Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1962-09-23 / 39. szám
KP. B£RM. BP. 72. ÍJ KÖNTÖSBE ÖLTÖZIK A BDDAPESl-DEÁKTlRI TEMPLOM (Formanek Antal felvételei) Hálával\ munkával, fegyelmezettséggel AZ EVANGÉLIKUS ÉLETNEK ELSŐRENDŰ FELADATA nem az, hogy foglalkozzék népünk gazdasági, politikai, társadalmi és kulturális kérdéseivel. Lapunk feladata más: sajátosan egyházi szolgálat. Ugyanakkor az is tény, hogy lapunk sajátos egyházi szolgálatát nem tudja betölteni, ha nem figyel állandóan arra, mi történik hazánkban: gazdasági, politikai, társadalmi és kulturális életünk hogyan alakul, milyen körülmények között él népünk — köztük azok az evangélikus hívek, akik felé irányul szolgálatunk —, és milyen feladatok előtt áll népünk, melyben több százezer evangélikus is él. Ezért nem mehetünk el szó nélkül a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának kongresszusi irányelvei mellett sem, melyek alakítják és meghatározzák népünk jelenét és jövőjét. Amit elmondunk, azt nem az Isten nevében” mondjuk el (ehhez ugyanis Isten idevonatkozó kinyilatkoztatott igéjére volna szükségünk), ellenben az Isten színe előtt szólunk a kérdésekről. Nem kívánunk beszélni az Irányelvek minden pontjáról, mert azoknak. egy része a párt bel- ügye. ELSŐSORBAN AZT MONDJUK MEG, hogy mi evangélikus emberek hálával és megbecsüléssel gondolunk kormányzatunkra és egész népünkre azoknak a nagyszerű eredményeknek a láttán, melyeket népünk életében tapasztalunk és amelyekről nagy vonásokban a Kongresszusi Irányelvek is beszélnek. Szívből örülünk annak, hogy kormányzatunk külpolitikáját változatlanul a békés egymásmellért élés elve vezérli, küzd a békéért, az általános és teljes leszerelésért, a fegyvernélküli világért, a társadalmi haladásért és e célok elérése érdekében kész együttműködni „minden társadalmi erő”-vel. E célokért való szívós munkában mi evangélikus emberek Is kormányzatunk mögött állunk, és a magunk helyén el akarjuk végezni a ránk eső feladatot. Tudjuk, hogy a népek előtt csak egyetlen lehetséges jövő van: a béke korszaka, és ha ezt nem sikerül biztosítani, valójában nincs is jövője az emberiségnek. A mi magyar- országi evangélikus egyházunk vezetői — a gyülekezetektől és lelkészektől kapott megbízás alapján — a népek békés egymás mellett éléséért és a fegyvernélküli világért munkálkodnak más egyházakkal együtt a Prágai Keresztyén Béke-konferencia keretében, de más egyházi világ- szervezetek ülésein is. HALAS örömmel latjuk KORMÁNYZATUNK ÉS NÉPÜNK MUNKÁJÁNAK CSODALATOS EREDMÉNYEIT. Sokszor alig akarunk hinni a szemünknek, amikor látjuk, hogy egy borzalmas világháború pusztítása után másfél évtized alatt mit épült ez az ország, és hogyan lesz egyre virágzóbb népünk gazdasági és kulturális élete. Aki ezt nem látja, az csak azért nem látja, mert egyszerűen nem akarja látni! Az eredményeket felsorolni szinte lehetetlen. Mégis gondoljunk a termelőszövetkezeti mozgalom győzelmére, és egyre nagyobb megerősödésére. Ha egyik-másik termelőszövetkezet ma még gyengébben is dolgozik, nem vitás, hogy a nagyüzemi gazdálkodás révén falusi népünk élete egyre gazdagabb és szebb lesz, és egyre jobban eltűnik a falu és város közötti különbség. Egész népünk jelentős erőfeszítése következtében nagyon megerősödött iparunk. Nagymértékben nőtt életszínvonalunk. Csak az elmúlt évben 68 000 lakás épült. A lakosság 93%-a társadalombiztosításban részesül! Az általános iskolákban végzett tanulók fele ma már középiskolákba jár. Az egyetemi és főiskolai hallgatók száma az utolsó 3 év alatt megkétszereződött. A dolgozók iskoláiban | soha nem látott számban tanulnak tovább azok, akik a múltban a kenyérgondok miatt pem tanulhattak. Könyvkiadásunk olyan nagy méretűvé lett. amilyen a múltban soha nem volt. Mindezekről Isten iiánti hálával, kormányzatunknak és népünknek való köszönetmondással kell beszélnünk. Igen, mi evangélikus keresztyének is azt akarjuk és azért munkálkodunk, hogy népünk élete egészséges, békességes és szép élet legyen A kongresszusi irányelvek meghatározzák népünk előtt álló nagy feladatokat is, amelyek a szocializmus felépítésében foglalhatók ösz- sze. Ebbe beletartozik a mezőgazdaság, az ipar és a kulturális élet tovább fejlesztése, a népjólé.t tovább emelése, az iskoláztatás, a művelődés és az egészségügyi előbbrevitele. Ugyancsak cél az átlagbérek emelése, a jó munkakörülmények biztosítása, az alacsony nyugdijak és családi pótlékok emelése. Űj főiskolák, technikumok, művelődési otthonok épülnek. A legmodernebb kórházak állnak a betegek rendelkezésére. Külön is felfigyeltünk arra, hogy olyan nemzeti egység megvalósítására törekszik kormányzatunk, amely a társadalom minden osztályát és rétegét felöleli. A szocialista demokratizálódás nyomán a lakosság mind szélesebb rétegei kapcsolódhatnak bele a falvak és városok ügyeinek intézésébe. Az egyes tisztségek betöltésénél a szocialista rendszerhez való hűség mellett a hozzáértés és a rátermettség dönt. A termelőszövetkezetekben a szövetkezeti tagok megítélésének fő szempontja a közösség javára végzett munka. Az egyetemi felvételeknél nincs szükség többé a származás szerinti osztályozásra. Ezek az intézkedések valóban nagyon elősegítik a nemzeti egység még teljesebb kialakulását, és egyben zálogai annak, hogy egész népünk még az eddiginél is nagyobb munkakedvvel végzi szolgálatát Mi, evangélikus emberek csak örülni tudunk annak, ha az emberek közötti különbségtétel egyre kisebb. Azt is természetesnek tartjuk, hogy a szélesebb demokratizálódás érdekében mindazokat, akik a szocialista demokratizálódást veszélyeztetik, kormányzatunk el akarja „szigetelni”. Kétségtelen, különböző formában itt-ott még felüti fejét a reakció, amelynek soha semmi sem jó, amely mindenben tud kifogást találni, amely igyekszik embereket egymással szembe állítani, a kormányzattal szemben való bizalmat gyengíteni. Az egész nép érdeke, hogy az ilyen emberek „elszigeteltségben” maradjanak. Az sem vitás, hogy nagy történelmi átalakulások idején, a társadalmi fejlődés során sokszor éppen az egyházban szoktak meghúzódni bizonyos reakciós erők. Ezek sokszor egyházi mondanivalóba öltöztetik bele reakciós politikai nézeteiket. Ilyen erők — bármilyen kis mértékben is! — a mi evangélikus egyházunkban is itt-ott még meghúzódnak. Általában csak akkor jelentkeznek, ha úgy ítélik meg a helyzetet, hogy népünk politikai és társadalmi életében olyan változások vannak, amelyek véleményük szerint nekik kedveznek. A Kongresszusi Irányelvek nyilvánosságra hozatala útán is kitűnt, hogy az egyház életéből egyre jobban kiszorított és számban nagyon megfogyott reakció egyes képviselői teljesen félreértették az új politikai és társadalmi helyzetet. Azt hitték, hogy a szélesebb demokratizálódás egyre' nagyobb kibontakozása nekik kedvez, és újra megpendíthetnek régen lejárt szólamokat. Közben elfelejtették, hogy a Kongresszusi Irányelvek nem valami lazulást céloznak, hanem az államvezetés megerősítését, és a még az itt-ott meglevő hibák leküzdését. VILÁGOSÁN MEG KELL MONDANUNK, hogy magyar- országi evangélikus egyházunk megy tovább azon az úton, amelyet Isten nekünk az új magyar világban megmutatott. Abban a bizonyosságban vagyunk, hogy jjz utat valóban Isten mutatta meg nekünk, és éppen ezért jó út az. Ezen a jó úton boldogan hirdetjük tovább Isten üdvözítő evangéliumát, és végezzük el szolgálatunkat, nemcsak gyülekezeti tagjaink, hanem népünk felé is. Az olyan embereket pedig, akik az egyházon belül ezt a szolgálatot nehezítenék, nem is az egyház vezetői fogják elszigetelni, hanem maguk a gyülekezetek. a presbiterek és a lelkészek, akik nem hajlandók többé megengedni, hogy a reakció — még egészen legyengült formában is — nehezítse egyházunk szolgálatát. Arra hívjuk az evangélikus gyülekezetek tagjait, hogy hálás szívvel, hűséges munkával ás Lélek-munkált fegyelmezettséggel végezzük el mindennapi kötelességünket Anya- szentegyházunkban és drága hazánkban. Káldy Zoltán Y ita thatatlan kettősség Állítsunk magunk elé egy modern — sajnos, nem is annyira szokatlan — képet: A startoló repülőgép maga mögött hagyja a kifutópályát, merész ívben felfelé szárnyal és fokról fokra zsugorodik a szemhatáron. Ám egyszercsak dermedt csend üli meg az utána bámészkodót. A gép hosszú füstcsóvát bocsát ki magából. Kigyúlladt. Kényszerleszállásról szó sem lehet. Az ejtőernyő még segít. A pilóta néhány perdülés után biztosan közeledik a föld felé. A gazdátlan gép pedig vad bukdácsolással, lobogó lánggal égve, sasként csapódik alá és megszenesedett romhalmaz marad utána... Vitathatatlan kettősség: hol szárnyalunk, hol meg aláhullunk, mert — bár a Lélek vezérlete alatt, de — testben élünk! Testünk Isten alkotása, önmagában halandó, de nem az örök halálra rendeltetett. Ha a teremtéstörténetben azt olvassuk, hogy Isten az emberbe „élő lelket lehelt”, úgy ezzel csak azt hangsúlyozza az Ige, hogy földi testünknek van gazdája, vezérlője: az ajándékul kapott Lélek, amely a test gépezetét irányítja. A Lélek vezetésének engedelmeskedve felfelé ível a repülés, kikap-* csolva a Lélek vezetését, alá- zuhaeunk testi kívánságaink örvényébe, a szabadesés egyre fokozódó gyorsulásával... „A test dolgaival való törődés halál; a Lélek dolgaival való törődés pedig élet és békesség ...” — mondja Pál. Az előbbi kiszolgáltatottság, az utóbbi védettség. Két ellenséges hatalom: a halál és a bűn állandóan ajtónk előtt táboroz. Mi azonban a bűnbocsánat betonfala mögött „élünk” és békességünk van. Ez a két hatalom összpontosított, úp. „zárótűz” alá veszi életünket, meg is sebezhet, de — el nem ejthet... Jó . volna, ha így volna! sóhajtjuk. Vajon nem merő illúzió ez csupán? Hiszen előbb-utóbb mindnyájunk élete a halállal zárul és mindnyájunkat sokszor legyőz a bűn. Áldozatul esünk neki. Mégse keverjük össze az „esést” az „eleséssel”, a „könnyebb zúzódásokat” a halálos sebesüléssel. A megváltott keresztyén ember eshet, de Isten Lelke nem jegyzi az „elesettek” veszteséglistájára. Akit a Lélek vezérel, nem „szolgája a bűnnek”. Támadások érhetik, de „telitalálat” nem. Testben vagyunk, de nem kizárólag test szerint élünk! Néhány megragadó sor erről a vitathatatlan kettősségről: Egykor: Magam elé néztem, csak a halált láttam. Magam köré néztem, ínség volt az élet. Végül magamba néztem ... és rákvörös lettem* mert — legyőzött az Isten! Azóta: Ha magam elé nézek, tündöklik az ÉLET! Magam köré nézek, lám — mások is élnek. Magamba nézek és ujjong a szívem, mert — ÉLETRE hívott az Isten! Zoltai Gyula »
