldogsága tiszta mosolyát.

Az ádventi ember visszhang a világban. Hangja és bizonysága, boldog hordozója a tiszta találkozásnak, a békés és örök krisztusi karácsonynak.

(f->