Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1961-05-07 / 19. szám

JÖ» BÉBM. BP, » Felejthetetlen napok Vannak az ember eleiében napok, amelyeket nem tud el­felejteni. Oly mélyen vésődnek az emlékek a lélek viaszába, hogy hosszú idő sem képes elmosni. Parányi jelek vezetnek vissza ahhoz a naphoz, mint sötétben egy csepp kis fény a bogarakat. Keringve, zúgva vesznek körül ilyenkor az emlé­kek ... Valahol megszakad egy zsilip. Így emlékszeni arra a szeptemberi napra, amikor kitört a háború. Nyár volt még. Tele ígérettel. Arra vártunk, hogy vége legyen a vakációnak és ezer élménnyel találkozzunk a kopott padokban a régi pajtásokkal. A piacon garmadában állt a dinnye. Az egyik felhasítva kínálta piros Húsát, a. má­sikba. egy kis fekete tábla volt szúrva, azon az ára: 8 fillér. A kofák, korukat meghazudtoló fürgeséggel sündörögtek áruik körül. A villamos félig üres volt. A rikkancsok a délutáni la­pok címeit kiáltozták és az első hadijelentéseket. Az egész lengyel határ lángokban állt. Az arcokról vegyes érzelmeket lehetett leolvasni. Erre a napra így emlékszem. Es hallottam az öregektől, hogy ők is pontosan emlékez­itek az első nagy háború kezdetére. A Gellért-szálló állvány­erdőben állt. Nem volt még készen. Sokan dolgoztak rajta. Hordtak, vitték, rakták az építőanyagot annak rendje és módja, szerint. Es azon a forró júliusvégi napon néhány percre meg­állt a munka. A verejtékes homlokokat megtörölték az embe­rek es vegyes érzelmekkel fejezték ki: „kitört a háború ...” Es ami az én emlékem után történt, azt nehéz papírra vetni. Hosszú, zavaros. Ellentmondások, kétségek és remény­ségek között vergődött az ember. De egy gondolat világosan vissza-visszatér a hal esztendőből. Es erre úgy emlékszem, mint a hat háborús év állandó refrénjére: „ha vége lesz a Ifjtborunak...” Mondták ezt öregek, akik szép lassan a sir felé ballagtak, mondták ezt fiatalok, akiknek derékba törte a há­ború. a számításukat. Mindták ezt katonák, akik éppen hogy esak el tudtak menekülni a halál olcsón osztogatott kegyei elől, és civilek, akiknek fogalmuk sem volt a vérszagról vagy a halálhörgésröl. Mondták édesanyák, akik gyermekükért resz­kettek és mondta mindenki: „ha vége lesz a háborúnak ...” Pedig hosszú ideig mit sem tudtunk a háborúról. Jegyre kaptuk a kenyeret, a zsírt, a cukrot, a szappant. Az első ke­serves lecke csak egészen későn, a. háború derekán adódott és csak ott, ahová vijjogva lecsapott a háború ragadozó héjája. 'Valaki többet már nem jött haza. .. De akkor még a tula jdon bőrünkön nem. ereztük azt, amit Lengyelországban, Orosz­országban, Franciaországban és másutt Európában éreztek az ■emberek. t ... . A keserű poharat azonban nekünk is ki kellett inni. Meg­ismerkedtünk a háborúval, egészen közelről. Borzalmas volt a bemutatkozása. Bejött a lakásunkba, otthonunkba, befeküdt az agyunkba, meglopta az álmunkat, benne volt a kenyerünkben, 0 vizünkben, befészkelte magát a lelkűnkbe. Van egy másik nap ts az eleiemben, amelyet soha nem fo­gok elfelejteni, Azért nem, mert arra a napra nagyon, de na­gyon vártam. Es amióta azzal a nappal találkoztam, azóta szá­momra a történelemnek ezek a lapjai az izgalmasak. Ez a nap pedig tizenhat évvel ezelőtt volt. ,.. A kórterem ablakán már kinézhettem. Nagy, négy­szögletes udvart, zárt körül a kórház. A szemközti épületszár­nyon hatalmas kaput szakított egy eltévedt bomba. A romok tetején fű sarjadt már. Május volt és a természet élni akart. Az udvaron, a bombától megcsonkított hársfák apró bimbók­kal voltak tele. Még néhány nap és a hars illata váltja fel az eter és kloroform, szagát. A szemközti csonka falon — mintha most is látnám. — köríves kis mélyedés, az aljáig ér a rom­halmaz, a mélyedésben Mária-szobor, karján a kisdeddel. Semmi baja nem. lett. Egy ápolónő kikeményített ruhában suhog végig a kórtermen és ennyit mond: — Vége a háborúnak! A haldoklók is megmozdultak. Mint elektromos ütés. úgy ért 25—30 embert a hir. Láztól kicserepcscdett ajkak húzódtak kínos mosolyra. Messzire néző, tompa fényű szemek nyerték vissza csillogásukat. Nyöszörgés, sóhaj, fohász és ima, öröm. és boldogság keveréke lett egyszerre a szoba: vége a háborúnak! 1945. május 8-a borús nap volt. Óránként esett és csak rövid időre sütött ki a. nap. Langyos volt az eső és amikor kisütött a nap, úgy szállt fel a pára, mintha gőzölögne a föld. Ezen a. napon hallgattak el a fegyverek Európában. És milyen Szürkén, hétköznapiasan jött el ez a várva várt nap. Az ember — szokták mondani — a fától nem látja az erdőt. Mit tudtuk mi akkor, hogy tíz és tíz millió ember alussza örök álmát megvetetlen ágyában, tömegsírokban, gázkamrák­ban és krematóriumokban? Hogy millió és millió ember nem tér többé haza? Ki tudott akkor arról, hogy a Csendes-óceán­tól az Atlanti-óceánig minden hajlékot érintett a háború szele? Nem tudtuk m.é.g felmérni, mit vesztettünk és hogy mennyire vetett vissza bennünket e hat sötét esztendő esztelen vérontása és pusztítása. Es azt sem, hogy mekkora áldozatot kell hozni a háború.kiheveréséhez. Mi élünk és ez az életérzés volt ebben a pillanatban a döntő. A tizenhat év sok mindent megszépít és elfeledtet velünk. De azt nem, hogy tizenhat éve hogyan láttuk a világot. Az a világ, amely tizenhat éve a szemünk elé tárult, a. halál világa volt. Európa-szerte csak romot, temetőt, nélkülözést láttunk. „Nem, lesz itt élet többé”, ezt mondták mindenütt az emberek. A halál, nagyon melyen hasított az emberi testekbe. Ma arra a, napra emlékszünk, amikor visszakaptuk az élethez a kedvünket. Amikor újra nekifogtunk, a környező népekkel együtt a régi fészek kiigazgatásához, újra célt és ér­telmet kezdtünk látni az életben és a holnapban: a béke nap­jára Es zárószóként Isten népe, a sok millió hivő, azért emlék­szik külön is hálával erre a napra és a béke minden napjára, mert ez és ezek a napok igazán az <3 akarata szerint valók. Isten népe azért imádkozik, hogy a világon ezek a napok az állandóság, nyugalom, biztonság napjai legyenek, Isten áldása kísérje és legyen maradandó, ahogyan mindnyájan reméljük. Nagyjeientoségü lépés a Prágai Keresztyén Béke-Vilaggyulés előkészítésében 2. A kialakított tervek szerint a, Béke-Világgyűlés munkája 10 munkacsoportban folyik majd. E csoportok témaköre az eddig megtartott három Prágai Keresztyén Békekonfe­rencia leglényegesebb mon­danivalóit érinti. A vitát bevezető alapanya­got á 10 munkacsoport számára Magyar ökume­nikus Tanácsunk készí­tette el és tette le a greifs­waldi tanácskozások asz­talára. A bizottsági ta­gok nagy figyelemmel és érdeklődéssel tanulmá­nyozták a Magyarország­ról származó tanulmányi iratokat. A sok oldalról elhangzott elismerések feljogosítanak bennünket annak kimondására, hogy magyar tanulmányi együttesünk jó munkát végzett. A Keresztyén Béke-Világ- gyűlés Üzenettel fordul majd a világ keresztyénségéhez. Az Üzenet vázlatát az e mun­kával megbízottak a greifs- waldi tanácskozások elé tár­ták. Ebből- egységes szöveg lett. Ezt a szöveget használja majd a Keresztyén Béke-Vi- lággyüiés az Üzenet kialakí­tásának vázlataként. Ülésezett a Keresztyén Béke-Világ gyűlést Előkészítő Bizottság is, dr. Bartha Tibor püspök elnökletével. A püspök meg­nyitó szavadban . ismertette a januári üléseken hozott dön­téseket, azok végrehajtásának eredményeit. Hangsúlyozta, hogy az Előkészítő Bizottság­nak ez volt az utolsó ülése. Az idő rövid, a feladatok na­gyok és ezért rendkívül jelen­tős a greifswaldi tanácskozás — mondotta. A-Munkabizott­ságban kialakult javaslatok, a gyakorlati munka során fel­merült problémák ^erűitek megtárgyalásra az Előkészítő Bizottság három albizottságá­ban. A teológiai albizottság ala­pos tárgyalás tárgyává tette a főreferátumhoz beérkezett megjegyzéseket, valamint az Üzenet-tervezethez készített négy vázlatot. Ezeket Nyiko- dim püspök, Ull.ma.nn angol, Schweitzer német professzorok és Andrej Ziak főfelügyelő ké­szítették el. A teológiai albizottság be­hatóan tanulmányozta a 10 munkacsoport számára készített, magyar téziseket is. A vita végén e téziseket alapanyagul elfogadta, az Üzenet-tervezetet pedig a négy vázlat alapján kialakí­totta. Hasonlóképpen nagy mun­kát végzett a gyakorlati kér­désekkel foglalkozó operatív albizottság is. Számba vette a Béke-Világgyűlésre eddig je­lentkezetteket Örömmel álla­píthatta meg az albizottság, hogy némely országból a jelent­kezések száma már átlép­te a meghatározott kere­teket. így bizonyos orszá­gokra nézve további je­lentkezések elfogadása le­hetetlen. Az operatív albizottság fel­adata volt javaslattétel a 10 munkacsoport vezetőségének kialakítására Több nehézsé­get kellett itt leküzdeni. Fi­gyelembe kellett venni az ará­nyos földrajzi megoszlást, a megfelelő felekezeti összeté­telt és mindenekelőtt a szak­értelmet. Az egyes munkacsoportok ve­zetőségébe szép számmal ke­rültek magyar teológiai pro­fesszorok. A pénzügyi albizottság örömmel vette tudomásul, hogy a Béke-Vi lággyá lés költ­ségeinek majdnem a fele mar fedezhető a tagegy­hazaknak eddig Prágába küldött hozzájárulásaiból. Az orosz orthodox egyház 200 000.—- a román 75 000.-, a lengyel egyházak 20 000.-. Ko­ronát adományoztak gyüleke­zeteik áldozatkészségéből. Ha­marosan magyar protestáns egyházaink is kiveszik részü­ket az anyagi terhek hordozá­sából, miként a múltban is tették. Az Előkészítő Bizottság tel­jes ülésén dr. Bartha Tibor püspök, elnök foglalta össze a greifswaldi tanácskozások eredményeit. Megállapította: nagyok a feladatok, nagy a fe­lelősség Isten és az emberek előtt, sok munka vár elvég­zésre, hisszük és reméljük, hogy Isten igéje bizonyságté­tele szól szavunkkal és tet­teinkkel a békére vágyó mai világban. Ülésezett még az Ifjúsági Bizottság Is, mely kidolgozta „Az ifjúság békeszolgálata” munkacsoport témáit' és mun­karendjét. Előreláthatóan 100 keresztyén ifjú vesz • részt a Prágai Kei'esztyén Béke-Világ- gyűlésen^ Két kiemelkedő esemény tette ünnepélyessé a greifs- waldi tanácskozásokat. Ápri­lis 12-én a greifswaldi ősi dóm zsúfolásig megtelt az ökume­nikus istentisztelet alkalmá­val. Felemelő, volt a gyüleke­zőt részvétele a békéért mon­Imádság vasárnapján kö­szönjük Neked az imádságot. Atyánk! Áldunk Téged, hogy megszólíthatunk, beszélhetünk Hozzád, és Te meghallgatod szavunkat. Jó nekünk, hogy a mindenség kicsi pontjáról, a Földről halkan elkiáltott szavunk nem. vész bele a vi­lágűr némaságába, hanem ti­tokzatos módon eljut a, szive­dig, ki nem vagy helyhez és időhöz kötve, mindenható Is­ten! Kérünk, adj nekünk kitar­tást az imádkozásban, hogy ne szokjunk el tőle, hanem éljünk vele napról napra. Ha mást nem tudunk is olykor mondani Neked, a Miatyánk láthatatlan szárnyaival hadd emelje fel lelkünket Hozzád. Bocsásd is meg nekünk fá­radságunkat, közönyünket, kedvetlenségünket az imád­kozáshoz, s légy irgalmas megértéssel irántunk elné­muló szavunk közben is. HERBERT MOCHALSKIT a darmstadti ifjúsági lelkészt, a „Stimme de Gemeinde” szer­kesztőjét, súlyos szív- és vér­keringési zavarai miatt az or­vosok sürgetése alapján a hes- sen-nassaui egyházi vezetőség hosszabb időre szabadságolta. Ennek következtében április 1-i hatállyal Mochalski a darmstadti egyetemi lelkész­ségtől hosszabb időre vissza­vonul. A hessen-nassaui egy­házvezetőség egy segédlelkészt bízott meg az egyetemi lelké­sz! szolgálat ellátásával* dott közös imádságban. A kül­földi egyházak képviselőit ugyanezen a napon az egye­tem aulájában köszöntötte a nagyhírű egyetem rektora, a teológiai fakultás dékánja és a greifswaldi Kerületi Tanács elnöke. Greifswaldból a küldöttek Rostock tengerparti előváro­sába, a kies keleti-tengeri üdülőhelyre, Wa rnemünde be utaztak, ahol a rostocki ke­rület vezetősége fogadást adott a vendégek tiszteletére. A környékbeli gyülekezetek lelkészei közül sokan részt vettek a fogadáson. Á Prágai Keresztyén Béke- konferencia bizottságainak egyes tagjai szolgálatokat vál­laltak németországi gyüleke­zetekben és összejöveteleken. Dr. Bartha Tibor püspök Rostock egyik gyülekezetében szolgált ökumenikus isten- tisztelet keretében. Ilromádka professzor Magdeburgba uta­zott, Nyikodim püspök pedig Lipcsében végzett istentiszte­leti szolgálatot. A külföldi vendégek egy ré­sze részt vett még a Berlin— Weissensee-i teológiai munka­kör ülésén április 17-én, ahol a német teológusok tanácskoz­tak arról, hogyan tudnának hozzájárulni a Keresztyén Bé- ke-Világgyülés sikeréhez. Ezen az ülésen dr. Bartha Tibor püspök beszámolt a Prágai Ke­resztyén Békekonferencia teo­lógiai alapvetéséről, különös­képpen a Greifswaldban vég­zett teológiai munkákról. A magyar küldöttek, dr,. Bartha Tibor püspök és Husz- ti Kálmán lelkész, április 18-án tértek vissza Budapestre. Tóth Károly, a Nemzetközi Titkárság tagja Prágában ma­radt, ahol részt vesz a Keresz­tyén Béke-Világgyűlés előké- I szítésében. Különösképpen add. hogy a hála szavaival szóljunk Hozzád. Cselekedd m,eg, hogy észrevegyük életünkben a. sok szépet és jót, amiért érdemes hálát adnunk a hétköznapok során. Add szivünkbe és aj­kunkra a hálát a Te bűnbo­csánatodért és örök irgalma­dért. Könyörgünk Hozzád min­den prédikációért, hogy ige- hirdető és igehallgató előtt egyaránt megnyíljék Jézus Krisztus életének, halálának, feltámadásának ablaka, s azon át lássuk meg a Te sze- retetedet, hatalmadat, üdvös- séges tervedet. Közben pedig áldj meg bennünket azzal, hogy ami­kor nem Veled, hanem em­berekkel beszélgetünk, sza­vunk tele legyen szeretettel, megértéssel mindenkivel szemben. Ámen. TANGANYIKA Bengt Sundkler uppsalai teológiai professzort választot­ta meg a nemrég önállósult Északnyugat Tanganyika! Lu­theránus Haya egyház zsinata első püspökévé. Sundkler jú­liusban nyer beiktatást hiva­talába Bukóban, későbbi hi­vatali székhelyén. A Haya egyháznak 50 000 tagja van, akiket 32 lelkész és mintegy 60 misszionárius gondoz. Az elmúlt évben ün­nepelte az egyház 50 éves ju­bileumát. IMÁDKOZZUNK A* imádkozó gj1 iilekezel A gyülekezetek Istenben hivő tagjai hálaadással imád­koznak! Hálákat adunk Istennek elsősorban azért, hogy egy­szülött Fiát, a Jézus Krisztust értünk adta. Hálánk, mint a virág illata, száll Isten felé azért is, hogy szeret minket, hogy élünk és kegyelmes hozzánk! Hogy ál­dott magyar földünkön zöld vetést hajtogat a szél. Hogy énekelnek a dalos madarak, hogy egészségesek vagyunk és dolgozhatunk. Hogy a Margit­sziget taván kinyílt a ciklá­menlila i&virózsa, hogy aszta­lunkon pit van az ízes kenyér! Hogy béke van és gyerme­keink gondtalanul készülnek* hogy egyszer nyomunkba lép­jenek és kezükbe vegyék a munkaszerszámol. Imádkozunk hitért, mély összekapcsolja szívünket a Jé­zus' szívével. Imádkozunk erőért, hogy ne csak hallgassuk a jóra és szép­re intő szót, hanem cseleked- jük is! Imádkozunk hozzá mélysé» ges bűnbánattal, mert sokszor olyan nehezen tanuljuk meg, hogy Isten igazi parancsa az, hogy éljünk, növekedjünk* boldogok legyünk és szeres­sünk! Mert olyan süket a fü­lünk Isten igéjének megbáná­sára. Isten azt mondja, hogy igen­is Van élet és nem kell az el­kárhozás, Isten a Jézus Krisz­tusban a teljes életet akarja itt a földön és az örökéletet odaát! Isten Igent mond az életre, az emberi életre, bün- bocsánatra és üdvösségre! Gyermekek és felnőttek ál­talában szeretnek nemet mon­dani. Sokszor a gyermek első szara, . amit megtanul, ez: Nem! Gyermekek és felnőttek lelkiállapotát leplezi le a ta­gadás. Néha ösztönösen hang­zik a tagadás! Sokszor „ke­resztyénül” is nemet mondunk álkegyességből. Van ügy, hogy a keresztyénség címén tagad­juk meg támogatásunkat ott, ahol a segítség igenjét kellene gyakorolnunk! Imádkozzanak buzgón a gyülekezetek, hogy végre meg­tanuljuk, hogy ha mi Jézus Krisztus követői vagyunk, ak­kor inkább azt keressük, hogy hol kell igent mondani! Ha az életünkben nagyon elszaporodott a nem, a taga­dás, akkor imádkozzunk vala­mi jobbért és több igenért! Imádkozzunk, hogy sok fel­szabadító és boldog igent tud­junk mondani! Az Ószövetség rendkívül sokszor bíztat a tagadásra, de az Újszövetség szava az igen! Hiszen Krisztus Istennek az igenje, a pozitív szeretete és jóakarata* Hála az Istennek, hogy Jé­zusban földre jött az Igen! •>

Next

/
Thumbnails
Contents