Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1962-07-08 / 28. szám
kP. Bf.RM. BP. «. LESZERELÉS Imádság szerétéiért és békéért VILÁGSZERTE sok száz millió ember szeme e napokban Moszkva felé tekint. Ott ül össze július 9-én a Leszerelési és Békevilágkongresszus. „Minden idők legnagyobb békeértekezlete” — így emlegetik máris a világsajtóban. Száztizenhárom országból több, mint kétezer küldött vesz majd részt e találkozón. Ismert és kevésbé ismert neveket említenek a hírlapok, — az utóbbiak azonban majd híressé lehetnek a béke jó szolgálatában —, Sartre a francia bölcselő és író, Collins anglikán egyházi kanonok, a béke ügyének rettenhetetlen harcosa, Herbert Werner stuttgarti evangélikus lelkész —, hogy csak néhányat toroljunk fel. Picasso készíti a gyűlés plakátját. Bizonnyal nem egy költő, művész tollát, ecsetjét ihleti majd meg a rendkívüli alkalom. Érdeklődésünk, várakozásunk, reménykedésünk, s bizonyára imádságunk is körülveszi ezt a leszerelési világgyűlést. Nemcsak azért, mert számos, hivő ember, sőt magas egyházi tisztségviselő is részt vesz majd rajta. Hanem azért, mert ami Ott történik, az ügy, amiért a világ minden tájáról összesereg- lenek az emberek, mindannyiunk ügye. Mindenféle nézetű és vélekedésű, fajú, vallású, nemzetbéli emberek közös nagy ügye: emberiségünk, a föld lakóinak jövője, Sőt fennmaradása. Á béke ügye. S e tekintetben egy egészen határozott lépésé: az általános és teljes leszerelés ügyében. , LESZERELÉS:, az ember ősi mozdulata, amellyel elhajítja fegyverét s nyitott tenyérrel, kézfogásra nyújtja kezét s így lép a másik ember felé. E mozdulat oly régi, mint maga az ember. S olyan egyértelmű, világos amit mutat: nézd, nem akarok ártani neked, üres a kezem, fogjunk kezet, kössünk barátságot, járjunk, ezentúl együtt. Becsületesen, őszintén hátsó gondolatok, gyanakvás és bizalmatlanság nélkül. A szorongástól felszabadult szív sóhaja, arcot szépítő mosoly, szemet fényesítő öröm van ebben a mozdulatban. LESZERELÉS: a békés együttélés megvalósításának döntő feltétele. Azt jelenti: különféle nézetű, társadalmi, gazdasági rendszert valló emberek, fehérek és színesbőrűek, kis és nagy nemzetek úgy akarnak élni ezen a földtekén, hogy vitás kérdéseiket erőszak alkalmazása nélkül oldják meg. Mert vitás kérdések mindig akadnak, ahol emberek élnek együtt. Ezeket azonban meg lehet és meg is kell oldani tárgyalással, megbeszéléssel, egymás kölcsönös megbecsülésén alapuló jó szándékkal, ^meggyőzéssel. LESZERELÉS: lemondás az „eröpolitika” hírhedett elvéről, k megfélemlítés és a félelem kikapcsolása a nemzetek kapcsolatából. Felszabadulás igazán félelem, aggódás, a holnaptól való szorongás nélkül való életre. Szakítás a „háború szakadékénak. szélén táncoló” esztelen és ' gonosz politika elvével és ^gyakorlatával. Mert — ahogy valaki találóan megjegyezte — „a bombával nem lehet élni”. Annak tudata, hogy gonosz szándék, félreértés, vagy tévedés, gaztett vagy elmezavar, véletlen, vagy Számítási hiba egyszer csak kioldja valamelyik szörnyű bombát — s utána robban a többi is természetszerűleg, elkerülhetetlenül, — elviselhetetlenné teszi az emberi életet. Nem lehet •földünk jövőjét a véletlenre, tévedhető gyarló emberi érzékszervekre vagy akár éppily tévedhető s ezenfelül szívtelen iiektronikus számoló gépekre bízni. Ha van felelőtlenség, égbekiáltó és megbocsáthatatlan, akkor ez az. E felelőtlen s ezért tarthatatlan „életformának.” akar végetvetni a leszerelés. LESZERELÉS: mérhetetlen, eddig fegyverkezésre tékozolt anyagi erők és javák felszabadítása békés, építő munkára. Évi százmilliárd dollárra becsülték legutóbb az emberiség fegyverkezésre fordított anyagi erejét. Iszonyú összeg. S mennyi jót lehetne tenni vele. S mennyi helye lenne ennek a tengersok pénznek. Jő helye, ahol égető szükség volna reá. A gyarmati sorból áj életre felszabadult népeknek fel kell építeni gazdasági gépesüket. Harcolni kell az éhség legyőzéséért, meg kell fékezni e természet romboló erőit s az ember szolgálatába kell állítani. Fel kell tárni a föld még ismeretlen s a tu- 'dósok szerint beláthatatlan méretű kincseit s szebbé, köny- nyebbé tenni velük az ember életét. Harcolni kell a betegségek ellen. Mennyi feladat vár e téren: a rákkutatás, a lepra és sok más trópusi betegség gyógyítása! — Az évekkel ezelőtt látott, Curie asszony életéről készült játékfilm hatalmas zárójelenetére emlékezem: az ezüsthajú, törékeny asszony, lobogó szóval és szívvel beszél a Francia Akadémia ülésén arról, hogy roppant felfedezését az emberiség üdvének szolgálatába kell állítani s küzdeni vele minden nyomorúság, betegség, ínség ellen. Csak kevesen fogadták meg látnoki szavait — közöttük is elsőként veje, Joliot-Curie, aki a tudomány, a haladás s a béke szolgálatában égette el áldozatos életét. A többség azonban szörnyű módon visszaélt a rádióaktivitás félelmetes erejével. A leszerelés azt jelenti: az atomerőt végképpen a békés célok szolgálatába állítják. LESZERELÉS: elindulás azon az úton, amely az emberiség jobb, sőt ma már egyedül lehetséges jövője, a békében való élés felé vezet. Megvalósulása valaminek a prófétai jóslatból: „és csinálnak fegyvereikből kapákat és dárdáikból metszőkéseket és nép népre többé kardot nem emel és hadakozást többé nem tanul” (Ésaiás 2,4). A leszerelési és békevilágkongresszus mostani moszkvai ülésezése csak egy lépést jelent azon a hosszú és fáradtságos úton, amely e felé a jobb jövő felé vezet. Ez a lépes azonban nagyon jelentős lehet. Felmutathatja a további, legközelebbi feladatokat, kicövekelheti az út további szakaszát, S mindenekelőtt ismét hatalmas jelét adhatja a népek, százmilliók békevágyának és elszánt békeakaratának. Az ilyen jeleket nem lehet majd letagadni, hallatlanná és látatlanná tenni. Ezért tekintünk joggal komoly várakozással, reménységgel a moszkvai Leszerelési és Békevilágkongresszus július 9-én megnyíló ülése elé. Hordozzuk imádságainkban s ügyét tegyük a magunk ügyévé. Mert a leszerelés, a béke valóban mindany- pyiunk ügye. Groő Gyula ÖKUMENIKUS TANÁCSUNK TANULMÁNYI BIZOTTSÁGÁNAK múlt évi munkájáról már 1961 no-y vemberében jelentési tettem. Akkor elmondottam, hogy Tanulmányi Bizottságunk igen lelkiismeretes és mélyreható teológiai munkát végzett az Első Keresztyén Bé- ke-Világgyűlés, és az Egyházak Világtanácsának újdelhi harmadik nagygyűlése témáival kapcsolatban. Egyházaink delegációi mind Prágában, mind Újdelhiben igen jól tudták hasznosítani Tanulmányi Bizottságunk munkájának eredményét. Az elkészített tanulmányi anyagnak különösen olyan részletei voltak gyümölcsöztethe- tök a delegáció tagjai számára, amelyek alapos exe- getikai munka nyomán születtek és ebből kifolyólag az egyes kérdéseket egészen új oldalról tudták megvilágítani. A viíággyűléseken újra meggyőződtünk arról, hogy magyarországi egyházaink mondanivalójának és állás- foglalásának súlya és hitele attól függ, mennyire gyökeredzik ez a mondanivaló és állásfoglalás mélyen a Szentírásban és milyen mértékben áll mögötte egy becsületes teológiai munka. Tanulmányi Bizottságunk munkája talán még érettebb gyümölcsöt termett volna, ha a különböző témákkal még az eddiginél is rendszeresebben . és folyamatosabban foglalkoztunk volna. Világos előttem, hogy Tanulmányi Bizottságunknak a jövőben meg kell szüntetnie az alkalomszerű teológiai munkálkodás rendszerességét. Csak így tudunk megszabadulni minden felületességtől, sematizmustól és gyümölcstelen ismételgetésektől. Tanulmányi Bizottságunk szolgálatát nemcsak a teológiai munka minősége miatt kell rendszeressé és folyamatossá termi, hanem az előttünk álló munka mennyisége miatt is. Nagyon sűrűsödnek az előttünk álló feladatok. Ezek a feladatok nemcsak mennyiségileg jelentősek, hanem sokszerűek is, tehát sokirányú teológiai ■ munkálkodást igényelnek. Munkánkat abban a bizonyosságban kell végeznünk, hogy azzal jó szolgálatot tehetünk az egész keresztyénség számára és a nemzetközi teológiai fórumokon friss szint jelenthetünk mondanivalónkkal, amely a Szentírásból nő ki és egyben arról vall, hogy mi a szolgálata az egyháznak a világban a megváltozott körülmények között. Egyben azzal a meggyőződéssel kell végeznünk .ezt a munkát, hogy azzal segítséget nyújthatunk annak az emberiségnek is, amely békés jövendőre és egymással való gyümölcsöző együttélésre vágyódik. MELYEK AZ ELŐTTÜNK Álló feladatok? - Az Egyházak Világtanácsának Központi Bizottságának ülése. A Központi Bizottság aug. 7—17-ig tartja ülését Párizsban. A jelek azt mutatják, hogy ez az ülés nagyon jelentős lesz és ezért arra a magyar delegációnak jól fei kell készülnie. A gyűlés két főelőadása ezen a címen hangzik majd el: „Krisztus művének végérvényes jele és Itten cselekvése egy világtörténelmi távlatú korszakban.” A témával szükséges és érdemes foglalkoznunk, hiszen olyan problémát vet fel, amellyel más- más megfogalmazásban magyarországi egyházaink gyakran foglalkoztak. Az örök és változhatatlan evangélium hogyan aktualizálódik a mi korunkban és az emberiség mai helyzetében. Hogyan és milyen utat mutat az örökké' cselekvő Isten az egyháznak abban a világtörténelmi jelentőségű korszakban, amelyben élünk? Mit akar cselekedni az Isten a? egyházon keresztül az emberek , javára? — E főtéma mellett — ;az előzetes híradások szerint — a Központi ,Bizottság két kérdéssel fog hangsúlyozottan foglalkozni. Meg fogja vizsgálni mi az egyház Szerepe nemzetközi ügyekben, különösen az atomfegyverekkel folytatott kísérletekkel és a leszereléssel kapcsolatban, továbbá foglalkozik az ökumenikus Tanácsnak a második vatikáni zsinathoz való viszonyával. Az. atomfegyverkí- sérletekkel és leszereléssel kapcsolatban már igen beható tanulmányi munkát végzett Tanulmányi Bizottságunk a Prágai Keresztyén Békekonferenciával kapcsolatban. Azt kell Párizsban is képviselnünk. Idevonatkozó- lag az Első Keresztyén Bé- ke-Világgyűlés ezt mondotta ki: A keresztyének első kötelessége, hogy imádkozzanak a • békéért és hívjanak fel minden embert a szeretetre és a békére. E mellett munkálkodniuk kell azért, hogy megvalósuljon a teljes, általános és ellenőrzött leszerelés. Ennek érdekében fokozatosan végre kell hajtani a leszerelési program fokozatait: az atomfegyver kísérletek megszűntetését, a tömegpusztító fegyverek gyártásának megtiltását, meghatározott atommentes övezetek létrehozását, nemzetközi egyezmény kötését az általános, teljes és ellenőrzött leszerelésről, minden meglevő fegyver megsemmisítését és végül az összes katonai egyezmény érvénytelenítését. A II. VATIKÁNI ZSINAT KÉRDÉSÉVEL - melyet a Központi Bizottság tárgysorozatába felvett — nekünk is foglalkoznunk kell. A magyar protestantizmusnak olyan tapasztalatai vannak a római egyházzal kapcsolatban, amit meg kell osztania azokkal a nyugati protestáns egyházakkal, amelyek más helyzetüknél fogva hajlandók a Vatikán engedékenységéről vagy bizonyos közeledés realitásáról beszélni. Ma már a hiszékeny emberek előtt is világosnak kell lennie, hogy az október közepén kezdődő II. vatikáni zsinat nem lesz sem „ökumenikus zsinat”, sem „egység zsinat”, sem „reform zsinat”. Az „Aetema Dei Sapientia” kezdetű pápai encikllka ország-világ előtt nyilvánvalóvá tette azt, amit egyébként is tudtunk, hogy Róma szerint az egység csak úgy képzelhető el, ha a pápa tősége alatt „egy akol és egy pásztor lesz.” A II. vatikáni zsinat pedig — többek között r— azt a célt szolgálja, hogy az „elszakadt testvérek” tekintetét magára vonja és „mindnyájukat felhívja, hogy gyűljenek a nyáj Főpásztora köré, aki Péterre és utódaira bízta nyájának vezetését.” Ugyanakkor a pápa felszólítja a keresztyéneket, hogy tömörüljenek a „harcoló egyház zászlaja alatt” azokkal szemben: akik fenyegetik a keresztyénséget.” Amig a pápa azt hitte, hogy szembe lehet állítani a protestantizmust az ortodoxiával, addig „ökumenikus zsinaf’-ról beszélt, amikor kitűnt, hQgy ez a terv kútbaesett, egészen nyiltan beszél: „az elszakadt testvérek” térjenek vissza a pápás egyházba. Meggyőződésünk szerint az Aeterna Dei Sapientia kezdetű enciiklika kihúzott minden teológiai alapot az „egységéről való tárgyalás alól. Nem marad más hátra, mint amit Wissér’t Hooft főtitkár is mondott Minneapo- lisban: „udvarias magatartás” Rómával szemben és „a párbeszéd folytatása”. Véleményünk szerint ennek a „párbeszédnek” is csak akkor van értelme, ha Róma bizonyos botrányköveket eltávolít az útból, mint pl. a vallásszabadság és a vegyes házasságok kérdésében vallott felfogását és álláspontját. Erre kell felhívnia a Központi Bizottságnak a Vatikánt. Ugyanakkor élesen ellene kell mondanunk annak a vatikáni magatartásnak, mely anti- kommunista összefogást sürget és ebbe a frontba be szeretné szervezni a nyugati protestantizmus hiszékeny részét is. Rómának ez a magatartása az evangéliumot antikommunis- ta ideológiává teszi, ez ellen pedig fel kell emelnünk szavunkat. — Tanulmányi Bizottságunk számára fontos feladatot jelent az Egyházak Világtanácsa harmadik nagygyűlésének összesített tanulmányi anyagát átdolgozni, értékelni és a szükséges következtetéseket levonni. Ez is olyan folyamatos munka, amelyet állandóan szem előtt kell tartanunk. Káldy Zoltán IMÁDKOZZUNK Lukács 7,36—50. Uram. a nyár teljes fényében diszlik és kezdi kibontani gyümölcseit; a hegyeket és mezőket vidám emberek járják — én mégis bűnbánatr^ indulok előtted. Körülöttünk béke honol és egymás után kínaija gyümölcseit a boldog évszak — én mégsem tudom elfogadni ajándékaidat bűnbánat nélkül. Érzem, hogy mindezek csupán jelei örök szerelmednek, s arra indítanak engemet, hogy ne legyek csupán ösztönök gyermeke, hanem ember legyek egészen, gyermeked, akit igazságra és szeretetne hívtál el. Megvizsgálom életemet, hogy vajon néked lesz-e aratásod az én életem mezein? Megbánom előtted szeretetemet, amely- lyel az embereket szerettem, mert még abban is benne volt az önzés és mielőtt végrehajtói iám volna, viszont szerctetröl álmodoztam. Te mégis adsz; nemcsak a nyár minden ajándékát, hanem önmagadat, bocsátásodat és a megújulás ígéretét. Eléd öntöm bánatomat, mint a történetben asszony a drága kenetet és megmosom lábaidat vele. amelyet átalszeceztek. Aki a bűnösöket hívogatni jöttél engedd meghallani kemény szivemnek hívó hangodat, amely igaz emberségre. tiszta szeretetre és új, tevékeny engedelmességre hív engemet Ámen. Széttépett dpóísihéiiy A háború szomorú emlékű „eszköze”, részben jelképe is a szögesdrótból font sövény, mely két világot választ e5 egymástól: a szabadok és foglyok világát. A dróísövé- nyen belül más az élet, mini kívül. A sövény mögött hiányzik a szabadság öröme, s a szív minden dobbanása szabadság után kiált. A hosszú várakozásban is tompulhat a lélek s akkor kilobban az élet után való vágy is. De összpontosulhat is minden ereje a drótsövények öleléséből való szabadulásra. Kint szabadnak érzi magát az ember, mert nem kínozza az az érzés, hogy mindig azt kell tennie, amit nem akar. A mai igék három olyan életet állítanak elénk, amelyek átélték a szabaddá válás pillanatának felséges érzésétCsaló volt az egyik. Test1 vérét és atyját csalta meg, kihasználva az egyiknek köny- nyelműségét és éhségét, a másik vakságát. Megduzzadt erszénnyel és megnövekedett félelemmel közeledett a régi otthon felé. De haza nem a régi ember érkezik, mert a Jabbók folyó révénél új ember születik. A bűnbocsápat áldásában megszabadul lelke nyomasztó terhétől, s meg- könnyűlt szívvel indul a találkozás elé. Neve többé nem Jákób, hanem Izrael. (I. Móz. 32,21-30.) Parázna volt a másik. Megbélyegzett élete terhét egyedül hordozta, mert akik nála keresték az örömöt, nyomorúságában és lelki viaskodásá- ban nem akartak osztozni- Feledte szégyenét és bánatát,, mikor a tisztaság és szentség; hordozójának lábaihoz roskad- hatott, s a szent lábakat bűnbánó könnyeivel öntözhette. Hogyan feledhette volna azokat az igéket, melyek számára a szabadulást hozták. Megbocsátottak a bűneid! (Lk. 7,36-50.) Isten szent nevében erőszakoskodott és kegyetlenkedétt a harmadik. Sírás és könny, meg nem hatotta, mint valami Istenostora járt szerte mindaddig, amíg vaksi szemé új látásra nem nyílt meg. A kegyetlen zsarnok Krisztus alázatos szolgájává szelídült, mert felismerte, hogy a bűnösök szabadítója előtte is feltépte a szabadulás akadályát: A gőgös Saul helyett az alázatos Péter vitte világgá a szabadító evangélium üzenetét. (I. Tim. 1,12-17.) Csodálatos erő származik ma is annak átéléséből, hogy bűnös voltom ellenére sem hagy magamra az Isten. T elki ismeretem tusakodásába beleszól. Érezhetőm a tusakodó Jákób örömét, hogy életem mindenestül Istenhez tartozik. Erezhetem a bűnös asszony szívén végigáradó vigasztalást', hogy lehajol hozzám Jézus s tisztító kezével letörli rólam bűneim szennyét. Enyém lehet Pál ujjongása, aki vak szemeinek megnyílta után rácsodálkozott a szolgáló élet szépségeinek látására.- Kühn Ernő
