Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1961-04-30 / 18. szám

17'. ..;■ ■ .......................................................... Pr ágai Keresztyén Békevilággyülcs elé j Népek hazája, nagyviláj Június 13—IS. között döntő jelentőségű találkozás színhelye lesz a csehszlovák főváros, Prága: Béke- vílággyűlésre jönnek össze a világ keresztyénéi. Az egyetemes keresztyénség történetében a világ keresz- tyénsége még soha nem. fogott össze ilyen szervezetten és céltudatosan az emberiség mai legégetőbb kérdése: a béke ügyében. Hírt adtunk arról, hogy az ökume­nikus Tanácsban együttműködő magyarországi egyhá­zaink alapos teológiai előkészítő munkát végeztek, hogy ezzel is és ők is hozzájárulhassanak a Prágai Keresztyén Béke-világkonferencia sikeréhez. Lapunk e helyén most több cikkben vetjük fel azokat a kérdé­seket, melyek ennek a nagyjelentőségű konferenciá­nak tárgyalási anyagát képezik. Célunk nem egyszerűen tájékoztatás, hanem az a törekvés, hogy az emberiség békéjéért hordozott keresztyén felelősséget levigyük a gyülekezetekig, a gyülekezeti tagokig. Ugyanakkor pe­dig megnyerjük a gyülekezetek és a gyülekezeti tagok együttműködését és támogatását. Kérjük azért kedves Olvasóinkat, imádságaikkal és munkájukkal, észrevé­teleikkel és javaslataikkal járuljanak hozzá a Prágai 1. Keresztyén Békevilággyűlés törekvéseihez, hogy az megteremhesse gyümölcseit. Tábori lelkészek a nyugatnémet hadseregből igen veszélyes lenne a bizott­ság megítélése szerint, mivel ha a nyugatnémet egyházai? grémiuma külön tárgyalást folytatna az állammal, úgy ez a példa lehetővé tenné a „ke­leti tagegyházak” (értsd az NDK-ban élő egyházak) részé­re hasonlóan a külön tárgya­lásokat, így pedig könnyen megtörténne a senki által sem óhajtott fordulat, ti. a német- országi evangéliumi egyház kettészakadása! — Végül is kompromisszumos „megoldás” - ra került a sor. A már meg­kötött államszerződés átfogó érvényességének fenntartása mellett külön . grémiumot ho­zott létre a zsinat. Ennek dol­ga a szerződésből fakadó egy­házi teendők gyakorlati el­látása, tehát a tábori lelkészet funkcionáltatása. S ebbe a bi­zottságba csak nyugatnémet egyházi vezetőket választottak meg. A „tábori lelkészet ügyeit intéző bizottság” meg is alakult 7 nyugatnémet taggal, Lilje püspök veze­tésével. S miután ezt a „jogászi kompromisz- szum”-ot a bonni kor­mányzat jóváhagyóan tu­domásul vette, mint egy­házi belügyi intézkedést, az egész ügyet lezárta a ÉSZAK-AFRIKA El-Biarban (Algéria) meg­nyitottak egy intézetet, mely­nek célja Észak-Afrika tanul­mányozása. Az intézet egyik feladata, hogy az Észak-Afri- kában tevékenykedő keresz­tyén egyházak munkatársai és az izlám hitvilága közötti bi­zalmat ápolja és alkalmat nyújtson a keresztyének és mohamedánok személyes ta­A kubai balett vendégjátéka zsinat azzal, hogy így .si­került a szerződés körül támadt labilitást megszün­tetni. viszont az NDK-ban élő egyházakat is mente­sítették a szerződésből fa­kadó felelősség alóL A harc még tovább tart. Még a zsinat záróülésén olyan felszólalások hangzot­tak el, amelyekkel nemcsak az : illető felszólalók „lélküket mentettél? meg”, hanem: a to­vábbtartó, sőt növekvő harc­nak jelszavaivá is válnak min­den bizonnyal. Gondolok itt Gollwitzer professzor felszó­lalására, aki a tábori lelké­szeiben az igehirdetés szabad­ságának elvesztését látja. 'Niemöller viszont élesen hang­súlyozta, hogy 1957-ben még szó sem volt az atomfegyve­rekkel való rendelkezésről. Tehát nem igaz, hogy 1957- ben a zsinat máj- számba vette ezt a lehetőséget. Viszont ép­pen ezért ez a fordulat bőven elegendő alapot ad a szerződés hatálytalanítására. Vogel. pro­fesszor pedig félreérthetetlen egyszerűséggel fejezte ki a tábori lelkészeire vonatkozó szerződéssel szembeni tiltako­zását, mint egy később köiiy- nyen jelszóvá válható, tételt; „keresztyén ember nem lehat• atomfegyverrel ellátott ka­tona!” (Folytatjuk) Báliké Zoltán lálkozásaihoz. Ugyancsak a£ intézet fontos feladatai között jelölik .meg, hogy tudományo­san foglalkozzék azokkal * problémákkal, melyek nap­jainkban az észak-afrikai' ke­resztyén egyházi szolgálat előtt állanak. A nyári hónapokra rövid tanfolyamokat és kon­ferenciákat terveznek az in­tézetben. .» Jűépek hazája, nagyvilág, hozzád bátran kiált: Egy ez­redévnyi szenvedés kér éltet vagy halait!” A magyar nem­zet nevében így szólította meg a világ lelkiismeretét a költő, több mint egy évszá­zada. Ma e felhívás idősze­rűbb, mint valaha s nem egy, *ie tucatnyi nemzet ajkán. Mert a few, melynek tanúi va­gyunk, népek önálló nem­zett léte születésének ** vagy újra születésének *■» kora. Népek serege vív­ja ki szabadságát, függet­lenségét s teremt magá­nak önálló nemzeti s ál­lami életek tpalaäd ezelőtt vagy másfél évtizeddel azt mondotta: Ko­cánk nagy eseménye a gyar­mati népek felszabadulása lesz. Ügy tűnik, igaza volt. Az emberiség a gyarmati kor­szak végére érkezeti. A gyarmat „olyan ország pagy terület, amely nem ren­delkezik állami szuverenitás­sal és gazdasági önállósággal, hanem valamely — rendsze­rint tőle távol fekvő — ide­gen all am uralma, elnyomá­sa, kizsákmányolása- alatt áll” fŰj Magyar Lexikon). Mikor is kezdődött a gyarmati kor­szak az emberiség történeté­ben?- Már a rómaiaknak is voltak gyarmataik, „kolóniáik”. Mai értelemben vett gyarmatosí­tásról azonban az Újkorban, «zagyis a 15, század végétől kezdve beszélhetünk. Ekkor indultak meg a nagy felfede­zések, keltek útra Kolumbusz, Magellan, Vasco da Gama, Koftéz és Pizarro ismeretlen tájak, új világrészek felé. S bizony — nagy általánosság­ban — nem, a tudományos ér­deklődés hajtja őket s főként megbízóikat, akik hajóikat felszerelik, hanem valami ggészen más. „Kezdetben va­ja a fűszer”, — {rja szelleme­sen Stefan Zweig „Magellan” eknú művében. „A 15. szá­zadban egy zsák bors többet er egy emberéletnél”. A le­gendás hírű fűszerszigetek kincsein: bors, fahéj, szere­csendió, és gyömbér, mosusz és ámbra,- majd a kávé, tea és kakaó gyújtja fel ez uta­zók képzeletét. Kína selyme és porcelánja, India gyöngye B Afrika elefántcsontja, — s mindenekfelfett a bűvös sárga fém, amiért vért s életet ál­doznak B amiért minden meg­vásárolható; az arany! S3 íelíedezőutak nemcsak az emberiségnek földünk­ről való ismereteit gyara­pították merhetetlenül, hanem — és a hangsúly ezen volt — még inkább gyarapítottak Európa fe­jedelmeinek és kalmárai- nak kincstárát. Időbeli sorrendben igy lettek dúsgazdag nagyhatalommá Portugália és Spanyolban, Hollandia és Anglia. S így jött létre ezekben az orszá­gokban s általában Európá­ban a gazdag kereskedő-pol­gári társadalom. A kapitaliz­mus felvirágzása a gyarmato­sítás nélkül aligha lett volna elképzelhető. A fent emlitett természeti kincsek mellé tár­sult hamarosan a gyarmati ''gazdálkodás számos terméke, jjpéldául a gyapot s az ültet­vényeket megművelő olcsó ínaákasrÁ, - a- „fekete elefánt­csont” a néger rabszolgák százmilliónyi serege. , S így jutott gyarmati sors­ra — magyarán; rabszolgaság­ra — Észak- és Dél-Amerika, Afrika és Ausztrália szinte egész őslakossága, s Ázsiáé is kevés kivétellel. Történelmünknek e sza­kasza örök időkre foltot hagyott a feber ember be­csületén. Mert a „felfede­zők” hódítókként szálltak partra az idegen földré­szeken és szigeteken. Ma­gától értetődő természe­tességgel igáztak le az emberszámba is alig vett „színeseket”, vették bir­tokba az ott talált érté­keket s fosztották ki né­ha tökéletesen e távoli országokat. Ahol ellenállással találkoztak, azt kíméletlenül letörték. S ahol nem boldogultak erő­szakkal, mert túl nagy volt az ország, vagy számos a nép, ott ' „finomabb” eszközökkel, gazdasági nyomással, kizsák­mányolással, kereskedelmi szerződősök útján juttatták félgyarmati sorba, függő hely­zetbe a népeket, tgy járt an­nak idején például Kína, és Japán, Perzsia (Irán) s India is. A keresztyénség szerepe a gyarmati korszakban nem sok okot ad a dicsekvés­re. Az első nagy felfede­zések korában a hódítá­sokat az egyház szentesí­tette s a papa hivatalo­san felosztotta az „újvilá­got” Portugália és Spa­nyolország között. A gyar­matosítással szinte párhu­zamosan meginduló ke­resztyén missziók érteke­lése külön tanulmányt igényelne, erre itt nem térhetünk ki. Annyi bi­zonyos, bogi’ a misszió- történet tele van ellent­mondásokkal, fény és árnyoldalakkal. Minden oka megvan az egyházak­nak a. bűnbánati-» ebben a tekintetben. Livingstone a hivő ember ba­rát és nagy tudós küzdött a rabszolgakereskedés ellen — ám hány- más fehér ember űzte e sötét üzletet nagy nye­reséggel — s ezek is keresz­tyénnek mondták magukat! Általában a fehér ember egyet, jelent a ,,színes né­pek számára a kérész- tyénséggel s ennek a ke­resztyénség súlyos hitel- vesztése lett a, következ­ménye, Mert a keresztyén fehérek kö­zött csak nagyon kevés volt Jézus igazi tanítványa. Száz­ezer rabszolgakereskedőre és kegyetlen ültetvényesre vagy bányatulajdonosra esett egy Albert Schweitzer! Mert ez volt az arány. Ä nagy gyarmatbirodalmak bomlása csak a második vi­lágháború után indult meg. 1945-ben pl. Afrikában mind­össze két független állam van: Libéria, ez az Észak-Ameri- kából visszatelepült volt rab­szolgákból még 1847-ben ala­kult nyugat-afrikai állam és Etiópia, ez a legrégibb, évez­redes múltú afrikai biroda­lom. Azóta világszerte - 24 új állam alakult a felszabadult, volt gyarmatokból s ebből 22 Afrikában s csak az elmúlt esztendőben 17! ; E számok .mutatják -a -gyarmati nepek felszabadulásának rohanó üte­mét. Igazán „Afrika éve” volt az 1960-as esztendő! Az ENSZ-nék eredetileg 51 tag­állama volt, ma majdnem kétszerannyi s ennek egyhar- mada ázsiai-afrikai ország! S ez a- folyamat feltartóztatha- tatlan. A gyarmattartó hatalmak mesterkedése, vagy nyílt véres terrorja Algériában és Kongóban, Angolában vagy Laoszban, Kubában és Dét-Korcában legfel­jebb ideig-óráig halogat­hatja a megérett döntése­ket. A keresztyéneket nagy fe­lelősség és feladat terheli a gyarmati korszak végén s az új államok — vagy szabadsá­gukat visszanyert újra meg­alakuló államok — korszaká­ban. A múlt vétkeiért, és mu­lasztásaiért való bűnbánata őszinteségét tettekkel kell megmutatnia. Hiszen az emberről, az ember elemi jogairól van szó. Tanítania kell, bogy minden népnek van he­lye a nap alatt, a nagy­világnak igazán a népek édes hazájának kell len­nie, ahol valóságos ko- existenciában (egymás mellett élés) sőt proexis- tenciaban (egymásért élés) küzdenie kell minden em­ber — bárminő legyen is élnek a népek. Vagyis békében és megértés­ben, nemcsak egymás mellett, hanem egymást támogatva és segítve. Ez a feladat elsőrendű bé­kefeladat. A békét semmi sem ve­szélyezteti annyira ko­runkban, mint á. szabad­ságukért küzdő volt gyar­mati és félgyarmati sor­sot szenvedett népek sza- bsdságtörckvéseinek aka­dályozása. A keresztyéneknek világosan rá kell mutatni arra, hogy ez nemcsak politikai hiba, ha­nem bűn. Isten nem teremtett szol­ganépeket és uralkodó fa­jokat, hanem embert. „Az egész emberi nemzetsé­get egy vérből teremtette, hogy lakjanak az egész föld színén. Meghatározta előre rendelt idejüket és lakozósuk határait" (Csel. 17,16). Ez azt is jelenti: Isten teret akar ad­ni minden népnek a föld szí­nén. Egyiknek sincs joga el­venni a másik hazáját azon a címep, hogy neki „szűk az élettere”. Ezt az elméletet na­gyon is jól ismerjük a fasiz­mus eszmei árából. „Népek hazája, nagyvilág . .” — csakugyan igy van-e? Így kell lenni, mert egyedül igy van rendjén. Keresztyén lel­kiismeretünk arra indít, hogy ezért szót emeljünk. Tarto­zunk ezzel a világ keresz- tyénségének is. S a szabadsá­gukat építő új országok né­peinek, akik — mert embe­rek — szeretett testvéreink a népek nagy családjában. Groó Gyula A SKÖT SZABADEGYHÁZ BÍRÁLJA A PÁPÁNÁL TERVEZETT KIRÁLYI LÁTOGATÁST (Edinburgh) A svéd szabad- egyház közgyűlésében éles til- talcozásra vezetett, hogy a brit kormány azt tanácsolta IT Erzsébet, királynőnek, hogy a május 5-i olaszországi álla­mi látogatása alkalmából ke­resse fel a pápát is. Azt a hi­vatalos indokolást, hogy ez a látogatás csupán udvariassági aktus, a szabadegyház nem akarja elfogadni. A Vatikán- állam számára ez csak arra szolgálna, hogy aláhúzza a pápaság vallási igényeit és a legkisebb engedmény is ezek­kel az igényekkel szemben a református vallásnak „amint az a mi területünkön törvény­ben van lerögzítve” — a visz- .s&üzoritasat jelentene. A kiküldött bizottság 1953 őszén két ízben ülésezett. A felülvizsgálat során két problémát kellett megolda­niuk: 1. hogyan viszonyla­tiak a szerződéshez az NDK- ban élő egyháztestek, hiszen az EKD összefogja és képvi­seli a mindkét államban élő protestánsokat?! — 2. Időköz­ben a bonni kormányzat atom­fegyverekkel látja el az új német haderőt. S ez a tény feltétlenül maga után kell hogy vonja az egyház tiltako­zását. Legyen ennek a tilta­kozásnak hatalmas jele az egész szerződés sutbadobása! A különbizottság, először Is megállapította, hogy a tábori lelkészet felállítására vonatko­zó szei-ződés ún. „államszerző­dés”, amelyet nem lehet sem felmondani egyoldalúan, sem egyszerűen megváltoztam rész­letében. Igaz, hogy a szerző­dés 27 pontja halvány lehe­tőséget nyújtana esetleg ki­sebb változtatások megejté- séért indítandó tárgyalások kérésére, de a bizottság sze­rint erre semmi szükség sincs, mert „a zsinat a tábori lelké­szet télállítására vonatkozó szerződéshez az atomíegyver- kezés lehetőségének tudatában (!) adta még beleegyezését,'sőt éppen azon a nézeten volt, hogy a katonának éppen abban az esetben van szük­sége lelki gondozásra. Az ige­hirdetés szabadsága a tábori lelkészeiben akadálytalan az atomfelfegyverkezés esetében is. Lelkészek, akik az atom­fegyverkezést elutasítják, alig­ha jutnak abba a helyzetbe, hogy tábori lelkészekként al­kalmaznák őket. Másfelől azok a tábori lelkészek, akik a had­erőnél már alkalmazásban ál­lanak, az atomfelfegyverkezés miatt nem juthatnak konflik­tusba, mert hiszen részükre lehetetlenné válik a katonai lelkigondozói szolgálatból való kiválásuk. Tehát ilyen okokra nézve a bizottság nem látja indokoltnak a megkötött szer­ződés megváltoztatását". (Ennek a jegyzőkönyvből idézett gondolatmenetnek megítéléséhez azt hiszem, kedves olvasó, semmiféle kommentár nem szükséges. Ritkán találkozunk ilyen pri­mitív és ugyanakkor ál nők elmefuttatással!) — Másként viszonylott a különbizottság az NDK-ban élő zsinati tagok előterjesztett kérelmére, ami szerint mentesítsék az NDK- ban élő egyházakat a szerző­désért vállalandó felelősség alól. Járható útnak az egyesek által javasolt eljárás, kínálko­zott, ami szerint meg kell vál­toztatni a szerződés aláírásá­nál a bonni kormány egyházi partnerét. Ne az EKD, tehát az össznémet. evangéliumi egy­házak vezetősége legyen az aláíró, hiszen így ők az NDK- ban élő egyháztesteket is kép­viselik. A zsinat, többsége ez elől azonban elzárkózott. Meg- okolásuk szintén igen jellem­ző: 1. ha a németországi evan­géliumi egyház vezetősége, amely a két német államban (az ö szövegükben „megosz­tottan él”!) élő egyházak kép­viselőjeként járt el, most az állammal (ti. a bonni kor­mánnyal), közöbié, hogy nem áll módjában valamennyi né­met egyház nevében a szerző­dést aláírni, úgy az állam (ti. a bonni kormány) elveszítené bizalmát az egyházvezetőség­ben, mint amely így nem ké­pes ellátni az összes német protestáns ügyek intézését. Továbbá, ha a szerződést alá­író egyházi partner személyé­ben változás állna be, úgy ez újabb tárgyalásokat tenne szükségessé, évekre elodázná a szerződés újbóli megszövege­zését és aláírását, ami a tábori lelkészeinek már szolgálatban álló személyzetét és már folyó munkáját rendkívül hátrányos helyzetbe sodorná. „A szerző­dés jelenlegi alakjában nem hátrányos az egyház számá­ra’’ . . A bizottság szerint a szerződés jelenlegi állapotában minden más országnál inkább biztosítja az igehirdetés sza­badságát (?). S különben is, veti fel a bizottsági jegyző­könyv: ki lenne alkalmatosabb partner az egyház részéről a szerződés aláírásánál, mint az EKD vezetősége?! Hiszen a bonni kormány nem lenne hajlandó külön-külön tárgyal­ni minden egyes tartományi egyházai, sőt a nyugalnémet egyházak összességét sem fo­gadná el partnernek. S ez az utóbbi ut már csak azért is A tánc a legősibb, a leg­közvetlenebb művészet. Es amikor még csak érik, de alakot nem ölt a. belőle, mint forrásból, eredő többi más művészetnek a mondanivaló­ja, a tánc már jelzi, mi van készülőben, tudja, miről van szó s azonnal kifejezést is ad, annak. Ha van művészet, amelynél a miiélvezö nemcsak homályos sejtése szerint, ha­nem valóban is társszerző, mert nélküle nem . jöhetne létre s állandó szükség van a. jelenlétére, hogy megnyil­vánulhasson, akkor ez a mű­vészet a tánc. Olyankor, ami­kor elemi, fontosságú kérdés­ről, életről-halálról kell dön­teni, amikor sorsszerű, hogy mi történjék, egyetlen művé­szet sem igazit el oly vil­lámgyorsan, oly célbatatáló pontossággal és határozottan, mint a. tánc. A tánc a pilla­nat művészete. Összehasonlít­hatatlanul leglenyűgözőbb a hatása. De csak akkor ragad, el ellenállhatatlanul, ha rög­tönzésszerű a jellege. S mi­helyt megismételhető, lemá­solható, rögzíthető, máris vé­szit a frissességéből, termé­szetességéből és megmereve­dik. Furcsa, de mégsem meg­lepő, hogy a táncművészet­nek csupán hagyományai s eszményei, megvalósulási igé­nyei vannak, de nem ren.- delkezik bármikor reprodu­kálható olyan remekmű-kész­lettel, mint könyvtárnyi anya­gával minden egyéb művé­szet. Talán egy művészetnél sem olyan nagy a várakozás a beteljesülésre, mint a tánc­nál. Es bár a legősibb (vagy tán éppen ezért?), az eszmé­nyi tökélytől a legtávolabb esik. Hiszen, ha ez bekövet­kezhetnék., az emberi élet színvonala is magasabb, az emberi közösségérzés erősebb, a felebaráti szeretet nagyobb lenne. És hogy miért van ez igy? A tánc kifejezési esz­köze az emberi test. Semmi más, csak ez a test. Nem kell különösebb képzelőerő annak, belátására, hogy ez a min­dennél tökéletesebb, csodá­latos. műszer, az emberi test, ha maradéktalanul aláveti magát korlátlan urának, a szellemnek, általa minden gátlás, elnyomás, zsugorodás es eltompuUis nélkül* szajya-: dón nyilatkozhatik meg a tegr főbb emberi érték, áz em­beri Ide.]:. Es hogy ezen a fokon a táncművészet önál­lóan, zenétlenül, mint néma mozgás-szimfónia fog hatni, az nem; lehet kétséges ... A kubai balett bemutat­kozása iránt rendkívüli ér­deklődés és őszinte rokon- szenv nyilvánult meg. Első budapesti fellépésük egybe­esett á. kubai szabadságharco­sok győzelmihírével. Fő szá­muk, a, csattanónak,, befejer zésül előadott „Ébredés'’ című, 4‘ képből álló, tisztán megőrzőit népin* elemekből táplálkozó báléul ma élő fiár tál kubai- komponista, Carlos F a r inas hatásos műve: A szabadság dicsőítése, kemény küzdelem árán az elnyomá­son aratott diadal kivívása Hat hónapja van világkörüli úton ez a lelkes fiatalokból álló, még alig néhány .épei múltra tekintő balett, kin­csen szó, amely hatásosab­ban, meggyőzőbben, spontá- nabbul fejezhette volna ki egy együvé tartozó emberi közösségnek örömmámorát, mint eg a szivük vágyát ki­fejező balett. Szép, igaz, él­ményt adó teljesitmény ükkel igazolták, hogy a tánc egy ségesitö szuggesztivitásával la nem becsülhető erőt és, hatal­mat képvisel, — Egy csak­nem, kétszáz esztendős Do- berval-koreográfiában, : a „Hasztalan óvatosság” című mulatságos táncjátékban fel­lépett a kubai együttes vi­lághírű prímabalerinája; Ali­cia Alonso, egy tünemé­nyes kultúrájú táncművésznő, akinek minden mozdulata azonnal érthető és szavaknál világosabban, meghittebben, szebben közöl sejtelmes, fi­nom intimitásokat. — A Bach — V.iv te l d i-verseny- múre lejtett táncuk komoly­ságában több volt a jószánr dék, mint a zenei mondani­való súlyosságával egyenér­tékű kifejezőerő. ' Itt is volt azonban néhány megkapó mozzanat, amikor a szóló és a csoport összhangja a szó­lamok kontrapunktikáját kí­sérelte meg a mozdulatok segítségével a szem számára is hozzáférhetővé tenni, .............. - Baite-fis«

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents