Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1961-04-16 / 16. szám

A Prágai Keresztyén Békevilúgmagygyulés elé Ryszard Trenkler lengyel lelkész* A keresztyén békeszolgálat Elhangzott a Prágai Keresztyén, BékekonferenciánaSc a, hidegháború kérdéseivel foglalkozó bizottsága mátra- házai ülésén. röl ismeritek meg őket,* _ Még: fel sem száradtait a Ítöíínjrek,. amelyeket az anyák hullattak a ’legutóbbi háború .alatt, fiaik'elvesztése miatt, és M Habbtú' még' mihdig hallat Irnagáról azokon a földbe rej­tett lövedékeken keresztül, •amelyek ártatlan gyermekek életét oltják ki. Még mindig láthatunk szerte ezen a vilá­gon, falvak és városok utcáin férfiakat éá nőkét, akik vagy á karjukat, vagy a lábukat vesztették el. Szétrombolt fa­lak, és csupasz kövek emlé­keztetnek még mindig ben­nünket, — de a keresztyén lel- •kiiérnéret felemeli szavát az új háború veszedelme ellen, amely vésztjóslóan’ felettünk lebeg. ■ Egy I regi, ismert latin köz­mondás azt mondja: „Si vis pacem, para bellum” — „Ha békét, akarsz, készülj a hábo­rúra." Nincs semmi, amit a tör­ténelem meg ne cáfolt volna már ebben az értel­metlen mondatban. Két­ség nélkül hebizonyoso- . dott, hogy a. háborús elö- • készületek sohasem béké­re, hanem mindig háború­ra. vezettek. Most is, ami­kor a háborús előkészüle­tek ijesztő mértéket öltöt­tek, amikor a „béké”-ró! nemegyszer hazug módon beszélnek, akik háborúra, áhítoznak, amikor a nagy­hatalmak birtokába n olyan mérhetetlen meny- nyiségű halai tho/.o esz­köz van, amely elegendő arra, hogy minden életet elpusztítsanak a földön, feli kell mérnünk azt a veszélyt, amely az egész, emberiség feie felett le­beg, f . Nem elég azonban a ve­szélyt, számba venni. Minden embernek, mindenekelőtt pe­dig minden. ke rseztyéniw. fc, feö- ítelessege részt venni abban a küzdelemben, amely azért fo­lyik, hogy az ördögi és apo­kaliptikus munkára kész há- . borús gépezet működésbe ne ''lepjen. A világ ma egy hatal­mas fegyverraktár, amelyben minél hamarabb fel kell ' állí­tani- a figyelmeztető táblát: ..Vigyázat; tűzveszélyes! • — hi- ftten, a legkisebb szikra ka­tasztrófát; okozhat. A keresztyének között a há­ború hívei • aszal az állítással indokolják álláspontjukat, hogy a keresztyén világot a .iütétleriek világa, az ateista •Világ fenyegeti.. Valóban? Ez­zel kapcsolatban mindenek­előtt azt kell kérdeznünk: hol van ez a keresztyén vi­lág? Hol- van a határ a ke­resztyén és a hitetlen világ között? Vajon az, amit álta­lában keresztyén világnak ne­veznek, valóban az? Ha ugyanis megfigyeljük az .úgy­nevezett keresztyén népeknek az életét — aminek magukat a nyugati országok feltüntetni akarják —, meg kel.1 állapíta­nunk, hogy ott. éppen olyan sok: ‘ keresztyénietlenség . van, mint más országokban. Hát a, keresztyén állam­férfiak és kormányok? A tiszteletre méltó egyházi intézmények? Kifejezésre juttatja-e törekvésük és magatartásuk azt, hogy Krisztus él bennük és munkálkodik áltáluk? Ki­nek van bátorsága arra, hogy ezekre a kérdésekre igennel válaszoljon? . Az úgynevezett keresztyén Pépeknek és uralkodóknak az egész története meg nem szű­nő tagadása annak, amit Krisztus' kívánt. ■ Isten ’ nevé­ben .vezetett háborúk, a gyen­gébb népek elnyomása, a hát­rányos helyzetben levő nép- fétegek kihasználása, nem szolgálhatnak a keresztyenség bizonyságául Annak megítélése, hogy hol van valóságos keresz- tyénség, hol nincs, nem történhet földrajzi alapon. Ezek a határok nem or­szágokat választanak el egymástól, hanem emberi szíveket. Krisztus azt mondja; .Sem azt nem mondják: Imé, itt, vagy imé, amott van, mert imé a* Isten országa, übeaiser tek van.” (Lk, 17, 21.) ’ Az úgynevezett keresztyén világnak és az úgynevezett hi­tetlen világnak a világos kü­lönválasztása. ennek következ­tében nincs és nem. is. lehet­séges. Az ún. keresztyén vi­lágban a megüresedett .temp­lomok a világos bizonyságai ennek. Mindenütt, itt is, ott is vannak- emberek, akik Krisztust, követik. Itt is. ott is vannak keresztyének és hitet­lenek. ..Ha az, ún. keresztyén világ­nak — tegyük fel, hogy van ilyen —, az a véleménye, hogy a maga. védelmére keresztes­háborút kell, hogy vezessen az ún. hitetlen világ ellen, akkor az nem kevesebbet jelent, mint hogy Krisztus Lelke hiányzik belőle. A keresztyénséget hábo­rúkkal sem megvédeni, sem terjeszteni nem lehet. Ez szemben állna Krisztus alapvető tanításaival és azzal a, hittel, hogy Krisz­tus az egyház Üra. Az az állítás, hogy a Krisztus egyháza, a, keresztyén hit, csak háború révén oltal­mazható meg, nyilvánvaló istcntelenség! Ha a keresztyéneknek a szí­vében nincs meg annak a meggyőződésnek a tüze, az a bizálom, hogy. Krisztus, .vezeti egyházát, — mint ahogy ez megvolt az első keresztyének­nél, akkor a katasztrófát a keresztyénség feje felöl a há­ború sem fogja elhárítani. Azoknál, akik a keresz­tyén világnak az ún. hi­tetlen . világ ellen váló megvéd címezéséért küzde­nek egyáltalán nem az egyházról van szó. Ezek az állítások csak elkendő­zik az igazi célt, a révi- zionizniust. az. imperializ­must, a, társadalom ősz- tálytagozódásánák a fenn­tartását! Egészen értelmetlen az az állítás is,' hogy különböző szociális és ideológiai rendsze­nek nem, állhatnak fenn so­káig egymás mellett., Ilyen helyzetek voltak mar a törté­nelemben, egyházi területen is. Amint tudjuk,' a VII. szá­zad keresztyénségének reális veszélyt jelentett az iszlám, amelynek az volt a célja, hogy tűzzel és vassal legyőzze a keresztyénséget. Mind az egyik, mind a. másik oldalon csak ;egy. kiutat láttak: vagy a keresztyénsegnek, vagy az iszlámnak el kell tűnni a föld színéről. És mi lett az ered­mény? Ma keresztyének és mo­hamedánok egymás mellett él­nek, A vallásos fanatizmus hangja egészen - elvesztette élességét. Ez a probléma ina nincs többé. Ugyanez történt a . reformáció idejében. Bor­zalmas háborúkat vezettek — mint amilyen volt a harminc­éves háború is —, abban a meggyőződésben, hogy vagy a protestantizmus, vagy a kato­licizmus győzedelmeskedik. És az eredmény? Sem az egyik, sem a másik egyház nem tűnt el a föld szüléről. A háború mindenesetre falvakat és vá­rosokat rombolt szét’’és a né­pesség a háború előttinek az egy haj-madara csökkent. És ma? Mindkét egyháznak a hí­vői olyan templomokban gyü­lekeznek össze istentiszteletre, amelyek egymás mellett áll­nak, sőt sokszor ugyanabban a templomban. Az idő és a tapasztalat itt is .meggyengí­tette a fanatizmus elét,’ Előbb azonban az oktalan politika és az egyház Urától vaió két­ségtelen elhajlás miatt üldöz­ni- kellett egymást ahhoz, bog­éi jussanak arra a meggyőző­désre: az egymástól eltérő hit­tan és a különböző szervezet láttán,. . csak ■ egy kiút lehetsé­ges, a kölcsönös türelem és a koegzisztencia (egymás- mel­lett élés) útja. A háború nem hoz megol­dást, A háború eredmé­nye mindig ugyanaz: fáj­dalom pusztulás, könny és halál. És ez nem Krisz­tustól, a békesség Fejedel­métől van, „Gyümölcs eik­És á Lélek gyümölcseit békesség, igazságosság, tü­relem, szeretet., A keresztyéneknek fel kell emelniük szavukat azért, hogy a szörnyű atomfegyverek a földről teljesen és végérvénye­sen eltűnjenek, hogy a teljes leszerelés megvalósuljon. Eb­ben az ügyben a keresztyén lelkiismeret nem fontolgathat­ja azt, hogy mi a tennivaló. A keresztyéneknek a béke pártján kell állani, ha hűsé­gesek akarnak maradni Uruk­hoz. Nem maradhatnak né­mák a halálos veszedelem lát­tán, nem dughatják fejüket a homokba, mint a strucc- madár. „Ti vágj’tok a földnek savai” — „Ti vagytok a vi­lág világossága” — mondja Jézus. Ha mi keresztyének, a vihar közeledte láttán hallga­tunk, ki fog akkor kiáltani? Mi, keresztyének, bizonyosak vagyunk küldetésünkben. Hisszük, hogy Krisztus ál­talunk is az egész embe­riségnek szolgál, annak az emberiségnek is, amelyik másképpen hisz, mint mi, vagy amelyik egyáltalán nem hisz. Személy szerint nekem, az a meggyőződésem. hogy ha mindazok, akik. a Szenthárom­ság Isten nevében megkeresz- telkedtek. . együtt felemelik hangjukat és békéért kiálta­nak. még lehetséges a világ­nak' -a megmentése a biztos pusztulástól. ,. Az a legszomorúbb azonban a mai keresztyénség ben. hogy tagjai közül olyan sokan, alap­talanul azt remélik, hogy ők és gyermekeik megmenekül­nek az ú.i világkatasztrófában a veszedelemtől, míg a töb­biek menthetetlenül elpusz­tulnak. Nekünk, keresztyéneknek, tudnunk kel] arról — és azok­nak. akik az Isten, szolgái., s akikre így különösképpen a békesség evangéliumának a hirdetése van bízva, szüntele­nül emlékeztetni kell arra, — hogy nemcsak a-háború kívá­nása és ennek a keresztj én ember lelkiismeretével való összeegyeztetése, de már ma­ga az a gondolat is, hogy a háború szükségszerű, halálos bűn az Istennel, az emberiség­gel és önmagunkkal szemben. Az, aki ettől a gondolattól nem tud megszabadulni, min­dennap meg kell, hogy bánja azt. az Isten előtt, aki Fiát azért küldte el és azért ál­dozta oda a bűnös emberisé­gért, hogy a békesség ural­kodjék, a szeretet legtökélete­sebb gyümölcse. Ehhez a gondolathoz kap­csolódik azonban az a gyötrő kérdés: hát tőlünk függ a bé­kesség? Mi kormányozzuk a világot? Mi halmozzuk fel az atombombákat? Vajon jelent valamit a mi békéért kiáltó és a háborút ellenző szavunk? Meghallják ezt azok, akiktől függ a világ sorsa? Ma tanúi vágj unk egy ed­dig még nem . látott esemény­nek. Afrikában ,és Ázsiában emberek .milliói háború nél­kül, az egész világ közvélemé­nyének a nyomására harcol­ják Id szabadságukat.’ Gandhi semmiféle fegyvert, még a legprimitívebbet sem vette volna a kezébe, és mégis megszerezte a szabadságot ha­talmas népe számára maga­tartásával, passzív ellenállásá­val, Ilyen módon meg lehet menteni a fe­nyegetett békét is, ha minden jóakaratú ember — tehát a keresztyének is —, felemelik a szavukat és nem utolsó sorban imád­koznak a békéért, mint ahogy a mindennapi ke­nyérért imádkoznak. Aki más véleményen van, az nem számol a szent lelke­sedés erejével, nem hisz az imádság erejében. Mit jelentett a világ számá­ra az a tizenkét galiléi halász, akinek az volt a célja, hogy meghódítsa a világot Krisztus számára? Ha-ők nem is érték el egészen céljukat, ez nem jelenti azt. hogy a mustár­magról szóló .példázat nem teljesedett be. A béke erői egyáltalán nem kicsinyek. Olt vas ez SZÁZADOS TEMPLOM mu­tatja messziről tornyát, amint az itt valóban igen kanyargó Tisza partján futunk felé. Közvetlenül mellettünk mo­dern emeletes házsorok emel­kednek, csipkefüggönyös abla­kokkal és csinos erkélyekkel: a martfűi munkáslakások le­vegős, napfényes sora. Lassíta­ni kell, mert gyermekkocsival sétálnak előttünk fiatal párok. Íme a jelen. Mégpedig egy kissé tisza- földvári jelen is, .mert sokan járnak át Martfűre dolgozni. Percek alatt Tiszáföldváron vagyunk, hiszen még gyalog is legfeljebb kiadósabb. séta. az egész. Az elmúlt őszön volt, hogy ez a gyülekezet százados múl­tat tekintett át hálaadó ünnep­léssel, temploma építésének centenáriumán, Őszi zimankós szelek helyett azóta életet bi- zsergető böjti szelek fütyülnek a tiszaparti füzesekben s emlé­kezni segítenek, Tiszaföldvár földi vára — ha volt ilyen — nem tudta megvédeni a reformáció korá­ban alakult gyülekezetét, amely itt élt s amit szétdűlt a török. ma csupán másfél Szazadra tekinthetünk vissza, amikor evangélikus hí­vek telepedtek meg a község­ben. Vert falú és torony nél­küli volt az az épület, amit 1806—7 esztendőkben templo­mul emeltek s harangjuk 26 éven át nem is volt. De lelki házzá lett s hitben épültek a hívek. H am al j a r szuperin­tendens szentelte fel a kis imaházat s a. gyülekezetei Szarvasról átjáró papok gon­dozták, míg tíz év múlva, isii­ben L o v ich A d ám szuper­intendens önálló igehirdetőt nem küld hozzájuk. Nemcsak halottaikat kísérte ki. a szíves szeretettel rendel­kezésükre álló református ha­rang, hanem istentiszteleteikre is az hívogatta őket. Hamar feltámadt a saját harang utáni vágy, s mivel úgy látszik ez a fiatal kis gyülekezet tízeszten­dős léptekkel. indult, kibonta­kozó jövője felé, az 1807-es imaházépítés s az 1817-es ön­álló igehirdetöi állás ■megszer­vezése után 1827-ben elhatá­rozták, hogy harangot öntet­nek. Komoly összeg gyűlt össze a célra, de a tízesztendős lépés ezúttal belebotlott egy főúri kastély portaoszlopába. Hiába installáltak, az aszódi P o d - maniczky János földes­úr a. harangöntést megakadá­lyozta. Ezzel a földesúrral többször is alávetettedé szívós harcban állt a gyülekezeti tör­ténelme során. Ilyetén „szoros köruymállá­sok," halasztásra kény szeritet­ték a híveket, de négy év múl­va az Ipelszki kurátor-há­zaspár áldozatos példaadása nyomán két harang is rneg- kondult az új haranglábon. Ebbe az ügybe meghatóan szólt bele a református atyafiak testverszeretete. Arra kérték a gyülekezetei, hogy ha két ha­rangját megönteti, azt úgy te­gye, hogy az új harangok hangja összhangban legyen az ő meglevő harangjukkal, s így azokat egyszerre húzva, ne csak a két gyülekezet ölelkezzék olykor össze, hanem harang­jaik ölelkező hangja is hir­desse testvér szerete tűket. Így is történt s 1833-ban fel­szentelték az új két harangot „sok jó kívánságoknak hangos mondása és közáldomás, ívás” kíséretében, mely után „a, la­kosság tsendes lakhelyére visz- sza. térvén, eloszlott," A „tsendes lakhelyeken" pe­dig egyre inkább kirajzolódott az új templom álma. Siettette álmukat a régi templom egyik, falának kidőlése, Ezt ugyan vályogtéglából visszafalazták, de az üj templom, körvonalai szívükben egyre élesebbek let­tek. > Ezúttal a földesúr is meg­mozdult, és százezer téglát adott a célra, kétszáz köböl árpa kíséretében. Érdekes, hogy ez a tetemes adomány sem tudta az álmokat valóra lendíteni. 23 éven keresztül va­júdott az új templom terve- Igaz, megvolt terhelve a gyü­lekezet, mert a ,,szűkös kör- nyül&llás” e nyomasztó gazda­sági éveiben renoválták a régi templomot, öntették a haran­gokat s építettek új lelkészla­kot. 1848. A MAGYAR TÖRTÉ­NELEM CSILLOGÓ ÉVE, hoz­za a templomépítés első ko­moly lépését. Masznyik János szorgos lelkészkedése idején az egykori harangado­mányozó s most már veterán I p e l s z ki Mihály deputál a földesúrnál s nem ered- I ménytelenül. Meg van az en­gedélye is, meg az egykor ígért százezer tégla is. Nem, sokkal utóbb azonban a nép kivívott forradalmi eredményeire, a jobbágyi elszabadulásra, a köz­teherviselésre konok elzárkó­zással felel a földesúr: többé nem jelenik meg a gyülekezet­ben. Még a templomszentelés­re semi ment el később. Bár egy újabb deputáciönak ajtót mutat s a gyülekezet tőle a já­randóságát csak pörrel fenye­getőzve tudja, behajtani, a templomépitést nem tudta megakadályozni. 1854-ben kezdtek hozzá, mi­után telket vásároltak . s ifj. Bohus Pál helyi evangélikus mérnök, a, gyülekezet határo­zata. szerint a „kígyóst, kisded templómocska” mintájára megtervezte a mai arányos, szép templomot, Az alapkövet 1855. március 27-én ünnepélye­sen letették. Nem megy gond nélkül az épités a csekély anyagi erők miatt. Öt év telik , el a, lassú munkában, míg 1860. október 21-én a kívül-belül kész. temp­lomba. vonulhatott az ünneplő menet, H a v i á r D á n i e l es­peressel az éljen. Egész szétooeX volt benne a gyülekezet, hi­szen egész hitük, áldozatuk és munkájuk épült bele a falak­ba, Az ünnepség nem. a befeje­zett munka megpihenő alkal­ma volt. Nem sorompózárás a megtett út végén, hanem rügy- bontó megindulás. A templom- szevtelö szertartás keretében keresztelték meg Masznyik J á n Os helyi lelkész újszülött kisleányát s megeskettek egy ifjú párt is, KEREK SZÁZ ÉVE . TÖR­TÉNT. Nem tudom, őszi verő­fény simogatta-e tündöklő fé­nyessé az új falakat, vagy bo­rongó őszi felhők nyelték-e el az ünnepi harangzúgást. Dé az bizonyos, hogy az ifjú pár sze­meben napsugár csillogott, a jövendő felé s kiesi Ilonkának gügyögő sírása is az élet győ­zelmes hangja, volt. El tudom képzelni, hogyan dagadtak ki at erek sok vastag nyakon a buzgó éneklésben, míg hatal­masan .szárnyalt az. evek egy jobbágysorból kilépett s . hité­nek áldozatos szolgálatában nagykorúim lett gyülekezet .aj­kán: „Erőnk, magában mit sem ér .. A rügybontó továbbindul as nemi ment siető léptekkel, mint semmi sem ebben,ál gyü­lekezetben. A nyugodt ütemű eklézsiák sorába tartoznak’ őt:. Tempós megfontoltsággal tet­tek előbb három tízesztendős lépést. Templomukon 23 évig vajúdtak. Papjaikban pedig különösen is nagy lélegzetvé­telekkel haladtak. Ma sz­ín yik J án o s’ pontosam.ßO évig szolgált itt egyfolytában. Szervező, építő pap volt, ciki gazdaságilag rakosgatta egyre szélesebbre a gyülekezet alap­jait. Utóda, B r ó zik K á ­roly, 34 éven át végezte a lelki alapvetést s ennek látha­tó gyümölcse is érett.: szolgála­tának utolsó évében, 1938-ban építettek "fel hét hónap alatt a gyülekezet második templomát Űkincsemszölöben. K riszt Péter 16 évig szol­gált. Zoltán G.y ü l a idején pedig esperest székhely volt Tiszaföldvár. Ma. B ártfay Ke II ö G US z t á’v a papja. '■ Koren Emil SEGÉDLELKÉSZ ÁTHE­LYEZÉS. A Déli Egjdiázkerü- let püspöke ifj. Zászkaliczky Pál balatonszárszói segédlel­készt szolgálata alól április 1-vel felmentette és a kondo- rosi gyülekezetbe küldötte ki segédlelkészi szolgálatra. egyesült Államok Az Egyesült Államokban a gyülekezeti tagok száma sók­kal rohamosabban emelkedik, mint a lelkészek száma. A methodistáknak például évente 2000 új lelkészre lenne szükségük, hogy pótolják a megholtakat és a nyugalomba vonultakat. Az-egyház teoló­giai szemináriumaiban azon­ban évente csak mintegy 700 fiatal fejezi be tanulmányait. Az anglikánoknál az egyház- tagok száma 8 százalékkal nő, ugyanakkor a szemináriumi hallgatók száma 10 százalék­kal csökken. Az Egyesült Lutheránus Egyházban az elmúlt évben 288 új lelkész állt rendelke­zésre, de 400-ra lett volna szükség. A római katolikus egyház­ban az egyház tagjainak sza­ma az utóbbi években 40. szá­zalékkal nőtt. Ezzel szemben a lelkészek száma csak 20 szá­zalékkal emelkedett. BA LATONSZÁRSZÓ. A Déli Egyházkerület püspöke • a be­tegszabadságon levő" Kiszely Sándor helyettesítésével meg­bízta Kardos József segédlel­készt. Ugyanakkor az ’ Egyete­mes Egyház. Elnöksége id. Baphát István ny. lelkészt kö­szönetének kifejezésé mellett felmentette a balatonszárszói Lelkészüdülő gondnoki tisz­te alól és annak ellátásával megbízta Kardos József bala­tonszárszói helyettes lelkészt, Ennek megfelelően a. jövőben a balatonszárszói lelkész egy­ben el fogja látni a Lelkész- üdülő gondnoki szolgálatát :is, EVANGÉLIKUS ELET . A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti 1 a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. őr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó:- - Gádor- András Szerkesztőség és: ltiádóliivytáj; " Budapesti Vili. Üllői út 'it. ’. Szerkesztőségi telefon: 142—38*. Sajtóosztafyi’. telefon- 142—014. - Előfizetési- ára. egy évre 80. - Ft, • t’é! évré 30,— Ft * Csekkszámla: 20412.^VU1 ­Árusítja a Magyar Posta J.O 000 példányban nyomtatott 612420 2 — Zrínyi "Nyomda Bp az erő az egész világon, emberek szivében és lelki- ismeretében, A béke ügye érdeke minden embernek és a legszemélyesebben érint minden embert Melyik anya vágj- apa kész gjtermekét a. halálba küldeni? Avagy te még egyszer ott akarsz állani szétrombolt és kiégett otthonod előtt? Szá­molsz igazán az atomháború következményeivel? Mi az, amit mi, keresztyé­nek .tehetünk? — Az evangé1 lium- szierint arra rendeltet­tünk, hogy másoknak szolgál­junk. ..Tudjátok hogy azok, akik a. pogányok között feje­delmeknek tartatnak, uralkod­nak felettük és az ő nagyjaik hatalmaskodnak rajtuk. De ne így legyen közöttetek, hanem, aki nagy akar lenni, közötte­tek, az legyen a ti szolgátok, és aki közöttetek első akár lenni, mindenkinek szolgája legyen, mert , az embernek Fia sem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon és adja az ő életét váltságul sokakért." (Márk 10 42-44.) A háború ellentmond a- felebarát szolgálatának. A háború a legnagyobb bűn, amit az emberiséggel szemben el lehet követni, A szolgálat a magunk oda- áldozásat jelenti, minden le­hetőségünkkel át. ’képessé­günkkel együtt, a felebarát javára. Énnek , az önfeláldozá­sig menő , szolgálatnak a , .pél­dája. a nii Megváltó. Űrünk, az Űr Jézus Krisztus, aki azt mondotta „En pedig ti közöt­tetek olyan vagyok," mint aki szolgál." (Lk. 22,- ,27.); . Mi, keresztyének, az emberek kő-, zott. a béke szolgálatára, a megbékélés munkálására ren­deltettünk. Ahogy ő a keresz­ten történt halálával m’egbé- kéltetett bennünket az Atya Istennel, űgv kel] nekünk szol­galatot végeznünk, mint a keke követéinek ebben a meg­osztott, . ellenségeskedéssel es veszélyekkel telt világba»* .

Next

/
Thumbnails
Contents