Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1961-06-04 / 23. szám

A felebarát! szeretet valósuljon a gyakorlatban! A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa meghívására egyhetes látogatásra május 26-án ha­zánkba érkezett Gerald Götting, a Német Keresztyén Demokrata Unió főtitkára. Felkereste a Magyaror­szági Református és Evangélikus Egyházak vezetőit, így látogatást tett D. dr. Vető Lajos püspöknél, elő­adásokat tartott a Református Zsinati Tanács ülésén, és az Evangélikus Egyetemes Egyház székházában. Ez utóbbi előadást a budapesti evangélikus és református teológiai akadémiák professzorai és hallgatói számára tartotta. Május 29-én a Magyarországi Egyházak öku­menikus Tanácsa közgyűlést tartott melyen ugyancsak megjelent és előadást tartott Gerald Götting főtitkár. Budapestről Debrecenbe utazott, ahol szintén előadá­sokat tartott. A Református Zsinati Tanács május 27-i ülésén tartott előadásból az alábbiakat közöljük: Gerald Götting, a CDU fő­titkára köszönetét mondott az ökumenikus Tanács meghívá­sáért és azért, hogy néhány megjegyzést tehet azokról a tapasztalatokról, amelyeket mint hivő keresztyének nyer­tek a Német Demokratikus Köztársaságban a szocializmus felépítése területén. Köszöne­tét mondott azért a segítségért is, amelyet a magyarországi keresztyének nyújtottak az NDK keresztyénéinek azzal, hogy itt, Magyarországon hoz­zájárultak az új társadalmi rend felépítéséhez. Ez a se­gítség nagy volt és most is igen nagy. Mikor 1945 után kitűnt, hogy a kapitalista társa­dalom többé nem képes feleletet adni a ma embe­rének kérdéseire, az elé a feladat elé kerültünk — mondotta —, hogy új fe­leletet kell keresni. Merész történeti párhuzamnak nevezte, hogy ma, amikor az emberek között újfajta meg­értésben új utakat keresünk, ez hasonlatos a reformáció korához. Milyen kapcsolato­kat talál ma a magyar pro­testantizmus Németországban élő keresztyén testvéreihez? *,Én a CDU főtitkáraként és német keresztyén emberként állok itt, arra gondolok, mi­lyen régi kapcsolataink van­nak e téren. Ha most arra gondolok, hogy 1945-ben ho­gyan kezdtük értékelni leg­utóbbi történelmünk szomorú­an negatív vonásait, két szempontot kell ki­emelnem: 1. a békés együttélés, 2. a felebaráti szeretetnek a gyakorlat­ban való megnyilvánulása szempontjait. Ezek a szem­pontok indítottak együtt­működésre bennünket, ke­resztyéneket olyan erők­kel, amelyek nem a ke­resztyén hit talaján, ha­nem más talajon állanak. Az együttműködés kérdé­se nem volt könnyű. Két teher nehezedett ránk: az egyik teher mint német népet nyomott bennünket, a másik terhet, mint egy­házak hoztuk magunkkal. Különösen egyfajta nagy csábítástól kellett és kell óva­kodni: ne higgyünk a nyugati propagandának, mely a szocializmus ellen keresz­tyén jelszavakkal próbál fondorlatoskodni! A nyugati rádió szüntele­nül azt mondja, amit Strauss miniszter így fogalmaz: a ka­szárnya rövidesen nagyobb ér­ték lesz, mint a templom. Ez azonban azoknak szava, akik népünk és a szomszéd népek sorsát megrontottók s akik ezután is erre törekszenek. Nékünk azonban az a meg­győződésünk, hogy a szocializmus építése nem a keresztyénségre adott felelet, amely a kc- resztyénséget akarja levál­tani, hanem a kapitaliz­musra adott felelet.” Ezután az előadó két kér­dést vetett fel: 1 2 1. Mint keresztyén ember, élhetek-e a szocializmusban hitem szerint? 2. Mint keresztyén ember cselekedhetek-e hitem szerint? Az új társadalmi rend ered­ményeit megnézve, azt kell mondanunk: igen! A felelet mindkét kérdésre ez: jobban, mint bármely eddigi társadal­mi formációban! A továbbiakban arról szólott Gerald Götting főtitkár, hogy őszinte öröm alapja, hogy az új társadalmi rend nem szorul rá arra, hogy ke­resztyén alapelvekből ve­zessük le, mert tudományos alapelveken nyugszik. A keresztyén ember azután utána gondolhat an­nak, hogy ez a tudományos alapokon nyugvó társadalmi rend megfelel-e keresztyénsé- gének. Nyugaton védösorompóul akarják felhasználni a ke- resztyénség hit-tartalmát a nyugati politika kialakí­tására és igazolására. Németországban ez azért fon­tos, mert Nyugat-Németország- ban minden törekvés erre irá­nyul. A keresztyénséggel való ez a visszaélés tehát olyan po­litikai irányzatot akar igazol­ni, mely a nép érdekeivel el­lenkezik. És ez Németország­ban különös nyomással nehe­zedik a keresztyénségre. Né­metország keresztyénéi számá­ra ez különösen veszélyes, mert a nyugatnémet politika azt az alternatívát állítja fel: van egy adenaueri keresztyén német állam, és van egy nem­keresztyén keletnémet állam. Ez a megfogalmazás arra al­kalmas, hogy elvonja a figyel­met a valóságos probléma fel­vetés elől. A CDU 15 éve azt kép­viseli, hogy keleten a leg­jobb erők, keresztyén és nem-keresztyén erők tö­mörüljenek, hogy a múlt rettenetes tradícióin úrrá lehessen a békesség szel­leme. Korszakunk köz­ponti kérdése ez: hogyan állsz a békével? Ebben a vonatkozásban Ge­rald Götting főtitkár Albert Schweitzerrel folytatott be­szélgetéséből Albert Schweit- zernek azt az álláspontját hangsúlyozta, hogy mindazokkal össze kell tartani, akik ellene van­nak azoknak, akik korunk nagy kérdéseit háborúval akarják elintézni. Örömét fejezte ki az előadó afölött, hogy Kelet-Németor- szágban a keresztyének támo­gatásával olyan fordulat kö­vetkezett be, mely a közel­jövőben erőteljes bátorítást fog nyújtani a keresztyének­nek a béke és a szocializmus további szolgálatához. Ki­emelte Mitzenheim püspök példamutató magatartását, Emil Fuchs lipcsei teológus ismert nyilatkozatát, amelyet 32 ezer keresztyén személyi­ség írt alá. Ebben a nyilatko­zatban az aláírók hitet tettek arról, hogy részt vesznek a szocializmus építésében. Fuchs professzor keresztyén küldött­ség élén személyesen nyújtot­ta át ezt a nyilatkozatot Wal­ter Ulbrichtnak, az államta­nács elnökének. Az előadó az ez alkalommal folyt beszélge­tésből idézte Walter Ulbricht­nak három nyilatkozatát, me­lyeket mint a Szocialista Egy­ségpárt képviselője és az Ál­lamtanács elnöke tett. Walter Ulbricht megállapította: bizonyára senki sem von­hatja kétségbe, hogy a szocializmus és kommu­nizmus rövid idő alatt mérhetetlenül többet tett a keresztyénség humanis­ta eszményei megvalósítá­sában, mint valamennyi eddigi társadalmi rend együttvéve. Gyakorlati és baráti együtt­működés során egyre in­kább az a meggyőződése, hogy a keresztyének, a szocialisták és kommu­nisták a nagy célok érde­kében együtt kell, hogy munkálkodjanak. Olyan keresztyén ember, aki komolyan veszi a ma­ga szocialista és humanis­ta eszményeit, nem tehet mást, mint együtt él a szocializmussal. Az ilyen keresztyéneket örömmel kell üdvözölni, tisztelettel és barátsággal kell eléjük ' menni. Walter Ulbricht megállapí­totta: sem a keresztyén tanítást, sem a keresztyén egyháza­kat nem szeretné egy ka­lap alá venni a kapitaliz­mussal, noha súlyos fele­lősséget vettek magukra a keresztyén egyházak, amikor engedték, hogy a kapitalizmus és az impe­rializmus visszaéljen ve­lük. Nyugat-Németország- ban ma is ez a helyzet. Fuchs professzor úgy vála­szolt, ahogy egy keresztyén ember a legtalálóbban vála­szolhatott: lehetetlen, hogy egyház­ként megmaradjunk, ha állandóan olyan politikát képviselünk az egyház ta­lajából és az egyház te­kintélyével, amely eljut az atombombáig, önök mel­lett állunk, nem csupán az állam, de egyházaink érdekében is. A keresztyén ember köte­lessége, hogy szeresse a testvérét, akit lát, mert aki nem szereti a testvé­rét, akit lát, hogyan sze­retheti az Istent, akit nem lát. (I. Jn 4. 20.) Gerald Götting ezután azok­ra a pozitív nyilatkozatokra emlékeztetett, amelyeket két jelentős keresztyén személyi­ség tett: az egyik Barth Ká- rolynak annak idején Nusch- kehoz írt levele, a másik Schweitzer Albert megnyilat­kozásai, amikor Gerald Göt­ting főtitkár őt Afrikában meglátogatta; Gerald Götting főtitkár ez­után hallgatói figyelmét a Prágai Keresztyén Békekonfe­renciára irányította, különös­képpen is a közeljövőben tar­tandó békeviléggyűlésre, az ott szerezhető tapasztalatokra, indításokra, amelyeknek gyü­mölcsöző hasznosításához sok sikert kívánt HÄROM PERCCEL TIZENKETTŐ ELŐTT Dr. Ambrose Reeves, johan­nesburgi püspök, akit a faji megkülönböztető politikában tanúsított határozott állásfog­lalása miatt kiutasítottak Jo­hannesburgból, és püspöki hi­vatalától visszavonult, az amsterdami „Komites Süd- Afrika” meghívására nagy ér­deklődéssel kísért előadást tartott a dél-afrikai helyzet­ről. „Három perccel vagyunk tizenkettő előtt — ezzel a fi­gyelmeztetéssel fordult dr. Reeves püspök a világ nyil­vánosságához, —, hogy a dél­afrikai fejleményeket komo­lyan vegyük.” A faji megkü­lönböztetés — mondotta — nemcsak a dél-afrikai fehérek számára megoldatlan problé­ma, hanem a világ széles tá­jain meg kellene tanulniok a fehér népeknek, hogy más fa­jokkal az egyenjogúság alap­ján éljenek együtt. Dél-Afri- kában — mindenekelőtt a múlt év márciusi Sharpe- ville-i vérengzés után, amikor a hivatalos utasításra előnyo­muló rendőrök sok szinest megöltek és megsebesítettek, a viszony annyira megromlott a különböző fajok és társa­dalmi csoportok között, hogy már a legrosszabbtól lehetett tartani. A püspök kijelentette, hogy ebben a komoly helyzetben már az is örvendetes lépést jelenthetne, ha a dél-afrikai három protestáns egyházon belül a különböző csoportok kifejeznék aggodalmukat a hivatalos apartheid-politikával szemben és így egyre jobban megszólalna a keresztyén lel­kiismeret. Dr. Reeves úgy látja, hogy a súlyos dél-afri­kai faji probléma megoldásá­nak egyik útja, hoey vala­mennyi csoportosulás közös tárgyalásban keresse azt a jövő rendet, amely mindenki számára elfogadható. HÍREK — Szentháromság ünnepe utáni 1. vasárnapon az oltár- térítő színe: zöld. A vasárnap oltári igéje. Rm. 10,12—17; szószéki igéje: Jn. 5,45—47; délutáni igéje: Ézs. 42,18—21. * — AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ FÉLÓRÁJA LESZ a Petőfi-rádióban 1961. június 4-én, reggel 8 órakor. Igét hirdet: Káldy Zoltán püspök. Közének: a Keresztyén Éne­keskönyv 13. sz. éneke. A Lutheránia Énekkara Jan Pieterszon Sweelinck 121. zsoltárát adja elő, Weltler Jenő karnagy vezényletével. * OFFERTORIUM NYUG­DÍJASOK SZAMARA. Az egyetemes közgyűlés határoza­ta alapján a Szentháromság utáni 2. vasárnap offertóriuma a nyugdíjas lelkészek, lelkész- özvegyek és lelkészárvák tá­mogatására szolgál. Nyugellátásban részesül egyházunkban jelenleg 317 személy. Ebből 228 az Állami Egyházügyi Hivatal által át­vállalt nyugdíjasok száma, a Nyugdíjosztály pénztára ter­hére ellátott nyugdíjasok, öz­vegyek és árvák száma: 89. Nyugdíjasaink kisebb része egyházi szeretetotthonainkban él. Többsége tehát nem él egyházi intézményben. Az of­fertorium célja, hogy támogat- hasuk azokat az otthonokat, amelyben nyugdíjasaink élnek és hogy segélyt adhassunk rendkívüli esetekben a rászo­rulóknak. Meleg szeretettel kérjük hí­veinket, hogy ezen a vasárna­pon jó kedvvel adakozzanak erre a célra, hadd érezzék meg nyugdíjasaink híveink szerete- tét, megbecsülését. AZ EGYHÁZEGYETEM NYUGDÍJOSZTÁLYA május 26-án tartotta tavaszi tanács­ülését. Az ülésen D. Dr. Vető Lajos püspök elnökölt. A Ta­nács meghallgatta Csekey Zoltán ügyvivő-lelkész évi je­lentését a nyugdíjosztúly I960, évi működéséről, és szeretettel emlékezett meg azokról a lel­készekről, akik a múlt évben érték el lelkésszéavatásuk 50 éves fordulóját és akiket az Egyházegyetem elnöksége ju­bileumi segélyben részesített. Kegyelettel emlékezett halot- taira. örömmel vette tudo­másul, hogy a gyülekezetek legnagyobb része beszolgál­tatta a nyugdíj járulékot, és hogy a hátralékosok nagyobb része is már rendezte hátra­lékát. A Tanács elfogadta a Nyugdíjosztály 1960. évi záró­számadását és vagyonmérle­gét. Utána folyó ügyeket tár­gyalt. * — KECSKEMÉT. A 24 kon­firmandus futószőnyeget aján­dékozott a templom számára, konfirmációjuk alkalmából. Május 14-én az anyagyüleke­zet meglátogatta Helvécia szórványát. „Ásók nyomában a Biblia földjén” címmel 6 előadás hangzott el a gyüle­kezetben. — BUDAVÁR. A gyülekezet 1961. június 4-én, vasárnap este 7 órai kezdettel egyház­zenei áhítatot tart a Bécsikapu téri evangélikus templomban. Előadásra kerülnek: Hassler, Croce, Perti, Lasso, Vdadana, Liszt, Kodály, Gárdonyi, Su­lyok stb. énekkari és orgona­művei. Közreműködnek: Peskó György orgonaművész és a gyülekezeti vegyeskar. Vezé­nyel Csorba István. — A LELKESZI MUNKA- KÖZÖSSÉGEK ÉLETÉBŐL. A Somogy-zalai egyházmegye lelkészei május 16—17-én tar­tották összejövetelüket Gye- nesdiáson. Igetanulmányt ké­szített Lakatos György. Ige­hirdetéssel szolgált Lágler Béla és Loós János. Lágler Béla esperesi beszámolót. Szi- mon János a kaposvári Haza­fias Népfront-gyűlésről tartott beszámolót. Hegyháti János a nemzetközi békemozgalom helyzetét ismertette. Bándi István „A gyarmati sorból felszabaduló népek és a ke­resztyénség” elmen tartott előadást. „Hogyan prédiká- lunk”-sorozatban Dubovay Géza olvasta fel igehirdetését. Az értekezleten részt vett és előadást tartott dr. Pálfy Miklós teológiai professzor, „A teremtéshit és modern vi­lágkép” címen. Este a Prágai Keresztyén Békekonferencia megalakulásáról, célkitűzései­ről és munkájáról adott átfogó tájékoztatást. rr O énrólam írt Ján. 5, 45—47. Az egész Szentírás Jézust prédikálja. így látták és értel­mezték a Szentírást reformátoraink. És ezzel tulajdonképpen Jézus igényét és az apostolok bizonyságtételét juttatták újra érvényre. Az Otestamentum is Jézust prédikálja. Sem a törvényt* sem a prófétákat nélküle helyesen megérteni nem lehet. A tör­vény Őutána kiált, aki annak egyetlen igaz betöltője volt és Hozzá hajt, aki megszabadít a törvény átkától — a törvény követeléseivel szembeni vétkek és mulasztások súlyától. A próféták Öt jövendölik, aki megváltja népét bűneiből, el­segíti az Isten akarata teljesítésének útjára és így valósítja meg Isten uralmát. A törvény Jézus Krisztus nélkül csak vád marad, mert fel­fedi bűneinket, amelyeket az Atyával szemben, akarata meg­szegésével és hiányos betöltésével követtünk el. S ez a vád mindaddig megmarad, amíg Krisztusban Megváltónkra és szó­szólónkra nem lelünk. Ezért állítja Jézus Mózest vádolóként az Öt hallgató zsidók elé. A törvény vádja alól Jézus nemcsak felment, hanem el-i segít annak betöltésére is. Felfedi a törvény eredeti értelmét* legbensőbb tartalmát. Általa értjük meg, hogy a törvény is Isten szeretetének ajándéka, az emberi élet védelmére és bol- dogítására. Megtanít arra, hogy a törvény igazi betöltése nem paragrafusok megtartása, hanem a szeretet, amely az élet minden idejében és helyén észreveszi és megteszi azt, amivel megtarthatja, megszépítheti és meggazdagíthatja embertársai­nak, emberi közösségeinknek életét. Mindehhez Jézus Szent- leikét adja, hogy annak világosságával és erejével így tudjuk betölteni a törvényt. Ma sem a törvényeskedő, paragrafus-vallásosság* hanem egyedül Jézus Krisztus segítheti az egyházat Isten akaratának felismerésére és betöltésére. Az Ö beszédei iránti hitben, biza­lomban és engedelmességben képes népe megbecsülni az em­beri élet értékét, odaállni az emberi élet védelme oldalára, fel­ismerni és teljesíteni a szeretet mai feladatait. Amikor a Szentírást olvassuk, vagy magyarázzuk, benne azt a Jézust kell megtalálnunk, Aki betöltötte az isteni sze­retet törvényét, és Aki általunk is munkálni akarja az Atya védő, mentő, békítő, boldogító és üdvözítő akaratát. Mezősi György HÉTRŐL—HÉTRE JÉZUS KÖVETEI Lukács 10, 16. Hatalmas terhet és felelősséget tesz Jézus tanítványai vál­lára ezzel az ígérettel: „aki titeket hallgat, engem hallgat ét aki titeket megvet, engem vet meg”. Jézus követői: követei. Szavuk és életük legyen hát Isten szava és élete a világban. Mert a világ csak annyira tudja Isten akaratát és Krisztus szeretetét megismerni, amennyire ezt a tanítványi élet nyilvánvalóvá teszi. Isten népe — látszólag — magára marad ennek a külde­tésnek a súlyával. Mennyivel kényelmesebb lenne, ha Isten ezen túl is félreérthetetlenül megmutatná igazságát és szere­tetét az élet eseményeiben. Ilyen ígéretet nem ad Jézus. Valakire hallgatni, a biblia világában, mindig azt jelenti, hogy engedelmesen, követésre készen figyelni. Ez a „hallgatás” feszi a tanítványt tanítvánnyá az apostolok korától napjainkig. Jézus azonosítja magát tanítványaival, velünk. Ez az azo­nosítás két nagy kísértéstől óv meg. Megszabadít minden hamis elbizakodottságtól. Jézus egy­háza sorsát ingadozó emberi életekre — mireánk — bízza. Ránk, akik Luther imádságával naponta kell, hogy bevalljuk.: Uram, Te tudod, hogy ha magamra maradok, akkor mindent elrontok. De megszabadít a csiiggedés életromboló kísértésétől is. Mert éppen azoknak, akik józanul látják feladatuk nagy sú­lyát, ígéretet ad: „én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig”. Akkor leszünk ma Jézus tanítványai, ha tudjuk, hogy Ö ma is együtt van azokkal, akik nem keresnek kibúvót az élet döntésre hívó perceiben. Együtt van azokkal, akik az élet helytállást követelő alkalmaiban nem próbálják a felelősséget Istenre hárítani. Vigyázzunk, nehogy félvállról vegyük az életet. Nehogy közönyösen azt gondoljuk, hogy úgyis minden Isten kezében van. Az Istenben való bizodalom ajándékoz meg igazi felelős­séggel. Ez ad erőt arra. hogy Jézus Krisztus követségében vál­laljuk a példamutató élet nehéz szolgálatát. Schreiner Vilmos NAPRÓL-NAPRA VASÁRNAP: JŐZS. 22, 22; FIL. 3, 14. — Utunk célja az üdvösség. Isten azt akarja, hogy a vele való élet boldog kö­zösségére jussunk.. Jer. 36, 1—32; Csel. 5, 17—33. HÉTFŐ: V. MŐZ. 26, 17; ROM. 12, 2. — Istentől bocsánatot kapott ember Istennel jár és küzd a jóért. Isten akaratát ke­resi és valósítja meg életében. II. Pét. 1. 16/a, 19—21; Csel. 5, 34-42. KEDD: JER. 17, 14; JÁN. 9, 38. — Isten azt akarja, hogy igazsága, üdvössége mindenkié legyen. Azért szabadított meg bűneinktől, hogy higgyünk benne, bocsánatában és békesség­ben éljünk, boldogan szolgáljunk az ő dicsőségére. Ezék. 2, 1-7; Csel. 6, 1-5. SZERDA: ZSOLT. 40, 11; II. TIM. 1, 8. - Isten hűséget vár az ő tanítványaitól, mivel Ö maga is hű. Szabad benne bízni, szabad hozzá ragaszkodni, mert „hű az Isten”. Akinek hűséges Ura van, az bátran szolgál. Ján. 5, 41—47; Csel. 7, 1—6. CSÜTÖRTÖK: JER. 20, 11; EF. 6, 14. — Hitünket életün­kön. méri le az Isten. Az „érzelgős kegyeskedés” ellen az egyet­len orvosság a cselekvő élet. Az ilyen életet védi Isten s aján­dékozza meg örök élettel. Ef. 4, 11—16; Csel. 7, 17—29. PÉNTEK: ZSOLT. 66, 8—9; EF. 1, 4. — Isten azért hívja el az övéit, hogy áldássá váljanak a többiek javára. Választottait azzal bízza meg, hogy azokkal az ajándékokkal szolgáljanak, amit Uruktól kaptak. Ezék. 3, 22-27; Csel. 7, 30-53. SZOMBAT: ZSOLT. 119, 116; GÁL. 2, 20. - Krisztus Igéje keresztyén életünk erőforrása. Általa hiszünk, benne ismerjük meg Istent, és ez erősít az örök élet reménységére. És. 5, 1—7; Csel. 7, 54; 8, 4; Lk. 14, 15—24. I. B. E»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents