Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1962-07-22 / 30. szám

A Szentlélek gyümölcse: szeretet 6. A SZERETET MEQBOCSÄT I. Kor. 13,5/b. SOKAT SZOKTAM GON­DOLKOZNI AZON, hogy az emberek miért nem tud­nak megbocsátani egymásnak. Egyik előbbi gyülekezetemben a folyamatos családlátogatás során megjegyeztem magam­nak azokat a családokat, ahol Valamelyik családtag szívében harag volt szomszédjával, ro­konával, vagy éppen valame­lyik idegen embertársával szemben. Kiderült, hogy ab­ban a gyülekezetben minden második családban van hara­gos, tehát olyan ember, aki gyűlöletet hordoz a szívében és nem akar, vagy nem tud megbocsátani felebarátjának. A napokban beszélgettem egy asszonnyal, akinek a házas­élete komoly válságban van. Elmondta, hogy férje rendsze­resen megbántja őt s ezek a hántások egyre mélyebb nyo­mot hagynak a leikében. A hántások okozta sérülés és fájdalom végül is erősebb lesz minden házastársi szeretetnél S könnyen a házasság felbom­lását eredményezi. Dehát miért nem tud ez az asszony megbocsátani? A sérelmek Srizgetése, gondos gyűjtöge­tése helyett miért nem tudja felengedni élettársa tartozását és házaséletükből ilyen mó­don kiküszöbölni a közösség- romboló bűnt? AZ EMBER ÖNMAGÄTÖL NEM TUD MEGBOCSÁTANI. Egyszerűen azért nem, mert nem rendelkezik azzal az igazi szeretettel, amely a meg­bocsátáshoz szükséges. Mert áhhoz, hogy embertársunk el­lenünk elkövetett bűnét a há­tunk mögé vessük, hogy bán­tóinknak őszintén megbocsás­sunk, nem elég az emberi akarat, sem a jó belátás, sem valamiféle emberi, vagy akár lelkipásztori rábeszélés. A másik ember bűne, amely el­lenünk irányul, olyan mélyen sért meg minijét embersé­günkben, hogy ezt a sérülést émberi akarattal meggyógyí­tani nem tudjuk. Mindaddig, ámíg magunkat szeretjük a íegjobban és a magunk jóléte á legfőbb gondunk, addig a • megbocsátás nem fog sdke- u Hilni. r MINDJÁRT megválto­zik azonban a helyzet, ha a inagunk sérelmének dédelge- tése helyett Istenre figyelünk. Rájövünk, hogy Isten tud megbocsátani, mert tud sze­retni. ö is összegyüjthetné a ántásokat, amelyek az em­er részéről szinte pillanaton­ként érik. Ö is tarthatna ve­S nk haragot és elfordulhatna lünk sértődötten. Neki az­tán igazán volna oka erre! De az Isten szeretet. Tehát nem rója fel a gonoszt, nem tarto­gatja a hántást, hanem háta mögé veti az ember minden űnét és álnokságát. Meg- ocsát. Mert a szeretet együtt akar maradni azzal, akire irá­nyul. S ha ennek az együtt- maradásnak az akadálya a másik bűne, akkor a szeretet ezt a bűnt is félretolja az út­ból: és készségesen és ismé­telten megbocsát. Isten ezzel a megbocsátó, mindent elfedező nagy szere­tettel fordul a világ felé Jézus Krisztusban. Jézus an­nak idején azért ült le egy asztalhoz a megvetett vám- szedőkkel és bűnösökkel, azért tért be Zákeus házába, azért bocsátott meg a parázna asz- szonynak és a latornak a ke­reszten. mert Isten megbo­csátó szeretetét hozta a föld­ié, ahol addig a haragtartás, a gyűlölet, a megtorlás és a bosszú vágya uralkodott s rombolta az emberek közös­ségét. ISTEN MEGBOCSÁTÓ SZE- RETETE tehát Jézus Krisz­tusban eljött erre a földre és ez a szeretet mindnyájunknak rendelkezésére áll. Kérhetjük, kaphatjuk, elfogadhatjuk. Fel­adatunk most már az, hogy ezt a szeretetet engedjük úrrá lenni sértődős szivünk felett és engedjük érvényesülni kö­zösségi életünk minden terü­letén. Különös nyomatékkai szeretném hangsúlyozni, hogy egészséges házasélet csakis a bűnbocsátó szeretet kölcsönös gyakorlása révén lehetséges. A hazástársak nagyon közel­ről ismerik egymást Sokszor okoznak egymásnak akarva- akaratlanul fájdalmat. Az ilyen módon előálló sérülések egyetlen igazi gyógyszere: megbocsátani a másiknak szív­ből, igazán, mielőtt lenyug­szik a nap, félretolni a sérel­meket az útból, hogy ne ma­radjanak sebek a szívben, ha­nem a házastársi szeretet na­ponta megújuló erővel kap­csolja össze a férjet és a fele­séget. De megbocsátani a szomszédoknak is, akikkel oly­kor szintén adódik súrlódás. És megbocsátani a munkahe­lyen is, ahol olyan emberekkel kell együtt dolgoznunk, akik bizony nem vigyáznak érzé­kenységünkre, hanem időn­ként megbántanak. Amikor a megbocsátó sze­retet gyakorlására szólítunk fel mindenkit a maga kör­nyezetében, nem egyszerűen valami követelést, parancsot hirdetünk. Sokkal inkább nagy örömhírt szeretnénk közölni olvasóinkkal. A szeretet meg­bocsát! S mivel Isten adja nekünk szeretetét, ezért lehet megbocsátani, lehet kiengesz- telődni! Sokszor egymásután is! Ismételt hántások esetén is! Közösségi életünk úgy lesz egészséges, ha a sérelmek gyűjtögetése helyett napon­ként gyakoroljuk magunkat a megbocsátásban. Tarjáni Gyula Az Ökumené híreiből Az Európai Evangéliumi Hírközlés Munkaközössége Becsben 1962. június 23—26. napjain tartotta évi gyűlését. 'A gyűlésen mintegy 60 európai egyházi sajtó-ember vett részt, közöttük DR. KENÉZ FERENC ökumenikus főtitkár. J. G. M. WiUebrands jezsuita atya leszögezte Róma megváltoztathatat­lan dogmatikai álláspontját, amelyben lehűtött különböző ökumenikus váradalmakat. A bécsi gyűlésről dr. Kenéz Ferenc főtitkár továbbutazott a dániai Nyborgba, ahol az Egyházak Világtanácsa Egy­házközi Segélybizottsága tartotta évi tanácskozását. A főtéma címe: „Mi különbözteti meg a keresztyén szolgálatot egyéb szolgálatoktól?” Előadók voltak: dr. Blake (Genf, Korula 'Jacob (India) és dr. Hellstem (Zürich). Az előadók megegyez­lek abban, hogy a keresztyén szolgálatnak bizonyságtételnek kell lennie Krisztusról és mindenki felé kell irányulnia, vi­lágnézetre és felekezetre való tekintet nélkül. A segélyezés nem szolgálhat politikai célt. A résztvevők 3 szekcióban és 6 bizottságban beszélték meg a legégetőbb európai egyházi problémákat és arra az ered­ményre jutottak, hogy a Segélybizottságnak úgy kell végeznie munkáját, hogy elsősorban lelki segítséget és kapcsolatot je­lentsen és csak másodsorban anyagi segítséget. A gyűlés ezzel kapcsolatosan különböző jelentéseket fogadott el. Kántorképző tanfolyamok Az Egyetemes Kántarképe- sítő Bizottság a következő előkészítő és továbbképző tan- folyamokat rendezi a fóti Mandák Intézetben: Négynapos tanfolyam: aug. 7—10. között. A tanfolyam célja kántori továbbképzés és karvezetői képzés. Részvételi díj: 100,— Ft. Jelentkezés a lelkészi hi­vatal útján történik. Kéthetes tanfolyam: aug. 13—25. között 4 A tanfolyam előkészítés tel­ítsen kezdőknek és tovább­képzés alapfokot, középfokot végzetteknek és szolgálatban álló kántoroknak. Részvételi díj: 250,— Ft. Jelentkezéskor mellékelni kell: a lelkész ajánló levelét, rövid életrajzot és orvosi bizonyítványt arról, hogy a résztvevőnek nincs fertőző betegsége. Jelentkezési cím mindkét tanfolyamra: Egyetemes Kántorképesitő Bizottság Budapest, VIII., Puskin u. 12. Egyetemes Kántorképesitő Bizottság Milliók ügyéért És csinálnak kapákat, és dárdáik­ból metszőkéseket, és nép népre kardot nem emel és hadakozást többé nem tanul (Ezsaiás 2, 4.) (Folytatás a 2. oldalról.) kérdést megoldani. Üljenek le kerekasztal mellé a kormány­fők, s tárgyaljanak korunk vajúdó kérdéseiről, ha kell tízszer, ha kell százszor, mert ez a világ inkább kibír száz csúcsérte­kezletet, mint egy tömegpusztító fegyvert, amelynek alkalma­zása előre fel nem mérhető katasztrófát jelentene az emberi­ségnek. Blázy Lajos lelkész Újpest * Szörnyű lenne, ha csak a következő világháború érdeké­ben történnének erőfeszítések! Istennek legyen hála, nem így van. Óriási erők, az életet drága értéknek tekintő erők tömö­rülnek a világ minden részéről a béke megőrzésére, biztosí­tására és győzelme érdekében. A világ minden részéből jó­akaraté emberek tömegei találkoztak Moszkvában. Ezek kö­zött ott vannak a hivő keresztyén emberek millióinak kép­viselői is, mi is. Abban a reményben üdvözöljük a moszkvai leszerelési és békevilággyűlést, hogy eredményes munkát fog végezni a háború erőinek megfékezésében, az esztelen és bű­nös fegyverkezés meggátolásában és diadalra juttatja a béke szent ügyét. Blatniczky Jenő lelkész Cinkota Keleten és Nyugaton emberek millióinak figyelme most Moszkva felé irányul, ahol a világ minden országából együtt vannak az egyes országok békeküldöttei és a mindenkit ér­deklő főkérdésről, a béke és leszerelés kérdéséről tanácskoz­tak. Ebben a szent törekvésben egyházunk népe is egy és oszt­hatatlan. És ezt az egységes békevágyat képviselte ott Számos- közi István református püspök, a protestáns egyházak kikül­dötte. De erről tanúskodott a tanácskozásokat nyomon követő híveink buzgó könyörgése is. Mi hisszük, hogy egyházunk Ura ezt az imádságot meghallgatja. Megyer Lajos esperes Nyíregyháza • Örömmel üdvözlöm és nagy reménységgel néztem a július 9-én kezdődő moszkvai békevilággyűlésre. Isten áldja meg a nagyszerű törekvést, hogy célja: a béke mielőbb valóság le­gyen. Bárcsak ne kellene félni fegyvertől, felmérhetetlen pusz­tulástól! Áldja meg az Isten a nemes célt, s legyen mindenütt béke a világon. A sok sikerért imádkozom. Halasy Endre lelkész Komádi Akiket egy ügy közösen érint, kapcsolatba kerülnek egy­mással minden más különbség ellenére is. Rengeteg tényező választ el bennünket egymástól, de az emberiség fennmaradá­sának, békés életének értelmes munkájának és növekedő bol­dogságának ügye összekapcsol és társsá tesz.. ._ Emberségünk értelmes életfolytatásunk, a reánk bízott történelmi feladatok elvégzése, becsületünk és boldogságunk forog kockán ... Bí­zom a tiszta szívű emberekben, bízom az erkölcsi igazság fö­lényében, bízom a világbéke gyönyörű eszméjének megvaló­sításában. Mert hiszek Istenben, bízok az emberben. Imádko­zom azért, hogy a moszkvai világgyűlés szellemi atmoszférája ebben a bizalomban formálódjon és gyümölcsözzön minden ember javára. Balikó Zoltán lelkész Pécs • ■ A tömegpusztító fegyverek alkalmazása az özönvíz óta nem látott világkatasztrófába taszíthatja az emberiséget. Bár- mini is forgathatjuk a kérdést „a lenni vagy nem lenni” kér­dés mered a mai nemzedék elé^ „Földi paradicsom, vagy 'az emberiség pusztulása’ — ez a nagy tét. Ezért a leszerelés ma a világ kulcskérdése. A békevilág mozgalom háború a háború ellen. Nem lehet többé egyes emberek vagy csoportok magán­ügye, hanem az egész emberiség közös ügye. Örömmel látjuk, hogy a békéért küzdők frontja kiszélesedett. Es azt, hogy a háború gondolatával kacérkodók hovatovább az emberiség túlnyomó többségével találják szembe magukat. Valóban ezt a szent háborút a háború ellen folytatni kell a végső győ­zelemig. Ormos Elek lelkész Mohács * A béke és leszerelés ügye a legteljesebb mértékben össz­hangban van Isten akaratával és a Biblia tanításával. Isten mindig azt akarta, hogy az ember már itt a földön is boldo­gan éljen. A boldogan élés egyik feltétele a béke. Részemről hálát adok Istennek, hogy a moszkvai leszerelési és békevilág- gyülés megkezdődött. Kívánom, hogy a gyűlés résztvevői el­érjék azt a célt. aminek érdekében összegyűltek. Bízom benne, hogy a békevilággyűlésnek meglesz a maga áldásos, gyakor­lati eredménye, aminek megvalósulásáért magam is imádko­zom. Kaposvári Vilmos lelkész Csillaghegy * Örömmel és figyelemmel kísérjük azoknak a munkáját, akik fáradságot nem ismerve mindent elkövetnek a leszerelés és béke ügyében. Tudjuk, hogy ennek a harcnak előbb-utóbb diadalra kell jutnia, és megvalósul a jószándékú emberek vá­gya: a béke. Nem az erő, hanem a szeretet fog diadalmas­kodni. Ott, ahol a szeretet győz, ott az igazi béke. Reménység­gel tekintünk a Moszkvában ülésező békevilággyűlés munká­jára is. Akik ott együtt vannak, azokat az emberiség iránti szeretet vezeti a harcban és ennek a harcnak nem maradhat el az eredménye. Egyezzenek meg a nagyhatalmak és tegyék lehetővé a leszerelést. A ma még a leszerelésről hallani nem akarók lelkiismeretére apellálunk: ne a fegyvert, a halált, hanem a békét és az életet válasszák. Zámolyi Gyula lelkész Mosonmagyaróvár fegyvereikből Gyakorlott emberszeretef TANÚSÍTS ŐSZINTE ÉRDEKLŐDÉST EMBERTÁRSAID MINDEN DOLGA IRÁNT! Persze: amennyiben azok rád tartozhatnak. Ne feledd, hogy két egyforma ember nincs, és hogy nem te vagy az emberiség prototípusa. Ö különbözik tőled, s ez neki nem hibája, és te sem vagy olyan, mint ő, ez pedig ne­ked nem erényed. Jusson eszedbe, hogy amilyen ide­genkedve vizsgálgatod te a másikat, éppoly bizonytalan érzésekkel figyel ő téged. A „kerülgetés” kölcsönös, látha­tatlan burkát áttörheti a sze­retet. Hogyan? Ügy,- hogy nekidurálod magad, és szé­pen, finoman elkezdesz ér­deklődni iránta, de úgy, ahogy az ember leendő új lakásá­nak adatai felől érdeklődik. Hadd érezze csak meg a má­sik, hogy te jövőjének egy darabja lehetsz, hogy erős a szíved és lehet rá számítani. Ne vesd meg embertársaid bogarait. -Úgyszólván minden­kinek van valami „heppje”, ártatlan mániája, vagy na- gyonis tiszteletre méltó szen­vedélye, amelyet szinte gyer­mekeként védelmez minden illetéktelen gúnyolódás ellen. Kérdezd hát meg tőle. hogy mivel foglalkozik a legszíve­sebben, mit tanul, miben ha­lad. milyen terveket ringat a szívében. Beszéltesd önmagá­ról, hadd beszélje ki magából azt a félelmet, hogy egyedül van, mert mindenkit csak ön­maga érdekel. Ne legyen ide­gen számodra a háztartás gondja, legutóbbi szórakozá­sának élménye, gyermekének iskoláztatása, s hogy bor­zasztó, ma már másodszor léptek a lábára a buszon. Ne utáld a bélyeggyűjteményét, próbálj együtt lelkesedni vele a kedvenc csapatáért, igye­kezzél rokonszenvvel fogadni nagyra tartott zeneszerzőjét, íróját, szóval: érdekeljen fele­barátod úgy. ahogyan van, érdekes, vagy különös tulaj­donságaival együtt. Szabadulj meg attól a téveszmétől, hogy téged sokkal könnyebb meg­szeretni, mint azt a másikat -ú-'és már meg11 is nyílt előt­ted az út a szívéhez. És n« felejtsd el a legközelebbi ta­lálkozásig, miről beszél a leg­ékesebben. Az iyen érdeklődés őszinte­sége üzeni nekünk, hogy nem vagyunk magunkban, testvé­rek vagyunk. Még egyszerűb­ben: hogy emberek vagyunk. NE BÍZD MAGAD AZ ÉRZÉSEIDRE AZ EMBEREK ÉS HELYZETEK MEGÍTÉLÉSÉBEN Megesik ugyan, hogy az ember ;,előérzete” beválik, és szerencsés ember, akinek jó „szimata” van váratlan eshe­tőségek megsejtésére, ám kész rombolás, ha valaki első be­nyomása, vagy éppen hangu­lata alapján egy-kettőre be­skatulyáz valakit rendesnek* vagy megbízhatatlannak, s a továbbiakban eleve jó-, vagy rosszhiszeműen bírálja el az illető minden megnyilatkozá­sát. Aki érdemtelenül jól járt, visszaélhet ezzel, aki pedig balszerencsés, igyekezete elle­nére sem tud megszabadulni a kapott láthatatlan címké­től. Légy mindig nyitott vé* leményed megjavítására, mó­dosítására, különösen embe­rekre vonatkozóan! Hány kölcsönös ellenszenvnek lehet így elejét venni! Szívszorító dolog azt látni, hogy ember- társaink milyen megátalko­dott makacssággal ragaszkod­nak némelyekről alkotott rossz véleményükhöz — mint­ha csak örömük telnék ebben — és ezzel fenntartják pl. a munkatársi viszonyban azt az áldatlan állapotot, amely er­kölcsi és anyagi kárt egy­aránt okozhat. De milyen fel­szabadulást hozhat, ha va­laki szembeszáll saját előíté­letével, addigi egyoldalú vé­lekedésével,' s nem is meg­fontolás nélkül, sőt nagyonis megfontolt eltökéléssel igyek­szik újult bizalommal kaput nyitni a felebarátjának az új kezdésére. Néha már egy-két ember ilyen kemény elhatá­rozása lényegesen megjaví­taná az üzemegység munká­ját, vagy akár egy család éá rókonság viszonyát. B. Amerikai gondok Rusk amerikai külügymi­niszternek gondjai vannak. Ez magában véve még nem különös dolog, hiszen a kül­ügyminiszterek általában el­foglalt s ezért gondterhelt emberek. Az USA külügymi­niszterének gondjai azonban az utóbbi időben egy egészen különös eset kapcsán is meg­szaporodtak. Az eset a követ­kező: New Yorkot Washingtonnal az ún. 40. sz. autóút köti ösz- sze, amely arról nevezetes, hogy ezen közlekednek a New Yorkban székelő ENSZ diplo­matái, ha az USA fővárosá­ban álcád dolguk. Már most, mivel az ENSZ-nek egyre több afro-ázsiai tagja van, egyre sűrűbben használják a 40-es autóutat „színes” diplomaták kocsijai. S mivel az út hosszú, természetes, hogy a megéhe­zett és megszomjazott állam­férfiak útközben szeretnének betérni az országút menti szá­mos vendéglő, bisztró, kávé­ház valamelyikébe. S itt kez­dődnek a gondok —■, mármint a Ruskéi. A fényes gépkocsik­ból kiszálló diplomatákat ugyanis barátságtalan ven­déglősök és pincérek tanácsol­ják el a vendéglátó — de nem vendégszerető — üzemek küszöbéről: Színeseket nem szolgálunk ki! A kínos be­nyomás, a lehetetlen helyzet s a belőle adódó diplomáciai bonyodalmak serege elképzel­hető. S ez nem elég. Nemrégiben a washingtoni fodrászok is vonakodtak a „színes” diplo­matákat és hozzátartozóikat kiszolgálni, azzal az — átlát­szó — indokolással, hogy nem rendelkeznek kellő szakérte­lemmel a másféle hajnövésű frizurák gondozására. így azután Rusk kénytelen volt egy külön ügyosztályt a külügyi hivatalban felállítani a fenti problémák megoldá­sára. Máris jelentős ered­ménnyel: sikerült a mintegy 70 országútmenti vendéglős­ből legalább negyvenet rá­beszélni elutasító álláspontjá­nak feladására. S állítólag ta­láltak már fodrászt is az USA fővárosában, aki leereszke­dett a „színes” diplomaták kiszolgálására. Mindezt olvasván, az em­ber úgy érzi, megáll az esze. Hiszen mindez abban az or­szágban történik, amelynek lakosai szeretik hazájukat „God’s own country”-nalc, „Isten saját országának" ne­vezni. S feltehető, hogy a szí­nesek elől elzárkózó kocsmá- rosok és fodrászok között bibliaolvasó emberek is akad­nak. Vajon sohasem olvasták Pál apostol intelmét, mely. szerint Ista* „az egész em­beri nemzetséget egy vérből teremtette” (Csel. 17,26), vagy azt, hogy Krisztus keresztjét, egy cirénei, vagyis észak-afri­kai, tehát feltehetőleg néger, férfiú segített hordozni (Lu­kács 23,26), s hogy a Szent­lélek pünkösdi kitöltetésénél ázsiaiaknak és afrikaiaknak is. hirdettetett az evangélium- (Csel. 2,8—11), s végül, hogy■ Filep evangélista munkájának, első gyümölcse egy néger fő-, ember megtérése volt (Csel- 8,26—39)? Vagy ha olvasták e. fejezeteket, nem akarták azo-\ kát megérteni és azok szerint cselekedni? Ahol ilyen gondok vannak,, ott jobb volna talán keveseb­bet és kevésbé hangosan be* szélni a keresztyénség, a „ke­resztyén kuliuta”, a vallás- szabadság stb. védelméről. G. A GAZDAG ANYA D. Haug püspök idézte az alábbi történetet egy idős anyáról, aki szinte a falu szélén lakott nagy szegény­ségben. Arra a kérdésre* hogy nincs-e rokona vala­hol, azt felelte, hogy egy fia él Ausztráliában, aki ott ke­reskedő. Minden karácsonyra kap tőle levelet és a levélben képeket. Az anya elő is vette a „képeket”, amelyek szép számmal érkeztek és akkor derült ki, hogy mind egy-egy bankjegy volt. A szegénység­ben élő anya valójában gazdag volt, de maga sem tudta. A püspök a történethez ezt fűzte hozzá: „Vajon nincs-e így sok keresztyén ember, aki elfelejtette, hogy a kegyelem keresztségében részesült?” é 1

Next

/
Thumbnails
Contents