Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1962-10-21 / 43. szám

Kik prédikálnak? KI PRÉDIKÁL — ha ezt a kérdést elvi kérdésnek fogjuk fel, akkor következőképpen le­het részletesebben kibontani tartalmát: Ki az az ember, aki a gyülekezetben isten- tisztelet alkalmával felmegy a szószékre s mielőtt beszélni kezdene, előbb mindig felnyit egy könyvet, a Bibliát, és ab­ból olvas fel egy szakaszt? Miért beszél, és miért hallga­tom én csendben? Miért mondjuk szolgálatnak tevé­kenységét? Miért töltötte el elé­gedetlenség Reményik Sándor­nak, a költőnek a lelkét, ami­kor a szószéki beszéd csak esztétikai élménnyel hatott rá? Miért azt köszöni meg lelkipásztorának, hogy ezt a három rövidke szót: „én bű­nös vagyok” ő meg tudta ér­tetni vele, és hogy szolgálata nyomán „életté remegtek” szá­mára a prédikációkat beveze­tő üdvözlő szavak: kegyelem és békesség nektek? A még szaporítható sok kérdést most ismét egy kérdésbe vonva — az foglalkoztat bennünket: ki­csoda az igehírdető az evan­gélikus egyházban? A feleletet kíséreljük meg most két gyújtópont körül, az evangélikus lelkész két régen- te használt megnevezése kő­iül, csoportosítani. AZ EGYIK MEGNEVEZÉS EZ: M IN IS Z T E R, ponto­sabban: verbi divini minister — Isten igéjének szolgája. Ez a megjelölés arra figyelmez­tet, hogy az igehírdető tevé­kenységében, beszédében kö­tött ember. Hozzá van kötve Isten igéjéhez. Arról kell be­szélnie, „ami meg van írva”. Különös módon azonban ép­pen ez a kötöttség teszi sza­baddá. Szabaddá attól, hogy a pillanatnyi élményeit vagy el­képzeléseit prédikálja, de sza­baddá attól is, hogy a gyüle­kezetben megjelenő, ilyen vagy olyan igényekkel fellé­pő emberek kívánságait szol­gálja ki. Ez a kötöttség teszi szabaddá az igehírdetőt arra. hogy beszédjének egyetlen eélja legyen: Isten igéje ragyogjon fel a gyülekezetben s ennek a világosságnak a fényébe — ítéletébe és remény­ségébe — kerüljön az em­beri élet teljessége. Az ilyen beszéd nyomán kü­lönféle jelenségek léphetnek fel: élményekben lehet ré­szünk, értelmünk bizonyos igazságokat belát, elhatározá­sokra juthatunk egészen konk­rét kérdésekkel kapcsolatban. Ezek a kísérő jelenségek nem maradhatnak el, mégis csak jelek. A szószéki beszéd célja, hogy Isten beszéde han­gozzék. Az igehírdető ezért nem kell, hogy művész legyen, aki beszédkészsé­gének erejével hat; nem kell, hogy filozófus legyen, aki egy mindent átfogó rendszerbe illeszti a dol­gokat s mondjuk, egy ke­resztyén világnézetet pro­pagál; nem kell, hogy népnevelő legyen, aki ke­resztyén személyiségeket formál a társadalom szá­mára, hanem — Isten igéjének szolgája. Ezzel a kissé túl rövidre fo­gott meghatározással nem­csak a múlt században ural­kodó, de még ma is ható un. liberális protestáns elképzelé­sektől határoltuk el magun­kat, hanem attól is, amit kle- rikalizmusnak szoktak nevez­ni. A klerikalizmus célja u. is nem az ige szolgálata, hanem az egyház politikai és szelle­mi befolyásának a kiterjeszté­se. A MÁSIK MEGNEVEZÉS SZINTÉN RÉGI: EGYHÁZI TANlTÖ. Itt most erre a szóra tegyük a hangsúlyt, hogy egyházi. Ez a meg­jelölés arra figyelmeztet, hogy az igehírdető nem magánvál­lalkozó, hanem elhívás, még­pedig egy belső és külső elhí­vás alapján szolgál. Belső el­híváson ne képzeljünk vala­mi misztikus eseményt. Ez egyszerűen az evangélium iránti szeretetben, annak to­vábbadása iránti kedvben nyi­latkozik meg. Ez indíthat el valakit a lelkészi életpálya fe­lé. A külső elhívás az egyház részéről történik a lelkésszé avatás alkalmával, az igehír- detői szolgálatra szóló megbí­zás és kiküldés formájában. Latinul ordinatio-nak szokták mondani. Az egyház mindig a szükséghez és körülményekhez mérten dönti el időnként és 'helyenként, sokszor eltérő formában, hogy milyen felté­telek mellett, kiket milyen jellegű szolgálatra ordinál. Pl. több evangélikus egyházban folyik most vita egy minket jelenleg közelről nem érintő kérdésben, a nők ordinálásá- ról, lehet-e nőket kirendelnie az egyháznak teljes lelkészi szolgálat végzésére. Az evangélikus egyházban ordináció nélkül nem lehet nyilvánosan tanítani, te­hát csak az léphet isten­tiszteleten a szószékre és az szolgáltathatja ki a szentségeket, aki erre sza­bályszerű elhívást kapott az egyháztól. Spontán ih- letettségből senkiseni igé­nyelheti magának a szó­széket! Ezt a külső elhívást alapve­tő jelentőségűnek kell tartani. Belső elhívással, az evangé­lium iránti szeretettel és an­nak továbbadása iránti haj­landósággal és készséggel kü­lönböző módon és különböző mérték szerint mindenki ren­delkezik, aki igazán benne él az egyházban. Enélkül vállal­ni az ordinóciót vakmerőség. Mégis az ordináció, az egyház részéről történő elhívás és megbízatás az alapvető. Itt az eltérés közöttünk és a szek­ták között. A szekta nem ve­szi figyelembe, hogy Isten az egész egyházat hatalmazta fel az ige hirdetésére. Egyes pilla­natnyilag megragadott embe­rek önkényének (kicsi pápák­MÉLYEN BELENYÜLIK AZ EMBERI VALLÁSOS ES KULTIKUS ÉLET ködös, tá­voli múltjába a szent iratok­kal való foglalkozás. Nem tudjuk kellőképpen felbecsül­ni, milyen értékű szellemi ha­gyaték többek között az a Biblia, melyet esténként a keresztyén ember felüthet, vagy amelyből néhány verset vasárnaponként felolvasnak a templomban. Itt van előttünk és amíg idekerült ízléses, könnyen kezelhető formában, eszünkbe sem jut, milyen úton ment végig. Milyen gon­dos, odaadó és felelős munka eredménye. Hogy századok, de mondhatjuk, évezredek emberi alázata, istenfélelme formálta betűbe, írta papírra az Akaratot, hogy a késő utó­dok is találkozhassanak Isten üzenetével. És amíg hálát adunk azért, hogy kézbe ve­hetjük, próbáljunk mérföldjá­ró csizmánkban átgyalogolni a századokon, hogy nyomon kísérjük a kialakulását. Bibliánk Ö- és Űj-Szövet- ségből áll. Tudott dolog, hogy az Ószövetség a zsidó népnek is szent irata. Benne Isten Izrael népével kötött szövet­séget, vele tudatta törvényét és akaratát és ennek a nép­nek tett ígéretet, hogy be­lőle származik a Messiás, aki a világ bűneit elhordozza. Ez a szövetség könyve mai na­pig a zsidóság szent irata, mindamellett, hogy hasonló­képpen tekintünk mi is, ke­resztyének, erre a könyvre. AZ A 39 KÖNYV, AMELY BIBLIÁNKBAN AZ ÓSZÖ­VETSÉG néven szerepel, hé­ber nyelven született. S mi­után főleg a fogság alatt (K. e. VII—V. század) és később, amikor a zsidóság arámul be­szélő népekkel érintkezett, nyelve sereg arám elemet vett fel, úgyannyira, hogy lassan az arám nyelv kiszorította a héber nyelvet a közhaszná­latból. Csak a vallás nyelve maradt héber. A hiteles szö­vegű Ószövetség így héber nyelvű irgtok gyűjteménye. Természetesen a „héber Biblia” nem állt mindig 39 könyvből. Hiszen a könyvek keletkezése sem esik egy idő­re. Volt idő, amikor keve­sebb számú könyv alkotta a gyűjteményt, de tudunk ar­ról is, hogy több, mivel más szent iratokat is hozzá tarto­zónak gondoltak. Nos, éppen a számbeli, majd a sorrend­beli eltérés tette szükségessé, hogy véglegesen lezárják, sza­bályozzák, kanonizálják az Ószövetséget. És most álljunk meg az el­ső határállomásnál. Hiszen ed­dig is századok teltek már el. Gondos kezek másolgatták papirusz tekercsekre és per­gamen lapokra a szent szö­vegeket, a Mózes öt könyve szabályozó tekintélye alatt. Alapjában Mózes törvényét nak), vagy egy sajátos kivált­sággal felruházott személy te­kintélyének (a pápának) szol­gáltatja ki az igehirdetés ügyét, melyet Jézus Krisztus az egész egyházra bízott. A szektának ez a meghatározása tág egy kissé, de így belefér annak római katolikus formá­ja is. BEFEJEZÉSÜL EGY FON­TOS MEGJEGYZÉST MÉG. Az a megbízás, melyet Jézus •Krisztus az egész egyháznak adott az ige hirdetésére, nincs kötve a lelkészi szolgálat mai gyakorlatához. A lelkészi szol­gálat az egyház igehírdetői szolgálatának egy sajátos meg­jelenési formája. Ha egy gyülekezetben a lelkészi szolgálat valami­lyen okból akadályoztatva van, az egész gyülekezet­nek és az egész egyháznak gondoskodnia kell az Ige­hirdetés folyamatosságá­nak biztosításáról. Nem mondhatja a gyülekezet például, hogy addig szünetel­tetjük az istentiszteleteket amíg meg nem gyógyul, vagy vissza nem jön a gyülekezet lelkésze. Az igehirdetés folya­matosságának biztosítása any- nyira döntő, hogy amennyiben az egyházi tövények és a ki­alakult gyakorlat nem hoznak megoldást, új törvények ho­zásáról és új gyakorlat beve­zetéséről kell gondoskodni. Benczúr László Isten maga tette kánonná az ígéret népe számára. Ennek lezárása a K. e. V. században az ún. Esdrás-Nehemiás-i re­form idejére esik. (A fogság­ból való hazatérés után, 445- ben.) Ez időtől kezdődik a prófétai könyvek gyűjtése, valamint a zsidó nép, a ki­rályság története és egyéb olyan iratoké (zsoltárok, ok­mányok), amelyek a vallásos életre jelentőséggel bírnak. Hogy azután a második, ille­tőleg harmadik rész mikor kapta végleges formáját, ar­ról nincs biztos tudomásunk. Legvalószínűbb, hogy ez Kr. e. 150—90 között történhetett. Ekkor azonban már két változata volt az Ószövetség­nek. Az egyik palesztínai, a másik a görög szórvány-zsi­dóságé, az ún. Septuaginta (LXX). A GÖRÖG KULTÜRÁJt TERÜLETRE SZÉTSZÓRÓ­DOTT ZSIDÓSÁG a hazai nyelvet is alig, de különösen a héber nyelvet, a Biblia nyelvét már egyáltalában nem ismerte. Ezért vált szükséges­sé az Ószövetség görögre for­dítása. A hagyomány szerint II. Ptolemaeus Philadelphus (K. e. 285—246) egyiptomi uralkodó kívánságára, aki a mintegy kétszázezer kötetes világhírű alexandriai könyv­tárát a héberek „szent iratá­val” is gazdagítani akarta, történt a fordítás, Eleázár fő­pap ekkor minden törzsből hat, összesen hetvenkét tudóst küldött Alexandriába (innen a Septuaginta név, röviden csak: hetven, LXX). Ezek a király parancsára 72 külön cellában 72 nap alatt végez­ték el a fordítás munkáját és olyan csodálatos és tökéletes módon, hogy fordításaik egy­más között is szóról szóra megegyeztek. Legenda ez. De kétségkívül van egy igen­igen régi (K. e. III. század­beli) görög fordítású Ószövet­ségünk, amely egyúttal a leg­ismertebb és leghasználtabb. Ne időzzünk sokáig itt. A teljes Bibliánk Ó- és Újszö­vetségből áll. Vessünk egy pillantást az újszövetségi részre. Az őskeresztyénségnek az első évtizedekben csak az Ószövetség állt rendelkezés­re. Arra senki nem is gon­dolt, hogy Jézus életét, taní­tását leírja. Elég volt az apos­tolok és a szemtanúk hiteles elbeszélése. De a halálozás és az üldöztetés következtében rohamosan fogynak a szem­tanúk. Egyre égetőbb szükség támad, hogy a Krisztussal fog­lalkozó történetek írott for­mában eljussanak a gyüleke­zetekbe. Az első század kö­zepén mór széltében-hosszá- ban forogtak közkézen „evan­géliumok”. Lukács, amikor a magáét megírja, erre utal is (Luk. 1,1—4.). Amikor pedig János apostol a század vége- felé hozzáfog evangéliumának ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1962. október 21-én Deák tér de. 9. (urv) Hafenscher Károly de. 11. (urv) dr. Kékén András du. 6. TrajUer Gábor rasor de. fél 10. Koren Emil, de. 11 Koren Emil, du. 6 Koren Emil. Dózsa György út de. fél 10. (Jllől út 24. de. fél 11. Grün- valszky Károly Karácsony Sán­dor u. de. 9. Grünvalszky Ká­roly Rákóczi út 57 b. de. 10. (szlo­vák) dr. Szilády Jenő de. 12. Grünvalszky Károly Thaly Kál­mán u. de. 10. Szirmai Zoltán de. 11. Szirmai Zoltán du. 6. sze- retetvendégség: dr. Pálfy Miklós Kőbánya de. 10. Takács József Utász u. de. 9. veöreös Imre Vaj­da Péter u. de. fél 12. Veöreós Imre. Zugló de. 11 Zeuten Mogens. Rákosfalva de. 8. Boros Károly Gyarmat u. de. fél 10. Szabó István. Fóti út 22. de. 11. Gádor András. Váci út de. 8. Gádor And­rás. Frangepán u. de, fél 9. Nagy István Újpest de. 10. Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10. Soroksár Új­telep de. fél 9. Pestújhely de. 10. Eltes Gyula szuppl. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszentmi­hály de. fél 11. Karner Ágoston Sashalom de. 9. Karner Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békés József Uákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11 és du. fél 3. Bécslkaputér de. 9. Baranyai Tamás szuppl. de. 11. Szelényl Zoltán du. 7. Schreiner Vilmos Torockó tér de. fél 9. Schreiner Vilmos. Óbuda de. 9 Vámos József, de. 10 (úrv.) Vámos József, du. 5 yámos József XIX. Tarcsay Vil­mos u. de. 9. Zoltai Gyula de. 11. Barcza Béla du. fél 7. Ruttkay Elemér Pesthidegkút de. fél 11. Ruttkay Elemér Budakeszi de. 8. Ruttkay Elemér Kelenföld de. 8. Uzon László de. 11. (urv) Uzon László du. 6. dr. Rezessy Zoltán Németvölgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán Kelenvölgy de. 9. Visontal Róbert Budafok de. 11. Visontal Róbert Albertfalva de. 7. Visontal Róbert Nagytétény de. 3. Visontal Róbert Csillaghegy de. fél 10. Cse­pel de. 11 Várady Lajos, du. 5 sze- retetvendégség. megírásához, már csak azokat a dolgokat írja le, amelyek hiányzanak a többiekből. Eközben az apostolok levelek útján is kapcsolatot tartottak a gyülekezetekkel. AZ ÖSKERESZTYÉN IRO­DALOMRA az emberek elein­te minden kritika nélkül te­kintettek. Ami csak kezük- ügyébe került, felhasználták hitük épülésére. Sok olyan ős­keresztyén Biblia volt for­galomban, amely a jelenlegi Újszövetség könyvein kívül egyéb könyveket is tartalma­zott. Ahogy azonban felbuk­kantak az eretnek szekták, amelyeknek vezetői szintén gyártották a „szent iratokat”, elengedhetetlenné vált, hogy eldöntsék, melyek a hiteles és megbízható iratok. Hosszú századokon át folyt az áldat­lan vita e körül. A hosszan­tartó vita 397-ben fejeződött be a karthágói zsinaton, ahol az új kánon végleges megál­lapítást nyert. Az Újszövetség könyvei gö­rög nyelven születtek. Viszont a keresztyénség nyugati fele a latin nyelvvel élt. Az Ószö­vetségnél is, de még inkább az Újszövetségnél szükség volt a fordításra. Az első ószövet­ségi fordítások nem a palesz­tínai héber Bibliát, hanem a fentebb ismertetett Septua- gintát használták. Az újszö­vetségi fordításnál a fordító­kat semmi nem szabályozta. Hogy a sokféle fordítás for­galmát megakadályozzák, Da- masus római püspök megbízta Hieronymust a fordítással. Kb. 405 táján készült el több­szöri részletezés és javítás után fordításával Hieronymus, A Vulgata versio (általánosan befogadott fordítás) nevet kapta, Röviden csak így hasz­náljuk: Vulgata. A tridenti zsinat (1540) ezt a fordítást teszi a római egyház hiteles fordításává. Tekintélye ettől kezdve nagyobb a héber és görög eredeti szövegeknél is. A REFORMÁCIÓ ÜJ FOR­DULATOT HOZOTT a Biblia használata és tekintélye dol­gában. Az érthetőség igénye, a nép kezébe adandó Szent­írás szárnyakat ad Isten em­bereinek és roppant felelős­ségtől áthatva fognak a fá­radságos munkához: nemzeti nyelvre fordítják Isten igéjét. A nemrég feltalált könyv- nyomtatás úgy siet ennek a követelménynek segítségére, mint sántának a mankó. A teljes emberi életet igénybe­vevő másolási idő lerövidül és ezerszámra kerül a nép kezébe az érthető nyelven megjelent Szentírás. Ezért is áll a reformációra az a gyak­ran használt kép, hogy a Bib­liáról leverte a bilincseket. Igen, a technika és a szellem ölelkezéséből megszületett az a lehetőség, melynek alapján ma kézbe vehetjük Biblián­kat. Rédey Pál Emberek Isten műhelyében James Meredith - Dr. Omló Kamariva - és a többiek Jt/finden jóérzésű ember mélyen megbotránkozva olvasta, am» az USA-ban James Meredith-tel megesett. Oxford (Mis- sisippi állam) város Öle Missnék becézett egyetemére az 1954, évi legfelsőbb bírósági döntésre hivatkozva kérte Meredith a felvételét. Ross Barnett kormányzó azonban újra és újra eluta­sította. Meredith nem mondott le törvényes jogáról, bírósághoz fordult. A bíróság döntött: fel kell venni az egyetemre. De Meredith néger. Az Oie Miss egyetem küszöbét pedig 114 esztendős fennállása óta egyetlen néger diák sem léphette át. A bírósági döntés ellenére Bamett rendőrei és a felbőszített tö­meg erőszakkal megakadályozta, hogy Meredith — sőt még a központi kormány hivatalos közegei is — beléphessenek az egyetemre. A „világ szeme” Oxfordra irányult. No meg az is fenyegetett, hogy Kennedy demokrata pártja elveszti a déli ál­lamok négereinek bizalmát — azaz a legközelebbi választáso­kon a szavazatukat, amire pedig olyan szüksége van, mint a falat kenyérre. Ezért Kennedy cselekedett. Szövetségi katona­ságot rendelt ki Oxfordba. Meredith 18 600 szövetségi katona támogatásával holttesteken át, sebesültek sorfala között végre bekerült az egyetemre. Azóta is katonaságnak kell vigyáznia életére, testi épségére. Minden emberséges ember jóleső megelégedéssel — kissé bizony meghatódva — olvasta, hogy dr. Omoló Kamariwa, akit a minap avattak orvossá a Budapesti Orvostudományi Egyete­men — ő az első afrikai doktor az egyetemen — Magyarorszá­gon szerzett diplomájával és fiatal feleségével hazaindul Ke­nyába, messzi afrikai hazájába. — „Nagy köszönettel tartozom a professzoroknak, akik tanítottak, a társaimnak, akik segítet­tek ... Professzoraim és barátaim megígérték, hogy a távolból is, levelek útján segítenek, de ha mód nyílik rá, személyesen is támogatnak...” — mondta búcsúzóul a fiatal néger orvosi • / ames Meredith — dr. Omoló Kamariwa két név csupán, de mögötte ott van az ember, ott vannak az emberek, a többiek. James Meredith mögött ott van az Egyesült Államoknak az a 19 miüió négere, aki egyre öntudatosabban száll síkra pol­gári, sőt emberi jogaiért. „A korlátlan lehetőségek és szabad­ság hazájában," csak Albany (Georgia állam) városában 1200 embert tartóztattak le 1962-ben, mert békés utcai felvonulások­kal és nyilvános istentiszteleteken való részvételükkel a faji el­különülés ellen tiltakoztak. Közöltük, hogy ugyanitt egy hónap alatt „ismeretlen tettesek” négy néger templomot gyújtottak fel. Éjszakánként álarcos banditák rálövöldöznek azokra a né­gerekre és házaikra, akik választási jogaikért küzdenek. A Ku-Klux-Klan tagjai kereszteket égetnek. íme, ezek a „korlát­lan lehetőségek”; és a szabadság itt az ököljog szabadsága! James Meredith mögött is ott vannak a többiek. Nemcsajt " Amerilcában, de az Óceánon innen is. Messzehangzó pl. a nyugatnémet ifjúságnak az a panasza, hogy a kapitalizmus nem nyújt számára olyan prespektívákat, olyan jövőt, amelyért érdemes élni. A tanulás lehetősége ma is a pénztárcától függ. Érdemes elolvasni a „Mannheimer Morgen” október eleji egyik számának idevonatkozó cikkét. Többek között ezt írja: „Azt hi- hetné az ember, hogy a Szövetségi Köztársaságban legalábbis a Gyermek-Chartát megvalósítják.” „De a látszat csal: a jólét álarca mögött vannak gyermekek, akik méltatlan körülmények közötti életre vannak ítélve.” Az újság aztán közli egy nagy­szabású kutatómunka eredményét, mely szerint 5000 háztartás­ból 560-ban a H éven aluli gyermekeknek semmiféle fekvőal­kalmatosság nem áll rendelkezésükre, e családok másik 61%- nál két vagy három gyermeknek jut egy közös ágy, és leg­alább 10 000 óvodára lenne szükség, hogy a dolgozó nők kis­gyermek gondjain enyhítsenek. Külön vádló-fejezet foglal­kozik a cikkben a gyermekmunkával. E szerint egyik bajor gyár húsz 10—14 éves iskolásgyermeket foglalkoztat a munkapadnál 40—50 Pfenniges órabérért. Egy Nordhein-Westfáliai tégla­gyár általános iskolaköteleseket dolgoztat nehéz testi munkán. Vidéken az iskolásgyermekek 70%-ának kell naponta több órán át segítőmunkát végeznie. Ez csak egyik árnyoldala an­nak a „gazdasági csodá”-nak, amelyben egy vékony uralkodó­réteg sok máson kívül még a gyermekek, az ifjúság, s azok jö­vőjének rovására is sütögeti a maga pecsenyéjét. JJr. Omoló Kamariwa mögött is ott vannak a többiek. Talál- kozunk velük napról-napra villamoson, autóbuszon, szín­házban, moziban, utcán, étteremben. A sok-sok afrikai, ázsiai „színesbőrű” egyetemi hallgató és hallgatónő. Ügy megszoktuk őket, hogy egészen hozzátartoznak már az életünkhöz. És így van ez valamennyi szocializmust építő országban. Sőt éppen azért van így, mert a szocializmust építő országok azok, ame­lyekben nem más a „Charta” és a gyakorlat. James Meredith- nek és Omolo Kamariwanak ezekben az országokban nem a „színét” nézik, hanem meglátják és megbecsülik bennük és a többiekben az embert. Ki meri mondani, hogy a gyermekeink­nek, a fiataljainknak nincs perspektívája és jövője? Az egyete­mek nem tudják befogadni a sok tanulnivágyót. De még a tech­nikumok és gimnáziumok is alig. Ingyen-étkeztetés és egyetemi ösztöndíj segíti az ifjúinkat a jó felkészülésben az egyeteme­ken. Bölcsődéknek, óvodáknak, üdülőhelyeknek se szeri, se száma. Düszkék vagyunk és boldogok, hogy nálunk, és a többi szo- cialista államban is mindenütt így van. És szégyenkezünk, hogy nem mindenütt van így. Miért vagyunk boldogok? Mert gyermekeink megkaphatnak mindent, ami a levitézlett rend­szerben csak kiváltságosok osztályrésze lehetett. Miért szégyen- kezünk? Mert ami James Meredith-tel és társaival, a többiek­kel történik, az az ún. keresztyén országokban történik velük; s abban a Nyugat-Németorszagban nincs alvóhelye a kicsi­nyeknek, vagy zsúfolódnak ketten-hárman egy ágyban, amely­nek vezető pártja magát hivalkodva keresztyénnek nevezi és demokratának. Ez a párt a nyugat-németországi Keresztyén Demokrata Unió. „Nem mindenki, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! me­gyen be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én meny- nyei Atyám akaratát.” (Mt. 7,21. olv.: Mt. 25, 31—46) Gádor András IMÁDKOZZUNK Urunk! Te hallod szavunkat, mielőtt még sóhajtanánk s ismered szívünk titkait, mielőtt gondolatokká s szavakká formálódnának. Tudod, hogy egész valónk kegyelmed után kiált s nálunk sokkal jobban tudod, mennyire szükségünk van szeretetedre. Nap s hold beszélnek jóságodról s gond­viselésedről, de köszönjük, hogy előttünk ezeknél sokkal jobban felfedted magadat, kiléptél rejtekedből s Fiadban mellénk álltái. Teljes lett az örömünk, mint ahogyan teljes lettél Te magad Jézus Krisztusban közöttünk. Köszönjük, hogy általa tettél erőssé az engedelmességre. Könnyűkké lettek általa parancsaid. Mit is tehetnénk mást, mint hogy boldog örömmel éljük bűn terhétől általa meg­szabadult életünket s hálát adjunk a benne megértett, ál­tala ható és sugárzó szerétéiért. Ebben a szeretetben erő­síts, Urunk! Barátaiddá fogadtál Krisztusban, aki értünk áldozta magát. Ott lettél erős, ahol gyengeségünk áradt el s ott győztél, ahol már-már magunkra maradtunk a kísértés és bűn küzdelmében. Egy fegyvered van: a szeretet s ezzel győztél. Segíts, hogy győzteseiddé lehessünk mi is. Amen.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents