Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1961-05-28 / 22. szám

Prágai Keresztyén Békevilággyüléa cíé^ Béke és szabadság Június 13—IS. között döntő jelentőségű találkozás színhelye lesz a csehszlovák főváros, Prága: Béke- világgyűlésre jönnek össze a világ keresztyénéi. Az egyetemes keresztyénség történetében a világ keresz- tyénsége még soha nem fogott össze ilyen szervezetten és céltudatosan az emberiség mai legégetőbb kérdése: a béke ügyében. Hírt adtunk arról, hogy az ökume­nikus Tanácsban együttműködő magyarországi egyhá­zaink alapos teológiai előkészítő munkát végeztek, hogy ezzel is és ők is hozzájárulhassanak a Prágai Keresztyén Béke-világkonferencia sikeréhez. Lapunk e helyén most több cikkben vetjük fel azokat a kérdé­seket, melyek ennek a nagyjelentőségű konferenciá­nak tárgyalási anyagát képezik. Célunk nem egyszerűen tájékoztatás, hanem az a törekvés, hogy az emberiség békéjéért hordozott keresztyén felelősséget levigyük a gyülekezetekig, a gyülekezeti tagokig. Ugyanakkor pe­dig megnyerjük a gyülekezetek és a gyülekezeti tagok együttműködését és támogatását. Kérjük azért kedves Olvasóinkat, imádságaikkal és munkájukkal, észrevé­teleikkel és javaslataikkal járuljanak hozzá a Prágai L Keresztyén Békevilággyűlés törekvéseihez, hogy az megteremhesse gyümölcseit. A béke és szabadság fogat­nia mindig összetartozott. De összetartozott ennek a foga­lompárnak az ellenkezője is: a háború és az elnyomás. Az elnyomók mindig csak erő­szakkal, véres terrorral tud­ták megvalósítani az elnyo­mottak feletti uralmukat. Ezért tartozott mindig össze ez a kettő: háború és elnyomás; Mi magyarországi protestán­sok a négy évszázados Habs- burg-elnyomás ideje alatt na­gyon sokat tapasztaltunk meg abból, hogy mennyire össze- ßiggött ez az elnyomás a há­borúval. A magyar protestáns egy­háztörténetből tudjuk, hogy mennyire összetar­toztak a nemzeti függet­lenségért és a vallássza­badságért folytatott küz­delmek, A magyarországi protestantiz­must üldözte és kegyetlenül elnyomta mind a Habsburg- uralom, mind a katolicizmus. Évszázadokon át csak akkor tudtak a magyarországi pro­testáns egyházak a vallássza­badság némi töredékéhez jut­ni, amikor Bocskai István, Bethlen Gábor, L Rákóczi György, n. Rákóczi Ferenc ál­tal vezetett szabadságharc vagy az 1848—49-es szabad­ságharc és forradalom vissza­szorította az elnyomás erőit és a szabadság több-kevesebb lehetőségével ajándékozta meg egyházainkat. Hosszan lehetne felsorolni azoknak az evangélikus egy­házi vezetőknek a nyilatko­zatait, akik a fent említed; szabadságharcok idején arra figyelmeztették az egyhá­zat, hogy csakis az igazság oldalán állhat, tehát az elnyomottak mellett, a függetlenségért és szabad­ságért folytatott küzdelem mellett, mert csakis ezt le­het jő keresztyén lelkiis­merettel vállalni. Ennek a* ellenkezője az egyház szégyene volna, az tL, ha bármi közösséget is vállalna azokkal, akik akár a népek szabadsága, akár a sze­mélyes szabadság ellen véte­nek. Ez a mai napig is így van, mert ez örök isteni igaz­ságot fejez ki, ma is csak ez lehet az egyházhoz méltó, Is­ten akaratának megfelelő ál­láspont. A béke és a szabadság ösz- szefüggése ma is azt jelenti, hogy keresztyéni lelkiismerettel támogatunk minden tö­rekvést, amely az elnyo­más ellen, a társadalmi igazságtalanság ellen küzd. Ezzel magát a békét tá­mogatjuk. A háború és elnyomás köré gyülekezik minden, ami túl­haladott és ami békeellenes. Az efnberiséget újabb háború­val fenyegető .veszedelmek je­lentős részének közvetlen vagy közvetett oka az elnyomás. Az egyes népek és személyek sza­badsága elleni lépések már nemegyszer vezettek véron­táshoz és most is magukban hordozzák a háborús veszélyt. Magasztos cél és keresz­tyénekhez méltó feladat küzdeni azért, hogy a föl­dön minden elnyomás megszűnjék, a népek mind felszabaduljanak és az emberek mindenütt sza­badon élhessenek, békésen építhessék jövőjüket. A béke és szabadság össze­függése ma különösen két te­rületen kerül veszélybe. Az egyik a népek szabadságát tipró gyarmati rendszer, a má­sik az'emberek személyes sza­badságában kárt tevő maga­tartás, amely nem az ember- szeretetre, hanem ragadozó ösztönökre, hóditó vágyra, a másik ember elnyomására épít. A népek szabadságáért Mi evangélikusok Isten bölcs történelem-vezetését látjuk ab­ban, hogy ma már egyre ki­látástalanabb a népek szabad­ságának eltiprása. Hosszú év­ezredeken át nem volt segít­ség a nép számára az elnyo­mókkal szem-ben. Az emberi ség történelme a bizonysága annak, hogy az elnyomók mennyire le tudták igázni az elnyomottakat, s mennyire el tudták venni a népek szabad­ságát. Isten Iránti hálával mondhatjuk, hogy ez a hely­zet ma már döntően megvál­tozott. A béke megszilárdítását mozdítják elő azok az esemé­nyek, amelyek a nemzeti fel­szabadító mozgalmak révén egyre több nép számára szer­zik meg a szabadságot. A második világháború óta eltelt időszakban mintegy negyven ország vívta ki a nemzeti füg­getlenséget, s ezzel csak­nem másfélmilliárd ember szabadult ki a gyarmati rabságból. Vegyük például Ázsiát, az emberi civilizáció bölcsőjét. Milyen nagy erősödést jelen­tett a béke ügyére, hogy en­nek a világrésznek a népei közül a leghatalmasabbak fel­szabadultak és szilárd oszlo­pai a világbéke megvédésének. De ugyanakkor korunk nagy eseménye az afrikai népek éb­redése is. Már jó néhány észak- és közép-afrikai állam kivívta függetlenségét és pél­dája követésétől nem áll mesz- sze a többi afrikai nép sem. Ugyanilyen világesemény, hogy a nemzeti felszabadító mozgalom erői Latin-Ameri- kában is jelentkeznek. Egy- rpás után söprik el. a diktátori rendszereket. Példa erre a győzelmes kubai forradalom. Mindezek a jelenségek arra mutatnak, hogy hatalmas történelmi folya­matnak vagyunk a része­sei: a volt gyarmati orszá­gok egymás után vívják ki népeik szabadságát. Küzdelmüket a mi keresz­tyéni rokonszenvünk is kí­séri, mert a népek szabad­ságának kivívásában Isten igazságos akaratának a megvalósulását látjuk. De a nemzeti felszabadító mozgalmak sikerét mi ma­gyarországi evangélikusok azért is megértéssel és öröm­mel nézzük, mert saját múltunkból jól tud­juk, milyen sok szenvedést és elmaradottságot jelen­tett népünk elnyomása és milyen felemelkedést ho­zott számunkra a felszaba­dulás. A gyarmatrendszer bukása — a gyarmattartókat kivéve — az egész világ i rokonszert- vével .találkozik. . Ennék bi­zonysága az is, hogy az ENSZ­közgyűlés 15. ülésszakán be­terjesztett „Nyilatkozatterve­zet a gyarmati országoknak és népeknek adandó független­ségről” című szovjet javaslatot az ENSZ—közgyűlés elfogadta. Ennek a lényege az, hogy a gyarmati rendszer minden for­máját és megnyilvánulását gyorsan és végérvényesen meg kell szüntetni. Ez nagy lépést jelent a népek szabadsága ki­vívásának az útján. A személyes szabadság Az emberek személyes sza­badsága is lényeges feltétele a békének. Az elnyomás min­dig magában foglalja a há ború csíráját, mert csak erő­szakkal, a népek akarata el­len lehet az elnyomást gyako­rolni. Az olyan világ veszélyezteti a békét, ahol az embereket arra nevelik, hogy mindenki magának akarja megszerezni az anyagi javak lehető legna­gyobb mennyiségét. Egy em bér meggazdagodásának sok más nyomorba döntött ember adja meg az árát. Ahogyan az állig felfegyverzett ember le­győzi a fegyvertelent, úgy a vagyonilag erősebb legyőzi nincstelen ellenfelét. Ami az egyiknek vereség és halál, az a másiknak győzelem és ural­kodás. Nyilvánvaló, hogy a keresz­tyén erkölcs alapján semmi­képpen sem lehet helyeselni az emberszeretet elemi köve­telményeinek ellentmondó fenti magatartást. Amikor egyik ember elnyomja a má­sikat, olyan, mint amikor egyik ember kirabolja a má­sikat. Minket keresztyéneket, a Szentírás arra tanít, hogy elítéljünk minden olyan magatartást, amelyre ez jellemző: „Ember az em­ber farkasa”. Igazságos ál­láspontot foglalunk el, amikor mi is azért küz­dünk, hogy minden ember felszabaduljon embertelen helyzetéből, magáraha- gyatottságából, elszigetelt* ségébőL Mi keresztyének csak helye­selhetjük azt a folyamatot, amely megbecsüli az ember személyes szabadságát, az em­bertársi közösségben lehetősé­get nyújt neki arra, hogy minden irányban kifejleszthes­se képességeit, s a szerint az emberhez méltó erkölcsi elv szerint élhessen: „Mindenki egyért, egy mindenkiért.” Mi keresztyének is helyeseljük a humanizmusnak az embertisz- telétét. Mert ebből a felszaba­dult humanizmusból követke­zik a béke munkálása. Annak az embernek, aki egyéni sza­badságjogait egy felszabadult társadalom keretei között él­heti, egyáltalában nincs szük­sége háborúra. Az igazság ügye mindig emberséges ügy, a béké­nek, a haladásnak az ügye. A felszabadult egyén azon fáradozik, hogy az egész nép, az egész társa­dalom és az egész világ boldoguláshoz, felemelke­déshez, békéhez juthasson. A felszabadult embernek sem mi érdeke sem fűződik a há borúhoz, ellenben minden ér­deke a békét követeli. Így függ össze egymással a béke és a személyes szabadság kér­dése. A Prágai Keresztyén Béke konferencia azért tűzte tárgy sorozatára a béke és a sza badság témáját is, hogy a vi lág keresztyénéi számára lel kiismereti kérdéssé tegye ezt a problémát is. Ha ugyanis keresztyéni őszinteséggel akarunk küzdeni a vi­lág békéje biztosításának ügyéért, akkor világosan kell látnunk azokat a je­lenségeket is, amelyek a békét közvetve vagy köz­vetlenül veszélyeztetik. Mindent meg kell tennünk a veszélyek elhárítása ér­dekében. Isten békére irányuló akara­tát úgy szolgáljuk «leghűsége­sebben, ha a mostani nagy vi­lágkérdések között világos lá­tással tájékozódunk s ennek alapján egyértelmű döntéssel állunk a békének a táborába s ezzel a népek szabadsá­gáért és az embrek személyes szabadságáért küzdők soraiba. Dr. Ottlyk Ernő P LFÖLDÖÜ TÖRTÉNT EICHMANN ÉS A VATIKAN Az „Avanti’’ című római újság az Eidhmann-per alkal­mából cikksorozatot indított: „A nácik köztünk vannak” címen. A cikksorozat azzal vá­dolja a Vatikán magas egy­házi méltóságait hogy Eich- mann Argentínába szökéséhez segédkezet nyújtottak. Külö­nösen kiemelik Alois Hudal püspök nevét, aki az Eich- mann-per megkezdésekor, attól tartva, hogy Jeruzsálemben őt is leleplezik, szükségesnek tar­totta, hogy egy interjúban vé­dekezzék a 11 évre vissza­nyúló váddal szemben. Az in­terjúban Hudal elismerte, hogy Eidhmann közbeeső állo­másul használta Rómát, s az­zal próbálta magát a püspök igazolni, hogy „keresztyén kö­telesség megmenteni azt, aki megmenthető”. Eichmann, Ricardo Cle­mente néven, egy, a Vatikán­hoz tartozó épületben talált búvóhelyet. A svájci „Wochenzeitung” Hudalt „barna püspök”-nek nevezi, aki azokhoz a nagy­befolyású' jó kapcsolatokkal rendelkező emberekhez tarto­zik, akik a náci gonosztevők zsilipjei voltak, s ezeket a gonosztevőket áteresztették Rómán. * EGYHÁZI NAP (KIRCHENTAG) A REVANS JEGYÉBEN (Hannover) (AND). Az evan­gélikus egyház is részt szán­dékozik venni azon a revans- találkozón, melyet a sziléziai „hazafiak” júniusra terveznek Hannoverben. Június 7-én akarják tartani „a sziléziai evangélikusok egyházi napját”. Ennek a „keresztyén” revans- egyházi napnak védnökségét maga Lilje püspök vállalta. * VALLÁSÜLDÖZÉS ANGOLÁBAN Angolából érkező hírek sze­rint az ottani szabadságküz­delmek megindulása óta An­golában nyolc methodista lel­készt, rövidített bírósági el­járás után, kivégeztek. Az angolai 150 afrikai methodista lelkésznek több mint felét — akik nem tudtak elmenekülni — letartóztatták. A fajgyűlölő fehér lakosság és a portugá­liai csapatok túlkapásai a le­tartóztatottak családtagjait sem kímélték. Súlyos veszteség az ottani egyház számára Guilherme Pereira Ingles szuperintendens halála. Pereira négy éve állott a dembosi egyházkerület élén. A március 15—18-i vérfürdő után civil fehérek kutatták át- a szuperitendens házát, őt lő­fegyverrel megsebesítették, teherautóra dobták és Qui- paxiban börtönbe vetették. Ott rövid hadbírósági tárgyalás után kivégezték. Nagy a templomokat és is­kolákat ért károsodás is. Egye­dül a fővárosban, Luandában, hét templomot és kápolnát rombadöntöttek, vagy rongál­tak meg súlyosan. Az angolai lakosságot a ha­tóságok modern fegyverekkel látják el az afrikaiakkal szemben. Ezrével esnek a bennszülöttek e fegyverek ál­dozatául. * PASSIÓ-JÁTÉK ROCK-’N-ROLL-al (Bristol) Bristolban bemu­tattak egy passió-játékot, melyben a szereplők rock-’n- rollt is játszottak — jelenti az. UPI hírügynökség. A passió­játék szerzője két lelkész, akik ilymódon kísérelték meg áb­rázolni, hogy „a feltámadott Krisztust ma is ugyanazokért a bűnökért feszítenék meg, mint kettőezer évvel ezelőtt”. Második kiadásban megjelent Dr. Luther Márton KIS KÁTÉJA Kapható: a Sajtóosztályon Budapest, VIII., Puskin u. 12. Ára: 3 forint. — Szakadt régi irhabundák újjá- alakítása legújabb modellek sze­rint. Szőrmebundák alakítása, ja­vítása. Bart szűcs. Bp. VII. Lenin krt. 23. Udvarban. „Embernek tenni, azt fetentl: testvérnek és felebarátnak lennr A sachsenhauseni nemzeti emlékmű felavatása alkalmá­ból, április’ 23-án, valamennyi felekezet emlék-istentiszteletet tartott Craniénbürgban. Mint a sachsenhauseni kon­centrációs tábor egykori fog­lyai: D. Grübcr berlini pré­post és D. Martin Niemöllcr hesseni egyházelnök prédikál­tak a Szent Miklós templom­ban. D. Grüber prépost mély be­nyomást keltő szavakkal ítél­te el a fasiszta hóhérok Sachsenhausenban véghezvitt gonosztetteit. Beszédében fél­reérthetetlenül utalva a bonni kormányban ma is vezető szerepet vivő fasisztákra, eze­ket mondotta: „Sokan van­nak még, akik semmit sem változtak, csupán álcázzák magukat és! új kulcspozíciók­ba kerültek. Tudomásunk van a démoni erőkről és nem aka­runk új koncentrációs tábo­rokat és nem akarunk új há­borút”. Arra szólította fel hallgatóit, hogy Jézus Krisz­tus követésében öntudatosan állítsák szembe erőiket a bar­barizmus és embertelenség újraébredésével, nehogy egy* szer majd szégyenkezve kelt* jen odaállniuk gyermekeik! és unokáik elé. D. Niemöller Márton Krisz­tus eme szavai alapján: „Aki énhozzám jön, semmiképpen ki nem vetem” — hirdette a? igét. A sachsenhauseni ember­telenségekről szólva, mély belső vágyódást szólaltatott meg az igehirdetés, hogy végre gyógyulnának be a szörnyűség okozta sebek. „A mi nemzedékünk számára ma az a kérdés, hogy van-e elég olyan ember, aki a Szentlélek erejét és a szeretetet szembe tudja állítani a gyűlölet ha­talmasságaival. Jézustól meg­tanulhatjuk, hogy egymásnak testvérei és felebarátai va­gyunk. Embernek lenni, azt je­lenti: testvérnek és felebarát­nak lenni”- — hirdette Nie- möller. Az emlékistentiszteleten töb- rbek között jelen voltak: dr. Mitzenheim, dr. Krumacher és dr. Jänicke püspökök. Az orosz orthodox egyházat Joann püspök és az exarchátus Szá­mos képviselője képviselte. „HALÁLKANYAR46 Az utcán már kevesen jár­tak. Azok is hazafelé siettek. Késő este volt. Magam is sza- poráztam a lépéseket, mozi­ból jövet. Máskor elnézegetem az alvó várost, de most a ben­nem kavargó képekkel foglal­koztam. Mélyen megdöbben­tett és elgondolkoztatott az, amit láttam. Annál is inkább, mert máshol is jártam ma délután. S a kettő, csatát ví­vott bennem. De hadd mond­jam el úgy, ahogy történt. Budapest egyik művelődé­si klubja anyák-napi ajándék- műsort ígért e nap délután­jára. Rövid, színvonalas iro­dalmi összeállítást kaptunk az édesanyai szeretetről, Janus Pannoniustól a mai költőkig. Hazafelé hálával gondoltam az én édesanyámra, az édes­anyákra, egész életükre. Este moziba mentem. A Halálka- nyart játszották. A.film azt az időt állítja élesen a néző elé, amikor a 2-ik magyar hadse­reg sorsa megpecsételődött. Régi felvételek, hivatalos ok­mányok. levelek alapján drá­mai erővel tárja a néző elé, hogy mindez miért követke­zett be. 1942 január: Rib- bentrop, Hiti«- megbízottja­ként, Budapestre érkezik. Ün­nepélyes fogadtatás, zártkörű tárgyalás ... Aztán katonavo­natok robognak a keleti hadszíntérre. Kállay Miklós, Horthy miniszterelnöke ist megteszi, ami tőle telik. Nagy pátosszal meghirdeti a halál programját, melyben csak győzni lehet, „mert különben nem lesz Miatyánk, mert nem lesz kenyér sem”, mondja. "Rossz jós volt, mint ahogy rossz volt miniszterelnök­nek is. Mert van Mi­atyánk is , és bőségesen ke­nyér is. S a vonatok vitték a katonákat, -akik nem tud­ták miért , kell gyilkolni. Mennyi édesanya, hitves, test­vér várta a 'postát, övéitől. Mindszenthy püspök űr, akkor Péhm József, „együtt érzett’’ a szenvedőkkel, vigasztalásuk­ra könyvet írt. így vígasztalt: „Hivatalosan meleg levéllel jelentik a hősi halált.’’ Don, halálkanyar, 1943. ja­nuár 12. Százezrek tragédia jaj borzalom. Borzalom, melyet a megszállott emberi agy, a bűn szült, s melynek nem egy vé­reskezű „bajnoka” ma is él* Nyugaton. A film utolsó kockáján nagybetűkkel ez áll: „EMBE­REK LEGYETEK ÉBEREK!” Igen! Mindnyájunknak ébe­reknek kell lennünk. Kikért? Miért? Az anyák-napi ünnep­ségen őszhajú nénik, bácsik, gyermekeiket ölükben tartó édesanyák, és 13 év körüli diáklányok között ültem. Ami­kor a Don mellett ott maradt csaknem 200 ezer magyar ka­tona, én is 13 éves voltam. Akkor még nem értettem miért kell háborúnak lenni, csak féltem a repülőgépektől, a bombáktól, a haláltól. De most már tudom, hogy miért nem szabad háborúnak lenni. A munkáért, a holnapért, az emberért. Mangold Marika 6 hónapos volt akkor, amikor a pécsi bányavárosból elvitte a vonat keletre az édesapját. Egy a kétszázezerből. Egy azok közül, akik nem jöttek vissza többé. Nekem is van egy két­éves kisfiam. Szeretném bé­kében az életre nevelni. Hi­szem és vallom, hogy minden józan ember, szülő, ezt akarja. Élet és halál... munka és háború ... édesanyák kacagó gyermekeikkel... élettelen fa­gyott holttestek ... Képek csa­táztak bennem. Egy délután két élménye. S azon az estén az ige jutott eszembe. „Lám elődbe adtam ma néked az életet ék a halált, a jót és a gonoszt.” Melyiket választod? Szabó István IMÁDKOZZUNK Urunk Istenünk, aki csodá­latos vagy, minket is csodá­latosan teremtettél s ebben a csodálatos világba helyeztél el: magasztalunk Téged kü­lönösen azért a legnagyobb csodáért, hogy Jézus Krisz­tusban szerető Atyánknak je­lentetted ki magadat. Dicsőí­tünk, hogy egyházadról is gondot viselsz, s éppen a be­tegekhez és bűnösökhöz ha­jolsz le a legnagyobb, leg- gyógyítóbb irgalommal. Kö- nyörgünk Hozzád irgalmas szeretetedért mindenekelőtt a magunk számára, s az egész keresztyénség számára. De kö- nyörgünk az egész emberiség egységéért, jólétéért és béké­jéért is, hogy a világ meg­szabaduljon a háborúk vesze­delmétől, s erejét és tudását szebb jövőjének építésére használja fel minden ember és minden nép. Áldd meg egyházunkat, annak gyüleke­zeteit és híveit, s áz egész keresztyénséget is, hogy előt­ted való felelősségben lelki- ismeretesen járjuk az élet és a szeretet útját. Áldd meg hazánk népét, hogy lelkes munkája nyomán jó ered­ménnyel épüljön tovább szép jövendőnk. Segítsd a betege­ket türelemmel és gyógyulás­sal Vigasztald jóságod kifogy- hatatlanságával a gyászolókat, az özvegyeket és árvákat. Légy mindnyájunk kegyel­mes gondviselője, s végső bol­dogságunk forrása ebben az életben is és az örökkévaló­ságban is. A mi Urunk és megváltónk, a Jézus Krisz­tus nevében könyörgünk Hoz­zád. Ámen. Az egyetemes keresztyén hitvallások Az Ágostai Hitvallás Az Ágostai Hitvallás Apológiája tanításait tartalmazza AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ HITVALLÁSI IRATAI I. kötet Kapható a Sajtóosztályon Budapest, VIII., Puskin utca 12. L em. Ara: 45,— forint

Next

/
Thumbnails
Contents