Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1961-05-21 / 21. szám

kP. BERM. BP. *£> Vezérlő Szentlélek A tanítványok még Jézus Krisztus feltámadása után ftem látták a követendő utat, hiányzott az irányítás, a cél­mutatás, merre és hogyan haladjanak. Pünkösd ünnepén pedig egyszerre kilépnek a nyilvánosság elé, tudják, mit kell szól­ítok, hogyan kell képviselniök az Isten ügyét. Honnét ez a csodálatos változás? A magyarázat csak az, amit ők maguk adtak: a Szentlélek isteni ereje szállta meg őket. Beteljesed­tek Szentlélekkel, ezért jutották el tiszta látásra. A Szentlélek avatott a tanitványokbóí s mindazokból, akik követték az apostoli bizonyságtétel szavát: egyházat. A pünkösdi csoda óta van egyház és azóta működik a Szentlélek az egyházban. VEZÉRLŐ ERŐ A SZENTLELEK. Nemcsak egykor régen bizonyult ennek, hanem az egyháztörténelem folyamán mindig a Szentlélek irányította az igazi egyház lépteit és mutatta a célt, amely felé haladnia kellett. Jézus Krisztus maga akarta, hogy ez így legyen. Előre meg­jövendölte: „Mikor eljö amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra.” (Jn. 16, 13.) Másutt pedig azt mondja: „Ama vigasztaló pedig, a Szentlélek, akit az én ne­vemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket.” (Jn. 14, 26.) I AZ EGYENT ES AZ EGESZ EGYHAZAT egyaránt vezérli ft Szentlélek. Személyes keresztyén életünkben ugyanúgy irá­nyit és kormányoz minket Isten Szentlelke, mint ahogy a ke­resztyének foglalatát és summáját, az egyházat is vezérli. Mél­tán mondja Luther a Kis Kátéban a 3. hitágazat magyarázatá­ban: Jliszem, hogy saját eszemmel és erőmmel nem tudnék Jézus Krisztusban, az én Uramban hinni, sem Őhozzá eljutni, hanem a Szentlélek hívott el engem az evangélium áltál, Ö vi­lágosított meg ajándékaival. Ö szentelt meg és tartott meg az igaz hitben, ahogyan a földön élő egész egyházat is elhívja, gyűjti, megvilágosítja, megszenteli és Jézus Krisztusnál meg­tartja az egy igaz hitben.” AZ EGYHÁZ MINDIG ÜTŐN VAN. Isten mindig más tájékok felé vezeti az egyháztörténelem során a benne hívőket. Az egyháztörténelemben sem ismétlődik meg semmi. Isten mindig új döntés elé állítja az egyházat. Honnan van ez? Onnan, hogy az egyházat mindig az ige te­remti meg. Az egyház tehát mindig az ige új terem­tése, mindig a Szentlélek kormányzása alatt álló, élő organizmus. Csak a jogi-történeti egyházfogalom alapján válhat az egyház élete merevvé, elzárkózóvá, életidegenné, magának valóvá. Az egyház Urának az a szándéka, hogy a Jézus■ Krisztusban hívők Szentlelket vegyenek és megvilágosodjanak Isten ve­zérlő akarata felől. HOGYAN VEZET A SZENTLELEK? Jézus Krisztus ki­emeli, hogy a Szentlélek „nem ő magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall” (Jn. 16, 13), valamint „eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek” (Jn. 14, 26). A Szentlélek tehát nem ad új kinyilatkoztatást, hanem Jézus Krisztusra mutat, vele tökéletes összhangban végzi vezérlő munkáját. Ez azt jelenti, hogy a Szent­lélek az igével vezet. Felfénylik a Szentlélek reflektorfényében cgy-egy ige, amit Isten különösen kiemel számunkra. A Szentlélek azokat az igéket „juttatja eszünkbe*', azaz hangsúlyozza, amelyek különös aktualitást nyer­nek abban a történelmi helyzetben, amelyben Isten vezeti egyházunkat. AZOKAT AZ IGÉKÉT ragyogtatta fel a Szentlélek előt­tünk is, amelyek az isten- és emberszeretet üzefietét sugá­rozzák. A Szentlélek elvezérelte egyházunkat annak a meg­látására, hogy különös keresztyéni feladatunk a szere- tetben való szolgálat. Másképpen: azt az útmutatást kaptuk, hogy a szeretetünknek kell prédikálnia. Keresztyén hitünknek meg kell teremnie a szeretet konkrét cselekedeteinek jó gyümölcseit. KÜLÖNÖSEN KÉT IRÁNYBAN vontuk le az Isten szere- tetéből folyók emberszeretetünk következményeit. Az egyik az emberiség iránti szeretet és felelősségérzés. A Szentlélek megtanította egyházunkat világméretű szemléletre. Hiszen Isten nemcsak az egyház Ura, ha­nem a világ Teremtője, Jézus Krisztus nemcsak a ke­gyesek Megváltója, hanem az egész világért halt meg. A hit távlata megtanított minket felelősséget érezni a világ ügyeiért, az egész emberiségért. Ez vezetett el a béke ügyének szolgálatára, valamennyi ember elleni bűn elítélésére, a ki­zsákmányolás minden formája elleni tiltakozásra, akár egyes emberek, akár egyes országok kizsákmányolásáról legyen is szó. Ezért tudunk szívből együtt örülni a gyarmatrendszer bukásán, mert benne az isteni igazságosság megvalósulását látjuk. Ezért tudunk együtt örülni a békéért küzdő erők sike­rének, mert a leszerelésben, az atomfegyverkezés betiltásában tett minden lépésben az Isten által teremtett ember védel­mét és megbecsülését látjuk. A másik terület, ami az Istentől parancsolt emberszerete- tünkből következik: a haza iránti szeretet és felelősségérzés. Isten ezen a területen is konkrét lehetőséget nyit a szeretet cselekedeteinek végzésére. A szeretet sohasem szólam vagy elvont tétel, hanem mindig kézzelfogható gyakorlati maga­tartás. Az szereti a hazáját, aki munkája becsületes végzésé­ben, a kötelességteljesítés frontján való helytállásban bebizo­nyítja, hogy szívvel-lélekkel részt vesz a több kenyérért, több lakásért, szebb, gazdagabb, kulturáltabb életért folytatott küz­delemben. Itt tudjuk megmutatni, hogy forrón szeretjük a mi szocialista hazánkat, úgy, mint az édesanyánkat. PUNKÖSD ÜNNEPEN mi boldogan teszünk bizonyságot a Szentlélekről, mert megtapasztaltuk, hogy vezérlő erő, biztos útmutatás, új életet teremtő isteni személy ö, aki nemcsak egykor, a pünkösdi csoda idején, hanem min­den időben, mind a mai napig irányítja és kormá­nyozza az egyházat. Dr. Ottlyk Ernő Pünkösdváró gyülekezet IGETANULMANY AP. CSEL. 1, 12—14. ALAPJAN. A tanítványok, Jézus hívei és hozzátartozói a mennybe­menetel nagy eseményének színhelyéről tértek vissza Je­ruzsálembe. Vajon kik voltak Jézus Krisztus mennybemenetelének szemtanúi? Szentigénk név- szerűit sorolja fel őket. A tizenkét apostol közül csak az áruló Judás hiányzott. Az apostolok nyilván feleségeik­kel együtt voltak jelen: az itt előforduló „asszonyok” kife­jezésen az írásmagyarázók többnyire az apostolok felesé­geit értik. Ott volt Jézus egész családja is, földi atyja, József kivételével, aki akkor már halott volt. Ott volt Jé­zus édesanyja, Mária is. Ez igen figyelemre méltó. Noha Mária tudott a legtöbbet fia csodálatos fogantatásáról és születéséről, mégis sokáig ér­tetlenül és hitetlenül nézte Jézust. Most azonban már ő is ott van a hívek között. Ez mutatja, hogy ő is rászo­rult Jézus Krisztus megváltó szenvedésére, halálára, feltá­madására és mennybemene­telére, hogy hitre jusson. És ott voltak Jézus testvérei is. Ezt azért fontos hangsúlyoz­ni, hogy lássuk, maga a Szent­írás cáfolja .az olyan elkép­zeléseket, mintha Jézus egyke lett volna. Az igazság az, hogy Jézus igen népes csa­ládban nőtt fel. Sok testvére volt. Csak a szó félremagya­rázásával lehet olyat állítani, hogy a testvér szó szövegünk­ben unokatestvért, vagy eh­hez hasonlót jelentett. Ösz- szesen lehettek tehát vagy harmincán, akik szemtanúi voltak Jézus mennybemene­telének, s akikkel az Olajfák- hegyéről való lejövetelük után is igen nevezetes dolog történt. Az lett volna a természe­tes, hogy, miután Jézus Krisz­tus a földről eltávozott, azok, akik annyit féltékenykedtek egymásra, s akik annyira megriadtak. amikor Jézus Krisztust elfogták, most végre teljesen elszakadnak egymás­tól. Miért is tartanának ösz- sze? Mi is kapcsolná őket egymáshoz? A saját szemük­kel látták, hogy Jézus Krisz­tus eltűnt a felhők között. A függöny legördült. Ki-ki me­het a maga dolgára. És ta­lán már csak olykor-olykor véletlenül találkoznak egy­mással. De nem ez történt. Hanem ennek az ellenkezője. Éppen attól fogva, hogy Jézus Krisz­tus felment a mennybe, ép­pen attól fogva gyűjti egybe őket újra meg újra valami. Valami, amiről itt mindössze annyit tudunk meg, hogy mindnyájan szívvel-lélekkel együtt voltak és imádkoztak. Mi volt ez a titokzatos, csodálatos összetartó erő? Erő, mely közösséggé formál­ta ezeket az egymástól anv- nyira különböző, széthúzó embereket! Csak azt mond­hatjuk, hogy a hit Jézus Krisztusban. A hit az ő meg­váltó szenvedésében, halálá­ban. A hit az ő feltámadá­sának és mennybemenetelé­nek csodáiban. Jézus Krisztus feltámadása és mennybemenetele: ezek a hitbeli tények formál­ták testvéri közösséggé, gyülekezetté, egyházzá Is­ten Szentlelke útján a név szerint felsorolt apostolo­kat, híveket és családtago­kat. Azóta sok idő, sok évszá- I aa-d, közel kétezer esztendő I telt el. A híveknek az a kez­deti testvéri egysége, amely­ről itt szó van, sajnos, nem sokáig tartott. Az első Pün­kösd ünnepe után a hívők közössége erősödött ugyan, s a hívek anyagi javaira is ki­terjedt. Azonban még ugyan­az a nemzedék megérte, hogy maguk az. apostolok is újra vitatkozni és újra versengeni kezdtek egymással. Az, hogy „mindnyájan egy szívvel- lélekkel buzgólkodtak az imádkozásban”, hamarosan csupán csak szép, ősi, legen­dás emlékké vált. Már az imádkozás módja, az isten- tisztelet rendje, liturgiája, an­nak formája, értelme és tar­talma tekintetében is leküzd­hetetlen különbségek alakul­tak ki. Évszázadokon át nem alakuh ki olyan közös isten- tiszteleti forma, mely minden egyházi irányzatot kielégített volna. Ha azt akarjuk, hogy a részekre bomlott keresz- tyénség egyházai között az el­lentét élesen kirobbanjon, ma sem kell mást tenni, mint azt javasolni, hogy a minden ke­resztyén istentisztelet csúcs­pontját jelentő úrvacsorát (miseáldozatot) vegyék a kü­lönböző felekezetek tagjai mindnyájan közösen és együtt. Közel ezer esztendő óta mennyire külön utakon jár az' ortodox görögkeleti4 egy­ház, és a római katolikus pá­paság, azután közel 500 év óta- a protestantizmus,, s ez^n belül is. a protestáns egyhá­zak! De ha ez csak az egy­házaknak, vagy csupán a pa­poknak lenne kellemetlen! A fő baj az, hogy ".. . I a keresztyenseg részekre tagoltsága sok szenvedés­sel, viszálykodással, hábo­rúsággal, sőt háborúkkal sújtotta az egész emberi­séget is. Ä különbségek ma is leküzd- hetetleneknek látszanak. Ko­runk egyházegyesítő törekvé­sei során 10—12 esztendő munkája még annyit se ered­ményezett, hogy a nagy ke­resztyén felekezetek fő kép­viselői egyáltalán leüljenek tárgyalni egymással az egy­ség kérdéséről. Az úgyneve­zett ökumenikus mozgalom az Egyházak Világtanácsának ve­zetésével nagyobhára protes­táns jellegű megmozdulás, melytől a római katolikus egyház hangsúlyozottan távol­tartja magát. Az új pápa ál­tal kezdeményezett ökume­nikus zsinat tervezői pedig még csak gondolni is alig mernek arra, hogy az orto­doxokon kívül a protestán­sokkal is tárgyalni kellene a keresztyén egységről. Sajnos, ez így van és így volt a keresztyénség egészé­ben, az egyházban, az egyhá­zak között. Mitsem lehet cso­dálkozni tehát azon, hogy az úgynevezett keresztyén népek se élnek se egymás­sal. se a többi néppel bé­kés közösségben. Hanem inkább viszálykodnak és háborúskodnak egymással és másokkal. Egymás és más népek leigá­zására és kizsákmányolására törekszenek nyíltan, vagy lep­lezetten. Ezt mutatja a ke­resztyén emberiség eddigi története. Meg volna tehát az okunk a bünbánatra. A keresz- tyénség közel kétezer éves története megtérésre hívó, megrendítő szózat önmagában is. Azonban — hála legyen Is­tennek — nemcsak panaszra van okunk, hanem örömre és bizakodásra is. Éppen ne­künk, a mai - korban, a mai világban élő keresztyéneknek. Testvéreim, tisztán kell lát­nunk, hogy az egyházak kö­zeledését korunkban emberi­leg az a világhelyzet kívánja, melyben élünk, melyet szédü­letes tudományos és techni­kai eredmények jellemeznek, amilyenek az atombontás és az űrrepülés, melyek egyfe­lől soha nem látott jólétet ígérnek a földön élő népek­nek, másfelől végső katasztró­fával fenyegetik az egész em­beriséget. Ezért kell nagyon jelen­tős egyházi eseményt lát­nánk az egy hónap múlva Prágában kezdődő Ke­resztyén Béke-világnagy- gyűlésben, mely a világ­béke biztosítása érdeké­ben tömöríti a földkerek­ség egyházi békeerőit, fe­lekezeti különbség nélkül. Ez ..örvendetes, eseménye korunk egyháztörténetének. Azonban ^ nagy. baj l.enne, ha feledtetné velünk,. hogy noha a keresztyének egységének és mai küldetésének dolgában értékes lépést jelent is; ugyan­akkor mindennél jobban fel­tárja az egység és a külde­téstudat hiányát. ' Mert vajon miért kell évekig tartó erő­feszítést kifejteni csak azért, hogy az egyházi emberek belássák: ők is. felelősek a háború és béke kérdésében, s hogy a keresztyéneknek is elemi emberi, erkölcsi köte­lességük küzdeni a háborúk ellen, az általános leszerelé­sért, s az egész emberiség bé­kés jólétéért? Ez a megmoz­dulás az egyházi életben mindenekelőtt arra vet éles fényt, hogy a mai keresztyén­ség mennyire beteg és bűnös. Vajon be tudjuk-e ezt látni? Tudunk-e igazán megkesered­ni bűneink miatt, akarunk-e igaz bűnbánatot tartani az egyházban? A mennybemenetel csodája után abban a jeruzsálemi „felső szobá”-ban Jézus hí­veinek kis köre szorgalmasan imádkozott. így következett be rájuk pünkösd, a Szent­lélek kitöltetésének, a hívők közösségének, az egyház meg­alakulásának ünnepe. Most pünkösd előtt a mai keresz­tyéneknek is mindenekelőtt imádkozniok kell. Éspedig ta­lán azért a leginkább, hogy minden keresztyén ember be­lássa a saját bűneit és egy­házáét is. Ezt tegyük mi is abban a hitben, hogy Krisz­tus Urunk az ő anyaszentegy- házának is áldott orvosa, aki nem az egészségesekhez és igazakhoz jött, hanem a be­tegekhez és bűnösökhöz. Hát­ha végre tetszik majd neki. hogy a mai beteg és . bűnös beresztyénséghez is tényleg eljöjjön Szentlelke által, s meggyógyítsa bajaiból, meg­tisztítsa bűneitől? Hátha? Hátha? — Könyö­rögjünk hát buzgón mi is: ..Jövel Szentlélek Úristen, töltsd be sziveinket bőven!” „Jövel Urunk Jézus!” B. Dr, Vető Lajos A Szentlélek áldásai Szentlelket az kap, aki nem akarja megjátszani a szentet és tökéletest, hanem mint egyszerű, bűnös ember, kéri a Szentlélek ajándékait. Te­hát Szentlelket csak alázatos bűnbánatban lehet kapni. Ha tehát boldog pünkösdöt aka­runk, ne próbáljunk bűntc- icnségi fogadalmat tenni, ha­nem egyszerűen határozzuk el, hogy néven nevezzük a bűnt, hogy őszinték leszünk a bűn kérdésében. Csak, aki becsületes a bűn kérdésében, kaphat hatalmas erőket a bűn elleni küzdelemben. A Szentlélek áldása a tisz­tánlátás. Amikor dermedten állunk, mert a problémákat nem tudjuk megoldani, akkor Isten Szentlelke ad tisztán­látást, hogy a megoldást meg­kereshessük­A Szentlélek áldása az en­gedelmesség útjának megtalá­lása. Csak az engedelmesség útján várhatjuk csendesen Isten Leikének * hatásait. ■En­gedelmesség' Isten és a fel? sőbbség iránt, engedelmesség a felebaráti szeretet gyakorr lásában, ez a pünkösd útja! Mert a Szentlélek áldása, hogy felindit a jónak gyakor­lására! Nem elég a problé­mákat meglátni, nem elég az engedelmesség útját megtalál­ni, az útra rá kell lépni és a jót cselekedni kell! Isten Lelkének hatásai keresik az életünket. Életünk egyik alap­vető nyomorúsága, hogy be- gubndzunk saját gondolataink­ba, okosságunkba. Isten ezen a nyomorúságunkon úgy se­gít, hogy felindít bennünket a jónak gyakorlására. A Szentlélek áldása, hogy nyitott szívű emberekké for­mál minket. Isten nem szereti az alattomos, sunyi embere-^ két, ellenben szereti a nyílt­szívű, minden jóra, szépre, szeretetre készséges embere­ket. A Szentlélek áldása az el- csendesedés! Isten csendet akar teremteni körülöttünk, hogy a hitünk által eljuthas­sunk hozzá. Nem kell sokat beszélni, hanem elhallgatni, hogy végre megszólalhasson az Isten. Istennek személyes szava van hozzánk. Személyes szavát eddig azért nem tudta elmondani nekünk, mert na­gyon önelégült hívők voltunk. A Szentlélek áldása Jézus Krisztus. Szcrctetét Isten ösz- szegyűjtötte a Jézus Krisztus­ban. Ahogyan a nap sugarait nagyító lencsével a fókusz­pontban összegyűjtik, úgy van együtt Jézusban az Isten teljes szeretete. Szentjeiket Jézus Krisztuson át lehet kapni, vagyis, ha több Szent­lelket akarunk kapni, akkor Krisztust kell jobban befo­gadni. A Szentlélek áldása a meg­békélés és a mcgbékéltetcs! Ez azt jelenti, hogy a Szent­lélek által több szeretetet vi­hetünk a világba, az emberek közé. Sokasíthatjuk az embe­rek között a békességet és örömöt, Isten a megbékélés és megbékéltetés szolgálatába akar mindnyá junkat küldeni, mert ez a szolgálat sürgős! Fülöp Dezső á A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents