Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1962-12-09 / 50. szám
„Eljön as Úr” Mal. 3, 1—7/a. Izrael népe évszázadokon át várta Isten követét, a Messiást, hogy benne megoldódjék minden probléma, rendeződjék minden kapcsolat Isten és embertárs felé. A próféták hosszú sora után Malakiás is ezzel az üzenettel áll népe elé: „Eljön az Ür”. Nekünk már beteljesedett az ádventi prófécia. Mégis minden új advent újra hirdeti Isten ígéretét, hogy mi azt megújult élettel fogadjuk. Ezért akar Isten most is figyelmeztetni, vigasztalni és feladatunk teljesítésére biztatni bennünket régi ádventi üzenetével: „Eljön az Űr”. 1. Eljön az Ür ítélni. (5. vers.) Megítéli a „szemfényvesztőket”, erkölcsteleneket és kizsákmányolókat. Ez az üzenet figyelmeztetés. Vizsgáljuk meg hitünket: Abban az Istenben hiszünk-e, akit Jézus Krisztus ismertetett meg velünk, vagy csak önmagunk ámítása, igénk szavával „szemfényvesztés” a hitünk. Vizsgáljuk meg erkölcsi életünket is: Nyíltak, tiszták-e cselekedeteink, vagy sok mindent takargatunk-e Isten és emberek előtt. És vizsgáljuk meg felebarátaink iránti szeretetün- ket: Kitárt szívvel fordulunk-e népünk, az egész emberiség mai nagy kérdései felé és részt veszünk-e azok megoldásában? Isten ádventi figyelmeztetése késztessen bennünket bűnbánatra. Annál is inkább, mert csak így szólhat nekünk az ige második üzenete is: 2. Eljön az Ür kegyelmezni. (6-—7/a vers.) Izráel népe életében számtalanszor megnyilvánult Isten kegyelme. A pusztai vándorlásra emlékezve, vagy a babiloni fogságból megszabadulva, ez világos volt Malakiás gyülekezete előtt. Most a próféta Isten minden eddiginél nagyobb kegyelmét hirdeti: „Hozzátok térek”. Mi már tudjuk, hogy Istennek ez a kegyelmes ígérete karácsonykor teljesedett be. De tudjuk azt is, hogy továbbra is érvényes az ígéret: Krisztus visszatér hozzánk. 3. Eljön az Ür megtisztítani. (2—4. vers.) ítéletével és kegyelmével egyaránt tisztít. Ahogy a tűz az ezüstöt, a lúg a ruhát megszabadítja minden szennytől; Isten a népét bűnei szennyétől tisztítja meg. A ragyogó ezüst, a tiszta ruha nem önmagát dicséri, hanem azt, aki megtisztította. Mutassa ez meg a mi feladatunkat is. Szavunk, életünk dicsérje azt, aki minket is megtisztít minden önzéstől és hitetlenségtől. Istentől kapott ádventi feladatunk késztessen bennünket igaz, tiszta áldozatra, Istennek való hűséges szolgálatra. A sokszor hallott ádventi üzenet nem hangzik mindörökké. Ami ma még ígéret, egykor beteljesedéssé lesz. Advent második vasárnapja különösképpen is hangsúlyozza, hogy Krisztus eljön végleg ítélni, kegyelmezni és megtisztítani. Amíg hallhatjuk az ádventi ígéretet, készüljünk bűnbánó, hálás és Istennek szolgáló élettel arra a napra, hogy akkor is igazi, ádventi örömmel örvendezhessünk, amikor „eljön az Űr”. Bárány Gyula t*AAAAAAAAAAAALAAAAAAAáAAiAAAáAAAAAAAAáAAAAAAAAiA.iAii.AAA.Ai.iiAA ISTENTISZTELETI REND HÍREK HÉTRŐL—HÉTRE Urunk visszajön! Lukács 21, 28. Nagyon helyes és szükséges, hogy a keresztyén ember hitében erős legyen Urunk vissza jövetelének bizonyossága. Tudnunk kell ezt és számolnunk a ténnyel: visszajön Jézus hatalommal és dicsőséggel s elvégzi az ítéletet. Ekkor „nekünk mindnyájunknak meg kell jelenni az ö ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megjutalmaztassék aszerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót vagy gonoszt.” (2. Kor. 5, 10.) Éppen ezért mindig sokakat foglalkoztatott a kérdés, mikor lesz ez? Van ebben a kíváncsiságban valami természetes, hiszen készülni akarnánk arra, ami meglesz. De sajnos, inkább ferdeségek, balgaságok, félreértések s nemegyszer nevetségességek születtek pl. a szektáknál abból, hogy az ember választ keresett a kérdésre; mikor jön vissza Urunk? Jeleket véltek kiolvasni környezetükből, történelmi eseményekből, sőt a tudományos kutatások igen becsülendő eredményeiből is. Hiába csalódtak ismételten az ítélet megkezdésének, Urunk vissza- jövetelének általuk kitűzött dátumaiban, nem akarják megérteni azt, amit Jézus mondott: „Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül.” (Mt. 24, 36.) Még Jézus sem tud az időpontról, amikor visszajön. Isten titka ez, nem reánk tartozik. Heti igénkben ez van: „mikor pedig ezek kezdenek meglenni ...” Ez Jézus nagy szeretetét mutatja azok iránt, akiket egy részleges ítélet, Jeruzsálem pusztulásának szörnyűségeitől meg akart menteni. E város végének voltak jelei a történelemben. Észre lehetett venni az eseményekből, jön a vég. Ezekre hívta fel övéi figyelmét Jézus úgy, hogy a szent város végéről szóló jövendölésekbe beleszőtte az Ö eljöveteléről hírt adó evangéliumot is. Szerétéiből, kegyelemből. Mindezekkel azonban igen komolyan figyelmeztet arra a másik ítéletre, amely eljövendő. Ennek ne jeleit kutatgassuk, ne akarjunk előre jelző „meteorológusai” lenni az ítéletnek. Inkább figyeljünk arra, aki eljövendő, hogy újjáteremtsen bennünket az Ö Szentlelkével. Így azután nem lep majd meg az a nap, nem talál készületlenül. Feladatunk az ítélet előtt nem a jeleket keresni, de a kegyelmet adó Jézusra tekintve, cselekednünk a jót mindenekkel, amíg időnk van. Boros Károly fTTfTTTTTTTTfTTTrTTTTTTTTTTTTTYTffTTTTTTTTTTTTfTTTTTfTTTTTTyf NAPRÖL-NAPRA VASÁRNAP: JEREMIÁS 24, 7; JELENÉSEK 22, 17/a. — Prófétai ígéret az Ószövetségben: Isten kegyelmező, segítő Istenünk lesz. Az egyházi esztendő vissza-visszatérő ádventje ennek Jézusban történt beteljesülését mutatja. Lukács 21* 25—33; Ézsaiás 43, 22—25. (Efezus 2, 4—5.) HÉTFŐ: ZSOLTÁROK 57, 4; MÁTÉ 11, 27/b. — Isten arcát Jézus mutatta meg. Ö ismeri az Atyát; kegyelmét és hűségét nyilatkoztatja ki nekünk. .Lukács 12, 35—40; Ézsaiás 49, 1—6. (János IU 49—52.) KEDD: ÉZSAIÁS 26, 13; MÁTÉ 10, 22/a. — Megtisztelő, hogy Isten fiai lehetünk. Éljünk úgy, hogy lássák az emberek cselekedeteinkből, hogy Hozzá tartozunk. 2. Tesszalonika 3, 1—5; Ézsaiás 49, 7—13. (2. Korinthus 6, 1—2.) SZERDA: JÖB 7, 17; ZSIDÓK 2, 11. — Emberré lett az Isten! így az Ö alázata emel minket föl Hozzá. A múlandó és gyönge embernek az örök és hatalmas Isten jött segítségül. Zakariás 2, 14—17; Ézsaiás 49, 14—18. (Róma 8, 15—16.) CSÜTÖRTÖK: 5. MÓZES 32, 39; 1. PÉTER 1, 13/b. — Ád- ventben teljesedjék ki keresztyén reménységünk. Krisztus első eljövetelére emlékezve várhatjuk második eljövetelét. Márk 13, 5—13; Ézsaiás 50, 4—9. (Zsid. 2, 10.) PÉNTEK: ZAKARIÄS 3, 4; MÁTÉ 9, 6. — Jézus az Isten követe, aki teljhatalmat kapott arra, hogy a bűnös, azaz Istentől elszakadt embert visszatérítse a mennyei Atyához, Lukács 17, 20—25; Ézsaiás 51, 9—16. (1. Péter 5, 10—11.) SZOMBAT: ZSOLTÁROK 119, 2; JÁNOS 1, 21. — Ad- venti parancs: készítsétek az Űr útját. Boldogok azok, akik helyet adnak igéjének szívükben, és életüket hozzáigazítják Isten akaratához. Ézsaiás 35, 1—7; Ézsaiás 52, 7—12. (2. Ko» rinthus 5, 20.) i- H. B. Budapesten, 1962. december 9-én Deák tér de. 9. (úrv.) dr. Kékén András, de. 11. (úrv.) Káldy Zoltán, du. 5. Hafenscher Károly, du. 6. Szeretetvendégség: dr. Nagy Gyula. Fasor: de. fél 10. Pásztor Pál, de. 11. Pásztor Pál, du. 6. Gaudy László. Dózsa György út: de. fél 10. Harmati Béla. Üllői út 24.: de. fél 11. Grünvalszky Károly. Rákóczi út 57 /b. de. 10. (szlovák) dr. Szilády Jenő, de. 12. Grünvalszky Károly. Thaly Kálmán u. de. 10. Szirmai Zoltán, de. 11. (közgyűlés) Rédey Pál, du. 6. Szirmai Zoltán. Kőbánya: de. 10. Veöreös Imre. Utász u.: de. 9. Veöreös Imre. Vajda Péter u.: de. fél 12. Veöreös Imre. Zugló: de. 11. Boros Károly, du. 4. Szeretetvendégség. Rákosfalva: de. 8. Szabó István. Gyarmat,u.: de. fél 10. Boros Károly. Fóti út.: de. 11. Gádor András. Frangepán u.: de. fél 9. Nagy István. Újpest: de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet: de. 10. Soroksár újtelep: de. fél 9. Pestújhely: de. 10. Kürtösi Kálmán. | Rákospalota MÁV telep: de. 8. Rákospalota nagytemplom: de. 10. Rákospalota kistemplom: du. 3. Rákosszentmihály: de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom: de. 9. Karner Ágoston. Rákoscsaba: de. 9. Békés József. Rákoshegy: de. 9. Rákosliget: de. 10. Rákoskeresztúr: de. fél 11 és fél 3. Bécsikapu tér: de. 9. Schreiner Vilmos, de. 11. Várady Lajos, este 7. Károlyi Erzsébet. Torockó tér: de. fél 9. Várady Lajos. Óbuda: de. 9. Fülöp Dezső, de. 10. Vámos József, du. 6. Szeretetvendégség. XII. Tarcsay Vilmos u.: de. 9. Ruttkay Elemér, de. 11. Ruttkay Elemér, este fél 7. Zoltai Gyula. Pesthidegkút: de. fél 11. Barcza Béla. Diana út: de. fél 9. Zoltai Gyula. Kelenföld: de. 8. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, de. 11. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, t. 6. dr. Rézessy Zoltán. Németvölgyi út: de. 9. Uzon László. Kelenvölgy: de. 9. Visontai Róbert. Budafok: de. 11. Visontai Róbert. Nagytétény: de. 8. Csillaghegy: de. fél 10. Csepel: de. 11., du. 4. Szeretetvendégség.- EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. December 9-én, vasárnap reggel fél 8 órakor, evangélikus egyházi félórát közvetít a Pe- tőfi-rádió. Igét hirdet: D. dr. VETŐ LAJOS, az Északi Egyházkerület püspöke.- ÖBUDA. Az óbuda-újlaki evangélikus gyülekezet december 9-én este 6 órai kezdettel szeretetvendégséget tart, melynek előadója KÁLDY ZOLTÁN püsnök.- VANYARC. November 35-én ünnepelte a gyülekezet temploma felszentelésének 162. évfordulóját. Ez alkalommal a gyülekezet hálát adott az 53 ezer forintos költséggel befe- rezett torony-renoválási munkáért. Az ünnepi istentiszteleten Gartai István esperes és a helyi lelkész szolgált. Az énekkar Gárdonyi Zoltán: „Tarts meg Urunk szent igédnek” kezdetű korálfeldolgo- zást énekelte. A Sajtóosztály értesíti a Gyülekezeteket, hogy az 1963. évi ÚTMUTATÓ és NAPTÁR előjegyzések már beküldhetők. Mivel e két kiadványból a Sajtóosztály visz- szavételezéseket nem fog teljesíteni, kéri a Gyülekezeteket, hogy csak a szükségesnek megfelelő mennyiséget rendeljenek.- A VESZPRÉMI EGYHÁZMEGYE lelkészt munkaközössége november 29-én Veszprémben ülésezett. Sümegi István, Nagy Gyula, Asbóth László és Halász Béla esperes szolgálatával. >- A NÓGRÁDI egyházmegye lelkészi munkaközössége december 11-én tartja munkaülését Balassagyarmaton. *- HALÁLOZÁS. Özy. BALTIK PÁLNÉ szül. Algőver Margit, néhai dr. Baltik Frigyes püspök menye, lelkészözvegy, november 18-án a balassagyarmati Evangélikus Szeretetházban 93 éves korában elhunyt.- CSEPREGI OLGA nyug. banktisztviselő, néhai Csepregi György békéscsabai esperes leánya, az Evangélikus Élet hűséges olvasója,.. november 20-án a békéscsabai kórházban 75 éves korában elhunyt.- LONKAI ISTVÁNNÉ, sz. Halász Karolin, lapunk hosz- szú időn át volt előfizetője november 26-án hosszú szenvedés után elhunyt. Nagy részvéttel Pécsett temették el november 28-án.- SOKORAY ZOLTÁN BALÁZS, Sokoray Miklós lelkész fia, november 30-án 32 éves korában elhunyt. December 3-án temették el a gyülekezet nagy részvétével. „Tudom, az én Megváltóm él...” (Jób. 19,25) ÁDyeNi lí.VASARNAP Advent 2, vasárnapján Oltári ige: Lk 13, 6—9. Szószéki ige: Malakiás 3, 1— 7/a. Oltárterítő színe: lila. Ősidők óta a győztes Krisztus ítélettartására emlékezik az Egyház ádvent 2. vasárnapján. Ez az ítélet már azóta folyik, amióta a Feltámadott Krisztus elküldte Lelkét tanítványaira, hogy bőven áradjon belőlük az evangélium élő vize. Erről beszél jelképesen Malakiás próféta, amikor Isten tisztító munkáját az ötvös tüzéhez és a ruhamosó lúgjához hasonlítja. A nagy kérdésre: „És kicsoda áll meg az Ő megjelenésekor?” azért így válaszolhatunk: akiket a Krisztus Lelke és a bűnbocsánat evangéliuma megtisztított. Kérjük erre Urunkat ismert ádventi énekünkkel: (Dt. ék. 111. 1. v.) Ő, miként fogadjalak, Világ Megváltója, Méltóképp mint áldjalak, Lelkem megtartója! Ő, Jézus gyújtsd szívemben Te szövéínekedet, Hogy érthessem mindenben Te szent tetszésedet. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. clr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII. Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 342—423 Kiadóhivatal és Sajtóosztály: 142—074 Előfizetési ára egy évre 60,— Ft Csekkszámla: 20412.—VIH. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott 626057/2 — Zrínyi Nyomda, Bp. Felelős; Bolgár Imre Igazgató — A Fejérkomáromi egyházmegye lelkészi munkaközössége Budapesten tartotta ülését december 6-án. Szolgáltak: Lábossá Lajos, Molnár Gyula, Csonka Albert, Kajos János, Szakáts László, Milán János és az egyházmegye esperese: Selmeczi János. — Bundák, Irhák divatos átszabása, tisztítása, festése Somogyi szűcsnél, Bp., V, Kossuth Lajos u* 1., az udvarban. — Szőrme- és irhabundák javítása. átszabása legújabb modellek szerint. Bart szűcs, Bp., VII. Lenin krt. 23. Telefon: 222—531. — Disznóperzselő, kártevő csapda, pásztorcikk Kulcsár kisiparosnál, Bp., Rákóczi út 6.-----* UJ ELET KAPUJÁBAN Július 12-én, vasárnap, nagyon meleg nyári estünk volt. Már úgy 9 és 10 óra között járt az idő, lomhán és hallgatagon. A dolgozószobámban ültem és regényt olvastam. Azon a vasárnapon három istentiszteletet kellett tartanom, részben,az anyagyülekezetben, részben két filiában. Ennyi szolgálat után jólesett a kikapcsolódás. A kertre nyíló ablak• tárva-nyitva állt. A közeli hársfa virágainak illata belopózott a szobába és mézédes hangulatot teremtett. A sötétben fekvő kert mögött egy szélesebb út húzódott s onnan beszűrődött a hazatérők hol fáradtas, hol vidám beszélgetése. Az úton túl állt a templom, zömök testű épület, alacsony, széles toronnyal a tér lámpáinak a fényében. Igazi vasárnap este volt. Csönd, nyugalom, békesség. Akkor szólalt meg a telefon. Persze hirtelen felriadtam, mert semmiképpen nem vártam erre a türelmetlenül csengető, sürgető hangra. Az egész hangulatot kettévágta titokzatosan és kissé félelmetesen. — Itt Novák beszél... — hallottam egy férfi hangját. Hirtelen nem tudtam, hogy ki is az a Novák ... De talán megérezte a telefonáló, mert így folytatta: — Itt Novák beszél, a sokgyerekes Novák... Egyszerre magam előtt láttam Novákot, a „sokgyerekes Novák”-ot, aki vasárnap este telefonált. Vállas, kicsi, erős testű ember volt, esztergályos vagy lakatos a gyárban. A hat gyerek — hat fiú. Szép rendben, kétévenként születtek, a legidősebb 14 éves, a legfiatalabb 4 éves. Volt dolga az anyjuknak, hogy rendben tarfsa őket, mert amint hazaértek a tanításból, vagy különösen nyáron, a hat gyerek mindig hatfelé szaladt. Többnyire persze a Duna partjára, amely a kis házuktól nem hullámzott messzebb 300 méternél. Ott azután egybeverődtek a többiekkel és nincs az a hivatásos rendező, aki vidámabb és izgalmasabb játékot tudott volna szervezni, mint ők maguk. Novákék különben az egyik filiában laktak, mintegy 20 km-re az anyagyülekezettöl. Falunak számított még és új település volt. amely annak köszönhette létrejöttét, hogy a közelben modern teherautógyár épült. A munkások egymás után vették az olcsó telkeket s ki így, ki úgy, felhúzott rajta egy házacskát. A házak kezdetben szétszórtan feküdtek s csak idők folyamán alakultak ki az utcák, de nem volt még csatornázás, sőt sokáig villany- világítás sem. Homokos volt a talaj nagyon is homokos, ezért legtöbben szőlőültetéssel próbálkoztak, meg sárgabarackkal. A házakat körülölelték a konyhakertek, meg virágoskertek, de rengeteg erő kellett a locsoláshoz, különösen ezen a forró nyáron. Majdnem házról házra járva gyűjtöttem össze az evangélikusokat, de negyvennél többet nem találtam. Kezdetben az iskolában tartottunk istentiszteletet, havonta egyszer, azután összefogtunk a reformátusokkal, akik négyszer annyian volto.k. Kibéreltünk egy lakóházat, két szoba között kivettük a falai és már készen állt a kedves, egyszerű „ima ház”. Szívbeli örömöm telt ebben a munkában A gyülekezet tagjai többnyire fiatalok voltak még csak 1—2 gyerekkel, ami viszont jövőt ígért és ehhez megvolt, már a lelki alap: a közösség. Az örömömhöz éppen a Novák- család járult hozzá sokkal. Az istentiszteleten mindig ott volt vagy az anya, vagy az apa a hat fiúgyerekkel. Ilyenkor mindnyájan vasárnapiasan felöltözködtek, noha az istentisztelet mindig délután volt és a gyerekélet törvényei szerint vasárnap délután már nem kötelező a tiszta ruha, ami csak akadály a játékban. A fiúk fekete haja simára kefélve úgy csillogott, mintha olajjal kenték volna meg. Két sort is megtöltöttek (az imaházban persze csak lócák voltak), előbb ültek a kisebbek, mögöttük a nagyobbak. Mindegyiknek volt énekeskönyve s még a két legkisebb is, aki még olvasni se tudott, kézben tartogatta a könyvet (néha megfordítva) miként a felnőttek. Ilikor aztán kezdődött a gyülekezeti ének, a Novákok úgy fújták, mint az angyalok. Jó hallásúak voltak s jó hangú is mindahány. A Novák-család önkéntelenül is vonzotta a többieket. Ha ők ott lehetnek — gondolta talán a többi — akkor mi se maradhatunk el. Amikor nekünk volt istentiszteletünk, a reformátusok közül is többen eljöttek s azt lehet mondani: jól tele volt a helyiség, sokszor szorongva állt és ült egymás mellett 50—70 ember is. Ezért volt számomra olyan öröm a szolgálat abban a filiában. Onnan hívott fel vasárnap, későn este Novák, a „sokgyerekes”, ahogyan őt a községben elnevezték. — Jó estét Novák úr! — mondtam vissza a telefonba, már magamhoz térve és kissé kedélyesen. Hogy vannak, mi újság, hogy van a hat gyerek ... ? A messzeségből remegve szólt az apai hang, szinte úgy éreztem, mintha, sírás keveredett volna bele. ■— Nincs már hat gyerek, tisztelendő úr, nincsen már csak öt... Most már az én szívem is megtelt balsejte- lemmel. — De, hát... — Nincsen már, tisztelendő úr, hat gyerek ... A Jancsi tegnap belefulladt a Dunába ...! Megállt, mint aki maga sem érti, hogyan lehet ilyen félelmetes hírt ilyen egyszerű szavakkal elmondani. Én meg csak szorítottam fülemhez a kagylót, hogy egyetlen szó el ne vesszen, és hátha rosszul halottam az előbb. — A Jancsi... — kezdte újból, de már egészen szaggatottan — tegnap... és mi vártuk haza ... és kerestük is ... és ma este ... Átéreztem, hogy amit mond, azt most látja maga előtt. Jancsi, a negyedik fiú, a 8 éves, felvetődik a víz színére és a halászok kifogják. Ott fekszik a parton, ahol az élet annyi boldog óráját töltötte el és amely az ő számára nincs többé. Parttalan lett minden és sötét. Fekete haja csapzott, karja élettelen, arca és teste felpuffadt... — Nincs Jancsi — hallottam — és tessék..-, eltemetni tessék... A csöndes vasárnap este így lett felzaklatott. Én is láttam magam előtt Jancsit, amint legutóbb is ott ült az imaházban a többiek között és énekelt. Talán életének utolsó énekét akkor énekelte el... Másnap kimentem a filiába és megtudtam, hogy szombaton délután, amikor ugyancsak forrón sütött a nap, a gyereksereg sokáig hancurozott a parti homokban. Kergették egymást, felhevültek és így rohantak be a vízbe. A víz kitárta halálosan ölelő karját a kis Jancsi előtt... A Duna minden évben kér áldozatot az emberek közül, mintha ősrégi pogány isten lenne. Jancsi is az áldozatok közé jutott... (Folytatjuk) Várady Lajos
