Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1961-05-07 / 19. szám

Prágai Keresztyén Békemlággyüíés elé J Tábori lelkészek a nyugatnémet hadseregben „Csak ne olyan lassan! ff Június 13—IS, között döntő jelentőségű találkozás színhelye lesz a csehszlovák főváros, Prága: Béke­világgyűlésre jönnek össze a világ keresztyénéi. Az egyetemes kereszfyénség történetében a világ kérész- tyénsége még soha nem fogott össze ilyen szervezetten és céltudatosan az emberiség mai legégetőbb kérdése: a béke ügyében. Hírt adtunk ártól, hogy az Ökume­nikus Tanácsban együttműködő magyarországi egyhá­zaink alapos teológiai előkészítő munkát végeztek, hogy ezzel is és ők is hozzájárulhassanak a Prágai Keresztyén Béke-világkonferencia sikeréhez. Lápunk e helyén most több cikkben vetjük fel azokat a kérdé­seket, melyek ennek a nagyjelentőségű konferenciá­nak tárgyalási anyagát, képezik. Célunk nem egyszerűen tájékoztatás, hanem az a törekvés, hogy az emberiség békéjéért hordozott keresztyén felelősséget levigyuk a gyülekezetekig, a gyülekezeti tagokig. Ugyanakkor pe­dig megnyerjük a gyülekezetek és a gyülekezeti tagok együttműködését és támogatását. Kérjük azért kedves Olvasóinkat, imádságaikkal és munkájukkal, észrevé­teleikkel és javaslataikkal járuljanak hozzá a Prágai 1. Keresztyén Békevilággyülés törekvéseihez, hogy az megteremhesse gyümölcseit. A Prágai Keresztyén Béke- konferencia 3. teljes ülésének a „Szózaí”-ában utolsó mon­datként ezek a szavak hang­zanak felénk: „Csak ne olyan lassan,' kedves Testvérek! A világ már békéért sikolt.u Minden keresztyén émbeT lel­kiismeretét riogatja ez a fel­szólítás.. Minden egyház és világszervezet gondolatait és lépteit akarja meggyorsítani. Mert a veszély óráról-órára nagyobb s nem szabad meg­várnunk, hogy a „már késő” áttörhetetlen acélfalába üt­közzünk! A nyugalmunkat, a békén­ket veszélyeztető nemzetközi erők aktivitása ősz óta nem lett lanyhább. Hol itt, hol ott teremtenek tűzfészket. Ezért időt álló az eszme és határozat, hogy 1961. júniu­sában az egész világ protes­táns keresztyénségét Prágába hívó Béke-Világgyűlést tart­sunk, ahol az emberiség jó nagy része fogja szívét, eszét es egész keresztyén életét fel­ajánlani a mindennél sürgő­sebb kérdés megoldására: a békéért. ' E mellett a szent cél mel­lett eltörpülnek a. zavaró közbekiáltások, amelyek kö­rülbelül ezt mondják: Nem tudja-e ezt a feladatot meg­oldani az Egyházak Világta­nácsa, amely éppen ennek az esztendőnek őszén tartja nagygyűlését Uj-Delhiben? Nem bontja-e meg a prágai mozgalom a protestáns ke­resztyén egységet éppen ab­ban a történelmi pillanatban, amikor arra legnagyobb szük­ség volna? Ma már csak mo­solyogni tudunk azon a vá­don, hogy a Prágai Konfe­rencia „Ellen-Ökümené” akar lenni. Hangoztató! a „hamis­próféták” sorsára jutottak. Nagy adag rosszindulat kell ma már ahhoz, hogy valaki, arra gondoljon: Prága le akarja „váltani” Genfet, vagy legalább is akadályozza Gén­iét törekvéseiben, a naggy.ű- lés előkészítésében.. Nem, er­ről szó sincsen. Aki úgy gondolja, hogy akadályozzuk, annak nem egészen tiszta a lelkiis­merete. És egy „kicsit" valóban azt akarjuk, hogy „rossz lelkiismeré-' te” legyen mindazoknak, akik Prágára néznek, és számbaveszik, hogy mit tettek eddig az Egyházak Világi, anácsában az em­beriség, jelesen a keress- tyénség javára?! , Aligha lehet mást tenníök, mint bűnbánattal megvalla- mok, hogy amit az Ökumené a béke és egyéb nemzetközi égető ikérdések megoldása te­rén végzett, az enyhén szól­va: nem megnyugtató. Mert nézzük csak, mit tett és mi jellemzi az Egyházak Világ­tanácsa magatartását a múlt­ban? Sok és örvendetes pozitív tépés mellett ugyanannyi meg­hátrálás és egy helyben to- pogás. Mert Torontóban 1950-ben ma­gukra hagyta a tagegyhá­zakat és rájuk bízta, hogy a maguk fazonja szerint a békét vagy a háborút választják-e, gésőbb Lucknow-ban s főleg Éasnátottbaa 1351-ban korri­gál ta ugyan ezt a melléfogá­sát. amikor ezt mondja: „Nem elég, ha a keresz­tyének a maguk békéjét keresik...” A keresztyének mindenütt ágy célnak, a vi­lágbékének kötelezték el ma­gukat'. Ez a béke azonban nem azt jelenti már számuk­ra, hogy „távol tartják ma­gukat a háborútól”! Pozitív jelei a szabadság, igazságos­ság, igazság és szeretet./ Ezért a békéért keik dolgoznia és imádkoznia az egyháznak ... Az atomfegyverek fejlődésea rettegés korszakává változtat­ta korunkat. Az igazi béke pedig nem nyerhető meg fé­lelemből. Értelmetlen dolog arra gondolni, hogy a hidro­génbombák vagy azok fej­lesztése garantálni fogja a békét ■ ■ ■ Felszólítjuk az egy­házakat, határozottan intsék tagjaikat, hogy ismerjék fel politikai felelősségüket. ..” Sajnos ezek is csak szép szavak maradtak. Mert a ,tag­egyházak cselekedetéül, sőt az Egyházak Világtanácsának az azóta tanúsított magatartásán sem sok jelét látjuk a kért politikai felelősségnek. A tag­egyházak politikai és egyéb megkötöttségei maradtak a ré­giek és sok-sok jó alkalom ment veszendőbe. •. ............. Sz uez kérdésében' hallgat­tak. a. magyar ellenforra­dalmárok pedig bőséges támogatást kaptak Genf- től. Mintha csak ezt akarták volna jóvá tenni, 1957-ben New Haveriben rendkívül Ör­vendetes határozatokat hoz- taji, amelyekben kimondják végre: „Nem. kevesebbre mint a háború kiküszöbölé­sére kell nemzeteknek, veze­tőknek és minden állampol- nak törekednie.” Síkra száll­nak áz atomfegyver-kísérle­tek beszüntetéséért, a lesze­relésért, az atomenergia bé­kés hasznosításáért, a feszült­ségek megszüntetéséért tár­gyalások útján, örömmel fo­gadtuk ezeket a határozato­kat és úgy gondoltuk, hogy • végre arra az útra lépett az Egyházak Világtanácsa, ame­lyen mint keresztyének és hazafiak egyedül járhatunk! Nem így .történt! 1958-ban a nyborgi központi bizottsági ülésen olyan tanulmány ke­rülhetett a tárgyaló asztalra, amely fittyet lianyt minden eddigi világos látásnak és azt a maradék illúziót is le­rombolta, amely még élt so­kakban az Ökumenével kap­csolatban. Mert ezt az un. „Atomtanulmányt” nem fo­gadta ugyan el a Központi Bizottság, de árulkodó doku­mentumnak „jó” volt”! Mint olyan sokszor- már, 1959-ben Rhodos szigetén me­gint lépett egyet előre, visz- szanyúlva a new haveni ha­tározatokra. De nem sok vi­gasztaló van benne, mert minden maradt elvi síkon, a gyakorlati konzekvenciák levonása most is késik. St. Andrews-ban 1960-ban meg elvi síkon is elsikkadt a bé­ke biztosításának a kérdésé a • Központi Bizottság ülésén. S ezt a hibát és mulasztást még azzal sem lehetett jóvá tenni, hogy egyébként a Né­pi Kína elismertetése kérdé­sében pozitívan nyilatkoztak még. Az Egyházak Világtanácsá­nak az álláspontja tehát eny­hén szófva nem egyértelmű, sőt ingadozó. Ezért marad ha­tástalan a tagegyházakban mindaz, amit mond. Ma nem lehel ezekben a kérdésekben megalkuvónak vagy tanács­talannak lennünk. Krisztus követésében csak a béke ol­dalán állhatnak ma keresz­tyének és egyházak! Akár az igazság, akár a szabadság, akár a hidegháború szem­pontjából közelítjük meg problémánkat, mindig csak egy ponthoz jutunk el: A béke és háború kérdése nem másod- vagy harmadrangú kérdése ma az emberiségnek, ahogyan erről az Ökumené magatartása tanúskodik, ha­nem a légsürgősebben meg­oldandó feladat. Mindezek után, aligha le­het kétséges, hogy a júniusi Békevilággy ülésnek kell utat mutatnia a világ protestáns keresztyénségének. S mj na­gyon reméljük, hogy az Egy­házak Világtanácsa testvéri megértéssel fogadja majd el tölünk a testvéri intelmet, így volt ez az őskeresztyén- ségben. S miért ne lehetne ez, megint így a 20. század- bab, amikor a világ vajúdó kérdései nemcsak hitbeli és állampolgári döntéseket vár­nak a világ kereszlyénségétöl, hanem nagyon úgy fést a helyzet, hogy a mostani he­lyes, világos és határozott vá­laszunktól függ a hitelünk is a. világ szemében! S mi ag­gódunk az Egyházaik Világ­tanácsa hiteléért is! Mert testvérek vagyunk a Jézus Krisztusban és , szeretnénk egymás hite által gyarapodni. Szeréta étik egy nevezőre jut­ni Krisztus színe előtt, de az emberek szemében is. .Sokat, nagyon sokat imád­kozunk azért., hogy ez így legyen! Dr. Pálfy Miklós $C§<3<30SCí<SaScfrC9CScKtCSCÍ-<^CgCH2§C§aK3C£cí<^ JORDÁNIA — A nyugat-békési egyház­megye leikészi munkaközössé­ge április 30-án Orosházán tartotta üléséi. Zátonyi Pál „A keresztyén etika alapkér­dései János 1. levele alapján” címen tartott előadása után Benczúr Zoltán számolt be a békemozgalom híreiről. Espe­res! tájékoztató után Bodrog Miklós olvasta fel tanulmá­nyát „Modern újszövetség-for­dítást!” címmel. A nyugat-békési egyház­megye lelkészei ezen az össze­jövetelükön a békemozgalom időszerű problémáit tárgyalva, aggodalommá! tárgyalták az akkori kubai esemenyeket is, Kinyilvánították egyöntetű ál­lásfoglalásukat. mely szerint Kuba és a vele szembenállók problémáit feltétlenül békés úton keil megoldani. Vitás kérdéseket korunkban annál is kevésbé lehet fegyveres erő­szakkal megoldani, mivel a föld bármely pontján támad konfliktus, az egész világot lángba boríthatja. Keresztyéni és emberi kötelességünk min­dent megtenni azért, hogy vi­lágkatasztrófa ne fenyegesse ax emberiséget. Egy holland régészeti ex­pedíció, dr. Hank Franken vezetésével, megtalálta Jákob ősi bibliai városát: Sukkoth­o.t, D.eir Allah mellett Jordá­niában, néhány kilométerrel nyugatra a Jordán völgyé­től. E bronzkori városról Mó­zes első könyve 33. fejezete 17. verse emlékezik meg: „Já­kob pedig méné Sukkothba és építe magának házat, bar­mainak pedig hajlékot csmá- la, ezért nevezé a hely nevét Sukkothnají .” Az ammani jordániaí régé­szeti hatóságoknak adott tá­jékoztatójában dr. Franken elmondta, hogy az ásatások folyamán késői. bronzkori ma­radványokra bukkantak. Máris szabaddá tették az ak­kori időből származó város­fal egy részét. Valószínű, hogy e falakat valamikor a Krisztus születése előtti XIII. században rombolhatták szét. — Szakadt, régi tfhabuiid&k új­jáalakítása legújabb modellek szerint. Szörmebundák alakítása, javítása. Bait szűcs, Bp., VXL. Le- S1S kit, 25. 3. Mi a tanulság mindebből részünkre? Hiszen nem néz­hetjük hideg szívvel, érdek­telenül azt, ami a németországi egyházban történik. A dolgok egymással összefüggenek. ' Képtelenség, hogy az egy­ház népe a, világ külön­böző területein exlszten- riális ügyekben egymással homlokegyenest ellenkező szempontokat valljon. Képtelenség, hogy' a má­sodik világháború kirob­bantásában közvetlenül felelős, mérhetetlenül sok gonoszságért, szenvedésért, milliók pusztulásáért, hit- szegésért és erőszakért, embertelenségért és sza- dizmusért felelős német nép keresztyén tagjai 1945-ben egyformán ver­jék mellüket töredelem- mel és világraszóló bánat­tal Isten és ember előtt s tizenöt év után döntő kérdésekben ellenkező ál­lásfoglaláshoz jusson ugyanez a német kjeresz- tyénségnek számtalan tagja. Ehhez sokakban meg kellett hidegülnie a szív szeretetének. El kellett felejteni tanulságo­kat. Az Isten szabad kegyel­mében való bizakodás helyett újra meg kellett növekednie az önhittségnek. Valóban vagy a bűnbánat alázatában, vagy lelkünk hivalkodó gőgjében járunk. Itt sincs harmadik út. Egyszer már bebizonyoso­dott nemzedékünk számá­ra, hogy a tábori lelké­szet a gyülekezeti élettől elszakadó, az élő és szol­gáló egyházból kiváló és mindinkább állami szerv­vé válik, elveszítve az igehirdetés képességet cs szabadságát. Isten országa, rendje és aka­rata tanítása helyett menthetetlenül álformáló­dik állami politikák, ural­kodó osztályérdekek el­fogult és ezért propaganda- szervvé satnyult intéz­ménnyé. Tollak, akik hű­ségesek maradtak a had­bíróságig, koncén! rácips táborig, az erőszakos ha­lálukig De a többiek mennyire rontották az egyház hitelét! Hány és hány embert idegenítettek e! az egyháztól tudatlan, felelőtlen és hazug beszé­deikkel!... • Valamennyiünk részére ért­hető, hogy az. EKD vezetősé­gének, a zsüiat többségének fent ismertetett magatartása milyen nehéz helyzetbe hozta, az NDK-ban élő egyházak né­pét! Hiszen még mi, az egyhá­zon belül is, kétségbeejtőnek érezzük ezeket a visszásságo­kat. Mennyire jogos tehát a bizalmatlanság nem-egyházi tényezők felöl látva belső el­lentmondásainkat. Befejezésül hadd idézzem W. Ulbricht el­nök szavát, amikor felhívta az egyházakat a közös célokért való közös, becsületes és kö­vetkezetes küzdelemre: a fabori lelkészeire vonat­kozó államszerződés az egyház önmegsemmisíté­sének útja. Az egyháznak más a feladata... Amire Fuchs professzor, a kül­döttség vezetője, zárószavával így válaszolt: . „az NDK kormánya saj­nálja, hogy nyugaton oly sok egyházi vezető a NATO-politika zsoldjáha szegődött. Mi, keresztyé­nek ezt a tényt sokkal in­kább sajnáljuk. Az NDK kormánya szerint a szer­ződés az egyház önmeg­semmisítéséhez vezet. Ezt mi is így érezzük. így, maga a. helyzet, amibe jutot­tunk, kényszerít bennün­ket arra, hogy az Ön ol­dalára álljunk, nemcsak az' államért, hanem egy­házunk megmentéséért is. Lehetetlen, hogy egyhá­zaink megmaradjanak, ha az egyház köreiből, az egyház tekintélyével a leg­különbözőbb politikai né­zeteket képviselnek, egé­szen az atombomba igazo­lásáig, nézeteket, amelyek arcul verik a Krisztus egyházát. Ezért, mi nem­csak az állam érdekében, hanem egyházunk érdeké­ben is Önök mellé állunk. Mi azt akarjuk, hogy köz­tünk megvalósuljon áz- evangélium szava; ,.a ke­resztyén ember köteles atyafiait szeretni. Ha atyja­fiát, akit lát, nem szereti, hogyan szerethetné Istent, akit nem lát!” Ha ide nenr jutunk e! valóban egyházi életünkben, el kell pusz­tulnunk. Különben prédi- dikálásunk és életünk egy­mást. cáfolják,” Hogyan is tanít Earth Ká­roly? . ,. „hiba van teológiai­lag abban az egyházban, ahol a gyakorlati, politikai dönté­sekben csődöt vallanak!” A nép semmi kapcsolatot nem érzett azokkal a lelké­szekkel, akik az utolsó percig „hősies ellenállásira buzdí­tották a katonákat, akik a má­sodik világháborút „keresztes- hadjárat”-nak minősítették, akik a fasizmust, s annak el­mezavaros, démoni magyar utánzatát nyíltan „járható út”-nak nevezték, akik a zsi­dósággal szemben elkövetett irtózatos gaztetteket „nemzeti önvédelemének minősítették, akik „sajnálatos, de szükséges intézkedésekének hirdették a politikailag másként tájékozó­dó férfiak és nők bebörtönzé­sét és kivégzését, akiknek eszükbe sem jutott tiltakozni a munkaszolgálatosokkal szembeni embertelen bánás­mód ellen ... persze nem lehet éles határvonalat húzni a tá­bori lelkészek magatartása kö­zött. A szenvedők és eltiportak sem tettek közöttük különbsé­get. Az egész kereszt.vénségbő! ábrándultak ki millió­számra a gondolkodó em­berek. Mégis a katonalel­készek voltak azok, akik­nek magatartása, általá­ban leginkább kihívta a nép haragját, sőt sok eset­ben, gyűlöletét! Hogyan juthat ilyen maga­tartásra egy keresztyén lel­kész? s éppen a nyugatnémet tábori lelkészet megszervezé­sével kapcsolatban hogyan je­lentkezik már az indulásnál Jézus Krisztus úijától való el­hajlás? (Folytatjuk) Balikö Zoltán Az emberiség kilépeti a bölcsőből (Folytatás a 2. oldalról) Most az amerikaiak is be­jelentették, hogy embert lő­nek fel. Ez azonban semmi­képpen sem ér fel Gagarin őr­nagy teljesítményével. Az amerikaiak függőlegesen szán­dékoznak fellőni egy embert, akit az önműködő kidobó ké­szülék (katapult) kidob és ejtőernyő segítségével leeresz­kedik. A sebesség ez esetben legfeljebb 2 kilométer, má­sodpercenként a hangsebesség­nek ötszöröse. Ezzel szemben Gagarin őrnagy 45 ezer kilo­métert tett meg 8 kilométeres másodpercenkénti sebességgel, ami a hangsebesség huszon- hatszorosa. ŰRRAKÉTÁK E téren a Szovjetunió há­rom kísérletet végzett, az USA pedig két sikertelen kísérletet Pionír rakétákkal. Az első szovjet holdrakéta megközelítette a holdat. 1959. január 2-án lerázta a Föld gravitációs bilincseit, Ez az első lunyik 5 ezer kilométerre száguldott a hold felszíne fe­lett. Megállapította az eddigi tudományos feltevések helyes­ségét, hogy a holdnak nincs légköre, gravitációja gyenge és nincs sugárveszély. Szeptember 12-én a, második lunyikot lőtték ki. Ez beleüt­között a holdba. A becsapó­dást 9 ember látta, közöttük négy magyar. (Magyarok vol­tak az elsők, akik rádióhullá­mot küldtek a holdra és le­mérték a visszaérkezésig el­telt időt. Két hangot hallottak vlsszhangszerűen, ami alátá­masztotta azt a feltevést, hogy a holdat 50 centiméter vastag rétegben por borítja és csak ezután kezdődik a sziklaréteg. Az első hang a rádióhullám­nak a porrétegbe, a második hang a sziklarétegbe való beleütközésből származott. Ez volt az első közvetlen lemé- rése a Hold Földtől való távol­ságának. Az eredmény az ed­digi számításokat igazolta.) A második lunyik az előre meg­állapított időponthoz viszo­nyítva 10 másodperces eltérés­világnak az a közlekedési vál­lalata, szervezete, mely menet­rendszerűbb pontossággal di­csekedhetnék! Október 4-én kilőtték a har­madik Lunyikot. A természet féltve őrzi titkát. A titok fá­tyolét nem könnyű fellebben- teni. Most pedig azt a fátylat akarták fellebbenteni, amely 20 millió év óta (20 millió év­vel ezelőtt ugyanis a Hold még lassan, forgott tengelye körül) elrejti a Hold túlsó ar­cát, A harmadik . lunyik le­fényképezte a Hold túlsó ol­dalát, A matematikai és más tudományok csodája volt a harmadik lunyik ' teljesítmé­nye. A visszaérkező rakétának a Föld északi pólusa felől kel­lett megérkeznie. Három test (Föld, Hold, rakéta) különle­ges pályájának ez a megte­remtése a matematikai csoda. Azért kellett észak felől jön­nie, mert a Szovjetunió a Föld északi féltekéjén helyez­kedik el. Az USA-nak is van olyan technikája, hogy lefényképez­hetné a Holdat. Nincs azon­ban olyan fémtechnikája, hajtóanyag-kémiája stb., hqgy ezt a fényképező-berendezést eljuttathatná a Holdig Ezért kisebb rakétákba, az ún, égi- kémekbe épített bele ugyan­olyan fényképező-berendezése- ket, amilyeneket a harmadik lunyikba építettek a Szovjet­unióban Ezek a égi-kémek a Földről készítenek fényképe­ket és csaknem valamennyi ilyen hívatású, nagy változatú amerikai égi-rakéta olyan pá­lyát fut, amely, elhalad a Szovjetunió és más szocialista országok fölött. A rakéták a modern had­viselés legfélelmetesebb esz­közei lehetnek. Kilométer pon­tossággal lehet célba juttatni például a szovjet rakétákat. Gagarin őrnagy egy kilo­méteren belül érkezett meg leszállásra kijelölt céljába! Szédületes ez a pontosság. Gondoljuk el, hogy Gagarin helyett hidrogénbombát he­hidrogénbomba egy kilométer pontossággal érkezik meg ki­jelölt céljába. __ Bá r a rakéták a modern hadviselés legfélelmete­sebb eszközei, mégis mivei e tudomány élenjárója a i Szovjetunió, mert a legfcj- í tettebb rakétatechnikával és legtökéletesebb raké­tákkal rendelkezik, azt kell mondanunk, bogy a szovjet rakéták uem a mo­dern hadviselés legfélel­metesebb eszközei, hanem a béke legszilárdabb biz­tosítékai, A Szovjetunió ürtudománya céltudatosan és töretlenül az emberiség boldogabb jövendőjét, a békét szolgálja. — HALÁLOZÁS. Böjtös Sandorné győri lelkész felese­ge, született Feigl Erzsébet, április 20-án hosszú, türelem­mel viselt szenvedés után 46 éves korában elhunyt. Április 22-én temették el a Győr-rév- falui temetőben a gyülekezet nagy részvéte mellett. „Bol­dogok, akik az Ürban halnak meg, azt mondja a Lélek, mert megnyugosznak az ő fáradtsá­guktól és cselekedeteik köve­tik őket” (Csel. 14, 13.). * — Őri Jánosné, az Evangé­likus Élet buzgó olvasója Ke- menesmihályfán április 6-án 70 éves korában elhunyt A~ igaznak emlékezete áldott! — ^Kisebb vidéki szeretetotthon a háztartási munkában segítségei keres- Érdeklődni lehet a balassa­gyarmati evangélikus lelkész! hiva­talban­— Megvételre keresem; Barth, Fosdick, Kamer, Masznyik, Mo- dersohn, PrŐhls, Raffay, Spur­geon, Thoreey. Turóczy és Thur- neysen műveit, valamint egyéb igemagyarázatokat. Balogh Mik­lós. Bp , II. Tapolcsányi u. 7. Te­lefon: 354—124, Üj kiadósban megjelent a Lelkészt ssolgdlati napié Aía 11. — Forint Kapható a Sajtóosztályon Budapest« V!!(„ Puskin ix t2L * sei érkezett a Holdba. Nincs ajlyeznek el a fülkében. És ez a, *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents