Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1962-08-05 / 32. szám

HÍREK. Jézusban örök életünk van! I. János 5,9—13 Nem, nincs tévedés a címül adott mondatban. Így helyes! Jelen időben. Nem valami kegyes önhittség fogalmazta ezt. A vitatkozóknak így mondja Keresztelő János: „aki hisz a Fiúban (Jézusban), örök élete van” (Ján. 3, 36). Maga Jézus is így bi­zonyítja: „aki hisz, annak örök élete v a n” (Ján. 6, 47). És János apostol is így indokolja meg levelében Írottakat: „Ezeket azért írtam nektek, akik hisztek az Isten Fiának nevében, hogy megtudjátok, hogy örök életetek v a n” (13. v.). 1. ISTEN BIZONYSÁGTÉTELÉVEL ERŐSÍTI EZT MEG. Életünket bizonyságtételek sokasága kíséri és irányítja. Abból élünk, amit másoktól hallottunk, tanultunk és olvastunk. Ma, amikor már egy emberélet is kevés ahhoz, hogy a tudomány­nak csak egy-egy rész-területét is valaki teljesen megismerje és felkutassa, nyilvánvalóan arra vagyunk utalva, amit mások bizonyossá tesznek számunkra. Így vagyunk a hitnek az útján is. A hitre jutás útja emberek bizonyságtételén keresztül vezet. A „legnagyobb” bizonyságtétel azonban az, hogy az örökéletbe vetett hitünkét és bizonyosságunkat maga Isten erősíti meg. Nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is. Jézus az Isten vérta­núja, Aki vére hullatásával, élete értünk áldozásával szerezte meg számunkra örök életünket, öbelé vetett hitünk és bizodal­mánk erősíti szívünkben örök életünk bizonyságát. 2. AZ ÖRÖK ÉLET NEM CSUPÁN A JÖVENDŐ ÍGÉ­RETE, hanem a jelen valósága. A Bibliára való pontatlan fi­gyelés nyomán terjedt el közöttünk az a nem biblikus nézet, hogy az örök életről, csak mint a jövendőben, a halál után kö­vetkező „valami”-ről beszéljünk. Az ige félreérthetetlenül ezt ezt mondja: aki hisz Jézusban, örök élete van. Örök életünk van, ez tehát kettőt jelent: 1. Istennek enge­delmeskedő, a bűn' és halál ellen az életért harcoló, dolgos, má­sokat jószándékkal segítő, hitben járó tevékeny életet a má­ban — és 2. az Istent „színről-színré” látó, a bűntől és követ­kezményeitől többé meg nem zavart, Vele való szüntelen együttlét elérkeztének bizonyosságát és teljességre jutását. Sárkány Tibor YYWrYYTYYrrTYTYYTYTTYYyYTYYTTYYYfYYYYYYYYYTYTYTTYTYYTrTTVYYl ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1963. augusztus 5-én DeáR tér de, 9 (úrv.) Kertész Géza teol. de. 11 (úrv.) dr. Ké­kén András, du. 6 Trajtler Gá­bor. Fasor de. 11, du. 6. Dózsa Gy. út de fél 10. ÜU161 út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) dr. Szilády Jenő, de. 12. Thalv Kálmán u. de. 11 (úrv.) Rédey Pál, du. 6 Szirmai Zoltán. Kőbánya de. 10. Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11 Szabó István. Rákosfalva de. 8 Szabó István. Gyarmat u. de. fél 10 Szabó István. Fóti út de. 11 Nagy István. Váci út de. 8 Nagy István. Frangepán u. de. fél 9. Újpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Soroksár-uj- telep de. 8. Pestújhely de. 10 Kürtösi Kálmán. Rákospalota- MÄV-telep de. 8. Rákospalota- Nagytemplom de. 10. Rákospalota- Klstemplom du. 3. Sashalom de. 9 Karrier Ágoston. Rákosszentmi­hály de. fél 11 Kamer Ágoston. Rákoscsaba de. 9 Békés József. Rákcshegy de 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. fél 3. Bécslkapu tér de. 9 Bárdosi Ti­bor, de. 11 Várady Lajos, du. 7 Bárdosi Tibor. Torockó tér de. 8 (úrv.) de. fél 9 Várady Lajos. Óbu­da de. 9 Fülöp Dezső, de. 10 (úrv.) Fülöp Dezső, du. 5 Fülöp Dezső. XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9 Hegedűs Lajos teol. de. 11 He­gedűs Lajos teol., du. fél 7 Rutt- kai Elemér. Pesthidégkút de. fél 11 Barcza Béla. Budakeszi de. 8 Barcza Béla. Kelenföld de. 8 (úrv.) Uzon László, de. 11 (úrv.) üzon László, du. 6 Uzon László. Németvölgyi út de. 9 dr. Re- zessy Zoltán. Albertfalva de. 7 Visontai Róbert. Kelenvölgy de. 9 Visontai Róbert. Budafok de. 11 Visontai Róbert. Nagytétény du. 3. Csillaghegy de. fél 10. Cse­pel de. 11. — Szentháromság ünnepe iáni 7. vasárnapon az oltár­terítő színe zöld. A vasárnap oltári igéje: Jn 12, 44—50; szószéki igéje: X. Jn 5, 9—13. Délután szabadon választott ige. — AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ FÉLÓRÁJA lesz a Petöfi-rádióban, augusztus 5-én, reggel fél 8 órakor. Igét hirdet Virágh Gyula ózdi lel­kész, esperes. — 1962. július 28-án, a dél­utáni órákban a VIT külön- repülőgépével elutazott Káldy Zoltán, a Déli Egyházkerület püspöke Helsinkibe. Ahogy a hírt vettük, július 29-én, a lautasaavi. templomban prédi­kált. — MÁTRASZENTISTVÁN. Harry Winter, a nyugatné­met (Hesseni tartomány) bé­kemozgalom titkára, család­jával együtt meglátogatta mát- raszentistváni üdülőnket. El— ragadónak tartotta a festői környezetben levő egyszerű parasztházainkat. A városi komfort után megnyugtató az üdülő egyszerűsége és sze­rénysége. Harry Winter titkár elbeszélgetett üdülő lelké­szeinkkel és meleg érdeklő­déssel hallgatta meg egyhá­zunk ilyen természetű diakó- niai munkájáról hallott beszá­molót. — BUDAPEST-FERENCVÁ- ROS. A FERENCVÁROSI GYÜLEKEZET IMATERMÉT RENOVÁLJÁK. A RENOVÁ­LÁSI MUNKÁKNÁL A HÍ­VEK KÖZÜL TÖBBEN TÁR­SADALMI MUNKÁVAL JÁ­RULTAK HOZZA IMATER­MÜK SZÉPÍTÉSÉHEZ. — BARTHO LÁSZLÓ, a szlovákiai evangélikus egyház főtitkára, feleségével együtt a balatonszárszói evangélikus üdülőbe érkezett augusztus 1-én. Bartho főtitkár szabad­ságát tölti hazánkban és mint egyházunk vendége üdül Ba­latonszárszón. — TÁPIÖSZENTMÁRTON. A gyülekezet lelkipásztora Pethő István, július elején beköltözhetett a paróchiális épületbe. Pethő István tíz hó­napon keresztül Magyarbán- hegyesről látta el a szolgála­tot. Meghívó I A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa folyó évi augusztus hó 8-án, szerdán délelőtt fél 11 órai kezdettel a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöki szék­házában (Budapest, IX. Ráday u. 28.) GYŰLÉST tart. A gyűlésen SZAMOSKÖZI ISTVÁN református püspök — aki a Moszkvai Leszerelési és Béke- Világkongresszuson részt vett magyar küldöttségben magyar- országi protestáns egyházain­kat képviselte —, beszámolót tart a kongresszusról, annak munkájáról és tapasztalatairól. PASCAL HALÁLÁNAK 300. ÉVFORDULÓJA Fiatalon, harminckilenc éves korában halt meg, ezelőtt 300 évvel, augusztus 19-én Blaise Pascal (olv. Blész Paszkál), a kiváló francia matematikus, fizikus, ragyogó tollú író és laikus teológus. „Vidéki levelek” cí­men írt, álnéven megjelent írásaival lelep­lezte a hírhedt jezsuita erkölcsiség (cél szen­tesíti az eszközt, stb.) kártékonyságát és el­indította a katolikus államokon belül azt a folyamatot, amelynek eredményeképpen elő­ször Portugáliában, majd Franciaországban, Spanyolországban és Nápolyban betiltották a jezsuiták működését s végül maga a pápa is feloszlatta a rendet — egy időre. Nevével iskolás korunkban, a fizika órá­kon találkoztunk először. Róla nevezték el az ún. Pascal-törvényt, amely szerint a fo­lyadékokban a nyomás minden irányban egyenlően és gyengítetlenül terjed tovább. Ezen az elven alapul az ún. hidraulikus sajtó is. Pascal természettudósnak készült. Kis ko­rában csodagyerek számba vették. Tizenkét éves, amikor magától jön rá az euklideszi geometria több tételére. Tizenhat éves korá­ban a kúpokról írt tanulmányával kelt fel­tűnést. Számológépet szerkeszt. Ö fedezi fel, hogyan lehet magasságot mérni barométer segítségével. Édesanyját hároméves korában elveszítet­te. Édesapja neveli, aki törvényszéki elnök volt. Gyenge testét betegség gyötri (valószí- nőleg béltuberkulózis) élete végéig. Állandó fejfájással küzd. Kezelőorvosainak hatására csatlakozik huszonnégy éves korában egy re­formmozgalomhoz a katolikus egyházon be­lül, a janzenizmushoz. Ezt a mozgalmat mélyen vallásos és művelt emberek köré­ben a flamand származású yperni püspök, Jansen Cornelius (1585—1638) hozta létre. Ágoston egyházatya tanítását elevenítették fel az ember bűnösségéről és Isten kiválasz­tó kegyelméről. Szenvedélyesen küzdöttek a pápaság hatalmi törekvései és a jezsuiták el­len. Központjuk a Port Royal-i kolostor lett. Később Pascal is ide vonult vissza. A pápa eretnekségnek bélyegezte a janzenizmust. Bújdosása idején 11. Rákóczi Ferenc is a jan- zenizmus hatása alá került. Döntő fordulatot jelent Pascal életében az 1654-es esztendő. Ekkor ismeri fel, hogy az élő Istent nem lehet spekuláció útján meg­közelíteni. „Ábrahám, Izsák és Jákob Istene, nem a filozófusok és tudósok istene” — írja. „Istent csak Jézus Krisztuson keresztül is­merjük. E közvetítő nélkül semmi kapcso­latunk nem lehet vele. Jézus Krisztus által azonban ismerjük Istent. Mindazok, akik azt állították, hogy ismerik Istent, és Jézus Krisztus nélkül bizonyították létezését, gyenge, erőtelen érvekkel álltak elő.” Megtérési élményében Krisztus szeretete sugározza körül. Élményét egy szelet papír­kára írta le. Halála után kabátja bélésébe varrva találták meg. „Jézus misztériuma” c. elmélkedése is erre az élményre utal. Eze­ket a szavakat hallja a Megváltó ajkáról: ,JSIyugodj meg, nem keresnél, ha már meg nem találtál volna. Rád gondoltam halálom­ban, érted ontottam az egyik vércseppet.” Élete utolsó éveiben a keresztyénség vé­delméről szándékozott könyvet írni. Munká­jának csak részletei készültek el. Ezeket ha­lála után barátai gyűjtötték össze és „Gon­dolatok a vallásról” címen 1670-ben jelen­tették meg. Ez legnagyobb hatású írása. Gon­dolatai ma is tovább élnek a franciaországi haladó katolicizmusban, de hatást gyakorol­tak a nagy evangélikus dán gondolkodóra, Kirkegaardra is és ihletően hatottak a hit- lerizmus ellen küzdő német hitvalló egyház­ra is. A modern francia próza kezdetei hozzá nyúlnak vissza. Ragyogó stílusával, világo­san kifejtett gondolataival, a természettudo­mány és a matematika eredményeit elmé- lyülten értelmező, erkölcsi kérdések iránt eleven felelősséget hordozó szellemével ma is ható erő. A Véke-Világtanács kezdeménye­zésére halálának 300. évfordulója alkalmá­ból mindenütt megemlékeznek életéről és munkásságáról. A pápaság pesszimista emberszemlélettel vádolja Pascalt az ember bűnösségéről szóló radikális tanítása miatt. Pascal emberszem­léletében kétségtelenül vannak aszkétikus, a testiséget, világi örömöket kárhoztató voná­sok. Pesszimistának mégsem mondható, aki így nézi a világot: „Mi az ember a termé­szetben? Semmi a végtelenhez képest, min­den a semmihez képest.” „Az ember gyönge mint a nádszál, leggyöngébb a természet­ben, azonban gondolkodó nádszál. Nincs szüksége az egész világ erejére, hogy elpusz­títsa: egy kis gáz, egyetlen vízcsepp elég arra, hogy megölje. De még ha elpusztítaná is a világ, az ember nemesebb maradna, mint az, ami megöli..Benczúr László — SZŐRME- és irhabundák javátása, átszabása a leg­újabb modellek szerint. Bart szűcs, Bp„ Lenin körút 23. Telefon: 222-531.- EGYEDÜLÁLLÓ, nyug­díjas férfinek vagy nőnek (gáz, villany, lakbér, fűtés) díjmentes, szép napos szobát adok, szobakonyhás cserelakás ellenében. Ha kell, gondozá­sát is vállalom. Cím a kiadó­ban (VIII., Puskin u. 12.). EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: Ö. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VUL. Üllői út 24. Telefon: 142—887 Előfizetési ára egy évre 60,— Ft* fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412.—V3U, Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomtatott 623800/2 — Zrínyi Nyomda, Bp. Felelős: Bolgár Imre Igazgató HÉTRŐL-—HÉTRE Jézus szolgálatában Róm. 6,19 Heti igénk szövege nehézkesnek látszik. Mit jelent az, hogy szánjátok oda tagjaitokat az igazság szolgálatára? Egy másik fordítás szerint az életszentségére!? Mit kell érteni mind ezen? Egészen modem nyelven így hangzik heti igénk: Éljünk a Jézus szolgálatában! Vagyis higyjünk a Jézus Krisztusban és kövessük a jót! Higyjünk a Jézus Krisztusban! Mi nem a misztikumban hiszünk, hanem az élő Jézusban, aki azt mondotta, hogy ve­lünk lesz életünk végéig. Itt a földön életünk végéig. Odaát pedig örökéletet ad feltámadása által. Kövessük a jót! Érdemes volna egyszer elmélyedve elgondolkozni azon, hogy mit kell érteni a jó cselekvésén? Jézus erre mutatott példát. Segítek, adok, felemelem az el­esettet és nem várok érte cserébe semmit. Az áldozatos jót akkor gyakorlom jól, ha érte nem engem, hanem az Istent dicsérik! Az „életszentség” nehéz fogalmát így értsük hát: Higyjünk a Jézus Krisztusban és cselekedjük boldogan a jót! Fülöp Dezső NAPRÓL—NAPRA VASÁRNAP: II. SÁM. 7, 18; LK. 19, 9. — A méltatlar „Dávidokat és Zákeusokat” látogatja meg az Űr. Jelenlétévé; megszenteli életünket, Mk. 8, 1—9; Zsolt. 51,1—19. HÉTFŐ: ZSOLT. 111. 3; CSEL. 17,34. - Istenem nagysága még a képzelet sem éri utói. Dicsősége túlnő a teremtett világ a vallás és dogmák határain is. A kereszt oltárán azonban eg) gyermek is rátalálhat örökkévaló hatalmára és irgalmas igaz­ságára. Mk. 8, 13—21; II. Sám. 15, 1—16. KEDD: ÉZS. 49, 16; JN. 17, 20—21. — Akármerre nézel, a? egyházon belül és az egyházon kívül is csak olyan embereket találsz akikért Krisztus már könyörgött az Atyánál. Urunk imádkozó keze vezethet el mindeneket a hit és szeretet egysé­gére. Jak. 3, 1-10; II. Sám. 18, 1-22; 32; 19, 1. SZERDA: ZSOLT. 135,3; CSEL. 19,17—18. — Ahogy a beteg áldja gyógyító orvosát, úgy dicsőíti a gyülekezet is Urát és Krisztusát, aki hatalmasan megszabadította a bűn rabságából és az ördög hatalmától. I. Kor. 6, 19—20; II. Sám. 24, 1—25. CSÜTÖRTÖK: RUTH 2, 4; KOL. 4, 1. — A ránkbízottak- nak nemcsak lelki, de testi szükségeit is hordoznunk kell. NTi nemcsak azért felelünk Isten előtt, hogy embertársaink szívé­ben van-e hit, hanem azért is, hogy asztalunkon van-e kenyér! Mk. 9, 45—50; Zsolt. 18, 1—7. PENTEK: AGG. 2, 6—7; MK. 14, 62. — Isten üdvtervének utolsó láncszeme: a dicsőséges Krisztus elérkezik övéihez —. üdvösségükre. Róm. 12, 1—2; Zolt. 18, 8—20. SZOMBAT: EZS. 58, 11; MT. 11, 28. — Fásultság és közö­nyösség, kételkedés vagy elbukás fárasztó terhe alól hív ma­gához Jézus: nyugalomra, csendre, békességre. Vele járunk, Ö veszi le vállunkról „lelkünk szárazságának” elhordozhatatlan terheit. I. Kor. 9, 24—27; Zsolt. 18, 21—27. Csizmazia Sándor Pali bácsi leteszi a fegyvert.,. Tizenhat eseményekben, az újjáépítés nagy­szerű eredményeiben gazdag esztendő telt el azóta, de így Karácsony felé mindig megha­tott lélekkel emlékezem Vári Pali bácsira, a hajdúsági öreg népfölkelőre ... Napok óta dörgött már akkor az ágyú a Balaton felöl és kicsi falunk valóságos ka­tonai táborrá változott. Az ünnepek előtti egyik napon fiatal hadnagyocska jelent meg a lelkészlakon egy öreg népfelkelővel és kö­zölte velem, hogy „magasabb honvédelmi ér- dekek”-böl a lelkészlak udvari kamrácskáját lefoglalja katonai raktár céljaira. .. Nehezen tudtam ugyan valaha is elképzelni, hogy pa­rányi kamránk még egyszer magasabb hon­védelmi érdeket is szolgál majd... de há­ború volt és szó nélkül tudomásul vettem a bejelentést. A hadnagy ekkor az öreg népfölkelöhöz fordult, aki mellesleg — korban — édesapja lehetett volna. — Ide figyel FIAM! Őrhelyed a lelkészla­kás kapuja és a kertajtó között! A Nagytisz- teletú úrékon kívül az Atya Úristent se en­geded az őrhelyen belül, megértetted?! — Igenis hadnagy úr! — vágta össze kemé­nyen a bokáját, az őrszem, amint később meg­tudtam, a Hajdúságból való derék Vári Pali bácsi... A hadnagy elment és Pali bácsi megkezdte sétáját az egyelőre üres katonai raktár előtt... Húsz lépés előre ... húsz lépés hátra ... Így sétálgatott már vagy néhány órája, amikor az őrzászlóalj parancsnoka „vitéz” Miklóssy alezredes úr közeledett az őrhely felé:.. Amint később kiderült, vitézségéből mi csak annyit láttunk, hogy amikor közeledett a front, a parancsnokságot átadta helyettesé­nek és biztonságosabb vidékekre — költözött, most azonban még erősen vitézkedett és ke­ményen rákiáltott az őrszemre: — Mit csinálsz itt?! — Alezredes úrnak alázatosan jelentem, őr­zöm a raktárt. Figyelemre sem méltatva az őrszem sza­vait, elindult a raktár felé. Amikor aztán meglátta, hogy az őrszem üres raktárt őriz, iszonyú haragra gerjedt: — TAKARODJ innen, te BAROM! Itt nincs semmi őrizni való! Pali bácsi arcán sötét árnyék vonult át, de azért tudta a reglamát... — IGENIS! Alezredes úr! — tisztelgett ke­ményen és elhagyta a lelkészlak udvarát... Nem telt el félóra, megint jön ám a had­nagy és utána Pali bácsi. Megállnak a lel­készlak kapujánál és újra hangzik a parancs. — Ide figyelj fiam! Átveszed ismét az őr­szolgálatot és az Atya ... A többit már nem is hallgatom, bemegyek a szobámba. Elgondolkodom: mi játszódhat le most Pali bácsi lelkében... Arcán semmi­féle meglepetés sem tükröződik, én mégis úgy érzem, ilyenféleképpen morfondírozhat magában: „Vajon, a hármunk közül, most ki a bo­lond? A hadnagy úr-e, aki ideállított engem az üres raktár őrzésére? Az alezredes úr-e, aki elkergetett az őrhelyről, vagy pedig én vagyok-e a bolond, aki ezek után is itt ma­radok és nem követem azokat, akik éjszaká­kon át elmennek a hegyeken át?,.. Hamar meg is bizonyosodtam, hogy jól be­láttam Pali bácsi leikébe, mert, amint besö­tétedett és megint ő volt az őrségen,, beko­pogtatott hozzám: — N agy tiszteletű űr, én is elmegyek! — Hová Pali bácsi? — Haza a Tiszántúlra! Haza az enyéimhez. Ott már véget értek a harcok, ott már meg­indult a békés élet. Ott már más világ van... Ott nem neveznek majd engen BAROM­NAK ... ott nekem is becsületem lesz... Ott majd embernek tekintenek engemet is és nem adnak ki óránként ellenkező parancso­kat ... Láttam, hogy tele van keserűséggel, de azért mégis próbáltam marasztalni. Időköz­ben ugyanis megérkezett a raktár tartalma, értékes nyergek, lószerszámok és pokrócok és féltem, hogy ha ezek éjszakára őrizet nél­kül maradnak, reggelre csúful járunk és miután a lelkészlakon történik a dolog, még magam is kellemetlenségbe keveredem... — Várjon egy kicsit Pali bácsi — mondtam — és kimentem a konyhába, ahonnan elemó­zsiával megrakodva tértem vissza. — Ez jó lesz magának az útra... Messzé van ám innen a Tiszántúl... de van egy kérésem: hajnalig maradjon itt és amikor már nem fenyegeti veszély a raktár tartal­mát, ám menjen Isten hírével. Majd állítanak maga helyett másik őrszemet... Pali bácsi rámnézett, hosszan, melegen, az- tán így szólt: — Nagy tisztelete s úr! Én ugyan erősen el vagyok keseredve, el is határoztam, hogy amint sötétedik, azon nyomban útnak indu­lok a hegyeken át haza felé, de mivel ilyen jó szándékkal van irányomban, magáért meg­teszem, hogy várok virradatig __De ha pir­ka dni kezd, leteszem majd a fegyvert a kapu mellé, abból majd megtudja, hogy én is elmentem... — Köszönöm Pali bácsi! — szorítottam meg hálásan a kezét. Korán lefeküdtem azon az estén, de so­káig nem jött álom a szemeimre... Szün­telenül Pali bácsit láttam ... Napégette arcát, deresedő homlokát, munkában fáradt, kérges kezeit... Csoda-e, hogy hazavágyik? Csoda-e, hogy más világot kíván? Olyat, ahol nem ba­romnak nem állatnak, hanem embernek, testvérnek a nemzet értékes, dolgozó tagjá­nak tekintik ... Nem évszázados keserűségek törtek-e fel vulkánként az ő és hozzá ha­sonlók leikéből?! Csoda-e, hogy nem akar többé igavonó állat lenni, hanem inaga veszi kezébe sorsának irányítását? Okét, az öntu­datra ébredt dolgozó embereket nem lehet már többé kizárni az élet javaiból, a kultúra, a szellem kincseiből, mert ők boldog, szép életet, új, emberségesebb dUágot akarnak építeni maguknak .., Éjfél felé mégis csak elaludtam, hajnali harangszókor azonban valaki megverte az ablakot: — Nagy tiszteletű úr! Nagy tiszteletű úri — Mibaj van? — ugróm ki az ágyból. — Egy puska van nekitámasztva a papiak kapujának, nem tudom ki tehette oda. Én tudtam. Megértettem! PALI BÁCSI LE­TETTE A FEGYVERT... Halász Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents