Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1961-05-28 / 22. szám

A szabadság Isten ajándéka Interjú Barth Károllyal A Hazafias Népfront meg­hívására hazánkban tartózko­dó indonéz küldöttség két val­lási képviselője: Oerip Hartojo protestáns lelkész és K. H. Saifuddin Zuchry muzulmán vallási vezető, az Országos Béketanács székházában má­jus 22-én szívélyes eszmecse­rét folytatott a magyarorszá­gi protestáns egyházak és a tudományos élet képviselőivel. A kötetlen baráti találkozón jelen volt az Állami Egyház­ügyi Hivatal osztályvezetője: Veres Pál, csoportvezetője: Herling Jakab. A tudomá­nyos életet Germánusz Gyula világhírű orientalista profesz- szor, Csűrös Zoltán műegye­temi rektor, Szádeczky Kardos Elemér akadémikus, a refor­mátus egyházat Szamosközy István püspök, Békefi Benő református teológiai akadé­miai dékán és Huszti Kálmán lelkész képviselték. Evangé­likus egyházunkból D. I»r. Vető Lajos püspök. Ottlyk Ernő teológiai akadémiai dé­kán, a Lelkipásztor szerkesz­tője és Gádor András lelkész, az Evangélikus Élet felelős szerkesztője vettek részt a ba­ráti találkozón. Míg Germánusz Gyula K. H. Saifuddin Zuchryval, a Legfel­sőbb Tanácsadó Testületben a Nahdatul Ulama párt kép­viselőjével arab nyelven foly­tatott eszmecserét, Oerip Hartojo, aki a Legfelsőbb Ta­nácsadó Testületben a keresz­tyén csoport képviselője, az indonéz vallási helyzetről tá­jékoztatta az érdeklődőket. Ragadjunk ki néhány gondo­latot ebből a tájékoztatóból: Indonézia 93 millió lakosú ország. A lakosság 80 száza­léka mohamedán, a többi ke­resztyén és hindu. A keresz­tyének közül négymillió a ró­mai katolikus, ötmillió pedig protestáns. A protestánsok túlnyomórészt Jávában élnek. Több feiekezetre oszlanak: kálvinisták, holland, francia, svájci missziókból kikerült protestánsok. Mégsem olyan nagy a protestáns felekezetek száma, mint Európában. A hindu vallás Indonéziában nem azonos az indiai hinduiz­mussal, hanem a buddhizmus és hinduizmus keveréke. A felekezetek és vallási cso­Atya, Fiú, Szentlélek! Dicsé­rünk Téged Szentháromság ünnepén. Nem bolygatjuk az emberi logikánkat szétfeszítő titkot, hogyan lehetsz három- ságos, mégis egy Isten, inlkább hálát adunk Neked isteni sze­mélyed háromszoros gazdagsá­gáért. Megköszönjük Neked, Atya Isten, hatalmadat, amellyel a világot teremtetted, a törté­nelmet irányítod, mindeneket fenntartasz és célod felé ve­zetsz. Megköszönjük irgalmas szeretetedet, amellyel az idők előtt elhatároztad üdvözítő munkádat, kiválasztottál ben­nünket az örök életre, most is bűnbocsánatot és az üdvösség reménységét ajándékozod ne­künk, s napról napra gondun­kat viseled. Megköszönjük Neked, Jézus Krisztus, hogy eljöttél a föld­re, megosztottad velünk em­beri sorsunkat, magadra vet­portok a legteljesebb vallás- szabadságban élnek. Különbö­ző nyelvekre lefordítva olvas­sák a Szentírást. Oerip Hartojo azután el­mondotta, hogy nemcsak mint indonéziaiakat, hanem mint keresztyéneket is el­nyomták őket a holland gyarmatosítók. Mint indo­néziaiak és mint keresz­tyének Is szembefordulnak a kolonializmussal, s ez igehirdetéseikben is kife­jezésre jut. A bibliai alap a fontos és ezen az ala­pon állnak szilárdan, mi­kor támogatják Szukarno politikáját. Ez a politika ugyanis nem el­lenkezik a bibliai alappal. Szukarno politikája a szabad­ságért küzd. A szabadság Isten ajándé- ' ka. A szabadságért tehát Árnyékként borul Űj -Gui­nea egyes területeire egy ijesz­tő betegség, melynek gyógy­módja mind ez ideig ismeret­len. „Kuru-betegségnek” neve­zik. Sok halálos áldozata van, akiket nyomorúságban meg- keseredettségben és kétségbe­esésben ér utói a halál. A ted bűneinket, éheztél és fáz­tál, könnyeztél és sebeket szen­vedtél, a keresztfán meghaltál értünk. Magasztalunk feltáma­dásodért és mennybemenetele­dért, hogy élsz és uralkodói, s közbenjársz értünk Istennél, míg újra el nem jössz erre a világra dicsőségben és hata­lomban. Köszönjük Neked, Szentlélek Isten, hogy titokzatos módon munkálkodsz igéd, a ‘kereszt- ség és az úrvacsora által szí­veinkben és életünkben. Hitre, szeretetre, a feltámadás re­ménységére viszel sokakat, s minden nép közt hirdetteted az evangéliumot. Ö ne hagyj el bennünket, Atya, Fiú, Szentlélek, Szent- háromság egy Isten! Maradj a te egyházaddal és a tieiddel, hogy boldog, szolgáló életet él­jünk a földön mások javára, a te dicsőségedre, s egykor Veled örüljünk örökké a mennyben. Ámen. az igehirdetésekben is sík- raszállnak. Ellenben az el­nyomás, a holland gyar­mati elnyomás is biblia- ellenes. És mert bibliael­lenes, szembeszállnak vele. És ebben a szembeszállásban egyek keresztyének, buddhis­ták és mohamedánok. „Nem gyűlöljük a hollandokat — mondotta Oerip Hartojo —, de gyűlöljük a rendszerüket. És hogy nem a hollandokat gyű­löljük, azt azzal is kifejezés­re juttatjuk, hogy missziói te­vékenységüknek teljes sza­badságot biztosítunk, termé­szetesen Indonézia törvényei­nek szigorú tiszteletbentartá- sával.” Oerip Hartojo ezután ma­gyarországi egyházaink élete után érdeklődött és figyelem­mel hallgatta az erről szóló tájékoztatást. „Kuru-betegség” a Fore-törzs (mintegy 12 000 ember) és né­hány környező törzs (további 18 000 ember) közül szedi ál­dozatait. A betegség általában mint­egy 9 hónapig tart. A testtar­tás elbizonytalanodásával kez­dődik, mely egyre jobban fel­ismerhető lesz, míg a beteg aztán már nem képes menni — ami a legtöbb esetben a betegség negyedik hónapjában következik be. Enyhe, majd egyre állandóbb remegés — mely megerőltetés és izgalom következtében erősödik, vál­takozik esetlen, ellenőrizhetet­len mozdulatokkal. A beteg­ség 5—6. hónapjában a beteg már nem képes önállóan enni. Majd ezután nyelni is képte­len, úgyhogy a szó szoros ér­telmében éhenhal. Külön tra­gédia ebben a szenvedésben, hogy a beteg az utolsó,pillanatig öntudatánál van. A „Kuru- betegséget” a férfiak megkap­ják négy éves kortól a húsz éves kor elejéig, a nők azon­ban négy éven felül minden életkorban. főleg azonban mégis a felserdúlt nők kapják meg szülésre érett korukban. A férfiak és nők aránya a Eore-törzsben ezért a 2:l-re süllyedt, és sok férfinak kell az anyát vesztett fiatal csa­ládját gondoznia^ Barth Károly, a híres bá­zeli teológiai professzor, má­jus 10-én töltötte be 75. élet­évét. Az év elején televíziós interjút folytattak vele. A hosszabb interjú kérdéseiből és feleleteiből az alábbiakban közlünk néhányat. Kérdés: Professzor úr, azt mondják, hogy Aquinói Ta­más óta ön a legnagyobb teo­lógus. Mi a véleménye er­ről? Felelet: Nem tetszik ne­kem. Ilyen párhuzamba állí­tást esetleg néhány évszázad múlva meg lehet kockáztat­ni. Ma lehetetlen. Nem fog­lalkozom szívesen azzal a kérdéssel, hogy mi a helyem és jelentőségem az egyház történetében. Bízzuk ezt az angyalokra. Kérdés: Ha nem lett volna teológus, mi lenne legszíve­sebben? Felelet: Ha nem lettem vol­na teológus, legszívesebben közlekedési rendőr lennék. Fi­gyelje csak meg ezeket az embereket, milyen hatalom­mal és tekintéllyel irányíta­nak húsz kocsit ebbe, húsz kocsit abba az irányba. Ko­moly és hozzá nagyon szüksé­ges munka ez. Szívesen vé­geznék ilyen munkát. Talán nem is áll olyan messze mos­tani tevékenységemtől, az egy­házi dogmatika tanításától, mert a dogmatika is hasonlít némileg a közlekedési rend­őrhöz. Megmutatja, merre kell mennünk. Azt hiszem a teológusok annyi tekintéllyel rendelkez­nek, mint amennyit Isten igé­je jelent számukra. Lehet valamelyes tekintélye a teo­lógusnak is embertársai kö­zött, ha hallgat Isten igéjé­re és engedelmeskedik néki. Senki sem rendelkezik azon- oan harminc év előtti tekin­télyével. Még a maival sem. A tekintélyt újra meg újra kell ajándékba kapnunk. A keresztyén embernek nem kell félnie se a pszicho­lógiától, se a biológiától, se a szociológiától, se a kom­munizmustól és mástól sem. Egy a döntő: az istenfélelem. Ha istenfélelemben él. nincs baja. Az embert apró és nagy dolgok egyaránt eltávolíthat­ják Istentől. Ez azonban tő­lünk függ. Egy egér, vagy egy légy felbukkanása is el­távolíthat, de megeshet, hogy a legádázabb zivatar sem tesz rám nagyobb hatást. Nem le­het a kisebb és nagyobb ve­szedelmek skáláját felállítani. Kérdés: El tudja képzelni, hogy a modern ember Isten igéjét világosan megértse a Bibliából? Felelet: Ez a modern em­bernek se nem . könnyebb, se nem nehezebb, mint másnak. Isten nekünk távoli Isten. Csak annyiban halljuk és értjük, amennyiben szóba áll velünk. És szóba áll velünk. Ha mégis szakadozottan ért­jük, nem Isten az oka, ha­nem az ember. Ha valaki ma megérti, az ugyanúgy törté­nik, mint régente. Nem látok itt semmi különbséget. Kérdés: Mit lát leginkább ma az egyház gyengéjének? Felelet: Szerintem az egy­ház feladata, hogy oda tudjon állni a Biblia üzenete és a hétköznapi ember élete kö­zé. Az egyházból gyakran hiányzik egy bizonyos meny­nyei jelleg, de éppen úgy a földi is. Pedig mindkettő egy­szerre szükséges: Isten az ég­ben és Isten a földön. Meg kell találnunk a kettő között a helyes utat. Kérdés: Megváltozott vala­milyen módon Jézus Krisztus alakja az évek során az ön számlára? Felelet: Jézus Krisztus alakja nem változott. Azon­ban jelentősége gondolkodá­som szempontjából megválto­zott. Volt idő, amikor — hogy úgy mondjam —, Isten országa prófétáját, vagy kö­vetét láttam benne. Később meg kellett értenem, hogy ő maga Isten országa. Hogy ő nem csupán Isten szava, ha­nem Isten cselekedete is, és — engedjék meg, hogy így fejezzem ki magam — Isten maga ő, amint síkra száll kö­zöttünk és érettünk az embe­rért, mindnyájunkért. Kérdés: Ha a keresztyén re­ménységről kérdezik, mire gondol? Felelet: Ha örökkévaló re­ménységünk felől kérdez, vagyis arról, hogy Jézus Krisztus második eljövetele alkalmával mi történik, ak­kor azt kell válaszolnom, hogy az a nap végleges, ál­talános és egyetemes kinyi­latkoztatásként jön el. Akkor nyilvánvalóvá válik mindaz, ami Krisztus első eljövetele­kor történt, amit ezért a vi­lágért cselekedett. Nyilván­valóvá válik az is, hogy mi igazában ez a világ, miután Jézus Krisztusban Istennel megbékéltetett. Mindez rejtett dolog még, de egyszer nyil­vánvalóvá lesz és ez a mi reménységünk. nemzetközi ügyekkel foglal­kozó osztálya útján sajnál­kozását nyilvánította, hogy New Yorkban a szállodákban és éttermekben számos diplo­matát még mindig megszé­gyenítő bánásmódban része­sítenek. Mint az osztály alel- nöke, dr. Arthur Lichten berg püspök (protestáns püspöki egyház) közölte, nemcsak az afrikai egyházak képviselői, de a közel- és távolkelet dip­lomatái is újra meg újra ál­dozatául esnek a faji előíté­leteknek. Különösen nehézsé­get okoz ezen államok diplo­matái számára az is, hogy New York bizonyos lakóne­gyedeiben nem juthatnak la­káshoz. Lichtenberg püspök felhívta a figyelmet arra, hogy 1961 eleje óta újabb kilenc afrikai állam nyerte el füg­getlenségét és létesített dip­levő kopt Sultan-kolostor ügyében viszály támadt az egyiptomi és az etiópiai kopt egyházak között. Egy küldött­ség, melyet az egyiptomi (Alexandria) patriarcha, Ky- rollos vezetett, Ammóban, a jordániai fővárosban, Hussein Mivel örökkévaló remény ségünk van, van reménysé­günk erre az időre is. Azt reméljük, hogy a dolgokat ki­csit jobban fogjuk látni, mint most. Kérdés: Mivel tölti szabad idejét? Felelet: Szabad időmben szívesen olvasok nem teoló­giai jellegű könyveket, főleg a mostani politikával és a leg­utóbbi háború történetével foglalkozó történelmi műve­ket. De szívesen olvasok de- tektívregényeket is. Hangle­mezeket is szívesen hallga­tok. Különösen szeretem Mo­zartot, mert tiszta muzsikát ad és nem oktat. Más niint Beethoven, aki szerintem ki­csit sokat foglalkozik saját életével és önön szívével. Mozart olyan zenész, aki egy­szerűen muzsikát ad. Én e2t tartom a zenének és Mozart­nál ezt találom meg. Kérdés: Mi a mondani­valója ma Jézus Krisztus egyházának? Felelet: Ilyenféle: hirdesse, prédikálja, hogy Isten igéje testté lett. Forduljon munká­jával kettős irányba: az Ige felé és a test felé; Isten felél és az Isten világában élő cm-, bér felé. Az egyháznak hidat! kellene képeznie. De hiszen* a híd maga Jézus Krisztus.} Ha az egyház Jézus Krisztust! prédikálja: ásd hirdeti, hogy van híd Isten és ember ko»( zött. Az tehát a feladat^ hogy a szövetség hídját fel-, verje Isten és ember között.’, Bárcsak helyesen végezné) munkáját; bár venné figye­lembe Isten nagyságát és ars ember nyomorúságát is, hogy a kettő összetalálkozzék. B. E» lomáciai kapcsolatokat a* Egyesült Államokkal. Nem engedhető meg tehát, hogy azok a diplomaták, akik eze­ket az államokat az UNO-nái vagy az amerikai kormánynál képviselik, bőrszínük miatt hátrányos elbánásban része­süljenek. Az ilyen hátrányos megkü­lönböztetésre példa Sierra Le­one ügyvivője, dr. William Fitzjohn, akitől a kiszolgálást egy étteremben Hagerstown- ban. Marylandban, nemrégi­ben megtagadták. Az amerikai külügyminisztérium az eset után kifejezte sajnálkozását a diplomatának, aki Ameriká­ban tanult és doktorált, és már 18 hónapja képviseli or­szágát Washingtonban. A kül­ügyminisztérium jelentésté­telre szólította fel az üzeni vezetőségét és tisztázni akarja az incidens körülményeit, királyt kérte fel, legyen dön­tőbíró a vitában. Az etiópiai egyház koráb­ban az alexandriai patriarcha főhatósága alá tartozott, két évvel ezelőtt azonban önállóvá lett, de megtartotta kapcsola­tait az egyiptomi egyházzal. I IMÁDKOZZUNK MÁJUSI ESŐ A májusi eső valamennyi cseppje Mindmegannyi arany, hullik a földekre. Szántóvető ember hiába fáradna Ha Isten áldása tőle elmaradna. Örül a mi szívünk, zöldell a határunk. Lesz bőven kenyerünk, vidám aratásunk. A mi jó Istenünk megígérte régen. Az özönvíz után, Noé idejében. Amíg a nap feljön, s a föld el nem tűnik, Vetés aratás addig meg nem szűnik. Hálaadás könnye csillog a szemünkbe’ Az Ő nagy hűsége jut most az eszünkbe. Hogy szent ígéretét beteljesítette, Legyen áldott az Ür mindenek felette. A májusi eső. áldás minden cseppje. Csendesen hulldogál a szomjas földekre. Aztán a napsugár meg-megcsókolgatja, Isten áldó keze végigsimogatja. özv. Bodó Arpádné Árnyék Új‘Guinea felett fiz Egyesült illantok Keresztyén Egyházainak Tanácsa A Jeruzsálem jordániai részében •■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■»-■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■•■■■•■•■■■■ia« iraaaaaaiBiaaaaakaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaiaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaMaa A KÉT BOLYAI Apa és fiú, Bolyai Farkas és János, a két matematikai lángész sorsa bontakozik ki előttünk Németh László új darabjában. Ez a sors: két zseni tragédiája. Az 1830-as években vagyunk, Marosvásár­helyen. A szűk magyar hori­zont nem engedi érvényesülni a két tehetséget. Amíg kor­társuk, a német Gauss, világ­raszóló elismerést kapott, a két magyar tudós pályája ve­rembe torkollik. A fiatal Bo­lyainak, Jánosnak felfedezését, amely megdöntötte a régi geo­metriát és új tér-szemléletet hozott, Gauss ügyesen elhall­gatja és sajátjaként használja fel. A két Bölyai tragédiáját azonban nemcsak a korabeli mostoha magyar helyzet ha­tározza meg, hanem egymás­hoz való viszonyuk is. Az apa rajongásig szereti fiát, de ebbe saját hiúsága is kevere­dik. Mint önmaga szellemi al­kotását, nézi Jánost. Lelke mé­lyén féltékeny rá, és saját el­gondolásainak irányítása alatt akarja tartani. Ugyanakkor bántja, hogy fia nem alkot nagyot, és szeretné a maga módján elősegíteni, hogy Já­nos tudása értékesüljön. A fiú fellázad apja ellen. Kitör ket­recéből. Apja akarata ellenére meglházasodik. De ez sem hoz­za meg életének remélt kitel­jesedését. Rövidesen pedig utoléri az anyai örökség: az őrület. Az öreg Bolyai Farkas­nak a darab végén mondott utolsó szavai fejezik ki talá­lóan személyes drámájukat: „Olyanok vagyunk, mint két összebéklyózott ló, halálra rúgjuk egymást." A két ember jellemrajza mesteri munka. Az egyik pil­lanatban az apa mellé állunk, akinek színesebb, sokoldalúbb egyénisége elbűvöl bennünket is. A másik pillanatban a fiú pártján vagyunk, aki kímélet­lenül leplezi le az apai érzé­sekbe vegyült önzést. Itt az­után igazán nincs szó fekete­fehér ábrázolásról, a két férfi egyénisége teljes összetettségé­ben jelentkezik. Megszólal böl­csen, higgadtan az egyszerű, józan életszemlélet is, az apa falun élő testvéréből és a föld természetes fiából, Lőrinc szol­gából. Esemény nem történik sok. A teljes drámai feszültség is előttünk áll szinte már az első felvonásban, s ehhez új fordulatot a darab végén már csak János őrülete ad. A pár­beszédek jórészt a matematika körül forognak, mégis a dia­lógusok hallatlanul izgalmassá teszik a darabot, és olyan ér­dekesek, hogy a közönség ér­deklődése pillanatig sem ha­nyatlik. Köszönhetjük ezt a vérbeli író alkotó erejének — s talán éppen a matematiká­nak, amely századunk döntő tudománya. A két zseni egyéni tragédiá­jának és a XIX. század-eleji magyar helyzet végzetes kor­látainak bemutatásán túl — érzésünk szerint — érdekes belső főtémája van a darab­nak. Alapjában véve a görög soredrámák feszültsége izzik benne. A sors, a végzet az, amivel itt Németh László viaskodik. A dráma kulcs­mondata talán az, amikor Bo­lyai Farkas, táblán naprend­szerünk bolygóinak pályáját magyarázza, s ekkor valami ilyesfélét mond: „A csillagok boldogan futják törvény-szab- ta pályájukat, de az ember szeretne kitörni életének kény- szerűségei közül és szabad­ságra vágyik.” Az egész darab tulajdon­képpen ezt a mondatot pél­dázza. Bolyai Farkasnak és Jánosnak, a matematika leg­kiválóbb magyar képviselői­nek és világméretű zsenijeinek sorsa bele volt ágyazva a ko­rabeli magyar elmaradottság, a visszahúzó politikai és tár­sadalmi helyzet s önnön ter­mészetük kétségbeejtő vas tör­vényszerűségébe. Ebben ver­gődtek. Ezt nem tudták szét­feszíteni. Végzetük alatt gör­nyedtek. A keresztyén ember a da­rabnak ezen a — szerintünk alapvető — problémáján el­gondolkozik. Hálát ad Isten­nek, hogy hazánk kilépett a mögöttünk levő ólmos száza­dokból, s ma minden lehető­ség megvan arra, hogy a ma­gyar tudósok eredményei vi­lágszerte megfelelő méltatást kapjanak. Ezen túlmenően azonban felvetődik a hit szá­mára az életsors végzetszerű­ségének kérdése. Nagyon iga­zat kell adnunk az írónak ab­ban a reális látásban, hogy életünket a körülmények meg­szabják. Hol születtünk, mi­lyen pályára léptünk, milyen a természetünk, családi hely­zetünk, milyen társadalmi és politikai rendszerben élünk — s fel lehetne sorolni még egy csomó tényezőt, amelyek meg­határozzák az életutunkat. Lehetnek az életünket befo­lyásoló törvényszerűségek kö­zött olyanok is, amelyek alatt vergődünk: mondjuk például egy tartós betegség vagy kel­lemetlen családi helyzet. Az mindig felelős döntésünkre tartozik, hogy életünk páncél­ját valamelyik ponton meg­próbáljuk-e szétfeszíteni. Si­kerül, vagy nem , — más kér­dés. De ha Jézus Krisztus ál­tal hiszünk Istenben, mint szerető Mennyei Atyánkban, bizonyosak lehetünk abban, hogy az Ö szeretete keresztül tör minden egyéni körülmé­nyünkön és átfényesíti, átme­legíti emberi sorsunkat, amely­ben kering életünk. A Nemzeti Színház művé­szei élményt nyújtottak. Bástí Lajos az öreg Bolyai szerepé­ben élete egyik legkiemelke­dőbb alakítását játszotta. A történelmi dráma megválto­zott új magyar világunkban a küzdelmes múlt egy darabját elevenítette meg. Méltóan ün­nepli vele a mai magyar drá­maírás Bolyai János halálának 100 éves fordulóját, amelyről a múlt évben emlékezett meg a magyar tudományos élet.

Next

/
Thumbnails
Contents