Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1961-05-14 / 20. szám
.» KP. B£RM. BP. 72. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HET(LAP XXVII. ÉVFOLYAM. 20. SZÁM 1961. május 11. ARA: 1,10 FORINT A harmadik egyházi világkonferencia Dr. Noth püspök Drezdában egy gyűlésen az ezév novemberében Új-Delhiben tartandó egyházi világkonferenciával kapcsolatban előadást tartott: Váradalmamk és elkötelezé- seink Új-Delhi tekintetében címen. Az Egyházak Világtanácsának ezzel a 3. közgyűlésével kapcsolatosán három kihívás adódik — mondotta többek között. 1. A főtéma: „Jézus Krisztus — a világ világossága” Indiában, az eleven vallásosságra újraébredt Ázsia ezen országában arra vezethet, hogy • egy még hangsúlyosabb vallási ellenjelszó születhet meg. Nagyon sürgető lenne ebben az országban, ahol sokmindent lehet a nyugati világgal való rossz tapasztalatokból a ke- resztyénség számlájára is írni, azokat a kérdéseket felvetni, melyeket a keresztyén bizonyságtevéssel sokkal inkább lehet világossá tenni. Ez esetben az emberek nem valami „fekete-fehér ábrázolással”, hanem a bibliai igazságtartalomnak a hit bizonyosságában való kifejtésével találkoznának. .... 2. A második kihívás a Nemzetközi Missziói Tanács és az Egyházak Világtanácsa között tervezett egyesítés. Ezáltal a német evangéliumi egyházak csakúgy, mint az Egyházak Világtanácsa minden más tagegyháza arra kényszerülne, hogy egészen új erőfeszítéseket tegyen missziói.munkájában. Eddig ellentétben csaknem minden más keresztyén felekezettet, éppen a lutheránus egyházak mutattak viszonylag kevés missziói hajlandóságot. 3. A harmadik kihívás abból adódik, hogy megnőtt a „Hit és egyházszervezet (Faith and Order)” bizottságának befolyása az Egyházak' Világtanácsában: Az úrvacsorai-kö- zösség kérdésében felvetett kérdésekből is világos, hogy a keresztyénség egysége sohasem lehet csak gyakorlativá tett egység, hanem itt végsősoron mindig az igazságról van szó. Látogatás Finnországban és Dániában A Békéscsabai Evangélikus Énekeskönyv új kiadása Múlt évfeen jelentette meg Sajtóosztályunk a békéscsabai gyülekezet éhékeskönyv- vének legújabb kiadását. Ez *z énekeskönyv 1847-ben jelent meg először.' Több alföldi gyülekezet magyar nyelvű istentiszteletén vált használatossá. Főleg a szlovák nyelvű Tranoscius énekeskönyv anyagából közölt fordításokat. 1940-ben Linder László békéscsabai lelkész jelentősen átdolgozott kiadást készített sajtó alá. Erről a kiadásról a békéscsabai gyülekezet lelkészei a mostani kiadás előszavában ezt írják: „Az 1940-ben kiadott énekeskönyvünk összeállitásánál egyik feladatunk az volt, hogy kilépjünk békéscsabai elszigeteltségünkből s oly énekekkel gazdagítsuk énekeskönyvünket, melyeket az evangélikusok világszerte énekelnek, s amelyek egyházunknak legértékesebb énekei.” Ez a kiadás jelentős lépés egy később megjelente- tendő egységes énekeskönyv bevezetése felé és indítást tad legelterjedtebb énekeskönyvünk — a Keresztyén Énekeskönyv — új kiadásának bővítéséhez. A Keresztyén Énekeskönyv „Űj Része” sok olyan éneket közöl, amely eddig csak a békéscsabai énekeskönyvben jelent meg magyarul. Ezért írják a mostani békéscsabai énekeskönyv szerkesztői az előszóban: „Nagy örömöt jelentett számunkra, amikor Evangélikus Egyetemes Sajtóosztályunk 1955-ben a Keresztyén Enekeskönyv „Új Rész”-ébe ■ ezeknek az egyetemes jellegű énekeknek nagy részét megfelelő fordításban felvette.” A most ötezer példány ban megjelent XVII. kiadás ismét lépést, jelent előre. Az új kiadás gazdagodás is. Tovább őrzi, sőt bővíti a békéscsabai gyülekezet kedvelt helyi énekanyagát, e mellett a .Keresztyén Énekeskönyvböl újabb 76, a Szarvasi Énekes- könyvből 5 éneket vett át, felvette teljes terjedelmében az „Űj Rész” 91 énekét és az imádságokat is. Az énekeskönyv közli az istentiszteleti rendet az egyházi esztendő menete szerint; gondosan készített kimutatásokat mellékel arról, hogy egy-egy ének más énekes- könyvben milyen szám alatt található. Az egyházi esztendő vasárnapjaira táblázatot készít a javasolt énekekről. Általában egy gazdagabb liturgikus élet menetét tartja srern előtt. A Békéscsabai Evangélikus Énekeskönyv XVII. kiadása bizonyság arról, hogy gyülekezeteink anyagi és szellemi javakban mint tudják egymást megajándékozni; készek arra, hogy egymásnak adjanak és egymástól elfogadjanak. IMÁDKOZZUNK E vasárnap ősi zsoltár-szavaival fohászkodunk Hozzád: Halld meg, Uram, hangomat, hívlak! Irgalmazz nekem és hallgass meg engem! Azért könyörgünk most, Istenünk, hogy ments meg bennünket az ítélkezés lelkületé- töl. Ne engedd, hogy magunkat mások fölé emeljük. Sőt inkább add, hogy minden embertársunkat hitben és sze- retetben nézzük. Abban a hitben, hogy a Te szent Fiad, Jézus Krisztus meghalt érte ss. És azzal a szeretettéi, amely a másik ember javát keresi. Jöjjön el a Te országod minél több emberhez: a bünbo- csánat bizonyossága, a békesség Veled és egymással a földön, s az elvehetetlen, mindenen át sugárzó öröm. Használd fel a rdi szeretetün- ket is eszközödül, hogy azon keresztül sokan megérezzék a Te jóságodat. És cselekedd, hogy lehessen a szeretet szolgálata és mások megértése által megbecsült a Te gyülekezeted, egyházad ebben a vihagban. Amten, Aprilis 6—21". közölt Magyarországi Evangélikus Egyházunk képviseletében egy háromtagú delegáció látogatott el Finnországba és Dániába. A finn és a dán evangélikus egyházzal a kapcsolatokat nem a mi delegációnk építette ki, hanem azok a finn, dán és magyar evangélikus lelkészek, akik a mögöttünk levő évtizedekben látogatást tettek vagy tanultak Magyarországon, illetőleg Finnországban és Dániában. Mind a három országban vannak lelkészek, akik kölcsönösen beszélik a másik nép nyelvét, olvassák sajtóját és ápolják a kapcsolatokat. Ennek csak szívből örülhetünk. A mi mostani látogatásunk mégis valami újat is jelentett az eddigiekhez képest. És pedig azt, hogy a mi delegációnkat Magyarországi Evangélikus Egyházunk Egyetemes Tanácsa küldötte ki, hogy egyházunk nevében tárgyaljon a finn és dán evangélikus egyházak vezetőivel. Tehát nem pusztán régi, személyes és baráti kapcsolatok felújításáról volt szó. hanem a Magyarországi Evangélikus Egyháznak a finn és dán evangélikus egyházakkal való hivatalos érintkezéséről. A múltban ui. gyakran az történt — bár nem minden esetben! —, hogy valamelyik magyar evangélikus lelkész kiment Finnországba és legtöbbször valamelyik ébredési mozgalommal. illetve annak vezetőivel került összeköttetésbe. Hazánkba való visszatérése • után rendesen annak az ébredési mozgalomnak lett. szószólója, amellyel Finnországban megismerkedett és annak finnországi képviselőivel tartotta a kapcsolatot. Mi úgy láttuk, hogy a finn és a magyar, más vonatkozásban a dán és a magyar evangélikus egyházak kapcsolatait szélesebb alapokra. kell fektetnünk és az eddigi baráti kapcsolatokat le nem becsülve, a három egyház hivatalos kapcsolatait kell jobban kiépítenünk és megerősítenünk. A finn és a dán evangélikus egyházak vezetői és lelkészek testvéri szeretettel, nyitott szívvel és meleg vendégbarátsággal fogadtak bennünket. Mindent megtettek azért, hogy megbeszéléseink eredményesek, előremutatóak és minden vonatkozásban hasznosak legyenek. Szeretetüknek, gondoskodásuknak és megbecsülésüknek sok-sok jelét adták. Minden lehetőséget megadtak arra, hogy velük hosszú és mindenre kiterjedő tárgyalásokat folytathassunk, egyházaik életével megismerkedhessünk, minél több lelkészszel és gyülekezettel találkozhassunk, igehirdetéseket végezhessünk és a mi Magyar- országi Evangélikus Egyházunk életét minél szélesebb körben ismertethessük. A tárgyalások minden esetben baráti légkörben folytak és elvi jelentőségűek voltak. A finn és a dán evangélikus egyház vezetőin kívül, találkoztunk régi ismerősökkel is, akik Magyarországon jártak. Meggyőződtünk róla, hogy egyházunknak és hazánknak odakint is barátai maradtak és munkálkodnak azért, hogy népeink megértsék egymást és egyházaink testvéri jó viszonyban éljenek. A megbeszéléseken kitűnt, hogy mind a finn, mind a dán evangélikus egyházak vezetői a maguk részéről a jó és őszinte kapcsolatok fenntartását kívánják a Magyarországi Evangélikus Egyházzal. Többször hangsúlyozták, hogy- kölcsönösen tanulnunk k£& egymástól és az Ige világosságában való testvéri beszélgetéseink mindhárom egyház szolgálatát gyümölcsözővé tehetik. Beszélgetéseink során a finn és a dán egyház vezetői közül többen mondották: „Mivel, a Magyarországi Evengé- likus Egyház más társadalmi rendben él. mint a finn és dán evangélikus egyház, ezért a finn és a dán egyházaknak, illetve azok vezetőinek nem szabad beleszólnia ahba, hogy a magyarországi evangélikus egyház miként járja azt az utat, amelyen járnia kell. Ók csak imádkozhatnak azért, hogy magyar evangélikus testvéreik Istentől kapott szolgálatukat hűségesen töltsék be.” Ügy gondoljuk, hogy a finn és dán evangélikus egyházak vezetőinek ez a magatartása helyes, testvéri és bizalomból fakadó. Ebben a bizalmi légkörben reménységünk szerint még sok hasznos beszélgetést folytathatunk a jövőben is velük. A magunk részéről e megbeszéléseken nyomatékosan kiemeltük, hogy meggyőződésünk szerint elsősorban a finn. de a■ dán evangélikus egyházaknak is a mi időnkben jelentős szolgálata lehet a Nyugaton és Keleten élő egyházak őszintébb és igazabb kapcsolatainak kiépítésében. Finnország — és így a finn- evangélikus egyház is — földrajzilag Nyugat és Kelet hátárán van. Földrajzi helyzete is a közvetítő, szolgálatra rendeli. Segítenünk kell abban, hogy Nyugaton bizonyos egyházi körök levetkőzzék előítéleteiket, -maguk készítette sablonjaikat, amikor a Keleten levő egyházak szolgálatát nézik. Ugyancsak jó szolgálatot végezhetnének a finn és a dán evangélikus egyházak azáltal is, ha erőteljesebben kapcsolódnának bele a Prágai Keresztyén Békekonferencia munkájába és ezáltal nemcsak a Nyugaton és Keleten élő egyházak közötti jó viszony továbbépítésén tudnának fáradozni hanem általában a népek megértésén és a békés jövendő kiépítésén. A finn és a dán evangélikus egyház vezetői kijelentették, hogy a maguk helyén mindent megtesznek ezekért a célokért. Egyházaik a békét akarják munkálni. Az egyháznak Istentől kapott sajátos eszközeivel akarnak belesegíteni abba, hogy a népek közötti feszültségek megszűnjenek és az emberiség békében élhessen az egész világon. Jó volt a finn gyülekezetekkel is találkoznunk. Helsinkiben hat templomban végeztünk istentiszteletet és hirdettük Jézus Krisztus evangéliumát. A gyülekezetek mindenütt nagy szeretettel vettek bennünket körül. Szinte valamennyi istentiszteleten magyarországi evangélikus egyházunk iránti szeretőiből Sző- nyi Benjamin — a finn éne- késkőnyvben is megtalálható —* gyönyörű énekét a „jövel. Jézus, -Lelkem hö szerelme" c.-t énekeltek. Hisszük, hogy Isten megáldotta a finn. a dán és a magyar evangélikus egyházak vezetőinek találkozását és ebből a találkozásiból a jövőben még sok jó gyümölcs érik mind ahárom egyház életében, Káldy Zoltán A trans>aali egyház: Hirt adtunk arról, hogy az Afrikai Holland Református Egyház (Hervormde Kerk) kilépett az Egyházak Világ- tanácsából. Most a Transvaali Holland Református Egyház (Gereformeerde Kerk) is hasonló döntésre határozta magát. Ezt a döntést a Transvaali egyház zsinata annak alapján hozta, hogy tagjainak többsége elutasította azokat a határozatokat, melyeket az Egyházak Világtanácsa múlt év decemberében Johannesburgban hozott a faji kérdés tárgyában. Az Egyházak Világtanácsának főtitkára, dr. Visser’t Tíooft. egy kommentárban „mély sajnálkozását’.’ nyilvánította a Pretoriából érkezett hír vételekor: „Mélyen sajnáljuk, hogy a Transvaali Holland Református Egyház elhagyja közösségünket, de nem sajnáljuk, hogy a johannesburgi tárgyalások világos tanúbizonyságot tettek faji Vonatkozásban az igazságról. Továbbra is kívánjuk fenntartani a közösséget Dél-Afri- kában mindazokkal, akik a tagegyházak kebelében, és más egyházakban, a valóban ökumenikus széllemű egyház megvalósulásáért és a faji probléma építő. békés és igazságos megoldásáért fáradoznak,” TTTTTfTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTT Kaltqataq táj ott Piros csipkebogyó... de a garád sárga leveleket bullát az avarra. S míg én itt az őszi mezőt járom, lelkemhez csapódik az élet zúgása, ö, mert zúg valahol... zúg, bömböl és mennydörőg. Mintha, mintha a pokoli mélyről fölszabadult volna százmillió ördög. Vagy föl is szabadult s okád,ja a tüzet, égeti az embert, tépi a lelkeket. Vért isznak és kincset emésztenek a fölvert tengerek. S én itt e hallgatag tájon most térdre ereszkedem. Imádkozom. Uram! Hozz békét a földre, de ez a béke örök, szent és igazságos legyen! Ne kellessen újra vért ontani, ne kellessen látni az anyát kereső gyermek rémült, könnyes arcát! Igazság... s ez a föld örökké mindent, mindent megád. Szolgáló gyülekezet Hosszú éveknek, sokszor egy egész életnek kell elmúlnia, mire rájön az ember, hogy az Isten egészen más. mint akinek mi elgondoltuk. Ilyenkor a saját elgondolásainkat elvetjük. és a Jézus Krisztusban szorgalmasan kezdjük tanulni mindazt, amit Istenről tudnunk kell. Tehát nem magunknak kell kitalálni, hogy milyen az Isten. Jézus az ő igéjében mondotta el egyrészt azt, amit Istenről tudnunk kell, másrészt, amit itt a földön tennünk kell! Mai vasárnapi igéink nem arról beszélnek, hogy milyen az Isten, hanem. arról, hogy a földi életre nézve mi az Isten parancsa! Igéink azt a gyülekezetei hozzák közel, melynek ta*M tudják, hogy az Isten országa nem evés. nem tvás, hanem igazság, békesség és Szent Lelek által való. öröm. Nem igazi keresztyének azok. akik ünnepi lakomákon, külsőségekben akarják dicsérni Istent. Non is azok, akik sohasem hibázzák cl a na* különböző szakaszaira előirt imákat. • ' i Nem azok, akik kipirult arccal az élet minden helyzetében tudnak kegyes tanácsot adni. Nem azok, akik, úgy adakoznak, hogy „doboltat- nak” maguk előtt, és jóleső boldogság tölti el szívüket, amikor adakozásukat világgá hirdettetik! Nem a,zok a jó keresztyének, akiknek istenes megnyilatkozásaik vannak! Hanem azok, akik emberi módon, egyszerű, őszinte eszközökkel munkálkodnak a szeretetszolgálatban, és ezért nem kérnek sem rangot, sem elismerést, sem Istentől, sem az emberektől! Érdemes sokszor gondolni a lábmosás jelenetére,' amikor Jézus azoknak a tanítványoknak lábát mosta meg, akik a legnagyobb rangot várták! Azok az Isten gyermekei, akik munkálkodnak, hogy békesség legyen a földön! Mert az nem vitás, hogy az elmúlt 16 év alatt két táborra oszlott az emberiség, és ez felmérhetetlen feszültséget jelent. A szolgáló gyülekezetek mindent megtesznek, hogy a feszültség megszűnjék, és békesség legyen a földön a. jóakarata emberek és népek között. Isten azt akarja, hogy rnt az ö tanúi legyünk! Ebben a vonatkozásban pedig nemcsak a beszédünk lényeges! Az is. De a beszéd sajnos félreérthető! A tanú mindenestől tanú! Tehát a beszéd mellett fontos a viselkedésünk, egess magatartásunk, készségünk és cselekedeteink. Isten nem hithősöket keres, hanem olyan tanúkat, akik csendben és boldogan munkálkodnak a szeretet és békesség szolgálatában, mert hisznek a Jézus Krisztusban.
