Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1961-03-12 / 11. szám

r Jézus példázatai J ISTEN VENDÉGEI Jézus példázatainak, —- mint valami nagyon drága szőttes­nek — finom szerkezete van. Csak aki fáradságot vesz, le­hajol és keres, tudja értékel­ni gazdagságát. A felületes „hallván nem ért.” Gondosan és keresve kell tehát olvas­nunk Jézusnak a nagy vacso­ráról szóló szavait is. VACSORA, EGY FÄRASZTÖ NAP UTÁN Vajon tudjuk-e eléggé értékel­ni, hogy megvan mindenünk? Jézus hazája szegény ország volt és hallgatói többnyire szegény emberek voltak, — ott nagyon tudták. Mikor a nap leszáll, asztalhoz ülnek, akik szeretik egymást, hogy egymás arcáról leolvassák a nap mérlegét. A napi dolgok az Atya jóváhagyásában, vagy bocsánatában részesülnek, s a kenyér íze szétárad az erek­ben. A vacsora múlt és jövő feszültsége közt folyik. Lezár egy napot és mindjárt elő is készít egy újat. Ebben a példázatban tehát Jézus először is kiemel min­dennapi dolgaink közül. Egy pillanatra megálljt mond az élet törődésének, mert arra emlékeztet, hogy napunk egy­szer leszáll, és vendégként meg kell jelennünk Isten előtt. Boldog pillanat: a pihenésé és felüdülésé. Kiemel tehát ez a példázat dolgaink közül, hogy Isten igényét jelentse be és ajándékait terítse reánk. való részvétel, az Istennel va­ló békesség. Isten hívása kitárul és min­denkit hív! Az élet szegényei, a vámszedők és a bűnösök jobban meg tudják hallani. A hagyomány és büszkeség nél­küli pogányok könnyebben megértik, hogy nekik egészen meg kell újulniok, bűnbánat­ban új szívet kell elfogadniok, hogy a régiből semmi sem jó, mert Isten országának jelsza­va ime „Én mindent újjá te­szek.” SZÁMVETÉS ÖNMAGUNKKAL Mi értelme volna megérte­nünk Jézus példázatát, ha nem keresnénk feleletet erre a kérdésre: én hol tartok? Mi akadálya van az életemben annak, hogy Isten kegyelmes hívását meghalljam? Ö min­denkit szeret és kiterjeszti hí­vását a szegények felé! Lehet, hogy én csak a választottakat akarom szeretni? Sem társa­dalmi, sem faji, sem világné­zeti, de még vallási előítélet sem lehet bennem, ha Jézus tanítványa szeretnék‘lenni. El tudom-e viselni, hogy ne le­gyen igazam Isten előtt, s fel tudom-e venni Jézusnak azt az igáját, hogy mint az ő vendége: az ő elfogulatlan sze­mével lássak? Ezért mondja Jézus, hogy „boldogok a lelki szegények...” s „ha olyanok nem lesztek, mint a gyerme­kek, nem mehettek be a mennyek országába.” Isten olyan feladatokra nyitogatja ma a szemün­ket, amelyeket az egyház népe azelőtt nem látott. Isten ébresztése sokszor sürgető, kényszerítő, mint a példázatban! — Észre vettük e a színes népek szenvedéseit, vagy ráéb­redtünk-e az anyagi sze­génység eltüntetésének a szükségességére valami­kor úgy, mint kellett vol­na? Kész vagyok-e tanulni és vál­lalni új feladatokat? Ha nem, mások „megelőznek az Isten országában.” HÍVOGATÓ SZERETET Csonka maradna Jézus pél­dázata, s nem meríteténk ki, ha nem hangsúlyoznánk, hogy az egészet átjárja Isten min­dent átfogó elfogulatlan nagy szeretetének hirdetése, amely lehajol a szegények, csonka- bonkák, vakok és az ország­utak vándorai felé. Mikor a hivatalosak megvetik, nem vo­nul önmagába vissza, hanem még szélesebbre tárja az ajtót, még érthetőbbé teszi a hívást, s a golgotái kereszt alatt könnyűvé az utat. Azzal kezdtük, hogy ez a példázat megállít és kiemel az életünkből, s most azzal kell végeznünk, hogy ez a pél­dázat megragad és visszaküld az életbe. Menj és vidd to­vább. Uzon László MIT IS JELENT TEHÄT A VACSORA? A nagy vacsora Isten or­szága. Az élet teljessége, mi­kor a mindenségben és a szí­vekben már mindent elkészí­tett; amikor, majd mindent megértünk és megtanultuk sze­retni Öt. De jelenti a „nagy vacsora” az Isten országát már itt és most, bennem, mert az számomra még ma kezébe adom. magam, mint örökre vendége; ahogyan Jézus mon­dotta: az Isten országa ti ben­netek van. Ez az előképe amannak a nagy vacsorának — előlege, mint az úrvacsora. Pihenő hely az életúton, s zá­loga hitünknek: hogy az élet­nek értelme van, s az élet győzni fog. Ezért mondja Jé­zus: „aki megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és véle va­csorátok és ő is velem.” ■ KülönöS-e, hogy a vendégek mégsem akarnak elmenni a nagy vacsorára? Hogy értsük meg ezt a rejtélyt? Figyeljük meg, egy közös sajátossága van minden kifogást keresőnek, aki nem jött el: nekik van valamijük, ők birtokosok. A birtoklás gőgje mindnél rokon. Aki uralkodáshoz és paran­csoláshoz szokott, — az házi­gazda szeret lenni, nem ven­dég. A MEGHÍVÁS MÁSFELÉ MEGY Amikor Jézus elmondotta ezt a példázatot a hivatalosak­ról, akiknek — ha valakinek egyáltalában — feltétlenül ott kellett volna lenniök az Isten vacsoráján — mindenki tudta, hogy Izrael népére céloz, s ott is a főpapokra és az írás­tudókra. Hiszen övék „a tör­vény, az ígéretek és a fiú­ság ..Milyen szép lett volna ha Izrael, vezetőivel az élen, kéz a kézben megy át az élet dicsőséges kapuján az üdvös­ségbe! De dicsőség útja, amely Isten országába vezetne nincs, csak alázat útja van. Az önis­meret milyen szigorú fokára lett volna szükségük azoknak, akiknek eddig minden gond­juk a rituális pontosság és a vallási elkülönülés volt, hogy el tudják fogadni Öt, aki a szeretetet hirdette a szegé­nyek és elesettek iránt, s in­kább irgalmat kívánt, mint vallásos áldozatot... Mikor „még gyermek volt Izrael” — mint Jeremiás mondja — mikor szegény volt és a pusztában járt, fogékony volt az Isten hívására. Most, hogy ő lett „a választott nép”, megvolt saját elgondolása, a saját igazsága, saját politiká­ja, nem tudott bűnbánatban meghajolni, s nem tudott el­fogadni egy Megváltót, aki nem fehér harci paripán jött, hogy neki elégtételt hozzon, hanem szamárháton, hogy megtérésre hívjon. Így Isten hívása fájdalmasan tovább in­dul és kívülvalókra száll az örökség, az Isten vacsoráján — A k elet-békési egyház­megye lelkószi munkaközös­sége március 11-én Békés­csabán tartotta ez évi második munkaülését. Böjt 3. vasárnapi igehirdetését felolvasta dr. Gubcsó András és Kun-Kaiser József. Szekta problémáink elvi és gyakorlati szempontból címen előadást tartott De- dínszky Gyula. Foglalkozott a munkaülés a Központi Alap új rendjével, a lelkészi mun­kaközösségek 1961. évi témái­val és munkatervével. Ezután beszámoló hangzott el a béke időszerű kérdéseiről, majd folyó ügyeket tárgyaltak. * , Templomok részére bádogos és festési munkálatokat, villám­hárítók szerelését és javítását, villanyszerelési munkálatokat vál­lalunk. Vécsey és Guttmann, Bp„ XIII., Hegedűs Gyula u. 43. — Szolid Idősebb értelmiséginek, szép bútorozott albérleti szoba ki­adó. Cím a kiadóban. — Templomok homlokzat tataro­zását vidéken is vállalom. Bánfy Zoltán építész, Bp„ I„ Attila u. 103—105. Telefon: 360—671. — Születés: Újhelyi Aladár egri lelkészt és feleségét február 7-én, Isten nyolcadik gyermekkel ál­dotta meg. Neve: Sándor. — Halálozás: Schultz Aladár nyugalmazott bánki lelkész, feb­ruár 26-án. Vanyarcon elhunyt. Az elhunytban Schultz Jenő va- nyarcl lelkész édesapját gyászolja. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: n. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VHI. Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 142—887 Sajtóosztályl telefon: 142—074. Előfizetési ára egy évre 60,- Ft. fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412.—VHI Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomtatott 611760/2 — Zrínyi Nyomda, Bp. (Folytatás a 2. oldalról) borjút porrá, hogyan öntött vizet ebbe a porba és hogyan adta oda meginni a poK a zsidóknak, hogy lássák, milyen gyenge, hitvány és erőtlen is­tent szolgáltak és imádtak. Ezt nagy megszégyenítésükre cselekedte Mózes, hiszen a sa­ját istenüket kellett megenni és meginni. Istentiszteletüket porrá és hamuvá tette, telje­sen megsemmisítette, borsónyi nagyságú darabka se maradt belőle. Ebből azt kell megta­nulnunk, hogy mi ne csinál­junk istentiszteletet, arra ne támaszkodjunk, mert az ön­igazság nagy bűn. Mózes még a port se akarta meghagyni a bálványból. Ezzel Isten nagy és komoly haragját mutatja fel minden magunk készítette is­tentisztelet iránt. Nekünk ma­napság ugyanúgy kell eljár­nunk. Nem szabad felhagy­nunk azzal, hogy a pápa bál­ványimádását, hamis istentisz­— SEGÉDLELKÉSZ ÁTHE­LYEZÉSEK. D. dr. Vető Lajos az Északi Egyházkerület püs­pöke SZELÉNYI ZOLTÁNT Fehérvárcsurgóról Budapest- Csepelre, BARCZA BÉLÁT pedig Budapest-Csepelről Deb­recenbe helyezte át gyüleke­zeti segédlelkészi szolgálatra. Második kiadásban megjelent Dr. Luther Márton KIS KÁTÉJA Kapható: a Sajtóosztályon Budapest, VIII., Puskin u. 12. Ára: 3 forint. A Nyugat színleli a békeszeretetet A Nyugat farizeusi szavak­kal dicsőíti Krisztus tanítását, miközben a valóságban sem­mit meg nem tesz egy világ­háború megakadályozására — jelentette ki Hewlett Johnson Cantenbury-i érseki helynök, egy, a londoni Daily Worker- ben megjelent cikkében. „A Nyugat »szabad kapitalista államai« — mondja cikkében — nem akarják feladni há­borús elgondolásaikat. Ha nem így lenne, örömmel fo­gadnák Hruscsovnak az álta­lános és teljes leszerelésre tett javaslatát.” A Canterbury-i érseki hely­nök kipellengérezi a nyugati hatalmak államférfiainak ala­koskodását, akik „keresztyén erényről és erkölcsről” beszél­nek, valójában pedig olyan politikát űznek, mely kiélezi a feszültségeket és az embe­riséget háborúval fenyegeti. teleteit és visszaéléseit pusz­títsuk. A pápát és az ő ural­mát kárhoztatnunk, gyaláz- nunk és szidalmaznunk kell s a szánkat nem szabad be­fognunk, hanem szüntelenül prédikálnunk kell ellene. Egye­sek most azt hangoztatják, hogy mi nem tudunk mást csinálni, mint a pápát és hí­veit kárhoztatni, ócsárolni és gyalázni. Igen, de ez nem is lehet másként, mert az ember hamar feledi tévelygéseit és akkor Isten kegyelmét is fe­ledi, a felkínált kegyelmet megveti. Tehát mindig erre kell gondolni és ellene kell prédikálni. Mert Isten szívből gyűlöli a saját magunk válasz­totta ájtatosságokat és isten­tiszteleteket. Azt akarja, hogy abból egyetlen porszem se ma­radjon, hanem a szívünk tisz­tán megőriztessék az Isten iránti hit és bizalom számára, ö mondja: .,Én, az Üt, vagyok a te Istened". D. dr. Vető Lajos AZ ARANYBORJÚ HfREK — Böjt 4. vasárnapján az oltárterítő színe: lila. A vasár­nap oltári igéje: I. Kor. 10,15— 17; szószéki igéje: 6,30—40; délutáni igéje: II. Móz. 16,13— 15. * — AZ EVANGÉLIKUS EGY­HÁZ FÉLÓRÁJA LESZ a Petőfi-rádióban 1961. március I9-én reggel 8 órakor. A fél­óra énekszámai: Dunántúli Enekeskönyv 194. éneke 1. és 3. verse, karének: Ottmayr: Bűnünkért tenger sok a könny. Igét hirdet: Gádor András angyalföldi lelkész. * — ÖBUDA. A gyülekezet március 12-én délután 6 órakor szeretetvendégséget tart. A szeretetvendégségre a híveket, a gyülekezet tagjait és bará­tait ezúton is szeretettel hívja a gyülekezet. * — CSEPEL. A csepeli pro­testáns gyülekezetek február 26-án tartották hagyományos ökumenikus szeretetvendégsé- güket. Előadást tartott Mezősi György evangélikus lelkész „A Prágai Keresztyén Békekonfe­rencia eddigi fejlődése és cél­kitűzése — különös tekintettel az Első Keresztyén Békevilág- nagygyűlés előkészületeire” cí­men. Irásmagyarázatot far­tőit Lukács József királyerdei református lelkész. Énekelt a baptista gyülekezet énekkara. A szeretetvendégség résztvevői levélben fordultak a Prágai Békekonferencia magyar részt­vevőihez s ebben teljes egyet­értésüket fejezték ki a kon­ferencia célkitűzéseivel, leve­lükben megköszönik a béke ügyéért eddig tett fáradozásu­kat és imádságaikkal is támo­gatják a nyári világgyűlés elő­készületeit. * — SAND. Január 27-én fel­kereste a gyülekezetei Koren Emil püspökhelyettes és ifj. dr. Kotsis Iván építészmérnök, hogy a templom elvégzett kül­ső javítását ellenőrizzék és a belső megújítás tervezésében segítséget adjanak. Böjt második vasárnapján vallásos est volt a sandi temp­lomban. Szavaltak: ifj. Zakócs Ferencné, Zakócs Dezsőné és Zakócs Béláné. Közreműköd­tek: Szűcs Margit, Berke Ilona, Novak Juliska, Farkas Gizi, Novák Gizi és Gerencsér Ferencné. A vallásos est offer- tóriuma a padok kicserélését szolgálja. * — GYÚRÓ. A gyülekezet­ben februáir 26-án böjti vallá­sos esten „Böjti magatartás” címen Korén Emil esperes, püspökhelyettes tartott elő­adást. * — PESKÓ György orgona­művész orgonaestje lesz már­cius 13-án, hétfőn este fél 8 órakor a Zeneakadémián. Köz­reműködik Sirhor András (he­gedű), zongorán kísér Szűcs Lóránt. Bach-, Reger-, Jem- nitz-, Weiner- és és Liszt-mű- vek kerülnek bemutatásra. * — A LELKÉSZI MUNKA- KÖZÖSSÉGEK ÉLETÉBŐL. A budai egyházmegye lelkészi munkaközössége február 28-án tartotta második munkaülését az es peresi hivatalban. Az esperes áhítata után három igehirdetést bírált meg Prőhle Károly, Groó Gyula és Rutt- kay Elemér. Az Országos Esperes i Értekezleten a Köz­ponti Alapról adott tájékozta­tás alapján a lelkészi munka- közösség felosztotta a gyüle­kezetek folyó évi központi alapi járulékát, majd időszerű kérdéseket tárgyalt. * — A Hajdú-szabolcsi egy­házmegye lelkészi munka­közössége rendkívüli ülést tar­tott március 7-én Nyíregy­házán. Megnyitó, majd End- reffy Zoltán vezetésével a va­sárnapi igehirdetésre készülés után beszámoló hangzott el az Országos Esperesi Értekezlet­ről, a lelkészi munkaközössé­gek 1961. évi munkatervéről és a Központi Alapról. Tarján Béla sajtótájékoztatója után Szabó Vilmos tartott záró­áhítatot. — A veszprémi egyházmegye lelkészi munkaközössége már­cius 8-án és 9-én kétnapos értekezletet tartott Gyenes- tíiáson. Az értekezlet foglalko­zott a Központi Alap kérdé­seivel, s megtárgyalta az egy­házmegyei tanács és a Köz­ponti Alap kérdését március 8-an, este tartott üléséin. 'v Esten akarata Ján. 6, 30—40. Az igehallgató és igeolvasó keresztyén ember szemei előtt ebből az igéből Isten szeretetének körvonalai rajzolódnak ki, melyeket a Lélek megtölt hittel és „látással”. Ez a „látás” pe­dig nem más, mint Jézus Krisztusban megismerni az Urat, Akit a mennyei Atya azért küldött a világba, hogy az Életnek kenyere legyen. Víz és kenyér az élet két éltető eleme. Nélkülük nehezen tudjuk elképzelni az életet. S Jézus mindkettőről beszélt. Ami­kor a samáriai asszonnyal találkozott Jákob kútjánál, altkor a vízről szólt. Az Élet vizéről! Isten kegyelmének soha ki nem apadó „vizéről” beszélt s az asszony testi szomjúságot oltó vízre gondol. S felkiált: Add nékem azt a vizet! Most az Élet kenyeréről beszél Jézus s hallgatói ismét félreértik szavát. „Mindenkor add nekünk” — kiáltják, de egé­szen másra gondolnak, mint amiről Jézus szólt. Talán a min­dennapi kenyér megkeresésének a gondjától szeretnének sza­badulni; talán nagyon is önző érdekek fűződnek felkiáltásaik­hoz. A félreértések útvesztőiben Isten Szentlelke vezet el min­ket a helyes útra. Maga Jézus Krisztus az Élet kenyere és az Élett vize! S éppen azáltal lett azzá — tehát az örök élet hir­detőjévé és beteljesítőjévé —, hogy engedelmeskedett az Atya akaratának. Emlékezzünk csak a Gecsemáné kertjében elmondott imád­ságára, mely nem véletlenül ihlette meg a festőket: „Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem ezt a poharat; mindazonáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd!” A keresztfa lépcső­jén állva is csak az Atya akarata a döntő számára. Isten akarata Jézus Krisztus életével és halálával éppen azt végezte el, amiért közénk küldte: örök élete legyen annak; aki nem felszínes vallásossággal próbálja a maga „hasznára, érdekei szolgálatába” állítani a mennyei Atyát, hanem aki „látja a Fiút és hisz őbenne”. Hit és „látás” pedig nem lehet más a keresztyén ember életében, mint életét odahelyeznd Isten akarata alá. Templom csendességében a vámszedő alázatossága; betegségben a „tövis” csendes elviselése; a családban a szeretet és hűség; a hétköz­napokban az emberek között a felelősségteljes élet. Hinni a Fiúban, Aki érettünk adta életét a keresztfán! „Látni” s felismerni Isten akaratát, hogy tudjunk néki szolgálni s legyen reménységünk az örök életre. Ámen. Karner Ágoston HÉTRŐL—HÉTRE Gyümölcstermés János 12, 24. Az előttünk álló hét nyitóakkordja az öröm. Az ősegyház­ban böjt negyedik vasárnapját Laetare vasárnapjának nevez­ték. Ez a latin szó örömöt jelent. Heti igénk szerint a földbe esett gabonamag elhal, ha nem ezt tenné, akkor csak egyedül maradna, de így sok gyümölcsöt terem. Más fordítás szerint: sok termést hoz! Jézus azért halt meg, hogy halálának legnagyobb gyümöl­cse, az üdvösség a miénk lehessen. Mindebből következik, hogy a keresztyén élet nem besava­nyodott, sápadt élet, hanem örvendező, boldog élet! Ezt a titkot ismerte Pál apostol, aki a legnagyobb szenvedések között is így írt: „örüljetek, ismét mondom, örüljetek!" Ezt a titkot is­merte Luther Márton, akit amikor üldöztek, halálra leerestek, Jézus keresztfájára gondol és a szíve kibeszélhetetlen örömöt érez, mert tudja, hogy Jézus halálának gyümölcse az üdvös­ség! Isten minden embere örvendező keresztyén volt. Jézus a világfiak életet akar adni! Ezt az életet, ezt a dia­dalmas, örvendező, bővölködő életet Jézus Krisztus a halálá­val szerezte meg! Ezt a diadalmas életet plántálja tovább Isten igéje és mindazok az emberek, akik hisznek a szeretetben, á szolgálat erejében és a békességben! Ha mi a mi Atyánknak áldottai vagyunk, akkor ezt az életet kell hirdetnünk és tovább adnunk! Nem a sekélyes örömökről, nem a bohóckodás és a csörgő- sipka örömeiről van szó, hanem a szeretetről és áldozattól dia­dalmas élet örömeiről és győzelméről. Dicsérjük Istent, hogy Jézus Krisztust értünk adta és az e fölötti öröm adjon nekünk derűs, nyugodt, szorgalmas na­pokat. Végső fokon pedig örüljünk annak, hogy a nevünk fel van jegyezve Isten országában. Fülöp Dezső N APRÓL-N APR A VASARNAP: V. MOZ. 10, 12; I. JN. 2, 5. - Isten nem csu­pán annyit kíván tőlünk, hogy valamit tegyünk az ő tetszésére, hanem hogy egész életünkkel örömére legyünk. És ennek titka: a napról napra kapott ige megtart Isten szeretetében és az iránta való engedelmességben. Rm. 5, 1—11; Lk. 19, 29—40. HÉTFŐ; EZS. 41, 9; RM. 11, 25-26. - Istennel való közös­ségünk a mennyben kezdődött: Isten Jézus Krisztus által meg­váltott, üdvösségre rendelt és igéjében meghívott bennünket. Az Atya szeretete ez tékozló'fia iránt. Istennek szeretete és hívása egyetemes, nem csupán kivételezett keveseknek szól. Jn. 6, 22—29; Lk. 19, 41—48. KEDD: ZSOLT. &6, 1—2; EF. 6, 19. - Egy régi ének új, ha másként, megújult hittel és erővel énekeljük. Így mindig új énekkel kellene Istent imádnunk, magasztalnunk és kegyelmét kérnünk. I. Kir. 19, 1—8; Lk. 20, 1—8. SZERDA: JER. 30, 10; II. TIM. 1, 12. — Üdvbjzonyosságunk csak azért lehet, mert bizodalmunkat Jézus Krisztusba vetjük, ki üdvösségünket megszerezte, ki hitünkért imádkozott és azt meg is tudja őrizni. Csupán önmagunkra tekintve sohasem lehetne bizonyosságunk, örök életünk Megváltónk kezében van. Mk. 12, 28-34; Lk. 20, 9-10. CSÜTÖRTÖK: HAB. 2, 3; JN. 10, 35. - Isten hű. Ígér és be is váltja szavát. Az egész Szentírás Isten hűségét hirdeti, ígéretei teljesítését Jézus Krisztusban. Ez a hűség tőlünk tel­jes bizodalmát kíván. Jn. 6, 47—59; Lk. 20, 20—26. PÉNTEK: I. SÁM. 3, 9; JN. 5, 30. — Arra a beszélgetésre is időt kell szakítanunk, melyet Isten altar velünk folytatni. Az előtte való elcsendesedésünk a legdöntőbb feltétele annak, hogy alkalmasakká váljunk arra a szolgálatra, melyet reánk akar bízni. Jn. 12, 20—26; Lk. 20, 27—44. SZOMBAT: EZS. 2, 3; EF. 3, 6. — Krisztus egyháza minden népből gyűjti tagjait. Mindannyian testvérek vagyunk és ré­szesei a Krisztusban megvalósult ígéreteknek. Jn. 8, 21—30; Lk. 20, 45-21, 4; Jn. 8, 46-59; Jn. 17, 9-19. Szekeres Elemér

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents