Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1962-10-21 / 43. szám

Bibíiaterjesztési adatok világviszonylatban IDŐBE TELIK, AMÍG VI­LÁGSZERTE, majd pádig összefoglalóan föl lehet be­csülni: egy-egy évben meny­nyi biblia került az emberek kezébe. A Bibliatársaságok Világ- szövetségének londoni fő­titkársága közzétette az 1960- ra vonatkozó statisztikai ada­tokat. Eszerint a bibliater­jesztő társaságok 3,5 millió teljes Szentírást, 3,3 millió Üjtestámentumot és 27 mil­lió bibliai részt juttattak el az érdeklődőkhöz: darabszám­ra összesen 34 milliót. Ez az első eset a bibliatár­saságok történetében, hogy a terjesztési példányszám túllép­te a 30 milliót. (A korábbi évek adatai: 1959-ben 29,5, 1958-ban 26,3, 1957-ben 24,9 millió.) Ha azonban teljes képet akarunk nyerni e tekintetben, ide kell számítanunk azt a 2—3 millió Bibliát, illetve Új­szövetséget és 1—2 millió evangéliumot, amelyeket ma­gáncégek és különféle moz­galmak adtak ki. AMI A PÉLDÁNY-MIL- LIÖK NYELVÉT ILLETI, a statisztika a következő pontos adatokat nyújtja: 221 nyelven jelent meg a teljes Szentírás, 277 további nyelven legalább az Űjtestámentum, s ezeken felül még 667 nyelven leg­alább egy bibliai rész (több­nyire evangélium). Ez összesen 1165 nyelv. így a világ né­pességének közel 90 százalé­ka anyanyelvén olvashatja a Szentírást, vagy legalábbis annak kisebb-nagyobb részét. Ezek a számok azonban nem homályosíthatják el azt a tényt, hogy jóval több, mint 200 millió ember nyel­vére — kereken kétezer nyelv­re, illetve nyelvjárásra kell gondolnunk — ma még nincs lefordítva egyetlen bibliai könyv sem, nem is szólva az Üjtestámentumról, vagy éppen a teljes Bibliáról. A 2000, bib­liafordítási szempontból „érin­tetlen” nyelv közül 400 afri­kai. Szinte leküzdhetetlen ne­hézséget okoz a szóban forgó nyelvek esetében, hogy Kö- zép-Amerikában, Mexikóban, India határterületein, Burmá­ban, Kínában, Thaiföldön, Laoszban úgyszólván minden völgy lakói annyira önálló nyelvjárást beszélnek, hogy belföldiek is csak tolmáccsal értethetik meg magukat. Ha­sonló a helyzet az Amazonas vidékének, a Fülöp-szigetek- nek és Tajvannak különféle területein. S emelett sok­millió — köztük több száz­ezernyi keresztyén — ember számára a Szentírásnak csak egy töredéke hozzáférhető anyanyelvén. A ma megjelenő fordítások ugyanakkor jórészt régiek, esetleg elavultak, s ezért meglehetősen rászorulnak arra, hogy átjavítsák, vagy éppen új fordítással váltsák fel őket, különben az új ge­neráció számára érthetetlenek maradnak. Azt lehet monda­ni, hogy ma revideálásra szo­rulnak mindazok a fordítá­sok, amelyek századunk har­mincas éveiig jelentek meg a missziós területeken. A FELADAT HÁROMSZO­ROS: 1. Isten Igéjét lefordí­tani az eddig „érintetlen” nyelvekre, 2. a Bibliának to­vábbi könyveit lefordítani azokra a nyelvekre, amelye­ken eddig csak egyes részek jelentek meg, 3. elavult for­dításokat át javítani — s ez utóbbi feladat nagy felelőssé­get és munkát ró világszerte a bibliafordítókra és kiadók­ra, mégpedig eddig soha nem tapasztalt mértékben. így pél­dául a Brit és Külföldi Bib­liatársulat elhatározta, hogy fordító-gárdáját az eddiginek több, mint háromszorosára növeli. E munkaközösségben 15 évvel ezelőtt 3 ember dol­gozott, de számuk belátható időn belül 30 lesz a terv sze­rint. Mindezekhez még valami: évenként mindig több és több Szentírás kerül ugyan az em­berek kezébe, akiknek a szá­ma azonban gyorsabb ütem­ben növekszik ennél, s az ed­digieket véve alapul, évente 30 millióval nő azok száma, akiknek — legalábbis egyelő­re — nincs lehetőségük arra, hogy a Bibliának valamely részét anyanyelvükön olvas­hassák. Hálára indító tény, hogy ne­künk, magyar protestánsoknak elegendő számú Biblia áll rendelkezésünkre, s hogy ál­landó munkával készül Bib­liánk nyelvében megújított fordítása. „A keresztet a bomba ellen” Szeptember utolsó hetében nagy tiltakozó felvonulás volt Glasgowban az atomfegyverek ellen. A demonstrációban 73 lelkész is részt vett. Legtöb­ben a skót egyház lelkészei voltak, mások az episkopal- egyházhoz, a methodista, baptista és a szabad egyház­hoz tartoztak. A lelkészek ha­talmas táblával vonultak fel, melyen ez a felirat állt: „A keresztet a bomba ellen.” Dr. George F. Mac Lood, a skó­ciai egyház közgyűlésének volt elnöke beszédet intézett a hallgatósághoz. Beszédében kifejezte a keresztyének tilta­kozását az atomfegyverekkel szemben. Látogatás Lipcsében Dr. Ottlyk Ernő Teológiai Akadémiánk dékánja és Gast- pary varsói professzor meglá­togatták a lipcsei teológiai fa­kultást. E látogatás alkalmá­val a lipcsei fakultás tanári karát megismertették hazájuk teológiai Akadémiájának mű­ködésével. Megtekintették a fakultás tíz intézetét. A lá­tottak mély benyomást tettek rájuk. Dr. Niemöller visszatért ausztráliai és újzélandi látogatásáról Az Élet Könyve új köntösben Nem először írunk arról hogy szorgos munka folyik az új bibliafordítás érdekében. Ma már sok gyülekezeti tagunk is tudja ezt, sőt előadások nyomán betekintést is kapott a fordí­tás műhelytitkaiba. Várják már az „új köntösbe” öltöztetett Bibliát, amely a régi és örök tartalmat a ma beszélt magyar nyelven szólaltatja meg. Hiszen a Biblia nemcsak a templomok, az istentiszteletek és a bibliaórák könyve, hanem a szó legne­mesebb értelmében véve az Élet Könyve. Örömmel jelenthetjük, hogy az 1948-ban elkezdett munka befejezéséhez közeledik. Az Ószövetségi Fordító Szakbizottság tagjai most készítik sajtó alá az utolsó próbafüzeteket (a pró­fétai könyveket) és az utolsó simításokat végzik a már lefor­dított szövegen. Hadd álljon itt Ezékiel 37,1—14 jólismert sza­kasza a mostani Károlyi fordításban és ahogyan azt Pálfy Miklós lefordította: KÁROLYI FORDÍTÁSA PÁLFY FORDÍTÁSA Öt hetet töltött D. Niemöl­ler, a Hessen-nassaui egyház­elnök a Brit- és külföldi Bib­liatársaság meghívása alapján Ausztráliában és Üj-Zéland- ban. Számtalan prédikációt, előadást tartott és egy biblia­hét szolgálatát végezte. Visz- szatérve elmondta, hogy az egyházi élet Üj-Zélandban és Ausztráliában régi tradíció­kon nyugszik és kiegyensúlyo- zottabban folyik, mint Nyu- gat-Németországban. A hívek szorgalmasan járnak ugyan templomba, mégis, gyüleke­zeti életről sajnos alig lehet szó. Jelenleg nagyobb erőfe­szítéseket tesznek az egyházi élet elevenebbé tételére. Az ő utazása is hozzájárult eh­hez. Minden alkalommal igen nagy volt az érdeklődés szol­gálata iránt, különösen is nagy érdeklődéssel fogadták beszámolóját a német evan­gélikus egyházi napokról és a biblia-munkáról. 1. Lön én rajtam az Űrnak keze, és kivitt engem az Űr lélek által, és letőn engem a völgynek közepette, mely cson­tokkal rakva vala. 2. Es átvitt engem azok mel­lett köröskörül, és imé, felette sok vala a völgy színén, és imé, igen megszáradtak vala. 3. És monda nékem: Ember­nek fia! vájjon megélednek-e ezek a tetemek? és mondák: Uram Isten, te tudod! 4. És monda nékem: Prófé- tálj e tetemek felöl és mond­jad nékik: Ti megszáradt te­temek, halljátok meg az Űr beszédét! 5. így szól az Űr Isten ezek­nek a tetemeknek: Imé, én bocsátók ti belétek lelket, hogy megéledjetek. 6. És adok reálok inakat, és hozok reátok húst, és bőrrel borítlak titeket, és adok belé­tek lelket, hogy megéledjetek, és megtudjátok, hogy én va­gyok az Űr. 7. És én prófétálék, a mint parancsolva vala nékem. És mikor prófétálnék, lön zúgás és íme zörgés, és egybemené- nek a tetemek, mindenik te­tem az ő teteméhez. 8. És látóm, és imé inak valónak rajtok, és hús növe­kedett, és felül bőr borította be őket; de lélek nem vala még bennök. 9. És monda nékem: Prófétálj a léleknek, prófétálj ember­nek fia, és mondjad a lélek­nek: Ezt mondja az Űr Isten: A négy szelek felől jöjj elő lélek, és lehelj ezekbe a meg­öleltekbe, hogy megéledjenek! 10. És prófétálék a mint pa- rancsolá, És beléjök méné a lélek s megéledének, és állá­nak lábaikra, felette igen nagy sereg. 11. És monda nékem: Em­bernek fia! ezek a tetemek az Izráel egész háza. Imé, ezt mondják: Elszáradtak a mi csontjaink és elveszett a mi reménységünk; kivágattunk! 12. Annakokáért prófétálj, és mondjad nékik: így szól az Űr Isten: Imé, én megnyitom a ti sírjaitokat, én népem! s beviszlek titeket Izráel föld­jére. 13. És megtudjátok, hogy én vagyok az Űr, mikor megnyi- tándom sírjaitokat és kihozlak titeket sírjaitokból, én népem! 14. És adom az én telkemet belétek, hogy megéledjetek, és leteszlek titeket a ti földe­tekre és megtudjátok, hogy én, az Űr, szóltam és megcsele­kedtem, ezt mondja az Űr Isten. 1. Rám nehezedett az ÜR keze, elragadott Lélekben az ŰR és csontokkal borított völgy közepén tett le. 2. Körülhordozott felettük: Tömérdek egészen kiaszott csont hevert előttem a völgy­ben. 3. Emberfia — kérdezett — életre kelnek-e valaha is ezek a csontok? Uram, Istenem! Te tudod — feleltem én. 4. Prófétálj e csontoknak — parancsolta — és mondd ne­kik: Kiszikkadt csontok! Hall­játok az ÜR igéjét! 5. Így szól az ŰR Isten ezekhez a csontokhoz: íme, Lelket bocsátók belétek és életre keltek. 6. Inakat rakok reátok, húst növesztek rajtatok, bőrt borí­tok reátok s aztán Lelket bo­csátók belétek, hogy életre keljetek és megtudjátok, hogy én vagyok az ŰR! 7. Prófétáim kezdtem a pa­rancs szerint. S ahogy prófé- táltam, hirtelen robaj és ren­gés támadt és ... a csontok összeálltak ... csont a csont­hoz, 8. Körülnéztem s láttam, hogy inak lettek rajtuk, hús nőtt reájuk és bőr borítja őket. De Lélek még nem volt bennük. 9. Prófétálj a Lélekért! — mondta ekkor — prófétálj Emberfia és mondd a Lélek­nek: Így szól az ŰR Isten: Törj elő Lélek a négy égtáj felől! Lehelj ezekre a megöl- tekre, hogy életre keljenek! 10. És prófétáltam a pa­rancs szerint. Ekkor beléjük hatolt a Lélek, megelevened­tek és talpra álltak — roppant nagy sereg! 11. Emberfia — mondotta — ezek a csontok: Izrael egész népe. Most azt mondják: Kl- szikkadtak csontjaink, remény­ségünk füstbe ment — elvesz­tünk mindnyájan! 12. Prófétálj azért nekik. Így szól az ÜR Isten: Megnyi­tom sírotokat, kihozlak a te­metőből — én népem. Elvisz­lek benneteket Izráel föld­jére 14. s majd megtudjátok, hogy én vagyok az ŰR, ha megnyitom sírotokat, ha ki­hozlak a temetőből — én né­pem! 14. Belétek lehelem a Lelke- met és éltek. Békét adok föl­deteken és megtudjátok, hogy én az ŰR, megcselekszem, amit megígértem! — ezt mond­ja az Űr! üfl!l!i:l:l!!!l‘lilllllll!!ik!(li|!|l|||il!|!|l|l|illll|!|lltt<l)lf|lil|l|litini1fl!Hin!l!l!l!ll!Ullllll!iaíltlltilll!mi(iM!liilMINltlll!iUil!l!raillllllllll Csak könyv... Csak könyv ... Neve se más, csak „Könyv” ... A betűk oly egyszerűek benne, s a lapok oly fekete-fehérek, mintha valóban csak könyv lenne. Egy könyv, a sok között a polcon és a csendes könyvtárszobákban, egy könyv, amely oly azonos millió mással az egyformaságban .,, Csak könyv Lapozgatják fehér gyermek-kezek s öregek ujja reszket rajta. Apák és anyák keresik benne, hogy mit mond jajra és mit mond bajra. Néha rápereg egy-egy könny is, ember szívéből kicsordult bánat, máskor meg annak, aki jól megérti, egekig zúgó öröme támad. Vihart kelt és ad csendességet, pöröl, parancsol, törvényt szab, keményet, leleplez, vádol, éget haragja, ha Isten akarja! Ha így akarja! S ha úgy akarja, megszólal szépen, mint édesanya esti mesében, ölel és csókol, simogat lágyan... fgy cselekszik a Nagy ŰR egy könyvben, - a Bibliában... Csak könyv... Az örök-egy Isten él így benne! Egy könyvben Ö, a Legyőzhetetlen közel jön hozzánk, kezünkre száll le és élet lesz az emberekben, éhesnek kenyér, borúsnak béke s a bűnbánónak áldott kegyelem .,. Egy könyvben, az ősi Bibliában, Testvérek! — az Isten van velem! Csak könyv? Öh, mennyivel több annál! Hisz azt hirdeti, hogy Isten szeret! Megragadom, hogy Ő is megragadjon és élettel töltse be szívemet, S amikor népek haragra gyúlnak és remegve forrong a nagy világ, hirdetem azt, amit Isten hirdet: — béküljetek meg egymással! — és magasra emelem a Bibliát! Várady Lajos Isten nevét hiába ne vegyed Visszaélések Istennek a Bibliában kinyilatkoztatott igéj'ével Köztudomású, hogy a Német Szövetségi Köztársaság mi- litarista-revansista törekvéseiben nem kis szerepet szánt az egyháznak. Ezért igyekezett minél sürgősebben nyélbeütni a hírhedt katonalelkészi — szerződést. Mai, bibliavasámapi, számunkban Istennek a Bibliában kinyilatkoztatott igéjé­ről szól több cikkünk. Az alábbi idézetek azt mutatják, soha sem volt időszerűbb, mint éppen ma, hitünk és lelki­ismeretünk teljességével óvakodni a Bibliával, Isten igéjé­vel, való visszaéléstől. Az alábbi „egykor”-i idézetek a Lie. Theol Bruno Doehring, berlini volt királyi, udvari és dómlelkész kiadásában 1914-ben megjelent: „Erős vár­prédikációk és beszédek a kemény időből” c. kötetből va­lók. Akkor a tábori lelkészek úgy prédikáltak. És lássuk; ma hogyan teszik ezt Nyugat-Németországban? Ez a kép a jelzett kiadvány első kötetének 9. oldalát „díszffF* Ma: Mózes — a katonalelkész szabadító)« „Mózes a maga törvényadásával az ölés törvényét vesd igénybe, hogy megtartsa az életet és a rendet.” (Az életismereü oktatás anyagából. A Bundeswehr ev. egyházi Mvatateá Egykor: Amikor az oroszok leveréséről hallottunk a mazuri* tavaknál és az angol cirkálok megsemmisítéséről az Északi■» tengeren, önkéntelenül együtt kellett ujjonganunk Mózessel az ő haladásában: „Az Űr az igazi harcos, és Űr az ö neve*» (Staemraüer superintendens. L m. 3*5. akti Ma: Az isteni küldetés: „Hiszem, hogy Isten a német népnek a mostani viharos kms szakban különleges feladatot szánt, legyen védelmezője it Nyugatnak minden hatalmi befolyással szemben, mely Kelet­ről hathat reánk.” (Adenauer a pápánál 1960-bartJ Egykor: Isten pörölyer. „Te vagy az én pörölyöm1 — így szól most Isten a mi né* pünkhöz. A mi feladatunk, hogy pöröly legyünk, a mi hivaA tásunk most, hogy szétzúzzunk, hogy győzzünk.” (Dr. von Schwarz udvari és dómlelkész prédikációjából. X. m. H- 2s4 • „Valójában mégiscsak úgy van, hogy Isten a németet most alaposan a markába kapta és vele más népek orrára üt.” (Lie. Koehler berlini lelkész, 191«! Ma: Engedelmeskedni az 5. parancsolatnak ez: ölni „A katona feladata, hogy engedelmeskedjék az 5. parancsod latnak, ne ölj. Ez az engedelmesség szükség esetén odáig el-' mehet, hogy ölnie kell.” (Eletismeretl oktatás anyagából. Bundeswehr ev. egyházi hivatalad Egykor: A szelídség parancsa ellenére: Szent háborút „A szelíd Üdvözítő korbácsot is suhogtatott és haragudott azokra, akik Isten házából, az imádság házából, rablóbar­langot csináltak. A mi népünknek kell és szabad haragudnia, minden rosszaságra és gonoszságra, kell és szabad harcolnia ellene ebben a háborúban, melyet mi valamennyien szent hál borúnak nevezünk és mint szent háborút, a legmélyebb kol molysággal folytatni törekszünk. Isten a végső győzelmet szánja nekünk!! A világ és a népek belső legyőzéséhez egye­dül az Űr Jézus Lelke fog elsegíteni. Az 6 vezetésével át fog­juk élni az igék igazságát: »Boldogok a szelídek, mert ők örökségül bírják a földet.'»” (D. Mahllng zsinati tanácsos. I. m. II. 218. okig Tehetünk-e mindehhez valamit hozzá? Talán csak annyit: Övja meg Isten az egyházat ekkora eltévelyedéstől, az Igével, a Bibliával való ilyen gonosz visszaéléstől! G. A. ttttttttttttttttttttttttttttttttttttttttttttttttttttttttttttt* Legyen szívben, házban, hazában és a világban béke! BENSŐSÉGES ÉS HATÁR­KÖVET JELENTŐ ÜNNEPE volt a vecsési gyülekezetnek, Felavatták és átadták rendel­tetésének a fatemplom mel­lett, a háború romboló őrüle­tének áldozatul esett régi papiak helyén épült új pa- rochiát. A kétszobás, kis iro­dahelyiséges, típuslakóház méretében épült modem kis otthont Detre László esperes avatta fel, a parochia udva­rán összegyűlt hívek kis se­rege előtt. „1944 őszén, — mondotta — éppen 18 éve Vepsésen futó­tűzként terjedt el a híre an­nak a gaztettnek, hogy a meg- verten futó német hadsereg gyalázatos kegyetlenséggel és eszeveszett őrültséggel fel­robbantotta az evangélikusok kis templomát. A robbanás használhatatlan romhalmaz­zá változtatta a parochiát is. Amit a vecsési gyülekezet maroknyi népe példamutató erőfeszítéssel alkotott évek so­rán át, a háború apokalip­tikus szörnyének vascsizmái egyetlen pillanat alatt romba- döntötték.” Ez az évekig tartó erőfeszítés a gyülekezet leg- jobbjaiban szívós béke-aka­rássá edződött. Közös össze­fogásuk, áldozatuk és se­gítő munkájuk megépítette a modern, szép kis otthont, ami­hez serkentésül jelentősen ál­dozott a közegyház is. „AKIK PEDIG EBBEN A HÁZBAN FOGNAK ÉLNI, — fejezte be az esperes avató szavait —, ne feledjék soha, hogy romok fölé épült pa- rochiában laknak. Éljék a ma­guk életét benne úgy, mint akik tagjai annak az új vi­lágnak, amely nem akar töb­bé háborút.” Az avatás után szeretetven- dégséget tartottak a fatemp­lom épületében, amelyen Ko­ren Emil, a Gyülekezeti Se­gély országos vezetője tartott előadást a Gyülekezeti Se­gély munkájáról. Szólt arról az összefogásról, amely éven­te mintegy nyolcvan gyüleke­zetei segít meg építő és tata­rozó munkájában s amelynek egyik alapja a segítés mun­kájában magát egynek tudó szeretet, másik alapja pedig egyházunk útjának helyes lá­tása s az abban való egyetér­tés és egyetakarás. Koren Emil

Next

/
Thumbnails
Contents