Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1962-09-16 / 38. szám

Teljes cselekedeteket!

Jel, 3, 1—6.

KEMÉNY FEDDÉS ÉS KOMOLY FIGYELMEZTETÉS hangzik Jézus ajkáról vasárnapi igénkben egy lélekben halott gyülekezeti vezető és egy lélekben halódó gyülekezet felé.

A feddés és figyelmeztetés oka: a gyülekezetek Ura, (a hét csillag a hét gyülekezetei jelképezi), Jézus Krisztus nem találta cselekedeteiket teljeseknek Isten előtt.

Isten teljes cselekedeteket kíván tőlünk. Abban a tekintetben is teljességet kíván tőlünk, hogy életünk egésze minden megnyilatkozásával belesimuljon az Ö akaratába: „Szeresd az .Urat a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből és a te felebarátodat, mint magadat.” De abban az értelemben is, hogy akaratát úgy hajtsuk ,végre egészében és tökéletesen, ahogyan azt vettük és hallottuk tőle (3, 3/a). Az Isten és emberszeretet szolgálatának útján két lábbal kell járnunk. Egész életünknek ebben a szolgálatban kell folynia és amit az Istentől napi parancsképpen kaptunk a mi időnkben és a mi helyünkön, azt hiánytalanul és teljesen kell végrehajtanunk. A mi keresztyénségünk ma az irgalmas felebarát szolgálatát vette és hallotta Urától és ebben a legteljesebbet kell nyújtania a maga korában és helyén. Más szóval ez azt jelenti, hogy az új közösségi élet kialakításában, az emberek és népek felemelkedéséért vívott küzdelemben, a béke állandóságáért folyó harcban, a gyarmati iga felszámolásáért végzett munkában nem fél szóval és félerővel, hanem teljes odaadással és lankadatlanul kell helytállanunk. Természetesen mindez a kicsinyen való hűséggel kezdődik. Azzal, hogy ki-ki a maga gyülekezetében érthető szóval tegyen bi- aonyságot arról, amit vett és hallott és cselekedetei egyértelműen igazolják hitbeli döntését

AHOL ISTEN NEM TALÁL TELJESSÉGET, OTT MEGÍTÉL. Virágzó gyülekezetek és körülrajongott igehirdetők is álhatnak Isten ítélete alatt. A név, a látszat, a mozgás emberileg megtéveszthet Isten azonban a cselekedeteket és az eredményt nézi. Mit élt meg, mit váltott aprópénzre a hétköznapok sodrában, az élet ezer apró, vagy világméretű kérdésében a gyülekezet az Isten és emberszeretet kettős nagy parancsából. Ilyenkor eltűnnek az Isten szeme elől a hatalmas dómok, a szépen kidolgozott igehirdetések, a feketében ájtatoskodó ünnepi gyülekezetek. Marad előtte az egyes ember, én személy szerint és szembe velem emberek a hétköznapok forgatagából, családok, népek és az egész emberiség, ahogy naponként kenyér és otthon, béke és megelégedés után sóhajt és küzd. A kérdés ez: intt tettél értük?

Jézus Krisztus kezében van az „isteni hét lélek”, ö birtokolja a Szentlélek teljességét Annak a Léleknek a teljességét, afei által vesszük és halljuk az Igét. Isten eligazító, feddő és bűnbocsátó szavát. Bizonytalanságainkban, kételyeinkben tehát féle kell kérnünk a világosságot Tévedéseinkre és mulasztásainkra Nála van bocsánat. De nála van az erő is. Segítségévei hitbeli felismeréseink cselekedetekké érhetnék. Munkája nyomán mindenki által érthető, hasznos bizonyságtételek és embertársaink javát előmozdító életfolytatás születik. A Lélek ättal így felébresztve, útbaigazítva és megerősítve lehetünk erősítőivé a szolgálatban társainknak is.

A CÉL: GYŐZNI ÉS ÉLETET NYERNI. „Aki győz... nem ffiriöm ki nevét az élet könyvéből”, sőt „vallást teszek annak óévéről az én Atyám előtt.” Arra hivattunk el, hogy győzzünk gonosz, önző indulataink és vágyaink felett és elvegyük az örök dtetet Isten kezéből. Élni és győzni az fog, aki él a Lélek által most is. A Lélek által élni pedig azt jelenti: egész életemmel, teljes cselekedetekkel szeretni Istent és embertársaimat.

Mezősi György

EVANGÉLIKUS ÉLET

A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili. Üllői út 24. Telefon: 142—887 Előfizetési ára egy évre 60,— Ft Csekkszámla: 20412.—VIII. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott

[ 624614)2 — Zrínyi WyiZla’ Bp.

Megjeferrt HÉTRŐL HÉTRE

címen az

evangélikus áhítatáé könyv

Árac 12,— forint Megrendelhető a Sajtó- osztályon, Budapest, VUI„ Puskin tu 12.

HÍREK

— Szentháromság ünnepe utáni 13. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A vasárnap oltári igéje: Lk 13, 22—27; szószéki igéje: Jel 3, 1—6. Délután szabadon választott ige,

— AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ FÉLÓRÁJA lesz a Petőfi Rádióban 1962. szeptember 23-án reggel fél 8 órakor. Igét hirdet Mekis Ádám esperes.

— A LELKÉSZI MUNKAKÖZÖSSÉGEK ÉLETÉBŐL,.

A nyári hónapok múltával, a szabadságok befejezésével ismét elevenebbé válik az élet az egyházmegyék lelkészt munkaközösségeiben.

A VASI EGYHÁZMEGYE LELKÉSZI MUNKAKÖZÖSSÉGE szeptember 12-én Cell- dömölkön ülésezett. A gazdag programú ülés után az egyházmegye lelkészei közös kirándulást tettek a Sághegyre.

A NÓGRÁDI EGYHÁZMEGYE LELKESZI MUNKA- KÖZÖSSÉGE ugyancsak szeptember 12-én ülésezett Balassagyarmaton. Az esperes beszámolt a legutóbb Balatonszárszón tartott esperesi értekezletről. A békemozgalom eseményeit Babka Tivadar ismertette. Figyelemre méltó volt Kovács Gyula előadása: Mi újság a gyarmati kérdésben?

A HAJDŰ-SZABOLCSI EGYHÁZMEGYE lelkészt munkaközössége szeptember 18-án Kecskeméten tartja ülését. A programon többek között két előadás szerepel: Róma az igaz keresztyénség ellen (Benkóczy Dániel), Az

orthodox egyház (Smid Lelel). Ugyancsak Smid Lehel megemlékezik a nyíregyházi egyházközség elhunyt lelkészéről, Balczó Andrásról. Rőzse István a diakóniai munkáról nyújt tájékoztatót.

— SZÜLETÉS. Madarász István

lelkészéknek augusztus 7-én második gyermekük született. Neve: István.

— Szimon János ecsenyi lelkészéknek augusztus 17-én második gyermekük született. Neve: Zoltán János.

— HÁZASSÁG, ifj. Harmati Béla Budapest-fasori segédlelkész és Polgár Kózsa augusztus 7-én házasságot kötöttek.

— EZÜSTMENYEGZÖ. Lot/ Tibor csikóstöttösi lelkész és felesége Gábel Mária a közelmúltban Ecsenyben ünnepelték házasságuk 25. éves évfordulóját. Házasságukra az ünneplők veje, az ecsenyi gyülekezet lelkésze Szimon János szolgálatával kérték Isten áldását. „Áldjad én lelkem az Urat”.

— HALÁLOZÁS. Frank Károly

csikóstöttösi nyugalmazott lelkész életének 70. évében szeptember 4- én hosszú betegség után az Urban csendesen elpihent. Szeptember fián temették el a csikóstöttösi evangélikus templomból. „Tudom, hogy az én Megváltóm él és utoljára az én porom felett megáll.” (Jób 19, 25).

— SZŐRME- és irhabundák javítása, átszabása a legújabb modellek szerint. Bart szűcs, Lenin krt. 23. Telefon: 222—531.

— KÖZÉPKORÚ férfi Budapesten, csendes helyen különbéi áratú szobát keres. Cím a kiadóban.

— Barth, Fosdick, Karner, Masz- nyik, Modersohn, Prőhle, Raffai, Spurgeon, Thorey, Turóczy, Thur- neysen műveit és egyéb igemagyarázatokat, megvételre keresem. Pócsik Béla, Budapest, II. Bimbó u. 56.

— BUNDÁK—IRHÁK divatos átszabása, tisztítása, festése Somogyi szűcsnél. Kossuth Lajos u. 1. az udvarban.

Dr. Hittrich József

(1890—1962)

Élt 72 évet, ennyi olvasható fejfájáról, de ez az elmúlt élet tele volt tudással, szorgalommal, munkával és becsülettel.

A matematikai tudományok doktoraként lett igazán ismertté a fővárosi középiskolákban. Tanított a Reáltanoda utcai és a Horánszky utcai reálgimnáziumokban és általános gimnáziumokban. Előadó volt éveken át a Műegyetemen is, ahol a felsőbb matézist tanította. Néhány éven át a volt fasori evangélikus gimnáziumban is működött.

Egyházunk hűséges fia volt; presbitere a régi nagy pesti egyházközségnek, s ő volt a pesti evangélikus középiskolák utolsó iskolafelügyelője. Éveken át volt kormányképviselő evangélikus intézeteinkben. Legnagyobb alkotása és maradandó műve: a dolgozók esti tagozatú középiskolájának megteremtése. A Horánszky utcai gimnáziumban ő alapította meg ezt az újfajta középiskolát, s művének eredménye az, hogy mindazok a férfiak és nők, akik ifjú korukban nem látogathatták a középiskolákat, az ő iskolájában szerezhettek érettségi bizonyítványt s folytathatták tanulmányaikat egyetemeinken.

Növendékei féltő szeretettel vették körül életében. Az 5 órái félelem nélküliek voltak. Mindenkivel megtudta értetni az „érthetetlen” és „megtanulhatatlan” matematikát, s jó szive sok ezer diáknak lelkében él hálás kegyelettel. Több száz ember kísérte útjára. Tanítványai, tanártársai, barátai és azok a szülők, akik iránta élete befejezése után is hálát éreznek. A pesti egyházközség öregebb lelkészei és presbiterei is szeretettel emlékeznek vissza a nálunk is végzett szolgálatára.

G. L.

HÉTRŐL—HÉTRE

Velem cselekedtetek meg

Máté 25,40.

Népek ködbevesző szájhagyományai, modern nemzetek króninikásai és tudós történészei számolnak be arról, hogy egyes királyok és országvezető nagy egyéniségek álruhába ölr tözve, rangrejtetten jelelitek meg a nép között. Ma is apáink ajkáról száll a hagyomány a fiakra, jeles költőink éneklik meg, történészeink tartják számon, hogy Mátyás király —t akinek neve mellé a nép az igazságos jelzőt ragasztotta — többször bukkant fel az ország különböző részében álruhában —, hogy megismerje a nép problémáit, gondjait, bajait és azzal a legfőbb céllal, hogy segítsen rajta.

A heti ige szerint nekünk keresztyéneknek is van egy rangrejtett királyunk. Kérdezed ki az? Jézus Krisztus az. Minden rászoruló betegben, gondokkal-bajokkal küzdőben, magányosság nehéz terheit hordozóban, gyászt Öltőitekben£ foglyokban... <5 közelít hozzád. Amit velük cselekszel úgy tekinti Krisztus, mintha vele tennéd. Egy alkalommal valaki megkérdezte tőlem: hogyan cselekedhetem én jót a Krisztussal, aki tőlem oly távol a mennyben van. Nem kell az égbe bámulni, ha szolgálni akarsz neki, itt a földön is megtalálod őt — feleltem.

Ha hirtelen megbetegszik a szomszédod és orvosért szaladsz, vagy italnyi vizet adsz neki, vagy rendbe teszed a szobáját — Krisztusnak szolgáltál. Ha pillanatnyi gondokkal- bajokkal küzdő munkatársadon segítesz javaiddal, tudásoddal és minden tehetségeddel — Vele tettél jót. Ha a magányosság terhét hordozó rokonodról vetted le az élet terheit, vagy könnyítettél azokon — Jézus terhét tetted könnyebbé.

Mi a szolgálatunk, jócselekedetünk indítója és lendítője? Krisztus többszörös parancsa (Máté ev. 5,16, 20, 27.) De az iga-, zán hívő nem parancs alapján cselekszik jót. Az igazi hit kirobban, kitör és magától cselekszik jót. Ezt hitünk természete hozza magával. Az almafának nem kell parancsolnia tavasz- szal: teremj almát, sem a diófának, hogy hozz diót. A jó fa évről évre magától értődőén gyümölcsöt terem. Ha igazi a hitünk, belőle természetszerűenkövetkeznek a jócselekedetek.

Jócselekedeteink lendítője a szeretet. Lehetetlen, hogy a szeretet ne cselekedjék, hiszen a jócselekvés a szeretet lába, amelyen jár. A szeretet gyökere a golgotái keresztből táplálkozik. Ott kiárad ránk Isten megbocsátó és üdvözítő szereteted A kereszt felkiáltójel az ember számára: „ezt tettem én érted, mit teszel te értem?” Jézus szeretete kell, hogy tovább áradjon rajtunk, és kell hogy megmutassa magát a szükséget látó testvéreink megsegítésében.

Ha segítesz és jót cselekszel, ezerszeres gyümölcsét látod? Nem a cselekedetért, hanem ígéretből!

Matuz László 1

NAPRÖP-NAPRA

VASÁRNAP: ZAK. 8,19; L PÉT. 4J0. — Azokkal a lelkitesti ajándékokkal, amit Istentől kaptunk, — szolgálni kell a felebarátot. Csak aki szét tudja osztogatni felülről való kincseit, az tud bizalmat és békességet munkálni embertársai életében. Lk. 10,23—37; II. Kir. 2,1—14.

HÉTFŐ: I. MÖZ. 6,12; ZSID. 2,17. — Istentől elszakadt, megromlott emberségünkben keresett meg minket Urunk« hogy — mint önmagát áldozó főpapunk — Isten haragját bűnbocsánatra, ítéletét békességre változtassa. Jakab 2,1—13; D, Kir. 5,1—19 a.

KEDD: ZSOLT. 119,68; JAKAB 3,13. — Csak Isten tanít- hat meg arra a bölcsességre, hogy a keresztyén élet nem szavakból, de valóságos tettekből áll; s ö adhat belátást arra nézve is, hogy ezt az életet nem hivalkodva, hanem szelíden kell élnünk. Mt. 10,40—42; II. Kir. 6,8—23.

SZERDA: V. MÓZ. 23,5; LK. 9,56. — Az átkot áldásra, az ítéletet kegyelemre fordította Isten Jézus Krisztusért — aki nem azért jött, hogy elveszítsen, hanem azért, hogy megtartson minket. Zak. 7,8—14; H. Kir. 17,1—23.

CSÜTÖRTÖK: JER. SIR. 3,23; I. KOR. 10,13. — Naponként tapasztalhatjuk Istennek meg-megújuló hűséges szere- tetét, amivel kimenekedést kínál bűneinkből. II. Móz. 22,20—J 26; II. Kir. 18,1—12.

PÉNTEK: II. MÖZ. 8,20; LK. 1,72, 74., 75. — Mi nem a törvény ítéletétől félve, hanem — Krisztus drága vérén megváltva — szabadon, félelem nélkül szolgálunk Istennek. Mert nem a félelem és a kényszer, hanem a kegyelem és a hála az újszövetség tartalma. Zsid. 2,11—18; II. Kir. 18,13—37.

SZOMBAT: I. KRÖN. 22,16; JN. 2,5. — Nagy feladatok, vagy váratlan, szokatlan események között is kapunk Istentől, ösztönzést és útmutatást; csak legyen bennünk bátorság és alázat, követni keze intését. Jer. 22,13—19; II. Kir. 19,1—19,

Csizmazia Sándor

Albrecht Goes:

Nyugtalan éjszaka

' m.

»

,. Szerencsém volt, ott találtam az meté- fes hadbírót. Felállt az íróasztaltól, bemutatkozott, hellyel kínált s azután gyorsan és szabatosan rákezdte;

„Sajnálom, hogy önt ide kellett fárasztanom, azonban az itteni protestáns lelkészt állás e percben nincsen betöltve. Fedor Ba- rancwski letartóztatottat, mint katonaszökevényt a haditörvényszék halálra ítélte. Kegyelmi kérvényét az ukrajnai hadseregfőparancsnok elutasította. A szabályzat értelmében az ítélet negyvennyolc órán belül végrehajtandó. Ennek megfelelően a kivégzés holnap reggel öt óra negyvenötkor lesz, a téglavető mögötti kavicsbányában. Az elítélt az idevonatkozó rendelkezések 16. paragrat- fnsa értelmében igényt tarthat lelki vigaszra. Ezért, mivel, mint említettem az illetékes itteni lelkészt elvezényelték, haladéktalanul értesítettem önt e tárgyban, s köszönöm, hogy szíves volt megjelenni”.

Mindez úgy hangzott, mintha papírról olvasta volna, idegenül és személytelenül. így menekül az ember a felelősség alól. Önkénytelenül is átvéve ugyanazt a stílust válaszoltam: „A letartóztatottakkal, különösképpen a halálraítéltekkel a lehető legkörültekintőbben szoktam az érintkezést felvenni. Ha a szolgálatomnak van valami értelme, akkor azt nem a vesztőhelyen kell elkezdenem. Ebben az esetben is meg kell tehát ismernem az illetőt és az esetet”.

„Teljesen önre bízom, hogyan akarja teljesíteni kötelességét és miként él jogaival”, mondta a hadbíró egy árnyalattal emberibb hanghordozással.

Az órámra pillantottam: háromnegyed hatot mutatott. „Akkor most szeretnék pár- percre a letartóztatottal találkozni és hálás lennék, ha ma éjszaka az ügy aktáit tanulmányozhatnám”.

„Általában nem szokásos az aktákat kiadni. Persze, ha kívánja,... esetleg... Schmitt!”

Egy küldönc lépett be.

„Parancsára, őrnagy úr!”

„A Baranowski-ügy iratokat”.

Hozta az aktát. Testes iratcsomó volt, gondosan összekötve s ebből látszott: e hivatal számára, akiről az iratok szóltak, már meghalt.

„Lesz mit olvasnia”, mondotta a hadbíró. „Amint mondottam, tulajdonképpen szabálytalan dolog az iratok kiadása. De belátom, hogy ez egy rendkívüli eset. Kiadom az iratokat, de figyelmeztetem, hogy büntetőjogi felelősséggel tartozik azokért”.

„Természetesen”.

„Szíveskedjék ezt írásban is elismerni”.

„Nagyon szívesen”.

Aláírtam az elismervényt és közben megkérdeztem: „Hol van itt a börtön?”

„Menjen le az utcán egyenesen, háromszáz lépést, akkor már látni fogja a túlsó oldalon, egy alacsony épület, tulajdonképpen csak egy fogda. Forduljon Mascher törzs- őrmesterhez”.

„Mascher törzsőrmester, rendben van. Köszönöm”.

„Kérem. Viszontlátásra, lelkész úr. Req- gel majd lejövök a börtönbe Ítélethirdetésre, mondjuk negyedhatra, az elég lesz.”

„Igen. Én már jóval előbb ott leszek”.

„Szóval a holnapi viszontlátásra”.

Az iratokat táskámba zártam. Ez volt hát a proskurowi hadbíróság. Mit mondjon az ember? Amit ezekben a háborús időkben mondani szokott: rosszabb is lehetett volna. Persze, elég sötét volt az így is. Ez a hadbíró egy szóval sem említette beszéd közben az embert, akit holnap reggel majd falhoz állítanak, a hús-vér embert, aki kétség s remény közt hányódik. Mit várjak ezek után a segédtiszttől, aki közben talán már befejezte az „értekezletet”?

Kopogtatás nélkül léptem a szobájába. Ott állt már a mellékszobába vezető ajtó mellett, alacsony, kissé pocakos ember. Negyvenöt éves lehetett, egy aktát tartott a kezében s így köszöntött: „Heil Hitler, lelkész úr!”

Ez a köszöntés felért egy főbekólintással.

„Hallom, már volt a hadbírónál. Szóval tudja, miről van szó. Utolsó kenet. Holnap leggél esedékes”.

A szó torkomon akadt. Egy pillanatig a beszélőre meredtem, azután önkénytclenül elfordítottam a tekintetemet. Az iszonyattól és a szégyentől. Vannak emberek, akik nem volna szabad, hogy legyenek. Es ez itt ilyen volt.

„Nem valami kellemes foglalkozás”, fecsegett tovább, „egy jóképű leány valamivel jobb,..„ mi Schrotz?” Ezt az egyik írnoknak mondta, a harmadiknak, akit észre sem vettem, amikor először voltam ebben a szobában. Most felnézett az aktából s e pillanatban mintha fény szökött volna ebbe a szomorú és szennyes odúba: annyi nemesség, tisztaság s annyi fájdalom, is volt a tekintetében, ahogyan az őrnagyra nézett s azután reám. De nem szólt egy szót sem.

Az őrnagyot láthatólag ingerelte e hallgatás. Indulatosan csapta az asztalra az aktákat. „Csak ne vágjon olyan álszent arcot,

mintha nem értene semmit a szobatornához”, förmedt rá.

Képtelen helyzet: azért vagyok itt, hogy hivatali tisztemet végezzem — s még hozzá micsoda tisztemet! — s ez az ember, ahelyett, hogy végezné a kötelességét, trágárko- dik. Gyáva kukac vagyok, ha most azonnal faképnél nem hagyom.

Miféle alak ez? Honnan került ide? S hogyan jutott az őrnagyi ranghoz? Ez a háború, mely a gyűlölet áradatát zúdította mindenre, ami tiszta és emberi, a legképtelenebb módon dobálta össze vissza az embereket. A nyelvészprofesszor konzerveket számolt valamelyik raktárban, egy másik számvevő altiszt — civilben az ókori irodalom jeles ismerője — székeket, asztalokat és felmosó vedreket kvadmányozott, — egy fodrász pedig, aki idejében szimatot fogott, egy kettőre százados lett. — De vajon mi lehetett azelőtt ez a Kartuschke?

Közben azonban átmentünk a belső szobába, ahol hellyel kínált meg, amit úgy tettem, mintha nem vettem volna észre, s közben folytatta: „Csak semmi kegyes részvét a fickóval. Aki megszökik, azt falhoz állítjuk, nincs mese. A vezérnek ebben a végső küzdelemben nincs szüksége ilyen mosogatórongyokra”.

Aztán kissé más hangon: „Megkapta már a papírokat?”

Azt feleltem, hogy épp azon vagyok, hogy tisztába jöjjek ezzel az üggyel. Gúnyos mosolyából azonban mindjárt megértettem, hogy nem az ügyiratokra gondolt, hanem szállásjegyemre s eféle haszontalanságokra.

„Tisztába jönni'.”, csapott az asztalra, „mi az ördögnek?” „Lélektani finomkodások, mi? Rókázhatnék, ha effélét hallok! Mondjon holnap reggel egy miatyánkot és kész. Minden erőnkre a harcoló csapatoknak van szüksége. Az én időm túl drága ilyen semmirekellők számára.”

Fordította: Groó Gyula

%

r>

i