Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1962-07-01 / 27. szám

Meg ne vessétek azt, aki szól

Zsid 12, 15—25.

1. Isten a pusztában vándorló és a Sinai hegy alá érkező népét úgy akarja összefogni, hogy szövetséget köt vele és törvényt ad neki. Isten üzenetét a törvényt személyesen adja át Mózesnek és Áronnak, külső formájában is megrendítő körülmények között.

Isten kijelentése tartalmában is megrendítő. Kijelentette, hogy Ö féltőn szerető Uruk. Tulajdonjogot formál ránk. Azt akarja, hogy törvénye szerint éljünk, szeressük őt mindenek- íelett és szeressük embertársainkat, mint magunkat.

Bár az ember nem tartotta meg a törvényt, mégis volt haszna belőle. A törvényből a bűn felismerése származott. Olyan szerepe lett mint a tükörnek mely megmutatja orcánk ráncait, mint a röntgen készüléknek, mely átvilágítja a mellkast és a tüdőt és felfedi a beteg gócokat. A törvény leleplezi minden rútságunkat és a bennünk megtelepedő halálos kórt. Rámutat: én vagyok az, aki a törvényt százszor megszegtem! Oh én nyomorult ember, kicsoda szabadít meg?!

2. A bűnös ember kiáltását meghallotta Isten. Szólt másodszor is. Ez a kegyelem szava. A levél írója Krisztus golgothai keresztjére mutat. Csak Krisztusért kegyelmes. Krisztus az újszövetség közbenjárója. Meghalt az első szövetségbeli bűnök váltságáért, hogy mi elnyerjük az örökkévaló szövetséget. Üj, — a kegyelem szövetségének vagyunk a tagjai.

3. Isten golgothai kereszten elmondott üzenete nem volt utolsó szava. Azóta is szól hozzánk, folytonosan eligazító evangéliumán és az igehirdetésen keresztül. Istennek az evangéliumiban hozzánkszóló üzenete nemcsak a bűnbocsánat és örök élet kérdéseiben igazít el, hanem választ ad minden más természetű kérdésünkre is. Van szava mindennapi kenyerünkkel, vagy más anyagi kérdésünkkel kapcsolatban is. Eligazító evangéliuma útmutatást ad népünk szeretetére és építő harcában való részvételre, felelősségre serkent más népek iránt is, hogy azok is békében és szabadságban élhessenek. Isten mindent elmond ma is, amivel vezethet, tanácsolhat, utat mutathat, megkegyelmezhet. Vigyázzunk, meg ne vessük azt aki szól'

M. L.

ISTENTISZTELETI REND

Budapesten, 1962. július l-én

Deák tér de. 9- (úrv) Trajtler Gabor de. 11. (úrv) dr. Kékén András du. 6. Hafenscher Károly Fasor de. 11. du. 6. Dózsa György ót de. fél 10. Üllői út 24. de. fél 11. Grünvalszky Károly Karácsony Sándor u. de. 9. Grünvalszky Károly Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) dr. Szilády Jenő de. 12. (ürv) Grünvalszky Károly Thaly Kálmán utca de. 11. (úrv) Rédey Pál du. 6. Szirmai Zoltán Kőbánya de. 10. Utász tu de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. Káldy Zoltán Fóti út de. 11. Nagy István Váci út de. 8. Nagy István Újpest de. 10. Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10. Soroksár-újtelep de. fél 9. Pestújhely de. 10. Kürtösy Kálmán Rákospalota MÁV telep de; 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom ctu. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston Sashalom de. 9. Karner Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rá- kosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fel 1L du. fél 3.

Bécsikapu tér de. 9. Várady Laibs de. 11. Várady Lajos du. 7. Schreiner Vilmos Torockó tér de. £ (úrv) de. fél 9. Schreiner Vilmos Óbuda de. 9. Vámos József de. 10. (úrv) Fulöp Dezső du. 5. Vámos József XIL Tarcsay Vilmos ft. de. 9. Zoltai Gyula de. 1L Zol- flai Gyula du. fél 7. Ruttkay Ele-:

mér Pesthidegkút de. fél n. Ruttkay Elemér Budakeszi de. 8. Ruttkay Elemér Kelenföld de. 8. (úrv) Uzon László de. 11. (úry) Uzon László du. 6. Dr. Rezessy Zoltán Németvölgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán Albertfalva de. 7. Visontai Róbert Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Nagytétény du. 3. Visontai Róbert Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11.

■—i KISPEST. Az egyházközség eladna 8—10 db kifogástalan állapotban' lévő 440 cm. hosszú temp- lompadot alkalmi áron. BP. XIX. Bajcsy Zsilinszky tér.

A Sajtóosztály iratterjesztése

értesíti a gyülekezeteket hogy

július 16—augusztus 16-ig szünetet tart.

A Sajtóosztály kéri a gyülekezeteket, hogy nyári rendeléseiket aug. 16. után szíveskedjenek beküldeni.

HÍREK

— Szentháromság ünnepe utáni 2. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A vasárnap oltári igéje: Mt. 23,37— 39; szószéki igéje: Zsid. 12, 15—25. Délután szabadon választott ige.

*

— Az evangélikus egyház félórája lesz a Petőfi-rádió- ban 1962. július 8-án reggel fél 8 órakor. Igét hirdet: Fü- löp Dezső budapesti lelkész.

*

— Egyetemes Sajtótanács

június 27-én ülésezett Budapesten, az Egyházegyetem Tanácstermében. Beszámoló

hangzott el a Sajtóosztály munkájáról, beterjesztették az 1961. évi mérlegbeszámolót és az 1962. évi költségvetést, majd folyó ügyeket tárgyaltak.

*

— ÓBUDA. A gyülekezet templomában 1962. június 30- án este 7 órai kezdettel D. dr. Vető Lajos, az Északi Egyházkerület püspöke lelkésszé szenteli Káposzta Lajos, Molnár Jenő és Szebik Imre végzett teológusokat. Az ünnepélyre az érdeklődőket szeretettel várja a gyülekezet.

*

— Tanévzáró a Teológiai Akadémián. Az Evangélikus Teológiai Akadémia június

28- án tanévzáró istentiszteletet tartott Káldy Zoltán püspök szolgálatával. Ezután . az évzáró ünnepi ülés következett. Bibliát olvasott és imádkozott dr. Pálfy Miklós pro- dékán. Dr. Ottlyk Ernő dékán terjesztette be jelentését az 1961—62. tanévről. A végzett hallgatók nevében Szebik Imre búcsúzott az Akadémiától. A jutalmak kiosztása után az ünnepi ülés a Himnusz eléneklésévcl ért véget.

— Egyetemes tanácsülés. A Magyarországi Evangélikus Egyházegyetem Tanácsa június

29- én ülésezett. Az Egyetemes Tanácsülésről következő számunkban nyújtunk tájékoztatást.

♦

— Bodonhely. Július l-én, Szentháromság ünnepe utáni 2. vasárnapon ünnepe lesz a bodonhelyi fiókegyházközségnek. Weltler Rezső, a Győr- soproni egyházmegye esperese ez alkalommal adja át rendeltetésének a fiókegyházközség templompadjait, ünnepi istentisztelet keretében.

*

— Esperest látogatás. Halász Béla, a veszprémi egyházmegye esperese hivatalos egyházlátogatást végzett az ajkai és a zánkai gyülekezetben. Mindkét helyen igehirdetéssel szolgált és közgyűlésen tájékoztatta a híveket az időszerű egyházi kérdésekről.

*

— Budapest-Zugló. Hosszú esztendők kitartó munkájával és a hívek áldozatvállalásával befejeződött a zuglói templom belsejének kialakítása. Ünnepélyes istentisztelet keretében július l-én délelőtt 11 órakor nyílik meg a zuglói templom, hogy azután a zuglói hívek a templomban gyülekezhessenek istentiszteletekre. Július l-én az ünnepélyes istentisztelet szolgálatát Káldy Zoltán, a Déli Egyházkerület püspöke végzi.

*

A SOMOGY-ZALAI EGYHÁZMEGYE lelkészei május 29—30-án tartottak értekezletet Balatonszárszón. Igetanul- mányt készített Szerdahelyi Pál. Igehirdetéssel szolgált dr. Pusztay László és Varga Árpád. Előadásod« „Igehirdetésünk és a nagykorúvá lett világ”. (Bonhoeffer útmutatása az igehirdetés alkalmazásának kérdésében.) Tartotta: Kiszely Sándor. „Jézus és az Ószövetség”: Szomjas Károly. „A be- keszolgálat hírei”: Szimon János. „A nemespátrói gyülekezet múltja és jelene”: Szomjas Károly. Sajtótájékoztatót adott: Németh Zoltán;

*

— HALÁLOZÁS. Siklósi Kálmán ny. iskolai igazgató, az aszódi gyülekezet sok éven át volt kántora f. hó 20-án Budapesten 74 éves korában váratlanul elhunyt. Temetése f. hó 24-én volt Aszódon, a gyülekezet nagy részvéte mellett. Az elhunytban Turcsányi Károly kerületi lelkész apósát gyászolja. „Az igaznak emlékezete áldott!”

ALLAN PATON

az ismert dél-afrikai író, az anglikán egyház tevékeny világi tagja, — akitől a dél-afrikai kormány apartheid-ellenes magatartása miatt két évvel ezelőtt bevonta az útlevelet — tizenegy dél-afrikai ország 50 írója közül az egyetlen, akit meghívtak az augusztusban Edinburghban tartandó írókongresz- szusra. Paton ennek ellenére kijelentette, hogy nem fogja kérni a kormánytól útlevelének visszaadását, mert erre mindaddig nem képes, míg a kormány alapvetően nem változtat magatartásán,-vagy míg ő maga alapvetően meg nem változik.

Illlllllllllllllllll!lllll!lllllllllllllllllllll!lllllllllllll!lllllll!l!l!lllll!lllilllllllllllílilij'lll!lll!lil[lil[l!l!!ll||!l!|||!lllilll!lllllllllllllll!lllll|l!lllll!lll:

HÉTRŐÉ—HÉTRE

Nyugalom Jézusnál

Mt 11,28.

Csodálatos biztatás ez az ige minden megfáradt felé: nincs olyan élethelyzet, amelynek mélységéből ne lenne ú& tovább...

Jézus Krisztus határtalan szeretetével elsősorban éppen azok felé fordul, akiket nagyon megterhelt valamilyen formár ban az élet. Nem azokat szólítja itt meg Jézus, akik jólétben és biztonságban érzik magukat, akik „egészségeseid’, hanem azokat, akiknek vállát súlyos terhekkel nyomja az élet.

Azokat hívja, akik erejükön felüli terhet vonszolnak; akik kínlódnak és küzködnek; akik le szeretnék rakni terhüket, de nem tudják.

Azokat hívja Jézus, akiknek nincs nyugalmuk, akiit állandó belső feszültségben élnek. Azokat hívja, akiket megretteni az isteni törvény —, mert ismerik annak komolyságát és ismerik saját magukat is, és attól félnek, hogy Isten kegyelme nem elég szabadításukra. Azokat hívja, akiknek minden igyekezetük kárba vész, hogy valahogyan nyugalmat és békességé nyerjenek maguknak.

Azokat hívja Jézus, akiket kimerített az élet küzdelme, az emberek értetlensége, a családi élet súrlódásai stb. Azokat hívja, akiket megkísértett a Sátán — vétkeztek, s most nincs lelkiismeretüknek nyugalma, akiknek megingott a hitük és bizalmuk emberekben és Istenben, s emiatt nincs egy nyugodt percük sem...

Jézus Krisztus mindezeknek nyugalmat igér s azt. hogy megszabadítja őket terheiktől. „Ezek” az emberek pedig ml vagyunk mindnyájan. Jézus megadja nekünk, amit mi nem tudunk magunknak megadni: csendet, nyugalmat; megadja* hogy tudjunk Istenben bízni, örvendezni, és megtanít szolgálatát szeretni.

Jézus nem tétlen nyugalomra gondol minden kötelesség ét

szolgálat nélkül. Ez újra csak elviselhetetlen kín lenne az életünkben. Ö inkább Isten könnyű és gyönyörű szolgálatába akar állítani az ö állandó vezetése alatt. (29. v.)

Jézus valóban meg akar nyugtatni, fel akar frissíteni. Tto, még senki sem lett egészséges attól, hogy van gyógyszertár. Oda kell menni és be kell venni a gyógyító tablettát. Jézusnál nyugalmat és enyhét találnak azok, akik hallgatnak hívó szavára, hozzá mennek és élnek mind azzal, amit Isten Jézusba* ad az embereknek.

Bárdossy Tibor

NAPRÖt—NAPRA

VASÁRNAP. ZSOLT. 34,4. JEL. 5,9. Hogy ne dicsérném az

Urat, amikor én is egyike vagyok megváltottainak. Méltat* lanná ne legyek, azzal hogy mást Isten országa elé helyezek. Hanem az arra rendelt időben értelmes tanítója és tanulója legyek az Igének Lk. 14,16—24. I. Kor. 14, 26—40.

HÉTFŐ. 2. MÓZ 3,14.15. JN. 10,30. Istenről csak Jézus által van ismeretem. Ez nem elméleti ismeret. Ismerői gyülekezetté lesznek, a gyakorlatban egymásnak szolgálnak. Ap. Csel-. 6,1—7. Zsolt. 44,1—9. fi. Jn. 5,4.)

KEDD. ZSOLT. 11,7. MT. 25 32.33. Jézus a bíránk. Saját igazsága szerint ítél meg minket. Jelenléte csendre’intsen. Sok beszéddel nem vághatjuk ki magunkat. Fenyítését alázattal tűrjük. Préd. 5,1—7. Zsolt. 44, 10—20. (I. Pt. 4,12—13.)

SZERDA. ZSOLT. 74,2 MT. 16,18. Gondja van az Ümak egyházára. Ez a fundamentum. A szenvedéstől való félelem, a kishitűség gyümölcse. Mt. 11,25—30. Zsolt. 44, 21—27. (Mt. 8,23.)

CSÜTÖRTÖK. V. MÓZ. 5,30. R. 12,9. Ez az Isten útja; gyűlölni a gonoszságot, követni a jót. Jó: amit haszon nélkül teszünk más javára, Lk 19, 12—15. Bírák 2,10—23. Ap. Cseh 13j46.)

PÉNTEK. ÉZS. 63,9. JN. 17,23. Akik ismeritek az Urat, nyújtsatok egymásnak testvérkezet. Urunk ezt hagyta reánk; magát például adva. Vele Isten nyújtotta felénk segítő kezét A megfeszített képe ugyan olykor a gyengeség szimbóluma nekünk, de Isten a gyengeség látszata alatt végez el nagy dolgokat. I. Kor. 1,20-25. Bírák 4,4-9, 12-24.

SZOMBAT. ZSOLT. 116,3.4. LK. 7,21. Ki szabadít meg haláltól, kínzó nyomorúságtól? Te, Uram! Előtte kedves az elesett szegény. Akik szeretik Öt, jobban tündökölnek a gazdagok aranyánál. Jak. 2,1—9. Bírák 5,1—13, 24—31.

Kari Béla

HÄRM AN JÖNNEK...

ISTENBEN MEGBOLDOGULT EGYIK TANÁROM

mondta a teológián: „Ha hárman jönnek a lelkészt hivatalba, az rendszerint kitérést jelent.” És ha gondoltam is erre olykor, lelkészt gyakorlatom során, eddig még nem fordult elő. Az elmúlt hetekben azonban pontosan úgy, ahogy tanultam, megjelent a három személy. Három nő. Előírásosan és szabályosan, még az elhelyezkedésükben is, ahogyan leültek. Elől fiatal Szőke asszony, szája szögletében ismeretlen titokzatos mosollyal Mona Lisa jutott eszembe róla. Mögötte foglaltak helyet a „tanúk”. Egy idősebb, — itt Pesten úgy mondanánk „rámenős”, — agresz- Szív asszony és egy fiatalabb, aki mindig bólogatott, amikor az idősebb megszólalt és érvelt.

Kitérésre jelentkezett a fiatal szőke asszony. Retiküljé- ből egy sokszorosított űrlapot vett elő, amelyen igazolnom kellett volna, hogy X. Y. megjelent két tanúval hivatalomban és az evangélikus egyházból kitér. A hivatali ügyek azonban rendszerint bonyolultak. És miután ez az ügy is bonyolult, az asszony először a hivatali ügyrend útvesztőjébe került, majd pedig egy sűrű, vékonyszálú, de erős pókháló szövevényébe, amely áldozatát sokkal szorosabban fogta, mint a mi hivatalunk szabályzata. Ismeretlen erő, hatalom szálai tapadtak rá.

Igen, ott ringott a háló szélén a vezérszálat tartó idősebb asszony, akiről egyre biztosabban véltem felismerni egy, az áldozatáért kinyúló pókot, aki alkalmasint mindig szorosabbra vonta körülötte a .hurkot és főként vigyázott arra, hogy a hálóból ki ne szabadítsa magát az újonnan „hitre.jutott” testvér.

A BONYODALOM ÜGY KEZDŐDÖTT, hogy X. Y., a kitérni szándékozó, nem szerepelt nyilvántartásunkban. Faluról költözött Pestre, csak néhány éve. Itt lakott ugyan egyházközségünk területén, de hogy, hogynem, az „Élő Isten Gyülekezete” vetette ki hálóját reá. Ügy vettem észre, hogy az idős hölgy volt az „apostola”, mert kérdéseimre mindig ő válaszolt.

— Hogyan igazolhatnék kitérést, ha nem tartozik közénk? — kérdeztem.

— Azért, mert ide tartózik, itt lakik, — felelte a „testvér”.

— Igen, azt elismerem, hogy itt lakik, de hozzánk nem járt, nálunk nem jelentkezett, mi szükség akkor a kilépésre?

— Ezt követeli a prédikátor atyafi, — volt a válasz.

— E nélkül nem lehet jó hivő? — folytattam a faggatást.

— Hinni, az más, de neki meg kell keresztelkednie és ez feltétel. S miután ez engedélyezett dolog, adjon írást! — követelték az asszonyok.

Nos, így indult a beszélgetés, kérdésre felelet, feleletre kérdés, amikor egyszerre ingoványos talajra értünk.

„Meg van írva” — kezdte a biblia idézeteit hangoztatni s mögötte mindig csattant az ítélet ostora rajtunk s egyházunkon.

Mindig csak a törvény, a mindenek fölé helyezett törvény — s mint hatalmas fus- tély, csapkodott jobbra és balra —, a tíz parancsolat, a szombat és egyéb elrendelések zavaros magyarázata.

— Mi nem vetünk meg senkit, de a mi vallásunk... — és vége nem akart szakadni a sornak, amely ezt a szektát fensőbbrendűnek teszi, kiemeli és fölébe helyezi a „világ porával beszennyeződött, megalkuvó, a bűnösöket elhordozó és eltűrő egyházaknak”.

Dohányos vagyok, rágyújtottam.

— Ez a bűn! Látja, most bebizonyította, milyen bűnös! Mert ha Isten helyesnek tartaná a dohányzást, kéményt teremtett volna az ember fejére. A bibliában sehol sincs megírva, hogy dohányozzatok.

Mondom, hogy az sincs, hogy „ne dohányozzatok”. — Ez lenne talán a tizenegyedik parancsolat? . Vagy színház, 'mozi, könyv, rádió, kultúra, tudomány mind bűn?

Az „apostol” nyelve pörgött, mint a ventillátor:

— Bűn, bűn és kárhozat, ítél pt. t

KÖZBEN ODA-ODA PILLANTOTTAM az én’ Mona Lisámra. A szája sarkából a titokzatos mosoly nem tűnt el. Ő már az üdvözültek közé tartozott.

— Mi baja volt az evangélikus egyházzal? — kérdeztem.

És Mona Lisa megszólalt: — Nékem semmi, igazán semmi. Emlékszem, amikor a konfirmáció ... s ekkor megmozdult a háló sarkában a pók.

— Minden egyház egyforma! Nem teljesítik Isten parancsát. — A szőke asszony szerényen elhallgatott.

— Dolgozik-e, lelkem?

— Igen, — válaszolta alig hallhatóan.

— Még vagyok győződve, hogy jól. Hiszen meg van írva ...

— Igen, igen — volt a gyors válasz.

— És a szombattal, hogy áll akkor?

S ekkor megint a háló vezérszálát tartó pók csapott közbe:

— Az erőszaknak engedelmeskedni kell.

— Tehát erőszak az, hogy szombaton dolgozunk és vasárnap, Urunk feltámadásának napján pihenünk és azt szenteljük meg?

— Igen, mert meg van írva,

hogy a szombatnapot megszenteld. •

— Ez igaz, dehát a nap neve határozza meg az ünnepet, vagy az, hogyan szenteljük meg?

— Ez van megírva!

ÉS _ A VITA EGYRE SZIGORÚBB hangot vett. Az idős asszony szeme lángolt. Hangja rikácsolóvá vált. Hitét, meggyőződését egyre keményebb formában vágta fejemhez. A józan ész, a Szentírás összefüggése, az Írás szellemének magyarázata nem használt. A megkövesedett törvény már az átkot váltotta ki a szívből:

— Még a port is verjétek le a sarutokról, ha ilyen helyre beléptek, — sziszegte dühét felém, ugyancsak az Írást idézve

Mona Lisa szerényen még egyszer előterjeszti a papírt aláírásra, a titokzatos mosoly most is ott ül szája szögletében. Fiatalon, életének elején szorult ebbe a bigott, sötét szövevénybe. A törvény béklyóiba bilincselte magát, hogy ott a „testvérek” között egymást husángolják a „meg van írva” kegyetlen ítéleteivel.

Hol van már tőlük a ■ Krisztus szabadsága, derűs életigenlése, szeretete és min- denekfelett a törvényt betöltő megváltása?

És ahogy távozó lépéseik kopogása elhal az udvar kövezetén, keserű ízt érzek a számban. „Ha hárpián jönnek a hivatalba...” Jaj, de nehéz ilyen embereknek a mi evangéliumi tiszta levegőnkből szívni!

ÉS ESZEMBE JUT, HOGY 1938-BAN, a gazdasági válság mélypontján találkoztam először ilyen közelről a szektákkal. Azt a helyzetet azóta értem. Pestimrén laktunk, amit nem is Pestszentimrének, hanem Soroksárpéterinek hívtak akkor. A fővárosi szeméthegy árnyékában létesült ez a település. És így igaz, hogy lakói szinte a főváros szeméthulladékából éltek. Házaik inkább ólak voltak, mint emberi hajlékok. Testüket inkább rongy, mint ruha fedte. És legalább a fél községnek a szemétdomb, — amely heggyé növekedett —, adott kenyeret. A szeméthegy iszonyatos bűze beleette magát az utcákba, házakba, sőt az emberi testekbe is. A gazdasági válság agyon nyomorított lelkei között aratott a szekta. A nyomor az egyszerű, nincstelen embereket belekergette egy „másik világ” rajongó várakozásába.

De ma? A rajongás megmaradt. talán hozzájött a világ megvetése, ami ebben az értelemben ellenséges szemlélése az életnek. Nem is tudják megmagyarázni, miért, hacsak nem a Szentírás kicsavart idézeteivel. Milyen lelki sérülés vezette őket vissza a sötétség, tudatlanság birodalmába? Közeli világvége és Isten haragjából fakadó ítélet, és kegyetlen felelősségre vonás az, amivel ijesztgetik egymást és félelmet keltenek az egyszerű szívekben. A családi élet meghasonlása, szétesése és válsága a következmény. Mi a magyarázat? A józan ész hiába keres feleletet. Egyszerűen nem értjük.

A szőke fiatalasszony, Mona Lisa-mosolyával elment De ott vergődik talán látszatmegbékéléssel a szekta hálójában, a törvényeskedő tanítás bilincseiben és rajongásában. Aggódva nézzük, mikor nyílik meg a szeme az evangélium, Isten kegyelmének, Krisztus érettünk hozott áldozatának meglátására. Mikor tud újra józan, becsületes; őszinte — nem meghasonlott — keresztyén lenni?

Rédey Pál