Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1962-06-17 / 25. szám

A Szentháromság ismerete és szolgálata II. Péter 1, 16—21. Mi, keresztyének, hálaadó örömmel gyülekezünk össze — glkalomról-alkalomra — az Atya, Fiú, Szentlélek, Szenthárom­ság egy igaz Isten nevében. Nem töprengünk a Szentháromság titka felett, hanem arra figyelünk: Isten hogyan ismertette meg magát velünk? A Szentháromság titkát tehát maga Isten fejti meg előttünk és mi úgy ismerhetjük meg Öt, mint értünk cse­lekvő Istent. Isten cselekvésére pedig a „szemtanúk” Szentlé- iektől formált bizonyságtevése mutat reá. Ez a bizonyságtétel =— éppen azért, mert nem emberi akaratból származik — Isten igéje, „világító fény”, amelyre figyelnünk kell. Isten nem va­lami holt, száraz ismeretet közöl velünk magáról, hanem szere- tetének szavát és cselekedetét, amellyel átfogja az egész világot és javára, javunkra cselekszik. Szeretete így lesz erőforrássá számunkra embertársaink áldozatos szeretetére. 1. A Szentháromság egy igaz Isten az, akinek Jézus Krisz­tusban, az Ö Fiában magát megmutatja, „ö az én szeretett Fiam, akiben én gyönyörködöm”. Ez azt jelenti, hogy a látha­tatlan Isten Jézus Krisztusban ismerhető meg. Nélküle magunk „kieszelte” Istent szolgálunk és hirdetünk, akit a mi egyéni vá­gyaink, elképzeléseink formálnak meg, de ez nem az az Isten, aki az egész világ Ura, nem a személyválogatás nélkül szerető Isten. Az igaz Isten részesítette „tisztességben és dicsőségben” Fiát, Jézus Krisztust, mert élete szolgálatával olyannak ismer­tette meg és mutatta be az Atyát, aki ő valójában. Aki az egész világ üdvösségére küldte el Fiát, hogy irántunk való szerétéi­ből a kereszten elszenvedje a mi bűneink büntetését és akit feltámasztott, hogy minket is örök életre hívjon. Ezt az Istent mindenhol és mindenki: fehér vagy színesbőrű ember így szó­líthatja meg: „Mi Atyánk...” Ö nem emel választófalakat né­pek és fajok közé, hanem lerontja azokat. Mert Jézus Krisztus­ban „megjelent Isten üdvözítő kegyelme — vagyis szeretete, jó­sága — minden embernek”. Az ö hatalmát és közénk való jö­vetelét nem mások elnyomására, leigázására használta fel, ha­nem szolgálatra, segítésre, könnyek törlésére, a földi élet kü­lönböző nyomorúságainak enyhítésére, sőt megszüntetésére, bé­kéltetésre, békeszerzésre, a bűntől és annak átkos következmé­nyeitől való szabadításra. 2. Erre az istenismeretre a Szentlélek-tanít. Márpedig azért, kogy a Szentháromság szolgálatába állítsa mindazokat, akik hisznek. Jézus Krisztus életének, szolgálata gyümölcseinek to­vább kell terjedniök és szélesedniük. Ezért gyülekezünk össze a Szentháromság nevében, hogy figyeljünk a „prófétai beszéd­re”, az igehirdetésre. A Szentlélek ezen keresztül őriz meg és fart meg üdvösségre, örök életre. De ugyanakkor az igehirdetés tartalma: Isten igéje „világító szövetnek”, amely világít, merre menjünk, mit cselekedjünk. Nem vagyunk magunkra hagyatva: Isten igéjének fényében járhatunk, tájékozódhatunk, eligazod­hatunk, jó szolgálatokat végezhetünk, míg fel nem kel a „Haj­nalcsillag”, míg vissza nem jön Jézus Krisztus, hogy mindent ajjáteremtsen. Á Szentháromság egy igaz Isten tartson meg minket az ige ö'tágooságóban, hűséges szolgálatban, hogy célhoz érhessünk. Povázsai Mihály A SOMOGY-ZALA1 egyház­megye lelkészei június 5-én iésú vettek Kaposvárott a Ha­zafias Népfront tájékoztató előadásán. DR. GOMBOS LÁSZLÓ a MTI külpolitikai szerkesztője tartott előadást az általános és teljes leszerelés kérdéséről. f— HALÁLOZÁS. Botyánsz- ky Jánosné, szül. Pass Lenke 71 éves korában hosszú szen­vedés után elhunyt. Június 8-án temették el Mezőtúron. Botyánszky János lelkésztest­vérünk gyászában igaz rész­véttel osztozunk. Az igaznak emlékezete adott. HÍREK — Szentháromság vasárnap­ján az oltárterítő színe: zöld. A vasárnap oltári igéje: Jn 17, 6—11; szószéki igéje: 2 Pét 1, 16—21. Délutáni ige szabadon választott. • — AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ FÉLÓRÁJA lesz a Petőfi Rádióban 1962. június 17-én reggel fél 8 órakor. Igét hirdet: KÁLDY ZOLTÁN püs­pök. * A PRÁGAI MOZGALOM AZ AKCIÓBAN LEVŐ EGYHÁZ Berlin. A Német Demokra­tikus Köztársaság valameny- nyi körzetéből találkozóra gyűltek össze a Prágai Ke­resztyén Konferencia munka­társai és barátai Berlinben. Foglalkoztak a Prágai Keresz­tyén Békekonferencia munká­jának előrehaladásával, majd Gerhard Bassarak lelkész re­ferátumát hallgatták meg: „A keresztyén békekonferencia rendeltetése és a mi hozzájá­rulásunk a társadalomban” címen. Előadásában megálla­pította, hogy a Prágai Keresz­tyén Békemozgalom magára, mint akcióban levő egyházra tekint. De éppen mert a Prá­gai Mozgalom magát in actu egyháznak vallja, ragadja meg olyan radikálisan az em­beriséget és a világot érintő nagy kérdéseket azért, hogy azokból, azok megoldásából, ebben a világban kivegye a maga részét. A legfőbb kér­dés pedig az államok és né­pek közötti béke kérdése. Ez az a feladat, amelyben min­den keresztyén egyénenként is elkötelezett. Az élénk eszmecsere folya­mán teljes egyértelműség fe­jeződött ki afelől, hogy a konkrét társadalmi hozzájá­rulás szükségszerűen hozzá­tartozik a keresztyén ember keresztyén exisztenciájához. Üjból kifejezésre jutott, hogy a német kérdés békés megol­dása ma gyakorlatilag az egyik legfontosabb feladata a feszültségek feloldására irá­nyuló politikának. A tanácskozásokon vendég­ként részt vett dr. Heller, a prágai Comenius fakultásról. Dr. Heller tolmácsolta a Prá­gai Keresztyén Békekonferen­cia elnökének, dr. J. L. Hro- tnádka dékánnak köszöntését. * — ELADÓ egy Förster gyártmá­nyú 6 regiszteres alig használt harmonium. Érdeklődni lehet Tol­nán Madách u. 14. alatt Szalontay Oszkárnál. ISTENTISZTELETI REND Istentiszteleti rend Budapesten, 1962. június 17-én Deák tér de. 9. (úrv) Trajtler Gábor de. 11. (úrv) dr. Ottlyk Ernő du. 5. Hafenscher Károly du. 6. Szeretetvendégség: dr. Kékén András Fasor de. 11. du. 6. Dozsa- György út de. fél 10. Üllői út 24: de. fél 11. Turcsányi Károly. Karácsony Sándor u. de. 9. .Tur­csányi Károly. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) dr. Szilády Jenő de. 12. Turcsányi ICároly. Thaly Kálmán u. de. 10. Szirmai Zoltán de. 11. Szirmai Zoltán du. 6. Szir­mai Zoltán Kőbánya de. 10. Veö- reös Imre Utász u. de. 9. Takács József Vajda Péter ú. de. fél 12. Takács József Zugló de. 12. (úrv) Szabó István du. 4. Szeretvendég- ség. Rákosfalva de. 8 Boros Ká­roly. Gyarmat u. de. fél 10 Szabó István. Fóti út de. 11 Nagy István. Váci út de. 8 Nagy István. Fran- gepán u. de. fél 9 Gádor András. Újpest de. 10 Blázy Lajos. Pester­zsébet de. 10. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Pestújhely de. 10 Kürtösi Kálmán. Rákospalota-MAV-telep de. 8 Bolla Árpád. Rákospalota- Nagytemplom de. 10 Bolla Árpád. Rákospalota-Kistemplom du. 3 Kö­kény Elek. Sashalom de. 9 Karner Ágoston. Rákosszentmihály de. fél 11 Karner Ágoston. Rákoscsaba de. 9 Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. fél 3. BécsiKapu tér de. 9 Bárdosy Ti­bor, de. 11 Schreiner Vilmos, du. 7 Bárdosy Tibor. Torockó tér de. fél 9 Schreiner Vilmos. Óbuda de. 9 Fülöp Dezső, de. 10 (úrv.) Vá­mos József, du. 5 Fülöp Dezső. XII. TarcSay Vilmos u. de. 9 Zol- tai Gyüla, de. 11 Zoltai Gyula, du. fél 7. Károlyi Erzsébet. Pesthideg- kút de. fél 11 Ruttkay Elemér. Bu­dakeszi de. 8 Ruttkay Elemér. Ke­lenföld de. 8 dr. Rezessy Zoltán, de. 11 (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, du. 6 Uzon László. Németvölgyi út de 9 Uzon László. Kelenvölgy de. 9 Visontai Róbert. Budafok de. 11 Visontai Róbert. Nagytétény de. 8. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó; Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal; Budapest, VUL Üllői üt 24. Telefon: 142—887 Előfizetési ára egy évre 60?— Ft, fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412. —VTIL Árusítja a Magyar Posta K) 000 példányban nyomtatott 623086/2 — Zrínyi Nyomda, Bp. Felelős: Bolgár Imre Igazgató HÉTRŐL—HÉTRE A szent Ezs. 6, 3 Az ótestamentum könyvei alapján sokféleképen lehet meg* határozni a szent fogalmát. Lehetséges ilyen meghatározása Szent az, ami érintetlen, vagy szent az, amit Isten kivett % többi közül. Még egy példa: Szent az, amit Isten megérintett. A jeruzsálemi templomban szent volt a szentek-szentélye, melynek kárpitját a főpap évenként egyszer, az engesztelési ünnepnapon húzta el és belépve a szentélybe, vérrel hintette meg a tízparancsolat két kőtábláját tartalmazó szövetség lá­dáját. Az újtestamentum szemszögéből nézve a kérdést, azt mond­juk, hogy Jézus egyszerre volt szent és igaz! Igaz voltából kö­vetkezett, hogy gyűlölte a bűnt és szíve szeretetével hajolt le * bűnöshöz. Jézus szent voltából következik az is, hogy csak általa le­het megigazulni! Nem kell erőlködnünk, önmagunkat korbácsok nunk, bőjtölnünk, mert Jézus — éppen azért, mert szent volt és gyűlölte a bűnt — a keresztfán elhordozta bűneink büntetését. Persze ez nem jelenti azt, hogy szabad önzőnek lenni és megmaradni a régi életünkben, mert Jézus úgyis beemel e. mennyek országába. Ellenben mindebből következik az, hogy Jézus szabadító kegyelme hatékonnyá tesz a szeretetve, szolgálatra, a jóság gyakorlására. Jézus szent volta és teljes dicsősége nem takarja le a bűnt, hanem megbocsátja azt! Az üdvösség útja tehát a szent és dicsőséges Jézus által ho­zott kegyelem. Ez a kegyelem diadalmas és hatékony kegyelem, ami lehetővé teszi bennünk azt, amire magunktól képtelenek volnánk. „És kiált egyik a másiknak és monda: Szent, szent, szent é seregeknek Ura, teljes mind a széles föld az ö dicsőségével.** *-ö — NAP R Ót—NAPRA VASÁRNAP. EZS. 53.12. I. JN. 1,3. Szemtanúk bizonyite iák: Jézus kegyelmes a bűnösökhöz. Isten szentsége sem halá* los nékem Őbenne. Mégis igyekezem, hogy életem szent legyen» Ezs. 6, 1—8., Ef. 5, 22—23. HÉTFŐ. V. MÖZ. 24,14. MR. 12,17 B. A legnagyobb ösztes« ség, a legkisebbel is jót tenni. Ezzel mutatjuk meg igazán, hogy szeretjük Istent. A legszebb templom a megszentelt éS békességes otthon. V. Móz. 6,4—43., Ef. 6,1—9. KEDD. JŐZS. 1,9. I. JN. 4.13. Isten velünk. A Lelkét adta nekünk. Ez a bátor, erős és félelem nélküli élet titka. A Lélek köt Krisztushoz, a Lélek elűzi tőlem az ördögöt. Kol. 2,1—9» Ef. 6,10—17. SZERDA. JER. 23, 23,24. ZSID. 4,13. Isten lát engem. K! vi­selhetné el tekintetét anélkül, hogy mellét verné: Ne ítélj meg engem Uram. Ellentmondásában is oly csodálatos, hogy Isteri mégis így szól hozzám: Kegyelmem veled. Ez az evangélium; Nekünk békesség. II. Kor. 13, 11—13. Ef. 6,18—24. CSÜTÖRTÖK. V. MÓZ. 15,11. LK. 6,38. Hadd cseleked­hessem másokkal azt a jót, amit Isten tett velem. Szeretni mindenkit, haszonlesés és képmutatás nélkül. Ahogy irántani való szeretetből jött el értem Ö, és lett mindenek Ura, minded nek szolgájává. I. Tím. 3,14—16. I. Kor. 12,1—3. PÉNTEK. JÖB 8,3. MT. 20,15. Istenem, igazán cselekszel ha meg is szomorítasz engem. Leljem örömömet, ha megáldod felebarátomat jósággal. Engem áldj meg a Lélek olyan aján* dekával, mellyel legtöbbet szolgálhatok annak a közösségnek; amelyben élek. IV. Móz 6,22—27. I. Kor. 12,4—11. SZOMBAT. EZS. 57,18. MK. 10,49. Minden utamon velem az Űr. És én nem vagyok oly kicsi, hogy ne lásson. A sötété ben Ö az én világosságom. Teljék örömöm benne, ha közössé^ gém legkisebb tagja megtalálja a mindent feloldó Szabadítófc Ez. 1,4—6. 22—28. I. Kor. 12,12—26. Kari Béla GYERTYAFÉNY MELLETT M» 5, 15. A napokban úgy este 8 ára körül szobám* ham elaludt a villany. Gyertyát gyújtottam. A gyertyafény mellett felrémleU előttem egy rettenetes éjszaka. A naptárak 1944-et írtak. Ősz nőtt. Este fi avaseső esett, később koromfekete sö­tétség borult a városra. Éffél előtt megszó­laltak a szirénák. Rohantunk a „légópincé- be”. Egy asszony kb. 4 éves kislányával több­szöri figyelmeztetés ellenére a bejárati ajtó melletti sarokban keresett menedéket. A kis­lány erősen átölelte az édesanyja remegő tes­tét, s perceken belül mély álomba merült. Éjfél régen elmúlt, amikor úgy éreztem, itt á vég. Egy bomba a pince bejárat mellé esett. Csak arra emlékszem, hogy hirtelen el­aludt a villany s a légnyomás erejétől a pince falához esve elvesztettem eszméletemet. . Amikor magamhoz tértem, semmit és sen­kit nem láttam. Körülöttem jajveszékelés és rémült kiáltások. A sötétség rettenetes volt. Nem tudom, hogy meddig lehettünk ebben a rettenetes állapotban, de azt tudom, hogy másodpercek óráknak, s a percek éveknek tűntek. Megpróbáltam talpra állni. Nem ment! Erősen zúgott a fejem, szédültem. Va­lami melegség futott végig az arcomon. Homlokomról folyt arcomra a vér. S ekkor valaki gyertyát gyújtott. A gyertyafény vilá­gánál szörnyű látvány tárult elém. Az édes­anya és kislánya holtan feküdt a pince kö­vezetén. A bejárati ajtó teljesen beomlott Az élők sajnálkozása és megdöbbenése per­cekig tartott, s aztán az égő gyertya közelé­be húzódtak. Fénye kimondhatatlan örömet jelentett az életben maradottak számára. Egy idősebb asszony kezében bibliát szo­rongatott s kérte, hogy engedjék a gyertya közelébe, Máté evangéliumából szeretne ol­vasni. S ezt olvastam „Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy véka alá, hanem, hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, akik a házakban van­nak(Mt 5,15.) 0 Akkor még velem együtt sokan nem ér­tették ennek az igének a jelentőségét. Most az előttem lévő gyertyára és bibliámra né­zek és emlékezem. Igen, 1944-re, a háború borzalmas éveire emlékezem. Miközben az égő gyertyát nézem, azt kérdezem önmagám­tól: „Látod ezt a gyertyát? Tudod-e, hogy a gyertya nem önmagáért ég és nem önmagá­nak világít?" Akkor azon a kegyetlen éjsza­RSn, mint gyemnéli még nem tudtam, de ma már tudom. A gyertya példázatát Jézus Krisztus a He­gyi Beszében mondotta el tanítványainak. Be­szélt Jézus Krisztus a tanítványok közelsé­géről. Szólt arról, hogy akik Öt követik, azok életének olyannak kell lenni, mint a gyertyafénynek. „Úgy fényljék a fi világosságotok az em­berek előtt, hogy lássák a U jó cselekedetei­ket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat." (Mt 5,16.) Ez az ige a ma keresztyén emberéhez is szól. Milyen legyen a mai keresztyén ember élete? Olyan, mint a sötétben világító gyer­tya. Égjen és világítson. Szüntelenül égjen és világítson a szolgálat vágyától. Ne szűn­jék meg másoknak szolgálni. A keresztyén ember szolgálata „diakónia”, szeretetszolgá­lat legyen. A diakónia életközösséget jelent. Tehát, közösségben kell élni és közösséget kell vál­lalni a „másik” ember sorsával, bánatával, örömével, mert a szeretet szolgálata erre kö­telez bennünket. Közösségben és békében kell élni más or­szágok népeivel, mivel Isten nem a gyűlölet­re, haragra, hanem szeretetre hívott el ben­nünket. Ezért senkisem mondhatja, hogy csak lelkipásztorainknak, espereseinknek, püspökeinknek, és számos más egyházi tiszt­séget betöltő vezetőinknek kell példamutató élettel járni, hanem a gyülekezet tagjainak is, mivel a „t i” szócskában benne van az egyház és a gyülekezet fogalma is. Éppen ezért ma, 1962-ben nem lehetünk közömbösek és nem mehetünk el észrevétle­nül a népünk által elért eredmények mellett, melyek 1945-töl letegadhatatlan tényként bi­zonyítják, hogy felszabadulásunk napján ki­fosztott és romokban hevert országunk ma már felépült. Istennek legyen hála, hogy egyházunk is felismerte az idők jelét és Jézus Krisztus parancsának engedve, a helyes utat választotta akkor, amikor népi államunkkal egyetértésben, szolgálatain és cselekedetein keresztül síkraszáll az emberiség legfonto­sabb és legnagyobb ügye, a béke megőrzésé­nek ügye mellett. • Az a kicsiny gyertya még azon a szörnyű éjszakán elégett, de emléke örökre megma­radt. Értünk égett el, értünk világított, hogy az élet szépségére emlékeztessen bennünket. Akik akkor velem együtt még gyermekek voltak és életben maradtak, azok ma már felnőtt emberek. Akik a háború éveiben el­vesztették szeretteiket, gyermekeiket, akik légópincékben, vagy messze a családi otthon­tól idegen földön az élniakarás eskü szavá­val fogadták meg, hogy soha, soha többé nem lehet háború... — azok most emlékezzenek. Emlékezzünk arra, hogy a háború könyörte­lensége hány ezer, és tízezer emberi, gyer­meki szívet szakított széjjel. Akik életben maradtak és néma ajakkal, könnyes szemek­kel meg-megállnak szeretteik sírjánál, hol mpst a júniusi szél lengeti a kegyelet virá­gait, emlékezzenek a múltra, annak szenve­déseire és az auschwitzi krematóriumokban elégett ember milliókra. A háború hívei ma mindent elkövetnek, hogy a békeszerető népek országait egy újabb háború kirobbantása által lángba borítsák. Mindent elkövetnek, hogy egy atomháború által érvényt szerezzenek elképzeléseiknek, s nem gondolnak arra, hogy örök időkre szóló pusztulást jelentene az emberiség milliói szá­mára egy harmadik világháború. Hogy eddig tartózkodtak a háború kirobbantásától, ez csak a békeszeretö népek milliós tábora ere­jének köszönhető. S' bízunk abban, hogy a háború híveit a béke ereje a jövőben is meg­hátrálásra kényszeríti. Ma, 1962-ben körülöttünk minden az élet szépségét hirdeti. Felszabadulásunk első nap­jától bátran mondhatjuk, hogy országunk a dolgozó nép hazája lett. A fejlődés eredményei népünk életében is megmutatkoznak, mert felismerte a közösség erejének nagyságát, mert a szocialista nagy­üzemi gazdálkodás útjára lépett. Hogy dolJ gozó népünk jól és helyesen választott, ezt mutatja állami gazdaságaink és termelőszfc vetkezeteink számos mintagazdasága is. Valóra vált Ady jóslata: „Ez az ország a mi országunk. Itt most már a mi kezünk épít...” Új iskolák százai, magasba emelkedő lakó­házak ezrei, szebbnél szebb stílusban épült kulturális intézmények épültek és épülnek ma is, amelyek tényként bizonyítják, hogy felszabadulásunk napjától ez az ország a dol­gozó nép hazája lett. A keresztyén embernek nem szabad ezek­ről az eredményekről megfeledkeznie, mert Isten azért állított bennünket vallásfelekezeti különbség nélkül ebbe a világba, ebbe az or­szágba, hogy cselekedeteink és becsületes munkánk által méltók lehessünk népünk bi­zalmára. Jézus Krisztus főpapi imájában így imád­kozott az Atyához: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem őrizd meg a gonosztól", (Jn 17,15.) Ezért, mivel ebben a világban élünk, cselekedeteink csak úgy vál­hatnak jó cselekedetekké, ha Krisztus pa­rancsának engedve, a keresztyén emberiség nagy közössége egy-emberként emeli fel til­takozó szavát a háború sötét erőivel, s azok­kal szemben, akiknek még nem volt elég két világháború, akik még egy modern atom­háború által temetők tízezrei és sírok milliói felől álmodnak. A mi népünk és egyházunk az emberiség millióival békét akar. A mi népünknek és gyermekeinknek nincs szüksége krizantém csokrokkal díszített sírokra, mert mi keresz­tyén emberek az általános és teljes lesze­relésnek, a tartós békének és az országokkal való békés egymás-mellet-élésnek a hívei vagyunk. Gyertyafény mellett szomorú emlékeimre, s azokra gondoltam, akik a háború áldozatai lettek. A háború okozta sebek ha nem is gyó­gyultak be teljesen, de beheggedtek. S most 18 év után nem légópincében, hanem meg­hitt családi otthonban jó arra gondolni, és annak tudatában lenni, hogy népünk ma, 1962-ben a békét, és nem a pusztító háborúi választotta élethivatásul. ifj. Nagy János Ózd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents