Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1961-05-07 / 19. szám
AKIK VILÁGOSSÁGBAN JÁRNAK — János apostol üzenete — VAN SZÓSZÓLÓ I. Jn 2, 1—2: Fiacskáim! Ezeket azért írom meg nektek, hogy ne vétkezzetek. És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus. Mert ő engesztelő^ a mi bűneinkért, de nemcsak a mieinkért, hanem az eSész világ bűneiért is! Fiacskáim! Meleghangú, atyai levél sorai ezek. Megöregedett, megöszült Krisztus szolgálatában, aki itt „fiacskáimnak” nevezi a gyülekezetét. Az atyai barát, az aggódó lelkipásztor szavai gyöngyöznek ezekben az intelmekben azokért a gyermekekért, akik még „csecsemők” a Krisztus követésében. Azokhoz szól, akikhez el- elvitte az „élet igéjének” az örömüzenetét (1,1) és igehirdetésével elkezdte náluk az új élet plántálását. Hiszen minden igehirdetés és tanúskodás, ha az élet igéjét hozza, az új életet, az új teremtés zsengéjét kezdi el az emberekben. Lelki atyjává lesz a híveknek — a hívek pedig, ha megújultak a hitben, egymás gondjai1 nak-bajainak és örömének a részeseivé lesznek. S aki így prédikálja az élet igéjét, annak nemcsak joga, hanem kötelessége is, hogy beleszóljon a dolgainkba. Ebben van a lelkész elhivatottsága, nem a hivatalban! Ebben rejik a mindenki papsága az evangélikus gyülekezetekben! Aki hisz, az alázatos! Abból tűnik ki Istenben vetett hitünk értéke és hitele, hogy elfogadjuk-e alázatosan az ilyen megszólítást és hallgatunk-e az apostoli intelemre? Nem úgy, mint akik mindent jobban tudnak. Nem szavaiba vágva. Nem bírálgatva és néha-néha. Reá hallgatunk fenntartás nélkül, ahogyan a gyermek figyel atyja szavára. Hiszen minden igazi igehirdetőnek egyetlen célja van szavával: ......./togy ne vétkezzetek”. A vétkezésben látja a keresztyén ember életének a legnagyobb veszélyét. Tudja, látja, hogy hogyan lopakodik be a bűn legtitkosabb gondolatainkba. Hogyan mérgezi meg azt is, amit jónak véltünk és akartunk. Hogyan szaggatja szét lépésről lépésre azokat a szálakat, amelyek Istenhez, az élet forrásához tűznek bennünket. A Szentfrás a tőle megszokott lárgyilagossággal fedi föl a bűnnek ezt a hatalmát. El kell szakadnunk a bűntől! A kegyelemről szóló üzenet a leghatalmasabb felhívás arra, hogy „ne vétkezzetek!” Az „élet igéjét” nem azért kaptuk, hogy tétlenkedjünk, hogy várjuk a sült galambot, hanem felébredjünk és elviselhetetlennek találjuk a bűneinket. Hogy az ige testté lett és az apostolok hirdetik nekünk, hogy az Isten világosság, hogy közösségben lehetünk vele, hogy megtisztulhatunk Krisztus vére által — mindennek egyetlen célja, hogy „ne vétkezzetek!” El kell szakadnunk a bűntől és vétektől. Az apostol nagyon jól tudja, hoa" ez a feladat meghaladja a mi képességeinket. ..Búnbo- csánatra” van szükségünk, hogy harcolni tudjunk saját magunkban és azon kívül a bűn hatalma ellen. Istennek kell újra meg újra elvennie vétkeinket, neki kell „rendeznie” ügyeinket, hogy közösségünk vele meg ne szakadjon. Hiszen a zsoltárossal együtt mi is félve tesszük föl a kérdést: ..Ha a bűnöket számon tartod Uram: Uram kicsoda maradhat meg?!” (130,3). De kicsoda és micsoda indítja erre az Istent? Ki tud az Isten szavába vágni, ha igazságos bírói ítéletét kimondja felettünk? Akinek magának is tartania, sőt rettegnie kell ítéletétől — serrniképpen sem! Csak az tud szót emelni Istennél, akinek nemcsak bátorsága van ehhez, hanem aki „meg tud állni” előtte. Van Szószólónk! Van valaki, aki szót emelhet értünk! Ez a mondat az egész evangéliom! Sőt a miénk ez az „egyvalaki”. Ö a mi képviselőnk és emberneve van: Krisztus Jézus. Istennek testbe kellett öltöztetnie ígéretét a bünbocsánatra vonatkozólag. Csodának kellett történnie, amiről Ezsaiás próféta így jövendölt: „Látta, hogy nincs senki. Elámult, hogy nincs aki közbelépjen. Ezért karja szerzett annak sza- badítást és az ő igazsága lett a támasza.” (59,16). Ez a támasz Jézusban adatott meg nekünk. Ezt hirdetik az apostolok és mi nem tehetünk mást, minthogy csodálkozunk. Senki más nem tudna segíteni rajtunk. És milyen csodálatos módon segít! Nem beszéli rá az Istent, hogy ne vegye komolyan a bűnt. Jézus közbenjárása nem ilyen! Nem arra kéri Istent, hogy mondjon le az ítéletről. De azt, hogy ne rajtunk, hanem rajta hajtsa végre: „Elhordozza a világ bűnét és elhordozza azokat a bűnöket is, amelyekkel mi vétkezünk ellene”. Minden emberi képességet meghaladó feladatot vállalt: A világ bűneinek az el- hordozását. Csak Isten maga képes erre. S valóban: a kereszt emberében Isten maga vállalja magára minden ember bűnének a végtelen terhét. Nem tagadja le a bűnöket. Nem úgy tesz, mintha nem lennének. Hanem győzelemre viszi szeretetét. Irgalmas, az igazság megőrzésével. Igaz, az irgalmasság gyakorlásával. Ezért azonos ez a Szószóló Istennel magával, az Atyával. Mert ki tudna más megállni az ítéletnek abban borzalmas órájában? Ki más tudna úgy odaállni Isten elé védelmezőén, hogy a maga testével fogja föl az ítélet szavát a halálos csapást, aminek bennünket kellene érnie?! „Bizony, miattunk viselt betegségeket, miamiink hordozott fájdalmakat ... Pedig őt a mi hit- szegéseink szögezték át és a mi bűneink törték össze. A mi békességünkért volt rajta fenyíték.” (És 53,4.5.). A Szószóló a vádlottak pártjára állt. Isten ítéletéből a védelem fegyverét kovácsolja. Kálvin mondja: „Krisztus közbenjárása azt jelenti, hogy a halálát tartja oda bizonyságul a mi üdvösségünkért.” Benne nyűit azután Isten engesztelő jobbot az embernek — ma is. Benne van az embernek a re- ménvsége ma is. Hiszen ebben a Názáreti Jézusban elfogadja és magához vonja Isten a világot. Nem csak néhány kegyes embert! Nemcsak néhány tanítványát, nemcsak az egyházat, hanem az egész világot. A Szószóló ezzel példát mutat követésére. Az ember bűneinek szomorú rabja ma is. Legnagyobb a szeretet Amikor anyák napját ünnepeljük, mélységes tisztelettel és szeretettel állunk meg az édesanyák előtt. Boldogok, akik ezen a napon megcsókolhatják édesanyjuk áldott kezét. A kézcsók lassan ugyan kimegy a divatból és senki sem bánja, de az édesanyánk keze kivétel. Ez a kéz megérdemli, hogy megcsókoljuk. Boldogok, akik ezen a napon egy csokor virággal, vagy más ajándékkal kedveskedhetnek édesanyjuknak. De hálás szívvel köszönjük meg Istennek édesanyánkat haló porában is. Anyák napján az édesanyánk sírjára tesszük le az emlékezés virágait. Emlékezünk az édesanyánkra, tanító szavaira, simogató kezének melegére, kedves mosolyára. Amikor anyák napját ünnepeljük, a korinthusi első levél ismeretes igéjére gondolunk. .4 szeretet himnuszában azt mondja Pál apostol, hogy legnagyobb a szeretet. Valóban a szeretet nagyobb az ékesszólásnál, nagyobb a jövendőmondásnál. tudománynál. Általában a legnagyobb szerete- tet mi keresztyének Istenben szemléljük, de itt a földön az édesanyák azok, akik. gyakorlatilag adnak példát a legnagyobb szerétéiről! Az édesanyák szeretete önfeláldozó szeretet. Ezért az anyai szeretet az atyai szeretettel együtt a családi élet fundamentuma. Ki gyakorolja igazán a sze- retetet? Az, aki kész örömmel sok energiát áldozni azért, hogy kis örömöt szerezzen. Az édesanyák sorsa a sok energia befektetés, hogy vele kis örömöt szerezzenek. Órákon át főznek, dolgoznak és munkájuk eredményének negyedóra alatt vége. Órákon át takarítanak és milyen hamar teremtenek rendetlenséget a gyermekek. Az édesanyák szeretete találékony szeretet. Hányszor van úgy, hogy a gyermekek borús arcát csak az édesanyai szeretet tudja felvidítani. Az édesanyai szeretet ezerarcú szeretet. Ott bukkanik fel a gyermekek életében, ahol ők azt nem is várják. Az édesanyai szeretetnek ezer mozdulata, ezer segítő cselekedete van. Azok a gyermekek tehetnek erről különösen bizonyságot, akik heteken át súlyos betegen feküdtek. Ilyenkor az édesanyai szeretet ezer óvó mozdulattal veszi körül a beteg gyermeket. Az édesanyai szeretet gyakorlásában sohasem a szere- tetet gyakorló édesanya a cél, hanem mindig a gyermek. Azt soha elfelejteni nem lehet, hogy áldott emlékezetű édesanyánk minden reggel legalább félórával előbb felkelt, mint mi, hogy párolgó kávénk ott legyen az asztalon, hogy délben a legjobb falatot egy óvatlan pillanatban tányérunkra tette, hogy ö inkább foltos ruhában járt, csak nekünk szép és jó ruhánk lehessen! Az édesanyánk szeretetében mindig a másik, mindig a család, mindig mi voltunk a cél! Az édesanyái szeretet stílusa ez: Jobb lezz néked! Az édesanyák sohasem azt keresik, mi jobb nékik, hanem mindig azt kutatják, hogy mi jobb a gyermeknek. Az édesanyák így beszélnek: „Jobb lesz fiam, ha elmegyek tőletek, nem leszek ter- hetekre”. „Jobb lesz, ha a kis unoka mellett én virrasztók, mert reggel dolgoznod kell menni”. „Jobb lesz neked, ha betakarlak, mert különben megfázol”. Az édesanyai szeretet mindent megbocsát. Ismertem egy fejkendős, munkában sokszor elfáradt, kedves, hűséges édesanyát. akit a gonosz gyermeke megütött. Amikor vigasztalni mentem hozzá, eltagadta! De sokszor bántottuk meg a drága jó édesanyánkat, ha nem is ütöttük meg kezüket. Engedetlenek voltunk, nem értünk haza, mire terített asztallal várt. És sok mindent elhallgattunk előtte! Anyák mennyei nyes nap, mert nincs itt a földön mélyebb, tisztább, felma- gasztaltabb érzés, mint az anyai szeretet érzése. Mély, fehér és tiszta érzés ez akkor is, mikor az édesanyai szív örül és tiszta, áldott érzés akkor is, amikor az édesanyai szívnek bánata van. Pedig de sokszor csillogott könnytől az édesanyánk szeme. Ünnepeljünk úgy. hogy szivünk mélyén ébredjen fel az erős, tiszta szándék és legyen belőle valóságos cselekedet, hogy ezután sokkal jobban tiszteljük és szeretjük az édesanyánkat, mint eddig. Ha boldog ünneplésünk eredménye ez lesz, akkor ünnepiünk jól. Ünneplésünk csak úgy lest felemelő, ha útravalóval lát el bennünket. Tiszteljük, szeressük az édesanyánkat és az édesanyákat, mert szívükben nincs önzés, mert az anyai öröm a legszebb a világon és az anyai fájdalom a legszentebb a földön. Tiszteljük, szeressük az édesanyánkat és az édesaynákat, mert vezetnek és tanítanak. Csókoljuk meg szeretettel is tisztelettel a kezüket, arcukat- Ültessünk virágot, hintsünk könnyet a sírhalmukra! Tiszteljük, szeressük az édesanyákat, mert ők a legnagyobb hősök, arcuk redöi a diadaljelvényeik és kitüntetéseik. Valamelyik újság írta: Ha a világ népei kilövik a harci rakétáikat, akkor vége lesz mindazoknak az ideáloknak, melyekért itt a földön egyáltalában érdemes élni. Édesanyák! Ünnepnapotokon az a kérésünk, imádkozzatok és tegyetek meg mindent. hogy a földön többé ne legyen háború, hogy az emberek megértsék egymást. Édesanyák! Áldjon meg M? Isten titeket minden áldásával. Fülöt» Dezső napja csodalatos, fehérségben izzó féAz egyháznak és minden keresztyén embernek a feladata, a küldetése pedig ma is ez: Szeresse Krisztusban az embert és a világot, amelynek Krisztus a világosságává akar lenni a mi bizonvságtételünk által. Ne az ítélet és a kárhozat üzenetét szólaltassuk meg, hanem — mint igazi követői Krisztusnak és szószólói a világnak — a kiengesztelés és a megbékélés üzenetét vigyük a » ilágba, amelynek olyan nagy szüksége van erre. Hirdessük azt a Krisztust, aki „engeszte- lés a mi bűneinkért, de nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is!" Met% a bűnbocsánatban részesüli! ember látja a világosság felé vezető utat. Nem tud egy helyben topogni, hanem megy, fut* rohan s viszi magával a „vétJ kezőket” a világosság országa-' bcL* * Dr. Pálfy Miklós As emberiség kilépett a bölcsőből Aprilis 28-an ismét papi békegyülésre gyűltek ösz- sze a budapesti evangéliumi, ortodox, izraelita és unitárius egyházak lelkészei az Üj Városháza tanácstermében. A Hazafias Népfront budapesti bizottságának rendezésében tartott gyűlésen Ganzer Károly csillágász, az Uránia Csillagvizsgáló tudományos munkatársa tartott érdekfeszítő előadást. Az előadás néhány gondolatát az alábbiakban közöljük. A Föld az emberiség bölcsője. Az emberiség napjainkban kilép bölcsőjéből, kinövi a gyermekcipőjét. Erre történt sikeres kísérlet április 12-én, amikor Gagarin őrnagy, az emberiség történelmében először, űrhajóban körülrepülte a földet. ÜJ TUDOMÁNY SZÜLETIK: AZ ŰRHAJÓZÁS TUDOMÁNYA Az űrhajózás tudománya nem külön, önálló tudomány, mert 10—12 másik tudományág koordinálása. Olyan feladatokat tűz maga elé, melyeket csakis a szocialista társadalomban lehet megvalósítani. E tudomány sikeres művelése csakis központilag irányított állami kísérletek alapján lehetséges. Ezért természetes, hogy a Szovjetunió teremtette meg az. űrhajózást mint tudományt. A múlt században és szinte a legutóbbi évtizedekig a Földnek a kozmoszban való helyzetéről alig tudtunk többet, mint hogy a Föld a gravitáció rabláncán kering a Nap körül. Ez volt a Föld egyetlen kapcsolata a világegyetemmel. KOZMIKUS SUGÁRZÁS A Föld és az egyetemes emberiség sorsának további alakulása nagyban függ a kozmikus erők megismerésétől. A Napból és a Kozmoszból a Földet állandó sugárzás éri. Vannak éltető, de vannak gyilkos sugárzások is. Ezek elől a gyilkos sugárzások elől a Földet mintegy elrejti, védi a légkör. Az élet a kozmikus hatások függvénye. A légkör az ösvény az élő és az élettelen határán. Éppen ezért büntetlenül nem lehet fölülemelkedni a légkörön. A Föld légkörén csak űrhajó-fülkében merészkedhet túl az ember. A betolakodó idegen teste két (vas-, kömeteor) a légkör megsemmisíti. Ezeknek 90 százaléka 80 kilométer magasságban elég, elgőzölög. Ezért kell az űrhajót is lefékezni, mert ha nem fékeznék, a nagy súrlódás miatt szintén megsemmisülne. A Szovjetunió 37 esztendeje dolgozik az űrtudomány területén. Az űrhajó nem egy feltaláló nevéhez fűződik, mint pl. a gözmozdony, a rádió, a telefon stb., hanem az egész társadalom szoros összefogásának, 10— 12 más tudományág koordinálásának összesített eredménye. A régi (klasszikus) és új tudományok ezek. A régiek pl. a matematika, a fizika, a kémia, az újak pl. az elektronika, a metallurgia, az automatika. A társadalmi összefogás és a tudományok koordinálása csak a szocialista állam központi irányítása alatt lehetséges. Kapitalista államban, így az USA-ban pl. a központosítás a mai napig sem sikerült. A Duglas-repülőgépgyárat pl. felszólították, hogy támogassa az állam Idevonatkozó terveit. A repülőgépgyár erre csak im- mel-ámmal mutat hajlandóságot, mert a hadseregnél a haditengerészetnél és a légierőnél olyan óriási rakéta- megrendelései vannak, hogy az ezekből származó jó üzletet nem hajlandó feláldozni nemzeti érdekekért. Amerikában az űrtudomány területén egyéni, mondhatni: partizánkísérletek folynak. Tagadhatatlan, hogy vannak kiváló rakétaszakértői, akik mellett ott dolgoznak a legkiválóbb német és magyar tudósok is. Azonban valamennyien természetszerűleg nacionalista beállítottságúak, és nemzeti „önzésből” sem hajlandók a másikat egymás titkaiba beavatni. Na meg a profitot sem akarják megosztani! Kapitalista társadalomban ezért és hasonló szempontok miatt az űrtudomány művelése klasszikus formájában sohasem lehetséges. Az USA kísérletei mindezek ellenére nem lebecsülendők. Azonban ötletszerűek, nincsenek koordinálva. A hatalmas feladatokat néhány rakéta-szakember, ha még oly kiváló is, nem tudja megvalósítani. Jellemző, hogy a Szovjetunió 1917-ben olyan alapról indult el, melyet a széleskörű (60— 65%) analfabétizmus jellemez. Az USA ugyanakkor már fejlet technikával rendelkezett. 1957 előtt alig ismertük a szovjet rakéta-szakértők nevét. Ma az űrhajózás tudományának nemzetközi szervezete élén három szovjet tudós áll és csak egy amerikai, alelnöki minőségben. 1924-ben történt, hogy Ciol- kovszkij, akit ma a rakéta-tudomány Newtonjának neveznek, javaslatot tett a szovjet államnak a rakéta-tudománnyal való foglalkozásra. AZ ÜRTUDOMÁNY ÖSSZETETT, KOMPLEX TUDOMÁNY Milyen előfeltételei vannak az űrhajó elindításának? Első feltétel, hogy elég szilárd legyen az a fém, amelyből készül az óriási (4—5 ezer kg) rakéta teste. Ki kell bírnia azt az óriási nyomást, amely felemeli és repíti. Élenjáró fém- technológiára, metallurgiára van tehát szükség. Második probléma, hogy a hajtó üzemanyag kiég-e végig? Élenjáró hajtóanyag-kémiára van tehát szükség. Hová jut azonban a fellőtt rakéta? A legmegbízhatóbb elektronikus berendezésekre és automatizálásra van szükség. Abszolút biztonsággal kell ismerni az égi-mechanikát. Kérdés, hogy mi történik a fellőtt űrhajóval az első keringés után? Mivel a Föld nem szabályos gömb, a második keringésnél az űrhajó pályája megváltozik. Olyan abszolút biztos elektronika szükséges. mely 90 perc alatt minden hibakizárással kiszámítja a második, majd következő keringés,ek körülményeit. Végül gondoljunk arra, hogy az űrrakéta orrában egy ember van. Ennek az embernek a szervezete hatalmas megpróbáltatásoknak van kitéve. 500 másodperc alatt háromszor isc 1. A kiindulás pillanatában a hirtelen gyorsulás következtében. 2. amikor súlytalanná válik, végül 3. a leereszkedésnél, amikor negatív gyorsulásnak van kitéve. A repülésben szerzett általános tapasztalatok itt nem elégségesek. Olyan kísérletezésekre van szükség, melyekből új tudományág született: az űr-orvostan. Meg lehet jegyezni még a finommechanikát. A beépített műszereknek, pl. rádiónak olyan teherbírónak kell lennie, hogy az minden próbát kiálljon. Például csak olyan rádió építhető be az űrhajóba, amely akkor sem mondja fel a szolgálatot, ha egy emelet magasságból betonra ledobják. Mindezekből látszik, hogy amikor az űrhajózás területén arról van szó, hogy a Szovjetunió jár az élen, ez azt jelenti, hogy ez csakis akkor lehetséges, ha 10—12 kiszolgáló tudományban is világclsöségi színvonalon van. És ezeknek a kiszolgáló tudományoknak koordinálását valósítja meg. Ez az, ami csak szocialista társadalomban lehetséges. A SZOVJET KÍSÉRLETEK CÉLTUDATOSSÁGA A Szovjetunió ezideig 14—15 kísérletet hajtott végre. Az Egyesült Államok is számos kísérletet végzett, ezeknek a kísérleteknek azonban hiába keressük, nem tudjuk meglelni a céltudatosságát. Arra a kérdésre, hogy mi az űrrepülés célja, ezért egyedül a szovjet kísérletek alapjaira helyezkedve kaphatunk csak feleletet. E kísérletek ugyanis mindvégig logikusak, törés nélküliek. Az űrhajó kilövési pályájának az Egyenlítőhöz való szöge minden egyes esetben 65 fok volt. Az Egyesült Államok kísérleteinél 35 foktól 83 fokig minden változat elő» fordult. Mi az, tehát — kérdezhetjük —, amit kísérleteikkel el akarnak érni? AZ ŰRHAJÓZÁS KEZDETI KORSZAKA A kilőtt testnek másodpercenkénti 8 kilométer sebességgel kell haladnia, hogy rátérhessen földkörüli pályájára. Ha a sebesség ennél nagyobb* egészen 11,2 kilométerig másodpercenként, akkor a test pályája ellipszis. Ha 11,2 kilométernél inásod percen ként nagyobb a sebesség, akkor a pálya hiperbola. 8—11,2 kilométer másodpercenkénti sebesség esetében mesterséges holdakról, azon felül űrrakétáról beszélünk. A mesterséges holdaknak két csoportjuk van: 1. az általános típusú mesterséges holdak, melyek a Föld légkörét vizsgálják. Ilyen volt a három szputnyik és az USA Explorer mesterséges holdjai. 2. A visszatérő szputnyikok, amelyek a Föld felszínéről felemelkedő testek, fékező berendezések alkalmazásával visszatérnek a Földre. Az USA mintegy 20 ilyen mesterséges holdat lőtt ki, ezek a Discover mesterséges holdak. Kicsinyek, és csak 3 tért visz- sza a kilőtt húszból. Az első szovjet szputnyik a légkört vizsgálta, a második (ebben volt a Lajka kutya) a sugárzást, a harmadik a meteor-veszélyt. Megállapították, hogy a meteor veszélyeztetettség oly kicsi, mint mondjuk a Földön az, hogy a járókelőnek cserép esik a fejére. A három szputnyik kísérletei alapján a Föld légkörét megismerve, felmérve a sugárzás- és meteorveszélyt, megállapították, hogy nincs akadály az ember űrrepülése előtt. ' (Folytatás a i. oldalon) ,
