Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1962-09-09 / 37. szám

KP. BÉRM. BP. 72. XXVII. ÉVFOLYAMÉ. 37. SZÁMI 1962. szeptember 9. Ára: 1.40 Forint Jákob a Jabbók foíyónál í<^<»aH^osoK3cga<scsaK»osaK80saKScaa<«caoKgosct<3c^ Itt a jó pillanat! Heten voltak az ókori görög bölcsek, akik nagy tapaszta­lati tudásuk által környezetük általános becsülését szerezték meg, sőt tekintélyük még a későbbi korokban is igen nagy volt. Mindegyik jelmondata ismeretes. Közülük a lesboszi Pittakuszé ez volt: KAIRÓN GNÖTHI! — ISMERD MEG A JÖ PILLA­NATOT, ragadd meg a kedvező alkalmat... Soha az emberiség történelme folyamán a jó pillanat, a ked­vező álkalbm nem jelentkezett olyan nyilvánvalóan, mint ko­runkban, amikor elhangzott az általános és teljes leszerelésre való felhívás... Nos, itt van az emberiség számára a jó pil­lanat, itt a kedvező alkalom arra, hogy örökre megszabaduljon a háborúk rémétől, a gyilkolás, a pusztulás a teljes megsemmi­sülés iszonyú veszedelmétől... Most megmutathatják a népek vezetői: VAN-E BENNÜK BÖLCSESSÉG, felismerik-e a páratlan lehetőséget arra, hogy új korszak következzék el az emberiség számára: a békés egy­más mellett élés, a munkás, építő versengés, a minél gazda­gabb és minél szebb emberi élet kialakítására. Félre most a sötét jóslatokkal, félre annak hangoztatásával, hogy „hábo­rúk mindig voltak és mindig lesznek”. Az emberiség saját ke­zébe veheti sorsának irányítását, nem elkerülhetetlenek, nem végzetszerűek többé a pusztító háborúk... Egyházaink is érzik az e téren való nagy felelősségüket. Bizonyság volt erre a prágai világgyűlés és az is, hogy mindig és mindenütt ott voltak egyházaink képviselői, amikor az em­beriség legjobbjai felemelték szavukat és küzdöttek az eszmé­nyien szép cél megvalósításáért. Ez egészen természetes is. Üdvözítőnk a J3ÉKESSÉG drága evangéliumát hagyta reánk Nekünk is egyértelműen színt kell vallanunk. Ott a he­lyünk azok oldalán, akik meg akarják óvni a világot új hábo­rúk rettenetes szenvedéseitől, meg akarják menteni az embe­riséget az atomhalál rémségétől! Ebben a küzdelemben nincs semlegesség. Itt mindnyájan érdekeltek vagyunk. Nemrégiben beszélgettem egy lelkésztestvérrel, aki eddig — hogy úgy mondjam — nem kapcsolódott be tevékenyen a békemozga­lomba. Éjfélbe nyúló testvéri beszélgetés után őszinte vallo­másra fakadt: „Tudod, mióta az én fiam is katonaköteles lett... azóta egészen másképpen nézem ezeket a dolgokat, azóta én is érzem: nekem is ott a helyem azok között, akik a háború ellen küzdenek és védelmezik az ő, nekünk drága, fia­tal életét”... Nos, a világban mindig vannak és mindig lesz­nek ezrével és százezrével édesanyák és édesapák, akik fél­nek és remegnek gyermekeik életéért, ezért kell állandóan napirenden tartani a kérdést és ezért kell állhatatosan küldeni mindaddig, amíg azok is le nem ülnek a tárgyaló asztalhoz, akik abban látják fő ■feladatukat, hogy állandó feszültségben, állandó háborús félelemben tartsák a világot... Elgondolni is káprázatosán szép, milyen ragyogó jövendő tárul ki az emberiség előtt, ha megragadja a jó pillanatot és véget vet az évezredes vérontásnak... Egyesül a földön min­den jóakarat és valóban leszáll a földgolyóra a költők által megénekelt aranykor... Érdemes és jó dolog lesz embernek lenni, boldog és áldott sors a földgolyón élni! Évezredes álma valósul meg az emberi nemzetségnek és mi, akik már két szörnyű világháború borzalmait éltük át, szent irigységgel iri­gyeljük azokat, akik a háborús eseményeket csak történelem- könyvek szomorú lapjairól ismerik... A hét görög bölcs egyikének jelmondatával kezdtem, hadd fejezzem be egy másikénak figyelmeztetésével. A korinthusi Periander ezt választotta jelmondatául: MELÉTÉ TÓ PÁN — MINDENT FONTOLJ MEG! Fontold meg jól, világ, és fontol játok meg ti is, emberek: élni akartok-e békésen, boldogan, vagy pedig elpusztulni reménység nélkül... Halász Béla Jákob a Jabbók foíyónál BIBLIAOLVASÖ EMBE­REK ELŐTT ismeretes Jákob drámai története. Fiatalon, anyja segítségével szörnyű bűnt követ el: hazudik, jó­hiszemű, vak apját megcsal­ja, idősebb testvérét igaz jus­sából kiforgatja. * Nem sokkal azután testvé­re, Ézsau haragja fellángol, halálra keresi őt s Jákob min­dent elhagyva, egyedül mene­kül át a pusztaságon, anyjá­nak rokonaihoz, Hárámba. Viszontagságos esztendők után elcsendesedik és rende­ződik az élete. Családja van, kenyere és öröme. De ekkor Isten hazahívó parancsa erő­södik fel szívében: térj visz- sza szülőföldedre! JÁKOB CSALÁDJÁVAL ELINDULT hazafelé. Amikor Ézsau megtudta, hogy Jákob visszatért, 400 embert vett maga mellé és elébe ment az öccsének. Jákob halálra ijedt. így ér­kezett el hozzá az éjszaka, a Jabbók folyó partján. — Mi lesz velem? — mon­dotta könyörgő imádságában és családját átküldte a folyón az ajándékokkal, amiket Ézsaunak készített, hogy ki­engesztelje a szívét. Aztán egyedül maradt halá­los félelmével az éjszaka és lelkiismerete rémei között, a — I. Mózes 32, 21—32. — Jabbók folyó magányos part­ján. Amikor egyedül maradt a parton, eszébe jutott a dél­utáni hír és felrémlett előtte Ézsau 400 fegyverese. Ismét rosszullét környékezte. Leült egy tamariszkus bokor tövébe és megtörölte izzadt homlo­kát. — Ki tudja, talán már ott settenkednek a sziklás dom­bok mögött a fegyveresek elő­őrsei a túlsó parton. Eszébe jutott Rachel, a fe­lesége és eszébe jutottak a gyermekei. És eszébe jutottak a bűnei! — Mi lesz most velük? Biz­tosai. meghalnak ők is mind ott a túlsó parton. Fel akart ugrani, de rémül­ten érezte, hogy fél lába bijna lett. Arcra borult és végignyúlt a földön. AMÍG LÁZTÓL DERMED­TEN feküdt, élesen eszébe ju­tottak Isten ígéretei, amelye­ket olyan régen hordozott magában: — íme én veled va­gyok, hogy megőrizzelek té­ged, akárhová mégy is vissza­hozlak e földre, mert el nem hagylak téged!.;. És ekkor villant fel előtte először a bizonyosság: Isten nem a halálnak, hanem az életnek az Istene! Imádkozni kezdett: — nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet! Imádságára válasz érkezett és az áldástól elcsendesedett a szíve. Érezte, hogv bocsána­tot kapott az Istentől és ő már ezentúl Isten kegyelmé­vel és erejével más ember lesz. Igaz és jó ember, aki­nek békessége van Istennel és az emberekkel. Űj nevet ka­pott és új életet. És vissza­kapta a hazáját, amit egyszer elhagyott. Mozdulatlanul feküdt, de a szíve túláradó boldogsággal, hangosan vert. Nem tudta meddig volt így összetörve és mégis boldogan. HAJNALHASADÁSKOR las­san felemelkedett és megbé­kélt szívvel elindult testvére és a szülőföldje felé. Nem csalódott! Isten, a bé­kesség Istene már előtte járt és megbékítette Ézsau szívét. Amikor összetalálkoztak, Ézsau hozzáfutott és sírva csókolta meg az arcát. Át­ölelte a szülőföld és átölelte a testvéri, szív. Aztán hazament és boldo­gan kezdték el újra az életet. Az éjszakából így lett haj­nal és a bocsánatból — bé­kesség! U. L. BESZÉLŐ SZÁMOK SZÜRKE SZAMOK SZE­REPELNEK abban a kis könyvben, amelyik ezt a cí­met viseli: Magyar Statiszti­kai Zsebkönyv 1962. Ezek a számok valójában tükröt tar­tanak mindnyájunk elé, hogy benne megláthassuk mindazt, amit a munkánk felmutatott az elmúlt esztendőben. Különös kis könyv ez, hi­szen valahol valamelyik szám­ban ott van az én nevem is, az én munkám is. Az a mun­ka, amivel én segítettem az élet építését, előrehaladását, a zökkenés nélküli rendet és fejlődést, végeredményben mindnyájunk közös sorsát és nyugodt, békés holnapját. így lesz ez a könyv az én köny­vem, érdekes olvasmányom, mert rólam is szól; De még inkább enyém ez a könyv, ha arra gondolok, hogy a szürke számok arra is emlékeztetnek, amit mások dolgoztak értem, amit mások munkája nyomán kaptam ajándékba az elmúlt eszten­dőben. így lesz ez a könyv még értékesebb, mert hálára indít akkor, amikor a testvéri együttmunkálkodás, a közös emberi erőfeszítés komoly ajándékait, eredményeit ele­veníti fel bennem. És enyém ez a könyv, mert figyelmeztet, hogy mindez a béke eredménye, jóléte, amite ezután még jobban kell vi­gyázni, amiért ezután még jobban kell dolgozni. Nekünk, keresztyéneknek tudnunk kell, hogy Isten egy­szer megnézi az életünk „sta­tisztikáját” és nem közömbös, hogy mit talál benne, milyen eredményeket és milyen szá­mokat. A számtalan szeretet Istene komolyan veszi és szá­mon tartja a számokat! SOK MINDENRŐL BE­SZÉLNEK a számok ebben a kis könyvben. Bizonyára so­kan el fogják olvasni és so­kat fognak gondolkodni, em­lékezni és örülni a számok mutatta eredményeknek. Itt csak néhány számot emelünk ki, mint amikor valaki ki­emel a kosárból egy szép szem gyümölcsöt — muta­tóba; Érdekes az mindenekelőtt, amit az életkorról mondanak el a számok. Kiderül, hogy az emberi életkor nálunk is­mét emelkedett. Átlagban a férfiaknál 65,1, a nőknél 69,4 esztendő lett a születéskor várható emberi életkor. Hogy ez mit jelent, azt akkor lát­lll'l!llllllllllltlllllil!lll;lllllllllllllllllll!l!lllllllll!l!l!l!lllllll!l!llllliri[|llililllil!lllllll!ll,l llII’lllllílllllllll!IH!lilflilinilllll|[|llllllíi:illi IMÁDKOZZUNK Mk 10, 17—27. Mennyei Atyám, bocsásd meg nekem, hogy olyan gazdag vagyok, amikor félteni kell valamit és olyan szegény, amikor adni kell. Görcsösen ragaszkodom mindenhez, ami az enyém. Ne ródd fel nekem Istenem, hogy úgy ragaszkodom min­denhez, ami megszokott, s ha szólítasz és küldesz, hogy men­jek: hátra tekintek. Bocsásd meg, hogy elvesztegetek sok sze- retetet, békét, életet és üdvösséget, drága jövőt. Szabadítsd meg a szívemet és tedd könnyűvé, hogy tudjon szolgálni és tudjam követni akaratodat új utakon is aggodalom nélkül. Szeretném, ha nem lennék hitemben is görcsösen és önzőn magamért való. Hadd legyen az én szívem inkább embertár­saimé. Hadd vegyem fel és hordozzam az emberek között a Te küldetésedet, mint Fiad is végezte azt. Engedd elfelejtenem magamat, és tanuljak meg építeni és buzdítani, gyógyítani és vigasztalni, amint kell és mint nyomdokaidon járókhoz illik, és tegyem jó akaratodat egészséggel és örömmel. így dicsőít­selek Téged én Uramat, aki szeretetedben hordoztál minket amikor megváltottál a Jézus Krisztusban. Ámen. juk meg igazán, ha arra gon­dolunk, hogy 1920—1921-ben a férfiaknál 41, a nőknél 43,1 volt az átlagos életkor. Még jobban megnő a fenti számok értéke, ha összevetjük ezzel az elmaradott, leigázott gyar­mati népek számait, ahol a statisztika egész alacsony szá­mokat mutat. Hálával kell el­mondanunk: tovább élünk, mert jól élünk! ELMONDJÁK A SZÁMOK — sok érdekes felsorolás kö­zött —, hogy például az el­múlt évben 58 ezer tonna gyümölcskonzervet, 434 ezer tonna cukrot termeltünk és 15 millió pár szintetikus fo nalból készült harisnyát és 23 millió pár lábbelit állítottunk elő. Érdekes a felsorolás, ame­lyik elmondja, mennyit köl tettünk húsra (7,5 százalék), kenyérre (6,5 százalék) stb. Nagyot emelkedett a gyógy­szeripar termelése (134 száza­lék), a híradástechnikai ipar (124 százalék), a műszeripar (120 százalék) stb. 1961-ben 100 ezer TV-készüléket adtak el. 1961-ben 336 ezren utaztak Magyarországra és 374 ezer magyar állampolgár utazott külföldre. SOROLHATNÁNK SORBA A SZÁMOKAT, amelyek munkánk szép eredményeit mutatják. De nem az a cé­lunk, hogy ezeket újra leír­juk, hanem az, hogy em­lékeztessünk az eredményekre és az eredmények emlékeztes­senek hálára, hűségre, jó munkára, hogy együtt és kö­zösen, ki-ljj a maga helyén, építse tovább az életet, nem­csak a szép számokért, ha­nem békés esztendők nyugodt boldogságáért, ahol érdemes élni, mert mi a munkánkkal vigyázunk arra, hogy semmi meg ne zavarja a bölcsők bölcsődalát, a mezők arató­énekét, műhelyek vidám rit­musát, otthonok csendjét, templomok áhítatát s mind­nyájunk megelégedett, boldog mosolyát; (A) Isten igazsága A rómaiakat legyőző gall vezér a mérleg serpenyőjére dobta kardját a súlyok közé, s hasztalanul tiltakoztak a legyőzőitek, ez lett a hadi­sarc mértékegysége. Magya­rázatul pedig ennyi: „Jaj a legyőzötteknek!” A kímélet­len győztes jelszava, diktált igazsága volt ez. Mégis ez szabta meg a leigázottak élet­formáját. De ez az „igazság’’ megfosztotta az ellenséget em­beri méltóságától, s az élet értelmét már csak bosszújuk megvalósításában látták. A golgotái kereszten meg­tudjuk, hogy Isten igazsága szigorú és kérlelhetetlen. Nem alkuszik a bűnössel. Az em­ber semmilyen módon nem befolyásolhatja. Az is vilá­gossá lett, hogy Isten igazsá­gának megvalósulását az em­bernek zokszó nélkül kell vi­selnie, sőt helyeselnie kell mindazt, amit Isten véghez­visz. Nincs érv, nem lehet tiltakozás ellene, az ember belátja egyszerűen, hogy Is­tennek „igaza van”. Így sem­misült volna meg néma alá­zattal minden, ha Isten az ő igazságát nem a Fiún gyako­rolta volna. E tény számunk­ra kedvezővé tette Isten igaz­ságát. A kereszt miatt felsza­badulva vehetjük tudomásuk hogy Isten igazsággal uralko­dik rajtunk. Atyaként gyako­rolja igazságát, mely nekünk, gyermekeknek közvetlenül a családi otthon rendjét jelenti. Van-e nagyobb szabadság az otthonunknál? Nem szolgaság hát a keresztyén ember élete, hanem gyermeki kapcsolat az Atyával. Isten igazságának mélysé­gét és titokzatosságát az mu­tatta meg, hogy az emberiség számára a bűnbocsánatot je­lenti. A kereszt büntetés és bocsánat is. Isten bocsánata törli el bennünk az ellensé­geskedés minden nyomát és megbékél velünk. Isten igaz­sága a bűnbocsánattal ren­dezi életünk zavartságát, ren­dezi felebarátainkhoz való vi­szonyunkat is. Isten igazsága így válik az emberiség szá­mára mentő tevékenységgé. Mert Isten igazsága az Ö szeretete. Muncz Frigyes Valaki egyszer ezt mondta: Nem érek rá panaszkodni, mert a hála­adással sem tudok készen lenni. A keresztyén embertől mindenki segítő szeretetet vár. * Senkire a világon nem gondol­hatunk így: Hát ez az ember miért született a világra, ez az em­ber miért él! * Azért is sokat kellene dicsérni az Istent, hogy látunk! * Bach J. Sebestyén a legnagyobb kr reszthordásban is bement a templomba és a legszebb muzsiká­val dicsérte az Iste'nt. A hálátlan ember tudatlan te/ í

Next

/
Thumbnails
Contents