Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1962-10-07 / 41. szám
Az egyháztörténetből: Öreg Aáchs Mihály MOSTANI ÉNEKESKÖNYVÜNK ALAPJÁUL a régi dunántúli énekeskönyv szolgált, az pedig elsősorban Aáchs Mihály „Zengedező Mennyei Kar” című énekeskönyvéből merített. Tudjuk, milyen nagy szerepet játszik keresztyén életünkben az énekeskönyv, méltó hát, hogy megismerkedjünk mai énekeskönyvünk ősével, a Zengedező Mennyei Kar című könyvvel s mindenekelőtt annak szerkesztőjével, idősebb Aáchs Mihállyal. Élete egyháztörténelmünk legnehezebb korszakába esik. Ekkor dühöngött legjobban az ellenreformáció, a bécsi udvar' és a katolikus főpapság vezetésével. A Vas megyei Kemenesszentmártonban született 1646-ban. Szüleiről és tanuló éveiről semmiféle adatunk nincs. Az első adat abból az időből való, amikor a wittenbergi egyetemen tanul. Mint szegénysorsú diákot, Wittnyédy István taníttatta saját költségén. Wittnyédy Zrínyi Miklósnak, a nagy költőnek volt bizalmas barátja és jogtanácsosa. Aáchs Mihály tehát korán megismerkedett azzal a hazafias szellemmel, amely hazánk nemzeti függetlenségét tűzte zászlajára Wittnyédy részt vett a Wes- selényi-féle összeesküvésben, amely hazánkat meg akarta szabadítani a gyűlölt német igától. Aáchs Mihálynak, aki időközben győri segédlelkész lett, menekülnie kellett a Wittnyédy-vel való kapcsolatai miatt. Gvőrött elvették az evangélikusok és reformátusok épületeit, s a lelkészeknek menekülniük kellett. Aáchs két évig ette a számkivetés és bújdosás keserű kenyerét, míg végül is a Sopron megyei Farádon választották meg lelkésznek. De még egy évet sem tölt- hetett Farádon, amikor a hírhedt Szelepcsényi hercegprímás sorba Pozsonyba idéztette az ún. vértörvényszék elé a protestáns lelkészeket. Míg a szomszédos lelkészek jámboran engedelmeskedtek a hercegprímási idézésnek, addig Aáchs, megvetve a jezsuita bíróságot, nem engedelmeskedett, hanem felcsapott búj- dosónak, akikkel akkoriban tele volt az ország. Thököly Imre zászlaja alatt gyülekeztek a bújdosó kurucok, hogy megvédelmezzék hazájukat, otthonukat, templomukat. Mikor Thököly seregei a dunántúli részeken jártak s az egész magyarság a győztesen előrenyomuló fejedelem pártjára állott, Aáchs Mihályt ott találjuk a kuruc vitézek között, mint tábori IynI |zzsC7t MAJD A NEMESCSÖI GYÜLEKEZET választotta meg papjának Aáchsot. Népszerűségben és tekintélyben egyre emelkedett. Megbecsülését az a tény is mutatja, hogy az 1687-iki országgyűlés evangélikus rendei előtt Aáchs Mihály tartott Pozsonyban megnyitó istentiszteletet. Aáchs nemescsói tartózkodása alatt tette híressé és megbecsültté nevét azzal, hogy „Arany Lántz” címen imádságos könyvet adott ki, amivel igen nagy hiányt pótolt. A XVII. század végének sokat szenvedett evangélikusai nagyon megbecsülték ezt a könyvet. De még a későbbi idők evangélikusai is buzgón használták. Százötven év alatt tizenegy kiadást ért el az imádságos könyve. Ennél is fontosabb azonban Aáchs énekeskönyvének a kiadása. Teljes címe: „Zönge- dező Mennyei Kar, az az németből magyarra fordíttatott, szép isteni dicséreteket és hálaadó énekeket más magyarul szereztetett énekekkel együtt magában foglaló könyvetske.” Terjedelme 264 oldal volt. A Zengedező Mennyei Kar tehát új énekeskönyv volt annyiban, hogy nagyobb számmal foglalt magában német eredetiből fordított újabb énekeket. Az idegen énekek átvétele mellett azonban elég teret engedtek a szerkesztők eredeti magyar énekeknek is. Van a gyűjteményben régebb idő óta ismeretes és a reformátusokkal közösen használt több magyar .ének is. Az új eredeti énekek között van olyan is. amelynek külön eredeti magyar dallama van. Az énekeskönyvet Aáchs Mihály szerkesztette Lővei Balázs győri lelkész és Tatay István téti lelkész közreműködésével. Aáchs Mihály saját szerzésű énekeit mai napig is énekeljük, mint szívünkhöz nőtt énekeket. Aáchs szerzeményei mai énekeskönyvünkben a következők: Minden e földön csak elmúlandó, 410. Magas egekben lakozó Felség, 264. Szívem keserűségét, 381. Ennek az utóbbinak az a nevezetessége, hogy a versfejekből hátulról visszafelé olvasva „Michael Ács” olvasható ki. EZEK AZ ÉNEKEK TELJESEN MAGUKON VISELIK annak a kornak és helyzetnek a hangulatát, amelyben a szerző élt. Időrendi sorrendben az első ének a „Szivem keserűségét” kezdetű volt, amely Aáchs első vagy második bújdosása idejéből való. Egészen határozottan festik ezt a helyzetet a következő versek: Szívem keserűségét, Szomorú könyörgését, Szánd, Uram, bújdosását, Szolgád nyomorúságát. Második éneke már nemcsak egyéni érzéséből fakad, hanem ebben az egész anya- szentegyház közös fájdalmát és könyörgését tolmácsolja, így könyörög Istenhez a csapások elfordításáért: Magas egekben lakozó Felség, Tekints le hozzánk, kegyes Istenség, Lásd, mely igen nagy, Uram, ez ínség, Melyben nyomorog a keresztyénség. Ennek az éneknek a keletkezési ideje valószínűleg az ún. „gyászos évtized”-re esik, amikor a gályarabok szenvedései és az eperjesi vértörvényszék borzalmai nehezedtek rá egyházunkra. Harmadik éneke a Krisztushoz vágyódó, vele egyesülni kívánó léleknek a megnyilatkozása, erőteljes közvetlenséggel, ritmikus szép formában: Minden e földön csak elmúlandó, Semmi nincs itten megmaradandó, Ne kívánd, lelkem, a múlandókat, Keressed inkább az égi jókat. Hitéből meríti az erőt a i dözései között is, amikor bécsi udvar és a jezsuiták ül- I továbbiakban így szól: Ha ellenségnek volnék torkában, Ha a halálnak volnék markában: Semmit nem félnék, mert ott is nékem Te volnál, Jézus, hű menedékem. A Zengedező Mennyei Kar nagyon népszerűvé vált egyházunkban. A nehéz időkben híveink ezekbe az énekekbe öntötték fájdalmukat és reménységüket. Nyolcvannyolc év alatt tizenkét kiadást ért meg, mégpedig az egyházunkra oly kedvezőtlen 18. században. Egyházunk elismerését Aásch Mihály abban tapaszÉRTESÍTÉS A SAJTÓOSZTÁLY értesíti a gyülekezetek iratterjesztéseit, hogy a folyószámlák kiküldése megkezdődött. Amíg az ábécé sorrendjében készülő folyószámlakivonatok megérkeznek, a Sajtóosztály kéri a gyülekezetek szíves türelmét. talta meg, hogy Rákóczi uralma alatt, Bercsényi Miklósnak, a főgenerálisnak védelme alatt összehívott esperes- ségi gyűlés főesperessé választotta. Rákóczi zászlajának dicsősége idején, 1708-ban halt meg, 62 éves korában. íme, ennyi történelem húzódik meg énekeink mögött! Egyházunk múltja, nagyjaink hite lüktet énekeskönyvünkben. Méltán vált nemzedékek evangélikusai előtt drágává. Legyen az számunkra is! Dr. Ottlyk Ernő A II. Vatikáni Zsinathoz (4.) SZÜKSÉGES, HOGY AZ EVANGÉLIUM BIZONYSÁGTÉTEL feladata tekintetében a Szentírás alapján minél mélyebb eszmélkedés menjen végbe egyházunkban. A bizonyságtételnek ma az evangéliumi szeretetszolgálatban és az emberiség égető kérdéseiben nyújtott pozitív segítségvállalásban kell kicsúcsosodnia. Egyházunk drága kincse a hit által való megigazulás örömhíre. Meg kell vizsgálnunk, nem tévesztettük-e szem elől sokszor, hogy ez az evangélium a legtágabb ölelésű diakóniában, a szeretetszolgálat tevékenységében akar megCarr libériái lelkész felszólalása az Ökumenikus Tanács elnökségében Hírt adtunk már arról, hogy CARR libériái lelkész, aki MENDS-COLE lelkész helyetteseként részt vett a Keresztyén Békekonferencia Munkabizottsága legutóbbi moszkvai ülésén, hazájába visszatérőben meglátogatott több kelet-európai országot és azok egyházait. Magyarországon is töltött néhány napot, és szeptember 27-én részt vett a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának kibővített elnökségi ülésén. Az ülésen Carr lelkész rövid tájékoztatást nyújtott az afrikai egyházi élet időszerű kérdéseiről. Az alábbiakban ismertetjük ennek a tájékoztatónak néhány gondolatát. Ha az egyházak megfelelő és küldetésüket betöltő tényezővé akarnak válni Afrikában, akkor meg kell újulniok. A megújulásnak elsősorban is teológiai megújulásnak kell lennie. Ebben a vonatkozásban két problémát hangsúlyozott Carr lelkész: 1. a megbékéltetés és 2. az eschatológia problémáját. 1. A MEGBÉKÉLTETÉS. Ma a legidőszerűbb probléma az emberi kapcsolatok problémája. Ez természetesen világkérdés, de Afrikában különleges a jelentősége, hiszen erős összefüggés van e téren az ottani keresztyénség törekvéseivel: a civilizáció és a kultúra terjesztésével. Az egyházak itt még mindig a 300 éves módszereket alkalmazzák. Az afrikai egyházak nemcsak darabokra szakadozottan, de azt is lehet mondani: FELEKEZETI GYŰLÖLKÖDÉSBEN élnek. Márpedig az Isten és ember közötti megbékélés nem lehetséges — és nem is hirdethető anélkül, hogy ne képviselnénk az ember és ember közötti megbékélést. Robbanásig feszült az egyházak helyzete egymással szemben Masuto-földön, Kongóban, Leopoldville- ben és Nigéria néhány vidékén, Kamerunban. Szinte egymás elleni gyűlölethadjáratot folytatnak Kelet-Afrikában, Etiópiában, Szudánban. A felekezeti gyűlölködés mellett nem kisebb veszedelmet jelent a FELEKEZETI BÜSZKESÉG. Ez sajátos egyházi hagyományokból táplálkozik, és erősen befolyásolja az egyes .felekezeteket és azok tagjait a világi kérdésekben elfoglalt magatartásukban is. Ez a helyzet pl. Libériában és Sierra Leoneban is. Ezek mind olyan nehézségeket jelentő teológiai tényezők, melyeket le kell győzni. Ehhez szükséges az afrikai egyházak összefogása. Az egyháznak azért kell munkálkodni, hogy betölthesse az evangélium hirdetésének szolgálatát, s ebben ne lehessen akadály se a felekezeti gyűlölködés, se a felekezeti büszkeség. Csak így tud megfelelő és engedelmes eszköz lenni az ember és ember közötti békes- ségmunkálás szolgálatában. 2. ESCHATOLÓGIA. Az afrikai függetlenség és szabadság gondolata nagy reménységeket ébresztett a mi földrészünkön — mondotta Carr lelkész. — Hogyan válhatnak ezek a remények valóra? Van-e ebben szerepe a keresztyén bizonyságtevésnek? Afrika földjén a szabadság, igazság, egyenlőség koncepcióját először a keresztyén egyházak tanították. A tragédia abban mutatkozik ma, hogy mindehhez az egyházak megteremtették a vágyat és az atmoszférát, s ugyanakkor, ugyanabban a percben az egyházak elutasítottak minden forradalmi változást. Az egyházak Afrikában a nemzeti fejlődés elárulói lettek. A politika egész területét a Sátán területeként bélyegezték meg. Az egyházak e téren nagyon gyenge teológiai alapra építettek. Az igehirdetés nem a teljes Szentírásra, hanem csupán az újtestámentumra alapult. Pedig szükség lett volna az ótestámentomra is, hiszen az ótestámentom nagyon közel áll az afrikai keresztyén ember gondolkodásmódjához. Az ótestámentom meggyőzően hirdeti, hogy Isten a történelem Istene. Az ótestámentomi zsidó világkép és felfogás sokkal közelebb áll az afrikai emberhez, mint a görög, amely uralkodóvá lett a keresztyénségben. Nagyon lehet becsülni az első misszionáriusok buzgalmát, ugyanakkor nem tagadható el, hogy nagymértékben járultak hozzá az evangélium elspirituálásához, s ezzel kiemelték az embert a valóságos világából. Nagy hiba, hogy a főhangsúlyt ma is az eschatológiára helyezik. Az afrikai egyházaknak ezért az ma a fő feladata, hogy megtanítsák híveiknek: ez a világ Isten világa (nem a Sátáné), hiszen a Kereszt győzelem a Sátán felett, vigasztaló, bátorító megváltás az egész világ, s így Afrika számára is. Ezután szólt Carr lelkész az afrikai gyülekezetek vezetésében jelentkező problémákról. Mély benyomást tett rá, hogy Magyarországon nincs lelkészhiány, Afrikában a lelkészhiány nagy. Kamerunban pl. felépítették a legmodernebb teológiát, de nincs teológus. Elizabethvillben neves teológusokat gyűjtöttek egybe a legmodernebb lelkészképző szemináriumba. Öt hallgató jelentkezett, de mind az öt elment Svájcba, s a szemináriumot be kellett zárni. Afrikában ugyanis nagyszerű pályaválasztási lehetőségek kínálkoznak a fiataloknak. A fejlődő, saját sorsát kezébe vevő és alakító afrikai országoknak szüksége van tanult emberekre, s kitárt előttük minden lehetőség. A papi pálya nem nyújt gazdagságot, karriert, hanem megkívánja az önfeláldozás koncepcióját. Minden területen szükséges az élet helyes megértése és értelmezése. Eddig az egyházak azt hangsúlyozták Afrikában, hogy minden, ami az élettel összefügg, az ördög munkája. Kihúzták János evangéliumának 10. részéből az élet teljességéről szóló sorokat. Persze, a misszionáriusoknak még ma is van helyük Afrikában, de az afrikai egyházak megújulása maguknak az afrikaiaknak a feladata. G. A. valósulni. A szeretetszolgálatban is gyakran voltunk szeretetlenek és szűkkeblűek. Még jó, ha eljutottunk ebben a szolgálatban a saját hittestvéreinknek nyújtott „pohár vízig”, vagy „a szegényasz- szony kétfilléréig.” Félreértenénk a reformáció egyetemes jelentőségét, ha ma sem jutnánk ennél tovább. Tovább a felekezeti, sőt tovább az ún. egyházi határokon, de tovább a „pohár vízen”, a „kétfillé- ren”, a „karácsonyi felsegélyezésen” is, egészen az emberiség legnagyobb és legizgalmasabb kérdéséig, amelyek megoldása nélkül nincs fel- emelkedés, nincs hitünk szerint Istennek tetsző békés földi élet. Ez az a terület, a hit által való megigazulás fényébe állított diakónia, az egész emberiség jó ügyéért végzett szeretetszolgálat, melyre elkötelezettnek tudjuk magunkat a reformáció öröksége alapján és amelyben készek vagyunk egységre nemcsak más keresztyén felekezetekkel, de minden jóakaratú emberrel, „Az eretnekség a szétszaka- dottság és részekre bomlás alapokainak egyike a kölcsönös szolgálat belső erőinek hiánya... Isten népének az a legnagyobb bűne, hogy elmulasztotta a szolgálat teológiai- vertikális dimenzióját... horizontálisan megragadni” «— mondotta két évvel ezelőtt Nissiotis görög-orthodox teológus. Az evangélium: „Isten nem akarja a bűnös halálát, hanem azt akarja, hogy megtérjen és éljen” csak akkor maradhat közöttünk is eleven, ha azt másoknak is továbbadjuk. SOK SZÓ ESIK EZEKBEN A NAPOKBAN arról a kérdésről is közöttünk, hogy imádkozzunk-e a római katolikus egyházért és annak zsinatáért? Tudjuk, hogy a római katolikus egyház legutóbb itt is, ott is imádkozott az Egyházak Világtanácsa Uj- Delhi-i nagygyűléséért. A már említett „Humanae salutis” bullában XXIII. János pápa meghívta a Rómától elszakadt testvéreket is az „imakórus a zsinatért”-ba,. .. tudjuk, hogy sokan e fiák közül Krisztus tanításának és az ő Atyához intézett imádságának megfelelően vágyat éreznek az egységbe és békébe való visz- szatérésre”. Igen, mi sem feledkezhetünk meg soha arról, hogy Jézus maga imádkozott övéiért: ,„ .. hogy mindnyájan egyek legyenek” Persze azt is tudjuk, hogy János 17-ben, ahol ezt az imádságot találjuk, ez a gyakran idézett mondat nem szakítható ki összefüggéséből. Ahhoz az egységhez, amelyért Jézus itt imádkozik ez is hozzátartozik: „hogy egyek legyenek mindnyájan, amiképpen Te Atyám énbennem vagy és én Teben- ned.” Továbbá: „Szenteld meg őket a te igazságoddal, a Te igéd igazság.” A reformáció örökségeként tehát csak olyan egységért imádkozhatunk jószívvel, mely a Krisztusban való egység és az ige igazságához való hűség egysége és nem a pápa főhatósága ala*t való egység. Szabad nekünk azért imádkoznunk, hogy Isten Szentlelke a római katolikus egyházat és annak zsinatát vezess^ el arra, hogy minden emberi tekin- tély-még a pápa és Mária tekintélyét is beleértve-, háttérbe szoruljon, hogy Krisztus legyen a Fő, ö legyen a fundamentum, „mert nincsen senkiben másban üdvösség és nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nekünk megtartatnunk.” Imádkozhatunk azért, hogy a keresztyénség római katolikus területén is Isten igéje legyen az igazság. A MÁSOKÉRT MONDOTT IMÁDSÁGNÁL, így a római katolikus egyházért és annak zsinatáért mondott imádságnál is éberen kell ügyelni az imádság tartalmára és célzatára. Több római katolikus egyházi személy néhány héttel Uj-Delhi előtt az Egyházak Világtanácsért való imafelhívást a következőképpen indokolta: „Kívánatosnak látjuk, hogy a katolikus anyaegyház megáldja az ő, még igazság és egység utáni fáradozásait és mint az egyetemes keresztyénség hivatott előkészítője hívja ehhez a törekvéshez a Szentlelket a szívek megvilágítóját és kormányzóját.” Az imádságnak ez az alkalmazása jellemző a római katolikus ekkléziológiára.- A mi imádságainkat viszont a re- formátori bizonyságtételnek kell jellemeznie. Ezt a re- formátori bizonyságtételt fejezi ki egy régi kollekta imádság, amikor ezt mondja: „Add a Te Lelkedet és isteni bölcsességedet, hogy a Te igéd áradjon és növekedjék közöttünk és minden örvendezéssel, amely igédhez illik, prédikáltassék az, és általa a Te szent keresztyén gyülekezeted jobbíttassék.” Az imádságban sem szakadhatunk el a tényéktől és a valóságtól. Ha elszakadnánk, imádságunk üressé és képmutatássá válnék. Amikor a római katolikus egyházért és annak zsinatáért imádkozik valaki, nem szakadhat el azoktól a tényéktől, amelyekkel a római katolikus egyházzal kapcsolatban egyházunk és híveink is naponta szembetalálkoznak. Ilyen tények például a vegyesházasság, a reverzális stb. ténye. Ezeket is vigyük imádságainkban Isten elé és állítsuk az Ö igéje igazságának fényébe Gádor András Nemes szenvedély A könyv nemcsak a „legjobb barát”, hanem az általa közölt ismeret az olvasó számára mindennapi életében erő azáltal, hogy munkáját tájékozottabban, hozzáértőbben tudja ellátni. Ezért olvasni: nemcsak szórakozás, hanem ismeretgyűjtés is! A könyvek közötti helyes tájékozódás az olvasás titka — olyan könyveket olvassunk, amelyeknek elolvasása után érezzük, hogy gazdagabbak lettünk, nőttek ismereteink: közelebb került hozzánk a szerző egyénisége, megismertünk távoli tájakat, idegen földrészek népeit, szokásait, régi korok kultúráját, vagy életünk problémáit. Az írók reflektorfénybe állítják azokat a tulajdonságainkat, amelyeket magunk és mások érdekében jobban hasznosítanunk kellene, vagy ha rosz- szak, meg kellene javítanunk. A jó könyv tehát felfedi az emberi hibákat is! Nevel a jóra, miközben szórakoztat, vagy szakmai vonalon oktat. A könyv terjedését, az olvasás elterjedését társadalmi okok gátolták: hosszú ideig, évszázadokig kevés volt az írni-olvasni tudó ember, és azok közül sem sokan olvastak. A leggyengébb színvonalú könyv is drága volt. A „kul- túrnyelvet”, a latint csak a felsőbb rétegekhez tartozók értették. Reformátoraink az iskolák fejlesztésével, az anyanyelv művelésével hozzájárultak a tudás terjedéséhez. Még egy emberöltővel ezelőtt is drága volt a jó könyv, a vásári ponyvairodalom olcsó. Ady még ezt írta a magyar proletárokról: „éhe kenyérnek, éhe a Szónak, éhe a Szépnek hajt titeket...” Most már mindenkinek van minőségi tápláléka a szellemi éhségre. 1961-ben csak a Földművesszövetkezeti Könyvterjesztő Vállalat 100 millió forint értékben adott ki könyveket a magyar falvaknak. 130 szövetkezeti könyvesbolt és 7000 bizományos működik. Az Én Könyvtáram sorozatnak 20 000 falusi előfizetője van. Az Olcsó Könyvtár népszerű, nagy példányszámú sorozatban a klasszikus és a modern művek szinte fillérekért mindenki számára hozzáférhetők. Világviszonylatban és hazai viszonylatban egyaránt olcsó a könyv nálunk. Szítsuk hát tovább e nemes szenvedélyt! B.
