Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1961-02-26 / 9. szám

r Jézus példázatai 'y Az elveszett juhról, az elveszett drahmáról és a tékozló fiúról (Lukács 15.) kozással húzta le a redőnyö­A festőművész ecsetjére kí­vánkozó képek váltják egy­mást ebben a szorosan össze­függő három példázatban. A pásztor, amint gondterhelten, nagy odaadással keresi a nyáj­tól elkóborolt juhot, az asz- szony, aki elgurult pénzét minden áron meg akarja ta­lálni, s az édesapa, amint nagy visszafogadó és megbo­csátó szeretettel elébe fut le- züllött, hazatérő fiának és magához öleli az elveszettet. Valahogy mind a három példázat felett ott ragyog a túláradó öröm fénye. Az örömé, amely oly nagy, hogy meg kell osztani másokkal s amelyben részt vesznek a mennyei világ seregei is. Az embernek az az érzése, hogy Jézus ennek a túláradó örömnek a megmutatása céljából mondta el ezeket a példázatokat. Isten örö­mét akarta megmutatni, aki olyan túláradó öröm­mel fogadja a hozzá meg­térő bűnöst, amilyen túláradó örömöt oko­zott a pásztornak, hogy meg­került az elveszett bárány, az •asszonyrlak, hogy meglett az elgurult pénz s az édesapá­nak, hogy hazatért az elve­szett fiú; De Jézus még valamit akart ezzel a három példázattal. Meg akarta szégyeníteni a farizeusokat és írástudókat, akik kegyességük elhúzódó gőgjében kifogásolták, hogy Jézus vámszedőket és bűnösö­ket fogad magához és velük együtt eszik. Ezek a kegyes emberek nagy megvetéssel nézték azokat, akik az ő ke­gyes körükön kívül voltak. Megbotránkoztak- és megsér­tődtek, mint az otthonmaradt fiú, amikor tanúi lehettek Jézus magatartásának, aki szí­vének teljes melegével, Isten teljes mentő és megbocsátó szeretetével fordult az elve­szettek felé. Ezzel a magatar­tásukkal végeredményben ki­zárták magukat Isten örömé­ből és bebizonyították, hogy Jézus küldetését annak leg­lényegesebb pontján nem tud­ják megérteim AZ EMBERI LOGIKA visszahőköl a példázatok egyes mozzanatai előtt. Hol van. az a pásztor, aki otthagyja nyáját a pusztában véd­telenül, kiteszi ezer ve­szélynek, csak azért, hogy megkeresse az egy elveszett bárányt? És hol van az az édesapa, aki így, ilyen öröm­mel, megbocsátó, szemrehányás nélküli szeretettel fogad: iá vissza elcsavargott fiát? Bi­zony, Isten kereső és meg­bocsátó szeretete irántunk az emberi logika szűk korlátáit szétfeszíti. Amit Isten Jézus Krisztusban tett az ember megkereséséért, megtalálá­sáért, üdvösségéért, az min­den emberi értelmet felül ha­lad. Jézus szerint ^ Isten szeretetének sugár­zása teljes intenzitással azok felé árad, akik meg nincsenek kapcsolatban Vele, akik még nincsenek otthon. A pásztor fő gondja nem a kilercvenkilenc, amelyik meg­van, hanem az egy, amelyik nincs meg. Az atya nem az otthon levő fiút dédelgeti, hanem szíve teljes melegével az elveszett fiú után sóvárog, és azt várja vissza szüntelen a megbocsátás készségével. Istennek igazi nagy örömöt nem a kegyesek társasága ókoz, akik amúgyis otthon vannak, hanem • azoknak a hitrejutása, hazatalálása, akik Tőle elszakadtak. AZ EGYHÁZ ALAPÁLLÁSÁRA NÉZVE DÖNTÖ tanítást ad Jézus ezekben a példázatokban. Mindig téve­dett az egyház, amikor azí gondolta, hogy ő van Isten szívének és gondoskodó sze­repeiének a középpontjában. S mindig végzetesen tévedett akkor is, amikor szent botrán­ket maga körül, elzárkózott a „világtól” ahelyett hogy Isten kereső és mentő szere- tetérék eszköze próbált volna lenni. Az az egyház, amelyik a nagyobbik fiú gőgjével sértődötten és rezignálton visszahúzódik, ahelyett, hogy Isten szeretetével, nyitott szívvel közeledne a többiekhez — nem tud­ja betölteni küldetését. Az egyháznál: meg kell tanulnia elfoglalni a má­sodik helyet Isten szívé­ben. És meg kell tanulnia őszin­tén részt venni Isten örömé­ben, amikor hazatalálnak Hozzá a távollevők. NAGY BIZTATÁS van e példázatokban1: men­jünk oda bátran, teljes biza­lommal Istenhez. Ö a mi édes Atyánk. Nagyon szeret min­ket. Lehet a ruhánk bár­milyen tépett és szennyes, le­het az életünk bármilyen; el­rontott, lehet a szívünk bár­milyen kiégett, keserű és meg­terhelt: Isten kész megbocsá­tani. visszafogadni, megke­gyelmezni. Figyeljük csak meg, milyen odaadóan keres minket. Amikor elbújurlk kü­lönféle spanyolfalak mögé, milyen türelemmel jön utá­nunk, milyen hűségesen szó- lítgat igéjében. — Engedjük, hogy megtaláljon és haza­A hidegháború kérdéseivel foglalkozó Teológiai Állandó Bizottságot a 2. Prágai Ke­resztyén Békekonferencia hív­ta életre 1959-ben. Az Evan­gélikus Elet, a Lelkipásztor és a Teológiai Szemle olvasóit folyamatosan tájékoztattam ennek a Bizottságnak a mun­kájáról, amely Kelet és Nyu­gat 12 professzorából és lelké­szeiből tevődik össze. Eddig húrom munkaülést tartottunk Drezdában és Prágában. Kü­lönösen a múlt év márciusá­ban tartott drezdai munka­ülés volt rendkívül termékeny és eredményes, ahol nyolc tu­dományos referátum foglalko­zott a hidegháború megjele­nési formáival és megszünte­tésének a kérdésével az egy­házakban. Ebből három refe­rátumot a Bizottság magyar tagjai készítettek el.A római katolicizmus és az egyházi hi­degháború kérdésével foglal­kozó dolgozatom tavaly meg is jelent a Teológiai Szemlé­ben. Hogyan készül ez a Bizottság a Keresztyén Béke-Világgyűlés júniusi ülésére? Most januárban csak a Bi­zottság elnöksége ült össze. Elsőrendű feladatunknak azt tekintjük, hogy a Világgyűlé­sen a hidegháborúról elhangzó kiegészítő előadás tartalmazza mindazt, amit a Bizottság ed­Melyik a házasságban a leg­főbb parancsolat? Szeresd fe­lebarátodat! De ki az én fe­lebarátom? — „Az, akinek nincs türelme hozzád” „aki mindenkivel szemben tud uralkodni magán, csak vel:.l szemben nem”, „aki a kifutó­fiút is kíméli, csak téged nem”, „aki téged igazán jól is­mer és mégis aljas hátsó gon­dolatokat tételez fel nálad”. tisztítson, hitet nyújtson szí­vünkben és üdvösséget adjon! KOMOLY FIGYELMEZTETÉS is van e példázatokban: ne tévedjünk rá soha a farizeu­sok és írástudók útjára! Ne nézzük megbotránkoz­tató gőggel a körülöttünk élő „nagykörösödé” vilá­got! Isten szívében az első helyen ma is ez a világ van. Érette dobog ez a szív féltőn, feléje sugárzik a megmentő és hazaváró szeretet szünte­lenül. Legyünk ennek a sze­retetnek alázatos és készsé­ges eszközei. Mint akik tud­ják. hogy szolgálatra hívattak el. A gőgös, sértődő elzárkó­zással mindent elronthatunk. Elsősorban a magunk üdvös­ségét veszíthetjük el. JÉZUS URUNK DRÁGA ARCA is felragyog a példázatok hát­terében. Öére t te olyan az Isten, amilyen. .0 az a jó Pásztor, aki az életét adta a juhokért. Ö az az áldozat, akinek kihullott véréért lett a szent Isten szerető mennyei édes Atyánk, megbocsátó és visszafogadó Istenünk. Az Ö érdeme, hogy hihetünk, haaa- találhatunk és Istennél ma­radhatunk. Dicsérjük hát Öt, hű Megváltónkat, olyan élet­tel, amilyenre ezekben a pél­dázatokban is tanítani akart. Tarjám Gyula dig a hidegháborúval kapcso­latban feldolgozott. Az előadó rendelkezésére bocsátjuk az összes dolgozatokat és állan­dóan informáljuk a Világ­gyűlésig végzett munkánk eredményeiről is, elsősorban a márciusban tartandó munka­ülésünkön végzendőkről. Más­részt a Világgyűlés elé óhajt­juk terjeszteni a Bizottság legközelebbi munkaülésén el­készítendő dokumentumot a hidegháború világi (politikai, társadalmi, gazdasági, kultu­rális, lélektani, stb.) és egy­házi elemzéséről és azokat a konkrét teendőket, amelyek keresztyén részről szükségesek a hidegháború megszüntetésé­hez. A Bizottságnak minden bizonnyal fontos mondanivalói lesznek a protestáns és kato­likus egységtörekvések, a faji megkülönböztetés, a régi és új kolonializmus, stb. hideghá­borús vonatkozásairól. A hi­degháború világi és egyházi (sőt teológiai) megnyilatkozási formái olyan mélyen fekvő er­kölcsi és lelki rombolást okoz­tak az emberekben, hogy bé­kéről, békés egymás mellett élésről, leszerelésről stb. egy­szerűen nem lehet és szabad beszélnünk a hidegháború ala­pos ismerete nélkül. Ez a fel­ismerés indította a Prágai Ke­resztyén Békekonferencia ve­zetőségét Bizottságunk meg­alakítására. e. b. Nem az szereti az igazsá­got, aki azt másoknak hirdeti. Csak az szereti az igazságot, aki azt el tudja viselni önma­gával kapcsolatban is. „Hogy nekem legyen iga­zam”, — ez a legszomorúbb magatartás azzal szemben, aki szeret. „Megint nekem volt iga­zam”, — csak az örül ennek, akiben nincs szeretet. HÍREK — BÖJT 2. VASÁRNAPJÁN az oltárterítő színe: lila. A vasárnap oltári igéje: Fii. 2, 6—8; szőszéki igéje: Mt. 20, 20—28; délutáni igéje: Ezs. 50, 4—9. * — BÖJTI KÖRLEVELET küldött a Déli Egyházkerület püspöke a kerület lelkészei­nek. A körlevélben többek között ezt olvassuk: * „Minden prédikáció, amely csupán az egyéni keresztyén élet szűk körében mozog, az elé a Jézus elé állás. Aki ki akar lépni a prédikáción ke­resztül az élet egész terüle­tére és szét akarja osztani a nagypénteki kereszt és a hús­véti nyitott sír gyümöl­cseit ... Nekünk Jézus mögé kerülve — tehát az ő követé­sében kell élnünk, prédikál­nunk és szolgálnunk. Ez első­sorban önmagunk és vele együtt a magunk akaratának a feladását és Jézus nyomdo­kain való járást jelenti. A ő útja pedig az emberek és az emberek problémái között vezetett és élete az emberek földi és mennyei boldogsá­gáért való élet volt, Isten dicsőségére. Ezen az úton kell követnünk: az Isten dicsőíté­sének, az áldozatnak, a szere­tetnek, a másik ember meg­segítésének és az egész vi­lágért érzett felelősségnek útján.” * — ÖKUMENIKUS ELNÖK­SÉGI ÜLÉS. A Magyarországi Egyházak ökumenikus Ta­nácsának Elnöksége február 18-án az ökumenikus Tanács irodájában kibővített elnöki ülést tartott. Az elnöki ülés a Prágában tartandó keresz­tyén béke-világnagygyűlésre való felkészülés kérdéseit és feladatait tárgyalta. — A KELET-BÉKÉSI EGY­HÁZMEGYE február 22-én tartotta a békéscsabai egyház- község gyülekezeti termében az évi első munkaülését. Az Országos Esperesi Értekezletről beszámolt Benkő István. Fo­I lyó ügyek tárgyalása után a lelkészek közösen járultak úr­vacsorához. • — BUDAPEST-ANGYALr FÖLD. Vasárnap, február 26-án, délután 5 órai kezdet­tel a gyülekezet szeretetven- dégséget tart, Fóti út 22. szá­mú alagsori helyiségében A szeretetvendégségre a gyüle­kezet tagjait, barátait és az érdeklődőket ezúton is szere­tettel hívja a gyülekezet, * — BUDAPEST-KŐBÁNYA. Böjt. 1. vasárnapján szeretet- vendégség keretében „Teo­lógus Est” volt. Az előadást dr. Páljy Miklós teológiai ta­nár, a Lelkésznevelő Intézet igazgatója tartotta „A biblia mai magyar nyelven” címen. Teológusok szavalattal, ének­és zeneszámokkal működtek közre. Az est jó alkalom volt arra, hogy közelebb hozza a gyülekezetek szívéhez a ma­gyar bibliafordítás ügyét és a lelkészi szolgálatra készülő fiatalokat. * — ÜJPEST. A gyülekezet­ben február 26-án, vasárnap délután 5 órakor szeretetver- dégség lesz. A szeretetvendég- ségen előadást tart Halász Béla, a veszprémi egyház­megye esperese. *- SZEMÉLYI HÍREK. Kar­dos József Budapest-józseí- városi másodlelkész 1961. január 15-i hatállyal másod- lelkészi állásáról lemondott. Átmenetileg segédlelkészi mi­nőségben a Déli Egyházkerü­let püspöki hivatalához ka­pott beosztást és id. Blázy Lajos újpesti lelkészt helyet­tesíti betegsége idején. * — A volt Rákoskeresztúr községben (ma XVII. kér.) levő evangélikus egyházi te­mető 30—60 éves elhagyott, gondozatlan sírjainak ügyét rendezni akarjuk. Felkérjük mindazokat, akiknek a teme­tőben ilyen sírjuk van, hogy a Lelkészi Hivatalban 1961. március 31-ig jelentkezzenek. Telefon: 341—500, 141. mellék- állomás. vigyen.' Engedjük, hogy meg­9 keresztyéneknek hozzá kell járulniuk a hidegháború megszüntetéséhez Lapunk február 5-i számában hirt adtunk arról, hogy a Prágai Keresztyén Békekonferencia folytatólagos-bizottsága, teológiai bizottsága, valamint a hidegháborús bizottság vezető­sége, Január 24—28. között ülésezett Prágában. Ugyanekkor az előkészítő bizottság a júniusban tartandó Keresztyén Béke-Világnagygyűlés programját tárgyalta. Felkerestük a Prágából visszaérkezeft dr. Pálfy Miklóst, a teológiai állondó bizottság elnökét és tájékoztatást kértünk tőle a hidegháború kérdéseivel foglalkozó teológiai állandó bizottság eddigi munkájáról. Feltett kérdéseinkre dr. Pálfy Miklós az alábbiakat válaszolta: Ki as én felebarátom a családomban? A ssolgáló Krisztus nyomában Máté 20, 20-28. A mai szentige a nagyon emberi gondolatokkal 'foglal­kozó Jakabot, Jánost és édesanyjukat állítja elénk. Biztosítani szeretnék a főhelyeket Isten országában, s izgatja őket a nagy­ság, az elsőség és az előrejutás titka. , Jézus Krisztus elmondja ugyan a nagyság, az elsoseg titkát, de egyáltalán nem úgy, ahogy ők hallani szeretnék. Először is magáról beszél. ... , 1. Jézus Krisztus szolgálni jött. Lehet, hogy első pillanatra nem látszik összefüggés a kérdés és a válasz között, de amint megértették a tanítványok Jézus Krisztus szavaiból a helyes választ, ugyanúgy kell azt megértenünk nekünk is. Jézus Krisztus isteni dicsősége, nagysága és Hatalma elle­nére is szolgálni jött erre a földre. Nem nézte azt, hogy ki az, akinek szüksége van a szolgálatára, nem nézte, hogy ki áll vele szemben, hanem mindenkinek ’szolgált hűségesen. Szol­gált a farizeusoknak és írástudóknak, amikor 12 esztendős’ korában Isten igéjére tanította őket. De szolgált a bűnösöknek bűnbocsánattal, a testi betegségben szenvedőknek gyógyítás­sal, a bizonytalankodóknak erősítéssel. Élete szolgálat volt, de hozzátehetjük Jézus szavai nyomán: 2. Krisztus szolgálata a legnagyobb szolgálat. Akkor, ami­kor Jézus Krisztus elindult a szenvedés útján, amikor vállalta a golgotái keresztet, halálával a legnagyobb szolgálatot végezte el. Bűnösök váltsága, elítéltek szabadulása, kárhozatra méltók üdvösséges reménysége lett. Amikor Jézus Krisztus szolgálatáról beszél, végül is a ta­nítványokra fordítja a szót, s meg kell hallanunk, hogy: 3. Krisztus szolgálata minket is szolgálatra tanít Ezt mondja tanítványainak: „Aki közietek nagy akar lenni, szol­gáljon nektek, és aki közietek első akar lenni, legyen a szol­gátok”. A keresztyén ember Krisztus előtt csak a hitével és az emberek között végzett szolgálatával tűnhet ki. Szolgálnunk kell úgy, ahogy Krisztus szolgált. Nem azt kell néznünk, hogy ki az, akinek szolgálunk, hanem azt, hogy a másik a mi szol­gálatunkat várja. Szolgálnunk kell az élet minden területén. Szolgálni az ige megmagyarázásában éppen úgy, mint a hétköznapok egyszerű­ségében. Szolgálni a családunkban, a munkahelyünkön, az egész emberi társadalomban. Szolgálni a világban, a béke ügyének előremozdításáfoan, az emberek boldogulásának mun- kálásában. Szolgálni hittel, becsülettel és hűséggel. Harkányi László HÉTRŐL—HÉTRE ENGEDELMES HALLÁS — ENGEDELMES SZÓLÁS Ezs. 50, 4—5. A prófétai ige szerint az Ür szolgája engedelmes a hal­lásra. Ez az engedelmesség abban mutatkozott meg, hogy átvette az Atyától azt, amit hallott. Nyitott füllel figyelt, engedelmes szívvel hajolt Isten akaratára még akkor is, amikor az atya nehéz utat, áldozatos feladatot szabott eléje. Mi emberek gyermekségünk idején sokszor hátat fordítot­tunk a szülői intelemnek és kérésnek. Elfutottunk csak azért, hogy ne kelljen meghallanunk azt, amit édesanyánk mond, hogy ne kelljen szót fogadnunk, azaz engedelmeskednünk. Fel­nőtt korunkban is engedetlenségünk ebben a lelki megfutamo- dásban mutatkozik meg. A hallás és az engedelmesség összetartozik. Igazi közösség: hitvesi, családi, baráti körben csak ott jön létre, ahol emberek szívük szerint készek egymás mégha Uga­tására. Aki mindig csak beszélni akar, hallásra azonban soha­sem kész, az végül is magára marad. Istennel benső közösségben élni csak az tud, aki kész Isten szavát meghallani, kész „szót fogadni”. Isten nem kényszerít erre senkit. De Isten kegyelmesen vár arra, hogy meghalljuk mindazt, amit üzen. Az engedelmes hallás a Vele való közös­ségnek és a gyülekezet életének igazi alapja. A prófétai ige szerint az Űr szolgája engedelmes a szó­lásra. Amit tanult az Atyától, azt adta tovább. Istennek tovább­adott szava mindig erősítést jelent. Szava számunkra biztatás, ígéret, segítség: Nincsen tehát nagyobb dolog ezen a világon, mint Interne hallgatni és meg­fogadni szavát. Az elmúlt héten is sokszor hallgattunk embe­rekre, hallgattunk szívünk kívánságára, de vajon hallgattunk-e igazán Istenre! Az új hét elején kérjük Istent — nyissa meg szívünket kegyelmesen engedelmes hallásra és engedelmes szólásra. Rusznyák Ferenc NAPRÓL-NAPRA VASÁRNAP: EZS. 55, 2; JN. 5, 34. — Kenyér az élet nél­külözhetetlen feltétele. Az örök életre tápláló kenyér: Jézus Krisztus. Önmagát kínálja, amikor igéje hallgatására lábaihoz ültet bennünket, amikor asztalához hív. I. Thess. 4, X—7; Lk. 15, 1-10. HÉTFŐ: JER. 22, 9; KM. 1, 18. — Az ige meghallásához megújult szívre van szükség. Örökkévalóságunk dől el azon, hogy az ige visszhangra talál-e szívünkben. Jn. 7, 14—18; Lk. 15, 11-32. KEDD: ZSOLT. 119, 43; I. KOR. 2, 4-5. - Az igehirdetés­ben emberi szó Isten üzenetét hordozza. Az igehirdető arról tanúskodik, amit Isten Jézus Krisztusban velünk cselekedett. Isten kegyelmes cselekedete belülről ragad meg bennünket és új irányt szab életünknek. Ap. Csel. 5, 17—19; Lk. 16, 1—13. SZERDA: V. MÖZ. 4, 29; I. KOR. 1, 4-5. - A kegyelem elnyeréséhez nincs más út, mint Jézus Krisztus keresztje. A legdöntőbb, ami történhet velünk: Istennel való közössé­günk megvalósulása Jézus Krisztus által. I. Sám. 3, 1—10; Lk. 16, 14-18. CSÜTÖRTÖK: V. MÖZ. 3, 24; KOL. 3, 15. —'Jézus Krisz­tusban Isten mentő keze nyúlt utánunk. Az a kéz, amely meg­mentett, újjá is akarja formálni életünket. A hála az új élet rugója. Jer. 20, 7—13; Lk. 16, 19—31. PENTEK: ZAK. 2, 8; I. JN. 4, 16. — A mi Urunk azonosítja magát szeretetünkre váró embertársunkkal: amit megtettünk felebarátunkkal, vagy elmulasztottunk, Vele cselekedtük. Vi­szont szeretetünknek is Isten a forrása: Vele való állandó kö­zösségben elegendő szeretetet kapunk a továbbadásra. Zsid 5, 4-10; Lk. 17, 1-10. SZOMBAT: ÉZS. 11, 1; KÖL. 1, 22. — Isten Jézus Krisztus­ban megbékélt a bűnös emberrel, Krisztus bűntörlő halála által Istennek megváltott, megigazított, megszentelt gyermekei lettünk. Fogadjuk el a golgotái kereszt üzenetét, és érezni fogjuk annak erejét is. Mt. 21, 23-46; Lk. 17, 11-19; Lk. 11 14-23. (24-28.) Szekeres Elemér

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents