Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1962-10-14 / 42. szám

c57 mavißovi találkozó A LUTHERÁNUS VILÁG­SZÖVETSÉG Egyházközi Se­gély Osztálya időnként konfe­renciát rendez azoknak az európai evangélikus egyházak­nak számára, amelyek a sa­ját országukban a többi fele- kezethez képest lélekszám te­kintetében kisebbségben van­nak. Eddig három ilyen kon­ferencia volt és pedig 1956- han az ausztriai Semmeríngen, 1958-ban a lengyelországi Gdy- uiaban és 1959-ben a francia- országi Hohrodberg-ben. Ezt a konferenciát az idén »zeptember 17—22 között — a jugoszláviai evangélikus egy­ház meghívása és közreműkö­dése folytán —, Szlovéniában, a Maribor melletti Pohorje hegységben tartották meg. A hatalmas fenyvesek között fekvő üdülőhely nagyon alkal­mas volt a konferencia szá­mára. A konferenciát Bruno Muetzelfeldt, az Egyházközi Segély Osztály igazgatója ve- zete, míg a rendezést Hári Pi­pát esperes látta el nagy gond­dal és szeretettel. Az összes jelenlevők száma *5 volt. Magyarországi evan­gélikus egyházunkat Káldy Zoltán püspök, Groó Gyula teológiai tanár és Rédey Pál lelkész képviselték. A konferencia összefoglaló Sémája ez volt: SZOLGÁLA­TUNK A MAI VILÁGBAN. Ezen belül az egyes előadá­sok a következő problémákat tárgyalták: „Az istentisztelet formája és a modern em­ber, Prédikációnk tartalma és formája, Egyház az új falu­ban, Egyház a nagyvárosi ipa­ri társadalomban, továbbá az ifjúság és a házasság mai kér­dései kerültek szóba. Az elő­adások mindenek előtt a gyü­lekezeti lelkészeknek akartak munkájukhoz segítséget nyúj­tani. Kemp dániai lelkész nagyon éleven előadást tartott az „is­tentisztelet, a prédikáció és — a modern ember” kérdéséről. Hangsúlyozta, hogy „az isten­tisztelet nem pusztán oldahall- gatás az Istenre, hanem ese­mény, amelyben Krisztus min­ket összegyűjt, bennünket ma­gával megajándékoz és ismét msszaküld a világba. Minden ami egy istentiszteleten tör­ténik, ezt az eseményt juttatja kifejezésre. Nagy kísértés — mondotta az eladó —, hogy a hívek egy része az „isten­tiszteletet a valóság elől való menekülésre" használja fel. Ezt részben azáltal lehet csökkenteni, hogy a gyüleke­zetét is minél jobban bele­kapcsoljuk „tevőlegesen” is az istentiszteletbe pl. a közös énekléssel. Nagy érdeklődés kísérte Michaíkó bratislavai profesz- szor előadását, aki az igehir­detésről beszélt. „A prédiká­ció Isten igéjének hirdetése, amely a bibliai textusból nő ki. A bibliai textus emberi szó és Isten szava egyszerre. Nekünk nagyon komolyan kell ven­nünk az emberi szót is és ez azt jelenti, hogy a textust em­beri eszközökkel meg kell vizsgálnunk. Ezért a prédiká­ció exegezis nélkül halott! — A prédikáció másfelől az em­berekhez szól. A prédikáció Isten találkozásának esemé­nye az emberrel. Ne felejtsük el, hogy Isten Jézus Krisztus­ban az emberrel szolidárisnak jelentette ki magát. Ezért az igehirdetőnek dolgozó- szobája ablakát nemcsak „Jeruzsálem felé” kell nyitva tartania, hanem a szomszédja (felebarátja) felé is. A prédikációnak mindig „konk­rétnek és aktuálisnak kell len­nie.” Aztán idézte Michaíkó professzor Schlink professzor szavait: „Az igehirdetőnek az igét nem elvont emberek szá­mára kell hirdetnie, hanem az adott helyen összegyűlt embe­reknek, éppen azoknak az em­bereknek, akik egy meghatá­rozott időben, meghatározott életkörülmények között és életsorsban élnek. A prédikáció nem hagy­hatja figyelmen kívül az emberi élet ma legaktuáli­sabb kérdését, a béke és háború kérdését. Az a fel­fogásunk, hogy a békepré­dikációk tartása nemcsak szükséges, hanem lehetsé­ges Is (tehát az evangé­liumnak megfelelő), még­pedig hitbeli döntés alap­ján. Ezt azonban a tex­tusból folyóan kell ten­nünk! Ahal idevonatko- zólag a textus szól, ott mi semmiképpen sem hall­gathatunk a béke kérdé­séről” — fejezte be a professzor. AZ ELÖADÄS UTÁN NA­GYON ÉLÉNK ESZMECSERE indult meg. Többen hangsú­lyozták, hogy a háború és az embereknek ellenségeskedése a bűn gyümölcse. Ezért — a keresztyén igehirdetésnek a háborúval kapcsolatban állan­dóan az eljövendő Krisztusra kell utalnia, „akiben van a mi békességünk”. Mások viszont arra mutattak rá, hogy Jézus nemcsak eljövendő, hanem jelenvaló is és az Ö erejével valóságosan kell számolnunk már most is, amikor a háború és béke kérdéséről beszé­lünk. A vita során feltűnt, hogy azok a felszólalók, akik a nyu­gati társadalmi rendekből jöt­tek a béke megvalósításával kapcsolatos emberi törekvése­ket és erőfeszítéseket megle­hetősen kételkedve nézték, ami azok eredményességét il­leti. Viszont az új társadalmi rendben élő egyházak képvise­lői (tehát a szocialista orszá­gok delegátusai) nagyon hang­súlyozták, hogy Krisztus él és munkálkodik a mi világunk­ban Is. Ezért reménységgel kell nézni az emberi béketö­rekvéseket és az egyháznak támogatnia kell azokat. GROÓ GYULA PROFESZ- SZOR ELÖADASÄT az egy­ház szolgálatáról az új faluban nagy figyelemmel hallgatták a jelenlevők. Groó Gyula ar­ról beszélt, hogy a faluban élő emberek eddigi életformájuk­nak nagy megváltozását élik át. A falvak struktúrája meg­változik, egyre inkább hason­lítanak majd a falvak is a kis­városokhoz. A zárt falusi élet­forma ennek következtében változáson megy át nyugaton és keleten egyaránt. Jézus Krisztus gyülekezetének ma is ez a feladata: hirdetni az evangéliumot. Ennek az evan­géliumhirdetésnek azonban a mi időnkben hangsúlyozottan lelkipásztori jellegűnek kell lennie és a diakónia formájá­ban kell végbemennie. Egész konkrét lelkipász­tori segítséget kell adnia azoknak a gyülekezeti ta­goknak, akik a társadalmi és gazdasági élet nagy vál­tozásán mennek keresztül. Ennek a segítésnek azon­ban előremutatónak és po­zitívnek kell lennie. A népegyházi keretek is egy­re jobban lazulnak. Nem az a feladatunk, hogy eze­ket a kereteket fenntart­suk, hanem az, hogy az egyház új életformáját megtaláljuk. A konkrét igehirdetés nyomán alakul ki ez az új életforma. Schwach strassburgi lelkész nagyon szemléletesen rajzolta meg azokat a nagy változáso­kat, amelyek a nagyvárosi ipa­ri társadalomban végbemen­nek és az egyház életére is kihatással vannak. Thilo lel­kész (Bad Bell) drámai erő­vel szólt a nyugati társada­lomban élő ifjúság problé­máiról. Joensuu finn lelkész a házasság problémájával fog­lalkozott. Kitért a válások szá­mának nagymérvű növekedé­sére. Például említette meg, hogy Helsinkiben a válások oka 16,8 százalékban a hűtlen­ség, 16,3 százalékban az alko­holizmus, 19,6 százalékban fel­fogásbeli különbözőség, 17,3 százalékban „lelki zavar”. Hangsúlyozta, hogy elsősorban személyes és türelmes lelki­pásztori munkára van szükség. A MARIBORI TALÁLKO­ZÓN A MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ de­legációja igyekezett elvégezni szolgálatát. Groó Gyula elő­adásán kívül, e sorok írója részletes beszámolót tartott egyházunk életéről és az egyik reggeli áhitat igehirdetési szol­gálatát is ellátta. Beszámolóm­ban tájékoztatást adtam gyü­lekezeteink életéről, a szere- tetintézményekről, a Lelkészi Munkaközösségek életéről, saj­tómunkánkról, a Teológiai Akadémiánk szolgálatáról. Szóltam az állam és egyház jó viszonyáról, arról az anyagi támogatásról, amelyet álla­munktól kapunk. Külön is megemlítettem, hogy a Deák téri templom tatarozására ál­lamunk több mint 2,5 millió forintot adott. Elmondtam azt is, hogy a mi magyarországi evangélikus egyházunk egyér­telműen munkálkodik a bé­kéért. Mi támogatjuk a jóaka- ratú emberek béketörekvését és reménységgel nézzük azt. „Magyarország az elmúlt világháborúban és a világ­háború alatt létesített kon­centrációs táborokban több mint 1 millió embert ve­szített. Mi nem elégedhe­tünk meg azzal, hogy teológiai eszmecserét foly­tatunk a »béke« ószövet­ségi és újszövetségi fogal­máról, mi tenni is aka­runk a békéért valamit.” Rédey Pál lelkész is többször szólalt fel a bizottsági ülése­ken és a plénum előtt és fej­tette ki több kérdésben egyhá­zunk álláspontját A konferenciáról el kell mondanunk, hogy az hasznos és eszméltető volt. Az előadók általában jó teológiai megala­pozottsággal és mégis kellő gyakorlatiassággal világították meg a kérdéseket. Viszont hiá­nyoltuk, hogy a témák között nem szerepeltek olyan kérdé­sek, amelyek nemcsak az egy­háznak, hanem az egész em­beriségnek nagy ügyei. Pl. jó lett volna beszélni arról, hogy az egyházak a maguk helyén hogyan tudnák segíteni a né­pek közötti bizalmi légkör ki­alakítását, a háború veszélyé­nek leküzdését és a béke meg­valósítását. Az egyház ugyanis egyfe­lől magát „szekularizálja”, ha ezekkel a kérdésekkel nem foglalkozik, másfelől nem teljesíti feladatát a világ felé. Nagyon érdekesek voltak az egyes egyházak képviselőinek beszámolói. A szlovákiai evan­gélikus egyház életéről Jan Chabada egyetemes püspök, a lengyelekéről Jan Motyka lel­kész, a lettekéről Viktor Ozo- lins lelkész, az észtekéről Ró­bert Kannukene lelkész tartott beszámolót. Figyelemmel hall­gatta a konferencia Francesco Barba olaszországi evangélikus lelkész beszámolóját. A lelkész 10 éven keresztül római kato­likus lelkész volt, aztán lett evangélikus lelkész. Jó volt éreznünk a jugo­szláviai evangélikus lelkészek szeretetét és szíves vendégba­rátságát. Különös szeretettel gondolunk Struharik püspök­re, Hári és Sostarec espere­sekre és Kercsmár lelkészre. — Isten tegye gyümölcsözővé a konferenciát! Káldy Zoltán Ezerből tizenhárom Több mint ezer 14—25 éves fiatal leányt kérdeztek meg Nyugat-Németországban, mint vélekednek a jövő felöl? Leg­nagyobb részük azt a megren­dítő választ adta: a jövőre való gondolás félelemmel, el­sősorban és szinte kizárólag félelemmel tölti el őket. En­nek a félelemnek az oka leg­inkább a háború fenyegető rémétől, az atomhalál borzal­maitól való rettegés. Emellett általában kilátástalannak lát­ják a jövőt, politikai tekintet­ben. „Semmi sem biztosít bennünket afelől, hogy amit ma felépítünk, az holnap is megmarad” — válaszolta egy 23 éves leány. A válaszok legtöbb­je arról panaszkodott, hogy úgy érzik, mintha inogna lábuk alatt a talaj. Mindössze tizen­hármán tekintettek bizalom­mal a jövőbe. Megdöbbentő adatok. Az élet szépséges reggelén álló, viruló ifjú teremtések, akik­nek a szíve tele kellene le­gyen reménységgel, bizako­dással, tervezgetéssel, lelkese­déssel, akiknek egész lénye örömet kellene sugározzon, akiknek arcáról nem szabad­na lehervadnia a mosolynak — aggódnak és rettegnek. A háború utolsó, vagy éppen a béke első esztendeiben látták meg a napvilágot s most is­mét úgy érzik: atom-gomba- felhők árnyékolják be ifjú életüket. Nem kell-e ennek a hímek s az efféle adatoknak is meg­erősítenie bennünket abban az elszánt elhatározásban: örökre elhárítjuk minden né­pek ifjú nemzedéke feje felől a rettegés, az aggódás felhőit. Megvédjük gyermekeink bé­kéjét. g. Nagy utat tettunk meg — nagy feladatok varnak reánk Beszámoló a Keresztyén Békekonferencia vezetőségének moszkvai tanácskozásairól II. A továbbiakban a moszk­vai ülésszak A NEMZETKÖZI HELY­ZET GONDOS, LELKI- ISMERETES ELEMZÉ­SÉVEL foglalkozott. Nyikodim érsek megnyitó előadása és Ziak professzor bevezetője után beható eszmecsere alakult ki. Számbavettük a békeharc biztató eseményeit, jelensé­geit éppenúgy, mint az aggo­dalomra okot adó tüneteket. A Munkabizottság nyilatko­zata elismerő és biztató sza­vakat talált minden törekvés számára, amely egyházi, vagy világi területen a béke és le­szerelés nagy ügyét előmoz­dítja. Ezen a ponton is meg­mutatkozott a Keresztyén Békekonferencia irányának helyessége: nem esik abba a tév­hitbe, mintha az embe­riség létkérdéseinek meg-, oldására valamiféle ön­álló keresztyén utat tud­na mutatni. Azt tekinti hivatásának, hogy az em­beriség javát munkálva, a béke erőit támogassa, így a Keresztyén Béke- konferencia örömmel üd­vözölte a Laoszban, Gui­neában és Nyugat-Irián- ban történt megegyezést, a ghanai és újdelhii atomellenes konferenciá­kat. Örömmel üdvözölte az EVT Központi Bizottságának ama határozatait, amelyek a ke­resztyének felelősségét hang­súlyozzak, sőt a megbeszélé­sek során kifejezésre jutott az a várakozás is, hogy a II. vatikáni zsinat is teiismeri felelősségét a béke megőrzé­séért folytatott harcban. A nemzetközi helyzet elemzése során felmerült az a kérdés: mi érteimé és haszna annaK, ha keresztyén konferenciák, egyházi testületek nemzetkö­zi, politikai kérdésekkel fog­lalkoznak? Ügy vélem, hasz­nos lesz, ha az ilyen irányú beszélgetések eredményeit is ismertetem. Megállapítást nyert, hogy mi nem azért foglalkozunk nemzetközi, po­litikai kérdésekkel, mintha a politikusok munkáját mi akarnék elvégezni. Nem! Mindössze arról van szó, hogy szükség van a helyzet alapos ismeretére ahhoz, hogy meg tudjuk külön­böztetni a jót a rossztól és a kellő ponton tud­junk a jóakarat törek­véseinek segítséget nyúj­tani. Mozgalmunk felelősséget érez népünkért, a ma élő egész emberiségért, — sokszor el­hangzik ez a megállapítás a Keresztyén Békekonferencia területén. De hogyan gyako­roljuk ezt a felelősséget? Nyil­vánvalóan úgy, hogy felelősséget érzünk azért, hogy egyházak és keresz­tyén emberek az emberi­ség történetének ebben a döntő időszakában a jó mellett foglaljanak állást s munkájukkal, imádsá­gukkal a jóakarat törek­véseit segítsék elő. Evég- re azonban az egyházakat el kell igazítani, az egy­házaknak, a keresztyen embereknek tanácsot kell adni. Ez az eligazítás pe­dig csak úgy lehetséges, ha a nemzetközi helyzet gondos, lelkiismeretes elemzése alapján a mozga­lom reáirányítja a gyüle­kezet figyelmét azokra a frontszakaszokra, ahol ma a békéért folytatott harc döntő ütközetei folynak. A Moszkvai Béke- és Lesze­relési Kongresszus világos ké­pet adott a békeharc jelen­legi állásáról, további felada­tairól. A világ népeihez kül­dött üzenet ismételten vilá­gossá tette, hogy a jelenkor központi fel­adata, sürgető parancsa az általános és teljes le­szerelés azonnali megvaló­sítása. A Munkabizottság ezzel a helyzet-értékeléssel teljesen egyetértett. Több felszólalás kiemelte a moszkvai békekongresszus ama megállapítását, amely szerint: „Csak minden ország népének erőfeszítése kénysze­rítheti az államférfiakat arra, hogy megoldásra jussanak” Ennek a leszerelést követelő vi­lágközvéleménynek a ki­alakításához járulhatnak hozzá — és kell hozzájá­ruljanak, — jó szolgála« tukkal az egyházak. Ebben lehet összefoglalni a nemzetközi, politikai kérdé­sekkel foglalkozó szesszio munkájának eredményét. A HARMADIK TÉMAKÖR, AMELLYEL a MUNKABI­ZOTTSÁG FOGLALKOZOTT, az előttünk álló FELADA­TOK kérdéscsoportja. Először is számbavettük az Első Ke­resztyén Békevilággyűlés óta eltelt időben végzett munkát. A Munkabizottság nagyon me­legen és őszinte hálával kö­szönte meg Hromádka elnök­nek és Ondra főtitkárnak azo­kat az erőfeszítéseket, ame­lyeket a mozgalom szolgála­tában, az elmúlt hónapokban kifejtettek. Hromádka dékán a mögöttünk álló hónapok történetéről szólva azt mon­dotta, hogy nagy utat tettünk meg és ezekben a hónapokban a mozgalom kibontakozása valósággal lélegzetet el­állító iramban történt. Éppen ezért nagy súlyt kell fektetni arra, hogy a Munka- bizottság kritikus szemmel mérlegelje az eddig végzett munkát, küszöböljön ki hibá­kat s javítsa a munka mód­szereit. Ondra főtitkár készí­tette el a Tanácsadó Bizottság Karlovy Varyban jóváhagyott határozatai alapján a további munkák részletes tervét Két szempontot hangsúlyozott: 1. figyelnünk kell arra, hogy a mozgalom terjedése mellett a munka elmélyítésére is nagy gondot fordítsunk. Ennek a célnak az érdekében hangsú­lyozta a már csatlakozott egy­házak körében végzendő mun­kát, az állandó tanulmányi bizottságok működésének fon­tosságát, a központi vezetés megerősítésének a feladatát. Beszámolt arról, hogy a moz­galom folyóirata rövidesen megkezdi működését. 2. To­vábbra is azon kell fáradoz­nunk, hogv a mozgalom ige­hirdetése terjedjen az egész föld kerekén. A munka kiszé­lesítése érdekében tovább kell folytatni a regionális konfe­renciák rendezését. Nyugat- európán kívül Japánban, In­diában, Északamerikában, Délamerikában vannak Ígére­tes jelek, amelyek a mozga­lom terjedésére engednek kö­vetkeztetni. Konzultációkat és dialógusokat kell szervezni a közeljövőben afrikai theológu- sokkal és nyugateurópai theo- lógusokkal. Megállapítást nyert, hogy a dialógusok, pár­beszédek folytatása hasznos. Ezt bizonyította az ezév ja­nuárjában Karlovy Varyban amerikai theotógusokkal, majd márciusban és júniusban Genfben az EVT képviselői­vel lefolytatott párbeszéd. Felmerült annak a gondolata is, hogy a nemzetközi politi­kai kérdésekben különösen érintett országok keresztyénéi­vel folytassunk párbeszédet a keresztyén hozzájárulás és Budapesten 1962. október 14-én Deáktér de. 9 (úrv.) dr. Kékén András, de. 11 (úrv.) Hafenscher Károly, du. 5 Hafenscher Károly, du. s Szeretetvendégség dr. Ké­kén András. Fasor de. fél 10 Harmati Béla, de. 11 Harmati Bé­la, du. 6 Harmati Béla. Dózsa György u. tatarozás miatt szüne­tel. Üllői út 24, de, fél 11 Grün- valszky Károly, du. 5 Szeretet­vendégség Koren Emil. Karácsony S. u. de. 9 Grünvalszky Károly. Rákóczi út 51/b. de- 10 (szlovák) dr. Szilády Jenő, de. 12 Grün­valszky Karoly. Thaly Kálmán u. de. 10 Szirmai Zoltán, de. 11 Szir­mai Zoltán, du. 6 Szirmai Zol­tán. Kőbánya de. 10 Veöreös Im­re. du. 5 Szeretetvendégség, Vá- rady Lajos. Utász u. de. 9 Veö­reös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12 Veöreös Imre. Zugló de. 11 (úrv.) Boros Károly, du. 4 Szeretetvendégség. Rákosfalva de. 8 Szabó István. Gyarmat u. de. fél 10 Boros Károly. Fóti út de. 11 (úrv.) Nagy István. Váci út de. 8 Nagy István. Frangepán u. fél 9 Gádor András. Ujoest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet, de. 10. szolgálat kérdéseiről. Termé­szetesen lehetetlen ezen a he­lyen a munkaterv részletes is­mertetése. Csak ízelítőt kí­vántam adni a teendők so­kaságáról, hogy gyülekeze­teink is lássák: milyen nagy feladatok előtt állunk. NAGY UTAT TETTÜNK MEG ÉS NAGY FELADA­TOK ELŐTT ÁLLUNK! Va­lóban ebben a mondatban le­het összefoglalni a moszkvai tanácskozás eredményét. Is­ten eddig is megáldotta a Prágai Keresztyén Békekon­ferencia szolgálatát. Távolról sem mondhatjuk azonban el, hogy a mozgalom betöltötte küldetését. Nem mondhatjuk ugyanis el, hogy a világ ke­resztyénéi azzal a határozott­sággal és egységgel léptek vol­na fel a fegyvermentes világot követelő törekvések mellett, mint ahogy ez elhivatásukból következnék. Itt van a to­vábbi szolgálatunk alkalma, feladata és parancsa. A Ma­gyarországi Protestáns Egy­házak a mozgalom kezdetétől fogva minden tőlük telhető erővel kivették részüket a közös munkából. Így kell ennek lenni továbbra is. Megtisztelő és egyben el­kötelező tény, hogy a kü­lönböző vezetőségi és munkabizottságokban a magyar küldöttek, létszá­mukat tekintve oroszor­szági keresztyén testvére­ink után a második he­lyen állnak. A második keresztyén békevilággyű­lés előkészítéséért így, ligy gondolom, különösen felelősnek kell tudja ma­gát minden protestáns magyar gyülekezet ökumenikus Tanácsunk meg­alakította és Káldy Zoltán püspök testvérünk vezetése mellett munkába indította azokat a hazai tanulmányi bi­zottságokat, amelyek a Ke­resztyén Békekonferencia problémáit fel fogják dolgoz­ni. Ezek a bizottságok mun­kájukkal részint a második! világgyűlés előkészítéséhez kell segítséget nyújtsanak, ré­szint pedig lelkipásztorainkat és gyülekezeteinket kell meg­ismertessék békeszolgálatunk! kérdéseivel avégre, hogy a Keresztyén Békekonferencia mozgalmában való részvéte­lünk valóban a magyar pro­testáns gyülekezetek részvéte­le legyen. Imádságainkkal, állásfoglalásunkkal, bizony­ságtételünkkel és áldozatunk­kal kell szolgáljunk. Az ál­dozat pénzt is jelent. Az igehirdetés is vigye a gyüle­kezetek elé a Prágai Keresz­tyén Békekonferencia ügyét. Az 1962. esztendőben a moz­galom vezetősége 200 000 Ft hozzájárulást kér a magyar protestáns gyülekezetektől. Bizalommal kérjük testvérein­ket, hogy a szolgálat kivált­képpen való és örvendetes al­kalmát ismerjék fel és hozza­nak áldozatot — valóban ál­dozatot —• akkor, amikor a mozgalmat anyagiakkal is tá­mogatják. Legyünk bizonyo­sak abban, hogy amikor az emberiség békességéért, a há­ború elhárításáért imádko­zunk és munkálkodunk, — is­tentiszteletet cselekszünk. Soroksár-újtelep de. fél 9. Pest­újhely de. 10 Kürtösi Kálmán. Rákospalota MÁV-telep de. 3 Bolla Árpád, Rákospalota de. 10 Bolla Árpád. Rákospalota Kis- templom du. 3 Bolla Árpád. Rá­kosszentmihály de. fél 11 Karner Ágoston Sashalom de. 9) Kämet Ágoston. Rákoscsaba de. 9 Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákos­liget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél ll és fél 3. Bécsikapu tér de. 9 (úrv.) Schreiner Vilmos, de. 10 (úrv.) (német) Várady Lajos. de. 11 (úrv.) Várady Lajos, du. 7 Szelényi Zol­tán. Torockó tér de. fél 9 Várady Lajos. Óbuda de. 9 Vámos József, de. 10 Fülöp Dezső, du. 5 Vámos József. XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9 Ruttkay Elemér, du. 11 Ruttkay Elemér, du. fél 7 Bar- cza Béla. Diana út de. fél 9 Barcza Béla. Pesthidegkút de. fél 11 Barcza Béla. Kelenföld de. 8 Zoltai Gyula, de. 11 Zoltai Gyula, du. 6 Cantate est. Németvölgyi út de. 9 dr. Rezessy Zoltán. Kelen- völgy de. 9 Visontai Róbert. Bu­dafok de. 11 Visontai Róbert, Nagytétény de. 8. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 1L Dr. Bartha Tibor ISTENTISZTELETI REND

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents