Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1961-05-07 / 19. szám
^ Jézus példázatai J ALDAS és ÁTOK Móricz Zsígmondnak van egy elbeszélése. „A birkaitató . válu” a címe. Arról mesél az író, hogy egy szegény zsellér halála után két fia hogyan próbálja egymást kijátszva szétosztani a semmit. Hatalmas értékké tornyosul szemük előtt a rongyos tarisznya és a lyukas csizma. Az osztozkodás, az örökségen való marakodás akkor ér a tetőfokra, amikor az udvaron meglátnak egy birkaitató vályút. Az egyik fiú városba került, de a vályút csak azért sem hagyja a falusinak... Nekiesnek és hosszában ket- téfürészelik. Inkább egyiké se legyen... Valami hasonló indulat lobbant lángra a Jézust hallgató sokaság egyik tagjának a szívében. Felteszi a kérdést a Mesternek s ö nem hagyja ezt a kérdést sem válaszolatla- nul. Nem fordít hátat a kérdezőnek, hanem átveszi a kérdés lüktetését, annak örök aktualitását s a Lélek kohójában megtisztítva és időfelettivé téve példázatban ad választ a kérdezőnek és nekünk. S mert Jézus nagyon jól ismerte a kérdések mögött meghúzódó embert, ezért röviden, de mégis érthetően elmondja, hogy hogyan látja Ő a földi vagyont, miben látja annak ajándékát és áldását, s mi az, amit a földi vagyonnal kapcsolatban átokká ítél és nem tűr (meg övéitől. ALÓ AS ÉS ANYAGI JÓLÉT! Ez a példázat sem tartalmaz nyilvánvalóan sem gazdasági, sem társadalmi igazságokat. Ilyeneknek bizonyítását hiába is várnók! Viszont nagyon is határozottan beszél itt és másutt is (pl. a Hegyi beszédben), arról az indulatról, belső alapállásról, tanítványi magatartásról, melyet minden követőjében látni, felismerni és értékelni akar. Mi ma már ezt a jézusi példázatot világosabban érthetjük, (mint néhány évtizeddel ezelőtt. Isten néha a történelem átformálásával teszi érthetőbbé üzenetét a hívők számára! Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy az anyagi jólét, az „életszínvonal maximuma” nem bűn. Sőt! Áldás! Keresztyén szelmmel szabad nekünk úgy tekintenünk egy új hídra, épülő városnegyedeinkre, kulturált íalvainkra, hogy mindezekben meglássuk Isten áldását. Nem a „betakarítás” a bűn! Hiszen ha végignézünk otthonainkban, városokon és ialvainkon, sőt ha végignézünk a kinyitott szekrényajtón át felénk mosolygó ruhatárunkon, ott kell, hogy álljon előttünk Isten áldásának bősége. S éppen azért, mert rrd is részesei vagyunk * földi jólét megteremtésének és kialakításának, ezért s keresztyén embernek mindenütt elöl kell járnia szolgálatával és hűségével. Örömmel és hivatástudattal kell dolgoznia ott és abban a munkában* ahová őt Isten állította. Mi már elmondhatjuk, hogy végezzük a „betakarítás” munkáját. Isten a földi vagyont, az anyagi jólétet és biztonságot a társadalom ösz- szefogásán és munkáján keresztül adja meg nekünk. Kölcsönhatásban vagyunk egymással. A társadalom ad nékünk lehetőséget, hogy különösebb gond nélkül éljük munkás életünket. Viszont mi is tartozunk annyival ennek a társadalomnak, hogy a lehető legjobb és legeredményesebb munkát adjuk munkaerőnkből. Milyen hálásaknak is kell Tennünk, hogy mi már érezhetjük és élvezhetjük azt az örömöt, ami együtt jár azzal. hogy munkánk eredményét — Isten földi kincseit — saját kamráinkba takaríthatjuk be! ÁTOKKÁ CSAK A GONOSZ KEZEKEN VALIK! Akkor kezdődött a példázatbeli gazdagnak az ítélete, amikor így szólt magában: .sokat gyűjtöttél sok esztendőre; pihenj, egyél-igyál, fcrvendezzél!” Nem abban mu(Lk 12,13—21.) tatkozott meg bűne, bogy betakarította az Isten adta gazdag termést, hanefm az Istentől kapott javak felhasználásában, ill, fel nem használásában. Eszébe sem jutott, hogy ezt a gazdag termést azért kapta, hogy azzal szolgáljon embertársainak. Ekkor aztán magatartása szembetalálkozik Isten akaratával és élete, „gazdagsága”, földi jóléte felett elhangzik Isten ítélő szava. Sajnos, ilyen példázatbeli keresztyénekkel még ma is elég gyakran találkozhatunk. Az ilyen magatartású ember mit törődik azzal, hogy mellette éhenhalnak emberek, rabszolgasorsban robotolnak milliók, járványos betegség tizedeli meg az elmaradott országok éhező lakosságát — mindez őt nem érdekli, mert önző! Sok keresztyén ember esik ebbe a hamis szemléletbe! Gondoljunk csak az ún. „keresztyén Nyugatra”. Kizsákmányolással, önzéssel, a példázatbeli „gazdag” keresz- tyénséggel találkozhatunk. A tőkés társadalom betakarítja a sokszor vérszagú termést, de aztán páncélszekrények mélyén pihen a nyereség. S (míg néhány ezren esznek- isznak, addig milliók nélkülöznek és éheznek. Ennek a példázatnak a fényében nyugodtan elmondhatjuk, hogy a vagyon, a földi jólét az ember kezében lesz bűnné és Isten előtt ité- letessé, átokká, ha abból az ember kivonja felebarátjait, tehát ha kizsákmányolja azokat! De mert még miközöttünk is elég sok olyan ember él, aki szeretné így, ilyen „bolond” módon leélni életét s mert az örökségben és önzésben még közöttünk is élnek móriczi hősök, ezért ne|tn szabad becsuknunk fülünket ez előtt a példázat előtt sem, mert ezzel is igaz keresztyén hitre, engedelmes életre és üdvösségre akar tanítani minket a példázatot mondó Jézus Krisztus. Üj lelkületet akar nékünk adni. Olyan új lelket, amely a másik emberért is érez. Olyan új szívet, amely széjjelnéz a világban és a földi javak elosztásában is felismeri Isten akaratát s nemcsak magának él, a maga jólétének az „elefántcsonttornyában”, hanem észreveszi, hogy szerves tagja a társadalomnak és az egész emberiségnek s részt vesz az egész világot érintő kérdések megértésében és megoldásában. Erre a Ivar megtanítani bennünket a földi vagyonban bizakodó gazdagról szóló jézusi példázat is! Átok helyett áldássá legyen életünkben a földi kincs! Legyen valóság a mi keresztyén életünkben is az, amit így énekelünk: „Testvéreim javáért Fáradnom, küzdenem: Erre segélj, ó, Isten, Én édes Istenem! Én tövises pályámon Ragyogjon szeretet, Mert aki boldogít mást, Boldog csak az lehet.” Karner Ágoston HÉTRŐL—HETRE Jézus vonzó ereje < Ján. 12, 32. Csodálatos vonzó ereje van a mágnesnek. Ha gombostűket helyezünk közelébe, meglepetten látjuk, hogy a gombostűk mozgásba jönnek és a mágneshez közelebb lévők hozzátapadnak, a távolabb esők pedig a mágneshez tapadtakhoz kapcsolódnak. A mágnes hatásához hasonlít Jézus vonzó ereje is, aki életében, majd keresztre feszített megvetettségében és az Atya jobbjára való felemeltetése után is vonzotta és vonzza ma is a lelkeket. Jézus vonzó ereje erős, mert szeretet árad egész életéből és váltságszerző művének minden egyes lényéből. Aki egyszer megtapasztalja új életet adó szeretetét, az Péterként leteszi a hálót, Mátéként nem tud nemet mondani, Zákeusként feladja „pénz boldogít” elvét, a pogány századosként felismeri benne Isten Fiát és a megtért latorként a halál után követi Öt országába. Az első keresztyének hithűsége és Krisztusból táplálkozó szeretete valaha bő gyümölcstermést eredményezett az Anya- szentegyház fáján. Ma is csak ez a hittel párosult szeretet szerezhet követőket az Atya jobbján ülő, minden embert elérni akaró Krisztus számára, ő minden embert magához akar vonni, mert számára minden egyes emberi élet drága! Az övéi kötelessége, hogy bizonyságtevő élettel támogassák és ne akadályozzák az Úr mindeneket boldogságra vezérlő munkáját. Nem mondhatja a keresztyén ember cinikusan Kain módjára „Avagy őriző je vagyok-e én az én atyámfiának?” Örizői s felelősek vagyunk, mert ö a megváltott s megszépített életre magához akar vonni mindeneket idelent s egykor örök üdvösségre odafent. A mai vasárnap neve: Rogáte, magyarul: kérjetek! Tudjunk kérni s imádkozni Jézus minden embert békés, boldog életre s majdan üdvösségre Magához vonó akaratának megvalósulásáért. Ferenczy Vilmos NAPRÓL-NAPRA VASÁRNAP: I. SAM. 2, 10; JAK. 4, 6. — Uram bocsásd meg bűneimet! Bocsásd meg, hogy gondolatban olyan sokat vétkeztem Ellened! I. Kir. 3, 5—15; Habakuk 2, 1—4; Róm. L 16-17. HÉTFŐ: II. MÓZ. 20, 15; I. KOR. 4, 2. — Köszönöm, hogy Te Jézus Krisztusban kijelentetted magad és megadtad annak lehetőségét, hogy mi az imádságon keresztül odafordulhatunk Hozzád. Mk. 1, 35—39; Hab. 3, 1—19; Róm. 8, 34. KEDD: V. MOZ. 1, H; I. TIM. 1, 13. — Áldlak és magasztallak, hogy áldásoddal körülveszed életemet. Kegyelmedet nem vonod meg tőlem, hanem igédben újra és újra hirdetteted, hogy Te Jézus Krisztusban értem, bűnös emberért jöttél el. Jak. 5, 13-18; Sof. 1, 1-7, 14-18; I. Tess. 5, 3-5: SZERDA: EZ. 16, 60; II. TIM. 2, 13. - Uram, Te Jézus Krisztus által megújítottad azt a szövetséget, amelyet népeddel kötöttél. Az Ő teste és vére ennek az új szövetségnek a záloga. Ján. 17, 11—26; Sof. 3, 8—20; I. Kor. 6, 11/b; Mk. 16, 14-20. CSÜTÖRTÖK: I. MÓZ. 50, 21; EF. 4, 7-8. - Megváltó Krisztusunk! Te elmentél az Atyához, hogy az Ö jobbján ülve könyörögj érettünk. Kérünk, légy közbenjárónk, érettünk bűnösökért! II. Kir. 2, 1—12; Zsolt. 47. PÉNTEK: I. MOZ. 2, 15; I. KOR. 15, 58. - Köszönjük Néked Istenünk ezt a világot, ahol élünk. E világnak minden áldását és örömét. Kérünk, tartsd meg földünket, hazánkat békességben, hogy végezhessük munkánkat egymás javára és boldogulására. Kol. 3, 1—4; Joel 1, 1—15; Lk. 21, 34—35. SZOMBAT: EZ. 37, 14; I. KOR. 2, 14. — Add minékünk Lelkedet, hogy tudjunk Néked szolgálni és igédnek engedelmeskedve tudjunk úgy élni, hogy életünkkel is hirdessük a Te dicsőségedet. Legyen Neked dicséret és dicsőség most és mindörökké. Amen. Lk. 18, 1-8/a; Jóéi 2, 1—U; Lk. 21, 36; Ján. 1&, 26-2*s 16, 1—4. k. a. HÍREK. — Húsvét utáni 5. vasárnapon az oltárterítő színe: fehér. A vasárnap oltári igéje: KoL 4, 2—4; szószéki igéje: Lk. 18, 1—8; délutáni igéje: Zsolt. 130. * Isten sxzieleténeU visszUangia — A húsvét utáni 5. vasárnap latin neve: Rogate. (Kérjetek ... imádkozzatok.) A harangszó elsősorban nem időjelzés, hanem imádságra hívás. A déli harangszó alatt békességért imádkozunk. A lelkész azért fordul imádság alatt az oltár felé, hogy ezzel is emlékeztessen arra: imádságunk Istennek szól és a lelkész, mint a gyülekezet egyik tagja, szintén Isten felé fordul. * — BUDAPEST—FASOR. A gyülekezet április 30-án, vasárnap délután szeretetven- dégséget tartott. A szeretet- vendégség előadója dr. Ottlyk Ernő, a Teológiai Akadémia dékánja volt, aki érdekes beszámolót tartott a magyar egyházi küldöttség finnországi és dániai útjáról. — BÉKEGYÜLÉSEK a Hazafias Népfront rendezésében. Győr-Sopron megye protestáns lelkészei április 19-én Győrött a Hazafias Népfront rendezésében papi békegyűlést tartottak. Az összejövetel helye ez alkalommal a Wilhelm Pieck-gyár belvárosi kultúrterme volt, ahol az előadást a témával kapcsolatos filmbemutató követte. Ifj. dr. Bartha Lajos az Uránia Csillagvizsgáló tudományos munkatársa tartott érdekes, élénk és közvetlen eszmecserére indító előadást „Az űrhajózás története” címen. A Pest megyei protestáns lelkészek ugyancsak április 19-én vettek részt békegyűlésen, ahol Róka Gedeon csillagász tartott előadást az űrkutatás kérdéseiről. — KECSKEMÉT. Április 16-án Jakus Imre tahi lelkész szolgált a gyülekezetben. A gyülekezeti szeretetvendégsé- gen novelláiból adott elő. — A LELKÉSZ1 MUNKA- KÖZÖSSÉGEK ÉLETÉBŐL. A Pest megyei egyházmegye lelkészi munkaközössége április 19-én Budapesten ülésezett. Úrvacsoraosztás (Győri János) és igehirdetési előkészület után (Roszik Mihály) Keveházy László olvasta fel a Genezis 1—3 katechetikai feldolgozását. Jurányi István a békemunka időszerű kérdéseiről számolt be, majd Mar- schalkó Gyula vezetésével az Üj Énekek-böl tanultak. — A Borsod-hevesi egyházmegye lelkészi munkaközössége április 18-án tartotta ülését Miskolcon. Igetanulmánnyal szolgált Tarjáni Gyula. A gyarmati sorból felszabadult népek és a keresztyén- ség címen Túrmezei Sándor olvasta fel dolgozatát. Nikodé- musz János: Egyházi sajtónk a gyarmati népek igazsága mellet címen tartott sajtószemléi. „Események, előadások, művek lelkészszemmel” címen Pintér Károly és Virágh Gyula nyújtott tájékoztatót. Az ülés Moravcsik Sándor áhítatával végződött. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes fcgyháss Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: a. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és Kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal! Budapest. VIII. Üllői út 24. Szerkesztőségi telelőn: 142—887 Sajtóosztály! telefon: 142—074. Előfizetési ára egy évre 60, — Ft, fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412.—VIII. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomtatott 612795/2 — Zrínyi Nyomda, Bp. Lukács 18, 1—8. Hivő emberek gyülekezetének az a legjellemzőbb vonása, hogy imádkozó gyülekezet. Olyan emberek közössége, akik hitük csendes perceiben az imádság szavaival szólítják meg az; Istent. Kérés, hálaadás, köszönet és öröm szép és szent érzései az imádság szavaival vezetik mindennap Isten gyermekeit az Isten elé. A Miatyánkra és általában az imádkozásra maga Jézus tanította meg a tanítványait. Az egyház is külön vasárnapot iktatott be az ünnepek közé s a reánk következő vasárnapon minden evangélikus templomban az imádságról szól majd a prédikáció. Ezek a sorok is röviden az imádságról beszélnek. 1. Az első, amit mondanak az, hogy az imádság a — „hit vők anyanyelve”. Boldog és hálás emberek, akiket Isten megszólít az Igében, imádkozva válaszolnak Isten hozzájuk szóló szavára. Az élet mindennapi gazdagságát és gondviselését átélő emberek imádságban köszönik meg Isten ajándékait. Mint gyermekek, az Atyától kérnek hittel és bizalommal mindent: erőt és áldást, bűnbocsánatot és lépteik világosságát, hitet és Istennek tetsző életet. Az imádság' a hívők anyanyelve: ez teszi tisztává ajkukat és szívüket. 2. A másik mondanivalója az Igének az, hogy Isten gyer-> mekeinek szüntelenül imádkozniok kell. Nincs szünet az imád-« Ságban, mint ahogy nincs szünetje Isten szeretetének és gondviselésének és nem lehet szünetje az emberi jóságnak, becsületnek, békének, mert ez az Isten örök parancsa. Családi és minden más együttélésünk boldog beszélgetésekből áll. Szóból és válaszból, beszédből és engedelmes cselekedetből. Az imádság így lesz Isten szeretetének örök visszhangja a hivő emberek életében. 3. A harmadik mondanivaló az, hogy hittel kell imádkozni. Valaki ezt így mondotta: Jézussal együtt kell imádkozni. Ügy mint O. Mindazért, amiért Ö imádkozott. Bizalommal és bizodalommal! Így lesz az imádság erő és egyensúly, béke és biztonság, szolgálat és reménység a hivők szívében. 4. Még csak annyit, hogy az imádság anyanyelve nemcsak Istennel köt össze, hanem minden emberrel, világunkkal és sorsunkkal, közös jövendőnkkel. Az imádság anyanyelve tesz testvérré és tesz tagjává az egész teremtett világnak. Valaki egyszer így mondta el a tékozló fiú történetének egyik részletét. Amikor a tékozló fiú megérkezett, a nagyobbik fiú a szemrehányás hangsúlyával mondta az atyjának; — Megjött a fiad! — Nem jól mondtad — féld te neki az édesatyja — a testvéred jött meg! Így lesz az imádság áz Istennel és a testvérrel való találkozás boldog és békés küszöbe! Friedrich Lajos „ Kicsodám van az egekben ?“ Jn, 20. 16-18. A mennybemenetel eseménye helyett ez évi ünnepi igénk: Jézusnak Máriához és rajta keresztül a tanítványi körhöz szóló bejelentését tartalmazza. Ezzel az ige segít bennünket a mennybemenetel eseményének döntő jelentőségét megérteni. Jézusnak a felmenetele vagy átmenetele nagy fordulatot jelent. S ez a fordulat nem abban van, hogy aki eddig látható volt, az most láthatatlanná lett, hanem abban, hogy mostantól kezdve Jézus az Atyának jobbján „ül”. Az, Aki az Istennek jobbján ül, így beszél Máriához: „az én Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez és a ti Istenetekhez”. Jézus ezzel kifejezésre juttatja, hogy az a közös- ségvállalás, mely földrejöttével kezdődött, tanítással és gyógyítással folytatódott és a kereszten csúcsosodott ki, mikor bűneinket magára vállalta — nem ért véget. Istenségének magáravétele nem jelenti az embervilághoz fűződő kapcsolatának megszakadását. Testvérünk marad továbbra is. Érti és számontartja életünk dolgait és abban ugyanazzal a segítőkészséggel van jelen, mint mennybemenetele előtt. Ezért tárhatunk eléje mindent őszinte imádságainkban és ezért számolhatunk szüntelenül jelenlétével és megértésével. Az a Jézus, aki a mennyben van, nemcsak megdicsőült Urunk, hanem hű testvérünk is. Jézusnak. ez az embervilággal való folyamatos közössége példa is földön élő népe, az egyház számára. Az ő országába való tartozásunk soha nem eredményezheti az emberi közösségeinktől, családtól, néptől, világtól való elzárkózást, valamiféle „mennyei fellegvárba” visszahúzódást. Sőt ellenkezőleg, azt követeli, hogy a testvéri szeretet teljességével, megértéssel és segítőkészséggel vállaljuk a közösséget, az együvétarto- zás terhét és örömét embertársainkkal, az egész embervilággal. Jézus mennybemenetele azt a nagy fordulatot hozta, hogy testvérünk van a mennyben és általa testvérünkké lett minden ember. A mennybe ment Jézusra tekintő gyülekezet ilyen bizalommal tekint Urára és ilyen szeretettel embertársaira. Jézus Istent „Atyánknak” nevezi. Ez azt jelenti, hogy az az Isten, akinél ügyünket képviseli, általa gyermekeiként tekint reánk. A jó viszony Isten és az ember között helyreállt és annak fenntartásáról maga Jézus Krisztus gondoskodik. Öérette Isten csupa jót művel az emberrel és az emberért. És ennek a jónak munkálásába állítja engedelmes gyermekeit is. Isten Atyánk, '„a mi Atyánk”, minden emberé. Jézus a testvérünk, minden emberé. Nemcsak teremtettségi adottságaink, nemcsak a megváltás egyetemessége, hanem Krisztus mennybéli szolgálata is eltéphetetlen kötelékkel fűz össze bennünket e földön minden emberrel, minden néppeL S ez az Isten által létrehozott közösség, melyben Jézus is testvérként fogja minden ember kezét, kötelez bennünket mindannyiunkat egymás boldogságát, előrehaladását, megelégedését, külső és belső békességét munkálni, megdicsőült Urunk iránti felelősségben. Mezősi György ISTENTISZTELETI REND BUDAPESTEN, 1961. MÄJUS 7-ÉN Deák tér de. 9 (úrv.) Trajtler Gábor, de. 11 (úrv.) Haienscher Károly, du. 6 Hafenscher Károly. Fasor de. fél 10, de. 11 Koren Emil, du. 6 Koren Emil. Dózsa György út de. fél 10. Üllői út 24. de. fél 10 Grünvalszky Károly, de. 11 (úrv.) Grünvalszky Károly. Karácsony Sándor u. 31. de. 10 Fodor Ottmár. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) dr. Szilády Jenő, de. háromnegyed 12 (úrv.) Fodor Ottmár. Thaly Kálmán u. de. 10 Drenyov- szky János, de. 11 (úrv.) Rédey Pál, du. fi Drenyovszky János. Utász u. de. 9. (úrv.) Veöreös Lnne. Kőbánya de. 10. (*irv4 Veoreo* Imre, du. 5. Szeretetvenég&ég: Sztehló Gábor. Vajda Péter u. de. fél 12. (úrv.) Veöreös Imre. Zugló de. 11 (úrv.) Boros Károly, du. 6 Boros Károly. Rákosfalva de. 8 Szabó István. Gyarmat u. de. fél 10 Boros Károly. Fóti út de. 11 Nagy István. Váci út 129. de. 8 Gádor András. Frangepán u. de. fél 9 Nagy István. Újpest de. 10 (úrv.) id. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Rá- kospalota-MAV-telep de. 8. Rákos- palota-Nagytemplom de. 10. Rákos- palota-Kistemplom du. 3. Rákoscsaba de. 9 Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. fél 3u Pestújhely de. ló Kúrtösy Kálmán. Sashalom de. 9 Karner Ágoston. Rákosszentmihály de. fél H Karner Ágoston. Bécsikapu tér de. 9 Várady Lajos, de. 11 Schreiner Vilmos, du. 7 Bárdossy Tibor. Torockó tér de. 8 (úrv.), de. fél 9 Schreiner Vil* mos. Óbuda de. 9 Fülöo Dezső, de. 10 (úrv.) Vámos József, du. 5 Fü- löp Dezső. XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9 Zoltai Gyula, de. 11 Zoltai Gyula, du. fél 7 Ruttkay Elemér. Pesfchidegkút de. fél 11 Ruttkay Elemér. Budakeszi de. 8 Károlyi Erzsébet. Kelenföld de. 8 (úrv.) Kendeh György, de. 11 (úrv.) Ken- deh György, du. 6 dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út 138. de. 9 dr. Rezessy Zoltán. Albertfalva de. 7 Visontai Róbert. Kelenvölgy de. 9 Visontai Róbert, Budafok de. II Visontai Róbert. Nagytétény du. 3 Visontai Róbert. Csillaghegy de, fel ló. Csepel de. ti. da. 6. t 4.
