Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1962-07-22 / 30. szám

Hívás bizonyságtételre

Csel. 4, 32—37.

Igénk az őskeresztyén gyülekezet lelki tavaszáról, a Szentlélek adta új életről tesz bizonyságot. A hívők sokaságának a szíve-lelke egy volt, mert a Szentlélek munkája nyomán az apostolok nagy erővel tettek bizonyságot az Ür Jézus feltámadásáról és nagy kegyelem volt mindnyájukon, ami meglátszott mindennapi életükön, mert a hitnek, a szeretetnek és a szolgálatnak közösségében éltek. Igénk bennünket is a hitnek, a szeretetnek és a szolgálatnak bizonyságtételére szólít |ei.

1. A hitnek bizonyságtételére. Hitünkről való bizonyságtételünk akkor válik élővé és hatóvá, ha az az Űr Jézus Krisztus feltámadásáról való személyes bizonyságtételünkké válik. Mi keresztyének nem valami régen elhúnyt történelmi személyiségben hiszünk, hanem olyan valakiben, aki feltámadott a halálból, él és uralkodik mindörökké! Nekünk élő Űrünk van! Akkor válik bizonyságtételünk „nagy erővé”, ha előbb nrd jutunk el belső bizonyosságra a feltámadott Jézus felől. Ennek kell meglátszania személyes bizonyságtételünkön! .Nekünk élő Urunk van. aki Szentlelkével ma is hitet támaszthat bennünk is, de azokban is, akik előtt bizonyságot teszünk!

2. A szeretetnek bizonyságtételére. A feltámadott Jézusról szóló hitünknek bizonyságtétele mellé kell, hogy szorosan fcapcsolódójék a szeretetünkről való bizonyságtétel is! Maga Pál apostol is azt mondja: „Ha teljes hitem van is ugyanany- Syira, hogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincsen énbennem, semmi vagyok.” (I. Kor. 13,2b.) Tudjuk-e úgy szeretni embertársainkat kivétel nélkül, ahogy Jézus szerette az embereket és ahogy az őskeresztyének szerették egymást!? Elítélünk-e minden faji üldözést, mely különbséget tesz színesbőrű és fehér ember között és átkot szór a más hitűekre, vagy hitetlenekre?! Nekünk Jézus Krisztusból kell merítenünk a Szerete tünket, aki mindenkiért meghalt a kereszten és feltámadott a halálból, hogy életünk lehessen!

3. A szolgálatnak bizonyságtételére. A szeretet sohasem üres szó, hanem mindig cselekedet, azaz szolgálat! Sohasem elég a szó önmagában, hanem a cselekedetnek kell bizonyítania azt, hogy Jézus Krisztus él és uralkodik! Ezt a szeretetszolgálatot kétféle síkon kell gyakorolnunk: a gyülekezet és á világ felé! Nekünk gyakorlatilag is meg kell találnunk a módját a szeretet-szolgálatnak gyülekezetünkben, ami az őskeresztyén gyülekezetben egymás segítésében mutatkozott meg. De a világ felé is el kell végeznünk a szeretet gyakorlati szolgálatát és ott kell segítenünk, ahol arra a legnagyobb szükség van: az emberi élet védelmében, a háború kiküszöböléséiben, a jólét emelésében, és a béke megteremtésében!

• Szentgyörgyi Ferenc

fmraiii!iiiiimiiiii!i!i!iiii!iii!iiiiiiiii[i]iiiiiiim

ISTENTISZTELETI REND

Budapesten, 1962. július 22-én . Beák tér de. 9. (úrv) Hafenscher Károly de. 11. (úrv) Hafenscher Károly du. 6. Trajtler Gábor Fa- $or de. ll. du. 6. Dózsa György űt de. fél 10. Üllői út 24. de. Xél 1,1. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57 b. de. 10. (szlovák) dr. Sziláűy Jenő de. 12. Thaly Kálmán utca de. 11. F.édey Pál du. 6. Szirmai holtán »Kőbánya de. 10. Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. $zabó István Rákosfalva de. 8. Szabó István Gyarmat u. de. fél 10. Szabó István Fóti út de. 11. Gádor András Váci út de. 8. Gádor András Frangepán u. de. fél 9. Nagy István Újpest de. 10. Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10. Soroksár újtelep de. 8. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota nagytemplom 10. Rákospalota kistemplom áu.* 3. Rákosszentmihály de. fél

&

11. Karner Ágoston Sashalom de 9. Karner Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákoshegy de. 10. Rákos szentmihály de. fél 11 és fél 3.

Bécsikapu tér de. 9. Schreiner Vilmos de. 11. Várady Lajos du.

7. Várady Lajos Torockó tér de. fél 9. Várady Lajos Óbuda de. 9 Fülöp Dezső de. 10. (úrv) Fü lop Dezső du. 5. Fülöp Dezső XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Zol tai Gyula de. 11. Schreiner Vilmos du. fél 7. Károlyi Erzsébet Diana út de. fél 9. Károlyi Erzsébet Pesthidegkút de. fél 11. Zoltai Gyula Kelenföld de. 8. dr. Rezes- sy Zoltán de. XL dr. Rezessy Zoltán du. 6. dr. Rezessy Zoltán Németvölgyi út de. dr. Benes Miklós Nagytétény de.

8. Kelenvölgy de. 9. Visontai Ró bért Budafok de. 11. Visontai Róbert Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. ll.

HÍREK.

— Szentháromság ünnepe utáni 5. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A vasárnap oltári igéje: Lk 8, 16—18, szószéki igéje: Csel 4, 32—37. Délután szabadon választott ige.

AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ FÉLÓRÁJA lesz a Petőfi-rádióban 1962. augusztus 5-én, reggel fél 8 órakor. Igét hirdet Virágh Gyula ózdi esperes.

— KITÜNTETÉS. A Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa dr. Bartha Tibor tiszántúli református püspöknek, a református egyház zsinata' és konventje elnökének, a református egyház és az állam jó viszonyának alakításában, valamint- a hazai és nemzetközi békemozgalomban kifejtett eredményes munkássága elismeréséül, 50. születénnap ja alkalmából a Magyar Népköz- társaság Zászlórendje 2. fokozatát adományozta.

— A FEJÉR KOMÁROMI EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége július 16-án Tatabányán tartotta szokásos gyűlését. Bevezető áhítatot Selmeezi János esperes tartott, aki egyúttal a homileji- kai előkészületeket is vezette. Megjegyzések az új konfirmációi kátéhoz címen Hődy Pál tartott előadást. Sajtótájékoztatót tartott Kajos János és Plachy Lajos. A befejező áhítatot Jakab Miklós lelkész végezte.

— SOROKSÁR-Ü JTELEP. A nyári időszakban a nevezett egyházközségben az isten- tisztelet időpontja minden vasárnap 8 órakor van.

— FONYÖD. A fonyódi protestáns templomban minden vasárnap délelőtt fél 10 órakor evangélikus istentisztelet van, úrvacsoraosztással.

— HALÁLOZÁS. Tomcsá- nyi László Budapest-Kispesti másodlelkész felesége, Sipka Jolán június 2I-én, 60 éves korában elhunyt. Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg.

— KÁNTOR, magas zenei képzettséggel, énekkarvezető, Nagy-Budapest bármelyik egyházközségébe ajánlkozik. Cím a kiadóban.

— FÉLÁRVA, 12 éves fővárosi evangélikus kislánynak keresünk olyan vidéki családot, amely vállalná néhány hétre a gyermek nyaraltatását, ellenszolgáltatás nélkül. Cím a kiadóban.

SEGÉDLELKÉSZ

ÁTHELYEZÉSEK

A Déli Egyházkerület püspöke Miklóssy Endre Mező- berény II. kerületi segédlelkészt július 1-vel a Mező- berény I. kerületi egyház- községbe helyezte át.

Dedinszky Tamás kecskeméti segédlelkészt július 15-i hatállyal Magyarbánhegyesre rendelte ki önálló segédlelké- szi szolgálatra.

if j. Harmati Bélát az Északi Egyházkerület kötelékéből a Déli Egyházkerület kötelékébe vette át és a Budapest-Fasori Egyházközségbe küldte ki augusztus 1-1 hatállyal egyházmegyei segédlelkészi szolgálatra.

Detre János segédlelkészt a mendei egyházközségbe rendelte ki egyházmegyei segédlelkészi szolgálatra.

Zászkaliczky Péter soltvad- kerti segédlelkészt szeptember 1-i hatállyal egyházmegyei segédlelkészül küldte ki Békés- Csabára.

Az Északi Egyházkerület püspöke Káposzta Lajost augusztus 1-től a nógrádi egyházmegye esperese mellé, Kis- terenyére, Molnár Jenőt Nagy- simonyiba, a vasi egyházmegye esperese mellé, Szcbik Imrét Miskolcra gyülekezeti segédlelkészként küldte ki.

Dorn Vilmos ózdi segédlelkészt augusztus 1-i hatály- lyal Kissomlyóra, Barcza Béla kissomlyói segédlelkészt Bu dahegyvidékre, Gyarmathy Dezső nagysimonyi segédlelkészt Özdra, Szűcs Kálmán miskolci segédlelkészt Tétre helyezte át szolgálattételre a püspök. Augusztus 15-i ha tállyal Lábossá László csepeli segédlelkészt Ruda- bányára. Bárdosi Tibor budavári segédlelkészt Csepelre, Szelényi Zoltán budahegy- vidéki segédlelkészt Budavárba, és Károlyi Erzsébet buda- hegyvidéki segédlelkészt Budavárba küldte ki a püs pök. Az új és áthelyezett segédlelkészek új munka helyén végzett szolgálatára Isten gazdag áldását kérjük,

— HALÁLOZÁS. Dr. Scholtz Kornél orvost, néhai Scholtz Gusztáv bányakerületi püspök 'fiát, 91 éves korában a farkasréti temetőben nagy részvét mellett búcsúztatták július 12-én. Életét a magyar köz- egészségügy szolgálatában töl tötte el.

*

— Peskó György orgonamű yész és dr. Morcz Mária orvos a fasori evangélikus temp lomban július 14-én házasságot kötöttek;

NAP RÓ 11—NAPRA

Előre nézni

Lukács 9, 62.

Isten azt akarja, hogy előre nézzünk! Előre nézzünk úgy, hogy nemesebb életre vágyakozzunk. Isten azt akarja, hogy jobban megértsük az igazságot és szívünkből az alantas érzé- seket kivessük.

Sokféle módszert dolgoztak ki arra nézve, hogy valakinek az élete hogyan lehet előre néző, előre lendülő élet. A keresztyén ember abban a hitben jár, hogy a Szentlélek csodálatot erejével tudja kezét az eke szarvára tenni és előre lendülni, A biblia ezt a képet használja! Mert előre kell lendülni, előbbre kell jutni a jó gyakorlásában, az áldozathozatalban, a segítőkészségben. Nem magunkban van tehát a szükséges erő, hanem felülről kapjuk azt, mégpedig az Istentől.

Sajnos nagyon sok keresztyén ember hiszi azt, hogy Isten valami ködös, távolba eső parancsot adott és ezt a távolban levő parancsot ráérünk öreg korunkban is teljesíteni.

Aki az eke szarvára teszi a kezét, az folyamatosan dolgozik.

Isten minden napra ad parancsot.

Mindebből következik, hogy mindennap figyeljünk # Szentlélekre, aki eligazít és indít Isten parancsainak folyamatos cselekvésére. Fülöp Dezső

*<ssa§cfr<sK2äKfr<^osa<SiesaK§c6a<§osaK§<»^

HÉTRŐL—HÉTRE

VASÁRNAP: ZSOLT. 19, 2;— JEL. 17, 7. — A teremteti

világ hirdeti Isten dicsőségét. Különösen nyilvánvalóvá Jézus szavában és cselekedeteiben lett. Ö tanít a felsőbbség iránti igaz tiszteletre. Lk. 5,1—11; 1. Sám. 10, 17—27. (I. Pt. 2, 17.)

HÉTFŐ: ZSOLT. 106, 1; MT. 14, 20. — Isten jóságából van eledelünk ruházatunk, otthonunk. Jézusnak földön jártában nem volt nyugvóhelye. Követése szavainak való engedelmes* séget jelent. Lk. 9, 57 b—62; I. Sám. 15. 1—31. (Róm. 10, 3.)

KEDD: I. MÓZ. 12, 1, 4; ZSID. 13, 14. — A boldog jövő reménységével követjük Isten útjait. Ö. előre vezet, nem hátra. Őrizzük meg szívünket tisztán, Ö azt vizsgálja. Fii. 3, 12—16; I. Sám. 16, 1—13. (I. Kor. 1, 26—29.)

SZERDA: ZSOLT. 121, 8; ZSID. 4, 9—11. — Jézus meg* őriz a haláltól az örök életnek. Háborgás nélkül viseljük a csalódásokat. Háborgó lelkünket lecsendesíti az Istent magasztaló ének. Lk. 9, 51—57/a; I. Sám. 16, 14—23. (Kol. 3, 16.)

CSÜTÖRTÖK: ZSOLT. 18. 21: CSEL. 16, 9. — Utunk kezdetét és végét tegyük Isten elé. Ami rajtunk áll, végezzük hűséggel. Az irigységtől őrizkedjünk, mert az öl. 2. Tim. 4, 1—5* I. Sám. 18. 1—16. (Lk. 1, 52.)

PÉNTEK: ZSOLT. 118, 14; LK. 10, 17-----Isten hatalmat

ad

ott, hogy a gonoszságot legyőzzük. Jézus szenvedésével és halálával ugyanis megtörte a gonosz erejét. Ellenségeink feletti legszebb győzelmünk: jót tenni velük, Lk. 9, 18—26; I. Sám. 24. 1—23. (Róm. 12 20.)

SZOMBAT: DÁN. 6. 23; MT. 8, 25, 26. — A felélem oka a kishitűség. Igaz. hogy Jézus után .-járni nehéz. Van-e hozzá elég bizalmad? Isten hűsége határtalan. Lk. 14, 25—35; Zsolt. 57, 1—12. Kari Béla

A Sajtóosztály iratterjesztése

értesíti a gyülekezeteket hogy

július 16—augusztus 16-ig szünetet tart.

A Sajtóosztály kéri a gyülekezeteket, hogy nyári rendeléseiket aug. 16. után szíveskedjenek beküldeni.

EVANGÉLIKUS ELET

A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Főszerkesztő: h. őr. Vető rajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. Vili. Üllői űt 24. Telefon: 142—887

Előfizetési ára egy évre 89.— Ft fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 10-112,—Vili. Árusítja a Magyar Postn to 000 példányban nyomtatott

623550/2 — Zrínyi Nyomda, Bp. Felelős: Bolgár Imre Igazgató

4l!l!l!lllil!l!l!lllil!lllllllllllll!!!!!! Ifi Ili 111 lilíWilüllll-lililllll ll!ll!ll.!il l!lil:l!ltl!l,llttl[l!lllllilllilll!lllllillllllilllll!l!tl) I l.l I I!! i l l.l fHU 11.11 IU I M I I 11 i I f] 11I I I I I ] I l l:l;l.i'l:lliH l i:i l l l-IU lilillil.tJ I!!! li;iilllll:l4lli rH'|i|iHJimiH l.Mil.|ilillill;|iHl.r-l:Mil l;ms|-i:i:llhlillii:i:u:tl|:|;l4'l l^lil!ll^:l:li^i| l:^ll■^il’lllll:l:lill^!l:^;Hl;ll[|!^^ltMlllll:iliJ;^f■^ll■^^ ^-^0

Mintha valahol ^láttam volna ezt az arcot. Kínosan erőltettem az emlékezetemet, amikor elsuhant mellettem az asszony. Megvan!

Az utcán hideg áprilisi szél söpört végig. Az asszony a kétségbeesés legmagasabb fokán volt, amikor megnyomta a csengőt. Nem hallotta hangját, mert minden zajt el- hyomott az utcán kígyózó hatalmas, szürke teherautók motorjának a zúgása. Tompított fényszóróikkal lustán pásztázták végig a ház falait. Ilyenkor pillanatokra olvasható volt a kaputábla is. Az asszony tágrameredt pupillával bámulta a betűket. A feliratot nem értette. Csak másnap tudta meg, hogy valami egyházi intézet kapujában állt. De arra már soha nem emlékezett vissza, hogy mennyi ideig állhatott ott.

Ezekben a napokban minden egybefolyt előtte. Az időt a reflektorok villódzása és o vitustáncot lejtő betűk jelentették. Végre motoszkálást hallott és kulcs fordult a zárban. Riadtszemű egyenruhás nővér jelent meg az ajtóban. Később már arra sem emlékezett, hogyan került belülre. Csak a diakonissza szeme rémlett fel, amint döbbenten nézte a ruhájára varrt csillagot. Később ijedt arcok tűntek elő, suttogó beszédfoszlányok jutottak füléhez. A szavakat nem értette, minden idegennek és távolinak tűnt előtte. Aztán mély hangot hallott és egy háziköpenyes férfi suhant el mellette. Ekkor összeesett.

Szobába vonszolták és lefektették. Meleg folyadékot kapott, az átjárta testét és jobban érezte magát. Most már egyre világosabban hallotta egy nő meg egy férfi vitatkozását. Mondatfoszlányokat kapott el belőle.

— Mi lesz, ha felfedezik? — ez a férfi bizonytalan hangja volt. A nő szerétéiről emberségről beszélt. A férfit „nagytiszteletű úrnak” szólította. Az asszony így félig eszméletlenül is átélte félelmüket. Majd újra a férfi hangját hallotta:

— Maradjon itt, holnap reggelig. Valószínűleg ebben megnyugodtak s távoztak a szobából, ö pedig reggelig nem tudott elaludni. Egyre csak a csukaszürke teherautók dübörgését hallotta, s behunyt szemét is vakították a fényszórók. Az volt az érzése, mintha a kisváros úttestének kövein feküdne.

A szeretet soha el nem fogy

A teherautók, mint villogószemű kísértetek, a testén keresztül másznának tova. El. mesz- szire, egy távoli ködös célt pásztázva. Háború van.

Reggel lázmérőt dugtak a hóna alá. Emlékezett az orvosság keserű ízére is. Ekkor kezdődött igazi kálváriája.

Dél volt s a harang szava gyermekkori emlékeket indítottak el benne. Nem volt azonban ideje emlékezni. Hangos zűrzavar lett úrrá az egész házon. Messziről hallotta, hogy házkutatás készül az intézetben. Végtelen fáradtság és közömbösség fogta el. Ilyen lehet a halál órája is. Remegő ujjak tuszkolták tovább, miközben idegen ruhába öltöztették. Néhány perc múlva nagy teremben találta magát. Vagy ötven gyermek szorongott már a szobában. Könyvet nyomtak a kezébe és szinte sikoltva parancsoltak rá, hogy olvasson. Olvasson hangosan. Eletösztö- ne parancsára vágta fel a könyvet és olvasni kezdett:

„Ha embereknek, vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen énben- nem, olyanná lettem, mint a zengő érc, vagy pengő cimbalom :..”

A gyermekek, mint riadt kiscsirkék bújtak össze. Ez biztonságot adott most neki. Mesz- sziről, igen messziről hallotta vissza saját hangját. Különben a szoba üres volt és szinte kongott. Aztán egyszerre minden a helyére talált. A gyermekek szőke, barna buksi kis fejükkel, a tárgyak, szekrények, asztalok és székek és ő maga, idegen ruhában.

Súlyos csizmák lépései törték meg a csendet. amelyben kurta német szavak visszahangoztak. Halkan és alázatosn beszélt a tegnapi férfi. Ö meg csak olvasott. A torkából úgy bugyborékoltak elő a szavak. Tágra nyílt a szoba ajtaja és az ajtókeretben német tiszt — félelmetesen ismerte már őt — géppiszto- lyos katonák és a lelkész. Utolsó erejét megfeszítve olvasott:

„A szeretet soha el nem fogy!...”

Hidegen és gúnyosan fürkészte szemével a tiszt. A gyermekek közül valamelyik sírni kezdett. Nem voltak hozzászokva a marcona katonák képéhez. Mindez csak tizedmásod- percig tarthatott. Még valamit mondott a német s aztán erős csizmacsapkodással elvonultak. Csapódott az ajtó, ő már csak öntudatlan szavakat motyogott, amely talán meg sem volt írva a könyvben. Sőt, most mintha a szabadulás érzése töltené el. Néhány perc múlva sápadtan és remegve lépett a szobába a lelkész diakonisszák kíséretében.

— Mindent megtettünk — kezdte a lelkész. — Látja, milyen nehéz helyzetben vagyunk. Nem magunk miatt, de a gyermekek miatt, ha lehet... — Nem folytatta, de az asszony megértette.

El kell mennie.

Tudta, hogy korai volt az öröme. Nem, ö nem lehet szabad. Némán bólintott s elindult az előbbi szoba felé, ahol már az ágyra volt készítve ruhája. Fátyolos szemmel nézte a sárga csillagot. Valamikor gyerekkorában erdőben sétált apjával s fákat látott, amelyeken különös jelek voltak. Apja azt mondta:

— Ezeket vágják ki!

A ruhán a jel vészesen hasonlított emlékére. öt is ezért jelölték meg. Odakinn most gyermekek ütemes énekhangja hallatszott. Krisztusról és a szerétéiről énekeltek. Ö remegve és bizonytalanul kezdett vetkőzni. Újra forró láz borította el a testét. Ajka cserepes volt. Pihenni kellene, vég nélkül pihenni. Nagyon fáradtnak érezte magát.

Az egyik diakonissza teát és egy berlinerkendőt hozott. A teát megitta, a kendőt magára csavarta. Leült és úgy érezte, soha többet nem tud felkelni. Órák teltek így el.

Ekkor félelmetes vijjogás, szirénahang re- megtette meg a levegőt. Ideges futkározások, kiáltások szüremlettek a szobába. Gyermekeket tuszkoltak kifelé jobbról is, balról is

valahová egy biztonságot jelentő lukba. Végre valakinek ő is eszébe jutott.

— Gyerünk, gyerünk, légitámadás!

Sűrű sötétség vette körül, csak azt érezte, hogy erős kezek ragadják meg, s rossz lépcsőkön vezetik egy dohos szagú helységbe. A bejáratnál lerogyott és tompa kábulatba süly- lyedt.

Odafönn elszabadult a pokol. Robbanások rázták meg az ócska pince falát. A veszedelmet szinte a csontjaiban érezte. Szepegö és nyögdécselő gyereksírást hallott. De mindezt időnként elnémította a sivító magas hang, majd az utána következő tompa dörrenés. Valaki hangosan mondta a gyermekek nevét, mintha számolta volna őket. És ekkor minden kétséget kizáróan a robbanás szünetében világosan hallotta ezt:

— A villanyt nem oltottuk eL

Hisztériás szócsata kezdődött.

— El kell oltani! Ki fog most kimenni a poklok poklába?

— A sötétben érezte, hogy a szemek tele: vannak aggodalommal és a szívek reszkető félelemmel. Ekkor feltápászkodott. Valaki készségesen nyitotta ki a pince ajtaját. A fel járat felől nappali világosság fénycsóvája zúdult be a sötét pincébe. Távol a városka éghetett, közel pedig sárgán és kihívóan világított az égve felejtett villany. Szinte négykézláb indult a villanykapcsoló felé. Óráknak tűnt a lassú vánszorgás. Soha nem ér oda. A pokol orgonája vad szimfóniát harsogott. A félelemtől oly gyenge volt, hogy alig érte el a kapcsolót. S ekkor káprázatos fényesség, csörömpölés és dörrenés hallatszott, de az ujjal erősen markolták a kapcsolót. Majd kitépték a helyéből. A villany elaludt s öt egy óra múlva a sáros kertből szedték össze. A légnyomás vetette oda.

Az égbolt alja vörös volt. Kettesével vezették fel a pincéből a gyermekeket. A lelkész megállt az asszony holtteste előtt. A sárga csillag sárosán és gyűrötten fénylett az aszony mellén. Ajkán vékonyan szivárgottm még a vér. Vclami különös nyugodtság fehérlett ezen az arcon.

A szeretet soha el nem fogy.

Valahol láttam már ezt a nyugodt, fehér^ arcot. Most már tudom, hogy 1944 tavaszán láttam. Ruttkay Levente

i