Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1961-04-30 / 18. szám

Jézus példázatai A fügefáról Lukács 13, 6—9. rolni, hogy mivel? A példó­Összel a jó gazda fejszével szokta megjelölni azokat a fákat, melyek gyümölcsót nem teremtek. A jel a kivá- gatás jele volt! Isten is megjelöli azokat a keresztyén életeket, melyek gyümölcsöt nem teremnek A keresztyénség az Isten szerinti gyümölcstermés. Az Istenben hivő ember­nek az a feladata, hogy Jé­zus Krisztus által. Istenre fi­gyelve teremje a megtérés gyümölcseit. Istenre néző életünk gyü­mölcsöző szolgálatai nem sze­reznek üdvösséget nekünk, de ezek a szolgálatok az üdvös­ség felé tartó életünk jelei! A fügefáról szóló példázat wtalás arra, hogy életünk nem a miénk, ha­nem Istené. Isten az éle­tünket gyümölcstermésre, szolgálatra, segítésre adta. Valaki azt mondotta, hogy * keresztyénség lényegénél akkor járunk, ha megtanul­tuk „önmagunk tönkretevé- sének” a tudományát. Amint a búza „elrothadásából, tönk- retevésé bői” termés lesz. úgy életünk szolgálatba állításá­ból is gyümölcsnek kell te- tiemnie! A példázatból egészen vilá­gosan érthető, hogy életünk asak akkor tetszik Istennek, ha gyümölcsöt terem! Csak utalunk arra, hogy a Solgotára induló Jézus meg­átkozott egy fügefát, mert nem termett gyümölcsöt. A Jézus által megátkozott fü­gefának sok volt a levele, szép volt, csak gyümölcsöt nem termett. Jézus nem szereti á csak önmagával törődő, önmagát cicomázó, önmagát imádó éle­tet. És nem szereti azt az életet sem, mely nem hajlan­dó áldozni másért, a közjó­ért, népünkért, jövendőnkért. De azt az életet sem szereti, mely szép szavakat és üres imákat tud mondani, de nem hajlandók másokat se­gítem! A gyümölcsnek arz a fel­adata, hogy mások szomját •Hsa mások élvezzék. A gyümölcsöt nem a lermőfa fogyasztja, hanem a fától idegen emberek. És aho­gyan a gyümölcs nem vá­laszthatja meg a fogyasz­tóját, éppen így a keresz­tyén ember sem válogat­ja meg soha az embere­két abból a szempontból, hogy kivel tegyen jót! A fügefáról szóló példázat közérthetően tanít minden keresztyént arra, hogy nem szép és nem egész élet az, ha csak magunkkal vagyunk el­foglalva, csak magunkra gon­dolunk! Tehát érleli bennünk a döntést, hogy mások segít­ségére és hasznára éljünk. A fügefáról szóló példázat egy életre-halálra szóló di­lemma elé állítja az Isten­ben hivő embereket! Vagy az Isten mond halálos ítéletet a gyümölcsöt nem termő éle­tünk fája felett és kárhozat­ra jelöli azt meg, vagy mi mondunk ítéletet önmagunkat mentegető és szépitgető éle­tünk felett, hogy helyette gyümölcsöző új életet kezd­jünk és' akkor az életre men­tettük meg magunkat! Közelebbről nézve a kér­dést: Teremjük azt a gyümölcsöt, melyet a Szentírás így fejez ki: „ő, ami tőle telt, azt té­vé”. Ami tőlünk telik, azt te­gyük a felebarátért, a hazá­ért, az egész emberiségért. Isten ezen a téren nem az ímmel-ámmal adott mi­nimumot követeli, hanem a többet, a mindent azok­tól, akik gyermekeinek vallják magukat. A nagy parancsolatban nemcsak arról van szó, hogy Is­tent szeressük teljes szí­vünkből, teljes lelkűnk­ből, minden erőnkből, ha­nem arról is, hogy a fele­barátunkat úgy szeressük, mint önmagunkat! Kegyes szavakkal szoktuk hangoztatni, hogy adósai va­gyunk az Istennek és ujj- hegsee szedve, szoktuk ielso­zat alapján állapítsuk meg, hogy az Istennel kapcsolatos adósságainkat, a felebará­taink felé kell törlesztettünk. Az adósságot ebben az érte­lemben minden keresztyén embernek törlesztenie kell, függetlenül attól, hogy a fe­lebarátunk szeretetreméltó-e, megérdemli-e a szeretetünket, vagy nem! Ha a felebarát! szeretet adósságtörlesztés, ak­kor ezt az adósságot gyü­mölcstermő élettel kell tör­leszteni, függetlenül attól, hogy ezt kérik-e, igénylik-e tőlünk, vagy nem! A gyü­mölcstermő életben ad Isten alkalmat arra, hogy ezt az adósságot, mellyel néki tar­tozunk törlesszük! Életünk fáján a legszebb, a legízletesebb gyümölcs a sze­retet. Azt mondja Isten igé­je: ..Legnagyobb a szeretet”. Arról a szerctetröl. arról a Zenei életünk az 1961. esz­tendőt két születési évforduló összekapcsolásával ünnepi évvé avatja. Március 25-én múlt nyolcvan éve, ho^y Bar­tók Béla. és október 22-én lesz százötven éve, hogy Liszt Ferenc a világra jött. E két fénylő név alkalomszerű ösz- szecsengése szimbolikus je­lentést nyer. Liszt a 19. szá­zad romantikájának egyik csúcsmegnyilvánulása. Bartók meg a XX. század új klasszi­cizmusának egyik kimagasló vezéralakja. De nem mint két ellentét, egy igen és egy nem tűnik elénk művészi profil­juk, hanem mint a tegnap­nak és a jövőt építő mának harmonikus összefonódása, tö­kéletes kiegészülése. A teljes­ségnek, a kifejezés erejének és szépségének magasrendü művészi megvalósulása az egyik, éppúgy mint a másik és mégis, a két zenei életmű együttes szemlélése abban a serkentő, megvilágító, rendkí­vül tanulságos látványban ré­szesít bennünket, amit egyszó­val átmenet nek nevezhe­tünk. Van vajon izgalma­sabb. érdekesebb, mint érzé­kelni az örökké alakuló, vál­tozó s mindig azonos élet fo­lyamatosságát, tettenérni az átmenetben az alkotás legmé­lyebb titkát, magának az ele­Í mezhelctlen életérzésnek va­rázsát?.' Budapesten, 1981. április 30-án Deák tér de. 9. (úrv.) Káposzta Lajos teol. de. 11. Káldy Zoltán du. 6. dr. Kékén András Fasor de. fél 10. ifj. Blázy Lajos de. 11. Ko­ren Emil du. 6. Koren Emil Dózsa Gy. út de. fél 10. Koren Emil Ül­lői út 24. de. fél 10. (úrv.) Fodor Ottmár de. 11. Fodor Ottmár Ka­rácsony Sándor u. 31. de. 10. Grünvalszky Károly Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) dr. Szilády Jenő de. 3/4l2. Grünvalszky Ká­roly Thaly Kálmán út de. 10. Dre- nyovszky János de. 11. Rédey Pál du. 6. Drenyovszky János Kőbá­nya de. 10. Takács József Utász u. de. 9. Takács József Vajda Péter u. de. fél 12. Takács József Zugló de. 11. Szabó István du. 6. Szabó István Rákosfalva de. 8. Boros Károly Gyarmat u. de. fél 10. Szabó István Fóti út de. 11. Nagy István Váci út 129. de. 8. Gádor András Frangepán u. de. fél 9. Nagy István Újpest de. 10. id. Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10. Soroksár-üjtelep de. fél 9. Rákos­palota MÄV telep de. 8. Rákospa­(Stockholm) Svédország 2687 lelkésze közül 1500 írta alá azt a kérvényt, melyben ké­rik Gustav Adolf királytól an­nak a törvénynek megszün­tetését, amely kötelezővé teszi az elváltak megesketését. Erre a lépésre az indította a lelké­szeket, hogy egy fiatal lel­készt „szolgálati vétség” cí­mén elítélték, mert megtagad­ta egy elvált pár újból való megesketését. A törvény kötelezi a svéd állam-egyház minden lel­készét, hogy minden párt eskessen össze, amely egyházi esküvőre tart igényt. Az ezen a törvény ellen vétőket Í000 svéd ko­ronáig terjedő penzbünte­„legnagyobb” gyümölcsről van szó, mely az élet tartal­mát és célját a segítő szol­gálatban látja. A szeretet úgy lesz életünk fájának „legna­gyobb” gyümölcse, ha nem arra vigyázunk, hogy mások szeressenek minket, hanem mi szeressünk másokat”. Az igazi szeretet nem azért se­gít, mert a felebarát szeretet­reméltó, hanem, mert erre indít Isten minket felkaroló szereteted Az Isten szerint való sze­retet nem tesz különbsége' az emberek között sem faji. sem vallási, sem politikai szempontból. Isten Szentlelke munkába akarja venni életünk fájá­nak gyökerét, gondozza an­nak bimbóit, gyönyörködik a bimbó virágbaborulásában, de különösen a gyümölcstermés­ben. Fiilöp Dezső Liszt jelentőségének kitelje­sedése váltotta ki a sokáig „érthetetlen” Bartók rohamos megértését, mindegyre foko­zódó hatását, emberi és mű­vészi magatartásának példa­adó jelentőségét. De ugyan­úgy, Bartók életműve dom­borítja ki immár félreérthe­tetlenül Liszt nélkülözhetetlen szerepét az európai és a ma­gyar zenében és teszi lehető­vé, hogy Liszt életművét a maga egészében értékeljük, mint lezárt, egységes és önálló alkotást és nem csupán, mint közvetítő, kiegészítő beékelést egy korábbi és egy későbbi remeklés között. Liszt h-moll szonátáját Beethoven nagy c- moll szonátája hívta életre. De a beethoveni mű monu­mentalitása a tiszti alkotás ré­vén vált igazán közkinccsé. A Fauszt-szimfónia, a Halál­tánc, a Mefisztó-keringö nél­kül szinte elképzelhetetlen volna a Mandarin, a Zene húros és ütő hangszerekre, még a ma már oly természe­tesnek, ismerősnek ható Al­legro barbaro sem, mely első felcsendtílése idején alaposan meghökkentette a kényelmes fülveket. Liszt és Bartók köl­csönhatása egymás nagyságát emeli fénylő megvilágításba és mint szimbolikus kettős fényforrás útjelző az utána- következőknek. Iota Nagytemplom de. 10. Rákos­palota Kistemplom du. 3. Rákos­csaba de. 9. Békés József Rákos­hegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. fél 3. Pestújhely de. 10. Kürtösy Kál­mán Sashalom ite. 9. Karner Ágos­ton Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Bécsikapu tér de. 9. Schreiner Vilmos de. 11. Várady Lajos (konf.) du. 7. Schreiner Vilmos Torockó tér de. fél 9. Bárdossy Tibor Óbuda de. 9. Vámos József de. 10. (úrv.) Fülöp Dezső. XII. Tarcsay Vilmos utca de. 9. Ruttkay Elemér de. 11. Rutt- kay Elemér Pesthidegkút de. fél 11. Zoltai Gyula Kelenföld de. 8. dr. Rezessy Zoltán de. 11. du. 6. Cantate zenei áhitat dr. Rezessy Zoltán Németvölgyi út 138. de. 9. Kendeh György Budafok de. 11. dr. Benes Miklós Albertfalva de. 7. dr. Benes Miklós Kelettvölgy de. 9. dr. Benes Miklós Nagytétény du. 3. dr. Benes Miklós Csillag­hegy de. fél 10. Csepel de. 11. du. 6. téssel, vagy hat havi elzá­rással büntethetik. A lelkészek akciója — mely nem maradt minden kritika nélkül — mindenekelőtt a közvélemény figyelmét akarja ráirányítani a problémára. A király a kérvényt csak ahhoz az illetékes szakminisz­tériumhoz irányíthatja, mely­nek szakemberei már eddig az „esketési kényszer” mellett foglaltak állást. Az ügyben a svéd püspökök is panasszal szándékoznak élni a kormány­nál. Egyházi oldalról óvnak attól, hogy egy részproblémát, nevezetesen az elváltak eske- tését kiragadják az esketési probléma-kör komplexumából, melyet a maga teljességében tarthatatlannak rmnceiteneb* HÍREK — Húsvét utáni 4. vasárna­pon az oltárterítő színe: fehér. A vasárnap oltári igéié: Jel 15, 3—4; szószéki igéje: Mt 21, 14—17; délutáni igéje: Zsolt 96, 1—13. — A husvét utáni 4. vasár­nap latin neve: Cantate (Éne­keljetek). Ezt a nevet a 98. Zsoltár l versének latin kez­dőszavától kapta, (Énekeljetek az Ümak). Egyházunkat szokták éneklő egyháznak nevezni. * — A Budai Evangélikus Egyházmegye énekkárai április 30-án, vasárnap du. 6 órai kezdettel a kelenföldi temp­lomban (XI. Bocskai út 10.) Cantate vasárnapi közös ze­nei áhítatot tartanak. Előadás­ra kerülnek: Gárdonyi, Har­mat, Kodály, Liszt, Sulyok, stb. művei. Közreműködik: Peskó György orgonaművész. * — SEGÉDLELKÉSZ ÁTHE­LYEZÉS. Az Északi Egyház- kerület püspöke Nagy Ilona segédlelkészt Nagysimonyiból Nyíregyházára helyezte szol­gálattételre. * — A LELKÉSZ] MUNKA- KÖZÖSSÉGEK ÉLETÉBŐL. A nógrádi egyházmegye lelkészi munkaközössége április 26-án tartotta ez évi harmadik mun­kaülését Balassagyarmaton. Az igehirdetésre való közös előkészület után a lelkészek az Úrvacsorával éltek (Petor Já­nos). Az esperesi előterjeszté­seket Garami Lajos előadása követte: „Isten igéje, hit és ér­telem a keresztyén ember mai állásfoglalásaiban”. Ezután Schultz Jenő tartott békemoz­galmi beszámolót, Záborszky Csaba pedig új könyveket is­mertetett. * — A Fejér-komáromi egy­házmegye lelkészt munkakö­zössége április 7-én tartotta munkaülését Budapesten, az Egyetemes Egyház székházá­ban. Bevezető áhítat (Szakáts László) és a pünkösd első ün­nepi igehirdetésre készülés után (Bódy Pál) esperesi tájé­koztató hangzott el. Plachy Lajos „A gyarmati sorból fel­szabaduló népek és a keresz­tyénség” címen tartott elő­adást. Korreferens volt Sikter László. Varga György béke- beszámolója és Bohns Imre sajtó-beszámolója után Bottá István tartott befejező áhíta­tot. * — HALÁLOZÁS. Matyovsvki Pál, az irsaí evangélikus egyház- község 40 éven át volt presbitere, 15 éven át gondnoka, felügyelője április 16-án 83 éves korában el­hunyt. Április 18-án temették el Irsán a gyülekezet nagy részvéte mellett. Az igaznak emlékezete áldott. * — Kétszobás lakóházat cserélek lehetőleg Óbudán /kétszobásért. Cs. L. Üröm. Fő u. 208. 0$ kiadósban megjelent « Lelhéssi szolgálati napló Ára 11. - Forint Kopható a Sajtóosztályon Budapest, Vili. Puskin u. 12. NÉMET PÜSPÖK CSEHSZOVÁKIÁBAN Dr. Gotfried Noth, szász tar­tományi püspök (Drezda) tíz napot töltött (március 17— 27-ig) Csehszlovákiában a Szlovákiai Lutheránus Egyház vendégeként. Noth püspököt dr. Chabada, a Szlovákiai Lu­theránus egyház egyetemes püspöke hívta meg. Dr. Noth részt vett több egyházi konfe­rencián és istentiszteleten, prédikált a gyülekezetekben, a Pozsony melletti modrai evan­gélikus kollégiumi fakultáson pedig előadást tartott a fakul­tás professzorai és hallgatói számára. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. úr. Vető Lajos Felelős szerkesztő ás Kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal; Budapest. VUL Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 142—887 Sajtóosztályi telefon: 142—074. Előfizetési ára egy évre 80, - Ft. fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412.—VITT Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomtatott SLXSilt * Zrínyi Nyomda, Bp, A Liszt — Bartók-év margójára H. G. ISTENTISZTELETI REND Vita Svédországban az „esketési-rendszer<f-ről Éneklő egyház Mt. 21, 14-17. A fenti címet szívesen viselte egyházunk az elmúlt év­századok során és szívesen vállalja ma is. — A reformácie egyik legkedvesebb jelensége volt, hogy az istentisztelet meg­telt a gyülekezet énekével. A pap és a kántor, vagy a kórus váltakozó éneke helyébe odakerült az egész gyülekezet, az egy­ház hálaadó, könyörgő, dicsőítő imádsága az ének szavaival és hangjaival. Szinte felmérhetetlenül gazdag termést hozott u íeíormáció gyülekezeti énekkultúrája világviszonylatban. Így nálunk is, a magyar reformáció gyümölcseképpen. — Jórészt ebből a drága kincsből kaptunk újra ízelítőt, amikor egyhá­zunk néhány esztendővel ezelőtt megjelentette a próbaénekes - könyv új részét. De természetes is, hogy gazdagon buzog fel az egyház hálaadó. könyörgő, dicsőítő énekének forrása a reformációban és az egyház megújulásának minden idejében. így természetes az is. hogy éppen napjainkban tudjuk értékelni, magunkénak vallani és szívből énekelni ezeket az énekeket. Mert az ének akkor jön szívből, akkor árad bőségesen, mikor Isten kegyel­mének megtapasztalásából fakad. Így volt ez szentigénk tanú­sága szerint abban az órában a jeruzsálemi templomban, de így volt a reformáció idejében is és itt a gyökere napjainkban, a mi egyházunkban is. Isten jó, Isten szeret. Isten megbocsájtja bűneimet. Szere- tetböi teremtett engem és a világot, szeretetből adja meg mind­azt. ami az élet megtartásához szükséges: békét, kenyeret, jó kormányzatot. — szeretetből váltott meg Jézus Krisztusban a bűntől és haláltól és szeretetből készít számomra üdvössé­get és kormányozza jó végre a világot. — Ez a hit a szívből jövő hálaadó, a bizalommal teljes könyörgő és az Isten tetteit magasztaló éneknek az alapja. így lesz az egyházi ének hívő bizonyságtétellé. Benne meg­szólal az egyház igehirdetése a megtapasztalt kegyelemről, Is­tennek a jót, az életet, a békét és üdvöt munkáló akaratáról. Átszövi a bizonyosság, hogy amit kér a maga, népe és a világ javára, azt Isten meg tudja adni és meg is adja. Átjárja a reménység, hogy Isten akaratából a bűn felett győz a jó, az igazságtalanság felett az igazság, az elnyomás felett a szabad­ság, a háború felett a béke, a halál felett az élet. Az Isten minden emberhez lehajtó szeretetét. minden em­ber javát és üdvét munkáló atyai irgalmát felismert és meg­tapasztalt hívő és gyülekezet tud boldogan, felszabadultan éne­kelni. Az egyházi szokásokba merevedett, a hideg, sokszor embertelenné vált, megüresedett, elavult törvényekbe rekedt vallásosság, mint az igénkbeli farizeusoké, — s az egyház tör­ténete során oly sok farizeusé, — nem tud énekelni. Ajkán el­hal az ének, legfeljebb önmagát és megítélt életformáját visz- szasíró gyászénekei vannak. — Némán visszahúzódik, begu- bódzik és érzéketlenül nézi maga körül az életet, az embe­reket. Nagy hálával tartozunk Istennek, ha megszabadított ben­nünket ettől a lelkülettől. Jó, hogy láthatjuk az embert, a népeket előrevivő, boldogságra vezérlő munkáját, megéri jk Krisztusban hozzánkhajló szeretetét és ének csendül ajkunkon a hatalom Istenének, az áldások Istenének, a kegyelem Iste­nének. a békesség Istenének és az öröklét Istenének. (Dt. ékv. 22.). Mezősi György ige-!o8o&&3G$&P§Q&&&2S!>iDSoe!>]P8oe!>&s<^^ HÉTRŐL—HÉTRE Dicséretet énekelünk Zsolt. 98:1 Napról napra a Kolossébeliekhez írott levél első fejezete alapján olvastuk a múlt héten Isten igéjét családi körben. Pál apostol, az evangélium ismeretére eljutott s kezdő gyülekeze­tének fáradhatatlan pásztora, imádságos levélben gondozza, pásztorolja a szétszórtan élő nyájat. Hálát ad, hogy itt is, ott is mutatkoznak az evangéliumnak gyümölcsei: a Krisztus Jé­zusban való hit és a szeretet. A jó Pásztorhoz vezetgeti nyá­ját és velük öt ismerteti meg. Leírja Krisztus Urunk értünk való megváltó halálát és a Benne nyert örök élet örömét és dicsőségét. Pásztori bizonyságtételét szakadatlanul átszövi a juhokért való féltő szeretet és testvéri gondoskodás. Most pe­dig dicséretet énekelünk, mert átéljük újra a nagypénteki áldozat páratlan voltát és a húsvéti feltámadásnak minden örömét: Ilyen pásztorunk van nekünk! És ugyanakkor rá kell döbbennünk arra is, hogy csak akkor vagyunk az ő juhai, ha állandóan az ö igéjére figyelünk és hallgatunk és annak enge­delmeskedünk. Csak akkor nem veszünk el és lesz miénk az örök élet, ha a mi Jó Pásztorunkra nézünk, figyelmezünk és hitben, szeretetben járjuk életútunkat. Légy Jézusod hűséges juha az áhitat óráin túl kint az élet­ben is: a mezőn: a gyárban és az irodában is. Legyen Jézus jó Pásztorod és légy te Néki hűséges juha ezen és minden héten rendületlenül. Novak Elek N APROL-N APR A VASARNAP: V. MOZ 10,14; FIL 4,6. - Mennynek földnek teremtője, O szentséges Háromság, E világnak éltetője, Véghe- tetlen boldogság! Te bölcs rendelésednek a Menny és föld en­gednek. - Jak 1,17-21; Kol 4,7-18. HÉTFŐ: JER 20,13; ROM 12,12. — Hogy ne dicsérném az Istent, Zengedező énekkel, ki dolgában oly bölcs, oly szent És jót tesz mindenekkel, Ö minden áldások Atyja, Csupa jóság; szeretet, Ki engem bölcsen vezet És hű szívét hozzám hajtja. Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret. — Ef 5,8—14; Jónás 1,1-16; Mt 12,38-39. KEDD: ZSOLT 8,3: KOL 3,20. - Mely igen jó az Úristent dicsérni, Felségednek, ó Uram énekelni, Szent nevedet hálával emlegetni És mindenütt e világon hirdetni. — Ján 6,66—69; Jó­nás 2,1-11; Mt 12,40. SZERDA: JER 1,9; KOL 1,28. — Isteni evangéliom, Te légy vezérem utamon, Én ismerem hatalmadat, Áldott legyen min­den szavad. — Kol 3,16—24; Jónás 3,1—10; Mt 12,41. CSÜTÖRTÖK: EZS 42,12; KOL 3,16. — Felséges Isten, mi kegyelmes Urunk, Szent színed előtt íme leborulunk, Mely igen nagy a te dicsőséged, örök hálával áldunk mi téged. — Mt 21,12—17; Jónás 4,1—11; Mt 20,15. FENTEK: ZSOLT 106,2; JÁN 8,2. — Dicsérd Isten s járj utaidban, Tedd híven minden dolgodat, Bízzál mennyei áldá­siban, Megvidámítja sorsodat, Ki benne bízik egyedül, az soha meg nem szégyenül. - I. Kor 2,6-10; Hab 1,1-4; Mk 11,24. SZOMBAT; ZSOLT 57,3; JÁN 5,7—8. — Isten nékem erőm; bizodalmám, Nyugodalmam, Sújtson bár sok fájdalom. Én ha­talmában Bízom s oltalmában, Éltem folytában. — I. San» 16,14—23; Hab 1,5—14; I. Kor 11,31-32; Ján 16,23/b—27. TETAOIH K, A. i M

Next

/
Thumbnails
Contents