Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1961-05-14 / 20. szám
Az ember - végtelen érték IGETANULMÄNY MT. 18, 11-14. ALAPJÁN Az ember Fia azért jött, hogy megtartsa az embert! Jézus mondja ezt önmagáról és ebben á rövid mondatban benne van az életprogramja. Ugyanennek a Máté írása szerint való evangéliumnak egy másik szakaszában ugyanezt az életprogramot így fogalmazza meg Jézus: azért jött, hogy szolgáljon. Ennek a szolgálatnak ez a tartalma és az értelme’: megtartani, megmenteni, üdvözíteni az embert! Amiről itt szó van, azt Jézus egy képpel, egy példával szemlélteti. A nyájat őrző pásztor példájával és képé- . vei, aki szeretettel, gonddal terelgeti nyáját. Bölcs megfontolás és józan körültekintés jellemzi a munkáját, de ha kell hűsége nem ismer határt. Az életét is kockára veti juhaiért. Azért, mert reábízták azokat, mert felelősséggel tartozik érettük. Az egész Szentírás. az Ötes- tamentom, de az Üjtestamen- tom is szívesen használja ezt a képet: a nyájat őriző pásztor képét. Hiszen abban az időben Izrael népének jó része pásztoréletet élt. Palesztina hegyi legelőin .»nyájak százai fehérlettek. Mindenki megértette és mélyen átérezte, mit jelent az, hogy az Úristen az ő népének szerető pásztora. Minden hivő ember szívét megindította a 23. zsoltár. írójának forró vallomása: ,.Az Űr énnékem őriző pásztorom, — semmiben nem szűkölködöm”. s tanítványai is felügyeltek. amikor Jézus azt mondotta önmagáról: „Én vagyok a jó pásztor, a 'jó pásztor életét adja a juhokért!” A példa, amit Jézus a pász- itoréletből felhoz. — képtelenség. A valóságban nincsen idyen pásztor. Senki, aki józanul vet számot a tényekkel és a lehetőségekkel nem teszi azt, amit ez a példabeli pásztor: otthagyja a kilencvenkilenc juhot, azért, hogy megmentse a nyájtól eltévedt egyetlenegyet. Hiszen amíg a sziklás ösvényeken kapaszkodva megkeresi és megtalálja — ha megtalálja — azt az egyet, — talán egy szakadék mélyén, talán tövisbokrok közé akadva, régen szétszóródhatott az egész nyáj. Megléphették a farkasok, megriaszthatta zivatar, megdézsmálhatták tolvajok. Érdemes-e az egyetlenegyért kockára vetni a kilencvenkilencet? — Jézus azt mondja: érdemes! Így kell tenni, mert ez a mennyei Atya akarata. Ebben telik neki magának is nagy öröme. — Mit akar vajon Jézus ezzel a különös tanítással ma nekünk mondani? Mindenekelőtt ezt: az ember — végtelen érték Egyetlenegy ember is akkora érték, hogy érdemes érette sokat, nagyot kockára vetni. Hát még mekkora érték akkor az emberiség! A népek nagy családja, emberek, gyermekek, asszonyok, öregek és virágzó ifjak milliói és százmilliói! Istennek ez az embervilág olyan drága volt, hogy nem sajnálta hitünk szerint érette odaadni legdrá- gábbját, egyszülött Fiát, Jézust. így lett Ö a jó pásztor, aki életét adta juhaiért. A testvérünk lett, hogy mindnyájan a mennyei Atya szeretett gyermekei lehessünk és maradhassunk, — hogy így megmaradhassunk, hogy ebben, az Atya- szeretetében megtartson minket. Jézus úgy közli ezt a tanítást, mint az Atya. mint az Űristen megmásíthatatlan akaratát. „A ti mennyei Atyátok nem akarja, hogy egy is elvesszen!” Aligha lehetne ennél súlyosabban, tömörebbén megfogalmazni ezt a tanítást: Nem akarja, hogy egy is elvesszen! Akkora értéke van egyetlen emberi léleknek, emberi életnek, hogy Isten törvényt hoz érette, kijelenti , akaratát, s mozgósítja egész hatalmát, hogy érvényt szerezzen annak. Valaki egyszer — torz tréfául talán — kiszámította: „mennyit ér” az ember. Felmérte mennyi vizet, foszfort és meszet, sót és vasat tartalmaz az emberi test. S ezeknek az anyagoknak értékét megadta pénzben. Pár forint jött Rí csupán. Iszonyú rá- gondolm, hogy a közelmúltban, a háború és a fasizta rémuralom idején nem egyszer valóban így „értékelték” az embert: mit ér a munkaereje s ha már az sem. a csontja, a bőre, a tűzrevetett testének hamuja. E napokban a világ figyelme az Eichmann- perre irányul. Nem egy ember s nem is egy szörnyeteg ül ott a vádlottak padján csupán, hanem egy rendszer, egy elv, egy gondolkodásmód. Az embertelenség s az emberi élet megvetésének, az ember méltósága és embersége meg- gyalázásának elve és rendszere. S iszonyú elgondolni, hogy az embertelenség, az embervesztés elvének bajnokai és szóvivői a világban sokfelé ma is szabadon terjeszthetik nézeteiket s készülhetnek az emberpusztítás újabb szörnyűségeire. Ma hidegháborút szítanak, s holnapra atomháborút szeretnének gyújtani. Emberek, akik egy gombnyomással emberek millióit semmisítenék meg, — annak az embernek mii- lióit, akiről a mennyei Atya azt mondotta: nem akarja, hogy egy is közülük elvesszen! S mily hátborzongató, hogy az emberpusztítás elvének vallói közül némelyek még keresztyénnek is mondják magukat! A keresztyén emberek, az egyháznak komoly önvizsgálattal, bűnbánattal kell megkérdeznie magától: Jézusnak ezt a tanítását az ember végtelen értékéről, Istennek embermentő akaratáról, története során mindig / komolyan vette-e? Engedelmeskedett-e ennek a tanításnak? Hitvallást tett-e mindig Isten embersze- retetéről s gyakorolta-e maga is ezt az embersz^retetet? Gyakorolta-e csak a legutóbbi évtizedekben, a háború és az embervadászat rettenetéi között? Ha önvizsgálatunk komoly, csak mélységes bűnbánat lehet az eredménye. Vétr kéziünk, nagyon sokat mulasztottunk, hallgattunk, amikor szólam kellett volna a tétlenkedtünk, amikor cselekedni kellett volna. S ha bűnbánatunk komoly, akkor kell, hogy mai felelősségre és cselekedetekre indítson. Mit kell tennünk azért, hogy érvényt szerezzünk a magunk körében Isten, a mennyei Atya embermentő akaratának? Mert Jézus Isten akaratát intelemként és parancsként köti a tanítványok lelkére. A ma keresztyén gyülekezetének is szól az ige: Isten nem akarja, hogy egy ember is elvesszen! Megteszünk-e ma mindent az ember megmentéséért? Hordozói, hitvallói, cselekvői vagyunk-e az emberiség mai kérdései között Isten embermentő akaratának? Vállaljuk-e a felelősségből a reánk eső részt, az ember életéért és jövendőjéért, az atomkorszakban? A világ keresztyénségének számos képviselője, akik ezt a felelősséget vállalni ás hordozni akarják, néhány hét múlva Prágában jön össze a Keresztyén Békekonferencia világgyűlésére. Gyülekezeteink kellő komolysággal és öntudattal készülnek-e erre az alkalomra, imádsággal és élettel? Ennek a mozgalomnak egyik legteljesebb munkálója. Vogel, berlini teológiai professzor még 1959 végén, hatvan tételt adott ki a keresztyén ember békeszolgálatáról s- ezekben többek között ezt írja: „A keresztyének, amikor bizonyságot tesznek Isten örök békeakaratáról egyúttal imádkoznak és dolgoznak a földi békéért is és politikai felelősséget is vállalnak azért, hogy a magúk eszközeivel elősegítsék az ennek megvalósítására irányuló törekvéseket”. Isten embermentő akaratát Jézus e szavakkal hirdeti meg: „A .ti mennyei Atyátok nem akarja, hogy egy is elvesszen e kicsinyek közül”. A bibliai elbeszélés összefüggéséből kitűnik, hogy Jézus e szavait megelőzően kis gyermekeket állított példaként tanítványai elé s azt is lelkűkbe kötötte; „Vigyázzátok, hogy e kicsinyek közül egyet se vessetek meg”. A gyermek, a maga védtelenségében, oltalomra és gondozásra szorultságában, kicsinyességében és gyengeségében még a legkérgesebb szívű embert is meg szokta indítani. Iszonyú arra gondolni, hogy éppen gyermekek ellen minő vétkeket követtek el a fasiszta rettenet éveiben! Auschwitz múzeumában gyermekjátékok és gyermekcipők ezreit őrzik! Jézus nagyon szerette a gyermekeket — vajon kései tanítványai mindig követték Öt ebben? — Az egész Újszövetség értelmezésében azonban nyilvánvaló, hogy amikor — igen gyakran — itt a „kicsinyekről” esik szó, akkor nemcsak a gyermekekre kell gondolni. E megjelölésen Jézus igen gyakran azokat az embereket értette, akiket korának társadalma megvetett, kirekesztett, elnyomott és ^zsákmányolt. Jézus éppen ezeket az embereket gyűjtötte nagy szeretettel maga köré. Meg is vádolták érette, hogy „bűnösöket fogad magához és velük együtt eszik”! Jézus azonban mit sem törődött a hatalmasok és gazdagok, az elbizako- dottak és kevélyék bírálatával s tántoríthatatlanul ment a maga útján. Fáradhatatlan szeretettel hívogatta és gyűjtötte, vigasztalta és gyógyít- gatta az ő „kicsinyeit”. S tanítványainak azt mondotta: az ítéletben majd azt fogja számon kérni tőlük: meglátogatták, segítették, oltalmazták-e ezeket a kicsinyeket! Még egy pohár vizet is számon tartanak a mennyben — mondotta Jézus —, amit az Ö nevében adtunk az Ö kicsinyeinek. ‘ Ma Jézus, ha közöttünk -járna. úgy gondolom, az úgynevezett színes népeket, a gyarmati sors áldozatait, a szabadságukért küzdő elnyomottakat számlálná az Ö kicsinyei közé. S nyilván azok az igazi tanítványai. akik mint nemrégiben ezt néhány délafrikai lelkészről olvashattuk — leülnek egy asztalhoz e megvetettekkel és jogfosztottakkal —, akik az amerikai Little Rockban és másutt közösséget vállalnak a faji üldözés áldozataival, akik életük kockáztatásával szállnak síkra Kongóban vagy Algériában az elnyomottak és kizsákmányoltak jogaiért. Mert ma is az a mennyei Atya akarata,, hogy az ö „kicsinyei” közül egy is el ne vesszen. És az az igazi tanítvány, aki az Ö embermentő akaratának szolgálatában áll. Nyilvánvaló, hogy Jézus akkor, amikor arról szólt, hogy ö azért jött. hogy megtartsa az embert, elsősorban az ember üdvösségére, örök életére gondolt. Isten úgy szerette a világot, hogy Fiát adta érette, hogy senki, aki Benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Bizonyos, azonban az is, hogy az ember örök életét s annak ajándékát nem lehet elválasztani földi életétől s annak megtartásától. Embertelen evangéliumot hirdetne az a keresztyén- ség, amely csak üdvösséget ígérne és akarna adni az embernek s mit sem törődne földi sorsával. Jézus mindig egyszerre törődött az egész emberrel, testi és lelki mivoltával, egészségével, boldogságával, földi és örök békességével és sorsával. Tanítványainak ebben is követni kell Öt. Isten szeretete az egész embert akarja megmenteni. Nagy örömről szól Jézus példabeszéde, a megtalálás és megmentés öröméről. Csak az értheti ezt meg, aki örömkönnyel hajolt már gyógyuló nagybeteg ágya fölé, aki ölelt már magához halálos veszedelemből megmentett kedvest, aki látta már a vétke bilincseiből szabadult szív szárnyalását. Isten szívének nincsen nagyobb öröme ennél, tanítja Jézus. ©mó Gyula Krisztus szolgálatának folytatói Lukács 24, 44—49. A befejezett, teljesen kész műalkotás mondható csak igazán szépnek, megragadónak. A torzó — mégha oly nagyszerű is — hiányérzetet kelt s láttán az ember azt kutatja, hogy mi az, ami sohasem valósult meg, milyen látványban, gyönyörűségben lenne részem, ha a művész valóraváltja megálmodott terveit, vágyait? S valamiképpen ugyanez mondható az emberi életre is: az élt, alkotott igazán, maradandó módon, aki maradéktalanul elvégezte — ha még oly kicsiny, de sohasem jelentéktelen — feladatát, aki nem maradt csupán ígéretnek, hanem beváltotta mindazt a reménységet, amelyet családja, a közösség, a társadalom fűzött hozzá. Krisztus életműve befejezett, harmonikusan egész. Befejezett és harmonikusan egész, mert rövid néhány esztendő alatt elvégezte mindazt, amit küldetése kezdetén magára vállalt* amit Atyja reábízott. Elvégezte a megváltás, az ember üdvösségének szolgálatát s ezt úgy cselekedte, hogy ahhoz már hozzátenni, azt kiegészíteni nem kell és nem is lehet. Nem maradt csupán ígéretnek. Benne öltött testet és lett szépséges valósággá az ótestámentumi gyülekezet évszázados álma, az Ábrahámnak, Izráel népének adott régi isteni ígéret. Általa kapcsolta Isten magához örök időre és időtlen időkig maradandó módon az embert Az igaz emberi élet mindig vonzó, mindig van folytatása.’ S ez a folytatás az utódokban való élet. Az az élet, amely továbbviszi, mások számára is készségesen átadja a már egyszer valóra vált ígéreteket. Ez a nagyszerű szolgálat Krisztus mennybemenetele után a tanítványokra várt és azóta is azoknak a megtisztelő feladata, akik magukat az Ö követőinek' tartják. S mint hajdan is, kérjük Isten Szentjeikét erre a szolgaijaira. v. HÉTRŐL—HÉTRE Kiöntöm az én telkemet! Zak. 12, 10. Mennyit keressük életünkben a szolgálatunkat, mert érezzük, hogy valamit vár tőlünk a mi Atyánk. Mennyi szolgálatot, teszünk tönkre és ahelyett, hogy dicsőségére volnánk az ő nevének, gyalázatára leszünk. Pünkösd körül értjük meg, hogy ennek a szolgálatnak csak egy lehetősége van: a Lélek. Életünk a Lélek megújító ereje által lehet csak szolgáló életté. Lélek nélkül nincs szolgálat! Ezért tölti el örömmel szívünket az ige ígérete: kiöntöm rátok az én Lelk.emet. Az én népemre, Dávid házára, Jeruzsálem lakosaira. A Szentlélek boldog valóság, ezért kell valóságnak lenni a keresztyén életnek is. Lehet Istennek szolgálni, mert Istenünk kitölti az Ő Lelkét. A kegyelem és könyörületesség Lelkét adja. Mikor a Lélek ajándékában részesülünk, akkor a hozzánk lehajló kegyelemben és a rajtunk könyörülő szeretetben részesülünk. A Lélek elsősorban arról győz meg, hogy Atyánk kegyelmes Isten! Ez a bizonyosság azonban a szolgálat útját is megszabja. A Lélek vezetése által a feladatom ez lesz: legyek képes segíteni másokon könyörületességgel. Pünkösd a szolgáló keresz- tyénséget teremtette meg. A Léleknek ma is újra és újra erre az útra kell minket ráállitania. Szolgálni a szeretet és könyö- rület leikével. K. E. NAPRÓL-NAPRA VASÁRNAP: ZSOLT. 119, 96; t PÉT. 1, 25. - Mennyel Atyánknak a parancsolatai az üdvösséget szolgálják. Hiszen, aki szereti a Fiút az keresi az Úr parancsait és igyekszik azokat be is tölteni. V. Móz. 34, 1—8; Jóéi 2, 12—17; Mk. 1, 15. HÉTFŐ: V. MÓZ. 26, 10-11; FIL. 2, 9-10. - Milyen kegyelmes hozzánk az Űr! Gondviselő szeretetét naponként megtapasztaljuk! Irgalmasságát szüntelenül érezzük! Szerctetével befödöz minket! Ján. 14, 15—21; Jóéi 2, 18—27; II. Kor. 1, 20—22. KEDD: MAL. 3, 2; JÁN. 5, 22-23. — Isten nem ítélni küldte el Fiát, az Űr Jézus Krisztust a világra, hanem azért, hogy hirdesse az Atya szeretetét & irgalmasságát. A Fiúért ítéltetünk meg és Érette kegyelmez meg Atyánk! Ján. 15, 17—21; Jóéi 3, 1—5; Róm. 8, 14—15. SZERDA: I. MÓZ. 28, 15; II. PÉT. 1, 19. - Nem hagy el bennünket az Ür! Szentlelkével vezet és utat mutat. Erősíti szívünket és megtartja hitünket. Vezeti egyházát a békesség útján. I. Kor. 2, 12—16; Zsolt. 42. CSÜTÖRTÖK: MIK. 7, 7; I. JÁN. 4, 1. - A könyörgő imádságát meghallgatja az Isten! Megszabadít a kárhozattól és megnyitja a könyörgő előtt a reménység útját. Ján. 7, 37—39; Zsolt. 43. PÉNTEK: SÓF. 1. 14; I. KOR. 15, 25. - Az Ür napja közel — hirdeti a próféta. A „nagy találkozásra” a Szentlélek készít fel. aki az igén és a szentségeken keresztül munkálkodik. Zsid. 11, 32-40; Ap. Csel. 1, 1-14. SZOMBAT: ABDIÄS 15/a, 21/b; EF. 4, 30. - Jövel Szentlélek Űristen! Hívd és gyújtsd össze népedet! Szentelj meg, és tégy bennünket a Te népeddé! Tartsd meg Anyaszentegyháza- dat! Munkáld annak egységét! Igéd és szentségeid által lépj velünk közösségre! Ezs. 41, 17—20; Ap. Csel. L, 15—26; Ján. 14, 23-27. b, á. ISTENTISZTELETI REND — Húsvét utáni 6. vasárnapon az oltárterítő színe: fehér. A vasárnap oltári igéje: Rm 14, 13—19; szoszéki igéje: Lk 24, 44—49; délutáni igéje: Ezs 44, 1-5. — A húsvét utáni 6. vasárnap latin neve: Exaudi. Ezt a nevet a 27. zsoltár 7. versének latin kezdöszavától kapta: Hallgass meg. Uram .. — Az evangélikus egyház félórája lesz a Petőfi Rádióban 1961. május 14-én, reggel 8 órakor. Igét hirdet D. dr. Vető Lajos püspök. — LELKÉSZIKTATÁS. A mezőberényi II. kerületi egyházközség új lelkészét, Fábry Istvánt május 7-én iktatta hivatalába Mekis Ádám, a kelet-békési egyházmegye esperese. * — BELED. Jó pásztor vasárnapján teljes tisztújítás és az új tisztségviselők beiktatása volt a gyülekezetben. Weltler Rezső, a Győr-soproni egyházmegye esperese ez alkalommal iktatta tisztségébe a gyülekezet új felügyelőjét, Jakab Imrét, a gyülekezet 15 éven át buzgón szolgáló gondnokát, továbbá Bödecs Gyula és Dancz Imre gondnokokat az anyagyülekezetben és Vásárosfalu gondnokát: Németh Jenőt és Ed ve' gondnokát, Pál- fy Miklóst. Ugyancsak ekkor iktatták tisztségükbe az egyházközség 60 tagú egyháztanácsát, — BÁNK. Az ez évben konfirmált 21 gyermek első úrvacsora vétele emlékére műveszi hímzésű fehér brokátselyem oltár- és szószékterítőt ajándékozott a gyülekezetnek. * — A BUDAI Egyházmegye Cantate-estje. A Budai Egyházmegye már hagyományossá vált Cantate- estjét az idén a kelenföldi templomban tartotta április 30-án, vasárnap este. Az egyházmegye négy énekkara, a kelenföldi, óbudai, a buda- hegyvidéki és a budavári énekkarok külön-külön is, majd egyesítve adtak elő mai, éló egyházi zeneszerzők műveiből. Az énekkarokat Sulyok Imre, Arany Sándor, Csorba István és Mossóczy Vilmos vezényelte. Orgonáit Peskó György orgonaművész. Igét hirdetett Kendeh György kelenföldi lelkész. Az egyházzenei áhitat után Várady Lajos esperes kihirdette az egyházmegye kórusmű pályázatának eredményét. Az Ádám Jenő professzor elnökletével működő bíráló bizottság egyhangúlag hozott határozata alapján az első díjat Sulyok Imre, a második díjat dr. Gárdonyi Zoltán, a harmadik díjat ugyancsak Sulyok Imre nyerte el. Dicséretben részesült dr. Sághy Gyula és Csorba István műve. A pályázatra 17 mű érkezett. * — BUDAPEST-ANGYAL- FÖLD. Május 14-én, vasárnap, délután 5 órakor szeretetvendégség lesz a gyülekezetben (Bp., XIII., Fóti út 22.). A szeretet vendégséget az anyák napja jegyében tartják. A gyülekezet híveit, barátait és az érdeklődőket ezúton is szeretettel hívja a gyülekezet vezetősége. 4: — HALÁLOZÁS. Horváth Franciska 56 éves korában Acsádon hosszú szenvedés után elhunyt. Április 18-án temették el nagy részvét mellett. Az igaznak emlékezete áldott * — PÉNZBESZEDÖT KERES a Budapest-angyalföldi evangélikus egyházközség. Budapest. XIII., Fóti út 22. Telefon: 200—606. Jelentkezés hétköznapokon délelőtt 9—13 óráig. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Saitóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és ttiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal! Budapest. VIII. Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 142—887 Saitóosztályi telefon: 142—074. Előfizetési ára egy évre 60, - Ft. fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412.—VIII Árusítja a Magyar Posta 10 poo példányban nyomtatott 6t28ífaf£ Zrínyi Nyomda*- B<p, BUDAPESTEN, 1961. MÁJUS 14-ÉN Deák tér de. 9 (úrv.i Hafenscher Károly, de. li (úrv.) dr. Kékén András, du. 5 Hafenscher Károly, du. 6 szeretetvendégség: dr. Kékén András. Fasor de. fél 10 ifj. Blázy Lajos. de. 11, du. 6 ifj. Blázy Lajos. Dózsa György út de. fél 10. Üllői út 24. de. fél 10 Fodor Ott- már, de. 11 Fodor Ottmár, du. 5 szeretetvendégség. Karácsony Sándor u. 31. de. 10 Grünvalszky Károly. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) dr. szilády Jenő, de. háromnegyed 12 Grünvalszky Károly. Thaly Kálmán utca de. 10 Drenyov- szky János. de. 11 Bándi Sándor suppl., du. 6 szeretetvendégség: Berki Feriz. Kőbánya de. 10 Veöreös Imre. Utász u. de. 9 Takács József. Vajda Péter u. de. fél 12 Takács József. Zu/gló de. H Szabó István, du. 4 szeretetvendégség: Berki Feriz. Rákosfalva de. 8 Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10 Szabó István. Fóti út de. 11 Nagy István, du. 5 szeretetvendégség. Váci út 129. de. 8 Gádor András. F*angepénde. fél 9 Nagy Isb--' yán. Újpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Soroksár-Ujte- lep de. fél 9. Rákospalota-MAV- telep de. 8. Rákospalota-Nagy- templom de. 10. Rákospalota-Kis- templom du. 3. Rákoscsaba de. 9 Békés József. Rákosliget de. 10. Rákoshegy de. 9. Rákoskeresztúr de. fél li, du. fél 3. Pestújhely de. 10 Kürtösy Kálmán. Rákosszentmihály de. léi 11 Karner Ágoston. Bécsikapu tér de. 9 Bárdossy Tibor, de. 11 Mezősi György, du. 7 Schreiner Vilmos. Torockó tér de. fél 9 Várady Lajos. Óbuda de. 9 Vámos József, de 10 (úrv.) Fülöp Dezső, du. 5 Vámos József. XIII. Tarcsay Vilmos u. de. 9 Zoltai Gyula, de. 11 Zoltai Gyula, du. 6 Ruttkay Elemér. Pesthidegkút de. fél 11 Ruttkay Elemér. Diana út de. fél 9 Károlyi Erzsébet. Kelenföld de. 8 (úrv.) Kendeh György, de. 11 (úrv.. koní.) Kendeh György, du. 6 dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út, 138. de. 9 dr. Rezessy Zoltán. Nagytétény de. 8 Vi- sontai Róbert. Kelenvölgy de. 9 dr. Benes Miklós. Budafok de. H dr. Benes Miklós. Csillaghegv de. ÉéL Hk Csepel dte. cki. & >