Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1962-09-02 / 36. szám
KP. BÉRM. BP. TS. Megkezdődött a tanítás mti roto llli|:liiJÍI!lirillililill!M:l!l;l!iil!l!lll!l!l!l!l!lll!lllllllll!lllllllli!l!ll(il!l!lllllll!lllll!lllllll!i;iHII!lílllllil!lll!l!lilllllll!l!l!l!l!lil:l1jl:l;i cé A tudás hatalom — így szoktuk mondani. És azt értjük ' ' alatta, hogy minél többet tud valaki, annál biztosabb a lépése, tisztább a tekintete és erősebb a szive. A tudás így tesz erős emberré, aki megismerve az élet titkait, okosan, bölcsen és nyugodtan megy végig az életúton az ábécétől á csillagokig. A tudás teremti a földön a nagyobb kenyeret, a szebb otthont, az ésszerű munkát és a kívánatos jólétet. Végeredményben a tudás biztosítja a békét is. Mindnyájunk értelmes és szép holnapját. Édesanyák és édesapák ezért vezetik kézenfogva a gyermeküket az iskola küszöbéhez. Ezért hangzik el a szeretet biztató ajkáról most is olyan sokszor ez a szó: — tanulj! Tanulj, hogy szép legyen a holnapod, a jövőd! Tanulj sokat, szorgalmasan, vidáman és boldogan, hogy a gyermekálmaiddal ne szálljon el az örömöd, de boldog légy akkor is, amikor egyszer majd az iskola küszöbéről kilépsz az életbe. Tanulj, mert érdemes tanulni! Tanulj, mert lehet tanulni! Minden készen vár és mi vigyázunk arra, hogy senki és semmi meg ne zavarja a tanulásodat, az ábécé gyönyörű útjának a csöndjét. B izony nemcsak a gyermelcek indulnak el ezen a szép őszön az iskolába. Tanulnak a felnőttek is. Valaki azt mondta a napokban: — milyen csodálatos, hogy mi ennyire tanulnivágyó, olvasó, értelmes nép lettünk. Valóban soha ennyi lehetőség nem volt, hogy emberek felnőtt fejjel, öregedő tekintettel is újra kézbe vegyék a könyvet, amit egyszer kiejtett a kezük, vagy kivett kezükből az élet. És soha ilyen szomjúság, soha ilyen lendületes vágy nem élt az emberekben, mint most nálunk. Nyugodtan el lehet mondani, hogy ma mindenki olvas és mindenki tanul. Mert mindenki érzi, hogy érdemes még munka után is elmenni az esti iskolára, az esti egyetemre, hiszen az ott kapott tudás nemcsak nagyobb kenyeret, de őszinte becsülést, biztonságot és békét' biztosít magamnak, a családomnak, az országomnak, az emberiségnek. Gyönyörű példa is ez. Jó ma diáknak lenni, amikor komoly felnőttek és ősz öregek együtt vannak a munkában is, meg a tanulásban is. Tanulnak a felnőttek és jól esik látni, hogy szakkönyvek mellett új szavak szótárát is megtanuljuk. Helyesebben a szavak új ízét, új tartalmát, új jelentőségét. Csak gondoljunk pár ilyen szóra. Például arra, megtanultuk, hogy az életünk kérdései — életkérdésekké lettek; a közösség szó valami olyan nagyszerű dolgot jelent, ami már több mint együtt munkálkodás: a közösség szó ma már szinte a családdal egyenlő. Régi szavak így kezdenek élni közöttünk és így éltetnek minket. C sodálatos, de mégis így van, hogy a hitet is tanulni kell. Nem véletlen, hogy a gyülekezeti munka is mindig szeptemberben kezdődik el újra. És az idő int arra, hogy itt is tanulni kell. A hitnek is van ábécéje, amit ismerni kell, amit meg kell tanulni. Akit szeretünk, arról mindent akarunk tudni, azt minél jobban ismerni akarjuk. Hivő emberek számára, akik Isten szeretetének közelségében kívánnak élni, azoknak is szép kezdet a szeptember Isten titkainak keresésére. Köszöntjük a szeptembert és kívánjuk, hogy legyen áldott az ábécé, a tanulás, az iskolákban, a templomokban, minden ember szívében, mindnyájunk örömére, az egész emberiség mazi békességére. Friedrich Lajos A HIT ÉS A TECHNIKA ISTEN AZ EMBERNEK ADTA a hatalmat a természet felett. Isten emberszere- tete már a teremtésben is tükröződik. Nem a maga számára tartotta meg végtelen hatalmát, hanem világot teremtett, hogy abban éljen és lüktessen teremtő ereje. Ezt a teremtett világot pedig az ember javára készítette el a szeretet Istene. Azt akarta, hogy az ember Isten képére teremtett lény l.”yen (1. Móz 1,27). Ezzel összefüggésben azt is akarta, hogy az ember legyőzze a természetet és uralkodjék rajta. A Szentírás tanúságtétele szerint, amikor Isten megteremtette és megáldotta az embert (1. Móz 1,28), azzal a rendeltetéssel bocsátotta útjára, hogy vegye birtokba a természetet. Az idézett helyen Bibliánk szövege tele van ilyen felszólító módban álló igékkel: „szaporodjatok”, „sokasodjatok”, „töltsétek be a földet”, „hajtsátok birodalmatok alá”, „uralkodtatok az állatokon”, „néktek adok minden maghozó füvet a föld színén”. Ezek a felszólítások az embert küldetésének betöltésére biztatják. Isten az ember életcéljául szabta meg az élet gyarapítását, a szüntelen fejlődést, az életfeltételek javítását, a nem lankadó előrehaladást. Amikor tehát a keresztyén teremtéshitet valljuk, ezzel bizonyságot teszünk Isten akaratáról, amellyel célul tűzte ki az ember elé a természet legyőzésének, a tudás gyarapításának, az élet kiteljesedésének feladatát. Nem ; úgy van, amint azt mondták, hogy Isten megteremtette a világot, s aztán magára hagyta, „hadd forogjon keserű levében”, hanem Isten gondviselő é$ világot fenntartó szeretete azt akarja, hogy az ember ne egyhelyben topogjon, hanem fejlődjék, gazdagítsa munkájával a világot, javára legyen az egész teremtésnek, vagyis részt vegyen Isten gondviselő és világfenntartó művében. ISTEN AZ EMBERT FELRUHÁZTA olyan képességgel, amely lehetővé teszi a természet legyőzését. A beszéd mellett az emberi élet fejlődésének legősibb eszköze a munkaszerszámok megalkotása és tökéletesítése. A legősibb kőbalta nem más, mint az ember karjának meghosszabbítása. Azóta minden technikai fejlődés ennek a jegyében ment végbe: az emberi tudás megnöveli, meghosz- szabbítja az ember lehetőségeit. Csak az nézheti rossz szemmel a technikai fejlődést, aki nem értette meg annak a lényegét. Hiszen a technikai fejlődés azonos az ember fejlődésével. A technika útján gazdagodik az ember élete, nemcsak kényelmesebbé válik, hanem egészségesebbé is, sőt nagy fáradságtól kíméli meg az embert. Például ki ne értené meg az ember szolgálatába állított víznek, vízduzzasztóknak, s az erejükkel táplált erőműveknek, vagy., az öntözéses gazdálkodásnak a hasznát? Ki ne látná be, mennyi előnynyel jár a szél vagy a napsugár energiájának a felhasználása? Nem szorul hosszadalmas bizonyításra, mennyi emberszerető vonás van a technikában, mennyire segíti az életet. Elég utalni arra, mit jelentett annak idején a röntgen-készülék az orvostudományban, és mit jelent az a rengeteg új gyógyszer, bakteriológiai felfedezés, műtéttechnikai újítás, amely közvetlenül segíti az életet. De elég utalni a közlekedés-technika eredményeire és a belőle fakadó látókör szélesedésre, vagy a híradástechnika sikereire, a rádió, televízió gondolatközlő, az eseményeket és eredményeket egyaránt közkinccsé tevő munkájára. A TECHNIKAI FEJLŐDÉS CSÚCSÁN pedig ott ,áll az űrkutatás és űrrepülés világra szóló sikere, mint amiben az emberi tudás és technika az eddigi legmagasabb szintjét érte el. Nyikolájev és Po- povics űrpilóták -r- csak., úgy, mint elődeik —, a tudomány legfejlettebb eredményének, az űrrakétának a segítségével, a legmagasabb szintű technikával érték el eredményeiket. Joggal tölti el minden ember szívét az öröm és büszkeség, hiszen általuk az ember győzelmét köszönthetjük. Mégpedig annak az embernek a győzelmét, aki a technikai fejlődést az egész emberiség javára és hasznára kívánja fordítani. A technikai fejlődés egész vonalán Isten akarata nyomán jár el az ember, hiszen azt a feladatot kapta Istentől, hogy uralkodjék a természeten., Mi keresztyének tehát a technikai fejlődés minden sikerét úgy szemléljük, hogy Isten akarata teljesedik be akkor, amikor az ember előbbrejut a természet birtokba vevésének gigászi feladatában. Isten ’ sohasem akarta azt, hogy az ember kicsi, elmaradott, szegény, szűklátókörű legyen. Isten az embernek nem a letörését, elnyo- morodását, visszaszorítását, tökéletlenségét akarja. Isten igéje nekünk, keresztyéneknek azt az irányítást adja, hogy örüljünk a technikai fejlődés minden eredményének. Világosan tükröződik Isten akarata minden erőfeszítésben, amelyben az ember valahol áttöri a természet korlátáit és joggal hoz létre belőle saját szükségleteit jobban szolgáló eredményeket. Nem hiába hangzott el Isten teremtői biztatása: uralkodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet. A TUDÁS KOLLEKTÍV HATALOM. Ezen a ponton találjuk meg a technikai fejlődés erkölcsi mércéjét. Mert hiszen — amint köztudomású —, az atomkorszakban példátlan lendületet vett a technikai fejlődés. Csakhogy, ez szolgálhatja az ember javát és előmenetelét, ha a békés célok szolgálatába állítják, és szolgálhatja az emberi kultúra pusztulását, a világkatasztrófát, ha visszaél a technikai fejlődés eredményeivel. Az élet vagy halál kérdése egyre inkább kiéleződik. Abból a tényből, hogy a tudás kollektív hatalom, következik, hogy a lakott föld életét azok az eredmények viszik előbbre, amelyek az emberiség kollektív bölcsességéből fakadnak ■az emberiség kollektív javára. Tehát erkölcsös az. ami az emberiség egészét előbbreviszi. Erkölcstelen az, ami az emberiség ellen irányül. Ha megfigyeltük a fent idézett igét, azt láttuk, hogy abban minden felszólítás többesszámban áll. Isten biztató szava az emberiségnek szól, nem emel ki rétegeket, nem akarja, hogy a kollektív tudás gyümölcsét valakik leszakíthassák, vele visszaéljenek, mások elnyomására. Isten az egész emberiség számára adott kultúrparancsot az egész emberiség javára kívánja felhasználtatni. A HIT ÉS TECHNIKA ösz- szefüggése azt jelenti, hogy a keresztyén hit Isten akarata szerintinek látja a technikai fejlődés minden lépését, amely az emberiség előbbre- vitelének szolgálatában áll. A keresztyén erkölcs szerint: is feltétlen megbecsült, értékes, tiszteletre méltó szolgálat az, amit bárki az emberi élet fejlődésének szolgálatában végez. A bűn akkor jelenik meg a technikával való visz- szaélés területén, amikor áz emberi életet veszélyezteti. Ezen a téren mi keresztyének akkor szállunk szembe a bűnnek a pusztításával, ha az emberiséget fenyegető háborús katasztrófával is szembe- szállunk és követeljük a technikai fejlődés eredményének békés célokra fordítását, a fegyver nélküli világot, minden veszélyeztetettség megszüntetését, a tökéletes leszerelést.. Isten úgy vezeti az emberiség fejlődését, hogy egyre növeli az életnek, a békének az erőit, ezzel érvényt szerez akaratának, amely nem az embervilág katasztrófájára, hanem az emberi élet fejlődésére, virágzására irányul. A szent szeretet gondviselő és világot fenntartó Istenének legyen hála mindezért. Dr. Ottlyk Ernő IMÁDKOZZUNK Lukács 17,7—10. Leborulok előtted Uram. Te vagy a végtelen, én a porszem. Te vagy a törvényhozó s én csodáid nyomán mindennap ámul- va járok. Jóságod körülvesz napról napra. Te adtál tudást, életet és erőt és Te adtál bűnbocsánatot, amelyből máig is élek. Mennyi kincsedet költötted rám, hány ember dolgozik értem és hány szerető szív hordoz imádságaiban. Bocsáss meg nekem Istenem, hogy én olyan kevés jót tettem, mégis én vagyok az, aki bírói székedbe ülök, hogy ítélkezzem végzéseid felett. Hibát keresek környezetemben és az emberekben, mielőtt önmagamba néznék, hogy vajon megtet- tem-e "mindent, ami tőlem tellett? Bocsásd meg Istenem, hogy el vagyok telve magammal. Hogy tele vagyok kéréssel és igénnyel, mielőtt tettem volna valamit. Hogy előbb kérek és csak nehezen készülök fel arra, hogy tegyek is, hogy vannak feladataim, amelyeket mindig halogatok. Bocsásd meg mulasztási bűneimet. Már több lehettem volna, ha többet hiszek és ha kihasználom minden adományodat. Nem ismerlek igazán uramnak, mert azért kereslek, hogy panaszkodhassam előtted és nem azért, hogy parancsai-, dat várjam. Segíts meg engemet Uram, hogy több legyen életemben a valóságos szolgálat és a tett. Segíts meg, hogy javára tudjak lenni hazámnak, népemnek és az emberiség minden igaz ügyének. Segíts ellátnom családomat és gyermekeimet hűséggel és előttük járnom jó példával, mint aki naponta bűnbocsátó kegyelmedből él és abból nyer erőt. Ámen. Kegyelem Az ember önmagától soha rá nem jött volna, még elképzelni sem tudta volna, hogy ezen múlik az élete, és Isten kétségtelen, biztos magatartása, ez: kegyelem. Csupán Jézus Krisztus tette az ember számára felfoghatóvá és elfogadhatóvá ezt a tényt. Aki Jézusban ezt felismerte, aki Benne elfogadta, örül és áldja Istent. Kegyelmének mélysége mérhetetlen, értéke felbecsülhetetlen. Megközelítően sem mondunk róla mindent, ha így próbáljuk jellemezni: szent, feltétlen, erős. Isten kegyelme szent. Teljesen az övé. Az ö végtelen szeretetéből és tisztaságából fakad. Csak így érthetjük meg valamennyire is, hogy Isten kegyelemmel közelít az emberhez: tisztaságából tisztaság, fényéből fény. Ez a kegyelem. f •iM Isten kegyelme feltétlen. Az ; ember nem hord magában olyan tulajdonságokat, vagy nem mutathat fel olyan magatartást, amely feltételként Isten kegyelmét vonná maga után. Isten kegyelmét nem tudjuk megindokolni, megmagyarázni. Isten teljesen szabad maradt kegyelmének kinyilatkoztatásában. Ha ezt figyelembe vesszük, még nagyobbra értékeljük az emberhez való lehajlását, a nekünk kedvező bánásmódot. De annál mélységesebben élhetjük át méltatlanságunkat is. Hangosan kiált fel bennünk azonban a szükség, rászorultsá-" gunk érzése a nélkülözhetetlen kegyelemre. Mint az elítélt, akit már minden bírói " fórum jogos ítélete sújtott,", csupán a kegyelemben re-" ménykedhetik, úgy várjuk mi , is Istennek ezt az aktusát. : Milyen jó tudnunk ebben az állapotban azt,. hogy Isten • nem keresi, van-e oka kegyel- ' me gyakorlásának. Feltétel ■ nélküli az Ö kegyelme. Isten kegyelme erős, erősebb minden bűnünknél. Legyőzi bennünk a gonoszt. Isten úgy határozott, hogy nem ■ megtorlással, büntetéssel ve-' zeti gyermekeit az életben, hanem kegyelmével, bocsánatával nyit mindig új utat, új lehetőséget előttünk. Ennek az új életnek mindvégig ereje is marad: a kegyelem. Soha el nem felejtheti az, aki kapta. A lelkiismerct nyugtalansága figyelmeztet, ha visz- sza akarunk élni a kegyelemmel. Jószándékainknak pedig mindig szárnyakat ad, akaratunkba erőt és szilárdságot, ha szívünkben hordozzuk; Ereje így kísér napról napra. Hála legyen Istennek, hogy ilyen az Ö kegyelme. Muncz Frigyes S *
